Twister – Márton napján

Vasárnap még a híres Márton napi vásárban forgolódtak a kunszentmártoniak némi zsebükhöz szabott vásárfia után kutakodva a tekintetükkel. Márton napján, kedden, a Rádió Szentes élő adását hallgatták, amely Kunszentmártonból sugárzott kívánságműsort. Sokféle kívánság elhangzott Szent Márton városában, de egyetlen olyan sem, amelyik forgószelet rendelt volna. Mégis megjött. Ahogy a helybéliek mesélik, a Körös habjaiból kélt ki, átvágott az ártéren, végigrobogott a város fölött, s nyomában romok maradtak. Főleg a Petőfi utcában.

Akár Bosznia

Egy ötvenhét esztendős kunszentmártoni férfi igazít el, mikor a Petőfi utca után tudakozódunk. Ő ugyan a Mentő utcán lakik, de kedden az unokája lélekszakadva szaladt érte, hogy menjenek, csináljanak már valamit, mert baj van, meséli Bartusz József.

– De mit tehettünk volna? – kérdezi. – A lányoméknál levágta a forgószél a palát a két ház közé a faanyaggal együtt. El nem tudja képzelni, mi volt itt, aki nem látta! A vejem éppen a Petőfi utcán igyekezett egy temetésre, mikor jött a tornádó: villanykarókat kapott ki a helyükről, leszaggatta a villanydrótot, azt hitte, ott hal meg. Még este kilenckor is remegett. Szerencse, hogy éppen senki sem tartózkodott az úton, mikor odavágta a háztetőt.

Meséli, egy perc alatt semmivé lett sok ember élete munkája. Van olyan férfi, Gyóllai István, akit a levegőbe emelt a széltölcsér, tehetetlenül lebegett a föld felett. Bartusz József aztán a lányáék Szapáry utcai házától elirányít a Szapáry és Petőfi utca sarkára, Révész Imréékhez, mert, mint mondja, ott kezdődött az igazi nagy baj.

Olyan erejű volt a szél, hogy a tetőszerkezet háromnegyed részét a Petőfi utcai úttestre rakta le.

– Az előszobából nyílik a padlásfeljáró ajtaja – mutatja Révész Imréné. – Ahogy beléptem, felpillantottam, csak a kék eget láttam. Lécek lógtak törötten, a két kémény lezuhant. Borzalmas látvány volt.

Révész Imre éjszakánként többször felkel idős édesapjához, így ebéd után pótolja némileg az éjszaka kiesett alvást. Kedden éppen szunyókált délután három óra után. A szokásos sziesztát hatalmas robaj szakította félbe.

– Mintha egy Mig vadászrepülő húzott volna el mélyrepülésben a ház fölött, olyan hangot hallottam – mondja.

Tizennyolc esztendős lányuk, aki szakmunkástanuló, sokkos állapotba került, sikított és dadogott. Az ajtót nem lehetett kinyitni, olyan erővel nyomta a szél. A kutya tiszta üvegszilánk lett, s mikor végre kinyílt az ajtó, bevágta a szél a halálra rémült állatot. Annyira retteg szegény pára, hogy a tornádó óta el nem mozdulna gazdái lába mellől. Napokig reszketett.

– Pár nappal a forgószél előtt láttunk valami hasonló természeti csapást Amerikából – magyarázza a ház asszonya. – Nagyon sajnáltuk azokat az embereket. És itt van ni! Megjött Kunszentmártonba is.

– Ez volt életünk munkájának az eredménye – mutatja a lefóliázott födémű házat Révész Imre. – Három évig építettük, tizenkét éve költöztünk be. Ma is nyögjük a kölcsönt.

Soha nem volt magas fizetésük, úgy kuporgatták össze a házat, a berendezést. Még ki sem fizették, már elvitte a szél a tetőt.

– Nem tudjuk feldolgozni ezt a szörnyűséget, ez örök nyomot hagy bennünk – mondják. – Azóta szinte nem ettünk, de három-négy doboz cigaretta elfogy naponta.

Nem tudnak aludni. Félóránként nézik az órát. Töprengenek, mit hoz a holnap? A kimerültség határán állnak.

– Hallgatni, ahogy csörög a fejünk fölött a fólia! Mintha kísértetek járnának!... Talán majd akkor alszunk, ha már áll a tetőszerkezet. Akkor remélhető némi megnyugvás.

A kiteregetett ruhák is szárnyrakeltek a forgószélben, s állítólag a vasút fölötti nagyfeszültségű vezetéken lógnak. De ez lenne a legkisebb baj.

Ha valaki végigmegy a Petőfi utcán, belátja, nagyon találó volt Bartusz József megjegyzése. Azt mondta: „Akár Bosznia.”

Tyúkok a forgószélben

Még Öcsöd alatt is találtak Kunszentmártonból odáig repített szarufákat. Udvarokról tyúkokat kapott fel a szél, vitte, mint a pillét, ki tudja, hova lettek? A Petőfi utcán két arrajáró férfi kapaszkodott össze, fogták a fa derekát, s a lábuk nem érte a földet.

Fólia feketéllik a Petőfi utca házain. Viktorin József Petőfi utca 11. számú házának gerendáit a szomszéd Tábori Imre bácsi konyhájába vágta be a tornádó, miközben az ő házának a tetejét is teljesen kicsavarta, vagy hat méterre kifordította a járda fölé, mondják az utcabeliek. A tragédia utáni ocsudást követően ezt azonnal le kellett bontani, mert balesetveszélyes volt, s még a falat is kidöntötte volna.

Viktorin Józsefék házának tetőszerkezetét szanaszét törte a forgószél, a fákat a szomszédból szedték össze. Minden üveget kinyomott a keretéből. A melléképület összes cserepét letakarította. A műhelyről és a garázsról ugyancsak. A kerítést elől-hátul kidöntötte. A melléképületben megrepedt a hátsó fal. A főépület mennyezetét megemelte a széltölcsér. Viktorinék a sok üveget a szobában, a vitrinben vagy a rekamién találták meg szilánkok formájában. A kenyértartó polcról hullámpalát takarítottak le. A falból üvegdarabok álltak ki.

– Szerintem olyan nyolcvan százalékos a kárunk – mondja Viktorin József. – Csak a falak állnak.

– Teljesen olyan volt, mint a videón a Twister című film szólal meg a felesége. – Azt hittük, csak a filmekben van ilyen borzalom. Hát nem...

– Iszonyú dübörgést hallottunk – veszi át a szót a férj. Mintha tankok vagy repülők jöttek volna. Az asszony a kamrába rohant be, mert látta, hogy jön vele szemben a szomszéd palája. Szegény anyósom két éve halt meg, szíves és asztmás volt, de ha még marad egy kicsit, ezt biztosan nem élte volna túl.

Iszonyú erejű volt a kunszentmártoni forgószél. A temetőben hatalmas márványtömböket döntött le, sírfedlapokat kapott fel. Viktorinék jól megtermett kétágú tujájának egyik ágát csak letörte, de a másikat úgy elragadta, hogy még a távolabbi szomszédoknál sem találják.

– Mikor evett utoljára?

– Kedden reggel fél kilenckor a munkahelyemen – mondja Viktorinné.

– Nem éhes?

– Érzem az éhséget, de olyan ideges vagyok, hogy nem tudok enni.

– Aludni tud?

– A fólia csattogását hallgatom, s azon gondolkodom, hogy mi lesz holnap? Borzasztó ez a várakozás.

Ebben a házban még nincs fűtés: a béléscsövet is elvitte a szél, lezárták a házat.

Ez a ház 1952-ben épült még szoba-konyhás hajléknak, s a huszonnégy éve itt lakó Viktorin Józsefék csináltak belőle apránként két szoba összkomfortost. Hol a fürdőszobát alakították ki, hol a nyitott gangot üvegezték be, hol a gázt vezették be, hogy kényelmesebb legyen az életük.

– Ez a huszonnégy évi munka lett majdnem semmivé egy perc alatt – mondja Viktorin József. – Amit beletettünk a házba, azt most elvitte a szél. A szomszédban Tábori bácsinak hatvankét évi munkája semmisült meg.

A férj munkanélküli, aki jövedelempótló támogatást kap. A feleség gépésznő a Pannónia Szőrmekikészítő-Konfekció és Kereskedelmi Rt-nél. Az elemi csapás nélkül is éppen elég gondjuk volt.

Kétszer ad, ki gyorsan ad

Ki gondolta volna, hogy ennyi segítő kéz nyúl a bajbajutottak felé! Révészék egymás szavába vágva sorolják, ki mindenki jött segíteni: itt volt a tűzoltóság, a honvédség, egy önkéntes mentőszolgálat, a kisújszállási alpinisták...

– Éjjel-nappal, étlen-szomjan dolgoztak ezek az emberek. De mennyit! Ők fóliázták le nálunk a födémet. Az alsó épületre a cserepet a székesfehérvári és a győri önkéntesek rakták vissza. Segítettek a polgárvédelmisek is. A polgármester úr is itt volt, biztatott minket, hogy ne csüggedjünk, nem hagynak magunkra. Hozták is a fóliát mindjárt. Egy válságstáb járt házról házra... Jöttek a gimnazisták is, eltakarítani a romokat. A telefonunk állandóan csöngött, rengetegen kérdezték, hogy mit segíthetnek? Mikor jöjjenek? Mint a forró drót... Szinte meghatódtam – sorolja Révész Imréné.

Viktorin Józsefékhez, mint a többi károsulthoz is, sokan siettek segíteni. A házigazda mutatja az ablakokat, amiket a harmadéves szakmunkástanulók üvegeztek be. Nagyon sokat segítettek a romokat eltakarító gimnazisták is. A házak tetejére Kunszentmárton polgármestere mérte ki a fóliákat, hogy ne legyen még nagyobb baj eső esetén, mert a vályogfal, ha megázik, omlik.

– Éjjel egyig folyt itt a munka kedden – mondja Viktorinné. – Olyan kopácsolás volt!... A tűzoltók világították meg a födémeket az autójukkal, hogy le ne essenek fentről az emberek, és lássanak dolgozni. De nem csak világítottak, dolgoztak is! Meg a honvédség. Meg az önkéntesek. Ide még Fehérvárról, Mezőtúrról, Gyomaendrődről is jött segítség! Azt sem tudtuk, hogy kik. Rengeteget dolgoztak. Ahogy befejezték, úgy eltűntek, hogy meg sem tudtuk köszönni. De jöttek segíteni az elektromosok és a gázosok is. A rendőrök pedig távol tartották a kíváncsiskodókat... Az ember szinte restelte azt mondani, hogy köszönjük, de már elegendő segítségünk van.

Szívesen emlékeznek egy kisfiúra, aki elszaladt a szomszéd utcába és hozott nyolc szál gyertyát az első este, mert Viktorinék minden gyertyájukat a temetőbe vitték halottak napján. Ő így tudott segíteni. A gimnazisták pedig tanítás után elszaladtak dolgozni, fóliát tűztek a veranda üres ablakkereteire, öt órakor pedig sűrűn kérve az elnézést elmentek az edzésre. A háziaknak jólesett ennyi segítőkész embert látni.

Révész Imréék kezdenek bizakodni: pénteken szállítják az anyagot, hétvégén már csinálják az új tetőszerkezetet.

– Csak ne jöjjön az eső! – sóhajtják.

A kivitelezőnek csaknem másfél millió forint értékű munkát kell elvégeznie Révészéknél.

Az újjáépítés persze nem olyan egyszerű. Az utcabeliek panaszkodnak, hogy kukacoskodnak a biztosítók emberei, legorombították őket, amiért lebontották az életveszélyessé vált tetőket, azt követelik, szerezzenek videofelvételt közvetlenül a tragédia utánról, s fizetni is csak utólag akarnak. Akkor miből hozzák helyre a házakat? – kérdezik. Az emberek anyagilag sem készültek fel ekkora csapásra.

– Sok a károsult – mondja Viktorin József. – Mindenki menne anyagért. Van Tüzépünk, de nincs faanyag. Van téglagyárunk, de cserepet Békéscsabáról kell hozni.

A nehézségek ellenére gőzerővel folyik a helyreállítás. A fóliával borított házakon hétvégén talán már tető lesz. De mindenki hozzáteszi: „Csak ne essen az eső!” Viktorinék is ezt mondják. Náluk is dolgoznak hétvégén. Szorít az idő, mondják. Csütörtök este van.

Elhagyjuk Kunszentmártont. Borult az ég. Mezőtúr előtt esni kezd az eső.

{fel}