A csecsen fantom

Dudajev Kunmadarason szolgált, mondta a karcagi Bosnyák Imre az egyik nyári estén. A téma felfedezőjének (aki magát mindig csak sártaposó újságírónak hívja) valóban igen jó érzéke van az érdekes, tollhegyre kívánkozó dolgok kiszagolásában.

– Amikor a televízióban megláttam Dudajevet, úgy tűnt, mintha már találkoztunk volna – mondta Bosnyák Imre. Én főleg az emberek szemét jegyzem meg. Neki hiúzszemei voltak. Itt szolgált Madarason, ezt megerősítette egy olyan ember is, aki bejáratos volt a reptérre. Olyannal is beszéltem, aki a karcagi kórháznál autóstoppoló Dudajevet átvitte Kunmadarasra.

Aki felvette a kocsijába, az Szabó Miklós volt, jelenleg a karcagi önkormányzat képviselője. Megkérdeztem, emlékszik-e még erre a régi esetre?

– Még most is előttem van az arca! Mikor megláttam a televízióban, mondom, honnan ismerem én ezt az arcot? Aztán rájöttem. A kórháznál vettem fel a kocsimba 1980 körül. Meg mernék rá esküdni, hogy Dudajev volt! A kocsiban magyarázott, mosolygott. Pár magyar szót is tudott. Elég alacsony, vékony ember volt, prémgalléros bőrdzsekiben, csizmában. Elegánsabbnak tűnt, mint a többi tiszt. Mondta, hogy repülőstiszt.

A következő tanúra egy kisebb településen akadok. Az illető nevét nem írhatom le: őt a szovjet hadsereg taníttatta ki, de hogy mire, arról nem hajlandó beszélni. Csupán annyit mond, hogy nyelveket is tanult. Neki belépője volt a kunmadarasi repülőtérre, úgy járt be, mintha haza menne. Megerősíti, itt szolgált Dudajev, a későbbi csecsen vezér, ismerte őt, a reptér parancsnokának az egyik belső emberével volt rokonságban. A fényképét megismerte az újságokban és a televízióban, amikor mutogatni kezdték. Most is felismerné, ha esetleg „feltámadna”.

Tudjuk, Dzsohar Dudajev, a csecsenek vezére, meghalt 1996. április 22-én hétfőre virradóra Gehi-csu falu térségében. Jelentették a hírügynökségek. Eleinte a csecsenek cáfolták a hírt. A vezért persze már előtte is szerették volna eltenni láb alól, hiszen korábban már három sikertelen merényletet kíséreltek meg ellene. De ez az akció „eredményes” volt. Dudajev Groznijtól 30 kilométerre tartózkodott, amikor rakétatalálat érte a rejtekhelyét. Állítólag több testőre és közeli munkatársa is meghalt. Mindezt április 24-én közölték a lapok.

Úgy tűnik, hiába volt óvatos a csecsen vezér (kétszer soha nem éjszakázott ugyanazon a helyen a háború kezdete óta), ezúttal rajtavesztett. Április 25-én, csütörtökön már a csecsenek is kénytelenek beismerni a halál tényét. „A csecsen lázadó kormány hivatalos közleményben jelentette be Dzsohar Dudajev elnök halálát” – közölték a lapok. Hozs-Ahmed Jarihanov, aki Dudajevék képviselője volt a csecsenföldi béketárgyalásokon, adta át a közleményt a sajtónak. Egyes hírek szerint Csecsenföld délnyugati részén, Salazsi közelében már kedden este eltemették Dudajevet. Eddigi alelnöke, Zelimhan Jandarbijev lépett a helyére. Hamarosan fölröppent az ő halálhíre is. „Hírügynökségi jelentések szerint Jandarbijev hétfőre virradóra szintén életét vesztette az ellenségeskedő csecsen erők harcában” – írták a lapok április 30-án, kedden. Május 2-án, csütörtökön már arról szóltak az újsághírek, hogy Jandarbijev él. A feltámadt vezér kedden meg is jelent „a szeparatisták tévéadásában”, írták a lapok. Mennyi bizonytalanság! Június 19-én lehetett olvasni Dudajev felesége, Alla Dudajeva beszámolóját férje haláláról. Elmondta, hogy férje haja megperzselődött, fején pedig hatalmas, vérző seb tátongott. Gondolom, így elég nehéz lenne őt azonosítani. A Dudajev-rejtély nem tisztázódott. Sőt! Megjelent a képernyőn egy halottnak hitt csecsen vezér. Aztán olyan hírek kaptak szárnyra, hogy Dudajev él, a rakétatámadásban csak megsebesült.

A kunmadarasi Dudajev-rejtély sem akart tisztázódni. Pedig beszéltem emberekkel, akik látták őt a reptéren. Az egyik volt repülőtéri alkalmazott elmondta, hogy találkozott Dudajevvel.

– Abban az ezredben volt Dudajev, amelyiknek én is dolgoztam. 1972 és 1974 között szolgált itt főhadnagyként, repülőgépszerelő technikusként. Ebben százszázalékosan biztos vagyok, a televízióban bemutatott arcképe után megismertem. Találkoztam vele. Köszöntünk egymásnak, de kapcsolatunk annyi volt, hogy „zdrasztvujtye, zdrasztvujtye”. Itt volt a családja is, de azokat nem ismertem. Dudajev Kunmadarason a 21/7-es hangárban dolgozott, ahol Mig-2l-es gép volt. Beszélgettem egy régi kollégámmal: ő is felismerte Dudajevet.

Akikben biztos voltam, hogy ismerték, régi vezetők, csak a fejüket rázták: nem hallottak Dudajevről. Egyikük még a nevét sem mondta ki, úgy fogalmazott, hogy „a nevezett személyről nincs tudomásom”. Tovább növelte a balladai homályt a sok megkérdezett arcára kiülő félelem. Volt, aki miután megtudta, mit akarok, azonnal kijelentette, hogy „nem tudok semmit!” Nem baj, elég ha bólint. Szolgált Dudajev Kunmadarason? Igent intett a fejével. Mikor? A hetvenes években? Nemet intett. A nyolcvanas években? Nemet intett. A hatvanas években? Igent intett. Nem kerültem közelebb a megoldáshoz: a jelzett időpontok túl távol esnek egymástól.

Ráadásul újabb ösvényen is Dudajev nyomába eredtem: egyes hírek szerint Alla Dudajeva a karcagi kórházban szülte meg egyik gyermekét. De ki emlékszik már erre? Szinte lehetetlen tanúra akadni. Szerettem volna tisztázni Dudajev magyarországi tartózkodásának időpontját, ezért egy ismerősöm segítségével moszkvai sajtóforrásoktól kértem felvilágosítást. Amíg a válaszra vártam, embereket kérdezgettem a csecsenekről és harcukról.

Elég szélsőséges véleményeket hallottam. Egy idősebb férfi szerint szét kéne lőni az egész bagázst, Sztálin kéne megint, az nem gatyázna velük, mondja. Egy középkorú férfi kérdésemre talányos arccal csak annyit mond, hogy: „Dudajev élt, Dudajev él, Dudajev élni fog!” Hasonló értelmű az, amit egy másik férfi mondott: „A csecseneket lázadóknak, szakadároknak, szeparatistáknak nevezik a sajtóban. Oroszországból nézve azok is. De egy ilyen kicsi és sokszor leigázott országból nézve, mint a miénk, úgy tűnik, hogy a csecsenek a szabadságharcukat vívják”. Talán a világban máshol is gondolhatják így. Április 26-án olvashattuk a lapokban, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének a képviselői felállással adóztak Dzsohar Dudajev csecsen elnök emlékének. Május 17-én arról írtak a lapok, hogy Oroszország tiltakozott Ukrajnánál, amiért a nyugat-ukrajnai Lembergben a korábbi Lermontov utcát Dzsohar Dudajev utcára keresztelték át.

Aztán megjött Moszkvából a válasz: Dudajev nem szolgált Magyarországon, viszont itt szolgált Maszhadov. Az a Maszhadov, aki most Lebegy tábornokkal összehozta a csecsenföldi békét. De ez már egy másik fejezet.

Már éppen pontot akartam tenni a Dudajev-rejtély végére (ha rejtély, hadd maradjon az), amikor megcsörrent a telefon. „Ne foglalkozzon Dudajevvel!” – mondta egy férfihang, és letette a kagylót.

{fel}