Földkatedrálisok

Illyés Gyula a mi katedrálisainknak nevezte a kunhalmokat, az Alföldnek azon tájképi elemeit, amelyek Györffy István, a magyar néprajztudomány megalapítójának leírásában 20-50 méter átmérőjű, kúp vagy félgömb alakú képződmények, legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen terülnek el, temetkezőhelyek, sírdombok, őr- vagy határhalmok.

Először Horváth István használta a kunhalom kifejezést. Jerney János őskutató szerint a kunhalom nevezete a magyar nép ajkán nem él, egy pár évtized óta az írói nyelv kezdi divatba hozni.

– Bár a kunhalmoknak csak egy kis része kötődik a kunokhoz, indokolt a kunhalom gyűjtőnév használata. Így különbséget tudunk tenni a mesterségesen létrehozott és a természetes úton keletkezett kiemelkedések között – mondja dr. Tóth Albert főiskolai docens, aki megszállott kutatója e tárgykörnek, és több tanulmány szerzője. Vele indultunk el, hogy felkeressünk néhány kunhalmot. Hála az esőknek, harsogó zöld a határ. Autónk szép kukorica- és napraforgótáblák mellett suhan tova.

– Az Alföldön negyvenezerre becsüljük számukat. Alapjukat részben már a rézkor embere megvetette: az árvizektől védett magaslaton telepedett meg, ide építette lakóhelyét, ide temetkezett. A hely az idők folyamán lakódombbá alakult át, amelyre rátelepedett a bronzkor, majd a népvándorláskor embere. Az egyik sajátos halomtípus, a tellhalom, így keletkezett. E mesterséges képződmények az ember művei, több ezer év alatt emelkedtek fel mai magasságukig. A mélyükben találhatók az ott élt emberek csontjai, az elfogyasztott állatok maradványai, az egykori házak alapjai, cseréptöredékek... A tellek a legrégebbi halmok. Évezredek kultúráját őrzik, például a keltákét, a gepidákét, a szarmatákét, az avarokét, a magyarokét, a kunokét.

A régi, Pest és Debrecen közötti országúton, a Só-úton igyekszünk Karcagtól kelet felé. Valamivel a Zádor-híd előtt elfogy a betonút. A múlt század első évtizedében épült téglahíd roppant különös: nem folyik alatta víz, csak vele párhuzamosan, nem vezet rajta át az út, hanem elhalad mellette. Valamikor kilenclyukú volt, mint a hortobágyi, de két évtizeddel korábbi, így mintául szolgált annak építéséhez. Egy nagy árvíz még a reformkorban elvitte a híd szélső pilléreit, azóta ötlyukú. A belvízszabályozás előtt a Zádor-ér csordogált alatta. A Zádor-híd közelében van a Zádor-halom, a régi országút déli oldalán: kár, hogy egy magassági jegy és a halmon lévő villanyoszlop elcsúfítja. Ettől keletre látható a Lőzér-halom, igen szép kilátás nyílik róla a puszta és Karcag felé. A hozzá fűződő népmondát Györffy István dolgozta fel a Nagykunsági krónikában. Tovább haladva kelet felé, a Hortobágy-Berettyó mentén található az Ágota-halom, amelyen a középkorban kápolna épült Szent Ágota tiszteletére. A reformáció idején lebontották. Egészen az 1950-es évekig működött az Ágota csárda, amelynek falába a kápolna tégláit beépítették.

– Az Ágota fontos határhalom a Nagykunság és a Hajdúság között. Sokszor három település határai is egy kunhalomban találkoznak össze. A Gergelyhalom például Kunmadaras, Kunhegyes és Karcag határán áll. A határhalmok alapját eleve egy laponyagra vagy porongra telepítették. Előfordult, hogy egy-egy halomnál lévő csárda mestergerendája jelentette a megyehatárt. Ilyen volt a Hortobágyon a Meggyes csárda is.

Gyerekkoromban én is sokszor hallottam az öregektől, hogy az Ágota csárda mestergerendája alatti asztalhoz, ha az innenső oldalán borozgatott a betyár, az asztal túlfelén lévő hajdúsági pandúr hozzá sem nyúlhatott. Ha odaát ült a betyár, akkor a kunsági perzekutoroktól volt nyugta. De ha itt is, ott is szorult a kapca, elmenekülhetett egy titkos alagúton, mely az Ágota csárdát kötötte össze a karcagi Morgó csárdával – a néphit szerint. De csak ott. Tény azonban, hogy egyes kunhalmokhoz makacsul tovább élő legendák fűződnek. Rózsa Sándor alagútján kívül az Ágota-halomhoz még egy szép szerelmi történet is kapcsolódik. A kun történetet Uy Péter verselte meg a múlt század húszas éveiben, s máig igen népszerű ezen a vidéken a Zádor és Ágota című mű. Láthatjuk: halmok őrzik a két szerelmes nevét. Egy harmadik domb is kapcsolódik e legendához. Néhány kilométerre található az Asszonyszállási-halom, amelynek földje középkori temetőt és XV. századi templom alapját rejti. A legenda szerint az itteni faluban lakott Ágota, akibe beleszeretett a Kevibe való kun vitéz, Zádor.

Miközben Kisújszállás felé haladunk, dr. Tóth Albert nagyon szép kun nevű halmokat sorol. Bócsai, Bengecseg, Orgonda... Nem egy elpusztult középkori falvak nevét őrzi: Hegyesbori, Magyarkai, Marjalaki. Néha a földtulajdonos nevét örökítik meg. Előfordul, hogy egy-egy esemény kapcsán kap nevet a halom. Ilyen például a sok település határában található Akasztó-halom, amelyet Kisújszálláson a Porosállás nevű határrészen találunk meg, közel a városhoz. A teljesen szántott, de egyébként ép kunhalom neve egy 1777-es térképen még Vermes volt, nyilván a rajta lévő csík- és gabonavermek miatt. 1863-ban, a nagy szárazság és éhínség idején (Tompa Mihály megrázó verset írt a nép akkori szenvedéséről) a Délvidékről feljött betyárok elhajtották a kisújszállási Ábri Kálmán birkanyáját, de rajtavesztettek, s ezen a halmon akasztották fel a tetteseket, Liptákot és Viglást.

– A birkanyáj gazdájának a dédunokája, Ábri Károly mesélte, hogy régen többen emlegették az Akasztó utcát, de a maiak már nem tudnak róla – magyarázza dr. Tóth Albert. – Az ő édesanyja viszont, Mari néni, egészen pontosan elmondta a betyárok akasztásának történetét, s az Akasztó utcáét is. Ezen vitték végig az akasztásra ítélt két betyárt. A népi hagyomány és a levéltári adatok egyébként azonosak. A betyárok históriáját Zsoldos István kisújszállási tanár kikutatta a levéltárban, részletes adatokat talált, még a hóhér Nagy Piszkos vendéglőben elfogyasztott reggelijének számláját is meglelte. Később ezt a kunhalmot az egyik akasztottról Lipták-dombnak is nevezték.

Túrkeve felé arról beszélgettünk, hogy a kőkorszak óta az ember itt mindig talált magának megélhetést. A vízközel és a vízmentes hát, az Alföldnek ez a sajátos térszín-mozaikossága mindig is kínálta magát megtelepedésre. Nem igaz, hogy az embert riasztotta ez a kemény vízi világ! Ezért válhatott a Kárpát-medence ilyen kultúraötvöző népvándorlási kohóvá. Az óriási számban létrehozott kunhalmok is a táj vonzó voltának bizonyítékai. Aki tehát a kunhalmokat pusztítja, az emberi kultúra ellen vét. Egy-egy kunhalom tönkretétele nem kisebb bűn Mátyás Corvinájának elégetésénél. Ez utóbbival, ha megtörténne, tele lenne a sajtó, s egy nemzet háborodna fel miatta, joggal. Ám, ha egy kunhalmot csonkolnak meg vagy hordanak el, ki háborodik fel?

A szenvedélyes eszmefuttatás végén, már a gyomai földúton haladva mutatja dr. Tóth Albert, hogy ott van a Tere-halom. Az ép és különleges régészeti értékkel bíró tellhalom tetejéről jól látható a Berettyó száz méter széles, kiszáradt medre. Györffy Lajos, a túrkevei múzeum egykori igazgatója itt sejtette a nagy hun király, Attila fapalotájának helyét, ahol Attila és Krimhilda egybekelt. Az eseményt Priszkosz Rhétor történetíró is említi. Ezt a feltevést azonban a régészeti feltárás eddig nem támasztotta alá.

A negyvenezerből már csak néhány száz, viszonylag ép kunhalom maradt. Védelmükre van jogszabály, de ennek komoly felvilágosítással kellene párosulnia, mert a legfőbb pusztító erő a tudatlanság. Tulajdonjogi rendezés is kívánatos volna: az önkormányzatoknak meg kellene venni a nagyon kevés, valamelyest ép kunhalmot, egy-egy kis peremövezettel. Így talán megmaradna néhány földkatedrálisunk a következő évezred embere számára is.

{fel}