A délutáni órák egyike

Nyújtózkodás

Szólj, ha megteremtetted az egyensúlyt
az eltávozás minimuma
és a megérkezés maximuma között!

Ismersz nőket is és férfiakat is,
akik azonos tartalmú gondolatokkal
egymást eltaposva rohannak
a maguk elé kitűzött cél felé.

A fájdalom hősiesen állta a sarat,
az öröm meghátrált.

Ismersz jó hírű szakembereket,
és szavahihető laikusokat is,
akik miközben nevükön nevezik a dolgokat;
elragadja őket a valótlanítás heve.

Ha elől van rád szükség, ne hátul kullogj!
Maradj le, ha ott vagy a leghasználhatóbb,
ahol naponta kisöpri maga alól a szél a port!

Szinopszis

Szerva ott! Szervátültetés.
Ne kárálj – inkább járkálj!
Sejtem, hogy kik állnak
a befeketített történések mögött!
Gazdagon kistafírozott mondat:
Egyre inkább a barbárosodás
felé tolódik el a csönd.

Kettős kötődésű igazság

Figyelve Vörös István tánclépéseit.

Aki emberként hiteles,
nem kell hogy történeteket
görgessen maga előtt,
elegendő, ha passzív szókincséből
kiemel néhány alkohollal átitatott szót.

Aki emberként hiteltelen,
hiábavaló a pontos osztás és szorzás,
hasztalan vágyik rá, nem húzza ki
a hajnal az éjszaka méregfogát.
Aki a mondat és az itt és a most
között szem elől téveszti a kettős
kötődésű igazságot; megértem zavarát,
életfogytiglani tanácstalanságát.

Aki a korszak szája íze szerint beszél,
de mégsem elhihető amit mond –
oly mindegy, a privát élet szemüvegén
át nézi a dolgokat, vagy engedi bekötni a szemét.

Kevésbé van

Azért nem semmi,
mert volt előzménye.

Felháborodott illat,
vérszemet kapott íz,
zaklatásoknak kitett
nagyvárosi élet.

Azért kevésbé van,
mert nem folytatható.

Keresd az alkalmat,
ahol a rossz is a jó ügyet szolgálja.

Pont beleillik szempontjaidba
a kezdetekkel kísérletezés.

Mi vett rá, hogy hozzá
igazítsd múltadat az itt
és a most elvárásaihoz?

A jövő jövője
már a múltban eldőlt.

Habár

Beszélik, szokásod az öröklét
magadról beszéltetése.
Habár otthonosan mozogsz a látásban,
rettegsz a csak nézés mumusától.
Hagyd a méreten aluli megállapításokat!
Láttál már hullámosra
ondolált holdfényt?
Minél lassúbb történés görget lefelé,
annál könnyebben találsz indokot,
hogy kihátrálj életedből.

A legigazabb látszat

Mikor bent prédikáltál,
nem várt fordulat
történt odakint.

Mikor odakint hirdetted az igét,
bent forrósodott fel a hangulat.

Mikor provokáltad a körülményeket,
a javadat szolgálta a meghátrálás.

Inkább a csöndet válaszd,
ha levet eresztett maga alá a szó.

Elvarratlan izzószál.

Ott kell, hogy megmerítsd...

Ahol a legmélyebb lényeglátásod vize:
ott kell, hogy megmerítsd
költészeted vödrét.

Elvesztél, ha a játszmát
nem életszereteted nyerte meg!

Létezőt valótlan cipel: évezredek óta.

Már készülődik kitenni a történet végére
a pontot a hirtelen beállt csönd.

A dolgok fölülről nézésével
együtt kell, hogy járjon
a dolgok alulról láttatása.

Van-e mit elvenni,
van-e mit hozzátenni
jellemed fejlődéstörténetéhez?

Helyzetbe halál életet
véletlenül se hoz.

Idegrohamosztag.

Csak párosan páratlan

Oly mindegy, nő vagy férfi:
ha egy felé vezet az ösztönök útja,
ha erőszakosan követelődzik a vér,
ha helytállóbb a vak szenvedély ítélete
a nagyhatalmú törvény döntésénél.

Kifeszített íj a vágy.
Őrült aki tisztán lát.

Állította; így is, és úgy is
megunhatatlan.

Oly mindegy, nő vagy férfi:
ha beteljesíti a vég a kezdetet.

Oly mindegy, nő vagy férfi:
ha már magukévá tették
a szavakkal kifejezhetetlen univerzumát.

Állította; csak párosán páratlan
a két merőben ellentétes
formakreáció.

Oly mindegy, nő vagy férfi:
ha egyazon helyre teszi a hangsúlyt,
ha ragaszkodik egymáshoz test és lélek.
Tükröt tart a pillanat az öröklétnek.

Oly mindegy, nő vagy férfi:
ha robog a vonat
a függőleges alagútban.

Borítékolt emlék

Ráfizetéses a valósághoz
foggal-körömmel ragaszkodásod.

Semennyire se volt megközelíthető!

Elvesztél, ha az együttélés
otthonosabbá tételekor
nem testhez álló feladatot kapsz.

Akkor fogsz visszatalálni
egykori önmagádhoz,
ha két egymással határos szó
felkelti benned a végtelenség érzetét.

Vajon hol lehet a halál lerakodó helye?!

Az élethez hozzájárulásod
pontonhíd a múlt és a jövő között.

Légüres tér

A kotlóst veszik körül így a csibék,
mint most a teliholdat a csillagok.
Feltéve, ha kényszeríted fájdalmadat;
szolgáltassa vissza az elrabolt értékeket.
Feltéve, ha találsz magad körül
egy olyan bolondot,
aki a testével védi meg igazadat
a kívülről jövő ártalmaktól.
Feltéve, ha a dolgok közönyös szemlélése
erősebb szálakkal kötődik a múlthoz,
mint a kibelezett kócbaba jövőhöz.
Beszélik, ha kisbalta hullana az égből,
te akkor is kibújtatnád a szöget a zsákból.
Beszélik, éveken át félig lemerült
akkumulátorral működtetted életfilozófiádat.
Ott és akkor vett új irányt életed, amikor
futólag megpihent gyerekkorod tekintete
az öregedés légüres terében.

Grammatikai ugródeszka

Istenem, mekkora felhajtás: falun éppen úgy
mint városon, ünnepnapkor hasonlatosan
mint munka után útban a családi tűzhely felé!
Istenem, mekkora melléfogások,
kitartó ábrándkergetés egyedül és csoportosan!
Istenem, mennyi hiábavaló emlékmeneteltetés,
mennyi szándékátcsoportosítás a közösen
elfogadott útiterv megváltoztatása után!
Mennyi elvi síkra terelt többletprodukálás,
mennyi fölösleges strapa, mennyi neveket
nem tartalmazó jelenléti ív, ittlétmustra
bekötött szemmel!
Istenem, mennyi sziporkázással megtűzdelt hóesés,
mennyi komplex intimitás, megtévesztő őszinteség!
Most ne! Bőszen ragozza a test a lélek örömét,
s mint előtte talán még soha: hibátlanul.

Groteszk

Földig ér az eső lába.
Almával teli láda.

Gyújts vasat és fémet!
Előzd meg a betegséget!

Közösen vágtuk a füstöt,
a kispap, én és a püspök.

Sokat, de kevésszer.
Keveset, de sokszor.

Álomba ringatott égbolt.
Tudod, az úgy volt...

Egy hajdan élt hajadon
falfirkái láthatók a WC-falon.

Gyógytornász mankóval.
Többre jutsz jó szóval.

Nehéz eset

Az meg végképp rossz, ha mindenki
mást ért rajta! Csak azt, amit látsz!
Kibújt csigaházából a tartalom.
Folytatja a mondatot a formakontúr.
Látszik, de a kiadós vibráláson kívül
se állni, se menni nem akar!
Nem, dehogy! Csak megjátssza a szó,
hogy a kimondhatatlan kerékkötője!
Lenyelt kuncogás, kiköpött káromkodás.
Magasba emelt törvény, leejtett véletlen.
Két tűz közé került játékosság.
Nem, dehogy! Itt rajtad kívül
senki nem akarta szalonképessé tenni
a külvilág felé kifordított közhelyeket!

Baj nélkül is nehezen

Ez sem egészen így van.
Kíváncsiságod nyújtott menedéket
a legfeketébb aurájú mondatnak.

Ez sem egészen így történt.
Kiegyezett egymással
a léleknek való szellem,
és a testet kiszolgáló anyag.

Ez sem lesz mindig így.
Pont beleillet életberendezkedésed
az apró-cseprő dolgokba.

Mától kezdve változik
az üzenet értelme.
Az alkohollal átitatott csönd
a táj mögötti tájat is magáénak vallja.

Ez inkább a kitalált,
mint sem a valóság érdeme.
Életszereteted felvevő piaca mellett
zsebkendőnyinek tűnik az irodalom
által lefedett terület.

A tegnap holnapja

Ha sok van belőle,
kevés látszik belőled.

Vigyázz, ki ne csússz
a szóbeszédből!

Szeretnéd látni
a tegnap holnapját?

Tehetek valamit érted?
Leelőzte szombatot péntek.

Feltétel és főtt étel.
A dolgok játékosabb
megközelítésekor ne csak érzékeidet,
ösztönös megérzéseidet is
hallgasd meg!

Ez meg a másik véglet.
A szükségesnél jobban
kidomborított privát élet...

Lámpavasakarat.

Modern mondóka

Miként szó hagy maga
után szót, netán mondatot.
Miként perc hagy maga
után percet, netán napot.
Miként véletlen hagy maga
után véletlent, netán törvényt.
Miként csönd hagy maga
után csöndet, netán malacvisítást.
Miként szegény hagy maga
után szegényt,
netán gazdag örökséget.
Miként ország hagy maga után
országot, netán tömegsírokat.
Miként sors hagy maga
után sorsot, netán
tragikus végkifejletet.
Miként élet hagy maga
után életet, netán halált is.
Miként múlt hagy maga
után múltat, netán jövőt is.

Egyetlen egyszer

Majd ott, ahol érzékelteti a törvény
az emberek egymással szótértését.

Ahol az élet nem önvédelemből,
hanem szükségből váltja valóra
a hozzá fűzött reményeket;
ott csak évek múltával
követi a megnyugvást
a megelégedettség boldog derűje.

Majd ott, ahol már nem elegendő
a bennfentesség látszata
a félreérthető helyzetekből
hasznot húzáshoz.

Ahol nap mint nap új látószögből
látják a dolgok állását;
ott megduplázza a tétet
a fejlődés fetisizálása.

Elvesztél, ha ismerőseid
nem kérnek vigaszodból!
Elvesztél, ha beéred
ismerőseid haragjával!

A szomszédban lakó pályatárs

Az egy tálból cseresznyézők társaságában
hamar észreveszi a figyelmes
szemlélő azokat, akik a tekintetükben
hordozzák a közelgő végkifejletet.

Kit féken tart a valósághoz
ragaszkodás, átsiklik tekintete
az aktualitások árcéduláján.

Mi közöd neked a szomszédban
lakó pályatárshoz: hány szál örömből
font koszorút hódolója fejére?

Amit önmagádból beengedtél a versbe:
elképzelhető, hogy az vagy te
és már maradsz is mindörökre.

Nyomasztó pihe könnyű álom.

Keresd meg azt a nőt vagy férfit!

Feltűnt-e már neked az;
a kutyafuttában átélt élet
sorra-rendre megreked a szavaknál,
s képtelen feltörni a metaforatojás
vékony burkát?

Végszó helyett te tegyél javaslatot
a többösszetevős, de egyféleképpen
értelmezhető beszédmódra!

A fakéreg színű gyerekkor
szóbahozása helyett fogadd el
a jó barát tanácsát: keresd meg
azt a nőt vagy férfit, aki már
állította el a halál orrvérzését!

Miután lehiggadt a pillanat;
nézz utána, jogos volt-e
a táj lesújtó véleménye
a viharos erejű szélről!

Értékátvevők

Minél távolabbi a történet,
annál inkább hasonlít
az itt és a most történéseire.

Erős gondolat, de hol itt pusztít,
hol ott romból virtusból.

Az élet komolyan vevésében
a törvény és a véletlenek
voltak segítségedre.

Ahol te álltál egykor,
és ahová én gebeszkedem most:
nem lett kevesebb a kiigazítanivaló.

Ha nélkülözni vagy kénytelen
a boldogulás feltételeit;
válaszd a nehezebbet!

Feltéve, ha az elfogadás
és a tagadás nem osztja meg
az értékátvevőket.

Mindig csak annyit

Felhős égbolt,
lecsupaszított táj,
peremcsönd.

Abból csak rossz származik,
ha aránytalanul nagy az eltérés
a vállalt feladat
és az elért minőségi szint között!

Mindig csak annyit,
amennyit egyszerre
képes kiemelni a nyelv
a szóval kifejezhetetlenből.

Minél nagyobb summát
vettél ki kreativitásod kasszájából,
annál több maradt benne.

Zsebperspektíva.
Majd ha a mába is vezet visszaút.

Táj vigaszdíjjal

Emlékek, gondolatroncsok,
nikotinszínű naplemente.

Emlékszel-e még arra
az esős vasárnap délutánra,
amikor kipiszkáltad
a körömalakú felhőből
a villámtüskét?

A legközelebbi elérendő cél:
maradj az, aki voltál!

Élj úgy, hogy amit
tehetségedből kitermelsz,
több legyen a pillanat lenyomatánál!

Élj, úgy, hogy tisztességedet
senki ne hozhassa összefüggésbe
az útonálló szándékával!

Amennyit átemeltél a nemlétbe;
annyival kevesebbje van az életnek.

Táj vigaszdíjjal.

A láthatatlan kézjegy

Ma már az sem számít
kivételes esetnek, ha előbb
fejeződik be a mondat mint a vers.

Elsőnek kincstári optimizmusod
dobta be a törülközőt.

Kinek jó a felpörgött élettempó,
ha nem afelé tart a szándék,
ahová letette kézjegyét a Mindenható?!

Bármit, ha elég erőt érzel
magadban, hogy leszámolj
a terhessé vált megszokottal.

Vajon arányban van-e egymással
mit kibeszéltél magadból,
s mit bebeszéltél magadnak?

A hibátlanból kivont érték,
továbbra is zsinórmérték.

Csinálások

Csinálj helyet a múltnak a mában!
Csinálj helyet a fában a papírnak!
Csinálj helyet az életben a halálnak!
Csinálj helyet az öröklétben a pillanatnak!
Csinálj helyet a szóban a beszédnek!

Előcsalogatta a tavasz a fákból a rügyeket.
Versenyt futott a patak a behemót folyóval.
Beleégette szignóját a hold az égboltba.
Kibontott haj a hajnal, fejkendős asszony az este.
Mielőtt kifújnád magad, figyeld a szél
tempóválását!

Csinálj helyet húsodban és véredben az örömnek!
Csinálj helyet emlékeidben a föld alatt nyugvóknak!
Csinálj helyet a kezdetben a végnek!
Keresd meg az állandóban a folyton változót!
Csinálj helyet a látszatban a lényegnek!
Csinálj helyet szövegedben
az összes megíratlan versnek!
Kellő alapossággal ismerd meg
a Haza Achilles-sarkát!

Ne érintsd meg, csak válaszd ketté!

Feltéve, ha már sokadszor forgatta meg
a felhők lekaszált rendjét a szél.

Nála nem magasabban!
Nálad nem alacsonyabban!
Mocorog a zsizsik a babban.

Ne érintsd meg, csak válaszd ketté!
Ne magyarázd, fedd fel értelmét!
Üldözés helyett érd utol!
Mielőtt nekifognál, fejezd be!

Bármit, ha semmi sincs a helyén,
de minden úgy jó, ahogyan van.

Bármit, ha egykor a bajba keveredett
jótevője voltál, és ezt ma az élet
kivételes adományaként újra átélted.

A pillanat utóélete

Te érted a módját, miként lehet
értéktelen véletleneket pénzzé tenni?

Korábban csak években tudtam
elképzelni a pillanat utóéletét.

Amint átvette a hagyománytól
hited a stafétabotot: rögvest megnőtt
a rangja a céltalan szemlélődésnek.

Feltéve, ha az árulásra mindig kész öröm
nem tárja szélesre az ajtót a sírás-rívás előtt.

Feltéve, ha továbbra is kettős a feladat:
a belső csönd növelése
és a külső zaj féken tartása.

Feltéve, ha belőled és belőlem építkezve
növelni tudja népszerűségét a valóság.

Ha nem tartósan igaz, mit kimondtál:
gondolkodj el rajta –
mi értelme volt beszédednek.

Visszaforgatás

Feltéve, ha mielőtt elhallgatsz, kifogalmazod
önmagádból, amit ajándékaként kaptál az élettől.
Feltéve, ha nem a véletlen rakja helyére a törvényt.
Feltéve, ha nem korcsosul vissza látszattá a lényeg.
Feltéve, ha nem csak te segíted világra a mondatot;
a mondat is irányt szab észjárásodnak.
Feltéve, ha a sorscsapások elviselésére fordított energiát
visszaforgatod reményeid életben tartására.
Feltéve, ha emlékeid előtt szélesre tárja az ajtót a múlt.
Feltéve, ha békén hagyja testedet, lelkedet a fájdalom.
Feltéve, ha igényt tart az igazság a nyilvánosságra,
s a nyilvánosság is az igazságra.
Feltéve, ha a stílus nem válik útonállóvá,
és áldozattá a mondanivaló.
Bármit, ha életed elmúlta után is segíted
a szervi bajjal született csöndet.

Az emlékek szülőháza

Érthetetlen ez a szüntelen lótás-futás;
amikor az állandóhoz ragaszkodás
az elsődleges szempont.
Épp az nem, aki büszke volt okosságára,
s mégis hiba csúszott hallgatásába!
Épp az nem, aki büszkén hangoztatta;
szinte kérkedett politikai felsőbbrendűségével.
Épp az nem, aki megjelölte a határvonalat
a közös akarat és a széthúzás között!
Kit boldogít ennyi létszám fölötti cél?
Épp az nem, akit a szakma otthonosság érzése
vezetett el a kenyérkereseti lehetőségig.
Mozdulatlant nyomás alatt tartani minek?
Iszonyatos a közöny az emlékek szülőháza iránt.
Épp az nem, aki hangulati elemekkel
tette oldottabbá a száraz tárgyilagosságot!
Épp az nem, aki elsőnek figyelt fel
a magáról életjelt adott csöndre!

Te is akartad?

A valóság ellentéte szintén valóság,
csak épp másként viszonyul
a szavakkal is kifejezhetőhöz.

A semmi ellentéte teljes egészében
kitölti a markánsabb semmit.

Ott a legmélyebb a gondolattalan,
ahol az utolsó cseppig kipréselték
magukból a csöndet a szavak.

Ott a legsekélyesebb a gondolat,
ahol ígért fűt-fát az érdek,
ahol egybeesett a kezdet a véggel.

Láttam! Az egyik kezeddel tiszta
vizet öntöttél a pohárba,
a másikkal a zavarosban halásztál.

Te is akartad, hogy fény derüljön
tetteid nemzőképességére?

Belső gyűrődések

Nem, dehogy! A részletek habosan
taglalásától egyáltalán nem idegenkedik
a tisztelt olvasó.

Nem, dehogy! Nyilvánvaló
az összefüggés a témától
elrugaszkodás és a lényeghez
visszatalálás között.

Nem, dehogy! Rögtön otthonosan
érezte magát a győzelem
a javakban dúskálásban.

Nem, dehogy! Közelebb került
a vért izzadáshoz a hosszú távra
tervezett talpon maradás.

Nem, dehogy! Egyedül
csak te keverted össze
a test gondját-baját
a lélek szárnyalni tudásával.

Kettős mérce

Levonások után,
gyarapodás előtt.
Produkálj hibátlant,
és figyeld a hatást,
mi változott meg általa.

Megérkezés előtt,
otthonról elmenés után.
Beszélik, a szükségből
erényt kovácsolás szünetében
se nyelni, se köpni nem tudtál.

Megöregedés után,
elmúlás előtt.
Annak a jó, akinek nem okoz
gondot a kimondhatatlan által
támasztott mérce teljesítése.

Közeli csűrés,
távoli csavarás.
Sakkfigura a gondolat,
mielőtt lépsz, gondolkozz!

Elhallgattatott csönd

Pontról pontra,
napról napra.
A szót beszéltetted,
elhallgatattad a csöndet.

Növelte előnyét a tett,
a szellem hátránya
valamicskét csökkent.

Miért iktattál be kétszer annyi
megérkezést mint elindulást?

Faluból városba,
városból falura.
Hol a legkeskenyebb
az összefogás igénye?
Hol hömpölyög legszélesebben
a gonoszkodás folyója?

Ide öröklét,
oda sürgető pillanat;
egyik sem fogja átlépni
hatáskörödet.

Ágbogas tótágas

Tegnapról áthozott fények,
holnapra halasztott árnyak.
Se nem forma, se nem tartalom.
Magamat lóvá tenni nem hagyom.

Posztmodern mozdulatsors,
hagyományosan szétcincált gesztus.
Se nem tartalom, se nem forma.
Fogadásból megnyert agytorna.

Az érthetőnél nem korábban,
a transzcendens tempójánál
valamivel lendületesebben.

Szakadj el az anyaföldtől,
de ne kötődj eltéphetetlen
szálakkal az égbolthoz.

Testes szellem, áttetsző anyag.

Még ma kerülj kívülre
a magad építette korlátokon!

A délutáni órák egyike

Bármit, ha a megkövesedett
csöndet északról záróvonal,
délről futószalag határolja.

Bármit, miután átformálta
saját arcmására a múltat
az erőszakos jelen.

Bármit, ha szorosan kötődik
a kimondott szó
az elhallgatott szándékokhoz.

Itt már egyszer volt
beszakítva az égbolt.
Itt már többször veszítettek
szem elől sorsfordító napokat.

Valóság-meghamisító
intézménnyel a háttérben.

Amit mindenképpen érdemes védened,
azt mások lehetőleg ne támadják!

Megnövelt sorstávolság

Becsukott szemű nappal,
tátott szájú éjszaka.
Vagy jót, vagy semmit,
a savószínű szándékhoz
igazított sorskérdésről.

A tűznél tüzesebben,
a víznél vizesebben.
Amit mindennél jobban szeretett,
az lett a veszte.

Kimondva kevés,
kimondatlanul se szeri, se száma.
A múlt lelke, de nem emlék.
A jelen teste, de anyagtalan.

Komolyan szeretnék veled beszélni.
Van, amire naponta kellene emlékezni.

Másként nem megy

Betegséget megmozgató életvitel.
Kerüljön fentebbre
és közelebb a távoli jövőhöz!
Mi hírt hallottál az önérvényesítő
forma, és az izoláltsággal sakkban
tartott tartalom felől?

Csak annyira legyen fajsúlyos,
amit még kedvel
a kényelemhez ragaszkodás.
Ha kihagytad volna hajlamaidat
a veled történtekből, most hasztalan
akarnál közelebb kerülni
a múltnál megrekedt múltadhoz.

Óvni kit szoktak a hamis érveléstől?
Bíztatni kit kell a kikapós
érzésekkel barátkozásra?

Borotvaélen táncoló téma

Legkevésbé a hibátlannak vetted hasznát.
Látom, téged is megtévesztettek
a hamis okmányokkal ellátott emlékek.

Joggal féltél a végletekbe eséstől.
Hányadjára estél el
és tápászkodtál fel újra
a zárt élethelyzet
és a nyitott lehetőség között?

Megkésettséggel megspékelt rejtőzködés.
Csak ideig-óráig találtál nyugalmat
a fegyvertelenek között.

Mihez képest se mély, se magas?
Ellenkező esetben is vetélytársat látnál
a náladnál messzebb látóban.

Az igazság és az előre lefoglalt
valóság között
kimutathatatlan a különbség.
Még nem jött el az ideje,
hogy szóba jöhessenek a tudatosodás
utómunkálatai mint téma.

Egy jottányit se

Csak látszólag jár egy menetre
észjárás és morális elvárás.

Szakadék tátong az éjszaka
és a leszűrt tanúság között.
És akkor mi van, ha évek telnek el,
míg sávot vált gondolkodásod.

Jól láthatók a logikátlanság
bordái az őrület bőre alatt.
Találtál pártfogókat
a magadról vélekedés mellé?

Egy jottányit se, csak ha
kő kövön nem marad sokáig.

Ki hatalmazott fel,
hogy leszedd a keresztvizet
a tájból kitörölt csöndről?

Hátralék nélkül

A kettőnél nem azért több a három,
hogy igazad kimondása után
átpártolj a hitelt érdemlőhöz.

A tisztesség mellett nem azért hat
korcsnak a sunyiság,
hogy bőkezűbben jutalmazd a szót,
mint az ügyesen megfogalmazott mondatot.

A valóságosnál nem azért
jelentéktelenebb a kimódolt,
hogy egy kalap alá vedd a nők
hangulatingadozását
a férfiak fontosságtudatával.

A jövővel kalkulálás nem azért
összetettebb a múlt mindenre kiterjedő
számbavételénél, hogy a régi probléma
bogozása helyett fontosabbnak tartsd
az új konfliktusok megoldását.

Leleplezés előtt

Amíg hiányos a miért,
a válasz se lehet teljes.

Nincs hová menned, de itt sem
maradhatsz tovább.

Mi a fenét tudnál még
kitaposni a csöndből?

Rézmozsár és sóvirágkosár.
Hazug állítás, hibás igazság,
kiszámítható véletlen.

Te fulladsz, ő könnyeket hullat.
Fogyóban a lemenő nap
sütnivalója.

Mindjárt megyek,
meggyet szedek.
Ott lesz vége, ahol rohan
elébed a rossz, s eloldalog
mellőled a jó.

{fel}