Vesztébe rohanó nagyra törő

A kemény kő is elporlad

Kifelé nyitott, befelé zárt.
A mértéktelenség árt.
Pofozta árnyék, verte fény.
Füstöt okádó gyárkémény.
Illeszd a csonthoz a vért!
Fogalmazd át a kérvényt!
Feszes húr a múlt, pengesd!
Stabil káosz, ingatag rend.
Ne a tettre gondolj, a csinálásra!
Az élet melletti kiállásra!
Szóforgács meg ilyesmik!
A csüggedésből hitre is telik.
Önindításos mondat.
A kemény kő is elporlad.
Sikerült táj tökéletlen csöndje.
Fenyeget a morál csődje.

Újragombolás

Ha sietsz, ne azért siess,
hogy mindenért duplán fizess!
Munkával talpra állított élet,
föld alatt serénykedő féreg.
Minden tekintetben jó,
piacképes koncepció.
Az és így tovább lefújva,
intellektuális gyalogtúra.
A jó oldalon állva eggyel több,
három helyett legyen mondjuk öt.
Öröklétbarát helyi érték.
Állítsd magasabbra a mércét!
Mindenféle támasz nélkül,
időbe telik míg elévül.
Ez már a döntést hozók dolga:
Sorsod újra lett gombolva...

Vesztébe rohanó nagyra törő

Közelről is láttál egyet és mást.
Nőszöktetést és felhőszakadást.
Mérlegre tettél hol ezt, hol azt.
Fájt a lábad, ferdén állt a nyakad.
Futottál a kenőpénzed után.
Tétováztál a keresztútnál.
Felfedezted a rútat a szépben.
Lábnyomok a felhők az égen.
Valósnak bizonyult a csak sejtett.
Szivárványszínben játszó versek.
Azóta is takarja az eszköz a célt.
Megkaptad a semmihez a külön engedélyt.
Jártál porban, dagasztottál sarat.
A belharcokból se vontad ki magad.
Szóltál így, beszéltél amúgy.
Biztattál örömöt, istápoltál bút.
Enyém a szó, tiéd a mondat.
A pillanat öröklétet mozgat.
Megtagadtad a múlttól a jövőt.
Láttál vesztébe rohanó nagyra törőt.

Keletlen tészta

Főhajtás és alapkőletétel.
Erőszakosan terjeszkedő métely.
Lent árnyék, fent fény.
Betagozódott vélemény.
Egybenőtt a föld az éggel.
Tegnap bűn, márna érdem.
Sarokba szorított irodalom.
Nem ok nélküli a riadalom.
Sietősre fogott léptek.
Tépőzáras kényszerképzet.
Keletlen tészta a holdfény.
Ráérősen dagasztja a szél.
Önismétlés és szólószám.
Változatlan szorzószám.
Ünnepli a jövőt a már volt.
Zárja a mondat a gondolatsort!

Papírvers

Papírba csomagolt mérgezett cukor.
Apátiát megelőző méla undor.
Vízben szétázott reklámszatyor.
Múltat idéző körmös traktor.
Jól fésült költő, artikulálatlan hang.
Fényesebb a nyakláncnál a kard.
Te is rohanásra vagy beállítva?
Zöld üvegben orgonalila tinta.
Problematikus lelkiismeret.
Kátyúkkal tarkított életterep.
Elfajzástól megmentett holdvilág.
Ne hallgass, mondj már egy cifrát!
Ovális alakú papírtálca.
Kispappal kokettáló apáca.
Túlélte a szerelmet a szeretet.
Erőre kapott a végtől a kezdet.
Gyógyírnak szánt magyarázat.
Lépcsőzetesen bevezetett ebzárlat.
Iparilag előállított álom.
A lényeget látszattal dekorálom.

Visszapillantó tükör

Idegen tollakkal ékeskedő szivárvány.
Tegnap hajtóerő, ma ledolgozhatatlan hátrány.
Üstökösként indult, szélkakas lett belőle.
Évek óta semmit se hallasz felőle.
A látszat a lényeg fegyverhordozója.
A fejedre illesztett korona lehullt a porba.
Lángnyelvként ide-oda csapkodó lelkivilág.
Kétszer követted el ugyanazt a hibát.
Mind más és más évjáratú emlék.
Gyakorolja a vízcsepp a talpra esést.
Elől a szó üget, mögötte a mondat lépked.
Köszönd meg a sorsnak szerencsédet!
Az első menettől az utolsó kenetig.
Megadom, legkésőbb jövő keddig.
Mit akarsz még? A test húzza, a lélek tolja.
Túl a hetvenen is, a nők hódolója.

A jó mellé dukál az igaz

Ügyesen lavíroz az igen és a nem között az igazság.
Hol ilyen, hol olyan korrekciókra fecsérli erejét az ország.
A nyár után ősz jött, október van, hullanak a fákról a levelek.
Hol majd’ kicsattant, hol meg nullányira leapadt kedved.
Árnyékkal fény ágál, kihúzta a szó a tett alól a talajt.
Erőszakos szerencse, szerencsés erőszak. Baj csinál nagyobb bajt.
Bármiként is alakulnak a dolgok: ne add fel, ne add el magad!
A vétkes hallgat, zavarban van az ártatlan; váltig tagad.
Módszeres és szakadatlan az érzéknek feljebb srófolása
Mindenre jusson időd, munkára, társakra, önberuházásra!
Válasz nem érkezett, a fent és a lent nem cserélt helyet.
A rövid meghosszabbodott, összement a nagyra sikeredet.

Lebukó embermadár

Embermadár kalitkában,
Te sem vagy hibátlan.

Embermadár a fa tetején.
Túl jártál társad eszén.

Égben röpködő embermadár.
Ne rohanj, nem hajt a tatár!

Embermadár mellett pelikán,
Tegnap bor, ma sörfesztivál.

Embermadár mellett páva,
Hősnek láttatja magát a gyáva.

Embermadár kicsiben és nagyban.
Magadra maradtál a bajban.

Deres már a határ.
Lebukó embermadár.

Pitypang

Egymást lökdöső pillanatok.
Fejed fölött kótyagos csillagok.
Mackójárású déli szél.
Véletlent törvény méricskél.
Érvényessége vitathatatlan.
Itt hatod magammal laktam.
A stílus védőügyvédje,
fizetségül a versbetétet kérte.
Mi ez, ha nem őrületkisülés?!
Elvtelen egy húron pendülés.
Követendő kulturális minta.
A kezdetet a vég fölülírta.
Ragyás felületű holdvilág.
Apró vétkek után szarvashibák.
Grammatikai szőrszálhasogató.
A nincs létezőként használható?
Kipasszírozott lélegzet.
Nem fogott mellé, csak tévedett.
Magját hullajtó pitypang.
Mozdulattalan vérvisszhang.

Tömegsport

Csak akkor igen, ha sorsod beteljesedik.
Ha tehetségedből segítségre is telik.
Csak akkor igen, ha ízléses a móka.
A jó helyett a rossz került a trónra.
Csak akkor igen, ha fokozod a tempót.
Ha nem viszed túlzásba a rosszban a jót.
Csak akkor igen, ha oda se nézel.
Letaszított a poklok fenekére a szégyen.
Csak akkor igen, ha te maradsz felül.
Ha senki sem keresi, meglásd; előkerül.
Csak akkor igen, ha visz a lendület.
Magára vonta figyelmedet a becsület.
Okos ember üres hordót nem ver csapra.
Hallgattál a fölülről jött parancsra.
Csak akkor igen, ha te zárod a sort.
Az élet hol harc, hol meg tömegsport.

A kevésben is rátalál a sokra

Még a vak is látja: egymás sarkát tapossák a bajok.
Tanúk nélküli öntisztulás. Csapdába esett akarnok.
Intellektuális fésületlenség: ennél már a rossz is jobb.
Iszapbirkózás, napfényt csalogató, örökké kotyogók.
Kiszabadította a szó a csöndből a szellemet.
Estig melletted sertepertélt, majd eltekergett.
Elázott eső, füst mögé bújt tűz, porral határos sár.
Előzze meg a mondatot a formálódó igazság!
Jelenlévő hölgyek és urak! Utána lehet nézni.
Aki a kevésben is rátalál a sokra; az nagyon szeret élni!

Ismerős dallam

Ismert dallamot pötyögtet hangszerén a zongorista.
Bányászból lett vezető, négy évet ült, ma artista.
Érzéketlenek a megsüketült emlékek a múltra.
Napod legyen derűs, és persze vigyázzunk magunkra!
Kiegészített telihold, tedd próbára a fából vaskarikát!
Reggelig tartó fokozatokban tárta ki önmagát a holdvilág.
Hallgatódzol, figyelsz: ki kivel váltott szót, mit csinált?
Már mióta, istenem! Sokszereplős szerecsenmosdatás.
Sohasem az eltervezett szerint történt a folytatás.
Te se tehetsz róla. Derékba tört a pillanat pályafutása.
Elkent tények, sziluett állítások. Tátva maradt a bűnbak szája.
Ha már ez se, akkor mi? Hajsza, anyagi javak, pszichés koplalások.
Hajlakkal bevont emlékek: vonultak a tankok, lesöpört padlások.
Ellenétet szítás múlt a jövő, rohanás és megállás között.
Már két éve nem lakik itt, másik városba költözött.
Nincs ami lehetne, van mit senki se lát! Te sem beszélsz róla!
Nem, dehogy! A naplopónak is megvan a maga dolga.

Aki él és mozog

Sakkban tartja egymást a ritmus és a dallam.
Most mi bajod van velem, mondd, hadd halljam!?
Álmot ne simogass, ne kereteztess be rémképet!
Náladnál egészségesebb, a hibátlannál egy fokkal épebb.
Mint már annyiszor, a gyengébb húzta a rövidebbet.
Ezt eddig is tudtam! Nem én, a körülmények hitegettek!
Sehol sincs a mindenütt van. A vak is azt keresi.
Szándékod útját ezer meg egy akadály keresztezi.
Gusztustalanul nyúlós, de kimondhatatlanul finom.
Nyugodj meg, ne aggódj értem, ezt is kibírom!
Vissza nem téríthető morál. Morogd ki magad!
Csaholnak a kutyák, a karaván északról dél felé halad.
Már miért ne lenne őszinte igény az egyenes beszédre!
A magasról magasabbra hágtál, s mit kaptál érte cserébe?
Úristen, mit tettem, de nagy marha voltam!
Amikor még lett volna értelme, nem szóltam.

A sebét nyalogató

A szék lába, a szög feje, a madár csőre.
Sötét árnyat vet a múlt jövődre.
Életre keltek a papírlapon a szavak.
Kiforratlan jellem: sok benne a salak.
Surrogás, susogás, összesúgás-búgás.
Vidám napok, derűs fickók, fölfelé bukás.
Így alakult. Az is visszajött, ki el se ment.
Mást mond a koncepció, és mást a trend.
Az érzés felfedez, a tudat átalakít, módosít.
A vakhit lendületbe hoz, a rögeszme ködösít.
Te tartozol az igazságnak, és nem ő neked!
Gátlástalanul és élvezettel nyalogatod sebed.
Csak a fontos dolgokat érdemes elmondani.
Azt írd, mit akarva se lehetne elrontani!
Egységesülő tartalom, szétesett forma.
Komédiává torzult az intellektuális lovagi torna.

Alkalom a szembenézésre

Nem a szó, se a mondat;
érzést átkaroló gondolat.
Nem a mese, nem a reális;
előjegyzett tömegbázis.
Nem a csönd, sem a hangok;
többször átfestett maszkok.
Nem a domb, se a hegy;
büntetéssel felérő kegy.
Titkot kifecsegő életvonal;
egyesült a lesz a volttal.
Félig nyomjel, félig benyomás;
folyton változó besorolás.
Félig lángnyelv, félig füst;
aranynak látszik az ezüst.
Újra és megint csak azt;
jóváhagyta a tél a tavaszt.
Újra, de véletlenül se azt;
mit nem igazolt a tapasztalat.

{fel}