Az égbolt csigolyasora

Keresztvíz

Azt a szót keresd, amelyik minden mondat
zárjába jó! Ma már nem számít fehér hollónak
a logikai ámokfutás. Van itt ész! Kamatostul
visszakapott tanulópénz. Egyszerre lép a szó
és a tett, csak nem azonos irányba tartanak.
Ni csak! Újból erőre kapott visszafogott
indulatosságod. Miként az a lapszélen egykor
rögzítve volt. Jobb is, hogy nem hallja a kezdet,
miként vonja meg a mérleget a vég. Csak az nem
lát a múltból át a mába, aki nem akar. Azzal meg
pláne nem lehetsz megelégedve, amit a pillanat
jelölt ki a számodra a tűréshatáron belül! Így volt,
láttad. A rossz tartotta keresztvíz alá a jót.

Dobbantás

Kimondhatatlant átívelő szó. A vers aprókat,
a próza nagyokat lép. Ha nincs jelen vágyad tárgya,
te sem vagy a valóság kedvezményezettje.
Állehetőségekkel előhozakodó távolba látó.
Lopjál meg. Vidd, ami megtetszett.
Te ezt tudtad? Jócskán kívül esik az időről
megfeledkezés a tárgyiasítás határán.
Csak akarnod kell, te is hasznot húzhatsz
az eltűnésben járatos dolgokból. Többnyire
telibe találja a magány az egyedüllétet.
Hajszálnyi választja el a titkot a nyitott ajtótól.
Miként egykor a lapszélen rögzítve volt. Minél
messzibbre kalandoznak el gondolataid, annál
közelebb kerülsz a magad elé z.

Az égbolt csigolyasora

Mondod, mert zöld utat kaptak a szavak.
Vetkőzteti az alkony a délutánt.
Mennyiségi elmozdulás, minőségi helyben topogás.
Sárban totyogás. Motyogás. Álmodik a gyomor.
A földet súrolásban az elérhetetlenből is van egy kevés.
Vágj rést a szón, hogy legyen hová betömködnöd a mondatot!
Növeli a ráció esélyét, ha a múltnál köt ki a ma.
Sokaknak szánt nevetés. A tejút az égbolt csigolyasora.
Mintha egyenletesebbé vált volna az évszakok közötti
rivalizálás. Kevesebb bíbelődést, több lényeggel szembesülést!
Kevesebb nyüzsgést, több megszólaltatott csöndet!
Te mennyire voltál tekintettel a tapasztalatból kifacsartra?

Lapockacsont

Szószerelem, kibiccel helyettesített koronatanú.
Aki hallja, ne mulassza el a sarkára állást! T. például
kötelezővé tenné az emlékek fertőtlenítését.
Miért vont büntetést maga után a bizonytalan melletti
megállapodás? Kevesebb eső utáni köpönyeget, több
előrelátást! Kevesebb én-patronálást, nagyobb teret
a tisztességnek! Kevesebb önpusztítást, több kisimult arcot!
Csak mondod, de nem mered megtenni. Nem mondod,
de megteszed.
Ellentétben az élettel, a halál abszolúte szavahihető.
Hadonászás, rúgkapálózás döntés előtt és döntés után.
Soroljam a rossznál megrekedt momentumokat?
Vegetáló bánat, magára hagyott magány, szavakkal
felzabáltatott ígéret. Legalább egyszer te is
megvakarhattad volna az égbolt kiálló lapockacsontját.

Nyüzsgésigény

Honnan szorult az évszakokba ennyi nyüzsgésigény?
Mondod, mert mondhatod. Madárfészekből kizuhant
csönd. A véletlen kezdte, a törvény befejezte.
Az öregségben is meg kell, hogy mutasd magad!
A minap látott gyerek épp így himbálta a füstölőt,
mint most a dél felől fújó szél a faágakat. Magam kezdtem
el építeni magányomat, magam is szeretném befejezni.
Félre az útból a lyukból lyuk felé tartó érzésekkel!
Édesapásítással feledtetett hiányérzet. Ahol mindent
a megengedés kormányoz, ott se ki, se be. Se előre,
se hátra. Pocsolyaszag.

Befelé vezető kiút

Nagy a csend a rend körül, önmagával van
elfoglalva a káosz. Kívánom neked is: Találd
meg a befelé vezető kiutat! Ami könnyű,
ami játékos, ígérem, távol tartom a vért izzadástól.
Elrángattam a csörgős sipkás bohócot a szentség
mellől. Üres papírlap, spontán rímkényszer.
Fejlődés, fejlövés.
Hamar megártott a sok a hivatkozási alapból.
Addig ne produkáltasd a tartalmat, míg nem jött
tisztába feladatával a forma! Kéz alá helyezett pillanat.
Ész alatti, szív fölötti túlvilág.
Az élet terhe alatt nyögő mondatot írd!

Kiüresedett életlehetőség

Tisztázatlan szerepek. Amiért te a fejedet csóválod,
azon én csak nevetek. Amit kihagytál versedből, képzeld
bele a valóságba! Mondod, mert mondhatod. Rosszra
berendezkedett gonoszkodás. Beugratás. Területi integritás.
A nincs tovább tett pontot a kezdet végére. A csönd gazdagított,
a lármától jót kevésszer kaptál. Sok dolgok vannak a lényeggé
nehezített látszatban, mit hited tovább tökéletesített.
Ötletes az elgondolás, csak kár, hogy nincs benne naplemente!
Bontott anyag. Rontott szöveg. Bomlástermék. Lökdösődés,
megtévesztő célok, hamis eszközök. Kezd kirajzolódni a homályból
a hétvége probléma-panorámája. A győzelem múlékony tét.
A veszteség kiüresedett életlehetőség. Versenyezzünk: Ki tudja
fényesebbre törölni a szavak fenekét?

Átminősítés

Elvesztél, ha nem arra törekszel, hogy a rossznak is
jó legyen. Nyelesd le a felhővel az eget!
Ne tekintsd megbocsátható bűnnek, ha rossz helyre
teszi a hangsúlyt a múlt előtt gazsuláló emlék!
Miként az a lapszélen egykor rögzítve volt.
A valóság képzeleted hatályos menetrendje.
Eredendőnél megrekedés, értelmetlen veszekedés.
Egyenes beszéd, görbe este. Vágtad már mosoly előtt
haptákba magad? Ugye csak épp a siker kivitelezésére
nem jutott időd? Akkor sincs vész, ha nem áll rendelkezésedre
tartalék hit. Egyke téma, egyke történet egymást váltó
szereplőkkel. Kár, nagy kár, hogy az járt jobban, aki
voksát a selejtes érzések mellett tette le. A maga által
teremtett valóságon lépked képzeleted. Változatlanban
eltévedt mozgás. Ha bezárult a kör körülötted,
minden szó nyitó szó, minden mondat záró mondat.

Előre lefutott múlt

Vesd össze az ismereteidbe fektetett energiamennyiséget
a veszteséges érzelmek számával! Lent azért nem, mert fent
igen. Lent azért igen, mert fent nem. És ha mégis lenne előre
lefutott múlt? Miként az a lapszélen egykor rögzítve volt.
Visszaszelídülés a vadállatok közé.
A hiányérzet többé tett, a gondtöbblet kifosztott.
Emlékszel-e még rá, amikor alkonyt kaptál születésnapodra?
Megszólítható és szállítható. Előre-hátra tologatott gyerekkor.
Modernül a hagyományost, hagyományosan a modernet.
Amit az érzékeidtől nap mint nap kaptál és kapsz, azzal igazán
meg lehetsz elégedve. A képzelet dolga a képzelődés, és nem
a tépelődés. Ha nem illik bele a téma véred munkásságába,
sietve hagyd el a helyszínt. Amit fanyalogva fogad a szándék,
ahhoz az akarat is ímmel-ámmal viszonyul. A kitavaszodás a
táj leckefelmondása.

Ha nyomon vagy

Vesd össze az árnyékra támaszkodás hátrányát
a fényekre hivatkozás gyakoriságával! Miként lett
a ketté tört igazságból három hamis állítás?
Mindig csak annyit mondj, amennyit ilyen-olyan okok
miatt eddig elhallgattál! Miként az a lapszélen egykor
rögzítve volt. Originált. Álmában bepisált.
Üssön át az irány a véletlenen! Nem érintkeznek, de megtartják
egymást. Miközben lassítottál, többeket lehagytál. Bolondságokat
fecsegett az igazság leendő várományosa.
Se szeri, se száma a semmi mögé felsorakoztatott okoknak.
Ahogy apad, úgy növekszik.
Egyik csönd helyett se voltál hajlandó hallgatni.
Egyik halál helyett se akartál intézkedni. Szűkös választék:
keresztbetevés, keresztet vetés. Árnyéka egykori önmagának
a pillanat. Ok az elégedettségre, ha nyomon vagy.
Juszt is végigvitte a megkezdett reformokat a tavasz!
Miként az várható volt, a maratoni versengésben az égbolt
kerekedett felül. Nehogy már a gondolatfarok csóválja a valót!

Ha jót akarsz magadnak

Mondod, mert mondhatod. Lyukas zsák a tartalom,
a forma a szavak fedezete mögé bújt. Egy hajszál választja el
a korszakvizitálót az önpusztítás máglyatüzétől. Lóistálló.
Parányi mozgástér, szétszálazhatatlan gondolatok, helyére
visszaparancsolt jelen. Melyik mondatot mondjam?
Azt-e, amelyik az orránál fogva vezeti az igazságot, vagy azt-e,
amelyiket az igazság vezet az orránál fogva?
Ez sem így van! Az élethez közelebb jutással nem jár együtt a haláltól
távolabb kerülés. Irritálja a fájdalom a fájdalmat. Örömteli az eset,
ha az örömnek az öröm mutatja meg a helyes utat. Tartsd távol magad
a lelki elkorcsosulástól! Okos érvekkel lenyugtatott probléma.
Kivételt képez az önmagán naponta erőszakot tevő égbolt...

Irgalom az irodalomban

Miként azt te is láthattad, magára talált a tartalom,
de nem tartott vele lépést a forma. Talán azt még se,
mit a vihar habart bele a tájba! Miként az a lapszélen
rögzítve volt. Akkor igazi a napfelkelte, ha valamennyi
fény készenlétben áll. Irgalom az irodalomban. Megítélés.
Jó helyről merítés. Ha te így, én se másképp! Visszatalált
a múlt mellé a jövő. Ha van rend, rendben. Váltottál.
Senkit se áltattál. J. a rosszat a rossz felé, a jót a jó
irányába mozdította el. Nem leszek kavicsod, hogy játszhass.
Nem szeretném látni, inkább elképzelem metaforáid
tarlóégetését. Kis híján az újdonság erejével hatott.
Ahogyan ma van, az jobb a tegnapinál, viszont rosszabb
a következő évek megítélésénél. Győzelemre rátelepedett
stagnálás. Szekértáborzörgés, kocsiút az éjszakában,
tempóváltás a beavatottak szája íze szerint.
Egymást érő baklövések, országút menti nyaktörések.
Asztag és pocsolyaszag. Évek óta dögkeselyű köröz
az elmúlás fölött.

Okos döntés, zajos söntés

Miféle alvilágba és felső világba képzeltél te el embert és állatot,
fát és madarat, kiszáradt fűcsomót és kiöntött folyót? Fújhat-e egyszerre
észak és dél felől a szél? A múlt a jelenben létezés minimuma.
A szó a szélsőségesen kimondhatatlan határesete. Határátlépés.
Határtágítás. A fokozatokban gondolkodástól a lelassult fénysebességig.
Sötétség nélküli alvilág. Felső világ magasság nélkül. Egybeterelt ellentétek.
Egymástól erőszakkal elválasztott egybeesések. Egyezkedési forrpont.
Arccal az alvilág felé. Háttal állva a felső világnak. Álcázott tudattalan,
nyíltlánggal égő lelkesedés. Okos döntés, zajos söntés.
Van fogalmad róla, ki mindenki távolodott el a víztől a tűz kedvéért?
Ki mindenki változtatott véleményt, csakhogy közelebb kerülhessen
a tekintetét magasan hordozóhoz?

És a többiek?

Szótól szóig, mondattól mondatig, verstől versig.
Éveket hátrább toló szöveg, megszokást tagadó
igazság. Én itt, te ott, és a többiek? És aki azzal sincs
tisztában; kicsoda és hol? Vigyázz, a sarkadba lép
a fekete, belelóg orrod a fehérbe! Világgá mentek
versedben a szavak. Légszomjjal küszködik a csönd.
A nehézség a baj pöcegödre. Gondolatot lendületbe
hozó megrázó történet. Ahol tömeggé sokasodtak
az ácsorgók, onnan mindenfelé vezet út.
Ne súgj, megtanultam a leckét, mondta a fa a szélnek.
Ne segíts, tudom a dolgomat, suttogta az esőcsepp a felhőnek.
Tedd meg, ha bizonyításra szorul léted! Ne gondolj rá,
ha általa csak a látszat szaporodik! Gondold át újra,
ha tőle függ igazságaid jövője! Álmod alátámasztásához álmot,
vagy kőalátétet veszel igénybe? A dolgok sematikus megítélése
összeegyeztethetetlen a véreddé vált létmóddal.

A lárma a hangok közszereplése

Mondod, mert mondhatod. Határátlépés. Határtágítás. Lányillatú alvilág.
Látványtól távol tartott látás. A csönd dolga nem a behódolás.
A lárma a hangok közszereplése. Ha a kertben tartózkodsz, keresd meg
a befelé vezető mondat nyomvonalát! Ha tengerparton sétálgatsz föl és alá,
ne a mondat végére kitett ponttal foglalkozz! Ha derűs fölötted az égbolt,
hagyd békén az árnyakat! A helyváltoztatással szövetkezett mozgás
gondolataid jótevője. A tűztől ne a víz kedvéért távolodj el! A tűzhöz
közeledve ne csökkenjen a távolság közted és a víz között! A mozdíthatatlant
told el magadtól, a súlytalan keveredjen el véreddel! Az idebent árvaságát
ne takarja el az odakint fenségessége! Van-e még valami, amit nem hozott
szóba az élet? Mi van még, amit tabuként kezel a halál? Segítsd a kitalált
beilleszkedését a megtörtént eseményekbe! Ne légy hálátlan, ha jót tett veled
a jó, ha kíméletes volt hozzád a rossz! Amit az igazság személy szerint neked
szánt, fogadd el, de ne változtatás nélkül!

Kontroll alatt tartott álmok

Miféle történelem és miféle törtet törttel osztás, megosztás,
te oda, én ide, te ide, én oda! Miféle betűk a Vargák közül!
Se előtte, se utána, soha sem nyíltan, szemtől szembe.
Porlepetten vagy sárosán. Falun vagy városon.
Prózában vagy versben, kezdetkor vagy az utolsó felvonás
első jelenetében. Örséggel vagy őrség nélkül. Az Örségben
vagy Örményesen az Alföldön. Miféle szövetkezések a háttérben
soha ki nem derülő érdekszövetséggel? Szövegmegkötésekkel.
Miféle mondat az, esetleg mondatfolyam, mondatsokaság,
melyről az ember vagy az Isten hasztalan akarná levakarni a valót?
Holott ismert dolog; valóhoz való nem tapad. Az élet az élettől
halált erőszakkal nem vesz el. Holott ismert dolog; élet halált
piedesztálra nem emel. Területet lefedő önmagáddal bújócskázás

Az éjszaka üdvöskéje

Megnyitom a rövid mondatot, te meg majd zárod
az Egyenlítő hosszúságú eszmefuttatást.
Azt írd és mondd, ami remek alkalom a felüdülésre!
Bírnod kell az iramot a szelekkel, a megáradt patakkal,
a türelmetlen divatokkal, a frusztráltak csapongásaival!
Váratlanul szembe találkozott az este
a jó éjszakát gyerekek meséjével.
Amit hited átlátszóvá tisztított,
hamar zavarossá tett a megzavarodtam.
Korhangulattal egyenlő értékű gesztus.
A holdvilág a derült éjszaka üdvöskéje.
Fineszes elme, lusta szándék, tapasztalatlan akarat.
Évekbe telt gyerekkorod emlékekkel visszacsalogatása.
Ha ma több vagy mint tegnap voltál, légy óvatos
a messzemenő következtetések levonásával.

Ami még nem volt

Hallgatásból kizárt csönd, csöndből kitoloncolt hallgatás.
Akkor is problematikussá válhat, ha egy életen át a javadat
szolgálta. Akkor is feljebb segíthet, ha érdekeid ellen volt,
ha féloldalassá tette tisztánlátásodat.
Váltakozó rendszerességgel kagylóként bezáruló én-világ. Azért előre,
mert a hátrafelé haladás körülményesebb. Azért hátrafelé, mert a sokaság
még kénytelen nélkülözni a csapatszellemet. Azért se előre, se hátra,
mert még alig esett szó az anyagigényről és a felhasználható
energiamennyiségről. Elhalasztottad a csúcsponton leragadást.
Elbagatellizált mélypontnál feljebb jutás. Semmi alapja se volt,
hogy a beiktatáskor a kiiktatás kerüljön a középpontba.
Kizárni se könnyebb, mint valamit maradékok nélkül bezárni.
A legjobban védett érdek a leginkább sebezhető kijelentés.
A gondolati leegyszerűsítés hatására fokozódott az érzelmek hevessége.
A túlfűtött érzelmi élet segít kiugrasztani a bokorból a jövőképet.
Ha összevonod a csatlakozást a csalatkozással, játszottál egy keveset
a szavakkal. Énen belüli ár-folyamingadozás. Könyvből kimásolt mondat.
Ami még nem volt, ne is legyen! Némelyek a jövővel akarják
elejét venni a múltnak.

Ez már volt

Folyamatosan, csak hébe-hóba szakadozottan. Előbb sarkítva,
majd legömbölyítve. Névsorolvasás, hősök méltatása.
Ki-be szaladgálás az idővel, sorok közé beemelt megszorult levegő.
Köztudatból kitessékelt naplemente. Ne az órát nézd, a kezemet!
Ne gyerekkorodat firtasd, észjárásomat előzd meg! Ha elől van rád
szükség, ne hátul kullogj! Maradj le, ha ott kellesz, ahol duplán történik
meg a semmittevés, és egyszer sem a csodát tevés.
Beszélik, a gondok és bajok kívülről szemlélése kedvéért
kihagytad életedből a szerencse belülről megtapasztalását.
Lapos fecsegés, tömör példabeszéd, tisztázatlan pillanatnak élés.
Valóságformálás kizárólag a fogat fogért elve alapján. Utólag
megszépült vélemény. Otromba múlt, szépségdíjas emlék.
Kint is bárány, bent is bárány. Kint is farkas, bent is farkas.
A mondat mondja csak a mondatot, ha sok neki a szó!
Az élet az életet mondja, kivált ott és akkor, ha tudott mit kezdeni
az elmúlással. A versírás az áltörvényektől megszabadulás
áttételes és árnyalt módja.

A láb csak utána jöhet szóba

Végtelenbe dimenziót csempészni gyerekjáték. A dimenzióból
megszöktetni a semmit már jóval nehezebb feladat. Az elsőbbség
a kézé, a láb csak utána jöhet szóba. Kezdik éreztetni a hatásukat
a káoszba becsempészett törvények. Miként az a lapszélen egykor
rögzítve volt. Tedd mérlegre a belülről vezérelt aránymódosítást
és a kívülről irányított kisebbedést! Importált fények között
matató hajnal. Feszengve érzi magát a régi énben az új ego.
Elengedhetetlen a szempontcsere, ha a megengedhetőnél lentebbre
csúszott világlátásod!
Döntsd el végre: vagy az élmény közepe felé navigálsz, vagy a történések
minél előbbi elérését tűzöd ki magad elé célként! Azáltal, hogy következetes
tudtál maradni a rosszban, sikerült megtapasztalnod a jót is.

Nyugvópontot idegeskedésben nem keresel

Árnyékra nem támaszkodsz, fényt nem löksz el magadtól.
Nyugvópontot idegeskedésben nem keresel.
Ha tűz van, ne a vízválasztóvonal felé fuss!
Ha visszataláltál a sor elejére,
első teendőd a mondat sikeres befejezése legyen!
Ez a borús, de nem fénytelen nap
illik a mögötted hagyott évekhez.
Utad emléktelen út, de arányosabban az,
mint az az útszakasz, amit világra jöveteledkor tettél meg.
Versed nem képzel magad alá életet, s mások feje fölé halált.
Versed nem piszkál bele a történelem darázsfészkébe.
Versed nem osztályoz sorsokat, nem ragoz hitet,
nem bocsát ki törvényt, nem von vissza halálos ítéletet.
Versed nem az élethez szolgáltat zenét,
és nem úgy táncol, ahogyan ezt
a cirkuszban felléptetett állat teszi.
Ez a vers a mondatok vérén élősködik.
Ez a vers mezsgye helyett nem akar autósztrádát,
vaku helyett vakot,
szűk szoknya helyett hét szűk esztendőt.
Ez a vers útbaigazítja a reggel munkába indulót,
és este hellyel kínálja a munkából megérkezőt.

{fel}