Főpróba

A nyugalom ára

Várandós esőfelhő.
Elsodort egészség.
A látszat tartja magát,
a lényeg esett szét.

Holtversenyben
lettél magányos.
Se nem modern,
se nem hagyományos.

Lába kélt
a rólad szólónak.
Legyen értelme
minden leírt szónak.

Paraméter és szappanhab

Rögeszmeforgács.
Paraméter és szappanhab.
Megemelte a felhőárnyat,
a földből kibújt bab.

Van, aki ügyesen herél emléket.
Más remekül operál vakbelet.
Erősebb az ajtófélfánál
az ablakkeret.

Te szaladgálsz, én rohanok.
Ő fűhöz-fához kapkod.
Az alagsort az angyalok lakják,
az emeletet a latrok.

Szétszálazott summa

Kihagytam a kettőt,
nem leszek benne a négyben.
Se kint, se bent nem voltam:
közbülső életet éltem.

Vágd ketté, ragaszd össze!
Helyettem is mondj imát!
Hetente legalább egyszer
vedd a kezedbe a bibliát!

És annyi se, hogy hova lett.
Folyton kilógtál a sorból.
Ki puhány és kényelmes,
ne várjon sokat a sorstól.

Árnyék

Zajt zörej támogat,
forgószél a haragod.
Ide-oda futkosással
telt el a napod.

Megspékelt határtalan,
irányíthatatlan akarat.
A kimondhatatlan mellett
kötelezted el magad.

Incselkedik a nyárral az ősz.
Lüktető férfihalánték.
Az erdő hóna alatt,
sötét szőrcsomó az árnyék.

A hölgyek és az urak

Könnyítsd meg a jó dolgát!
Míg te elméleteket gyártottál,
más vitte helyetted a poggyászt.

Duplafalú mozdulat.
Sötétben is elboldogultak
a hölgyek és az urak

Tényként aposztrofált sejtés.
A kételyé az utolsó szó:
Morális utat tévesztés.

Hiábavaló a tisztánlátás,
ha se cél, se megoldás.

Ha netalán mégis

Se az, hogy miért és hova.
Értelmetlen huzavona.

Se az, hogy hol és kinek.
Bárcsak lenne becsülete a hitnek!

Se az, hogy mire föl, de tényleg.
Már megint elsikkadt a lényeg.

Se az, hogy csípje meg a kánya.
Senkinek se lett belőle kára.

És te kivel, míg ő mással.
Versenyt futsz az elmúlással.

Se az, hogy ki gondolta volna.
Elefántnyira növesztett bolha.

Se az, hogy ha netalán mégis.
Sajnálom. Hamvába holt tézis.

Elgörbült szög a pillanat

Dr. Kaposvári Kázmér emlékére

Amiben alig van salak;
elgörbült szög a pillanat.

Nincs benne káros anyag;
jobban érzed tőle magad.

Kis lét pici nemlétben;
sötétség viaskodik fénnyel.

Mozdulatlant befelé folytat;
egyszerre négy évszakot forgat.

Kevés, de nem is kell több;
kifőzte tervét az ördög.

Sok, de nem elég;
neked adta felét.

Tetemesebb a múltnál a ma van,
ajtó csukódik, zár kattan.

Szikkadtan és beletörődve;
az áldott anyaföldbe.

Főpróba

Se az, hogy honnan jött.
Se az, hogy kiket hozott szóba.
Nőtt-e a hozadék értéke?
Sikeres volt-e a főpróba?

Se az, hogy hová megy.
Ki állt mellette a bajban?
Mennyit értett meg a szóból
az iszonyatos zajban.

Se az, hogy mikor lesz vége.
Ide akartál kilyukadni?
Miért követelsz többet,
mint amennyit te tudsz adni?

Pásztázás

Rombolóbb az előrefüllentés
a visszafelé hazudozásnál.
Képzeleted nem arról szólt,
mit saját szemeddel láttál.

Fentebb jutni itt és most
csak lefelé haladva tudnál.
Látva a veszélyt, a túlerőt,
minden bizonnyal elfutnál.

Súgólyuk

Bizony, eljárt az idő
beszédmódod fölött.
Ebrudald ki mondataidból
a lila ködöt.

Ki önt tisztább vizet a pohárba;
vetélkedett két barát.
Az egyről a kettőre jutás,
nem tűr halasztást.

A küszöbön ülve

Nézd már az öntelt
ugrabugráló majmot!
Meggymagot köpnek így ki,
mint ő a szót.

Rúg és harap
a többet mutatás fedező csődöre.
Szólítsd a múltat,
gondolj jövődre!

Kiebrudalás

Mit keresett a naplemente
a tétlenkedők között?
Kiebrudalta a völgyből
a kancsukás szél a ködöt.

Mit keresett a hol volt,
hol nem volt emlékeid között?
A múl hűlt helyére
az itt és a most költözött.

Dúl-fúl a káosz,
a rend fegyelmezett.
Eltűnt a nap a hegyek mögött,
az út eltekergett.

Sejthetően

Szemérmes törvény,
gátlástalan káosz.
Gyakorolja az igazodást
a lehetőség a vágyhoz!

Töltésen ötölés-hatolás.
Sietős a csönd dolga.
Elhiszed-e, hogy a rossz,
a jóval lett elrontva?

Az egyik árkot ás,
a másik gépet vezet.
Sejthetően kevés
ember olvas verseket.

Vételár

Ön szerint Uram, mennyi
az igazság vételára?
Miként tekint itt és ma
e libabőrös világra?

Magas nézettségi szám.
Érdekek iszapbirkózása.
Zökkenőmentes
a hiányérzetek pótlása.

Műtétre várakozó csönd.
Tőlem várod a választ?
A silány és a bóvli
mindent eláraszt.

Akkordok

Igen, igen, igen.
Az értéket magunk felé menekítem.

Nem, nem, nem.
Emlékeimet szélnek eresztem.

Lávafolyam, lávafolyam, lávafolyam.
A vonal és a folt között a pont voltam.

Ruhaminta, ruhaminta, ruhaminta.
Az álom a valót mesévé alakítja.

Formabarát tartalom.
Elszalasztott alkalom.

Fáklyaláng, fáklyaláng, fáklyaláng.
Máig nem tudtad megfejteni a talányt.

Rohamsisak, rohamsisak, rohamsisak.
A gyerekek maguk között sót köpőnek hívtak.

Gólyafészek, gólyafészek, gólyafészek.
Puhítják a káoszt az ellentétek.

Alagút

Nagyokat lép a szél.
Aprózza az eső.
Csendes utca,
lármás temető.

Ádámcsutkaszár.
Fiatal huszár.
Zsebből kikandikáló
holdsugár.

Víz pottyant a vízbe.
A kútban egy másik kút.
Érzést látomás folyatat:
Alagút. Felhő alatt út.

Kínokkal viaskodás

A kínokkal viaskodás
megoldotta nyelved:
Sistergő ellentétektől
szenved a nemzet.

Ahol az emlékezet
a hagyomány tisztaszobája:
ott az értéket választás
a tisztesség főpróbája.

Ahol abroncsként fogja
össze a tartalom a formát,
ott a hitelességre az isteni
teszi fel a koronát.

Sorsminták

Testből léleknek való.
Késlekedős dallamfaló.
Okot az oktalanságban talált:
semmibe se vette a halált.

Holdfénnyel átitatott faág.
Sose látott, de gondja van rád.
Álmot édessé tenni így kell:
elnyűhetetlen hittel.

Sorsátejtésre bezzeg telik!
Reggel van, vagy már esteledik?
Túlzásba eső véletlen.
Nagy a baj a végeken.

Múltat kevertél a mába

Tegnapnál régebben,
holnapnál korábban.
Forog a kulcs a zárban,
miként álmatlan az ágyban.

Rossz tüdő, rossz levegő,
halált provokáló élet.
Miért ne kérhetne a baj
a reménytől segítséget!?

Futottál a pénzed után,
múltat kevertél a mába.
Kígyót-békát kiabáltál
a javadat akaró igazára.

Észak és dél

Háttal a halál áll.
Szemtől szembe az élet.
Egymást túllicitáló
váratlan nehézségek.

Bemagolt mosoly,
árván maradt évszak.
A lelkedet dél becézte
a testedet észak.

Húztad az igát,
mások szekerét toltad.
Egy kalap alá vetted,
a rosszakat és a jókat.

Biztos alibi

Ahol most állsz; tegnap még
kampósszög állt ki a csöndből.
Míg álma bábuit rakosgatta,
mindent elloptak a csősztől.

Ahol most versedet írod;
mélyen benyúlik a múltba a pillanat.
Az élet is miként a halál,
üvegfal mögötti kirakat.

Az se jó, ha biztos alibije van
annak, aki majd a helyedbe lép.
Hiába uralt mindent a rend,
káoszba csúszott a vég.

Kacifántos világ

Emitt balra lépked,
ki egykor jobbra tartott.
Amott a javak nélküli
megsokszorozta a hasznot.

Bűzlik és gőzölög
a vakhit mellékterméke.
Már az elején ráéreztél,
a gyászos végre

Se az, hogy soha rosszabbat.
Ő maradt utoljára.
A kacifántos világ
a bolondját járja

{fel}