Borosné Szlávik Mária:
A biológia tudománya Verseghy korában

Iskolánk, a Verseghy Ferenc Gimnázium is otthont ad a névadó születésének 240. és halálának 175. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülésnek.

Szerencsés ötlet, hogy a korábbi rendezvényektől eltérően ezúttal Verseghy korának természettudományairól is szó esik.

Mit tudhatott a kisiskolás Verseghy kora természettudományairól, ezen belül is a biológiából?

Milyen volt akkor az oktatási rendszer, milyen szinten állt a biológia tudománya?

Az előadás anyagának összeállításához sok segítséget kaptam a Természettudományi Múzeum igazgatójától, Matskássy Istvántól, a Növénytár tudománytörténészétől, Horváth Csabától, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumtól, valamint Baunok István tanítványomtól, aki hasonló témakörben már búvárkodott.

Tekintve, hogy Verseghy korában egészen más volt az iskolarendszer, először ezt mutatom be.

Akkoriban az oktatásügyet a katolikus egyház tartotta kezében, a népiskolákkal pedig alig törődött a Habsburg kormányzat. Az oktatás az egyházat szolgálta és nem az államot, így alárendelt szerephez jutott a világi műveltség. A tankötelezettség ismeretlen fogalom volt!

A legalsó szint az elemi iskola, 1-3 tanítóval. A 4 elemit és a gimnázium két előkészítő osztályát, tehát hat évet, Verseghy 3 év alatt végezte el Szolnokon.

A következő szint a grammatikai iskola, ezt a három osztályt Pesten a kegyesrendiek gimnáziumában végezte el a költő. Itt Keller Zsigmond piarista keze alatt kapta meg Verseghy az alapot ahhoz a széles körű tudományos működéshez, amely később a 18. század egyik legképzettebb, legáltalánosabb műveltségű tudósává avatta.

Ezután következett a gimnázium két osztállyal, amelyet az egri jezsuita gimnáziumban végzett el.

Ezt az Akadémia és az Egyetem követte. Ilyen típusú iskolákban is tanult Verseghy, de ez már tényleg nem tartozik a témámhoz.

A kisiskolás Verseghy tehát olyan korban járt iskolába, amikor még nem létezett a Ratio Educationis, a magyar közoktatás történetében igen nagy jelentőségű első állami tanterv, amely a 18. század második felének egyre gazdagodó természetrajz ismereteit szervesen illesztette tanrendjébe mind a felekezeti, mind az állami iskolákban. (Zárójelben jegyzem meg, hogy napjainkban hasonló forradalmi változások zajlanak az oktatási rendszerben: csakhogy a NAT a központi tanterv helyett a helyi pedagógiai programokat támogatja.)

Honnan tudhatott, és mit tudhatott Verseghy kora természettudományairól? Saját erőből, önműveléssel egészítette ki azokat az ismereteket, amelyeket tanáraitól hallott. Milyen szinten állt ekkor a biológia tudománya? Már 22 éve, 1735-ben megjelent a svéd természettudós, Linné főműve, a Systema Naturae. Ez könnyen áttekinthető, egységes beosztású rendszer, gyorsan elterjedt, és nagy jelentőségű volt a biológiai tudományok fejlődésében. Az ő rendszere még mesterséges volt, a fajokat is állandónak vélte (fixizmus), bár halála évében ez a hite megingott.

Most felsorolok időrendben néhány tudományos eseményt Verseghy korából, amelyekről ő elvileg hallhatott, tudhatott, majd két, számomra különösen fontosról részletesen is beszélek.

1757-ben a svájci Albert von Haller rámutat arra, hogy az izmok mozgását az idegek ingerlése váltja ki, az inger- és mozgásközpont pedig az agyban található.

1749-1788-ig Buffon Franciaországban kiadta a 44 kötetből álló Természetrajzi Enciklopédiát. Ő tekinthető a biogeográfia megalapítójának. (Ez a tudományág, amely a növény- és állatfajok földrajzi elterjedését tanulmányozza.) Buffon tanítványai „közé tartozott Lamarck, akiről később beszélek.

1777-ben a francia Lavoisier bebizonyítja az oxigén légzésben betöltött szerepét.

1786-ban az itáliai Luigi Galvani megfigyeli, hogy az elektromosság hatására az izmok összehúzódnak.

1796-ban a brit Edward Jenner először alkalmazza a himlő elleni védőoltást.

1809-ben megjelenik Lamark: Az állatok filozófiája című műve, amely az első nagy elmélet a fajok fejlődésére vonatkozóan.

1811-ben a brit Charles Bell felfedezi az agy elülső lebenye és a mozgató működés közötti kapcsolatot.

1821-ben a francia Cuvier, a paleontológia és az összehasonlító anatómia megalapozója kiadja hatalmas művét, az Előadások a Föld átalakulásáról, kutatások a fosszilis csontleletekkel kapcsolatban címűt.

Neki köszönhető a homológia és az analógia megkülönböztetése.

Homológia: strukturális azonosságból eredő anatómiai azonosság, pl.: emlős lába, madár szárnya.

Analógia: anatómiai hasonlóságok, amelyek a funkciók hasonlóságából adódnak, pl.: cápa uszonya és a fóka uszonya.

A fentiekben csak kiemeltem néhány fontos eseményt, amelyen kívül még sok-sok kisebb-nagyobb felfedezése volt a biológiának.

Verseghy kortársai közül kettővel részletesen foglalkozom.

Az egyik nagy kortárs, akinek a neve világhírű: Lamarck, 1744-től 1829-ig élt.

Mit is tudott Lamarck, mitől lett olyan híres? Tudta, hogy az élet mai képe szinte beláthatatlan hosszú fejlődéstörténeti eseménysor eredménye. Tudta, hogy az összetett szervezetek az egyszerűből alakultak ki, és ebben a fejlődésben a szervezet és a környezet kölcsönhatása és ellentmondása szerepet játszott. Számolt azzal, hogy az egyes szervek evolúciós tempója különböző. Fokozatosan ismerte fel, hogy a fejlődés sokirányú, összetett folyamat, amelynek nem célja, hanem eredménye az ember.

Lamarck az első evolúciós elmélet megteremtője. Több mint a 18. századi haladó gondolatok összegzője és a modern evolúciós iskola előfutára. Alapjában nagyon korszerű kérdéseket feszegetett, mint pl. az általános és speciális alkalmazkodás, az ökológiai egyensúly, az adaptív radiáció, vagy az etológiai tényezők evolúciós szerepe. Valami jelképes van abban, hogy az evolúció eszméje a 19. század hajnalán, 1800. május 11-én született. Ekkor először állapította meg Lamarck, hogy „a természet halad”. Félelmes csend övezte Lamarck evolúciós elméletét. Életében sohasem vitatkoztak róla tudományos fórumokon, nem ismertették, részletesen nem bírálták, nem magasztalták gondolatait. Látszólagos közönyben élt és alkotott.

1776-ban írta első botanikai művét, 1820-ban az emberről szólót. Ez alatt az idő alatt semmiféle tudományos ismertetést nem adtak róla. Mi a magyarázata ennek a tragikus némaságnak? Miért kellett egy évszázadot várni nagyságának felismerésére? Lamarck körül volt véve a fajok állandóságát hirdető esszencialistákkal, a teremtést hangsúlyozó kreácionistákkal, és Cuvier iskolájába tartozó katasztrófistákkal. Evolúciós felfogása tehát eleve népszerűtlen volt.

Párizsban a Szajna-parton a Természettudományi Múzeum mellett áll Lamarck szobra, talpazatán ezzel a felirattal: „Az utókor tisztelni fog, és megbosszul téged atyám.”

A néhány kiragadott példa is bizonyítja, hogy a 18. század második felében fellendülő természettudományos fejlődés nem kerülte el a biológiát sem. Az oktatásba persze ez nem jutott át azonnal. Érthető, hogy a gyakorlatiasság és a hasznossági elv határozta meg a tanítandó anyagot a Ratio Educationis megjelenése után. Így került be a középiskolai tantervbe a természettan vagy a természetrajz és a mezőgazdaságtan is.

1778-ban már meg is jelent a kor legklasszikusabb tankönyve: Pillet Mátyás: Elementa Historiae Naturalis, amelyet magyar nyelven 1783-ban adtak ki a Természet 3 osztályinak ismertetése címen.

Verseghy pedig ekkor már nem járt iskolába, de mint széles látókörű, általánosan művelt tudós, bizonyára ismerte kora természettudományos eseményeit.

Felhasznált irodalom

1. Dr. Császár Elemér: Verseghy Ferenc élete és művei.

2. Csóka J. Lajos: Mária Terézia iskolareformja.

3. Fináczy Ernő: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában I-II.

4. Géczy Barnabás: Lamarck és Darwin

5. Gombocz Endre: A magyar botanika története

6. Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon

{fel}