Bertalanné Kovács Piroska:
Köszöntő

Kedves Vendégeink!

Tisztem szerint – a rendezőszervek nevében – szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket. Önöket, akik elfogadva meghívásunkat részesei kívánnak lenni a városunk nagy szülöttének tiszteletére rendezett konferenciának. Önöket, akiket szolnoki tanárként, diákként, érdeklődő polgárként köszönthetek, Önöket, akiket a megyéből csábított hívó szavunk, és Önöket, akik az ország különböző helyein foglalkoznak tudományos tevékenységük során Verseghy Ferenccel vagy kortársaival, illetve a magyar polgárosodás nagy korszakával, a felvilágosodás történetével, irodalmával.

Köszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat és jelenlétükkel hozzájárulnak rendezvényünk sikeréhez.

A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár és a jelenleg is társként bekapcsolódott intézmények ezzel is a Szolnokon kezdeményezett Verseghy-kultusz ápolását óhajtják szolgálni.

A tudományos ülések és a Verseghy-életmű feltárásának 20 évvel ezelőtti elindítói kettős célt tűztek maguk elé. Ébren kívánták tartani Verseghy emlékezetét, és folytatólagosan számot akartak adni a Verseghy-kutatások állásáról úgy, hogy a legújabb kutatási eredményeket lehetőleg minél gyorsabban szóban és írásban az érdeklődők elé is tárják.

Elődeink is látták, hogy a kitűzött célok s a belőlük fakadó feladat nagysága megköveteli a minél szélesebb összefogást. Mindig értő támogatásra találtunk mind a tudományos élet prominens képviselői, mind a város és a megye, valamint azok jelentős intézményei részéről.

A Verseghy által is képviselt érték: az élő és állandóan változó, fejlődő anyanyelv ápolása késztetett bennünket az immár országos eseménnyé, sőt néhány éve országhatáron is túllépő Verseghy nyelvművelő versenynek évenkénti megrendezésére. Ma kezdődő tudományos ülésünkön – a meghívott előadók ismeretében – joggal megelőlegezhetem, hogy a polgár, a nyelvművelő, a költő-stiliszta Verseghyről az eddigieknél még hitelesebb, gazdagabb képet kapunk.

Eddigi hagyományainkhoz híven ezen az ülésszakon is szeretnénk meglepni kedves vendégeinket egy Verseghy-kiadvánnyal.

Ez alkalommal a már csaknem kész, teljes Verseghy-bibliográfia első részletét kapják kézbe. Nem kell mondanom, hogy a teljes bibliográfia megbízható alapját képezi majd egy új, korszerű Verseghy-monográfiának, de addig is mindenképpen hozzájárul a Verseghy-kutatás fellendüléséhez országosan és reményeink szerint helyi viszonylatban is.

Mind az anyanyelv ápolása, mind a Verseghy-kutatás várja az új, elkötelezett embereket, mert nagyok a veszteségeink.

A nemrég elhunyt Lőrincze professzor úrra is gondolva szabadjon az ő szavaival emlékeznem itt – Önökkel együtt – munkaközösségünk elhunyt tagjaira:

„Ha visszanézek az életemre, azt mondom, hogy nincs semmi, amit megbántam volna. Ezt belém nevelte a pápai iskola, meg a szentgáli is. Jó magyar embernek kell lenni, szeretni kell ezt a földet, ezt a népet, ezt a hazát, ezt a nyelvet. Igyekeztem hitemhez hű maradni, a felfogásomhoz, és ettől nem tudott eltéríteni semmi sem. Ez az, ami megnyugtató számomra. Ami valamikor kedves volt nekem, és amiről meg voltam győződve, hogy helyes, azt tulajdonképpen végig meg tudtam tartani, és valóban az a tanulság, hogy hit és meggyőződés nélkül nem lehet semmit se igazán elvégezni.”

A tudományos ülés házigazdájaként kedves kötelességemnek érzem, hogy megköszönjem a társrendezők és közreműködők erkölcsi, anyagi és szakmai támogatását.

Külön köszönöm a Verseghy Ferenc Gimnázium igazgatójának, tanárainak, diákjainak a lelkes bekapcsolódást és az új színfoltot jelentő ünnepi műsort.

Hálával gondolok a városi és megyei önkormányzatra. A tőlük kapott anyagi támogatás konkrét kifejezése annak, hogy nemcsak az intézményeknek, hanem a városnak, a megyének is fontos ez a rendezvény.

Valamennyijüknek jó tanácskozást kívánok.

{fel}