Szájkosárfonó

Vita

Írom a kipattant rügyek
kismillió leadott szavazatát
a tavaszra. Enyhén szólva furcsa.
A tengerrel megtörtént sztorikat
a víztócsa regélte el
aprólékos részletességgel.
Holdvilágnyira szétterült
valóságpártolás.
Gyerekkorom óta érdekel.
Szétszerelhető térelem.
Vers a múltról szóló történetek
emlékveszteségéről.
Meglepett, hogy álmom
a késhegyig menő vita során
többször is Rád hivatkozott.

Követeléscsomag

„Átszellemült fuvallat lebben”.
Elmúlt az esztendő,
sopánkodott a világképteremtő.
Üzenem: győzni fog
a háttérből irányított türelem.
Neked jót tett
a magadba bonyolódás?
„Úgy megy el, hogy
köztünk marad”.
Hullaház, újjászületés,
tengeren túlról érkezett
követeléscsomag.
Jelzálog, sorsfotó,
korképmutató.
Forr benne a méreg,
labilis önmérséklet.
Tudod, hol voltam?
Sötétben gyököt vontam.
Kezes bárányfelhő.

Addig teszek-veszek

A tél ráérős, a tavasz
rügymániás, a nyár
beképzelt, az ősz az el-
múlás testamentuma.
Írom összekülönbözésünk
lecsengés-idejét.
Addig teszek-veszek,
míg nem mutat elmozdulást
a mennyiség a minőség
irányába. Az előevő
a mániafüggő munkáltatója.
Ugye papa, a levegő
találja ki a felhőket?
Sietős zápor, vagy ráérős
eső közeleg? Világtalan
árnyékadagoló.

Fújtatás

Elúszott sanszod –
ijesztővé torzult arcod.
Félek füstokádó álmaidtól.
„És kéklik a szeme gonoszat”.
Mint aki néhány makulátlan
pillanatért megbontja
az egységes öröklétet.
Az nem baj ha fújtatsz,
csak jelenléteddel
ne untass!
Fényeskedhet a telehold,
ahogyan csak bír – de csak
a kérkedés szintje alatt.
A csönd is okozhat
szervi elváltozást?
Hová mész?
Vissza a költészet
Bermuda-háromszögébe.
„Csupasz ég alá
kívánkozik fejem”.

Már ott se vagyok

Zajjal elejét vett csönd.
Mint aki probléma után kutat,
de váratlanul rátalál a megoldásra.
Az én vezérem másnak
ne parancsolgasson!
Akit egyszer a bűn a szájára vesz,
teljes nyugta sohase lesz.
Ahol a hazám, ott szeretnék
magamért kitenni. Ahol egy pillanat
több bőrt húz le egyszerre
az öröklétről: már ott se vagyok.
Most dobozolunk, vagy dorbézolunk?
Ráérős ősz, tüskéket
növesztő tél. Söröskupaktanács.

Takaréklángon

Homállyal takarta be az este
az árnyakat.
Fajtiszta csönd, egymáson heverő
combok, mindenre elszánt
szókincsgyarmatosító.
Kopaszra nyírt novemberi erdő.
Írom az élet bevételeit
és a halálkiadás összesítőjét.
Meg még azt is mondta a Mester:
Nyílttá a küzdelmet a magad
elé tűzött cél teszi.
Vers az erőszakkal
ötven százalékosan lefedett életről.
Egymás hegyén-hátán.
Túlsúlyos látvány.
Beleélte magát az elképesztően idomtalan
a valóságra hasonlításba.

Költségtöbblet

Szólhatok, ha kétségeim
támadnak felőled?
Ez még azokban az időkben
történt, amikor karonfogva
járt a csönd az elhitetéssel.
Hóláncreakció.
Megizmosodott hibátlan.
Meg az is zavar, ha vitatja a szomszéd
az egyenesbe hozott élet,
és a meggörbített pillanat
közös nevezőre hozhatóságát.
Nehéz évszázadbilincs,
bűnbarlangrajz.
Lenne hová megszöktetnem
emlékeimet, de tartok
a következményektől.
Lánctalpnyaló.
Írom a halál sorsomba
fektetet költségtöbbletét.

Szirénaszó

Vers a születés és a meghalás
közötti fesztávolságról.
Nyelvi előjáték. Emlékőrzés
szimpátiából.
Nem vagyok abban a helyzetben,
hogy átlássam a belém
gyömöszölt éveket.
Láttad! Villámmankóját
a fák közé dobta a zápor.
Feladta magát a naplemente.
Csatavérfolt. Beszélik, fölégette
maga mögött a hidat a halál.
„A szél csak asszisztál”.
Puha hópárnát képzeltem el
a tél feneke alá.
Az se normális, ha az ingyen-
leves osztás ideje alatt
szólal meg történeteim szirénája.
Mit akarsz még megtudni
a belém tetovált nemlétről?

Bukott főhős

Az úr jól mondja: Az akárhányperces
metaforapróba nincs hatással
a koncepcióra. Pláne ha az a hír járja:
itt és mostra is csak
szűkösen telik. Véres
az együttélés porondja.
„Az az este tett be nekem”.
Egyikük paníroz,
másikuk hazardíroz.
Őrizd a gátat! A történtekre
nincs elfogadható magyarázat.
Az úr jól mondja: Adja
majd lejjebb is a telehold.
Fénykerékcsere.
Rendet tartani a káoszban,
ez a mi munkánk,
és nem a kilincselés.
Az úr jól mondja: a valóság
olyan dráma, amelyben
a bukott főhőst az igazság
alakítja. Aki bírja, marja.

Ekekapa

Az úr jól mondja: Könnyebb
csatát nyerni, mint vesztes
háborút idő előtt befejezni.
Írom a tudatalattimba nehezen
beilleszthető körmondatot.
Az úr jól mondja: Az értelem
támadásértékű önvédelem.
A szépet a jó hazavárja.
A beszéd a szókincs ekekapája.
Aki az öldökléses történetekből ki-
engedte a fölösleges gőzt; hazamehet.
Az úr jól mondta: Nem egyedül
nyúlta le a hajnal a teleholdat.
Van összefüggés a múlt
felé nézés és a hasznot
húzás reménye között?
Ott és akkor találok meglovagolni
valót a csöndben; amikor én akarom.
Példaképzavar.

Nemlétben érintettség

Az úr jól mondja: Nyitott
tenyér a csönd, lehúzott fiók a szó.
Hogy kreatív maradj,
tedd próbára magad!
Több megbecsülést az önsors-
rontókat szóval tartóknak!
Az úr jól mondja: a stílus-
teremtés meghosszabbított evidencia.
A nemlétben érintettségemről
soha senkinek egy szót se!
Vesd össze a bőmarkú jeges esőt
a hószállingózás fukarságával!
„Helyet változtat az árnyék”.
Az úr jól mondta: Nem megtagadni,
megragadni kell az adandó
alkalmat. Önnön bűne alól
az ember csak egy másik ember
segítségével bújhat ki.

Életegész

Miféle bandavezércikkről
beszél folyton az úr?
Kijátszott pillanattörvény,
öblös hangú mennydörgés.
„Feszült statikátlanság”.
Az úr jól mondja: a tett tett marad,
míg élet van a nap alatt.
Madáralakiság,
fában szegény síkság.
Az úr jól mondja:
Az igaz és a szép
közösen rakják ki
a vers mozaikképét.
Egészséges életegész.
Mutasd magad, szólt
a koporsóhoz a sírszáj.
Tudatalatti mozgásfajta.
Hát ez az! Agyvihar.
Meg még azt is mondta:
Van aki másokkal töreti össze
a korlátokat, csak hogy vágyait
kénye-kedve szerint kiélhesse.

Hasfal

Mint aki fázik az elindulástól,
de nagyon akarja a megérkezést.
Felhők sorszámmal és anélkül.
Beszélik, az irodalom
gyenge izomzatú hasfal.
Jóval rosszat akarás.
A papa legkevésbé, az anya
csak hébe-hóba, vagy
egyszer sem. Papagájsárga.
Ablak a világra.
Meg az is zavar, ha a teljességhez
közel kerülés az irigység
céltáblájává válik.
Gödöralji világkép, kupak-
alakú égbolt.
Beszélik, ezúttal is
a helyben járás esete forog fenn.

Homokóra

Mint aki a tisztánlátás
fedezete alatt beadványt fogalmaz.
Nekem ez a csönd
momentán sok.
Hát nem az a természetes,
hogy maga elé engedi
a mozgás az anyagot?
Adva van egy öröklétet
reprezentáló átmenet.
Hasmenéses őszi erdő.
Beszélik, az eső a felhő
melléktevékenysége.
Mint aki védnökséget vállalt
a telehold tisztasága fölött.
Univerzum-homokóra.
Beszélik, nem illek bele
a kimondhatatlanba.
Meghasonlott életigenlő.

Időmosás

A hóesés a tél őszinteségi
rohama. Méhszájhős,
pávafarkcsóválás, vendég-
napfény Ez jó mulatság,
tipikus férfimodor volt.
Több nap mint kolbászló.
„A napsütéses pillantások párbeszéde”.
Ezt én mind megértem, pláne
ha igazam rábeszélésére
taktikát változtat a valóság.
Állott vízben friss virágcsokor.
Az nem szerepzavar, ha van
mondanivalód, de hallgatsz?
Beszélik, azok jártak jól,
akik kizsörtölődték magukból
örömtelenségüket.
Vízzel és gyökérkefével
tisztára mosott idő.

Betontömb

Életed kockáztatásával
kerültél ki a köztudatból.
Ez mindenen túltesz.
Ütközetnek indult –
üde színfolt lett belőle.
Emlékekben gazdag meghökkentés.
A mai égbolt még csak piszkozat.
Beszélik, álmod mennyezetéről
potyog a vakolat.
Tudok lyukkártyát is vetni.
Hiszek a szavakba ölt idő
megtérülésében.
Helyzetbe hozott önsorsrontás.
Érdekel a pillanatértékesítés
mikéntje és hogyanja?
A közelben betontömb és kövek,
távol zöldövezet.

Az agresszív szagok mögött

Beszélik, csúnyán összeverekedtek
a hitére támaszkodó
és a jövőképre hivatkozó.
Már csak percek vannak hátra
az évszakok körmérkőzéséből.
Holdfényfolt a hasfalon.
Hogy van ez? Előbb ért célba
a jónál a messzebbről
startolt rossz!?
Írom a postaláda szeméremrését.
A magnak meghagyott
lényeghez véletlenül se nyúlj!
Beszélik, az agresszív szagok
mögött kilátástalan
az emlékek helyzete.
Széllel szemben is lehet...
ha ismerősen cseng neved.
Ez így nem pontos:
A létegészre rálátás a fontos.

Eklektikus útkeresés

Beletörődés helyett
eklektikus útkeresés.
Szederlevél, pótmama,
kapu előtt pattogó labda.
Írom az öröklét tíz leg-
fontosabb összetevőjét.
Meg még azt is mondtam;
megtörténtből büntetlenül emléket
kitörölni ne lehessen!
Vers a lélekfényesítő
és az érdekérvényesítő
rivalizálásáról.
Beszélik, bemelegítés
nélkül kapcsolódott be
álmom a játékba.
Jobban már nem is
sikeredhetett volna kibúvó.
Nézem a csalódottan kéklő égboltot.
Az önként vállalt teher
az ismeretlen felé terel.

Hajnalajándék

Beszélik, előbb vagy utóbb
a Mindenségen is átüt
az eltaktikázott játék.
Bottal hadonászó
emlékörökös.
A hóesés a tél
mesedélutánja.
Hajnalajándék,
két esélyes jó szándék.
Írom a tengerfenék
gazdag eszköz-
és csontváz gyűjteményét.
Te mióta vagy hagyománybecsüs?
Elkenődött érdekkontúr,
gyorsreagálású villám.

Hadszíntér

Előrébb lépett hátsó szándék.
Volt itt baj temérdek,
testhez méltatlan lélek.
Beszélik, színt kap a szeretettől
a sápadt gondolat.
Így teljes a kép;
mélyíthető álom,
magasítható valóság.
Kerékcseretelep, esemény-
követő recept, vagy mi?
Beszélik, az erős gyógyszerek
se tudták feltartóztatni
fájdalmaid előrenyomulását.
Barlangomat egy cseppkőért.

Okirat

Átnyúlik az árnyék
egyik napból a másikba.
Amiben érdekelt vagyok,
abban egy szikrányi
szétesés sincs.
Az éhségérzet tömören,
a teli has ráérősen fogalmaz.
Hangfű, hibrid csönd,
résmentesség.
Árnyalatokból kirakott tájrészlet.
Ez azóta van így, amióta
másként rendelkezik az Alapszabály
az életkicsinyítőkről,
mint a struktúrafejlesztőkről.
Önjelölt köd,
átállított szándék.
Egy kisebbfajta
otthonról eltávozás.
Fejvadásztársaság.

Aki nem szegény

Beszélik, ég és föld a különbség
a napkelte és a záróra
habitusa között.
Beszélik, szerfelett le-
züllesztette az ősz a tájat.
Adottak a feltételek a hátrányos
helyzet kialakulásához.
Az csak természetes, hogy tovább
gazdagszik ki nem szegény.
Nem én kerestem a bajt,
a veszedelmek találtak rám.
Szívöböl, betegségélmény,
elszakadt lélekcérna.
Koporsóba tuszkolt csönd.

Baj nélkül

Arra kérsz, garantáljam
gondolataid talpon maradását.
Ha se nem életforma,
se nem összecsengés; akkor mi?
Szivárvány a szájban,
zsizsikes borsó a zsákban.
Beszélik, nincs köze a tisztán-
látásnak a rosszul előkészített
öregedéshez. Baj nélkül
megúszott rossz.
Ketté hasított árnyék,
emberlényeg, ideges szájkosárfonó.
Megértem az öröklét mezében
versenyző pillanat győzni akarását.
Nem vagyok abban a helyzetben,
hogy leáztassam tapasztalataimról
az aktualitás matricáját.

Meg azt is mondta

Meg azt is mondta: nem esik
egybe az igazat mondás
a tisztesség melletti kiállással.
Vers a kör alakú valóság
mondatátmérőjéről.
Beszélik, újabban az élet
a halálban mutatja ki foga fehérét.
Isten közelségétől
felélénkül a magukba
süppedtek lelkivilága.
Beszélik, elmulasztott
segítségnyújtás a múlt.
Írom a teleholdból
kiábrándult éjszakát.
Beszélik, a tisztánlátás értelme
a kezdetekig visszanyúlás.

{fel}