Szenti Ernő:
Időmosás

Verseghy Ferenc Elektronikus Könyvtár
Alapítva: 1999

<<< 4/4


Életműcsönd

Mentőövkészítők

Ajtó, ablak  tárva; vita  lezárva.  Ha jót akarsz a rossz-

nak,   számíthatsz   rám.   Csöndátmérő,   valóságra   ki-

hegyezett   mondat.   Sarokba   szorított   öröm,   kivert

kutyaként  ődöngő  fájdalom.  Vers  a  szó  és  a  kimond-

hatatlan  közé  csúsztatott  bádoglemezről.  Esős  napokon

szárazon megúszott hazardírozás. Ittlétfoglaló, meghátrált

naplemente.   Otthon   pancser,   a  munkahelyén  hajcsár.

Tejelszívó, vízradír, fekete nyakkendős hálapénzbizottság.

Tiszteld  apádat  és  anyádat,  és  a  mentőöv készítőket.

Legfőképpen a tél; alultáplált fáival...  A kör besárgult.

Mint aki kitérők nélkül akarja célját elérni.  Sötétben is

derülhet ki igazság.  Malomkeréknyi  verstartozék.  Cella-

asztal,   mestergén,   ingyenfutam.   Egy   felé  vezetnek

útjaink.

Nálam a szó

Az  utat  tévesztés  a  gyors  magadra   találás  hozadéka.

Ajtó, ablak tárva; vita lezárva.  Feszes életérzés, sertés-

nyelv, stratégiagyanús szemlélet.  Hiányérzettel kompenzált

helynélküliség.  Zsírkő és krátertó.  Ha egyszer a szavadon

foglak, többet nem eresztelek el.  Énesülés  éjjel  és nap-

pal, legfőképpen tavasszal.  Lapértesülések  szerint vevőre

talált a felhőintarziás égbolt.  Ugye,  mielőtt  versírásba

fogsz,  felkavarod  a  valóság  aljára leülepedett iszapot?

Baj, hogy  szétlötyögtetem  a  stilisztikailag  felhasznál-

hatatlant?  Ha  erősnek  érzi  magát  a  gyenge – közel van

veszte.   Amennyit  a  mondatok  kapnak,  annyi  a  szavak-

nak is jár.  Elégedett nyikorgásával a bejárati ajtó. Nálam

a szó, szünetjel, titoksértés. Hiába van igazad, nem jutot-

tál  közelebb a történtekhez.  Mindent ami jó volt, áthord-

tam  gyerekkoromból  az  itt  és  a  mostba.  A  szavak  és

a papírlap közé hidat a képzelet épít.

Múlt mellé öregedett jövő

Ha jó oldalon  állsz,  van  honnan  erőt  merítened.  Ha

egyik  sztoriból   következik  a  másik   mendemonda,  a

legtöbbet

  akarja  kihozni  önmagából  a  mesélő.  Amire  vevő  a

lélek, attól nem félek. Ajtó, ablak tárva; vita lezárva.

Nincs  mentség, amire ne akadna vevő.  Pille és pupilla.

Felkiáltójelbeszéd.  A művészet játék a tűzzel. Egyenle-

tesen  tág,  változatosan  üres,  sokat  mondóan  testre

szabott.   Egyszer  féltem,  hogy  úgy  marad  az  este,

ahogyan az Isten  megteremtette.  Gondolod, hogy az élet

által  elkövetett  hibákat  a  halál  már nem követi el?

Kifigyeltem:  Hazáig  kísérte a ritmus a dallamot.  Unja

elmém  az  ingázást  a  lehetséges  és  a kimondhatatlan

között.  Alkalmasint  a  múlt  mellé  öregszik  a  jövő.

Legmagamban  fénnyel  bélelt  űr van. Ugye apa, a tavasz

tiszteletére borultak virágba a fák?

Kálvária és tárgymánia

Még   hajnal   előtti  az   idő,  de   már   süt  a  nap.

Tájkiigazítás, ősznél kíméletesebb tél. Érzékeim valóság-

kimutatásával  elégedett  volt  a  Mester.  Ahol  sok  az

őrült, ott nagyobb a  józan  ész  becsülete?  Ajtó, ablak

tárva; vita lezárva.  Kákán is csomót  kereső  élet  után

mindent elfogadó halál.  Kálvária és tárgymánia.  A hold-

fény mint  játékszer.  Porhó,  nyomvonal,  intelligencia-

központ.    Ünnep   után   ajándékosztás.    Mozgássérült

bozóttűz. Jó ég!  A  lélek  igényeit  maradéktalanul  ki-

elégítő testiség. Vízbe pottyant csöppnyi halhatatlanság.

Univerzum rátétdísz, lúdhúr,  varacskos disznó.  A kettő-

ezernél eggyel több  esztendő  igazságot a létező  nélkül

magasba  nem  emel,  mélybe  nem  taszít.  Mit  szólsz  a

vállapjától  megfosztott  örökléthez?   Védtelen.  Inkább

döntésképtelen.   Kétosztatú haza.   Igazat  mondás  után

spontán  széthúzás.  Egy  a  karó, kettő az eb,  a  kötés

elnapolva. Zárjegygyűrű.

Életműcsönd

Őszutó szegélydísszel.  Alapkonfliktus, keszekusza arányo-

sítás,  kihívó  esendőség.   Tulok  és  magzatburok.  Amit

eddig tettél és gondoltál, bele volt kalkulálva az életbe?

Ajtó,  ablak  tárva;  vita  lezárva.  Beleélted  magad egy

valós  történetbe, és egy nyikorgós  önsajnálat kerekedett

ki  belőle.  Kérésre  kapcsoltam  ki  munkámat a  hasznos-

nak  vélt  tevékenységből.   Gyarapodó  életműcsönd.  Van-

e  szebb  látvány  a  vágy  és  a  valóra  vált  elképzelt

kézfogásánál?  Maga  elé  zúdította  tartalmát  a  semmit-

tevés.  Nehogy  szokásoddá  váljon  a  feleúton  megállás!

Nem  vagyok  abban  a  helyzetben,  hogy  rávilágítsak  az

elgondolás  és a leírt  mondat  között  tátongó  szakadék-

ra.  A  derűs  közérzet  a  megoldott  problémák hozadéka.

„Mindketten  szótlanul  egy  már   közösen   átélt  élmény

felé tartunk”.  Az öcskös szerint a testhez a lelket a hit

köti.

Vaktérkép

A  döbbent  csöndben   hallani   véltem  az  ország  szív-

verését.  Holdfénnyel kiegészült tájfüggő zaj, óvatos ige-

mozdulat.  Elmarta  maga  mellől  a  rosszat  a  jó. Nekem

furcsa!   Állandóan  egy  világkoncentrátumon  és  minimí-

toszokon  jár  az   öcskös   esze...   Odakint  szervezett

zűrzavar,  belül  nyugalmat  színlelés. Addig nyújtózkodik

a  táj,  ameddig  a  hótakaró ér.  Gesztusértelmezés, kert

alatt  ólálkodó  hozományvadász.   Zsírközpont  és  ágyás-

pálinka.  Túlkoros  életérzés.  Az  eddigiektől  mindenben

eltérő  és  így tovább.  Pirossal kiemelt gyengéd érzések.

Foglalkozása?   Érdekbeazonosító.   Rossz  kezdés  után jó

folytatás a töredékekből összeártott világkép. Mit nevetsz

öcskös?   Ütésre  hangot   adott  a  semmi.   A  temető  a

nemlét vaktérképe.

Kirakat

Fogyókúrva, szúrópróba,  archív  feltételezés.  Írom a halál

kirakatába  tett  bábukat.  Beszélik,  ez itt csak egy hébe-

hóba  szellőztetett  országrész.  Az  évezred  utolsó  ősze:

önként   lemondtak   lombozatukról   a   fák.   Tetten   ért

önsorsrontó.   Ajtó,  ablak  tárva,  vita  lezárva.  Súlyban

kifejezhető  örömelvonás.   Csöndréteg,   zörgősre   száradt

hang.   Táj;  perifériára   szorult  gyerekkorral.   Elavult

lökdösődés,   lemezmelléklet,   vehemépítés.   Tapasztalatba

fellelt segítőkészség, törvényélénkítő bekiabálás. Készült-e

kimutatás   az   univerzum   kapcsolt   árujáról?   Ha  gát-

szakadáskor  ömlik  a  víz,  a  legtöbbet  akarja  önmagából

kihozni   a   folyó.    Képzelődni   azért   szoktam,   hogy

megtudjam,  merről  jönnek  elő  a  gondolataim.   A  fények

szétszedéséhez bőven elegendő a lemenő nap.

Árcédula

Felejtéssel  kitörölt  megfejtés.  Vadkender  és energia-

meder.  Értékmódosulás, hitelét vesztett sarki fény. Víz-

cseppel  megjelenített  kozmoszcentrikusság.  Pont annyi-

ra  vagyok   szabad,   amennyire kell.   Ismerős   mosoly

tizenöt évvel ezelőtti árcédulával. Éntúltengés kandalló-

tűz mellett.  Vers  a  transzcendens vontatására kitalált

szavakról.  Kiadós  hiányérzetre  szert  tenni csak önma-

gunkkal foglalkozás közben lehet. Ajtó, ablak tárva; vita

lezárva.  Hősként ünneplik  a  sivatagot  a  homokszemek.

Az  is  én  vagyok,  ha  a  valósággal ellentétes irányba

viharzik el  képzeletem.  Fortyogás, gyászbogár,  nyomás-

különbség.  Emlékeimet olvasáskor alulról, íráskor fölül-

ről süti a nap.  „Munkát használni  lehessen, ne szájtát-

va csodálni”.   Megtévesztő  részösszetevő.   Öcskös,  Te

kevered az áldozattá válást az áldozatot hozással!

Feltaláló a tálalóban

Tanítható-e az öntisztulás?  A város  zajos, a hangyaboly

munkamániás,  a  tenger  csak   színleli   az  ártatlant.

Hamisítottál   már   meg    dokumentumot    a    fájdalom

részére?  Írom  a  nemlét  tízezerszeres  felbontó képes-

ségét.  Adatok a nincstelenségbe integrálódott sorsokról.

Álomlehalászás,   angyalmosoly,   végtagkezdemény.   Hány

közel  tesz  ki  egy  tisztességes  elérhetetlent? Tömött

koponyaputtony.    Biztosat   mondás,   biztató   ígéret.

Űrsűrítmény. Ajtó, ablak tárva; vita lezárva. Feltaláló a

tálalóban.  „Csak azt kérjük,  hogy  légy  velünk”.  Mint

alá a test mosolyától csak  segítséggel  tudott eljutni a

derűs  évkezdésig.  Agyrendszerváltás.  Azt  a pillanatot

ragadd  meg,  amikor  egymás   karjába  fut  a  felügyelő

és  a  felügyelt.  Egyre  kevesebb  kivetnivalót  talál a

halál az életben.

Medvebőr

Az   érkezőkkel   egy   csónakban   eveznek  az  elmenők.

Törvénytöredék,   bányászlámpa,   barlangvasút.  Zajcsík,

ízdúsító  automata.  Az  öcskös  szerint  a  nap  púp  az

égbolt  hátán.   Meg  az  is  zavar,  ha  a  pénztelenség

fenekestül  felforgatja a szegények életét.  Alkoholszagú

medvebőr.  Nem  lenni  szeretne  az  árnyakkal túlterhelt

délután. Átláthatatlan érdekterjeszkedés. Hibátlanra sik-

eredett egymást elfogadás. Ajtó, ablak tárva; vita lezár-

va. Képekkel teleaggatott légifolyosó.  Az öcskös szerint

a halál egyszerre több  vasat  tart  a  tűzben.  Ricsajig

felnyomott csönd.  Az is visszajött, aki el se ment.  Azt

a  pillanatot  ragadd  meg,   amikor  a   zsebkendőkirály

belevágja  a  színtiszta  igazságot  a frontember képébe.

Önostorozással    tetézett    önsorsrontás.    Lövészárok

partján   döglött  béka   kuruttyol.   Tavaly  még  egybe

vágott az igazságért hozott  áldozat a valóságról készült

másolattal.

Bögre és sorsgörbe

Az  attól   függ,   kinek  a  célba   érése  válik  viharos

gyorsasággal   köztudottá,   majd   közutálattá.  Bögre  és

sorsgörbe. Tiszta udvar  felújított  trafóház.  Segédanyag,

kényszerrezegtetés, életfélét remeklés. Miközben kifejtette

hatását   az  igazság,   összeforrt  sorsommal  a  valóság.

Elhagyott   fecskefészekben    darázs    matat.    Többlet-

feladattal megbízott  lélegzetvétel.  Mint aki szeretne ki-

kerülni  a  sárdobálók   látóteréből.   Juszt   se   békül.

Szándék hit  nélkül.  Voltam  már  félreállósabb  hangulat-

ban is.  Te  ezt  tudtad?  Allergiás  vagyok  a holdfénnyel

kérkedő  éjszakákra.   Ajtó,  ablak  tárva;  vita  lezárva.

Zeneművese.    Szemmel    keresztbe   verések.   És   ezek?

Metaforazsebben   talált   versek.  A  fájdalom  nem  lehet

ok,  hogy  letérjek  az  egészséges  élet  útjáról. Ömlik a

jövő a fizetőképes optimistából.

Aki a nevemet hallja

Meg az  is  zavart,  amikor  megvonták  támogatásukat  a

tavasztól a fák.  Kifogástalan  életidő, borleves, hamu-

és  melltartó.   Elmúlt,  de  még  nincs  vége.  Első  a

megszépülés,   utolsó   előtti   a  leépülés.   Kiérlelt

várakozás, nemlét  elől  bujkálás.  A forma  a  tartalom

kedvezményezettje. Szélsebességváltó. Szólj, ha verseny-

képessé  tetted  magad!   Égboltszintek,   lélekmásolat,

testfestő.  Fogy  a  cérna, nő a szakadás. Szóöböl.  Aki

a nevemet hallja, egészítse ki a sajátjával.  Gyerekként

rettegtem   érzéseid   krampuszától.   Aki  elidegenedik

emlékeitől,  a  felejtés  prédájává  válik.  Annyi  erőm

vészhelyzetben is talán lesz,  hogy rád hozzam  a  szív-

bajt.  Ajtó, ablak tárva; vita lezárva.  Ledarált felhő,

tájkarakter,  táplálékkiegészítő.   Ez  még  azokban  az

időkben történt, amikor  első  ízben  találkozott  össze

testem a nálánál erősebb fájdalommal.

Elvétett visszaút

Fog ez menni, ha  feltornázod  magad a  kivételt  képzők

közé.  Sírfeliratkozás,  olcsó  bivalyerő, rongyszőnyeg.

Miután   leelőztelek,   követésed   nem   gond.   Tegnap

kövérebb, ma töményebb.  Együtt  a  falu  apraja-nagyja,

meg  egy  titokgazda.  A lélek kitérőit jobban ismerem a

test  buktatóinál.   Írásban   kapott  üzenet:   Legtöbb

hiányérzetet  a  győztesek  hagynak   maguk  után.   Míg

a rossz ötször fordult, a jó csak  egyszer.  Kizsigerelt

csönd,  ajzószere,  lelohadt kedv.  Van  mit aprítanom a

tejbe, van mit leemelnem a halálkoporsóból.  Ajtó, ablak

tárva; vita lezárva. Elvétette a visszautat optimizmusom

hírvivője. Szeretnék jelen lenni, mikor összeméri erejét

a föld az éggel.  Piszokfészek, magabiztos ítészek.  Van

aki támadja, más számon tartja. Világcsúcsot futott tej.

Az   évszakok   az   esztendő   váltott   lovai.    Rom-

halmazállapot.  Intettem az öcsköst:  Addig  csiszolgasd

szándékod,   míg   önmegvalósítás   nem   lesz   belőle.

Páratlan élethelyzet. Légy résen!

Nekem valóbb élet

Tűrhetetlenné a  helyzetet  nem  a  rossz  teszi,  hanem  a

jó  hiánya.   Mióta  nincs   elegendő  győzelem  a  számlá-

don,  rajtam  töltöd  ki  bosszúdat.   Jobbra   agyközpontú

lényegkereső,  kezében  száraz  bélyegző.  Méreten  alulira

sikeredett   vezérkedés.   Kerülő   utakon   került  vissza

kiindulási  pontjához  az esztendő.  Az ittlétben látok egy

nekem  valóbb  életet  is.   Merengésnél   mélyebb   befelé

figyelés.  Vitustánc, selyemkóró, vagyonmustra.  A többlet-

érzékszerv  hozadéka.   Csóválja   füstfarkát   a   kémény.

Miután  kibékültek:   elnémultak.   A  halálfélelem  és  az

ingyen  levesosztás  között  nyugodott le a nap.  Te  érted

ezt?! Miért égeti fel  maga  mögött  a  hidat  a  pillanat?

Ajtó, ablak tárva; vita lezárva. Amit eladsz, vagy veszel -

ne  selejt  legyen!  Tépőzár, jégzacskó,  trombitavirág.  A

vihar által  okozott  kárt  kamatostul  megtérítette  a  jó

idő.   Lehet-e  hangot  adni   annak,  aminek  csak  csönd-

je  van?   Tudni  akarom:  Hol  kezdődik  a  történetben  a

mese,  és  hol  ér  véget  a  jövőbe  vetett  hit.   Sorsom

fölött ítéletet élet és halál közösen hoz.

Zsírsistergés

Öcskös    szerint   a    szellem   az   anyag    hangadója.

Sajnálom.  A zsírsistergés  terelte el figyelmemet az örök-

létről. Testhajlat és lélekrés.  Kockázati tényezőként gon-

dolok magunkra.  Rögeszmét  akarsz  elütni, és  előítéletet

találsz el. Zárótűz, zárójelentés, záróra. Ki merre látott,

miután   sebesen   forgott   a   mókuskerék.   Ahol   élben

találkozik a pillanat az örökléttel, ott éveken  át a  ned-

vesség  uralja  a  terepet.  Megskalpolt  nyelv,  sztenderd

látásmód.  Az öcskös  is besegített  a  részletek  végtelen

felé   eltolásába.    Jóindulatú    templomosodás.   Az ön-

magammal   szembenézéskor   vadidegenek   álltak   a  hátam

mögött.   Vízmelegítés.  Három  részre  szakadt  életérzés.

A  jó  helyett  többnyire  a  rossznak  falaztam.  Önmagam-

mal   ellentétes   irányba   haladtam.   Szabadúszómedence.

A  nyárfákra  is   átragadt  a  szomorúfűz   kedvetlensége.

Legfőképpen  az  tetszik   benned,  mikor  szívemből  hall-

gatsz. Ajtó, ablak tárva; vita lezárva.

{fel}