|
|
Szenti Ernő: |
Verseghy Ferenc
Elektronikus Könyvtár |
<<< 4/4 |
|
|
Ajtó, ablak tárva; vita lezárva. Ha jót akarsz a rossz-
nak, számíthatsz rám. Csöndátmérő, valóságra ki-
hegyezett mondat. Sarokba szorított öröm, kivert
kutyaként ődöngő fájdalom. Vers a szó és a kimond-
hatatlan közé csúsztatott bádoglemezről. Esős napokon
szárazon megúszott hazardírozás. Ittlétfoglaló, meghátrált
naplemente. Otthon pancser, a munkahelyén hajcsár.
Tejelszívó, vízradír, fekete nyakkendős hálapénzbizottság.
Tiszteld apádat és anyádat, és a mentőöv készítőket.
Legfőképpen a tél; alultáplált fáival... A kör besárgult.
Mint aki kitérők nélkül akarja célját elérni. Sötétben is
derülhet ki igazság. Malomkeréknyi verstartozék. Cella-
asztal, mestergén, ingyenfutam. Egy felé vezetnek
útjaink.
Az utat tévesztés a gyors magadra találás hozadéka.
Ajtó, ablak tárva; vita lezárva. Feszes életérzés, sertés-
nyelv, stratégiagyanús szemlélet. Hiányérzettel kompenzált
helynélküliség. Zsírkő és krátertó. Ha egyszer a szavadon
foglak, többet nem eresztelek el. Énesülés éjjel és nap-
pal, legfőképpen tavasszal. Lapértesülések szerint vevőre
talált a felhőintarziás égbolt. Ugye, mielőtt versírásba
fogsz, felkavarod a valóság aljára leülepedett iszapot?
Baj, hogy szétlötyögtetem a stilisztikailag felhasznál-
hatatlant? Ha erősnek érzi magát a gyenge – közel van
veszte. Amennyit a mondatok kapnak, annyi a szavak-
nak is jár. Elégedett nyikorgásával a bejárati ajtó. Nálam
a szó, szünetjel, titoksértés. Hiába van igazad, nem jutot-
tál közelebb a történtekhez. Mindent ami jó volt, áthord-
tam gyerekkoromból az itt és a mostba. A szavak és
a papírlap közé hidat a képzelet épít.
Ha jó oldalon állsz, van honnan erőt merítened. Ha
egyik sztoriból következik a másik mendemonda, a
legtöbbet
akarja kihozni önmagából a mesélő. Amire vevő a
lélek, attól nem félek. Ajtó, ablak tárva; vita lezárva.
Nincs mentség, amire ne akadna vevő. Pille és pupilla.
Felkiáltójelbeszéd. A művészet játék a tűzzel. Egyenle-
tesen tág, változatosan üres, sokat mondóan testre
szabott. Egyszer féltem, hogy úgy marad az este,
ahogyan az Isten megteremtette. Gondolod, hogy az élet
által elkövetett hibákat a halál már nem követi el?
Kifigyeltem: Hazáig kísérte a ritmus a dallamot. Unja
elmém az ingázást a lehetséges és a kimondhatatlan
között. Alkalmasint a múlt mellé öregszik a jövő.
Legmagamban fénnyel bélelt űr van. Ugye apa, a tavasz
tiszteletére borultak virágba a fák?
Még hajnal előtti az idő, de már süt a nap.
Tájkiigazítás, ősznél kíméletesebb tél. Érzékeim valóság-
kimutatásával elégedett volt a Mester. Ahol sok az
őrült, ott nagyobb a józan ész becsülete? Ajtó, ablak
tárva; vita lezárva. Kákán is csomót kereső élet után
mindent elfogadó halál. Kálvária és tárgymánia. A hold-
fény mint játékszer. Porhó, nyomvonal, intelligencia-
központ. Ünnep után ajándékosztás. Mozgássérült
bozóttűz. Jó ég! A lélek igényeit maradéktalanul ki-
elégítő testiség. Vízbe pottyant csöppnyi halhatatlanság.
Univerzum rátétdísz, lúdhúr, varacskos disznó. A kettő-
ezernél eggyel több esztendő igazságot a létező nélkül
magasba nem emel, mélybe nem taszít. Mit szólsz a
vállapjától megfosztott örökléthez? Védtelen. Inkább
döntésképtelen. Kétosztatú haza. Igazat mondás után
spontán széthúzás. Egy a karó, kettő az eb, a kötés
elnapolva. Zárjegygyűrű.
Őszutó szegélydísszel. Alapkonfliktus, keszekusza arányo-
sítás, kihívó esendőség. Tulok és magzatburok. Amit
eddig tettél és gondoltál, bele volt kalkulálva az életbe?
Ajtó, ablak tárva; vita lezárva. Beleélted magad egy
valós történetbe, és egy nyikorgós önsajnálat kerekedett
ki belőle. Kérésre kapcsoltam ki munkámat a hasznos-
nak vélt tevékenységből. Gyarapodó életműcsönd. Van-
e szebb látvány a vágy és a valóra vált elképzelt
kézfogásánál? Maga elé zúdította tartalmát a semmit-
tevés. Nehogy szokásoddá váljon a feleúton megállás!
Nem vagyok abban a helyzetben, hogy rávilágítsak az
elgondolás és a leírt mondat között tátongó szakadék-
ra. A derűs közérzet a megoldott problémák hozadéka.
„Mindketten szótlanul egy már közösen átélt élmény
felé tartunk”. Az öcskös szerint a testhez a lelket a hit
köti.
A döbbent csöndben hallani véltem az ország szív-
verését. Holdfénnyel kiegészült tájfüggő zaj, óvatos ige-
mozdulat. Elmarta maga mellől a rosszat a jó. Nekem
furcsa! Állandóan egy világkoncentrátumon és minimí-
toszokon jár az öcskös esze... Odakint szervezett
zűrzavar, belül nyugalmat színlelés. Addig nyújtózkodik
a táj, ameddig a hótakaró ér. Gesztusértelmezés, kert
alatt ólálkodó hozományvadász. Zsírközpont és ágyás-
pálinka. Túlkoros életérzés. Az eddigiektől mindenben
eltérő és így tovább. Pirossal kiemelt gyengéd érzések.
Foglalkozása? Érdekbeazonosító. Rossz kezdés után jó
folytatás a töredékekből összeártott világkép. Mit nevetsz
öcskös? Ütésre hangot adott a semmi. A temető a
nemlét vaktérképe.
Fogyókúrva, szúrópróba, archív feltételezés. Írom a halál
kirakatába tett bábukat. Beszélik, ez itt csak egy hébe-
hóba szellőztetett országrész. Az évezred utolsó ősze:
önként lemondtak lombozatukról a fák. Tetten ért
önsorsrontó. Ajtó, ablak tárva, vita lezárva. Súlyban
kifejezhető örömelvonás. Csöndréteg, zörgősre száradt
hang. Táj; perifériára szorult gyerekkorral. Elavult
lökdösődés, lemezmelléklet, vehemépítés. Tapasztalatba
fellelt segítőkészség, törvényélénkítő bekiabálás. Készült-e
kimutatás az univerzum kapcsolt árujáról? Ha gát-
szakadáskor ömlik a víz, a legtöbbet akarja önmagából
kihozni a folyó. Képzelődni azért szoktam, hogy
megtudjam, merről jönnek elő a gondolataim. A fények
szétszedéséhez bőven elegendő a lemenő nap.
Felejtéssel kitörölt megfejtés. Vadkender és energia-
meder. Értékmódosulás, hitelét vesztett sarki fény. Víz-
cseppel megjelenített kozmoszcentrikusság. Pont annyi-
ra vagyok szabad, amennyire kell. Ismerős mosoly
tizenöt évvel ezelőtti árcédulával. Éntúltengés kandalló-
tűz mellett. Vers a transzcendens vontatására kitalált
szavakról. Kiadós hiányérzetre szert tenni csak önma-
gunkkal foglalkozás közben lehet. Ajtó, ablak tárva; vita
lezárva. Hősként ünneplik a sivatagot a homokszemek.
Az is én vagyok, ha a valósággal ellentétes irányba
viharzik el képzeletem. Fortyogás, gyászbogár, nyomás-
különbség. Emlékeimet olvasáskor alulról, íráskor fölül-
ről süti a nap. „Munkát használni lehessen, ne szájtát-
va csodálni”. Megtévesztő részösszetevő. Öcskös, Te
kevered az áldozattá válást az áldozatot hozással!
Tanítható-e az öntisztulás? A város zajos, a hangyaboly
munkamániás, a tenger csak színleli az ártatlant.
Hamisítottál már meg dokumentumot a fájdalom
részére? Írom a nemlét tízezerszeres felbontó képes-
ségét. Adatok a nincstelenségbe integrálódott sorsokról.
Álomlehalászás, angyalmosoly, végtagkezdemény. Hány
közel tesz ki egy tisztességes elérhetetlent? Tömött
koponyaputtony. Biztosat mondás, biztató ígéret.
Űrsűrítmény. Ajtó, ablak tárva; vita lezárva. Feltaláló a
tálalóban. „Csak azt kérjük, hogy légy velünk”. Mint
alá a test mosolyától csak segítséggel tudott eljutni a
derűs évkezdésig. Agyrendszerváltás. Azt a pillanatot
ragadd meg, amikor egymás karjába fut a felügyelő
és a felügyelt. Egyre kevesebb kivetnivalót talál a
halál az életben.
Az érkezőkkel egy csónakban eveznek az elmenők.
Törvénytöredék, bányászlámpa, barlangvasút. Zajcsík,
ízdúsító automata. Az öcskös szerint a nap púp az
égbolt hátán. Meg az is zavar, ha a pénztelenség
fenekestül felforgatja a szegények életét. Alkoholszagú
medvebőr. Nem lenni szeretne az árnyakkal túlterhelt
délután. Átláthatatlan érdekterjeszkedés. Hibátlanra sik-
eredett egymást elfogadás. Ajtó, ablak tárva; vita lezár-
va. Képekkel teleaggatott légifolyosó. Az öcskös szerint
a halál egyszerre több vasat tart a tűzben. Ricsajig
felnyomott csönd. Az is visszajött, aki el se ment. Azt
a pillanatot ragadd meg, amikor a zsebkendőkirály
belevágja a színtiszta igazságot a frontember képébe.
Önostorozással tetézett önsorsrontás. Lövészárok
partján döglött béka kuruttyol. Tavaly még egybe
vágott az igazságért hozott áldozat a valóságról készült
másolattal.
Az attól függ, kinek a célba érése válik viharos
gyorsasággal köztudottá, majd közutálattá. Bögre és
sorsgörbe. Tiszta udvar felújított trafóház. Segédanyag,
kényszerrezegtetés, életfélét remeklés. Miközben kifejtette
hatását az igazság, összeforrt sorsommal a valóság.
Elhagyott fecskefészekben darázs matat. Többlet-
feladattal megbízott lélegzetvétel. Mint aki szeretne ki-
kerülni a sárdobálók látóteréből. Juszt se békül.
Szándék hit nélkül. Voltam már félreállósabb hangulat-
ban is. Te ezt tudtad? Allergiás vagyok a holdfénnyel
kérkedő éjszakákra. Ajtó, ablak tárva; vita lezárva.
Zeneművese. Szemmel keresztbe verések. És ezek?
Metaforazsebben talált versek. A fájdalom nem lehet
ok, hogy letérjek az egészséges élet útjáról. Ömlik a
jövő a fizetőképes optimistából.
Meg az is zavart, amikor megvonták támogatásukat a
tavasztól a fák. Kifogástalan életidő, borleves, hamu-
és melltartó. Elmúlt, de még nincs vége. Első a
megszépülés, utolsó előtti a leépülés. Kiérlelt
várakozás, nemlét elől bujkálás. A forma a tartalom
kedvezményezettje. Szélsebességváltó. Szólj, ha verseny-
képessé tetted magad! Égboltszintek, lélekmásolat,
testfestő. Fogy a cérna, nő a szakadás. Szóöböl. Aki
a nevemet hallja, egészítse ki a sajátjával. Gyerekként
rettegtem érzéseid krampuszától. Aki elidegenedik
emlékeitől, a felejtés prédájává válik. Annyi erőm
vészhelyzetben is talán lesz, hogy rád hozzam a szív-
bajt. Ajtó, ablak tárva; vita lezárva. Ledarált felhő,
tájkarakter, táplálékkiegészítő. Ez még azokban az
időkben történt, amikor első ízben találkozott össze
testem a nálánál erősebb fájdalommal.
Fog ez menni, ha feltornázod magad a kivételt képzők
közé. Sírfeliratkozás, olcsó bivalyerő, rongyszőnyeg.
Miután leelőztelek, követésed nem gond. Tegnap
kövérebb, ma töményebb. Együtt a falu apraja-nagyja,
meg egy titokgazda. A lélek kitérőit jobban ismerem a
test buktatóinál. Írásban kapott üzenet: Legtöbb
hiányérzetet a győztesek hagynak maguk után. Míg
a rossz ötször fordult, a jó csak egyszer. Kizsigerelt
csönd, ajzószere, lelohadt kedv. Van mit aprítanom a
tejbe, van mit leemelnem a halálkoporsóból. Ajtó, ablak
tárva; vita lezárva. Elvétette a visszautat optimizmusom
hírvivője. Szeretnék jelen lenni, mikor összeméri erejét
a föld az éggel. Piszokfészek, magabiztos ítészek. Van
aki támadja, más számon tartja. Világcsúcsot futott tej.
Az évszakok az esztendő váltott lovai. Rom-
halmazállapot. Intettem az öcsköst: Addig csiszolgasd
szándékod, míg önmegvalósítás nem lesz belőle.
Páratlan élethelyzet. Légy résen!
Tűrhetetlenné a helyzetet nem a rossz teszi, hanem a
jó hiánya. Mióta nincs elegendő győzelem a számlá-
don, rajtam töltöd ki bosszúdat. Jobbra agyközpontú
lényegkereső, kezében száraz bélyegző. Méreten alulira
sikeredett vezérkedés. Kerülő utakon került vissza
kiindulási pontjához az esztendő. Az ittlétben látok egy
nekem valóbb életet is. Merengésnél mélyebb befelé
figyelés. Vitustánc, selyemkóró, vagyonmustra. A többlet-
érzékszerv hozadéka. Csóválja füstfarkát a kémény.
Miután kibékültek: elnémultak. A halálfélelem és az
ingyen levesosztás között nyugodott le a nap. Te érted
ezt?! Miért égeti fel maga mögött a hidat a pillanat?
Ajtó, ablak tárva; vita lezárva. Amit eladsz, vagy veszel -
ne selejt legyen! Tépőzár, jégzacskó, trombitavirág. A
vihar által okozott kárt kamatostul megtérítette a jó
idő. Lehet-e hangot adni annak, aminek csak csönd-
je van? Tudni akarom: Hol kezdődik a történetben a
mese, és hol ér véget a jövőbe vetett hit. Sorsom
fölött ítéletet élet és halál közösen hoz.
Öcskös szerint a szellem az anyag hangadója.
Sajnálom. A zsírsistergés terelte el figyelmemet az örök-
létről. Testhajlat és lélekrés. Kockázati tényezőként gon-
dolok magunkra. Rögeszmét akarsz elütni, és előítéletet
találsz el. Zárótűz, zárójelentés, záróra. Ki merre látott,
miután sebesen forgott a mókuskerék. Ahol élben
találkozik a pillanat az örökléttel, ott éveken át a ned-
vesség uralja a terepet. Megskalpolt nyelv, sztenderd
látásmód. Az öcskös is besegített a részletek végtelen
felé eltolásába. Jóindulatú templomosodás. Az ön-
magammal szembenézéskor vadidegenek álltak a hátam
mögött. Vízmelegítés. Három részre szakadt életérzés.
A jó helyett többnyire a rossznak falaztam. Önmagam-
mal ellentétes irányba haladtam. Szabadúszómedence.
A nyárfákra is átragadt a szomorúfűz kedvetlensége.
Legfőképpen az tetszik benned, mikor szívemből hall-
gatsz. Ajtó, ablak tárva; vita lezárva.