Motozás

Üvegházhatás

Itt azért szeretek élni,
mert a szavak pénzváltó auto-
matája még egyszer sem hagyott cserben.
Vers a telehold babaruhájáról.
Lélegzetbelső, nyomáscsökkentő,
félénk napkelte.
Azt írd és mondd, ami
minden másnál előbbvaló!
Hol az az utca, és hol
az a ház, ahol nő és férfi nélkül
kapósabb a szerelem?
Írom a múlt zsírján
kövérre hízott emléket.
Dögvirágzás, sírsor,
szintetikus égbolt.
Napok óta a szakaszgyőztes
szót keresem. Munkaalkalom,
előjegyzett szeretetigény,
üvegházhatás.

Szentév

Zörgősre száradt árvacsalán.
Itt azért szeretek élni,
mert az őszinte beszéd hiánya
nem igényel többletcsöndet.
Kiadós önimádat nem
várt drámai fordulattal.
Eltérő testmagasság,
ovációval fogadott nézetazonosság.
Se méz, se máz.
Írom a teliholddal
unalmában incselkedő felhőt.
Két évszakfajta van:
előmelegített és mélyhűtött.
Kezdem a fajfenntartási ösztön
teljes elfogadásával,
és végzem a szentév
leggyászosabb napjával.
Temetőből kikölcsönzött csönd.

Farfekvéses mondat

Itt azért szeretek élni, mert
már korareggel gyönyörködhetem
a tojáshéjvékony felhőkben.
Kikiabált a lényegből a humbug;
Incselkedsz velem? Te kis huncut!
Fakéreg mögött féreg.
A mondat jobbra forog,
a szavak az óramutatók járásával
ellentétesen. „Annyi az életem,
mint vízen a buborék”.
Unalmas nyári délután,
csoportos csodákat várás.
Gyűszűmedúza, sziklahal,
elmosódott karakterrajz.
„Mindenki a váratlant várja”.
Illetlenség farfekvéses mondattal
verset befejezni!

Gyerünk emberek

Olyat találtam mondani,
mit utólag illik megbánni.
Esős napokon egyáltalán
nem vagyok kicsinyes.
Itt azért szeretek élni, mert
a kenyérkereset alkalmai
lefedik számításaimat.
Gyógyírt álomtól
hosszú távon ne remélj!
Itt démonizált hallgatás,
amott méregként ható csönd.
Nyitott ajtó az itt és a most;
örökös a percek jövése-menése.
Vers a telehold
takargatni valójáról.
Így alakult. Ne kicsinyeskedj!
Szabadságon innen, demokrácián túl.

Gyerünk emberek, igyekezzenek!

Zajszakértő

Itt azért szeretek élni, mert
utat engednek szempontjaimnak
a testi szükségletek.
Odébbvitatkozta magát
az összeférhetetlen.
Tudatalatti átmérő, zaj-
szakértő, hulladékvillám.
Koranyár, vasárnap délután,
lázasan csomagoló felhők.
Pokolból menesztettek
karneváli hangulata.
Részben hagyaték,
másrészt tárgyi bizonyíték.
Nincs szó vészhelyzetről.
Vajon tudja-e a jobb kéz, milyen
testrészt vakart meg a bal?
Beszélik, az se jó, ha lemenését
átruházza a holdra a nap.

Arcél

Itt azért szeretek élni, mert
kottalapok emlékeim; a szomszéd
zenész, és eljátssza múltamat.
Fölül pitymallat, alul
gumikesztyűs sötétség.
Mindez mi végre?
Mikor lesz már vége?
Óránként hol egyet, hol hármat
ugrik az évszakok óramutatója.
Észérvekben szegény
témánál maradás.
„Ez két teljesen különböző dolog”.
A gonosz a rombolásban,
a macska a dorombolásban
leli örömét,
Mások poklával dicsekszik –
neki ez nagyon fekszik.

Életforma

Üres kézzel érkezett örvendezés.
Meg még az is zavar, ha a pénzzel
megvehető mellett cövekel le az érdek.
Írom az univerzum utolsó csatlósát.
Itt azért érzem jól magamat,
mert a felpuhított öröklétet az emberek
elfogadják olyannak, amilyen.
Életformává terebélyesedett lassúság.
Egyetlen mondatba belefért, amennyit
az ész átvállalt a szív terhéből.
Vers a kettesével járőröző
évszakokról. Hatóságnak képzeli
magát a szél: megmotozza a fákat.
A hold a nap tehetséges epigonja.

Menjünk a bálba!
Lehetetlen, ez magánzárka.
„Engem húznak ki a felhőtlen
ég alól”. Ez így még szabályos.
A féligazságok háta mögül a füst
még látszik, a kémény már nem.

Kedvkiegészítő

Szóbendő és mondatgarat,
vagyonától megfosztott akarat.
Itt azért érzem jól magamat,
mert elég egy célirányos mozdulat,
s máris összhangba kerül a test a lélekkel.
Ormányalakú holdfény
Beszélik, a káros a kóros
egyenes következménye.
Kedvkiegészítő gesztus.
Könnycseppbabusgató pici gyermek.
A jégvirágos ablak
a tél képeslapja?
Vérképlet, hétmérföldes léptek.
Viszketős lélegzet, rutinos
vízhullám, ittlétbe illő
föl-alá rohangálás.
Kiegészítette emlékeimet
a sietve múló idő.

Párna

Ahhoz, hogy kifussa formáját
a csönd: tudnod kell hallgatni.
Okafogyottá vált öndicséret.
Élj úgy, hogy ne igényeljen
éjt nappallá tevő törődést
a szeretet. Szerinted jobb ma egy
elnyomott szándék, mint holnap
egy vétkes tett?
Kitüntetésekkel teli párna,
bekötött szájú fáma.
Itt akarom jól érezni magamat,
ahol a jóhoz a véletlen
vezette el a rosszat.
Fölhajtás után főhajtás.
Betuszkolta az erőszakos szél
a télbe a hóesést.
Meg az is zavar, ha két tűz
közé kerülök egy mondaton belül.

Kisvárosi emlékek

Itt akarom magamat jól
érezni, ahol letette névjegyét
a gyógyhatású víz.
Ezer meg egy szállal
kötődnek egymáshoz arc és mosoly.
Fogd összébb világlátásodat!
Megtört varázs,
pallérozott élni akarás.
Duplaszaltó, filmvásznon
fogant öröklét.
Sziszegve leeresztett
a keményre felfújt múlt.
Tudásszintvallás.

A nagyok

Jó érzés kapni – vélekedett a kapzsi.
Ez még azokban az időkben
történt, amikor hittem; az eső
behabarása a villámok dolga.
A kardcsörtetéstől a becsinált levesig.
Beszélik, elúsztak a halak. A nagyok.
Nem vagyunk angyalok.
Öröm alulira sikeredett
kellemes érzés.
Írom a szeretettel lépést tartás
mának szóló üzenetét.
Itt azért szeretek élni,
mert egy követ fújnak
a cókmókamester, és az érték-
megrontó. Soroljam az átlag fölötti
sorsok buktatóit?
Meg az is zavar, ha a folyóval
lenyeletett békát a tenger köpi ki.
Agora és diaszpóra.
Ez nem mindig volt így.
Kötögeti a fájdalom
betegségem pulóverét.

Üzlettárs

Vegyesen, nők és férfiak.
Ahhoz, hogy a lélek tiszta képet
alkothasson önmagáról, tiszteld
az igazmondókat!
Itt akarom jól érezni magamat,
ahol az öröklét a pillanat
megbízható üzlettársa.
Ezt mind megértem, pláne
mióta azonos mércével mérem
a valóságos dolgokat, és a ki-
mondhatatlant tisztába tevőt.
Hogy én? Feltupírozom
panaszáradattal elégedetlenségemet?
Az időrést keresem,
ahol átbújtathatom emlékeimet.
Világítótestvér.
Mit szólsz a holdvilággal át-
kulcsolt éjszakai sötétséghez?

Bababók

Vegyesen, nők és férfiak.
Láttad? Föllibbentette a szél
a szomorúfűz loknis szoknyáját.
Beszélik, fogadásból
lépett ki medréből a folyó.
Soroljam az életben maradás feltételeit?
Itt azért szeretek élni, mert
tavasszal a virágzó fáké, télen
az angyaltisztaságú hóesésé az elsőbbség.
Csak így tovább, dünnyögte
maga elé a porkoláb.
Lisztharmat, alulárnyalt
tündérkedés, bakelitszív.
Csak előre! „Tömblelkem
csúnya házfelügyelője”.
Országegyüttesek, élethelyzet-
jelentés, bababók.

Teherviselés

Vegyesen, nők és férfiak.
Tehetek én róla, ha kesztyűs kézzel
bánik a test a lélekkel?
Semmittevéssel kúrált unalom.
Kettéhasadt lélegzetvétel.
Rokkant átmenet, besüppedt
odaadás, váratlan hitfeladás.
Írom az önmegvalósítás
apró lépéseit.
Társat a bajban a holdvilág
a fényárban úszó városban talált.
A fájdalmak teherviselését
közösen vállalják érzékeim.
Vers az élet és a halál között
kialakult egészségtelen versengésről.
Megtanultam egységesen kezelni
a belőlem valót a rólam szólóval.

Fénnyel kérkedő ablak

Vegyesen, nők és férfiak.
Háttércsönd, holdfelszínű
szóösszetétel, hátulról
átölelt múlt.
Este van, tanulj meg ráérni!
„A nemlétezés művészetét gyakorlom”.
Beszélik, a korán jött tél
állította talpra a fagyot.
A lényeg a látszatokon
minél előbbi túladás.
Írom az itt és mostból
kiszakított ekevasnyi időt.
Mikrovilág vége, törvény-
bérenc, fénnyel kérkedő ablak.
Hagyd rá, részeg!
Részművelésre bérelt élet.

A dublőr

Lesül a pofámról a bőr;
szabadkozott a dublőr.
Írom az öregedés kottalapozóját.
Hangulatkeltés gabonaéréskor.
Testkipárolgás, tollpúder,
titoktartásdíj.
„A jó munkaerő olyan mint a férfi”.
Itt azért érzem jól magamat,
mert harmonikus a kapcsolat
az alázatos öröklét
és a rátarti pillanat között.
Nóta és fejkvóta.
Lassú mozgású szó,
gyors tempójú tett.
Alighogy betette versembe
lábát a valóság, megfújták
harsonájukat az angyalok.
Megyek már, csak előbb
beledolgozom a transzcendensbe
az esztendő leghidegebb napját.

Forgószínpad

Beszélik, a hitetlenség át-
forgatásához az egyszeri önbecsapás
nem elég. Vegyesen, nők és férfiak.
Itt azért szeretek élni, mert
szerepelhetek az évszakok
forgószínpadán.
Beszélik, a zsákutcás érzések
provokálása a gonoszodás jele.
Szerintem az igaz nem csak hogy
utolérte, de le is hagyta növésben
a jót és a szépet.
Juszt is leírom: nevetőizom.
Szivarhamuszag.
Reggel flexibilis, este dilis.
Beszélik, itt az ideje, hogy
kiszökjön a gáz optimizmusod
léghajójából.

Vihar

Itt azért szeretek élni, mert
a szomszédban kétszeresen
kitüntetett álomfelkészítő lakik.
Tigriscsönd, szagelszívó,
lyukas pofazacskó.
Írom a naplementébe
becsempészett félhomályt.
Csak gyerekkorom darabjaira tört
porcelántálját tudnám feledni.
Megtévesztett az igenig
eljuttatott nem. A fájdalom
jelenlétében feszélyezve
érzik magukat örömeim.
Invitálás után likvidálás.
Vihar van. Első
dolga a kártevés.
A rossz nyomorékká tett jó.
Épphogy csak elkezdődött
a kedvlankasztás, máris
melegít a nem várt borzalom.
Porhóval belepett kőkoporsó.

A legfontosabb

Ha érzed, hogy szeretnek;
a legfontosabb történt meg veled.
Azóta érzem jól magamat,
mióta lelkierőm öt érzékszerv
között osztja meg magát.
Győzelemre szomjas éhségérzet.
Fölöslegesen izgulsz!
Vissza fogja fizetni a halál
az élettől kapott kölcsönt.
Összevesztek a csöndön
a folyó jobb és bal partja.
Az csak természetes;
tiszteli a fönt a lent
territóriumát.
Kitúrta szokott helyéről a nyarat
a fák tőgyét leapasztó ősz.

{fel}