Például a söprés a saját porta előtt
(1997)

Torlódás

Hozzák már az áldozatot – legtöbbet
az alulírottak. Lerövidült
az önmagunkhoz vezető út. Lehetne-e
kihívóbban? Például a söprés
a saját porta előtt.
Pucér királyivadék.
Megszabadulni látszataitól az ügy
csak így és itt tudott.
Ne habozz – lapozz!

Balsors

Rögvest megdögleszt.
Valós neveket akarok hallani
a rosszemlékű napfelkeltével
kapcsolatban. Asszonynak
nyomós észérvekben ittlétet
találni kötelesség, nőnek
lenni valóságos dicshimnusz.
Egyik szemed a percmutatón
legyen – a másik az ezredvégen.

Baltával körbedobált balsors

Kuponok

Ez már baj!
Keresztbe verték egymást
emlékeim. Kuponok.
Esőláb mellett kuporgok.
Kiflivégjáték.
Végre enyéim között –
a fölfázott kötelességek után.
Kisigazság orrára
nagy valóságot nem kötök.
Pardon! Madárijesztő
külsejű alkony.

Vivát!

Véremmé vált
az ösztönösen megérzett.
Üres propagandafogás,
teljes tényfoglalkoztatás.
Vitustáncparkett.
Csalogatom a fény felé
hajlamaimat.
Démonok, sorakozó!
Vivát! Ivartalanított
kreativitás.
A nyomok emlékeimhez
vezetnek. „A szél alján
a por, és némi mocsok”

Mozgásfázis

Rossz fényt korai elmúlás
életemre ne vessen!
Akarom. Lyuk tátong
a mozdulatlanon.
Kellene hogy érdekeljen
a szavakra átváltott életjáradék?

Gyakorlom a valóságra
ráfordulás mozgásfázisát.

Elvarratlan szál

Falatozóban eszegető aszfaltozó.
Inkább ártott, mint használt
a sorsomba beletörődés.
Bárcsak ne csalna állandóan
emlékezetem!
Hibás számításokon
alapuló értéktúlterhelés.
Végül is nem ott kötött ki
a világmegváltó, ahol a dolgok
megnyugtató módon
szoktak elrendeződni.

Mene, tekel

Mutass fel egy gesztust
a rád jellemzők közül, s megmondom
kikkel fújsz egy követ.

Trikóval letakart trisó.
Barátkozós felhők között
vadóc telihold.

Egyszer már majdnem
kinyomta a lényegig magát
tudatom.

Mene, tekel.
A levél fonákján
helyezkedsz el.

Barkochba

Nem tárgy és nem személy.
Ötletuniverzum. Legyen benne
fájdalommal működtetett
öröm. Rostán kihullott
szűklátókörűség. Pozitív előjelű
poézis. A testnek külön
bejáratú meghittség, a léleknek
a szokásos tisztaságú melegség.

Ablak

Minden összevont érintéshez
öndicséret is jár.
Az igazság útjáról
csak egy másik igazság
téríthet le.
A jó ízlés határain belül
kelt fel a nap.
Két legyet ütött egy csapásra
a villám. Fékpofavizit.
Vissza nem térő alkalom.
Kilesett a pillanat
az öröklétablakon.

Üzenet

Milyen volt
váltott lélekkel élni?
Körpályára tévedt napfelkelte.
Fosztogatáson rajta kapott
véletlen. Mit utánam vágott
a muszáj, nem győzöm
elégszer hangsúlyozni.
Eszembe sincs a part,
a szakadás meg annyira se.
Tapsorkánkabát.
Mást nem üzensz? A szívverés
a mellkas ökölvívója.

Hatalmi téboly

Üledékes valóságlátás.
Elosztogatta névkártyáit
az öröklét.
Bátorságot az éjbe
a besötétedés öntött.
Objektivitásból kidudorodó én.
Rangot a káosznak
továbbra se a pontosság ad.
Tél lesz mire kiéli az ősz
hatalmi tébolyát.

Taps

Engedted, hogy kiperegjen
a formából a tartalom.
Taps a pillanat
tenyeréből jósolónak!
Mi történt az elméletileg
kiglancolttal? Ráejtette
piszkát a háború.

Malmok

Jön a vonat.
Sötétségkivonat.
Emlékből ki –
régmúltba be.
Kakukktojásrántotta.
Kelj fel, és járj jól!
Csodákra várás
oktávnyi magasságban.
Teljes életet
élő tejesember.
Nyakszirtisas.
Két malom között
őrlődsz, az ünnepekhez
munkával kötődsz.
Kéne? Zizegő zabkéve.

Csigalépcső

Kiélte magát nyelvében
a nemzet. Két egymással
rivalizáló mellbimbó.
Hidd már el, ha mondom!
Bármekkora is legyen a muszáj;
belefér a hangulatkeltésbe.

Ha kell, a testemmel
fogom fel az igazságra
mért ütéseket.

Zodiákus

Mi van a kőkerítésen túl?
A halál gyakorlóhelye.
Rákényszerítheted
őrültségedre a valót?
Egységbe kovácsolódott verssorok.
Tavasz a télben.
Szabadon engedett lélegzetvétel.
Hová üríti ki
tartalmát a csönd?
Rágógumiabroncs.
Virtus. Kos jegyében
született intellektus.

Zárt tanácstalanság

Érthetetlen számomra a háttérbe
húzódott metaforák mögött
összegyűlt sunyiság.

Mit tehet a szó, ha
korlátozva van mozgásában
az elme? Van konstruktív
térden csúszás? Választhat-e
magának különb helyet az idő
a bölcsőben ringatott csecsemőnél?

Perpatvar

Szófogdosás villany-
oltás után. Magunk
között vagyok.
Perpatvar a pitvarban.
Karalábnyom.
A tisztelt olvasó sem rest.
Ülepét mutatja az est.
Segíti az igaz
az emberileg értetőt.
Reggel lavírozás,
este fakírkodás.
Tisztázó szándékú
napfelkelte.

Visszatekintés

Még néhány év, és a sok belső
toldozgatás-foltozgatás
a külsőre is kihat.
Helyes-e szembeállítani
a betűlábnyomokat
a pillanatok vonulási irányával?
Visszhang nélkül maradt leépülés.
Megtörték érzéseim
a semmi ellenállását.

Fék

Bezzeg az álmok, a valóság
meg csak olykor-olykor
„Közeledik, ami elmúlik.”
Fémesen csillogó tárgy nyúlik
át a tavaszból egy dühkitörésbe.
Eszelős rohanásba féket beépíteni
csak jobb belátással lehet.
Diadalívlámpa.

Felesleges ötlet

Kétszer ne szavazz
egyazon lélegzetre.
Bárhonnan is nézem
gyerekkoromat, a sértett
én vagyok.
Húzom a lóbőrt, porzik
utánam az út.
Van egy felesleges ötleted?
Tél lesz, mire kikászálódik
a tájból az ősz.
Amire vágytam, nem
hiába vártam. A karón
meglátott varjú utolsó
nyugodt pillanata.
Körgyűrűsujj.

Ketrec

Leginkább azt a fajta észjárást
ismerem, melyben biztonságban
érzi magát a szó
inkább, mint a mondanivaló.
Az erős vasketrec álmom
számára lett fenntartva.
Suhogtatja ostorát a pillanat.
Ki szívből akarja a semmit;
jobb szeret világlani
mint ragyogni.

{fel}