Járom a várost
(1998)

Vendégeim első mondata

Járom a várost, talán hamarabb
magamra találok. Öröklétnyi
követési távolság. Olykor a nyelv okosabb
a valóságnál. Értéken alul vált meg
a felhőktől az égbolt. Legtöbb kivetnivalót
az elhallgatottban találtam.

Jó neked! Te biztonságban érzed
kreativitásodat. Feldúlt esőcsepp,
lángnyelvkripta. Négy évszak
osztozkodik egyetlen tájon.
Vendégeim első mondata a lefokozott
délután iránti érdeklődés volt.

Ugyanazt vallom az életről,
mint ellentettjéről.

Hitelkártya

Tegnap is az alkony lapátolta el az árnyakat.
A féligazság érzéseim összeugrasztója.
Ez már hányadik életletétel? Ki korán
emléktüskébe lép – nem habozik cifrát mondani.
Szőrös szívű szó, lyukas lelkivilág.
Jó nagyon. Kéjkiútkeresés. Mi legyen
az ezredvégháton talált tojáshéjjal?
Rezonancia, kerékcsere, halszagú bordacsont.
Árnyalt tömegízlés. Neved:
az igazság hitelkártyája.

Mai történet

Portósan érkezett zápor

Estedben is a helyes irányba
tudtad terelni életedet.

Előbb a jóstehetséggel
megáldottak fürödtek be
majd azok is –, akikbe hálni
járt a lélek.

Alaphang

Hogy is hívták azt a poétát,
aki sportot űzött elmeneteléből?
Rázós útra tévedt visszhang.
Félhold a ritmusban.
Elkapta a jó
a rossz betegségét.
Tévedsz! A hibátlannak csak
a harmadik fokozatát kedvelem.
Vaktában történt
igazat mondás.
Figyelj a nemlétnek megadott
alaphangra!

Vízhólyag

Én tályognak néztem,
ő vályognak mondta.
Igazságokból varrjak valóságot?
A színt én adom, a fényeket
Te garantáld!
Egy kicsit se fájt a tehetetlenség.
kiszúrt vízhólyagja?
Nem várok tovább:
Szalasztom a szót a mondatért.
Az utcákra ne gondolj,
a terekre se, csak a várost figyeld!
A lélekkel lehet erőszakoskodni:
a testtel egyetértésben.

Példabeszéd

Nincs nap, hogy ne alakítana rajtam
ami már volt. Bűz, zárt légtér,
meg ami a kettővel manapság
együtt jár A tisztábban látás igénye
szétszedette velem az évszakokat.
Átszakadt szógát, folyamatosan apadó csönd.
Főhős nem kell, statiszta se!
Csak statisztika, Meg leplezetlen káröröm.

Láttam már rá példát,
miként kell fejekben
világosságot gyújtani.

Szentelt víz

A beszéd támasztéka a száj.
Kötelező helyrerázódás.
Fűzős zeneszó. A fejlődés
csontvázhangja. Feladom!
Utoljára tértem ki önmagam elől.
Kicsipkézett őszutó. Szókoporsó.

Csobog az öröklét szenteltvize.

Már csak arra figyelek

Már csak arra figyelek,
ki érkezik időben, és várja,
hogy befejezzem búcsúzkodásomat.
Bevonta a fagytól a tél
az iparengedélyt.

Sietve távoztam

Ahol nem tudtam kifejezésre juttatni
érdekeimet; onnan sietve távoztam.
Gyere csak ide! Odamentem.
Fordítsd ki a szót, amit majd
szájamról olvasol le! Kifordítottam.

Senkit se akarok követni!
Se utat kövezni! Ha üthetnék egyet
a csöndön, nem köszönné meg!

Itt minden tény, minden állítás
a bevétel hatása alatt áll.

Ugye együtt nézzük végig
a leglilább rögeszme
dicstelen pályafutását?

Szándék és szentencia

Nyugtalanít a fordíts gondot
a szeretetre formulája. Ömlött
belőlem a szó az adandó alkalom
megragadásakor, Maceráltam
az idő múlását. Szándék és szentencia;
egyik kutya, másik eb oltás. Felfelé
ível a titkok grafikonja.
A következő fordulóban
az alkony is jelen lesz.
Legjobban a valóság
hiányától félek.

Érték alatt

Mindent tud rólam az előttem
haladó kacsos lelkű.
Ráfeküdt a fényre mondatom.
Lókoponyában feketedő bárányfelhőt
már ki látott?
Jobbról balról megnézett
kopasz lélegzetvétel.
A törvényt nélkülöző viszony;
iszony Mitől halhatatlan,
ha érték alatt van?
“Az utolsó felfedezett
kontinens a test lesz.”
Nyikorgó talicska az ég.

Eső

Valaki mindig akad, aki tör
és zúz. Igyekszik nem ismerni
sem embert, se istent. Úgy beszél
az átélt csöndekről, mint háborús
szökevény a szörnyűségekről.
Lüktető halántékon egérlábnyom.
Nekem másért kell a hangerő,
mint az idegesen csapkodó villámoknak.
Elmosta az eső a délelőtti
szeretet-bemutatót.

Tüzelőállás

Egyszerre vájtam lyukat
a reggel és napszállta
csöndjébe. Ceruzacsonk,
elefántcsont. Harmatcsepptalp.
Kezdetét vette a be-
hatolás a sorok közé. Nem
a megszokott sorrendben
szálltak ki a tájból az évszakok.
Lélek tüzelőállásban.
Az idill a pillanat
szívós hazugsága.
Van egy oda-vissza életem.

Kiragyog belőlem a sötét

Belém diktáltam
öt szentenciát.
Ha jó kedvem van,
kiragyog belőlem a sötét.
Ma többem van a rám eső
szeretetből mint tegnap volt:
mégsem vagyok jól.
Egy világ omlott össze
a magam nevében mondottban.
Nagyobb baj kezdetet
a mozdulatlanságnál nem érhet.
Lázmérőóra.

Avarropogás

Ok a kivételt tevésre
a törtelen lelkivilág.
Most szabják át észjárásomat
mindenféle alanyok és állítmányok.
Ropog az avar
a lúdtalpas ősz alatt.
Ahhoz, hogy a jóba
belebüdösödjön a rossz;
sok-sok hátralévő év
szükséges még.

Nehezen tűrt nyomdafesték

Madáretető.
Magát bolondnak tettető.
Kelletlen kellemetlenkedés.
Sugárzik a napfelkeltéből
az öntudat. Több lett
a van a voltnál.
Tüskésedik a szív,
könyökvédősödik a lélek.
Kampó az agyban.

Bezöldségezte már
a tavasz a tájat?

Kameraállás

Közelítsd rá a kamerát
a formaságokon átesett metaforára.
Ahová a szó megy,
a beszéd is odaigyekszik.
Engedéllyel körbehordozott
esőszag.
Bőséges a napnyugta vérellátása.
Vágd rá habozás nélkül;
ez sem így történt!
Vadkanagyar.
Levágott lélekkanyar.

Tetszésindex

Nehogy már a harmatcseppben is
tengert szimatolj!
Kilesve lelkem alól
mit látok? Reálissal
egybefogatott kitaláltat!
Csatazajban kultúrnyöszörgést
hallok. Neked vad világosság,
nekem jókor jött segítség.
A nyárból leginkább
az öröklét zöldjét kedvelem.
Idegen kifejezésekkel megtűzdelt
máról holnapra élés.

Befejezetlen ráhagyás

Egybeterelt neszezések.
A csönd hete, a szó
hava után mi következik?
Még ma megzsarolható
a hitelét vesztett mondat.
„Mint mikor ég szakad föl,
noha lezuhan.”
Vonított a lélekkel rokonított.
Etikus értékápolás.

Pirula

Cáfolj meg, ha futsz!
Elnyertem előled méltó
büntetésemet.
Tisztázott segédvalóság.
Rászámolt az erdőre az ősz.
Korábban nyugszik le bennem
a nap, mint odakint.
Az öröklétnek tágas és világos
ablakot, a lovaknak abrakot.
Pirula. Minden idők
legösszetettebb fintora.
„Csak összerakva válik
útitárssá az emlék.”

Trónörökös

Az igazság legyen a valóság
trónörököse. Évezredek a porondon.
Pont most, mikor ellik a csönd?
Remek a kilátás magamból.
Fokozatoktól elszakított okozat.
Egyesült mérték
és a helyi érték.
Átminősített lelkierő.
Tegnap még egy felé
húztak érzékeim.
Fedezékként használt emlékezet.
Nyerésre áll a nyár.

Ha befelé kívánkozom

Szófüstölő, Ékalakú ádámcsutka.
Vizezd be a pillanatbélyeg
ragasztós oldalát!
Míg szúnyogvérrel mintásítod
bőröd; van remény
Gyűrött árnyék, kivasalt holdsugár.
A szó megtojózta a valóságot.
Befejezted a kísérletezést a csönddel?
Megoldás kettő is van, kiút egy se.

Kampósszeg

Drót kell meg kampósszeg.
Terepjáróval megközelített gyártelep.
Az kellene! Orvosság.
Mondatmennyország.
Szólj, ha beforgattad
emlékeidet az évekbe.
(Kivágtam egy darabot
kételkedésem közepéből.)
Átárazott mondat.
A pillanatra vár a velem
történtek összesítése.

Szent elhatározás

Elnyelte a mozdulatlan a hullámzást.
Léleksortávolság. Tetten értem
magamat a bajban.
Amit a halál szerkeszt egybe:
puha, de tartós. Illat irányt
direkt módon ritkán változtat.
Belső értékeiért dicséretben részesített
telihold. Nőies hátra arc. Szent elhatározásom:
elkezelt tudatúak után nem futok.

Sajt

Árok is van, gödör kettő is;
légy óvatos! Az ellehetetlenültről
méretet nem egyedül veszek.
Púpos évszak jelenlétében
nem nyilatkozom.
Szerinted a fogak csikorgatása
beleillik az összképbe?
Kiírtam magamból a valóságra
ráhangoltság tartalékát.
Tejhez méltatlan
kukacos sajt.

{fel}