Szenti Ernő:
Mikor szó érint szót...

Verseghy Ferenc Elektronikus Könyvtár
Alapítva: 1999

(címlap) - 4/1 >>>


Betűtiprás

„Ha úgy érzem, valami sért,
sötét óra jön”.

(Tandori Dezső)

Betűtiprás

Ma  másképpen voltál ijedős, mint tegnap.  Üstökön

ragadt őszintéskedés. Nem akarok több betűtiprást,

génmegrázkódtatást!   Mint  aki  mások  rögeszméit

istápolja.  Megígértem  az  Úrnak,  valós érdekeim

vérehullását  tétlenül  nem  nézem.  Kéretlenül az

öröklét  ivópoharából  nem  iszom.  Nem dohányzom.

Célt  rossz  szándékból  nem  vétek. A teljességre

ácsingóktól   nem  vitatok   el  semmiféle  jogot.

Pihenőidőmre  súlyos  kőkoloncot  nem  kötök. Halk

hangon dühkitörést nem imitálok. Legjobb belátásom

szerint cselekszem, mi alaptermészetem.

Túlélte a kezdet a véget

Az   írás:  fényesre   tisztogatott  szók?   Inaktív

szándékváltás, megbélyegzett öröklét.  Meglapogatott

harmatcsepp.   Játszasd  el  képzeleteddel:   eleged

volt a féloldalas  létezésből!  Még egyszer, de csak

a   majd  után.   Megforgatott   évszakok.  Telihold

ragyog.  Faág  az  idő, lehúzza  az emlékek termése.

Ez sértés!   Irodalmi  háztűznézés.  Szigorúan  csak

a hecc kedvéért. Kávézacc. Kikent-kifent szivárvány.

Egyenletesen  adagolt  tisztánlátás.  A  rémálom púp

a  szerencsés  pillanatban  fogant  mondatok  hátán.

Szórakozott fejvakarás,  skalpmasszázs.  Önvédelemre

berendezkedett   szóbeszéd.   Túlélte   a  kezdet  a

véget.  Slampos  megállapodás,  keretszámhoz  kötött

fajfenntartás.  Ez itt mi? Tágítható gesztus a hozzá

tartozó itt és mosttal.

A legrövidebb idézet

A  szó megtörténik,  a csönd  rátapad  hallgatásodra.

Legyen  az hely vagy tárgykiterjedés, összemászkálják

az   ízeltlábú  évszakok.  Teljességtámaszték.  Mara-

dékok  nélküli intellektuális elmozdulás. Ellentétben

az elmefojtogatókkal.  T.  békén hagyja az öröklétet.

Szüntelenül  tesz-vesz,  a  mozdulattalan reményében.

Emészti önmagát.  A mellőztetés  meditációs  többlet.

Szeret   félreérteni,   ideológikusra   fogni   kény-

szerképzeteket.  Nem  riasztja  a  felőrlődött  álmok

látványa, inkább megnyugtatja. Lávaíz, kriptalefolyó,

szándékos  agykihagyás.   Ha  nem  lenne   zsúfolásig

teli megmagyaráznivalóval  a  van... nos, vakvágányra

állított  villamos.  Mégis  csak  központi  kérdés  a

fény.   Mindenféle   régi   vagy   félmúltakkal   nem

lehet letudni a jelent.  Bár legyen szó a legrövidebb

idézetről,  kell,  hogy  legyen benne ízelítő a bárki

számára megtapasztalhatóból.

Négykezest játszik a fájdalom

Gondolta  a  fene!  A  szóközök  a líra bélrendszere.

Vedd   már   észre:   vér   csöpög   a   történetből.

Szeméremtest.   Kézügyességgel  megáldott  természet.

Jogos gondolatlassítás. Fültisztítás helyett orrpisz-

kálás.  Már  hogy  lenne  a  van  is,  meg  nincs  is

a   képzelet    csúcsteljesítménye?    A    szabadság

beazonosításához    egy    ember   kevés.   Fajtiszta

kitárulkozás.   Hallod?  Négykezest  játszik  végtag-

jaidban a fájdalom.  Így mondta: lelkem beleelevenült

a napfelkeltébe.

Témám az álmok pontosításigénye

Minden  odébb   tett  észérvben   benne  van  a  ma

és a  tegnap  emléke.  Alkonyelterpeszkedés.  Szám-

szerűsített boldogságérzet. Mint mikor a szó ráejti

testsúlyát  a  mondatra.  Ha  dől kelet vagy észak,

nyugat  se  maradhat  talpon.  A  titkok  búvóhelye

a csönd.  Gazdaggá tették a fények a korareggelt. A

mai témám az álmok pontosításigénye.  A kötöttségek

tágassága, az  örömök elé néző test vágyvárakozása.

A kreativitás  észjárásod  úticélja.  Mind  a  tiéd

lehet,  mit a kimondható  tett vaskossá.  Érezve az

élet áramlásirányát, akár ujjonghatnál is...  Örök-

létkeretes  itt  és  most.  Lebélyegzett  majd.  Az

egymással  szembesített  dolgok kiúttalansága többé

nem a poéta szégyene.

Mikor szó érint szót, fénylőbb a mondat

Kész  a  lomtár.   Lábnyomkavalkád,   szivárványpro-

tézis.   Elhibázott  kohéziós  erő,  vigyorjelenlét.

Messzi  emlék,  portalanított   padlás.   Gyerekkori

padtárs.   Evéssel   kezdődött   kiadós  étkezés.  A

felhozott   ellenpéldák  is  alusznak.  Történetesen

nagy  a  csend.  Át  lett  állítva  pszichéd. Méltán

sok méltányos. A test a  lélek  erős  oldala?  Mikor

szó  érint  szót,  fénylőbb   a   mondat.   Külsőleg

megváltozott  érték.  Mi  hír a betiltott kéjérzések

körül?   A  rólad  szóló  és  a  neked  való  között

nem kezdődhet  mondat.   Fitt   naplemente,   önsaj-

nálatorgazmus. Alagsorban elhelyezett intellektuális

klímaberendezés.

Lelepleződött végzet

Olcsón   megúszott    érzelgősség   a   végignézett

naplemente.   Teljes   értékű   arcizomrángatódzás.

Nyomába   se   léphet   a   felidézett  az  el  nem

múlónak.  Tekintsd  kötelező gesztusnak az évszakok

és  a  fák  bevonását  a  városi   túlzsúfoltságba.

Emocionális  utántöltés.  Írod?  Fölötte kell, hogy

álljon az igaz a valónak.  Vár  rád a pillanatnyira

összeszűkült  öröklét.  Ne  menj  el  szó  nélkül a

hazudozás létjogosultsága mellett.  Ami  kicifrázva

riaszt,  nélküled  is  tudatalakító.  Ne  álmodd el

lehetőségeid elől a valóraváltás  ceremóniáit.  Még

nem   tantárgy   a   logikai   mintaadás.   Legtöbb

tartalékkal a kimondhatatlan rendelkezik. A szándék

lelepleződött  végzet.   Követhetővé   tett   majd.

Plagizált tisztánlátás. Ízekre szedett megalománia.

A lélek erőszakossága a stabilizálódott test

értékállósága.

Mintha örökké ma lenne

Lecsavart petróleumlámpa  a  naplemente.  Egy illat

utóvédharca.    Túlterhelt   szembogár,   fénymázas

hombár.    Egyszemélyes   kvaterkázás,   csönd   és

piszmogás.   Pizsamaosztás.  Leszigetelt  lendület.

Reggeltől  estig,  mintha  örökké  ma lenne. Zúzott

eszmehalánték, galambpiszok, kifejletlen tülekedés.

Ha  a  lelkiismeret  kerül  szóba,  légy elszánt és

határozott!   Emlékmeleg  hátratekintés.  Forrpont,

hátrányos  helyzetű  harmatcsepp.  Ha  megkésve is,

de   munkához  láttak   a  lélek  kismesterei.   Ha

fénylik, bizonyosság rá a nappal, ha merő sötétség,

túlórázik az éj.

Hanghiba, holdfénypókfonál

Várok.  Távlatossággal  megáldott  álmok.  Se  sok,

se  kevés.  Tévedésre  épült  egybeesés.  Hangpihe,

holdfénypókfonál.  Állítottad:  a  rendrakás idegen

ösztönösségedtől.  A  rosszul  tudott  az  elérhető

kártevője.  Mutass  nekem  egy általad is patronált

hipotézist, kitalálom világlátásod beesési  szögét.

Farkasvakság. Megújhodásra képtelen halhatatlanság.

(Védelmi  hiba   okozta  az  alkony  összeomlását.)

Mi  aktuálisabb:  az  imádkozással  életben tartott

szeretet vagy a tétovaságról  lemondott  évszakvég.

Írod? A poéta dolga, hogy a fájdalomról kialakított

vélekedéseket beleszője az  elhanyagolt  csöndekbe.

A történelem kertitörpéje

A  kiagyalt  beléd   rondít,  bánt   és   abajgat.

Viszketőssé teszi örömöd, unalmat és egyhangúságot

improvizál.   Dolgozik  génjeidben  a  meghunyász-

kodás. Közelíts rá az öröklétre! Kerülj a helyedre

valóságilag  is!  A világ ok és alkalom az értelem

háztűznézelődéseihez.  A precizitás a tisztánlátás

műszerfala. Gótikakoldulás, első kategóriás menny-

kőcsapkodás.  Mint  akit  alkatánál  fogva érdekel

a  világképek  bukástörténete.  Érdekes a módszer,

ahogyan  a  nézést  továbbfejleszti  a  látás.  Az

idealizmus az önáltatás kémlelőnyílása.  Leszáradt

paradigmavirág.   Cipőscsőlény  ramazúri.   Öntelt

nemlét, fájdalomvitustánc.  Szívközeli naplemente,

tengerpartgöngyöleg.  Írjad!  A  kegyetlenkedés  a

történelem  kertitörpéje.   Megyek  és  szétnézek.

Muszájkoszos  körülmények.  Mint  aki először mond

véleményt    a    szókhoz    ragaszkodó   mondatok

megfellebezhetetlen kijelentéseiről.

Frissen amputált esőláb

Szórakozással  letudott zárt időegység.  Aritmetikus

kedélyborzolás.   Ütés   által  pecsételődik  meg  a

lélek.   Cinkelt  égboltperem.   Két  méternél   nem

magasabb   aranyköpés.   Évszakista,   vénuszdombku-

tató, lófejformájú anyajegy. Menedékházban felejtett

tejeszacskó. Kollektív  görcsben  rángatódzás,  sor-

végvizit.  Harcokban  edződött  izomláz,  emlékvész-

kijárat. Frissen amputált esőláb.

A gyanútlanság bevett trükkje

Kívánságod  szerint ősz lesz,  választhatsz a hiteles

magyarázatok   közül.    Módszer   is    akad   majd,

mikben az észérv lesz az úr.  Amit  T.,  a  jó  barát

tesz,  közönséges   emlékfüstölögtetés.   Ne  félj  a

lélekkel kimérhetőtől! Hogyhogy a  színek  tekintélye

a  fényektől  függ?   Oda  és  vissza,  ki  a   Tisza

vizét  issza.  A  félreértés  a  gyanútlanság  bevett

trükkje. Mint aki az itt  és  a  most  megkerülésével

akarja  (véli)   elérni  a  holnapot.   A   következő

mondat  emlékeid  kálváriajárása lesz. Sejtkiáltvány,

megerőszakolt szivárvány. A lélegzetvétel (figyelsz?)

a  szóval   befogható   legbecsesebb  része.   Lyukon

keresztül megközelített körülírt. Ihlettel újrafogal-

maztatott  bú  és  baj.   Mézszínű   életsűrítmény  a

tapasztalat.  Miért  kell kétszer mondani az ezerszer

megszenvedettet?.   Néma   vízesés,  tudatalatti  ma-

gakelletés.    Falánk   rögeszme,   elpusztíthatatlan

megszokott.  Kibillent  petefészeknyugalom.  Eltalált

szögfej   a  muszáj.   Teszi  dolgát  a  fontosban  a

pontos.

Egyfordulós opus

Szereplők: szóapuka és mondatanyuka. Egyfordulós

opus.  Olimposz.  A  pszichésen sérülteknek csak

az üstököscsóva jutott. Pocok. Pillanatpöcök. Mi

ez,  ha  nem  poétikai  szintesés? Körülállták a

csillagok  a romokban heverő teliholdat.  Melyik

az  időtállóbb:  a  nem  írás  vagy a hallgatás?

Tragikus  mosolysors.  Tudományos  szintre emelt

csöndröptetés.  Allűrök  munka  után.  Mint akit

helyhez  kötöttsége emelt  piedesztálra.  Vegyes

élettapasztalatokra alapozott tiszta szigorúság.

A líra hormonműködése

Ezek   itt  mik?   Az  eredményesség  paraméterei.

Mániaszívószál.  Ne szorongassál.  Nyimnyám  kínok

- ezredvégbillog.  Elszalasztott mondatalkalom. „A

sokból  nem rakható ki az egy.”  Érzem,  hamarosan

nyomoroghatnékom  lesz.  Az  ízlés  a líra hormon-

működése. Frekventált  dologidő,  elcsúfított  mé-

ricskélés.  Pemzli. Pendlizel. Teremtőülőke. Kifi-

zetődő őrjöngés.    Elodázhatatlan    gebeszkedés.

Minden hatalmat a géneknek! Vesszen a pacsuliszagú

köldöknézés!

Mit a kő tesz önnön súlyával

Ömlik   a   csöndből  a  szó.   Így  és   nem  másképp.

Emlékválaszlevél.   A   szél   a   levegő  övön   aluli

ütése. Szilvakék.  Körbenyalábolt női  fenék.  Kiköpött

meggymag    a   telihold.    Csiszolt    metaforapohár:

szolgálatkész   boldogság.   Találj  rá  álmaim  között

(most    miért    nézel   így    rám?)   a   szemüveges

naplementére.    Azt   teszem   megszokásaimmal,    mit

a  kő  tesz   önnön   súlyával.   Lehet-e   büntetlenül

derűs   életérzésből   mosolyt   kispórolni?   Ott   és

akkor  megy  át  képbe  a  látás,  ha  tartja  a lelket

az   igazságban   a  visszavonhatatlan.   Válaszom  az,

hogy  igen.   Kihátráltak  eszméim  a  hol   volt,  hol

nem voltból. Tájilag és lelkileg indokolt összeborulás.

Szüntelen az érzetféltés őrülete.

Zebracsíkos tavaszillat

Mint   aki   belevirgonckodik   a  szókba,  majd   a

férfierőbe  is.  Minden   valótlan  állítás   magunk

között  volt  mondva.   Az   idefelé   vezető   úton

összejátszott az eső az öntisztulással. Az alaposság

az  egymást  váltó  ismeretek  fokmérője. Anekdotázó

harmatcsepp,  fogódzók  nélküli  létbiztonság.   Ló-

vontatású  árnyak,  ágyak,  asztalláb.  Fix  pontnak

vett  égbolt, zebracsíkos tavaszillat. Lézersugárral

kiegészült   segítőkészség.   Szájpadláshomály,  mo-

solyrepedés,  eszközhiányos   bálványimádó.   Pótol-

hatatlan nem ma  van.  Katasztrófasejtető  rációkel-

lemetlenkedés.

Tíz patkány súlyra annyi, mint egy kölyökoroszlán

Már  az  olajozott  gépezet se.  Kattogások  a fülben.

Surrogás.   Megint  ismét  van.   Lebegtetve  csak  az

álom   tart  soká.   Pallérozott  igazságérzet.   Mint

mikor  beeszi  magát  az   életszag   az   ABC   betűi

közé.   Minden   idegszáladdal   a  várakozásra  össz-

pontosíts!   A  táj  a  legkevesebb  a  határtalanban.

Tíz  patkány  súlyra  annyi,  mint egy kölyökoroszlán.

Kinek  mi  jutott;  neked  a  választékos  naplemente.

Hegyes  csöndforgács, illatámulat, kitömött oldalzseb.

A transzcendens a test kétkedve fogadott válaszlépése.

Megspékelt    hajhagyma.    Rézágyúmakett,    mosolyo-

beliszk,  Nap-Hold-Csillagtriász.  Menj  át  öntisztu-

lásba!  Már-már  érinti  egymást  a  közutálat  és  az

agypiszok.

Amiben nincs szeretetre átváltható praktikum

Mint  akit a  tapasztalat erőltetése  juttatott el a

belátásig.   Érett,  de  kicsinyes  észérv.  Lehet-e

fejetlenségre  metaforát   alapozni?   Nincs   benne

rendszer,  de  szabálytisztelő.  Mi  közöm  nekem  a

hátul   kullogós    érdekekhez?    Kimeredt    szem,

fennakadt lélegzet, virgonc emlékezetigény. Kevéssel

letudott  számlálatlan.  Amiben   nincs   szeretetre

átváltható  praktikum,  az  megszűnik  embernek való

lenni.

Gondolj az intellektuálisan támadhatatlan csöndre

Gondolj  az intellektuálisan  támadhatatlan  csöndre!

A  találomra   és   a  találékonyság  két  dudás  egy

koncepcióban.   Humánumlesen.    Ha   a   fásultságot

kérded:  felsülsz.  Utóvédharc.  Veszélyérzetfricska.

Az  itt  és  a  most is sérült Mohácsnál. Élettanilag

értve: túl vagy az  alapkőletételen.  Rezignáltsággal

keresztezett érettség. Ágyékárnyék. Ápolt hiányérzet.

Árulás és tüdőtágulás. Billogos öröklét. Mosolytócsa,

zűrös kikelet.  A  szó  kinyomott  lélekpöcök.  Jössz

vagy maradsz?   Apaállatpanasz.  Mi  biztos,  ha  nem

a klasszicizálódott vagy-vagy?

Kevéssel beérő létezés

Itt legyen  a  kutya  elásva.  Tudd és tedd.  Rajta,

csak rajta,  törtetős fajta!  Mint mikor  visszaüt a

hogyan  a  miértre.   Kinőtte   magát  a  kavarodás.

Naggyá  válni  már  a  beérés  előtt!  Ameddig  csak

el  lehet  menni  a  csiklandozásban.   A  legkisebb

őrjöngésből is lehet baj.  Szájtátiságodban  valóban

jól  kamatoztatod  az  undorodásban szerzett jártas-

ságodat?  Kevéssel  beérő  létezés.   Frappáns,   de

komolytalan.   A  tények  mind  egy  felé  tartanak,

te  se  akarj  mást!  Magházmagtár.  Ez  itt  mi?  A

visszavont  árnyképe.  Ősköd, köpet, kövület. Kullog

utánad az itt és a most. Felperes, kihűlt nyakleves.

Alulmúlt  pocsolyaszag.  Összekuporgatott szuszogás.

Csöndsors,    reszketős    mennybolthang,    boltív.

A  módszeres  értetlenkedés  után  várható  volt  az

ostobaság  diadalittas   megjelenése.   Ezúttal   is

egybevág  a   szépben   talált   igaz   tudatalattid

érdekeltségével?

Szilvakék álom

Fűzfásodott  ártér,  bőnyeges  altalaj.  Szó szívet  ne

nyomjon!     Ne    nyomorgasson!     Értelem    szájhoz

piszkot   ne   adjon!   Ne   is  vegyen  el!   Tömérdek

történet.   Minden  időknél  szubsztanciálisabb  jelen.

Bejövetel  helyett  belejövés. Aktualitásokból építkező

múlt.   Tartalékos    testbeszéd,    szemet    szegért.

Vadzabban    szilvakék     álom    lapít.     Deklamáló

fájdalom,  rövid  pórázra  fogott  mondat.  Ezer túszul

ejtett cipőscsőlény. Már mind foglalt, mi szórakoztató.

Álmokon lépkedő napra nap

Illatvészkijárat,  fehérre  meszelt hasfal.  Álmokon

lépkedő napra nap.  Lélekkabala,  vérközelbe  került

muszáj. (Ennél több szót az elérhetetlenre pazarolni

vétek   volna.)   Megoldott   bog  a  bűntudat.   Az

ismeretek: tudásod hátországa. A történelem érzékeid

örök témája.  Itt  erdőnyi veszett fejsze nyele, ott

fent   remek   tájékozódási   készséggel   megáldott

szivárvány. Minden  szükségszerűen  feltételezetthez

kell, hogy tartozzon egy kifogástalan érdekrendszer.

Lapulevéllel  álcázott  koponyacsont.  Diszkrét uni-

verzummosoly. Akarod?

A létezés fenegyereke

Beépült  az   időtlenbe  az  itt  és  a  most.   A  mozgás

a   létezés   fenegyereke.   Miniatűr   távolba  tekintés.

Apróság.    Próbára    tett   jóság.    Hegyes   betűcsőr,

levet  eresztett  lélegzetvétel.   Tartja  az  imaginárius

a valóságfrontot.  A  fények  a  délelőtt  alapproblémája.

Szó    a    szóról,    mondatozós    mondat,    versbolond

líra. Fordított odaadás, kiritkított szeretet. Kifejezésre

juttatott    lelki    automatizmus.    A   te   dolgod   a

pihentető   nemlét  szóval   tartása.   Alakilag  hibátlan

telihold,     illatforrpont,     kabátgomb.     Manipulált

hangulattalan,    lesipuskás    életérzés.    Unalom    és

univerzum.   Sétáló   fiastyúk.   Hamarilag   a  pillanaté

az elsőbbség.

Egy késői irreverzibilis logika

Az  ittlét a metaforák  törzshelye.  Az ismeretekben

való  előrejutást  többnyire  az elgyávult  képzelet

akadályozza.   Minden   irányból  ömlenek,  dúródnak

a kételyek, a leleplezett  ígéretek.  Aki közönséges

halandónak  tekinti  magát,  csak  kapkodja a fejét.

Nem rejti  véka  alá  zavarát.  Csalódottsága  hamar

hozzászokik  a  körkörös  növekedéshez.  Rég  kiment

a divatból az értékek fajsúly és hasznosság szerinti

egybevetése.   Aligha   követi   több   folytatás  a

félreállított megszokottat.  A  tények  értékét  nem

az álmok szokták  kockára  lenni.  Sürgősség  esetén

fokozott felelősség hárul a szívre.  A leghatásosabb

igen  egy  késői  irreverzibilis  logika  fogódzója.

Virrasztásba  torkollt  naplemente.  Mint aki előbb-

revalónak tartja  emlékeinél az értékén alul eladott

csöndek visszaszerzését.

Vasárnaposodott taposómalom

Kit?   Hol?   Mikor?   Kerékagytumor.   Szögletesített

kultúrkör,    sejtelhajlás.    Kiömlött    mákszemidő,

sarokutálat.  Sikere  van  az  év  közepére  helyezett

krampácsolásnak.   Szakszerű  szakralitás.  Mi  talmi,

vízbe  kell  fojtani.   Aktív  évszakvég.   Terebélyes

ízlelgetés, teljességrekord. Zaklatottságból kimentett

gondolat.  Nincs  kegyelem.   Részletzabáló  összesen.

Jól  mutat  a  lényeg  a  látszat  köntösében.  Ingyen

nem   adom!    Vasárnaposodott    taposómalom.    Meg-

pályázza   hallgatásod   a   csöndet?   Mi   az   ott?

Kihullott  eszmetejfog.  Kifelé nyíló gesztus, rohamra

kész intellektus. (Kötni kell az ebet a karóhoz.)

Váltópénz

„Így és  ekképp  tovább”.  Őrület  korhűkosztümben.

Se macska, se repedt  kályha.  Olyan életcélra volt

szükséged, mely hangulatilag  egybeesett  álmoddal.

(Nincs tisztázatlan  múlt,  csak  rest  emlékezet.)

Belakott  idegsejt,  fáradni látszik a rend. Tüske,

Tejútüdvöske.  Hóbortjaid  szabadon  engedett ebek.

Csöndetikett, moráltollasbál.  Csókcsömör, tegnappá

laposodott jövő. Holdfénypikkely, kitakart zárókép.

A ráérős  tempó  jellegzetes  öröklétmentalitás.  A

semmi  tudomásul  vett  lehetőséghiány.   A  magány

a kiútkeresés váltópénze.

Víztárolóban elrejtett valóság

Rendezetlen   emócionális  számla,  széktámla.  Víz-

szintkülönlegesség.   Az  egy  pontra   koncentrálás

sejtizgalma,   csontdohogása.   Nyúlszemidő.   Hara-

pásnyomokkal elcsúfított pótlelkiismeret.  Szólj, ha

megtaláltad  a  szókban  a  paradigmalelkűek   keze-

nyomát!   Ő  ott  kicsoda?  A  behatároltan  aktívak

új fiúja. Ásítás, ásatás, áztatós potyanap. Látástól

vakulathullásig. Szívverésvigasz. A forma a tartalom

nyomravezetője.   Jó   ötlet   volt  a  víztárolóban

elrejtett valóság.

Vedd úgy, hogy ajándék

A térdhajlat alatt. Partra vetett halak. Közfelkiáltással

a   legtökösebb   naplemente   lett   elfogadva.   Ámulat

járja   be   az  Európa-házat.  Fogalmak  és  fogadalmak.

Tenyerelj bele az élet  sűrűjébe!  Közös  szóháztartásban

élnek  a  lélek,  az  anyag   és  a  történet.   Busa  és

puskatusa.     Határtalanpárti   alpári.     Egyenlőszárú

acsarkodás.   Vedd   úgy,   hogy   ajándék.    Ezek   itt

mik?    Kímélőre   fogott    érzékek.    Több   szó   nem

esett   az   általános   csöndfelmelegedésről.   Rafinált

másságképtelenség.    A    rémképek    elméd    el    nem

égetett    zsiradéka.     Morózus    kikelet,    hahotázó

zsigerek. Kérd el a titkok franciakulcsát!

{fel}