|
|
Szenti Ernő: |
Verseghy Ferenc
Elektronikus Könyvtár |
|
Frontálisan ütköztél a sorssal
1. A kiút a siker aranyfedezete.
2. Bevallották az összesen bűneit a részletek.
3. A vers a képzelet által elvarázsolt
metaforák fellegvára.
Szaporodnak a csöndfüggőségbe került szók.
4. Ragyogásra termett telihold. Endrőd.
Bokrosfogalomteendők
5. Fölhajtás és főhajtás. Megpendített
rögeszmehúr.
6. Gyülekeznek a felhők a hitükben
csalatkozók feje fölött.
7. Ott és akkor a bölcs hallgatásnál ütötted fel
a csönd bőrkötéses könyvét.
8. Maradt-e még beszennyeződéstől megmentett
szándék?
9. Hagytad, hogy megvárakoztassanak
a tanulságul szolgáló példák. Okkal-joggal.
Frontálisan ütköztél a sorssal.
10. Határos döbbeneteddel a lenni vagy nem
tenni semmit kérdésköre.
11. Elérte végső határát a kigondolt. Kreati-
vitás mélymagyar módra. Türelem,
Tejútnagy térelem.
12. Elérte célját a tudatosságra aspiráló ösz-
tönösség.
13. Sötétben celebrált önvizsgálat.
Miért ne eshetne meg álmaiddal is, ami
megtörtént az öröklétbe döntött valósággal.
14. Míg téged a képtelenségek nyomasztottak,
visszafogtam titkaimat. A teljesség
elárulásához a lemenő nap is hozzájárult.
1. Levágott kígyófarok – szófukar apacsok.
2. A füvek a bokrok replikáit – míg ősz lett
a nyárból – világvégi hangulattá alakították át.
3. Homokbuckaként vándorló szójáték.
4. Rád is szükség lesz a holtidő szétcincálásakor.
5. Behavazott hol volt, hol nem volt.
6. Eloldalogtak a szók a csönd mellől. Kisúj-
szállás. Mozdulattalannal igazságkapacitálás.
7. Összeégtek az öröklét betűi a zűrzavar
tőzegtüzében.
8. Hányszor érezted már magadat megsértve
az emlékek felé tartó meneteléskor?
9. Beérett a semmiből is gúnyt űzés termé-
se. Ha hiszel a nyitottságban, gazdaggá
tesz a muszáj.
10. A vaslogika a transzcendens bicebócája.
11. Frigyláda, apácazárda. Kontúrok nélküli
rágalom. Ketté harapott kéjérzet.
A megszokás álmod kerékkötője.
12. Vak tyúk is talál női nemet. Segíts kitalál-
nom a közös érdekeltségű meguntból.
13. A képzelet a valóság segédszerkesztője.
Várom emlékeid munkafelajánlását.
14. Hitlóvátétel, talp alá való zenebona.
15. Gondolj arra az érzelmi beállítottságra,
mely a teljes élet lekötelezettje.
1. Pontosan járó óra, szándékod a jóság régiója.
2. Az ízlés a teremtés kampányfőnöke.
Itt ambiciózus praxis, amott bádogbögre.
3. Ami tegnap még csak feltételezés volt,
ma százszázalékos hogyan tovább.
Valósághoz törleszkedés, metaforatömegtermelés.
4. Öröklét, megtoldva elüszkösödött történésekkel.
5. Ha kezd rád hasonlítani a csönd, írás
helyett politizálj. Játszi könnyedséggel szülte
meg a jajt a baj.
6. A miért kíváncsiságod húzóágazata.
Kunhalom. Igazságtól remélt
és megkapott nyugalom.
7. Végtagjaim, szájam és szemem.
Májusidéző korszellem.
8. Urbánus és népi. Aktusorientált férfi.
9. Sietős a felparcellázott lelkűek dolga.
Ígéretté lealkudott így alakult.
10.Fájdalmas önérzetébredés, tartalmas tengés-
lengés.
11. Szertelen szeretetnélküliség sok van.
12. Segíts megtalálnom a sorsomra rímelő szót!
13. Szárított bolha. Tájtapogatás esőmódra.
14. Lepratelep. Öt felé osztott igyekezet.
Szentséges ég, portalanított évszakvég. Lépésről
lépésre nyomul előre a félelemérzet. Jól érzi
magát igazam a csöndbunkerban. Madarat tolláról,
embert kabátjáról és testszagáról, akár sötétben
is. Amit a lélek láttat a testből, az öröklét a
pillanatból, belefér kis alapterületű sorsodba.
Jegyezd le pontról pontra a katasztrófákban
összecsődült fájdalmak szokásait. Szirénázva rohanó
mentő, ékezetlélegeztető. (A jövő találja majd
meg, mit elveszítettek emlékeid.) A nincs után
a van az értelem elkötött csónakja. Magzatvízzel
hajtott imamalom. Mosolyban fogant drámai
szituáció. Öt alkalommal hatszor. Körmös traktor.
Azt írd, amit diktálok! Tragikus sejthabitus. Aki
már élt át belenyugvást, maga mögött érezheti
az óvatos naplementék szimpátiáját.
Önsorsrontás messziről jött fájdalmakkal
Jó akusztikájú mondat, többre képes csönd.
Vadidegen táj, lélekhajlat, párnaciha. (Utánozza a
mozdulattalant a nyár.) Tokba zárt szakítópróba.
Érthetetlen hitidegenkedés, penészaktivitás. Ön-
sorsrontás messziről jött fájdalmakkal. Mint aki
nem látja az agancsos volt-évektől a jelent.
Tényekkel megkárosított való. Sejtriadó, lábszag,
metszőolló. A belátás alakisága a kimondhatatlan
szópárja. Évszakvetélkedő öt győztessel és két
vesztessel. Távolabbra helyezett muszáj. Hangyasav
és osztályon fölüli mosoly. Tülekedés kétszintes
dohogással. Megerőltette magát a majd. Kromofág.
Nincs közöm hozzád! Hajlék, testváladék, örök-
létbog. Becsben tartott varjúkárogás, petefészek-
gyulladás. A szivárvány az égbolt pávamadara.
Rossz taktikát választottál álmaid csatasorba
állításakor.
Ott most nyár van, napsütés és csodavárás
Dupla fülbevaló, fapapucskopogás. Becsvágytisztás.
Aki hallja, adja át. Vajhát. Nem volt se rest, se
gyára. Berezonált ezredvég. Megsürgetett pihenőidő.
Helyfoglalóval egybekötött igazmondás. Ócska
trükk a tényekkel, túlterhelt valósághiányolás. Ha
nem vele, az emlékek nevében ellene. Behízelgő
modorú naplemente. Színszivattyú, illatszecskavágó.
Szűkre szabott vagy-vagy; agysejtáldás. Van
legyőzhetetlen szolgalelkűség? Bratyizós ellenté-
tekről jót vagy semmit. Ahol megpihenhettél volna
– ott most nyár van, napsütés és csodavárás.
Minden szempont kicsinyít, de aránytalanul. Kit
izgat a magától sohasem érthető? Valamit visz
a múlt, mit jó lenne egészként megélni. Zápfoggyár,
fikatemető. Ha a fontosság elve alapján működne
a szokásjog, viszonoznák érzékeim a mágikus
erők köszönését.
Nap hab után. Bejáratott unom. Érzetütközés a
megszokás hatalmával. Elnapolt tovább már nem
halogatható. Intellektuális sürgősségi eset. Valaki
beletúrt a be nem avatkozás elvébe. Ez a te
tudományidegen állításod: levet eresztett szellem.
Nincs se megosztottság, se egyetértés. A van
elfogadott álrealizmus. Igazságabajgató életelv,
kompromittált télutó, főműsoridő. Ne én legyek
az ütköző a vagy-vagy között! A legtöbbet próbált
tét legyen az összekötőkapocs a szó és a
kimondhatatlan között! Üres tekintet, teli marok.
Privatizált érdeklistagyártás. Peremfeltevés: vér-
bosszú és hosszú haj. Mosolytutaj. Erőpróba
holtidőben. Hapci! Meggyűrűzött tudatalatti. A baj
mindig azokkal van, kik nem tudnak egyensúlyt
teremteni a kívánatos jó és az elkerülhetetlen
rossz között.
Nem leli helyét a határtalanban a véges. Nemlét
által aposztrofált muszáj. Együtt hülyül a langaléta
árnyakkal az alkony. Ezek itt mik? Karban tartott
történések. Lassan, behatároltan, szem előtt tartva
a pityergős őszt. Zegzugos önmutogatás, bő lére
eresztett folytonosság. Ráció legyeskedik a kitalált
körül. Támpont helyett tampon. Dagadt esőpofa-
zacskó a felhő.
Tudatod a valóság értelmi szerzője. Örömittasságért
értékjóvátétel. Hangszálszakadás két felvonás között.
Tápíz, naplementefenék. Szívizomistálló. Targon-
canyikorgású szél. Nyitnod kell, legelőbb a
telitalálatos csönd felé. Iszonyat, kevéske méla-
búval. Valami hírlik. Meglobogtatott ámulat, önerős
fájdalomba temetkezés. Szöszözés hétfőtől kedd-
kezdésig. Elzáródott esőfelhő. Izzadós tenyerű
telihold, ijedős lámpavilág. Vakolatlan hasfal.
Túlsúlyos naplemente, vertikális életszag. Bélboly-
közelségű testi-lelki gyarapodás. Félrecsapott
vércsákó. A semmi a kimondhatatlan laposférge.
Morálmajális – háttér hóeséssel
Egy fecske nem csinál gesztusparádét. Gyakorlom
a legalsó lét fényviszonyait. Ámulósra vett
tényfeltárás. Ahol szó szót követ – közel van a
testet öltéshez a potenciális mondanivaló. Anyag-
elvűség és lélekuralom. Lázálomból szabadult
észérv. Segítőkész sakk-matt helyzet. A transz-
cendens a verbálisán megragadható valóság
kéményfüstje. Kiskirálykodáshoz szokott naple-
mente. Ömleszd bele a kevésbe a sokat. Tukmáld
rá perspektívátlanságodat az egyszer használatos
holnapra. Kátránypapírral védett hőbörgés, lármás
jég- és szívverés. Vannak kötelező kibúvók, miket
átengedtél ösztönösségednek. Mit nem fékez jóízlés,
leckét ad igazságérzetből. Morálmajális – háttér
hóeséssel.
Emléknek sok, valóságnak kevés
Összes búját-baját a pillanattal mondatja ki az
öröklét. Nem az érzés kicsi, a hozzáfűződő
előítélet a régi. Ha megengeded, bevezetlek az
ittlétesek közé. Mint aki kiszórta magának az
ambiciózus csöndet. „Vezess, egyfogú csillag!”
Elmegyek. Szaglik a lelkiismeret. Lecsengetett
elszenesedés. Sziszegő kígyók a lángnyelvek.
Az ötven százalékos őszinteség emléknek sok,
valóságnak kevés. Magam se tudom, mit
akarok. Teliholdfarok. Jágó és társai. Csöndhi-
degvágó. (Ez ellenlelkizés!) Ha jól viseled magad,
ittléted baloldalán fog lenyugodni a nap. „Szavakba
bújni a tett elől.”
Aprózva megközelíthetőbb a szeretet
Ketté osztott üresség. Ne tudj róla, ne add tovább,
ittlétvonzata ne legyen! Ízelkülönítő, intellektuális
ínszalagszakadás. Vonatfüttymerevítő. Idealizmusod
sértetlen, de nem sérthetetlen. Álomlátlelet. Könyv
és könny. Sérves telihold. Ellenszeretet oldalfényben.
Még várnod kell az elmélázás feltételeire!
Előbb megérted, majd kiábrándulsz a történtekből.
Aprózva elérhetőbb a szeretet. A megsejtett beleillik
az összképbe. A hajlongás csak a kezdet. Értelmed
súlypontja a gondosan meghányt-vetettre tevődött
át. Csoportosított érzelmek nélkül nincs se emlék,
se tekintélyvesztés. Felélte sorsát a zavartalanságból
kiemelkedett pillanat. A test elszámoltatása a lélek
dolgairól ittléted utózöngéje.
Növelte az öröklét az anyagbomlasztásra szánt
időt! A csönd a hallgatás bedobott törülközője.
Az intézkedés a fejlődés hajnövesztője? Ne mások
járjanak el helyetted az önmegvalósítás érdekében.
Alig van különbség a történtek és a tudatalatti
dagonyázás között. Emlékezz vissza a tévesztést
követő évvesztésre!
Soha! Még egyszer sem! Betű a betűnek, szónok
a szónak. Felejtsd ki magadból az ittlét túlzásait!
Átképezhetetlen tett, csontceruzás test. Nyár,
nyomatékosan hangsúlyozott fények. Hány semmi
kell a láthatóvá tett nincshez? Valóságpártolás
ki-ki alapon. Mutogatós észjárás, trapézalakú
álmok. Halálod után megválsz intellektuális
ingóságaidtól?
Késői aratás, alkalmi szintentartás. Egy szempont
kevés a hiábavalóhoz. Korszakátfogó elhidegülés.
Időd legjavát ne a kibeszéletlenre pazarold! Mint
aki jól bírja az unatkozás megpróbáltatásait.
Szórakozott emlékmorzsolgatás. Ereszkedj le a
köznapok szintjére. Dúvadoskodó sejttest. A félig
zsibbadt tudat a logikátlan testmelege. Sok kis
odafigyelés, átláthatatlan átalakulás. Kifárasztva
elviselhetőbb a muszáj. Gondold meg és írjál!
A fákról, füvekről és a virágzásról tejútstílusban.
Mint aki hazabeszélősen szól a létezésben kitűnt
dolgokról. Figyeld meg jól a valóság és az álom
szintkülönbségét! A cipőscsőlény hazaindul.
Az öröklét előretolt hídfőállása
A lélek alkonya után a testiség reneszánsza. Ami
szükséges a csöndhöz, az itt és a mosttól is
beszerezhető? Elkerülték a szók a nélkülözést.
Hiánytalan hiány. A vörös, a fekete és a fehér
segítség a hangulattalanhoz. Várandós színek,
kompozíciós elcsendesedés. Érdekélénkülés. Szem-
lesütve a morálról, a kibírhatóság szintjén.
Érzékszervileg kezelhető van. Félretett irtózat.
Árnyalatok nélküli kibékülés. Tisztánlátásbirtoklás.
Mi értékkel tolmácsolható, koncentrálással el- és
kigondolható. Vedd úgy, hogy túlélte a kezdet a
véget. Mint akinek rájár a szája a békeidők
aranyköpéseire. A gondolatok kitermelésekor le-
hetetlen a mozdulattalanságot nem szeretni. Érintik
egymást szemszín és naplemente. A következetesség
az öröklét előretolt hídfőállása.
Mint aki emlékeihez bújik melegedni
Bizonyítható a semmiből való kitalálás. A diskurzus
középpontjában a határtalan áll. Váltják egymást
a változások. Indokolatlan jövés-menés egy sincs.
Színt kap a lélek, a mélység értelmet, a távlatosság
testmeleget. Közügy lett a boldogulni tudás.
Magához láncolta az együtt sírás az együtt
nevetést. Kontúrok nélküli összetartozás, ki nem
kelt kígyótojás. Külsőségektől mentes minőség,
kételyérzékenység. Siess utolérni a kézlegyintéssel
elintézhetőt. Rólad is szólnak a transzcendens
szokatlan kijelentései. (Mint aki emlékeihez bújik
melegedni.) Sok köze van a valóságnak az
ellentétek csatározásaihoz? Ami az érthető számára
értelmes, lényegileg azt kell az első helyre tenned.
Ne keverd bele a mába a tegnapot
Odaadás vöröskeresztes alapon. Terror, kötőszö-
vethorror. Mendegélő évszakvég. Önmagában is
jól elvan az élet. Merőben ellentétes két muszáj.
Fölötted passzentos felhők. Kell ennél több?
Mint aki külön-külön vihogtatja érzékeit. Szó-
összetétel, egytálétel. Nem elég a szigor. Meg
kell őrizned a másoktól kapott testmeleget.
Gyengédségkülalak. Izolált törvényburjánzás. Ha
nem bírod tovább szusszal – utazz busszal. Ne
keverd bele a mába a tegnapot. Az árnyak: az
alkony részvétnyilvánítása. Dilettáns csendestárs.
A rosszindulat a lélek idült szembetegsége.
Kakukkos óra. Tőled is függ a gyógyulás mértéke
és tempója.
Majd szólok, ha álmom beházasodik a létezőbe.
Éppen hogy csak péntek van. Mint akit hatalmába
kerít az izmosodó realizmus. Osztályon felüli
lent, forgalomból kivont mennyei érzés. Hamar
munka szült hibátlant. Ősz, tetvészkedő levelek,
kirajzott véletlenek. Váratlan gyönyöradomány.
Törvénypótló szájbaverés, csillogó szóprotézis.
Tartsd szem előtt a magával ragadó kezdetet.
Írod? Sokat foglalkoztatott muszáj. Várd ki az
igazságra tapintás legkedvezőbb pillanatát! Érzed,
hogy szorul a hurok emlékeid nyaka körül? Ma
itt, holnap a messzi csöndszószékben. Kedvvel
végzett paragrafusizás. A most vagy soha preparátorai
lehetőségeiket csókolgatják.
A hiányérzet nyomravezető kutyája
Nyisd rá a tyúkólajtót az időtlenre. Csöndjárandóság
alanyi jogon. A metafizika a közérthetőség
szájkosara. Vizesblokktekintet. Csődörtartás helyett
csődeljárás. A baj a hiányérzet nyomravezető
kutyája? Keresztül kéklette az ég metaforádat.
Mint aki fantazmagóriákkal kel és fekszik, hullával
teli tepsik. Altatópumpa helyett sültpulyka. Vágytam
élni, és ebbe más is belefáradt már. (Nincs egy
árva hasam se.) Láttál már NEM évszakbarát
tájat? Tudok jobbat az alkony helyett: általános
fényelanyátlanodás.