Lengyel Boldizsárnak, a Szolnok Városi Tanács Elnökhelyettesének a Verseghy tudományos ülésszakot üdvözlő szavai

Kedves Vendégeink!

Az elmúlt évtizedekben szerénynek mondható házi könyvtáram állományával ellentmondásos viszonyt alakítottam ki. Valamennyi kötet érdeklődésem, kíváncsiságom, szükségletem ösztökélésére, saját elhatározásom eredményeként került a polcokra. Divatból, műveltséget fitogtatandó, soha nem nyúltam könyv után. A nemes szándékkal verbuvált könyvekkel mégis más-más érzelmi töltésű kapcsolat állandósult az évek folyamán. Néhány íróval naponta együtt élek, mint egy elháríthatatlan gondolattal. Valamiféle olyan írt tartalmaznak, amely nélkül egyetlen napot sem lehet élni, bölcsességükkel mindig, minden helyzetben szolgálni tudnak. Ezeket a köteteket nem kell keresni, azonnal szembetűnnek, bármikor kéz alá esnek, tartalmukban játszi könnyedséggel eligazodom.

Vannak bizonyos alkotók, akiket csak alkalomszerűen keresek. Szemem gyakran percekig kutat utánuk, gazdag tárházukban nem érzem igazán otthon magam, újra kell lapoznom őket oldalról oldalra, hogy áttekinthetővé váljanak.

Vannak mostoha sorsú könyvek is gyűjteményemben. A különböző szempontú válogatások mindig háttérbe szorították őket, és a mai napig arra várnak, hogy olvasásukkal megbirkózzam. Könyvtáram néhány Verseghy-kötete sajnos erre a sorsra jutott. Azok is, melyeket még egyetemista koromban antikváriumból vásároltam, azok is, amelyek a Verseghy Könyvtár jóvoltából kerültek hozzám.

Aligha lehet nyugodt a lelkiismeretem. Verseghy az egyetlen nagyjaink közül, akit szoros szálak fűznek Szolnokhoz. Szobra áll a Tisza-parton, amelyet nap nap után látok. Rendszeres látogatója vagyok a róla elnevezett könyvtárnak, gyakran sétálok a még mindig jó hírnévnek örvendő Verseghy Ferenc Gimnázium előtt. Állandó zsűritag lettem a Verseghy Diáknapokon. Többet kellene tudnom róla, többet, mint amit az egyetemi vizsgákra megtanultam. Alaposabban kellene ismernem forradalmi elveit, gyakorlati okosságát, merész kezdeményezéseit, termékeny kísérleteit a nyelvészet, a muzsika, a filozófia birodalmában. Kellene? Persze megint a kötelességek, a muszáj tünetei. Sajnos, senki sem gazdálkodhat az idő végtelenségével. A végesség érzésének szorításában be kell osztani az időt, meg kell válogatni az elolvasandó könyveket. De Verseghyre a közeljövőben mégis időt kell szakítanom. Természetesen nem úgy, mint a tudományos ülés előadói, felszólalói, akik tudományos kutatómunkájuk egy részét a Verseghy életműnek szentelték. De a magam számára mindenképpen újra kell gondolnom emberi, művészi szerepét, jelentőségét. Szállást kell adnom magamban Verseghy Ferencnek.

Meggyőződésem, ebben segítségemre lesz a mai tanácskozás is, hiszen annak az alkotónak szentelnek itt néhány órát, aki ha élne, sorra meg tudná nevezni azokat a sürgető egyéni és történelmi problémákat, melyeknek megoldása nem tűr halasztást.

Ma is a kíváncsiság megszállottjaként vágna neki irodalomnak, zenének, filozófiának. A mai reformokért folytatott harcban sem maradna semleges, a haladás érdekében vállalná a küzdelmet minden áron. Véleményem szerint napjainkban minden használható tapasztalatra, tanulságra szükség van, még akkor is, ha tudjuk, a példát milyen nehéz gyakorlattá tenni, hogy bonyolult feladat hazai megújulásunk szolgálatára fordítani, amit lehet és szükséges: illúziók és önámítások nélkül.

Szolnok Város Tanácsa, a város értelmisége, a fiatalság, a hagyományokat őrző és ápoló lakosság nevében köszöntöm a Verseghy tudományos ülésszak résztvevőit, az irodalomtörténészeket, a tudományos kutatókat. Köszöntöm azokat a vendégeinket, akik érdeklődésből, a tiszteletadás szándékával jöttek el.

Meggyőződésem, tanácskozásunk újabb lendületet ad a Verseghy-értékek feltárásának.

A szülőváros mindig meleg szívvel várja és fogadja az emlékezésre megjelent vendégeket. Eredményes tanácskozást kívánok.

{fel}