Verseghy Könyvtára

Catalogua Librorum donati Ex-paulini Franc. Verseghy, Prímási Levéltár, Act. Vic. 201. 986/1822. A költő hagyatékával foglalkozó gazdasági iratok, orvosi receptek, számlák között található a fönti jelzetű könyvtárjegyzék. Verseghy öregkori könyvtárának köteteit sorolja föl, az ábécé rendje szerint. A katalógus említésével az általunk ismert irodalomban sem találkoztunk. A könyvek összeírása egyébként gazdasági célzattal történhetett, hiszen a címmegjelölések hozzávetőlegesek, a könyvméreteknek, a kötéstípusoknak a leírása viszont részletes, pontos. A könyvtár örökösödés tárgya volt: két évvel a költő halála után Kikinger Eleonórának, Verseghy gondozónőjének a birtokába került. /Sághy Sándor: Verseghy Ferencz’ maradvánnyai és élete, Budánn 1825. 228./ Richtig Empfangen Eleonóra Kikinger: ezeket a szavakat olvashatjuk a könyvjegyzék utolsó lapjain is. Alatta Sághy Ferencnek, Verseghy öregkori barátjának az írását találjuk: Signatum Budae die 12a Januarii 1824. Franciscus Sághy qua Testamenti Verseghyani Executor. A katalógust valószínűleg ő készítette: az idézett soroknak és a könyvjegyzéknek az írásképe ugyanis nagyon hasonló... 1810. folyamán Verseghy maga is összeírta a könyvtárába tartozó műveket: ám katalógus csupán töredékesen maradt fönn. Szövegét Gálos Rezső közölte: Verseghy könyvtára 1810-ben, Győri Szemle, 1932. E jegyzékből kiválogattuk mindazokat a műveket, amelyek a költő öregkori könyvtárában /ma már ismeretlen okból/ nem szerepelnek.

Az öregkori jegyzék 350 tételt tartalmaz, ezt 273 újabbal sikerült az autográf katalógusból kiegészíteni, így azoknak a könyveknek a száma, melyeket vizsgálni tudunk, összesen 623... Verseghy könyvtára c. forrásközlő dolgozatunkban /mely jelenleg sajtó alatt van az Akadémiai Kiadónál/ megpróbáltuk a könyvtárjegyzékek szövegét, címleírásait betűhűen közölni, szövegkritikai szempontból földolgozni, s a katalógusoknak a költő életútját érintő tanulságait elmondani. E rövid tájékoztatóban nincs mód a teljes örökséggel számot vetni, így elsősorban a jegyzékek azon tanulságait emeljük ki, jelöljük meg, amelyek Verseghy életének és pályájának kutatása szempontjából valamilyen újdonságot jelentenek.

Különös figyelmet érdemel, hogy Verseghynek a magyar és világirodalom egyetlen szerzőjétől sincs megközelítőleg sem annyi könyve, mint Bessenyeitől. Bessenyein kívül a bécsi testőrírók körének további munkái is szép számmal helyet kapnak a könyvtárban, így Báróczy, Barcsay, Czirjék Mihály munkái. Mindez Bessenyei és Verseghy /mindmáig hipotetikus/ kapcsolatának tüzetesebb vizsgálatára irányítja a figyelmet. Ennek nyomán meglepően erős emberi és szellemi összekapcsolódásra figyelhetünk közöttük, melynek látványos végpontjai egyrészt, hogy Bessenyei Verseghynek a híres Millot-fordítását, miután a költőt a papi börtönbe zárják érte, hamarosan megszerzi, s ott, annál a mondatnál folytatja tovább, melynél Verseghy annak idején abbahagyta. Ugyanakkor Verseghy az 1810. körüli években Egy tudós társaságnak organizációjáról címmel röpiratot ír, voltaképpen akadémiai méretű és célzatú programot fejtve ki: ám szinte minden súlyosabb részletében Bessenyei jámbor szándékának egykori alapvonásait követve. Hasonlóan új megvilágításba helyezi Verseghy munkásságát a könyvtárában fönnmaradt, rendkívül nagy számú színházi kiadvány, szövegkönyv, drámaszöveg: eleven színházi kapcsolataira, a bontakozó budai színházi életben játszott, meghatározó szerepére irányítja a figyelmet. Eszmei, világnézeti indíttatásának alaposabb megértését, részletesebb kiderítését segíti elő az a közel száz undergrund politikai röpirat, amely élete végéig megőrződött a dolgozószobájában, köztük negyven-ötven példányban megjelent, európai ritkaságok is. Verseghy filozófiai műveltségének eddig alig tanulmányozott részeire irányítja a figyelmet az újkori angol filozófia klasszikusainak /Barclay, Home, John Locke/ jelenléte a könyvtárban: s egyben a költő angol orientációjának szinte teljes kideríthetetlenségére. Irodalmi műveltségének elsősorban kozmopolita színezetére derül fény a könyvtárból, ugyanakkor a régi magyar irodalom értékeinek ismeretére is /van például Janus Pannonius kötete is./ Egyes kortárs irodalmi művek jelenléte alapján a filológiai nyomozás annak megállapításáig juthat el, hogy a költő nem csupán a korabeli magyar irodalom élvonalbeli képviselőivel állt szoros, személyes kapcsolatban /így eddig nem sejtettük, hogy minden valószínűség szerint Csokonaival, Kiss Jánossal is például/ hanem a ma már szinte egészen ismeretlen, az akkori irodalmi élet harmadik, negyedik vonalába tartozó szerzőkkel is, sokszor szinte mesterükként, meghatározó mentorukként.

Valamennyi kérdésről, s az említettek mellett még számtalan apróbb érdekességről, a könyvek kapcsán részletesen szól a dolgozat. Rövid beszámolónkkal elsősorban annak elolvasásához szerettünk volna kedvet csinálni.

Deme Zoltán

{fel}