ELŐSZÓ

1972 decemberében költő-szülötte, Verseghy Ferenc halálának 150. évfordulójára emlékezett Szolnok városa. A költő-tudósra való emlékezés legméltóbb formáját emlékének, életművének felelevenítésében és felmutatásában vélte feltalálni az a város, hol a költő szemébe „az első napragyogás ötlött”, s hol most porai is nyugszanak. Ezért került sor a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, az MTA Irodalomtudományi Intézetének 18. századi kutatócsoportja, a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár és a TIT Szolnok megyei Elnöksége rendezésében arra a kétnapos tudományos ülésszakra, amelynek anyagát ez a kötet tartalmazza.

Az itt következő kilenc tanulmány szerzői részint hivatásos kutatók, részint a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár által megszervezett kis szolnoki munkaközösség tagjai, akik azt a célt tűzték maguk elé, hogy szerény eszközeikkel hozzájáruljanak a Verseghy-életmű teljesebb feltárásához, a nyelvész, a gondolkodó, a költő, az író-műfordító műveinek hozzáférhetőbbé tételéhez. Elmélet és gyakorlat, szaktudás és jószándék szerencsés egymásra találása történt meg akkor, amikor e kisded szolnoki csoportosulás szinte első tétova lépéseinek megtételekor óvó- segítő s bíráló mentorokra talált az Irodalomtudományi Intézet 18. századi kutatócsoportjának tagjaiban.

Ezért is ildomtalan lenne most e kötet tanulmányainak taglalása vagy éppen összevetése. Ezt az olvasó úgyis megteszi, ha kiadványunkat elolvasásra méltónak találja. S talán meg is bocsátja nekünk, hogy rangos tudósok, neves kutatók munkái mellett ott szerénykednek jobbára első publikációs, vagy csak némi ujjgyakorlattal rendelkező helyi munkatársak alkotásai is.

Ennek elmondásával nem a várható jogos bírálat élét akartuk elvenni, csupán a törekvés tisztaságát, a szolgálat kötelező alázatát szándékoltuk érzékeltetni. Az előbbi igazolására említjük Verseghy: Rövid értekezések a musikáról c. tanulmányának fakszimilében történt kiadását, a nagy életmű, az Analyticae Institutionum Linguae Hungaricae első magyar fordításának immár második megjelent kötetét. Az utóbbira pedig csupán annyit, hogy helyi munkacsoportunk – számot vetve erejével – olyan kérdések boncolására vállalkozott, amelyek nem annyira újságukkal, mint inkább érdekességükkel színezik a köztudatban kialakult Verseghy-képet. Mégis merjük remélni, hogy – ha bármily csekély mértékben is – sikerült és talán sikerülni fog e vállalkozással s a továbbiakkal leróni valamit abból az eszmei tartozásból, amelyet városunk legjobbjai mindig is éreztek Verseghy Ferenc emléke iránt.

Az alapításának 900. évfordulójára készülő Szolnok Tanácsa és Végrehajtó Bizottsága is ennek a kötelezettségnek a tudatában cselekedett akkor, amikor ösztönzésével, anyagi támogatásával lehetővé tette a Verseghy Emlékülésen elhangzott előadások kiadását ebben a kötetben. Amikor e nemes gesztusért s a kötet munkatársainak áldozatkész segítségéért ezúton is köszönetet mondunk, olvasóink szíves elnézését kérjük a szerény külsőért s a benne minden bizonnyal fellelhető technikai fogyatékosságokért.

Szurmay Ernő

{fel}