Cseh Géza: Válogatás az 1956-os forradalom levéltári dokumentumaiból. Szolnok megye

Cseh Géza: Válogatás az 1956-os forradalom levéltári dokumentumaiból. Szolnok megye	Verseghy Ferenc Elektronikus Könyvtár Alapítva: 1999
<<< 29/24 >>>

1. A kormány azonnali átszervezését Nagy Imre vezetésével és oly személyek megválasztását, akiket a tömegek magukénak ismernek.

3. Az eldeportált ifjúság azonnali visszaszállítását, és azok szabadlábra való bocsájtását.

7. A külföldről kapott orvosi és élelmi segélyeket ellenőrzés alatt kérjük a rászorultak részére díjmentesen kiosztani.

8. Az ENSZ képviseletében Kéthly Annán kívül képviselőként más személyt nem ismerünk el.

10. Nem akarunk nagybirtokot, a gyárak, üzemek, földek mindenkor a munkásság kezében legyenek.

A fönt említett követelések teljesítése esetén ígérjük, hogy a munkát területünkön becsületesen elvégezzük.

A Szolnoki Cukorgyár Célgazdaságának Munkástanácsa a vállalat vezetőségével, valamint az ÉDOSZ Területi titkárságának kiküldöttjével egyetértésben 1956. november 23-án a következő határozatot hozta:

1. Kijelentjük, hogy az eddigi szocialista vívmányainkat megőrizzük és azok megerősítéséért tovább fogunk harcolni. Teljes erőnkkel azon fogunk fáradozni, hogy a független szabad Magyarország mielőbb létrejöjjön.

Csatlakozunk a budapesti nagyüzemek azon követeléséhez, hogy a rend és a fegyelem helyreállítása után tárgyalások alapján a szovjet csapatokat vonják ki az ország területéről.

2. Független szabad szakszervezetet akarunk, amely pártoktól és kormányhatóságoktól függetlenül egyedül a munkásság érdekeit tartja szemelőtt és azokat képviseli.

3. Kérjük a bérezés oly értelmű megállapítását, hogy a beosztásnak, szakképzettségnek, szakmai gyakorlatnak megfeleljen és a legkisebb bér is biztosítsa a dolgozónak és családtagjának nyugodt megélhetését.

Kérjük a nyugdíjalapot az ipari munkásokéval egy szintre hozni, illetve a nyugdíj korhatárt 15 év helyett 10 évre csökkenteni.

4. A célgazdaság évi béralap keretét az állami dolgozók besorolása után gazdaságon belül állapítsák meg.

A fizetéses szabadság mindenképpeni kiadását. Kétheti szabadságot minden dolgozó köteles legyen letölteni, az ezen felül le nem töltött szabadság napok megváltását.

5. A műszaki dolgozók fizetését rendezni, az adminisztratív dolgozók valamint a fizikai szakmunkás dolgozók fizetése közötti aránytalanságot közelebb hozni egymáshoz.

6. Kérjük az eddigi természetbeni járandóságainkat az itt felsorolt természetbeni járandóságokkal, illetve járandóságokra kiegészíteni.

a. A fejadag minden családtagra, nőtlen dolgozóra is kiadható legyen, a családfő részére térítés nélkül, minden többi családtagjára hivatalos áron térítés ellenében.

b. Az eddigi illetményföld járandóság a következőképpen legyen módosítva:

A gazdaság minden állandó dolgozója részesüljön illetmény földben, 800 ⁭-öl nőtlen vagy hajadon, 1000 ⁭-öl nős vagy férjezett, 1200 ⁭-öl 1 családtaggal, 1400 ⁭-öl 2 családtaggal, 1600 ⁭-öl 3 családtaggal, vagy ennél többel rendelkező dolgozó részére, térítés nélkül bevetve és gépi művelésben részesítve.

c. Tejjárandóság minden állandó részére, családtagok számától téve függővé 1/2 litertől 3 literig naponta, vagy ennek megváltása a gazdaság önköltségi árán.

d. Minden állandó dolgozó részére július hónapban cséplés után közvetlen 3 q árpa térítés nélkül.

f. Lakbértérítés, illetve azon dolgozók, akik vállalati lakásban laknak ne fizessenek lakbért, akik pedig nem a gazdaság lakásában laknak azoknak a hivatalos lakbér visszatérítését.

g. Világítás, illetve villanyszámla térítés, ahol villany nincs ott ingyenes petróleum biztosítása, illetve világítási átalány térítés.

h. A cukorgyártól családonként 50 kg cukor biztosítása cukorgyári önköltségi áron.

Magunk részéről javasoljuk, hogy az eddigi érvényben lévő szabályoktól eltérően ruha használati díjat állapítsanak meg a dolgozók részére.

Tehén, juh, kecske és liba tartás eltiltása mellett egyéb kis állatok korlátlan mennyiségben, sertés 1 anyakocát szaporulatával ½ éves korig és 2 db hízónak való tartását legelőn díjmentesen.

Ezen pont értelme alól, mely szerint a juh tartás is tilos legyen, csak a juhászok mentesek, akiknek a fizetésük természetben is volt és továbbra is lesz, juhot a gazdaság állománya között tarthassanak.

7. Az új béreknek december 1-től történő megállapítását, mely nem lehet kisebb 900 Ft-nál.

8. A dolgozó anyák számára biztosítani kérjük, hogy gyermekének 3 éves koráig, annak betegsége esetén táppénzben részesüljön. Terhességi és szülési szabadság mértékének felemelését.

/ Székely József s. k. /
a munkástanács elnöke.

Jegyzet: A 3. pontban rögzített 15, illetve 10 éves korhatár a nyugdíjra jogosultság időtartamára vonatkozott.

Készült Tiszaföldváron, 1956. november hó 24-én a Községi Tanács helyiségében, a Községi Forradalmi Tanács ülésének alkalmából.

Jelen vannak: Szabó Péter, a forr. tan. elnöke, ifj. Kávási Gyula, Sz. Kávási István, dr. Varga Lajos, Rácz Ferenc, Bucsi Zsigmond, Bucsi Kálmán, Enyedi József, Szabó József, Gazdag Károly, Kosalkó Sándor, Szini Béla, Fekecs Benjamin, ifj. Dobrosi Károly továbbá Nagy Lajos vb-elnökh., mint meghívott.

Bejelentés nélkül távol: Varga Jenő, Hegyi Teréz, Tóth Ferenc, Tálas József.

Szabó Péter üdvözli a megjelenteket, az ülést határozatképesnek nyilvánítja és megnyitja. Javasolja, hogy napirendi pontként a felmerült problémákat tárgyalják meg.

A forradalmi tanács megtárgyalta a felmerült problémákat és intézkedés végett a következő javaslatot terjeszti a végrehajtó bizottság elé:

1. Javasolja a forradalmi tanács a végrehajtó bizottság felé, hogy a jövőben a feladatok sikeresebb megoldása érdekében a forradalmi tanács és a vb szorosabb kapcsolatot tartson és a felmerült munkákat együttesen végezze. Javasolja, hogy a forr. tanács tagjai közül egy-két személy állandóan tartózkodjon a vb mellett, kiknek a vb napidíjat biztosítson.

3. Kéri a végrehajtó bizottságot, hogy vizsgálja meg azt, hogy miért lett elvéve Kugyella Sándortól az I. sz. volt alapszervezetnél lévő lakás átalakítási munka és az miért lett átadva a ktsz-nek. Kéri a forr. tanács a vb-t, hogy ezen munkát adja vissza Kugyellának.

4. Javasolja a forr. tanács a vb-nek, hogy éljen javaslattétellel a járási tanács vb iparügyi csoportja felé hentes és több más iparok kiadása terén.

5. Javasolja, hogy a vb éljen javaslattal a felsőbb szervei felé a hús árának újbóli megállapítása végett.

6. Javasolja a vb-nek, hogy a jövőben több gondot fordítson a lakáskiutalásokra és az 1. sz. volt alapszervezetnél lévő lakásátalakítást mielőbb kezdje meg.

7. Javasolja a vb-nek, hogy éljen javaslattal, a kijárási tilalom feloldására.

9. A község áruellátás kérdése. Vegye fel a kapcsolatot a vb az fmsz vezetőségével, hogy biztosítsa a lakosság részére hiányzó árucikkeket. Tegyen javaslatot ugyanakkor arra, hogy a kiosztásra kerülő sót, csak korlátozva árusítsák. Ugyanakkor a közületek részére nagyobb mennyiségű sót adjanak ki.

10. A rémhírterjesztők felszámolása és azoknak szigorú felelősségre vonása.

11. A forr. tanács elnöke valamint a forr. tanácsról szóló valótlan újságcikkek megcáfolása.

Gazdag Károly: Javasolja a forr. tanácsnak, hogy Ószőlőben lévő nagyobb mennyiségű bort mely a budapesti nép megsegítésére és támogatására lett összegyűjtve, de elszállítva nem, – adjuk el a borforgalminak és a bor árán más élelmiszert vásároljunk, melyet könnyebben el tudunk juttatni.

Szini Béla: Nem ért egyet Gazdag Károllyal. Mit fognak szólni a lakosok, hogy az adományaikat eladjuk. Ők azt azért adták, hogy azokat Budapest népe megkapják.

Szabó Péter a forr. tanács elnökhelyettese szavazásra bocsájtja Gazdag Károly valamint Szini Béla javaslatát.

A forradalmi tanács úgy határoz, hogy a Budapest népe részére összegyűlt bor adományokat a borforgalmi vállalatnak el kell adni és a befolyt illetve a kapott vételárból más élelmiszert kell vásárolni és azt Budapestre mielőbb el kell küldeni. A forradalmi tanács Szini Béla, Kosalkó Sándor valamint Gazdag Károly tanácstagokat bízza meg az összegyűjtött bor eladására.

Miután több tárgy nem lévén Szabó Péter, a forr. tanács elnökhelyettese az ülést bezárta.

Szabó Péter elnök	Bucsi Kálmán titkár
Kávási Gyula jkv.-vezető

Jegyzet: Az ülést levezető Szabó Péter a Tiszaföldvári Községi Forradalmi Tanácsnak nem elnöke, hanem elnökhelyettese volt. Varga Jenő, a testület elnöke nem vett részt a november 24-i értekezleten.

Készült a Tiszafüredi Községi Tanács hivatalos helyiségében 1956. november 26-án.

Jelen vannak: Csontos István vb-elnök, Szücs István vb-elnökh., Kovács István, Bukoli Sándor, Bíró István, Koncz János, K. Szabó Zsigmond, D. Szabó János, Korda Gyula, Tóth Tibor, Nagy Kálmán, Beke Zsigmond, Friedrich Sándor, Oláh Márton.

Az elnök előadja, hogy az összejövetelnek a célja az, hogy a szovjet temetőben a hősök szobrát fel kell építeni, továbbá előadja, hogy az 1918-as magyar hősök szobráról, akik a turulmadarat levetették és a Földműves Szövetkezetnek átadták kötelesek a saját költségükön a lakosság kérelmére visszaállítani.

Oláh Márton előadja, mint akkori bíró, hogy ő nem akarta levetetni a turulmadarat, hanem az akkori községi főjegyző, Tóth Lajos adta neki az utasítást.

Koncz János, akkori tanácsos előadja, hogy Oláh Márton ment be a szobába hozzájuk, hogy menjenek és a turulmadarat vigyék be a tanácsházára. Továbbá előadja, hogy a turulmadarat a községben dolgozó kútfúró vállalatnak az emberei vették le a szoborról, ők csak a taligát segítették tolni.

K. Szabó Zsigmond előadja, hogy aki kapta az utasítást arra, hogy a turulmadarat le kell venni, az képviselje ebben az ügyben magát. Így tehát Oláh Márton képviselje magát.

Bíró István előadja, hogy a Földműves Szövetkezettől ő vette át a turulmadarat és tőle bevitték Szolnokra. Egy időben azt mondták Szolnokon, hogy a turulmadár megvan, de most már azt mondják, fel lett olvasztva, így tehát a turulmadár nincsen meg. Javasolja, hogy a MÉH Vállalatnál van 40 kg bronz és a községi tanács adjon egy átiratot, hogy a MÉH Vállalat tartsa fel a bronzot. Ugyanakkor javasolja, hogy a gépállomás 30 kg fémért adjon 30 kg bronzot. Ugyancsak Szücs elvtárs gépállomási dolgozó vállalta, hogy felviszi Budapestre a bronzmennyiséget és Csepelen elkészítteti a turulmadarat.

Bukoli Sándor előadja, hogy a turulmadarat Bornemissza Sándor adta el a Földműves Szövetkezetnek. Bukoli Sándor még mondta is Bornemisszának, hogy ne adják el, de ő azt mondta, hogy kell a Földműves Szövetkezetnek, hogy teljesíteni tudják a fémtervet. A turulmadár 75 kg volt.

Friedrich Sándor előadja, hogy amikor le akarták venni a turulmadarat, háromszor annyi fémet ajánlottak fel a fémgyűjtési terv teljesítésére, csak a madarat ne vegyék le, de Oláh Márton nem fogadta el és csak le kellett venni.

Oláh Márton: Javasolja, hogy dr. Tóthot, az akkori főjegyzőt, aki jelenleg Szolnokon lakik, fel kell keresni, hogy ő kitől kapta az utasítást a madár levételére.

Beke Zsigmond elmondotta, hogy ő csak annyit tud, hogy amikor a turulmadár el lett szállítva, akkor Takács Albert volt a szövetkezeti ügyvezető. Arra emlékszik, hogy a szövetkezethez került, de azt nem tudja, hogy a szövetkezet fizetett-e érte és kinek fizette az árát.

Korda Gyula előadja, hogy 1953 óta ügyvezető a szövetkezetnél és ő előtte Nagy Kálmán volt az ügyvezető 7 hónapig, de ő a turulmadárról nem tud semmit, hogy hogy került a Földműves Szövetkezethez.

Nagy Kálmán előadja, hogy 1953. májusában került a begyűjtő helyre, amikor a fémgyűjtési hónap volt. Előadja, hogy állítólag Bornemissza Sándor, a járási tanács titkára vitette el a turulmadarat.

Tóth Tibor: előadja, hogy a turulmadárnak az árát Gyöngyösi István, az akkori vasgyűjtő felelős vételezte és Oláh István szövetkezeti dolgozó vitte át a pénzt, a községi tanácshoz. De hogy ki vette fel a pénzt, azt nem tudja.

Javasolja, hogy a községi tanácsnál meg kell keresni, amikor a pénzt befizették. Tudomása szerint 1953-ban lett a pénz befizetve.

Csontos István
vb-elnök

Forrás: SZML XXIII. 751/c. A Tiszafüredi Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának jegyzőkönyve 1956.

Készült a Tiszamenti Vegyiművek Munkástanácsának 1956. november 27-én tartott értekezletén.

A Vegyiművek munkástanácsa megnyitotta az értekezletet és bejelentette, hogy a TIIT 26-án tartott ülésén részt vettek, ahol tudomást szereztek arról, hogy Dancsi elvt. egy értekezletet szándékozik összehívni, ahol a megye összes üzemeinek munkástanácsai részt vesznek. Ezen az értekezleten egységesen kell állást foglalni az üzemeknek, mert egységben az erő, és itt ezen az értekezleten vitatják meg azokat a kérdéseket, melyet a holnapi értekezleten fel óhajtanak vetni. Felvetették még azt, hogy a rendeletben lefektetett azon irányelv miatt, hogy csak vállalati munkástanácsokat kell választani és városi, illetve megyei munkástanácsot nem, tiltakozni fognak.

A Bútorgyár részéről felvetik, hogy ne politikai kérdésekkel foglalkozzunk, hanem gazdaságival. Mivel jelenleg az országban minden vállalat másként gondolkozik, mást akar. Arra kell törekednünk, hogy legalább városon belül egy nevezőre jöjjenek a vállalatok és egyformán akarjuk a problémát megoldani. Mindenesetre ki kell hangsúlyoznunk, hogy addig, amíg a politikai kérdéseket nem teljesítik, addig nem tudjuk a gazdasági kérdéseket sem folytatni. Az a helyzet, hogy nagyon megcsorbították a pontokba foglalt követeléseinket is. Fent voltak Budapesten, felvitték a pontokat és Apró Antal elvtárssal beszéltek, megígérték, hogy az első három pontot teljesítik. A pontokban az is szerepelt, hogy Nagy Imrét a kormányba. Azt hangoztatták, hogy ők is ezt akarják, csak Nagy Imre nem hagyja el a Jugoszláv Követséget. Ezt viszont azzal intézték el, hogy amikor elhagyta Nagy Imre a követséget, elrabolták őt.

Ez a forradalom megtörtént, bár nem számított rá senki, hogy ilyen hatása lesz. Eddig fölényben vagyunk még a kormánnyal szemben is. Hallottuk a Kádár beszédét és tudjuk azt, hogy mit várhatunk, ha kiengedjük a gyeplőt a kezünkből, ott leszünk, ahol voltunk. Várhatjuk, hogy ugyanoda érünk, ahol voltunk, újra az ÁVÓ kerül fölénybe, vagy annak egy utóda.

Nálunk leváltották az igazgatót, mert a munkástanács valamennyi tagja ellene szavazott, amikor pedig kérte, hogy a munkások elé vigyék az ügyét, 93 szavazattal 22 ellenében a munkások is ellene szavaztak. Kádár is engedje meg a nyilvános szavazást és akkor majd meglátjuk, hogy ki akarja őket és ki nem.

Az ÁFORT kiküldötte szerint a kormány is akar egyet és a munkástanácsok is akarnak egyet. Ha mi azután megyünk, hogy mit akar a kormány, akkor ez az értekezlet merőben semmis. A munkástanács létezését nekünk kell eldöntetni. Erre ezért lenne szükség, hogy működjön, mert abban az esetben is volna egy szerv, ami védi a munkásság érdekeit és összefogja a dolgozók érdekeit, tehát azt mondja, amit a dolgozók nagy többsége akar. Első lépés lenne, hogy létrehoznánk egy központi munkástanácsot, aki felvenné a megyei nagyobb üzemekkel a kapcsolatot és működne. Minden város előbbre áll már az országban, csak mi vagyunk elmaradva.

A munkástanácsok jogköréhez szólva, a vezetőket a munkástanács válassza meg. Véleménye szerint nem lehet megengedni a következőkben is olyan vállalatvezetést, mint eddig volt. Nekik sem engedik meg, hogy munkástanácsot válasszanak, azért mégis van munkástanácsuk. Éppen ezért neki az a véleménye, hogy minden vállalat maga döntse el, hogy szükség van-e munkástanácsra, vagy sem.

A Tiszamenti Vegyiművek felszólalója úgy látja, hogy úgy néz ki, hogy lépésről-lépésre visszahúzza a kormány az eredményeket. Felhívják az igazgatókat, hogy vigyázzanak a dolgokra és a munkástanács pedig játsszon munkástanácsosdit. Ha a város összehívja az értekezletet ott mindenesetre fel lehet vetni dolgokat és a vállalatok képviselői válasszanak városi munkástanácsot, amely majd tovább viszi az üzemek kívánságait.

A cukorgyári felszólaló elmondja, hogy beszélt Dancsi elvtárssal, és a városi értekezletre a munkástanács delegáljon két tagot. Értekezletet tartottak és eltörölték a normarendszert, mert a prémiumos fizetéseket ők normának vették és ezután csak teljesítménybérben dolgoznak. Ezt a kérésüket holnap viszik a minisztérium felé. Dancsinak az volt a kívánsága, hogy megalakuljon a csúcs-munkástanács, aki egyszer és mindenkorra tartaná a kapcsolatot a budapestivel. A bérkérdéssel kapcsolatban még az a meglátása, hogy az alapbéreket kell felemelni.

A Közlekedési Építő Vállalat kiküldötte a munkástanács helyzetéről beszélt. A munkástanácsok felállításáról szóló rendelet megjelenésekor megmondtuk, hogy ők képviselnek bennünket. Ha megfigyeljük a legújabb fejleményeket a kormány már visszatáncol. Kádár elvt. beszédében már nem szólt egy szót sem a munkástanácsokról. A munkástanács a bérezés kérdését saját hatáskörében oldja meg, de ne legyen az, hogy egyik gyárban többet fizessenek mint a másikban, mert az is egyenetlenséget szül. Egyenlőre az előlegfizetéseket sem tudjuk, hogy fogják levonni. Egy a fontos, hogy a munkástanácsok létezzenek és dolgozzanak.

A Tiszamenti Vegyiművek munkástanácsa azt javasolja, hogy a mai napon ne juttassuk el a követeléseket a városhoz, hanem legyünk óvatosak és holnap vigyük az értekezletre. Amennyiben nem erről lesz szó, úgy majd erre tereljük.

A bérkérdés nálunk is igen sok vitára ad okot. Az a cél, hogy amint a városi munkástanács megalakul, a többi munkástanáccsal vegye fel a kapcsolatot és a vitás kérdéseket tisztázza.

A Bútorgyárnak az a véleménye, hogy amennyiben nem engedélyeznék a városi munkástanács létrehozását, csináljunk itt egy központi munkástanácsot, aki irányítja a város üzemeit, ha nem lehet hivatalosan megcsináljuk amúgy. Akár- milyen úton, de létre kell hozni, mert a budapesti munkástanáccsal az érintkezést fel kell venni.

A Tiszamenti Vegyiművek munkástanácsának az a véleménye, ha még egyszer egy héten ülünk is össze, akkor is mindjárt másként mennek a dolgok, mert egyöntetű lesz az intézkedés.

A Cukorgyár küldötte elmondja, hogy Dancsi elvt. úgy képzelné el, hogy a város jelentősebb üzemeiből összehívná a munkástanácsok küldötteit, ami azután közös nevezőre hozná a vállalatok követeléseit. Ez a városi tanács egységesen sorakozna fel a Nagy-budapesti Munkástanács mögé. A városi munkástanácson keresztül a Nagy-budapesti Munkástanács határozatait tesszük magunkra nézve kötelezőnek. Éppen ezért közvetlen kapcsolat legyen köztünk és Budapest között. Azonkívül minden gyárból legyen egy delegált a Szolnoki Városi Tanácsban, aki a munkások kívánságait a városi tanácsnál elmondja.

A Tiszamenti Vegyiművek munkástanács tagja szeretné vázolni a munkástanácsok szerepét és történetét. Tudjuk azt, hogy mi volt a munkástanácsok szerepe a Nagy Imre kormány idején is, amikor egy-egy követelésével a kormányt hátraléptettük és az lett belőle, hogy az oroszok által kinevezett munkás kormány is átállt a munkástanácsok leállítására. Amikor pedig már látja, hogy a munkástanácsok dolgoznak, szeretné megszüntetni, egyes engedményeket már vissza is vont. Úgy látja a felszólaló, hogy a munkásság csak úgy tud létezni, ha egy központi munkástanácsot létesít, amely a budapestivel együtt dolgozik. Szeretné azt, hogy ne illegálisan működjön, hanem mivel a dolgozók akarata, nyilvánosan ténykedjen. Ebbe a központi munkástanácsba minden üzem 2-2 küldöttet delegáljon tagként. Amikor ez megtörtént, akkor jelentjük, hogy megalakultunk. Vegyük fel a többi üzemekkel a kapcsolatot és Budapesttel. Ezután felveti még, hogy válasszanak a dolgozók olyan szakszervezeti bizottságot, amely a dolgozók érdekeit mindenben képviseli. A pártszervezéssel kapcsolatban az a véleménye, hogy a párt kezdi ugyanazt a módot folytatni, mint azelőtt. Véleménye az, hogy a munkástanácsot elsődlegesen ne a párt irányítsa, hanem a munkástanács által elfogadott felsőbb szakszervek.

A Vegyiművek többi munkástanács tagjának az a véleménye, hogy erről zárjuk le a vitát, és amennyiben holnap nem választásokról volna szó, igen is előterjesztjük azt a követelést, hogy városi munkástanácsot válasszunk. Erről még a mai napon a Járműjavítót is értesítjük.

Egy másik munkástanács tag szerint itt illegalitásról szó sincs, míg a rendelet biztosítja a vállalatoknál a munkástanácsok létezését. A központi munkástanács kérdésében olyan álláspontot kell elfoglalni, hogy így tárgyalni nem lehet, míg megfelelő képviselője nincs a munkásságnak. Ha pedig mégsem fogadják el a központi munkástanács választást, akkor egyszerűen választunk magunk közül megfelelő embereket, akik képviselhetnek bennünket.

Egy másik munkástanács tag azt veti fel, hogy mivel megbeszéltük, hogy a gazdasági kérdés egyúttal politikai is, a munkástanácsnak legyen központi lapja. A forgalom, fűtőgáz és autóközlekedési vállalatoknak legyen munkástanácsa. A munkástanács hivatott az igazgató kinevezést, illetve leváltást megejteni.

A Cukorgyár kiküldöttjének az a véleménye, hogy határozzuk el, hogy holnap a központi munkástanácsot megválasztjuk. Már a küldötteket úgy küldjük, hogy azokból lehessen választani.

A Papírgyár kiküldöttének még az a meglátása, hogy egyet feltétlen fontos hangsúlyozni, hogy a munkástanácsról hozott kormányrendelet jogilag lehetetlenné teszi a központi munkástanács létezését. Mi ezzel a kormányrendelettel nem értünk egyet.

A nevezett tanácsküldöttek részvételével megtartott értekezleten az üzemi munkástanácsok képviselői a napirendre tűzött kérdésekben – azok megvitatása után – az alábbi egyöntetű határozatban állapodtak meg:

Az értekezlet résztvevői egyöntetűen kinyilvánítják, hogy a munkástanácsok megalakulására és működésére vonatkozó kormányrendelettel nem értenek egyet, tekintettel arra, hogy a rendelet a munkástanácsoknak politikai jogkört, illetve ilyen irányú ténykedést nem biztosít. A rendelet a munkástanácsoknak kizárólag a vállalaton belüli gazdasági vezetést kívánná biztosítani, azonban a tanácskozási joggal résztvevő igazgató, vétója folytán a munkástanács egyöntetű szavazással hozott határozatát megsemmisítheti felettes szerv útján.

Valamennyi üzem képviselője szükségesnek látja, hogy a város összes üzemét átfogó és egyöntetű intézkedést biztosító központi szervre, ill. a városi munkástanács megalakítására szükség van, ezért elhatározták annak felállítását, november 28-án a határozat értelmében megalakítandó városi munkástanácsnak kizárólag az üzemi munkástanácsok küldötteiből lehet tanácstagot választani.

Az értekezlet résztvevőinek állásfoglalása az, hogy mindezen vállalatok – függetlenül attól, hogy effektív termelőmunkát végeznek-e – melyek munkásokat foglalkoztatnak, jogosultak munkástanács alakítására. A jelenlegi rendeletek szerint a dolgozók jelentős hányada nem kapja meg azt a jogot, hogy választott munkástanács útján intézze üzemének, vállalatának ügyeit, ami teljesen helytelen. Az értekezlet a megválasztásra kerülő városi központi munkástanács feladataként állapítja meg, az említett vállalatok, intézmények munkástanács választási jogának kivívását.

Az értekezlet azonosítja magát a Nagy-budapesti Munkástanács követelésével, mely szerint az igazgatói állás betöltése ne kinevezés útján, hanem a vállalati munkástanács választása, illetve jóváhagyása alapján történjen.

Szükséges, hogy minden üzemben megalakuljon a munkások érdekeit képviselő és védő önálló szabad szakszervezet, mely a munkástanáccsal együttműködve, a sztrájkjog fenntartásával képviseli a dolgozók jogos követeléseit. Az ilyen szakszervezet alulról kiinduló kezdeményezéssel, demokratikus választás útján kell, hogy felépüljön. Ezt minden vállalat munkástanácsának üzemében szorgalmaznia és elősegítenie kell.

A munkástanács küldöttek – utalva Kádár elvtárs f. hó 26-i rádióbeszédére – kijelentik, hogy üzemeikben a munkástanácsok demokratikus úton lettek választva, a munkástanács tagjait a dolgozók bizalma helyezte a tanácsba és közöttük ellenforradalmi és fasiszta személyek nincsenek. Ezért az értekezlet visszautasítja azt az általánosító célzást, mely szerint a munkástanácsokat jelentős számmal ellenforradalmi és fasiszta elemek alkotnák. Továbbmenően valamennyi résztvevő vállalat egyöntetűen úgy döntött, hogy ha a dolgozók jogos követeléseit célzó tevékenységük során bármely szolnoki vállalat munkástanács tagját, vagy tagjait félreértés, rosszindulat, vagy egyéb okokból bárminemű sérelem érné, valamennyi üzem az érintett személyekkel szolidaritást vállal.

Jegyzet: Az 1956. november 14-én létrehozott Nagy-budapesti Központi Munkástanács kísérletet tett az Országos Munkástanács megalakítására, ezért kapcsolatba lépett a vidéki, üzemi munkástanácsokkal. A november 27-én kiadott felhívásában tiltakozott Nagy Imre és társai Romániába hurcolása, a kommunista diktatúra restaurálása, továbbá a munkástanácsok politikai jogkörének megszüntetése ellen. A budapesti felhívás egységes fellépésre szólította fel a helyi munkástanácsokat. Ennek hatására döntöttek a szolnoki üzemek városi, majd megyei munkástanács alakításáról.

Bíró István:	1.000 - Ft-tal
Oláh Márton:	500- ”
A FMSZ	500 - ” járulnak hozzá a turulmadár visszaállításához.