I.
A FORRADALOM ELŐZMÉNYEI ÉS GYŐZELME A MEGYÉBEN

1.
A Szolnok Megyei Tanács VB-elnökhelyettesének jelentése az értelmiség helyzetéről (1956. október 12-ei vb-ülés jegyzőkönyve)

1956. október 8.

Jelentés

a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének értelmiségi politikánk néhány kérdéséről hozott határozatának megvalósításával kapcsolatos feladatok meghatározásáról.

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége július hónapban határozatot hozott értelmiségi politikánk néhány kérdéséről.

A határozatot megyénk értelmiségi dolgozói őszinte örömmel és nagy érdeklődéssel fogadták. Általában bizalommal tekintenek annak megvalósulása elé. Akik olvasták, úgy látják, hogy a határozatban az értelmiség körében már régen élő problémák nyertek megfogalmazást. Ugyanakkor nem hallgatják el, hogy bizonyos várakozási álláspontra helyezkednek, ami mögött még a múlttal kapcsolatos bizalmatlanság feloldatlansága húzódik meg. Az utóbbi 3 év határozatainak, terveinek állandó változása, revideálása. Őszintén meg kell mondani – nyilván a fentiek miatt – megyénk egyes értelmiségi dolgozói a határozat teljes megvalósulását illetően ma még bizonyos fenntartással élnek.

Ezt a bizalmatlanságot tükrözi egyes értelmiségeinknek az a véleménye, hogy a határozat azért nem jelent meg a Szabad Népben, mert a határozattal meg akarják nyugtatni az értelmiséget anélkül, hogy az egész társadalom előtt komolyabb ügyet csinálnának belőle. Egyesek meg azért vannak fenntartással, mert ma lényegében ugyanazok hivatkoznak Leninre és a XX. Kongresszusra – mondják – akik annak idején minden tekintetben Sztálint idézték. Ez a helyzet azt a gondolatot veti fel egyesekben, hogy vajon őszinték-e ezek a vezetők, vajon őszintén akarják-e végrehajtani a mostani értelmiségi határozatot.

Értelmiségi dolgozóink egyes részeinek ezen tartózkodását, illetve bizalmatlanságát csakis a határozat megvalósítására irányuló tudatos törekvések oldhatják fel.

Megyénk értelmiségi dolgozói a határozat alapján meggyőződhetnek arról, hogy népi demokratikus államunkban értékelik és megbecsülik a gazdasági és kulturális munka területén kifejtett eddigi tevékenységüket és további jelentős feladatok hárulnak reá a II. ötéves terv megvalósításában.

Örömmel üdvözlik és vallják magukénak a Központi Vezetőség határozatának azt az elvi állásfoglalását, amely kimondja, hogy „határozottan fel kell lépni minden olyan, a párt politikáját és az ország érdekeit sértő nézettel és gyakorlattal szemben, amely az értelmiséget és munkáját lebecsüli.” E határozati pont megvalósításával az értelmiség egyenjogú helyzetének a biztosítását várja.

Tanácsszerveinknek is abból az alapvető tényből, a határozat azon súlyos megállapításából kell kiindulniok, hogy: „a párt és állam funkcionáriusok jelentős része lebecsülte, vagy még ma is lebecsüli az értelmiséget”, és aztán egy másik még súlyosabb megállapításból: „a munkásosztály vezető szerepéről, a munkás-paraszt szövetségről szóló tanítás a gyakorlatban olyan torz értelmezést nyert, mintha az értelmiséget nem illetnék meg népköztársaságunk alkotmányában minden magyar állampolgár számára biztosított jogok.”

Így azok a jelentős eredmények, amelyeket a felszabadulás óta értelmiségi politikánkkal elértünk, súlyos hibákkal és hiányokkal párosultak, mint amilyenek: a kulturális intézmények hiányos anyagi ellátottsága; a szakemberek és szakértelem elhanyagolása; az értelmiség mellőzése állami és társadalmi funkciók betöltésénél. Ennek következtében az értelmiségiekben egyre nőtt az erkölcsi sérelem érzése. Ez elkerülhetetlenül bizalmatlanságot, megtorpanást, az értelmiségek alkotó erejének elsorvasztását idézte elő.

Tanácsszerveinknek intézkedéseket kell hozniok arra vonatkozólag, hogy megyénk területén az értelmiségiek elbírálásánál valóban nem a múlt, hanem a felszabadulás óta tanúsított magatartás és végzett munka a döntő, és hogy ennek alapján minden becsületes értelmiségi dolgozó, szocialista társadalmi rendünket valóban magáénak vallja, tisztán látja abban saját helyzetét és szerepét, biztosítva érezze egzisztenciáját munkájának elismerését. Ennek a gyakorlati megvalósítása felszabadít, biztonságos érzést ad, alkotó munkára ösztönzi az értelmiség minden egyes tagját.

Megyénkben is általános volt, hogy tanácsszerveink nem foglalkoztak a város és falu értelmiségi dolgozóinak problémáival. Nem egy párt és tanács funkcionárius tudatosan tartózkodott az értelmiséggel való kapcsolatnak még a látszatától is. Volt eset, hogy még egészen fiatal funkcionárius is csak igen fanyalogva fogadta az értelmiségiek üdvözlését. Orvosi körökben még ma is élénken emlegetik Dr. Szatmári Sebestyén egyetemi magán tanár, kandidátus esetét, akit Karcagon a volt tanácselnök, Pesti elvtárs nyilvánosan lecsirkefogózott; és az orvost senki sem védte meg ezzel a támadással szemben. Értelmiségi dolgozóink ilyen esetekből a lebecsülés kétségtelen tényét állapították meg. Az értelmiség megbecsülésének, munkája elismerésének igen sokat árt a termelőmunka és az értelmiségi munka fogalmának az elkülönítése, nem egyszer szembeállítása. Számos értelmiségben az a vélemény alakult ki, hogy az értelmiségieket nem is tekintik dolgozóknak. Így Jászberényben az egyik TÜZÉP-teleptől azzal a megjegyzéssel küldték el az egyik kukoricacsutkát igénylő pedagógust: „az csak dolgozóknak jár”. Egy munkásbíró házaspár is lakást keresvén azzal a válasszal találkozott, hogy majd előbb a „dolgozók” kapnak lakást. Erre az elég gyakran tapasztalható helytelen megnyilvánulásra – vélemények szerint – egyenesen a magyar Alkotmány ad lehetőséget, amely szerint nincs is értelmiségi, mert az Alkotmány 2. §.-a azt mondja, hogy „A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama.”. Javasolják az Alkotmánynak ezt a pontját az alábbiak szerint módosítani: „A Magyar Népköztársaság a dolgozók állama”.

Az értelmiségi munka helytelen értékelésére utalnak olyan tények, hogy míg egyrészt a termelőmunkakör számos erkölcsi, de emellett anyagi előnyt is biztosít az abban a munkakörben foglalkoztatottaknak, addig az értelmiség szerepét a termelőmunka biztosításánál, vagy a munkatermelékenység foglalkozásánál igen gyakran figyelembe sem vettük. Pl. a Tisza Cipőgyár többszörös élüzem. Kitüntetések, jutalmak jutnak jogosan az üzem vezetőinek, dolgozóinak, de pl. az üzem orvosának jó munkája sehol sem kapta meg azt az elismerést, amit joggal megérdemelt volna. Pedig nem lehet vitás, hogy az élüzemmé nyilvánítás egyik fontos kelléke a balesetmentes munka, a jó egészségügyi feltételek biztosítása, amiben kétségtelenül jelentős szerepe van az üzemi orvos lelkiismeretes munkájának.

Jogászkörökben és agronómusoknál az a kérdés is felvetődik, hogy ők egyáltalában értelmiségihez tartozóknak tekintsék-e magukat. A kérdés ily módon történt felvetésének alapja az, hogy az értelmiséggel kapcsolatban eddig csak a műszaki értelmiségről, az orvosokról és a pedagógusokról, valamint a tudományos kutatómunkát végzőkről esett szó, de sem a párthatározatban, sem a sajtóban nem, vagy csak igen keveset beszéltek a jogászokról, az agronómusokról.

A szolnoki festők a művészet, s így a művészi munkájuk lebecsülését látják abban, hogy a Szolnok megyei üzemek, vállalatok, hivatalok a megyei kiállításokon általában egyetlen képet sem vásárolnak. Véleményük, hogy a szolnoki festők képeit jobban ismerik Pesten, mint Szolnokon.

Az írókat, a művészeket ma is sértik és bántják a dogmatizmus elleni harc közben ért támadások, elmarasztalások, és a Petőfi körről hozott határozatok. Véleményük, hogy sok év sérelmeit, mellőztetését egy határozat nem oldhatja meg. Intézkedések sorára, az értelmiséggel szembeni új magatartásra van szükség, ami csak hosszabb idő alatt alakulhat ki.

Meg nem értés, közömbösség tapasztalható megyénkben a mezőgazdaságban dolgozó értelmiségiekkel, az agronómusokkal szemben. Nemcsak a régi, hanem az új értelmiséggel szemben is indokolatlanul idegenkednek a gazdasági vezetők és ebből kifolyólag sokaknak kilátástalannak teszik az életét. Az illetékesek véleménye szerint ez megmutatkozik a megyei tanácsnál, a gépállomásoknál, a tsz-ekben és az alsóbb szerveknél egyaránt. Velük szemben a bizalmatlanság félévvel a XX. Kongresszus után sem oldódott fel, a gyakorlatban semmi sem történt a XX. Kongresszus szellemének az érvényesítése érdekében. Még ma sem nézik meg, hogy pl. egy agronómus a mi rendszerünkben hogyan dolgozik, milyen eredményeket produkál, hanem változatlanul származását, – múltját vitatják, lényegtelen dolgokért igazságtalanul zaklatják és zavarják munkájában. Erre beszédes példa Máriaföldi Péter, Torma László, Oláh Tibor, Ecsedi Antal, stb. mezőgazdasági értelmiségiek esete, akiknek minden igyekezete, minden jó elképzelése megbukott a meg nem értésen, a vezetők rosszindulatú gáncsoskodásán. Hogy mennyire nem értékelik az agronómusok munkáját, arra jellemző Cs. Németh Lajos agronómusnak a Mezőgazdasági Igazgatósághoz írt levele, amelyben áthelyezését kéri Kisújszállásról azért, mert ott őt és agronómus társait semmibe sem veszik. Besenyszögön is az egyik agronómusnak éjszakánként csak a jászolban juttattak pihenőhelyet. Az agronómusok a határozat értelmében joggal várnak nagyobb támogatást, mostoha lakásproblémájuk megoldásában, anyagi helyzetük megjavításában, szakmai fejlődésük biztosításában és a legelemibb kulturális igényeik kielégítésében. Véleményük, hogy javaslataikkal is jobban segíthetnék a mezőgazdaság munkáját, ha tagjai lehetnének az igazgatóságnak.

A pedagógusok jogosan sérelmezik, hogy a minisztertanácsi határozattal elrendelt földigényeket egyes tanácsok csak vontatottan elégítik ki, illetve a határozat rendelkezése ellenére meg nem felelő helyen utalnak ki rossz minőségű földet. Nem szolgálta a múltban a nevelők aktivitását az a tény, hogy több esetben a pedagógusokat elsősorban az iskolán kívüli tevékenységük alapján értékelték és a jutalmazásoknál egyedül ezeket a szempontokat vették figyelembe. Egyes tanácsoknál meg van a hajlam arra, hogy a nevelőtestület egész munkája értékelésének alapjául kizárólag a tanácsi feladatok /begyűjtés, tanácsülés szervezés, tsz. fejlesztés, stb./ támogatását tekintik, amiben a nevelő az oktató- nevelőmunka jelentőségének a lebecsülését látja.

Számos pedagógus felveti, hogy a nyugdíjazás körülménye /C. pont/ emberi méltóságukat, igazságérzetüket mélyen sérti. A határozat szellemében itt gyors és méltányos intézkedésre van szükség.

Megyénk értelmiségi dolgozói egyöntetűen kívánják annak a határozati pontnak a megvalósítását, hogy a párt és tanács vezetői közelebbi kapcsolatba kerüljenek az értelmiségiekkel. Eddig alig emlékeznek olyan esetre, amikor meghittebb baráti beszélgetésekre kerülhetett volna a sor tanács funkcionáriusokkal. Egyáltalában hiányolják, hogy értelmiségi megbeszéléseken nem lehet látni a vezető funkcionáriusokat.

A határozat szellemében várják azt, hogy a főiskolai és egyetemi felvételeknél az értelmiségi fiatalok egyenlő elbánásban részesüljenek a munkás- és parasztszármazású tanulókkal, továbbá, hogy tanácsszerveink az értelmiségiek jogos lakásigényeinek a kielégítését ne helyezzék hátrányba a fizikai dolgozókkal szemben.

Több értelmiségi munkakörben hátrányosan jelentkezik a régi és az új értelmiség közötti indokolatlan megkülönböztetés és különösen a megyei bíróságoknál van ennek éles visszhangja. Egyik-másik bíró leváltását határozottan az értelmiséggel szembeni káderpolitika megsértésének tekintik és a foganatosított intézkedésekben a régi, komoly gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező értelmiség háttérbe szorítását látja.

Örömmel üdvözlik a káderpolitikai területen meginduló emberi módszereket. Remélik, hogy ezzel véget ér az értelmiségiek vélt és valóságos hibáinak folytonos napirenden tartása. Bíznak abban, hogy ennek megfelelően a jövőben nemcsak beszélnek az értelmiségiek megbecsüléséről, de ez a tanács gyakorlatában és a társadalmi élet minden területén érvényesülni is fog. Ezzel kapcsolatban viszont megemlítik, hogy a káderpolitika titokzatossága még ma is teljes egészében fennáll. /Pedagógusok/. Nincs meg a lehetőség arra, hogy közvetlen úton tudják, mi van a káderlapokon, így semmit sem tehetnek valóságos és vélt hibáik kijavítása és tisztázása érdekében.

Az értelmiségi határozattal kapcsolatban elhangzottak még olyan megállapítások is, hogy nagyobb súllyal foglalkozik a felső, vezető értelmiségiek anyagi és kulturális problémáival, emellett nem fordít elég gondot az értelmiség széles közép- és alsóbb rétegeinek helyzetére, sőt bizonyos mértékig elhanyagolja ezt. Helyes intézkedésnek tartják a vezető értelmiségiek életszínvonalának emelését /autó, villa, stb./ ugyanakkor utalnak arra, hogy még meg nem oldódott kérdések az értelmiség széles rétegeinek szociális problémái: Pl. Kezdő általános iskolai tanító fizetése 786,- Ft., óvónői 726,- Ft., a mezőgazdaságban foglalkoztatott értelmiségiek fizetése sem hat ösztönzőleg, a nyugdíjazásra kerülő értelmiségieket pedig a létbizonytalanság fenyegeti.

A tanács apparátusban dolgozó értelmiségieknek is vannak igényeik a határozattal kapcsolatban. Elégtelen bérezésük akadályozza az irányító munka színvonalának emelését. Azokban az értelmiségi munkakörökben, ahol a munka szerves része a felkészülés, felmerül az a kívánság, hogy a felkészüléshez szükséges időt a hivatalos munkaidő megállapításánál vegyék figyelembe. Véleményük szerint a munkaidő csökkentése gondolatával itt is kellene foglalkozni. Nem szolgálja a tanácsapparátus értelmiségi dolgozóinak jobb munkáját, hogy az elhelyezés általában zsúfolt. Még a megyei tanácsnál is a szakemberek elhelyezése légköbméterben van megállapítva és ennek következtében lehetetlen a szakmunka elmélyült tanulmányozása.

A határozat minden felelős szervet, elsősorban a minisztériumot és ebből kifolyólag a megyei, a járási, a városi és a községi tanácsszerveket utasítja, hogy területükön vizsgálják felül az egyes értelmiségiekkel szemben elkövetett kirívó sérelmeket, /indokolatlan elbocsájtás, idő előtti nyugdíjazás, stb./ és tegyék jóvá az elkövetett hibákat.

A megyei tanács végrehajtó bizottságához eddig mindössze 3 fő nyújtotta be rehabilitáció iránti kérvényét és 4 értelmiségi ügyének a tisztázását hivatalból kezdeményezte a végrehajtó bizottság. Bizonyára megyénk területén jóval több törvénysértés fordult elő és a megfelelő bizalom kialakítása érdekében a rehabilitáció kérdésével még behatóbban kell foglalkozni. A jogtalan sérelmeket mielőbb orvosolnunk kell az elkövetett hibákat ki kell javítanunk, hogy ezáltal is hozzájárulhassunk a demokratikus légkör kialakításához, az emberek alkotó aktivitásának a fokozásához.

Összegezve megállapítható:

Megyénk értelmiségi dolgozói a párthatározatot helyesnek és szükségesnek tartják, sokat várnak annak megvalósulásától – de magatartásukban ma még sok a bizakodással vegyes tartózkodás, a múlt hibái miatt még bizonyos gyanakvás. A határozat megfogalmazásából eredően – túlnyomó részt csak a múlt hibáinak elemzésével foglalkozik, illetve az elkövetett hibák kijavításával kapcsolatos feladatokat jelöli meg, csak érinti az értelmiség helyét és szerepét a szocializmus építésében – az értelmiség körében is felmerül az az aggodalom, hogy talán túlzottan is foglalkozik az értelmiségiek ügyének felkarolásával, a velük kapcsolatos hiányok megszüntetésével – elszigetelten a munkásosztály és a parasztság problémáitól, ami azzal fenyeget, hogy egyrészt egyes értelmiségiek a határozat alapján túlbecsülik a maguk jelentőségét, és ezzel szembekerülnek a munkásosztállyal, másrészt a kérdés egyoldalú felvetése a munkásosztály tagjaiban is idegenkedést válthat ki. Így a határozat megvalósításával párhuzamosan szükségesnek mutatkozik a határozat széleskörű megvitatása, magyarázata, az értelmiség helyzetének és szerepének a konkrétabb meghatározása és megjelölése a szocializmus építésében. Nem vitás, hogy ezen a téren tanácsainkra, a tanácsok egyes szakosztályaira hárulnak komoly feladatok.

Intézkedési terv:

A határozat végrehajtásához a megyei tanács végrehajtó bizottsága az alábbi intézkedéseket javasolja:

1./ A járási, városi tanácsszervek alakítsanak ki olyan gyakorlatot, hogy a helyi politikai, gazdasági és kulturális tervek, intézkedések, utasítások kidolgozásakor hallgassák meg az értelmiségi szakemberek véleményét és javaslatait és vegyék ezeket figyelembe a végrehajtásnál.

2./ A megyei tanács végrehajtó bizottsága forduljon felhívással az alsóbb szervek felé abban az értelemben, hogy az értelmiségek problémáival behatóbban foglalkozzanak, becsüljék meg és értékeljék munkájukat, amellyel immár 11 éve tevékenyen járultak hozzá gazdasági és kulturális építőmunkánk hatalmas eredményeinek a megvalósításához. Számolják fel munkájukban az értelmiségiekkel szembeni idegenkedést, szüntessék meg a régi és új értelmiségiek közötti indokolatlan megkülönböztetést és a származás alapján való kizárólagos megkülönböztetés helyett elsősorban a felszabadulás óta végzett munkát vegyék alapul.

A megyei tanács végrehajtó bizottsága hívja fel a figyelmet arra, hogy tanácsszerveink, a különféle gazdasági szervek ne kezeljék másodrendűnek az értelmiségiek munkáját és tudatosítsák annak a fontosságát, hogy a termelés műszaki színvonalának az emelése, a korszerű mezőgazdaság megteremtése, kulturális forradalmunk további fejlesztése lehetetlen az értelmiségiek hozzájárulása, alkotó munkája nélkül.

3./ Értelmiségi dolgozóink közül számosan nem látják világosan helyüket, szerepüket a szocialista társadalomban, a megyei tanács végrehajtó bizottsága tegyen javaslatot a Minisztertanácshoz, az Alkotmány 2. §.-a szövegének alábbi megváltoztatására: „A Magyar Népköztársaság a dolgozók állama.”

4./ Tanácsszerveink hozzanak intézkedéseket arra vonatkozólag, hogy a különféle területeken dolgozó értelmiségiek számára rendeljék meg a szükséges folyóiratokat és vásárolják meg a legfontosabb szakkönyveket. A tanácsok végrehajtó bizottságai a maguk területén járjanak élen a példamutatásban.

5./ A járási és városi tanácsok végrehajtó bizottságai vizsgálják felül a pedagógusok földjuttatását és az új gazdasági évre minden pedagógus számára biztosítsák a minisztertanácsi rendeletben előírt háztáji földet.

6./ A városi és járási tanácsok a maguk területén szorgalmazzák az értelmiségieket ért sérelmek orvoslását és az alsóbb tanácsszervek figyelmét is hívják fel ennek a fontosságára. Munkájukkal, irányt mutató határozataikkal járuljanak hozzá ahhoz, hogy széleskörű demokratizmus és a törvényesség betartása váljék általánossá.

7./ A káderanyagok körüli titokzatosságot szüntessék meg. A káderanyagot rendezzék úgy, hogy a beszerzett információkat, a véleményeket a dolgozókkal beszéljék meg és a vitás problémákat tisztázzák. A valóságnak meg nem felelő információkat a káderanyagból távolítsák el.

8./ Az értelmiségiek lakásigényeit a Tanácsok Végrehajtó Bizottságai komolyan karolják fel és szüntessék meg a gyakorlatban tapasztalt megkülönböztetéseket az értelmiségiek és a fizikai dolgozók között.

9./ A megyei tanács végrehajtó bizottsága utasítsa az egyes szakosztályok vezetőit, hogy a hatáskörük alá tartozó értelmiségiek problémáit a határozat szellemében vizsgálják meg és a jogos sérelmek megszüntetéséről intézkedjenek.

10./ A megyei tanács végrehajtó bizottsága mérje fel a tanácsban dolgozó értelmiségiek helyzetét. Anyagi helyzetük, fizetésük javítására tegyen javaslatot a Minisztertanácshoz.

11./ A megyei tanács végrehajtó bizottsága utasítsa az alsó szervek végrehajtó bizottságait, hogy az értelmiségi határozat megvitatását hasonlóképpen tűzzék napirendre. Konkrétan jelöljék meg a határozattal kapcsolatos helyi feladatokat, határozzák meg az értelmiséggel kapcsolatos helyes magatartást és a határozat helyes értékelésével, annak megmagyarázásával hatékonyan járuljanak hozzá eredményes végrehajtásához.

Szolnok, 1956. október 8.

Forrás: SZML XXIII./2.

2.
A szolnoki közlekedésmérnöki egyetemi karon 1956. október 23-án este tartott gyűlés határozatai

1956. október 24.

A Szabad Ifjúság október 23-i számában „Az Építőipari és Közlekedési Egyetem gyűlése” cím alatt megjelent 10 pontjával a szolnoki Közlekedési Üzemmérnöki Kar ifjúsági nagygyűlése egyetért.

Az „Építőipari és Közlekedési Egyetem” ifjúsága a következő pontokban foglalta össze politikai követeléseit: 1. Az MDP Központi Vezetősége azonnali összehívása, melyen az időközben alulról megváltoztatott új pártvezetőségek által az új Központi Vezetőség megalakítása. 2. A kormány alakuljon át Nagy Imre elvtárs vezetésével. 3. Gazdaságilag és politikailag teljesen egyenrangú alapon és egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvén álló magyar – szovjet és magyar – jugoszláv barátság megalakítása. 4. Általános, egyenlő, titkos választásokat a Népfrontban tömörült pártok részvételével, új nemzetgyűlési képviselők megválasztásával. 5. A magyar gazdasági élet átszervezését, szakemberek bevonásával és ennek keretében a magyar uránérc leggazdaságosabb felhasználását. Hozzák nyilvánosságra a külkereskedelmi szerződéseket és vizsgálják felül a tervgazdaságon alapuló magyar gazdasági életet. 6. Az ipari munkásság normáinak rendezését és a munkás autonómia bevezetését az üzemekben. 7. A beszolgáltatási rendszer felülvizsgálását és az egyénileg dolgozó parasztság támogatását is. 8. Az összes politikai és gazdasági perek felülvizsgálását, a politikai foglyok számára amnesztiát, az ártatlanul elítéltek, illetve a hátrányos helyzetbe kerültek rehabilitálását. Legyen nyilvános Farkas Mihály tárgyalása. 9. A régi címer helyett a Kossuth-címer visszaállítását, március 15-öt és október 6-ot nyilvánítsák nemzeti ünneppé és munkaszüneti nappá. 10. Teljes vélemény- és sajtószabadság megvalósítását (rádiónál is!) és ennek keretében külön napilapot az új MEFESZ-szervezetnek, a régi káderanyag nyilvánosságra hozatalát és megsemmisítését.

Ehhez kiegészítésül a szolnokiak a következőket kérik:

1. Kormányunk hozza nyilvánosságra az országunkat más országokhoz fűző gazdasági, politikai és egyéb vonatkozású okmányokat.

2. Karunk ifjúsága kivált a DISZ-ből és csatlakozik a MEFESZ-hez.

3. Azokat az oktatási, szociális és kulturális kérdéseket, melyek a nagygyűlésen felmerültek, a kar MEFESZ-bizottsága, valamint az egyetem vezetői a hét végéig állítsák össze és jelen határozat mellékleteként juttassák el az összeülő Ifjúsági Parlament, a felsőbb szervek, valamint a kar hallgatóihoz.

4. Karunk ifjúsága elítél minden olyan törekvést, mely a dolgozó nép egészséges követeléseit, a szocializmus felépítésének vágyát, az elkövetett hibák kijavítására irányuló igyekezetét arra akarják kihasználni, hogy a szocializmus építésével és népünk érdekével ellentétes célokat valósítsanak meg. Egységes támogatásról biztosítja a nagygyűlés Pártunkat, a szocialista demokratizmus és nemzeti függetlenségünk kivívásáért végzett tevékenységben.

Aláírások

Forrás: Szolnok Megyei Néplap 1956. október 24. 1. p.

3.
A Minisztertanács a rendbontások megakadályozására utasítja a helyi tanácsokat

1956. október 24.

Távmondat

A Minisztertanács Titkárságától

Budapest

Utasítás az összes járási, megyei, városi végrehajtó bizottságnak!

A párt központi vezetősége, a kormány együtt, Budapest öntudatos munkásaival mindent megtesz, hogy a fasiszta csőcselék rablását, fosztogatását megakadályozza.

Tudjuk, hogy a végrehajtó bizottságok a párt, a kormány mögött állnak. A helyzet természetesen súlyos. Minden vezetőnek érezni kell a felelősséget. Nem kevesebbről van szó, mint a munkás-paraszt hatalom megdöntésére szervezett ellenforradalmi banditák terror cselekményeiről, rablásairól, lázító tevékenységéről.

Ebben a helyzetben elvárjuk a végrehajtó bizottságok minden tagjától, hogy községükben, városukban, megyéjükben tartsanak rendet, fegyelmet, nyugtassák meg a lakosságot, akadályozzák meg, hogy a fosztogatás kiterjedjen.

Biztosítsák városukban, községükben a normális munkát, a törvényes rendet.

Meg vagyunk győződve arról, hogy elvtársaink, a végrehajtó bizottság tagjai, akik olyan sok nehéz helyzetben megállták helyüket, most is teljes erejükkel a demokrácia, a szocializmus, a munkáshatalom, oldalán állnak, szívvel-lélekkel.

A párt, a kormány nagy erőfeszítéseket tesz. A Központi Vezetőség fontos határozatokat hozott. E határozatok nyilvánosságra hozása sajtón, rádión keresztül adott lehetőségek között sürgősen megtörténik. Ennek végrehajtására utasítom mindenütt az elvtársakat.

Még egyszer felszólítok minden elvtársat, személyes felelősséggel akadályozzák meg, hogy a rendbontás a vidéki városokban, községekben kiterjedjen, a rendzavarókat azonnal vonják felelősségre, szorosan működjenek együtt a rendőrséggel és az államvédelmi szervekkel.

Budapest, 1956. október 24-én.

Forrás: SZML XXXV. 61. fond, VIII. fcs. 1956. 3. ő. e. 4. p.

Jegyzet: A „fasiszta csőcselék” fosztogatásának és a rendbontás vidékre kiterjedésének megakadályozására vonatkozó távmondatot Apró Antal (1913-1994) miniszterelnök-helyettes nevével szignálták. Apró az MDP 1956. október 23-24-én éjjel alakult Katonai Bizottságának is tagja volt.

4.
A Szolnoki MÁV Járműjavító Vállalattól az MDP Központi Vezetőségéhez érkezett levél

1956. október 24.

A Szolnoki Járműjavító Üzemi Vállalat dolgozói egy emberként elítélik az ellenforradalmi erők fasiszta provokációját, amelynek komoly következményei vannak mind emberéletben, mind anyagi károkban. Egyetemi ifjúságunk békés tüntetését a fasiszta ellenforradalmi szervezet fegyvereket szerezve felhasználta. Megtámadta középületeinket, állomásainkat és ott rombolásokat végeztek. Kérjük kormányunkat, hogy a provokációk értelmi szerzőit szigorúan vonják felelősségre. Mindezeket a dolgokat mélységesen elítéljük, mert egy lépéssel sem vitték előbbre, hogy a dolgozók életszínvonala megjavuljon, sőt ezek a ténykedések hátráltatják a dolgozók követeléseinek megvalósítását. A Szolnoki Járműjavító Üzemi Vállalat dolgozói és valamennyi vasutas ezekben a nehéz napokban a nehéz órákban is helyükön állva, munkájukat becsülettel végezve, bíznak Központi Vezetőségünkben, kormányunkban és azt teljes erővel a Szolnoki Járműjavító Üzemi Vállalat valamennyi dolgozója is támogatni fogja.

Forrás: PIL 290. f. 1/17. ő. e. 54. p.

Jegyzet: A levelet az üzem pártszervezete fogalmazta, anélkül, hogy a dolgozókat erről tájékoztatták volna.

5.
Az MDP Szolnok Megyei Bizottságától a Központi Vezetőségnek küldött jelentés

1956. október 25.

Szolnok:

Tömegek az utcán vannak, egyelőre csendben, amnesztiát követelnek. A posta felé vonultak, de a szovjet tankok visszanyomták őket, nem lőttek rájuk. A röpcédulák az ideiglenes kormánnyal kapcsolatban már lent vannak.

Szolnokon a tüntetés elült, fegyvert nem használtak. Egyetlen lövés volt a levegőbe. Erős szovjetellenes kiabálások. A megyei-járási pártbizottság tábláit leverték, ablakokat betörtek. A városban a vörös csillagokat levették. Az egyetemisták mérsékelten, rendesen viselkedtek. Járműjavítói vasutasok voltak, közöttük részegek. Menet közben a társaság kicserélődött. A fiatalok csinálták a lármát. A szovjet emlékművet le akarták dönteni, nem tudták. Kátránnyal mázolták be. Meg akarták szerezni a hangos híradót – nem sikerült. Bejöttek magyar tisztek – rendesen viselkedtek. Tüntetés után a csőcselék egy szabó ktsz-t akart kirabolni – nem tudták.

Kunhegyesen is volt zavargás, de az elvtársak megerősítették fegyveres erővel.

Tiszasas: Ég a Rákóczi Tsz kazla, már oltják.

Forrás: PIL f. 1/19. ő. e. 22-23. p.

{fel}