BEVEZETÉS

A dokumentumkötet összeállításának célja, elvei és módszere

Az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából összeállított kiadvánnyal elsősorban a Szolnok megyei események kutatásának lehetőségeire kívánjuk felhívni a figyelmet. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Verseghy Ferenc Könyvtár 1989-ben a sajtóforrásokat[1], a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár 2003-ban a szolnoki rádióadón sugárzott híranyagot[2] már megjelentette, most kizárólag levéltári dokumentumokat adunk közre. Kivételt csupán három újságcikk, az 1956. október 23-án tartott szolnoki egyetemi gyűlésről, Kádár János november 4-én a megyei pártbizottságon tett látogatásáról írt tudósítás, továbbá a krakkói diákok szolidaritási gyűlésén megfogalmazott és a lengyel sajtóban közölt levél képez. Ugyanis ezekről a fontos eseményekről levéltári források nem álltak rendelkezésünkre. Bár az 1956-os Szolnok megyei vonatkozású, levéltári iratanyag teljes egészének publikálására terjedelmi és szerkesztési okokból nem törekedhettünk, bízunk abban, hogy a bemutatott dokumentumokkal a községük és városuk múltja iránt érdeklődőket további kutatásokra, a forradalom helyi eseményeinek minél teljesebb feltárására ösztönözzük.

A kötet összeállítását széleskörű feltárómunka előzte meg. A közölt források legnagyobb részét az egykori megyei pártarchívum levéltárba került fondjai tartalmazzák. Számos dokumentum a tanácsi szervek közigazgatási iratanyagából és az 1957-58-ban lefolytatott politikai perek iratmellékleteiből származik. Mivel a forradalom jelentősebb eseményeinek résztvevőit Budapesten népbíróság ítélte el, a források egy részére a Pest Megyei Levéltárban bukkantunk rá. Az 1956 októberében, Szolnokról az MDP Központi Vezetőségének küldött pártbizottsági jelentéseket a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltárban őrzik, míg a forradalmi szervek jegyzőkönyveinek és iratainak jelentős hányadát az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában találtuk meg. Ezeket az iratokat, továbbá a Hadtörténeti Levéltár 1956-os vonatkozású anyagát ugyancsak átnéztük és a kötet összeállításához felhasználtuk.

A közölt dokumentumok 1956 október közepétől követik nyomon a Szolnok megyei eseményeket. Jóllehet eredeti célunk az október 23-a és november 4-e közötti időszak kiemelésére irányult, a levéltári anyag hiányosságai és a forradalom korántsem jelentéktelen utóélete miatt számos november második felében és decemberben keletkezett forrást is közreadtunk. Ám az 1957 februárjától tömeges méretűvé vált megtorlás mindenféle legális ellenzéki megnyilvánulást lehetetlenné tett, s a restaurált párt- és tanácsi apparátus intézkedéseit tükröző dokumentumok publikálása már nem állt szándékunkban.

A forrásokat keletkezésük időpontja szerint, naponként csoportosítottuk. Az adott napon belül a megyei szervekre és Szolnokra, a megyeszékhelyre vonatkozó jegyzőkönyveket, iratokat, felhívásokat stb. előre helyeztük és ezek után betűrendben követik egymást a többi településsel kapcsolatos dokumentumok. A járási forradalmi tanácsokat nem soroltuk előbbre, és a velük azonos közigazgatási szinten lévő városokat sem különítettük el a községektől. Az olvasó számára bizonyára szembetűnik a dokumentumok keletkezési hely szerinti egyenetlen megoszlása. A megyeszékhely után leggyakrabban a tiszántúli települések; Karcag, Kunhegyes, Kunszentmárton és Tiszaföldvár nevével találkozunk, míg a Jászság Jászberény kivételével igencsak alul reprezentált. Ennek oka elsősorban a forradalom területileg eltérő radikalizmusában rejlik. Ugyanis az 1956 októberében-novemberében keletkezett iratok túlnyomó részét később megsemmisítették. Kivételt képeztek azonban a karhatalom és a rendőrség által lefoglalt jegyzőkönyvek, felhívások, plakátok, röplapok, nemzetőr igazolványok stb., melyeket a forradalom résztvevői ellen indított büntetőügyekben felhasználhattak. A tiszántúli radikálisabb események szereplői ellen gyakrabban kezdeményeztek bírósági eljárást, mint a jóval csendesebb jászsági településeken és a Szolnok környéki falvakban, ahol a forradalmi tanácsok megalakultak ugyan, ám a funkcionáriusok elűzésére, tagosított földek visszaadására és a téeszek feloszlatására alig került sor. A szembenállás a Kádár-kormánnyal a Tiszántúlon jóval élesebben nyilvánult meg és ez ugyancsak szaporította a büntetőperek számát és nagyobb arányúvá tette az iratlefoglalásokat, ami végül a dokumentumok fennmaradását is elősegítette.

A kötet lapjai közé illusztrációkat; plakátok, röplapok és felhívások másolatát helyeztük el. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei és a Pest Megyei Levéltárban őrzött fényképeket a külön függelékben közöltük, mivel valamennyi felvétel egyetlen napon, az 1956. október 26-án, Szolnokon lezajlott eseményekről készült. A forrásokat számos esetben rövidítve, a kevésbé fontos részeket elhagyva közöltük. Ugyancsak kihagytuk az ülésjegyzőkönyvekből a személyes vádaskodásokat és rágalmazásokat. A Rákosi-rendszer funkcionáriusaira vonatkozó negatív minősítéseket, önkényeskedéseik és visszaéléseik felemlegetését azonban meghagytuk, amennyiben ezek közszereplői tevékenységükhöz kapcsolódtak. Az általunk végzett rövidítéseket pontozással jelöltük.

A Szolnok Megyei Forradalmi Munkástanácsának hiányosan fennmaradt dokumentumait különösebb válogatás nélkül igyekeztünk megjelentetni. A járási forradalmi szervek rendelkezésünkre álló jegyzőkönyveit is közöltük többségükben, ugyanis több településre vonatkozó adatokat tartalmaznak, ám a városok és községek anyagában már szelektálást végeztünk. Ugyanazon a napon keletkezett jegyzőkönyvek és iratok közül településenként lehetőleg csak egyet-egyet adtunk közre. Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes és Tiszaföldvár esetében, ahonnan szinte minden napról maradt valamilyen forrás, még fokozottabban szelektáltunk és csak a fontosabbnak tartott dokumentumokat jelentettük meg. A kiadvány sajnos, még a több levéltárban végzett hosszas kutatómunka ellenére is, jelentős területi aránytalanságot tükröz, mivel a hiányzó dokumentumokat a legteljesebb igényű feltárásokkal sem lehet pótolni. Az eredeti szöveghez csupán a legszükségesebb esetekben fűztünk jegyzet formájában magyarázatot, amennyiben ezt a tartalom értelmezéséhez célszerűnek láttuk, vagy a benne leírt események és személynevek szükségessé tették.

A dokumentumok eredeti szövegében igen sok helyesírási hiba található, ami egyébként az 1950-es években az alsóbb fokú közigazgatási szervek adminisztrációjára általánosan jellemző volt. Ugyanis az 1940-es évek végén szélnek eresztették a képzettebb adminisztratív munkaerőket, és tekintet nélkül az iskolai végzettségre, politikai osztályszempontok szerint töltötték be megürült álláshelyeiket. A források szövegének fogalmazása és stílusa hasonlóan rossz, helyenként szinte már nehezen érthető. A helyesírási hibákat lehetőségeink szerint igyekeztünk kijavítani, ám a stílusbeli hibákat a szöveghűség követelménye miatt nem korrigáltuk. A megyei szervek és a nagyobb települések esetében kevesebb, a községi tanácsok, tsz-ek, kisebb üzemek irataiban és jegyzőkönyveiben nagyon sok, soronként és mondatonként több hibával találkoztunk. Számos szerv csupán az 1956-os forradalom rövid időszakában működött, és egységes elnevezésük sem alakulhatott ki. Különböző, a nyelvi szabatosságtól igencsak eltérő megjelöléseket és rövidítéseket használtak írásban, szóban egyaránt a helyi forradalmi és munkástanácsok esetében. Nevüket nemcsak átszervezésükkor változtatták meg, hanem szubjektív módon, a jegyzőkönyvvezető és a felszólaló személyek egyéni megfogalmazásainak megfelelően rögzítették. A helyesírási hibák kiküszöbölése már ezért sem lehetett teljes és tökéletes.

A bevezető, megyetörténeti rész lábjegyzeteiben és az egyes dokumentumok után első előforduláskor lehetőleg teljes szöveggel tüntettük fel a források lelőhelyét és az iratképző szervek nevét. Ám a későbbiekben csupán az iratőrző intézmény, többnyire levéltár, nevének rövidítésével, a fond-törzsszámok, fondszámok, állagok jelével és az iratok iktatószámával, illetve a jegyzőkönyvi határozatok számával, esetleg keletkezésük időpontjával jelöltük a lelőhelyet.

{fel}