A pályája csúcsára érkezett, érett költő fölzaklatóan szép, megszenvedett verseit olvashatja ebben a kötetben a kedves olvasó. Az elmúlt néhány esztendő java termését. Miközben ezek a versek születtek, Serfőző Simon összegző, gyűjteményes köteteket adott közre a Püski Kiadónál: Gyerekidő I., II., III., (regény) 2002.; Közel, távol (versek) 2003.; Mindenáron (drámák) 2005, és ebben az évben látott napvilágot Még nincs vége című könyve, amely publicisztikákat, riportokat és a szerzővel készült interjúkat tartalmaz.
Akik ismerik és szeretik Serfőző költészetét, nem fognak csalódni új kötetében: a stílus, a jellegzetes serfőzői beszédmód a régi, de költészetében új színek is megjelennek, hangsúlyeltolódások figyelhetők meg. A közéleti, a társadalmi problémákat feszegető versek mellett a korábbiaknál hangsúlyosabban vannak jelen a magánéleti témák.
Szenvedélyes szerelmes verseket is olvashatunk a kötet lapjain. Az ifjúságot megidéző versekben megjelenik a nosztalgia. Líraibb költészet mutatkozik meg ebben a kötetben, artisztikusabb is a korábbiaknál. Személyesebb, és ez csak előnyére válik a serfőzői versvilágnak. A kötet legkiemelkedőbb darabjai a szeretteit, pályatársait elsirató rekviemszerű költemények, közülük nem egy katartikus erejű.
Ez a kötet Serfőző Simont új oldaláról mutatja be, költészete gazdagodásának és elmélyülésének lehetünk tanúi.