|
|
|
|
Iluh István: |
Verseghy Ferenc
Elektronikus Könyvtár |
|
|
|
Kit érdekel a pattogó virág
Lágy szonettek király-múmiák
Élő színházat mi magunk rendezünk
Ezek jobb művek hűbb tragédiák
Király mese kölyöknek altató
Viszálykodás királyok sorsa az
Amit mi rendezünk élő és való
A sors betűzte és minden szó igaz
Innen kezdődik minden alulról
Itt ismétül minden újra
Innen kezdődik hazulról
Százszor ezerszer újra-meg-újra
A vidámságot hordjuk magunkkal
Arcunkon a szétdörzsölt könnyet
A szentképeken látott forradalmak
Lelkünkben dübörögnek
Iszunk verekszünk ütjük egymást
A jó véges a rossz örök
A lehetőségből mi marad más
Mint a komfortos börtönök
Nincs kiút aki itt jön világra
Innen hal el ideje-korán
Ítéltetve léte nyomorúságra
Kiszolgáltatva élünk és ostobán
(1964)
Már csak egy vadgalamb
Maradt velük
Egynéhány verébke
Egy ló egy tehénke
Egy kamra
Néhány egérke
Egy párna
Egy tornyos ágy
Egy asztal egy lábas
Egy macska
Egy kutya
Egy villámvert akác
Néhány tyúk
Pár jérce
Egy sublót két tányér
Két pohár
Két kanál
Két támlás-szék egy csésze
Egy ón-szürke ég
Egy pár vén cseléd
S.O.S.-t jelez
A lecsavart lámpa fénye
Eltemettük apátokat
Nem jöttetek a temetésre
Leveleimre
Nem válaszoltok
Több mint egy éve
Drága fiam gyertek mert baj van
Kórházba kerültem
Nem tudom mi lesz velem
Kedves gyerekem
A lovat a tehenet eladtam
A jószágokért
Százezer forintot kaptam
A malacokat is eladom
És a kertet
A házra is akadt vevő
Ha tudtok gyertek
Csókol szerető anyátok
Isten legyen velünk
Édesanyám megkaptuk leveled
Megyünk-megyünk-megyünk
Édesanyám
A házat ne add oda százezerért
Ne pocsékold el
Száztízet is megér
Karácsonykor megbeszéljük
Mi legyen veled
Addig is csókol szerető fiad
És menyed
Hová sietsz ezen a kora nyári hajnalon
A gyárba igyekszem
Mennyit aludtál vajon
Későn fekszem
A Göncölszekér nyikorgó kereke altat
Hajnalcsillag csilingelése ébreszt
Amikor kirojtolódik a nap sugara
Megetetem a malacot összeszedem a tyúktojást
Kettőt megfőzök reggelire a szalonna mellé
Több gyár van ezen az útvonalon zsúfolt a busz
Rálélegzünk egymás arcára
Ilyenkor kávé- és bagószagú az egész világ
Télen elviselhetőbb az összeszorított hömpölygés
Három perc alatt átöltözöm
Tegnap száz darab fékdobot öntöttünk
Kéregöntéssel mert bírni kell a fékdobnak
A rohanás súrlódó visszafogottságát
A felrobbanó pillanat lassuló fuldoklását
Van mikor hatvanfokos hőségben nem izzadok
Éjszaka csorog rólam a veríték
Félek a szilikózistól az öntvénypor
Lerakódik a tüdőcsúcsokba ez olyan érzés
Mintha sáros lenne a lélek
Minden fizetéskor megkapom a veszélyességit
Huszonnyolcforintnegyvenfillért
Hova igyekszem dolgozni szeretek dolgozni
Este elalvás előtt
Apró didergések mászkálnak
Bőröm alatt
Félek
Túlalszom az óracsörgést
Késtem már el a gyárból
Ez nagyon szégyenletes
A mentegetőzés a portásnál kezdődik
Nincsenek jó kifogásaim
A rendész dátumoz
A főgóré jegyez
A művezető rám hunyorít
Mindezekre köpök
De a brigád előtt úgy érzem
Mintha öt zsák szégyenem volna
Gépgyár öntöde
Hetven fok meleg
Porköd-délibáb remeg
Az öntőplaccon
A formák felett
Izzanak
A megtelt kokillák
Vörösen mint a nap
Hörbölik a folyékony vasat
Mintha csak
Szomjukat oltva innák
Vagy mintha a vacak
Vegyespálinkát
Nyelnék a feneketlen gyomrú
Alkoholisták
Megtelnek s kiürülnek
Az öblös tégelyek
S megfeszülnek
Az izzadság-gyöngyös izmok
A szikra pattog
S ha löttyen robban
A fekete homok gőzölög
A tenyér ha fényes
Az öntő beleköp
Szekrényt bont aki rámol
Az izzó kokillák között
A munkás is lángol
A fekete homok egyszerre izzik
S gőzölög
Az arc egyforma mind mind
Így fogjad így-így ügyesen
Fordítsd finoman látod így
Pereg vinklibe sebesen
Száll-száll az ív
Így fordítsd így-így ügyesen
Emeld meg lazán szép a sík
Pereg vinklibe sebesen
Száll-száll az ív
Így tedd le így-így ügyesen
Tíz-húsz-huszonöt s újra tíz
Pereg vinklibe sebesen
Száll-száll az ív
Így emeld így-így ügyesen
Fordítsd finoman látod így
Mázsaszámra pereg sebesen
Száll-száll az ív
Mi vagyok s mijeim vannak
Kérdezik serpenyő-fejű értékmérők
Van egy lakásom s azon ablak
Néhány albérlő csótány
Félelem-zsúfolt földrengést érző szívem
S egy pár jól megrugdosott bokám
Van egy háborúval-szennyezett gyerekkorom
Több mint harminc szabadsággal gyöngyözött
Nehéz és szép munkaévem
Megkuporgatott krajcárjaimat
Elnyelte uzsorakamat
Bár sose akartam magamon kívül
Átmenteni a holnapnak csak magamat
A bizományi nem adna sokat
Ingóságaim limlomáért
Faggatóim mim-vanolóim mim-nincselőim
Azért a jövőre hagyok egy vers-madarat
Reggel korán kel
Kávét főz reggelit készít
Óvatosan hogy ne zavarja a családot
Siet a buszmegállóig
S közben azon töpreng
Eloltotta-e a tűzhelyen a lángot
Az ötszáztizenkilencedik
Szoknya aljának a beszegése
Után jut eszébe
Hogy a villanyszámláért
Tegnap
Ugyanennyit fizetett
Vasárnap sörözni mennek
Eltörik a lábát a búnak
A villanyszámlás
Ha másnap becsönget
Az ajtó mögött némán
Lapulnak
Nem hiszem hogy csak arra futja
Hogy italboltok
Teleköpködött pultjai előtt
Ácsorogj míg
A csorba pohárba öntött
Egy-két fröccsödért
Rád vigyorog egy fruska
S a lebuj gojzervarrásig érő
Szennyét taposva
Várod hogy a megcsalt szeretők
A halálfejjel tetovált öklűek
Kihívjanak egy alvilági tusra
A libákat etesd meg délben
A tyúkoknak daráltam szemet
A macskának add oda ebédre
A maradék tejet
Feküdj le aludj nyugodtan
Kések van egy kis dolgom
Át kell ugrani ma lesz háztáji
Osztás a Holdon
Sietek vissza de ha akarsz
A rakéta-buszba ülj be
De ne gyere el a Holdig
Várjál meg kint az űrben
Vigyázz a menetrend változott
Az erre átváltott arra
Itt-ott eltér egy kicsit
S jobbra mutat a balra
Holdi jelt hozok magammal
S a gallérom fel lesz gyűrve
Hogy ne tévessz össze más alakkal
Az evilági zűrben
Fólia alatt
Sárgul a nyár
Plasztikfa
Égnemű földnemű
Mű mű mű
Minden mű
A munkabakancs
Még marhabőr
A középületek csodás
Sorai között
Egy bakancsos öreg
Félve inogva lép
Restelli a patkó ütemét
Nagy szándékú apró dolgaink
Tenni a jóért s ez a szép
Kikaparjuk a föld alól
A fémet a félholt mögül a fényt
Csákányainknak elveszi élét
A föld szívéig átfagyott agyag
Faragjuk tenyerünk kérgét
Nem sírunk soha a szépért
Érte csak tenni s küzdeni szabad
Ha nem lennénk mi ki ásna árkot
Ki vinne vállain zsákot
Ki öntene az elképzelésnek
Acélvázat könnyű szárnyakat
Ki lenne az aki a nyárnak
Tikkadt melegét hordaná arcán
Ki adna lelket a gyárnak
Ki adna arcot a pusztaságnak
Ki szolgálná istenét balgán
Ki állná el a kegyeltek elől
Útját a homályos árnynak
Ki hallaná ha pihenni ledől
Vijjogását a szalmazsáknak
Ki restellné s tagadná másnak
Ahol lakik szegényes negyed
Ki vetne porhanyós ágyat
A földbe ki szórna éltető szemet
Hórihorgas nagy álmainkat
Ki rakná körbe fénnyel
Szisszenésekre robbant
Kiáltásainkat
Ki rejtené el
Ki ásná fel az elsüllyedt világ
Ősi tárgyait
Ki rakná meg a dünnyögő kohók
Tűztartályait
Ki húzná ki a gőzkazánokból
A meddő tüzet
A jószág alól az almot
S a jászolba ki hordana
Illatos füvet
Ki szedné össze a kukát
Ki ásna kertet olcsón
S ki hagyná ott ujjai nyomát
A kocsis bortól
Kiürült korsón
Nagy szándékú apró dolgaink
Tenni a jóért s ez a szép
Kikaparjuk a föld alól
A fémet a felhők mögül a fényt
Ma még éjszakás vagyok
Csillag-raj
Veri homlokom
A szememben
Meghalt egy bogár
Megkönnyezem
De nem gyászolom
A táj fölött szél köröz
Szedi a nyár a horgonyt
A rét fölé az őszi köd
Szürke lobogót bont
*
Megüti arcát a táj
Fáj neki s belejajdul
Menni készül a nyár
A lomb hegye barnul
Fűszálak hadonásznak
Derékig rozsdamartan
Arany pénzüket az ágak
Szórják pergetik halkan
*
A szél hangja sziszegős
Sápadt beteges a fűszál
Ökörnyál fátyolos égre
Felhőt terelget az ősz
Temetkezik a természet
Föld alá levél alá
Moccan s feslik a fészek
Mintha az ágyra az enyészet
Szállt volna rá
Még egy darázs nagy sietve
Végigpásztázza a tájat
A fűszálon egy tarka lepke
Álmodik arany-szárnyat
Neked is menni kell szép nyár
Rozsdálló tájak felett
Őszi köd sétál
Késnek a reggelek
Melengetik tört gerincüket
Összébb bújnak a dombok
Zizegve jelzik röptüket
Megsárgult lombok
Földig érnek a fellegek
Ónos esővel rakottan
A nap aprókat lépeget
Varjú kiáltoz kárvallottan
*
Ón-színű alkonyi homály
Settenkedik a fák alatt
Elszállt a tarkalepke-nyár
A föld bordái látszanak
Mikor jön már és hozza
A tavasz a fényt
A Tisza-partra
Bearanyozni a reményt
Mikor emeli már álmodozva
Virágait
Csillagokig a bodza
Mikor akar már csendes
Vidám kölyök lenni
A szél
S pajkosan a kedves
Lányok hajába túrni
Mikor akar már szívünkből a tél
örökre elvonulni
Hámozza magáról a föld
A fagyos telet
Mint kés a krumpli héját
A megsebzett
Világ felett
Harsognak szél-szirénák
Száz erdőt fellármáz
Fénytüskés fényszálkás
Szélverte rezzenet
Hólejtőn hóvirág
Bujdosó holdvilág
Kezdődik égkongás
Zuhogó fényzsongás
A fűz a fűz a fűz a fűz
A víz fölé hajol
Kíváncsi rá a mély
Mit dalol mit dalol
Pipiskedik a nyárfa
Égverő koronáján
A mindenség ragyog
Mint arany húrok a hárfán
Zizegnek levél-csillagok
Szikrázik a hajnal
A mindenség lángol
Útra indul a Nap
Az ég kapujából
Ébrednek a dombok
A hegyek a völgyek
Madarat röptetnek
Az égre a tölgyek
A csecsemő a csók a kenyér
Koromízű a betevő falat
Koromszagú szellők suhannak
A kormos ég alatt
Kormos a fellegek arca
A város fölött szmogsátor remeg
Sápadt a tavasz beteg a nyár
Az elkábult fák csontig vedlenek
Megyek a fényrajok
Hulló pihéit szedni
S hallom ahogy
Örvénylik dohog
A súlyos végtelen
Körhintáján
A semmi
A napfény szemembe fröccsen
S úgy terül rám a végtelen
Mint koldusra
Elhasznált köpeny
A durcás ég alatt fázom
A szél fölém felleget mázol
Állok a sárpuha mélyben
A Göncöl se jut sehova
Semmi-kátyúnak örökös foglya
Úgy didereg a hűvös éjben
Mint a harmatos boglya
Jön a nagy fekete árnyék
Csönd mögé bú a lélek
Vajon hogy vannak apámék
Tudják-e rólam hogy élek
A kemencébe lobog-e rőzse
Kap-e tésztát a szakajtó
A császárfán terem-e körte
Nyávog-e a kapuajtó
Lobog a fekete árnyék
Zümmög az ablak alatt
Mielőtt hazatalálnék
Föld alá hullik a nap
Csepergünk záporozunk jaj nem szeret már minket az isten
Didergő szívünket megrepeszti
Azzal is megelégszünk már ha nyomorúságra ítél minket
Az utolsó falatot a halál veri ki a szánkból
És mi megsiratjuk az elmenőket mintha mi mennénk el innen
Izzanak a véres naplementék a fényes a véres-szájúak szája
A halandó már nem veszélyes
Csak mézes-mázos ragyogást teremjen az ostobák sokasága
Szakad az eső a megfeketedett fellegekből
Mi hullunk s mi szivárgunk az aszott földbe
Hogy ez a szegény világ általunk boruljon zöldbe
Csepergünk záporozunk jaj nem szeret minket az isten
Hiába öntözzük vérünkkel a reményt
Nem követi már arcunk a Napot féljük a fényt
Amit már túladagoltatok a cincogó lapulevélnek
Elpárologtak s feketelukak lettek a csillagok
Jaj nem szeret minket az isten
Gyászt fakasztó félelemmel lepecsételte a szánkat
Halállal bebalzsamozta madár-szívünket
Hét-szűk-örök-éwel-vert életűek lettünk
Heródes kufárjai a templomból kiverettettünk
A tengerek felől érkező fellegekből
Gyász-fehér hópihe milliók készülnek végső bevetésre
Vak-repülés a szennyezett földre
Emlékszem életem kezdetét megverték hetedhét háborúval
S az embereket egy kéményen át az égre lehelte a hőség
Kis bárányfelhőkké lettek a meredt-szemű égen
A virágok párzása idején amikor a kikelet
Utánozni szokta Jézus feltámadását
Emlékszem amikor tenger voltam a nagy forró szomjúság
Azt akarta hogy fellegeket álmodjak a gyémánt égre
S én a száraz leheletű tájak fölé
Álmodtam magamat friss felhőszakadásnak
Csepergünk záporozunk jaj nem szeret már minket az isten
Halállal bebalzsamozza madár-szívünket
És gyászt fakasztó félelemmel lepecsételi a szánkat
Jaj nem szeret már minket az isten
A végső kiáltást
Kinek adjam
A sóhajom
Kié legyen
Sorsom kirakata mögött
Ki látja
Vergődő szívem
Mindig olyan esetlen voltam
Elkerültek a nagy szerencsék
De ha a fűszálhoz lehajoltam
Vállamra szálltak a lepkék
Ő nyugtatott hogy
Ne idegeskedj
Ő aki a halállal ment szembenézni
Ő mondta nekem ne rettegj
Nem szabad félni
Ő mondta nekem hogy
Én vigyázzak
Magamra s nyugodtan igyak egyek
S el ne feledjek nyakamba sálat
Tenni
Bárhova megyek
Ő mondta nekem hogy
Ne aggódjak
Aki embert vajúdni ment e gyilkos földre
De én azóta is reszketek
És marja csikarja lelkemet
A félelem véres körme
Kátyúba zuhant az idő
Megbénultak a percek
Fájdalom remegtess
Félelem dideregtess
Semmije a zúgó térnek
Reménnyel kecsegtess
Három-perces-három-perces
Már csak perces
Élet-élet
Mondd hogy jól van
Súgd hogy élnek
(1977)
Nem tudom kinek hívnak
Látom fájdalmat lehel
Bádog-szürke arcod
Jössz múltbóli írmag
Mint aki ezen a napon
Átveti magát az ablakon
Mért sikolt akit szülnek
Mért sírnak magukra hagyva
Akik megvénülnek
Hol vagy már ilyen sokáig
A féltés ezer fajtája
Kering bennem
Didergésben állok bokáig
Vállig a félelemben
Hol vagy már azon tűnődöm
A bérház ablakán átszűrődöm
Az égen felhő méláz
Mentőkocsi szirénáz
A mélybe rögrózsák esnek
Kopognak esőcseppek
Forog forog a föld-lemez
A halál életet cserez
Hol vagy már azon tűnődöm
A halálon is átszűrődöm
Jött velem mindig jött velem
A bokrokon ha rózsa gyúlt
A nyár sodorta fényeken
A fény ragyogta réteken
A fény ha megfakult
Jött velem mindig jött velem
Az ég ha viharba borult
Ha csillagot szórt a végtelen
Jött velem mindig jött velem
Ha sírt a lomb ha múlt a nyár
Ha köd honolt a kerteken
Ha nem is akarta már
Jött velem mindig jött velem
Hullt a lomb ha sírt a nyár
Ha szíve volt örömtelen
Jött velem mindig jött velem
A túlsó partig elkísért
A halál fekete sirályait
Szíved vérmorzsáival
Eteted
Fölötted
Nem gyógyul be a föld
Mozdulatlanná dermedt évek
Lerágják lábad kalitkáját
Verstelenné fosztottál
Haláltalanná
Félelemtelenné
Mosolytalanná
Kő-nehezűvé
Rímtelenűvé
Nélküledűvé
Siratóvá
Hétfőt gyűlölővé
Keddért kiáltóvá
(1977)
Szelídülök már szelídülök
Villám-ütötten élek
Világgá szálló kiáltásaim
Jaj most kellenétek
Köhécselek szívem csendesebb
Nem gyötör fájó éhség
Szelídülök már szelídülök
Készülök elmúlásra
Utolsó dalom elfütyülöm
Nem maradhat a számban
Sorsom szigorúzz ne kegyelmezz
Arcomon lelkem a jelmez
Viszem cipelem tele zsákom
Alóla olykor ki se látszom
Fáradok s mintha nehezedne
Pedig csak sors van beleszedve
Tudom letelik s egyszer utolsó
Útjára indul a korsó
Nem álmodom
Hallom a tengerek hangját
Látom a fűszálakon
Imádkozni a hangyát
Nem álmodom
Látom süllyedni a hegyet
Életem feláldozom
Azért aki élni szeret
Nem álmodom
Érzem a forrás mérgezett
Helyre hogy hozom
Tengernyi vétkemet
Nem álmodom
Emészt a nyomorúság
S a számban forgatom
Dózsa György húsát
Nem álmodom
Hallom a barmok nyögnek
A férgek boldogon
Élnek félve a többek
Holnaptól kezdve
Mindig holnaptól kezdve
Szabadra eresztve
S nem kirekesztve
Élek
Életem hétfője keddje
Átvált ünnepekre
Síkság-életemre
Nem jön
Vak-napra vak-este
Holnaptól kezdve
Hegy-vasárnap
Domb-szombat
Nap-seregélyek
Öröm-terebélyek
Jönnek
Csillag-cserepes éjek
Holnaptól kezdve
Nem kirekesztve
Élek
Holnaptól kezdve
Hétfőn szivárvány
S kedden mi vár rám
Szerdán letörnek
Csütörtökön gyötörnek
Pénteken ölnek
Szombaton szeretnek
Vasárnap temetnek
Holnaptól kezdve
Péntek jön keddre
Félek
Január fázom
Február
Még mindig
Március ázom
Mint mindig
Április
Bolondját járom
Mint mindig
Május
A nyarat várom
Mint mindig
Június lángol
Július éget
Mint mindig
Augusztus
Gazdag
Mint mindig
Szeptember sarjús
Október varjús
Mint mindig
November ködös
Mint mindig
December tél van
Mint mindig
Mint mindig
Mint mindig
Eszter Eszter ne csüggedj
ne csüggedj
A hétköznap nem ünnep
nem ünnep
Eszter Eszter ne csüggedj
ne csüggedj
A vasárnap sem ünnep
nem ünnep
Eszter Eszter ne csüggedj
ne csüggedj
Hisz az ünnep sem ünnep
nem ünnep
Eszter Eszter ne csüggedj
ne csüggedj
Az életünk sem ünnep
nem ünnep
Kotorásztak-e
A szíveden
Vasmarokkal
Megdobáltak-e
Vasmagokkal
Tereltek-e
Halál elébe
Pálmaággal
Neved kicserélték-e
Hétjegyű számmal
Csontjaid
Lemérték-e
Hajad lemetélték-e
Tereltek-e
Dózerbogárral
Dózerbogár berreg a tájon
A harangok S.O.S.-t vernek
Most szakad most tépődik
Gyökereitől a gyermek
Összebújnak a dombok
A templomok égre néznek
Dideregnek a csontok
A félelem egyre mélyebb
Zokogás rázza a szorost
A vándor ha arra megy
Remeg a fold mintha most
Bújna világra a hegy
Ráterítik a nagy halottra
A falura a falu porát
S benövi a semmi bokra
Az ezer év alkotta csodát
Kirabolt fészek a táj
Nincs szárnya a szónak
Sápadt beteg a nyár
Üres csutka a holnap
Útra kelnek a dombok
A mezők a rétek a fák
A dalos dorombok
A hegedűk a citerák
Jönnek haza a völgyek
Világgá visz az út
Elindulnak a tölgyek
A halálra szánt faluk
Jönnek az ereszek
Alól a hű füsti fecskék
A hajnalok a reggelek
A nappalok az esték
Jönnek és már a mindenek
Kitépődnek a tájból
Nyomukba a semmik nincslenek
A semmin a semmi lángol
Vér szivárog a földből
Hazám hol van a haza
Kitépi magát tőből
S hazát keres a fa
Tépődik szakad a lomb
Szűkül a messzeség
Minden egymáson szorong
Elérhető az ég
Lelünk-e hazára fiúk
Hazánkra túl hazánkon
Izzik a macskakő fiúk
Táncolunk kő-parázson
Hazánkból hazánkba fiúk
Hazából át hazánkon
Nincsenek ünnepek fiúk
December zúg a fákon
Marad-e örökre fiúk
Nevünk a kopjafákon
Úgy menjünk világgá fiúk
A szem hogy haza lásson
Jönnek a szobrok a faluk
Hallom léptük koppan
Hazám nyiss nekik kaput
Országnyi templomodban
Dózerbogár berreg a tájon
A harangok S.O.S-t vernek
Most szakad most tépődik
Gyökereitől a gyermek
Izzik a macskakő fiúk
Táncolunk kő-parázson
Úgy menjünk világgá fiúk
A szem hogy haza lásson
Egy hajnal két hajnal
Száműzött szél nyargal
Egy haza két haza
Melyikbe érsz haza
Egy felleg két felleg
Mindkettő mért ver meg
Egy páva két páva
Nap süt rád hétágra
Egy tenyér két tenyér
Arcomhoz kétszer ér
Egy arany két arany
Nyelv alatt béka van
Egy hajnal két hajnal
Száműzött szél nyargal
Egy páva két páva
Nap süt rád hétágra
Egy haza két haza
Melyikbe érsz haza
A hant süpped
A fejfa rozsdáll
Ősi törvények szerint
A kutya ugat a pénz legyint
A történelem megint
Játszik
A Föld lassan kering
A Nap lustán ásít
A fél-világ dundi
A másik ösztövér
Két milliárd girhes
A többi kövér
Lassan könnyűvé válok
Alkonnyal takaródzom
A földön átszivárgok
Hát ennyi a sorsom
Alkonnyal takarózva
Érek éjszakámig
Anyám csontjaiba fogózva
Maradok föld-halálig
Alföldkutatásért Alapítvány, Kisújszállás
Botka Lajosné önkormányzati képviselő, Szolnok
György Ferenc önkormányzati képviselő, Szolnok
Hozam Rt., Szolnok
Jász-Nagykun-Szolnok Megye Önkormányzata
Káplár József önkormányzati képviselő, Szolnok
Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. Szolnoki Fiókja
Mezőgép Rt., Szolnok
Dr. Nagy Rózsa önkormányzati képviselő, Szolnok
Polgármesteri Hivatal, Szolnok
Polgármesteri Hivatal, Törökszentmiklós
Tóth István országgyűlési képviselő
WÉS Rt. Szolnok
Iluh István 1936-ban született Törökszentmiklóson. Előbb szülővárosában, majd jelenlegi lakóhelyén, Szolnokon, tégla- vas- és papírgyári munkás. Eddig három könyve jelent meg. 1976-ban a Magvető Jó reggelt fény... címen verseskötetét, két évvel később a szolnoki Verseghy könyvtár gyermekversgyűjteményét, a Szélsárkányt adta ki. Önéletírása, a Boglyába gyűjtött napjaim idén látott napvilágot az Agacsi Kiadó gondozásában.
*
Markáns hangú költőt szerethet meg az olvasó ebben a kötetben. Írhat Iluh István a külvárosok embereket faló gyárairól, a természet jelenségeiről, a családról, a halálról, bármiről, megragad bennünket a tehetség ereje és a megélt sors hitelessége. Egy tiszta embert és egy tiszta hangot ismerhetünk meg ebben a könyvben. Ideje felfedeznünk magunknak Iluh Istvánt.