Menny és pokol

Mint a lovak

10 órakor értük el a galíciai határt. Egy erdő szélén lelógereztünk. A bakancsot levetettem a kapcát és a lábamat szárítni. Fél óra múlva riadó, uccu!

Nem mehetünk Magyarország felé, csak haladunk Orosz-Lengyelország felé.

14-én vártuk a kozákokat. A menázsit kocsi hozta. Kenyeret egy hétre adtak kettőt, azokban is árpadara és fűmag volt – mikor volt kenyér. Az eső mindig esik. November.

Liszgova, így mondják e hely nevét. A vidék lakatlan, a föld vetetlen, itt-ott egy megmaradt ház, egy-két ember, szomorúan néznek. A templomok épek mindenhol, ezeket kímélték.

A csűrt a ganétól kitisztítottuk, ott lett a laktanyánk. Június 10-e óta most vetkezhettünk le először.

Este hordják az ebédet, nappal nagyon jár a golyó. Sebesültek, sebesültek...

4-kor keltünk, 6-kor indultunk fa-utat csinálni este 6-ig. Utána bakancsot kellett vikszolni. Akié piszkos volt, 6 óra kurtavasat kapott. Kivették két zápfogamat.

Vasárnap. Menetelés dalolva, de nem ment. 40-50 évesek vagyunk. Feküdj, fel, feküdj, mire egy-két kénytelen dal.

Pucolás... Esik az eső, fürdünk a sárban. A főhadnagy úr lóháton jött.

Choloniev. Lefeküdni nem tudunk, csak ülni. A ruhánk csupa víz, didergünk. Másnap a főhadnagy úrnak lakást építettünk. Mikor készen lett, az oroszok lőttek. A főhadnagy úrnak dekungot kellett csinálni. Ástuk, amíg setét nem lett. A főhadnagy úr, meg az őrmester úr, meg mások is, kimentek egy laposra, hogy ne érjék őket a snaprelek. Mi ástunk.

Esik.

Megyünk Mostivilkibe. Esik a hó, hideg van. A szerelvényt ma nem tettük le. 28-án volt az esküvés új királyunkra. Cigarettát nem kapunk. Étkezés volt, 2 vekni kenyér 5 napra fejenként, hús egy napra 20 deka nyersen, csontostul. Leves és csuszpájz. 13 deka szappan is járt volna, de nem kaptunk.

December 24. Ketten elmentünk karácsonyfát keresni, 3 óra múlva leltünk egyet, hazavittük, feldíszítettük. Mi lehet a családommal?

Ilyen embergyilkolás, mint most, még nem volt.

1917. január 6-án semmi különös. A háborúnak nincs nyoma, inkább valami nagy vásárnak mondható, nagy a sürgés-forgás. Elmúlt minden harci kedv, mind mehetnénk hazafelé.

Éheznek a lovak. Mi is éhezünk. De minket jobban szekíroznak.

21-én lefogtak tőlünk megint egy fél porció kenyeret. Mosty-Vielki. Őrség. Hordja a szél a havat a szemem közé.

Nem szabad a kenyeret meghámozni, a bakancsot szalonna darabokkal kenni. Ez a parancs. Már egy éve nem kaptunk szalonnát.

Az orosz foglyoknak nem szabad panaszkodnunk, hogy nincs kenyér, hogy nincs dohány. Igen sokat böjtölünk, de az ellenség nem tudhatja.

Az őrségen sebesen kell járni, kemény hideg van, nehéz a menés. A maródi szobán se jó, megfagy bent a víz.

Erős zord hideg van, a lábam rogyadozik, január 20-a óta másfél kenyeret kaptam. A gyomromban nagyot mozdul valami.

A hurkám egymást dörzsöli, nincs egyéb, csak zab. Az is gabonaféle. Jó édes íze van, csak sok a haja, azt nem tudom lenyelni. Hámoztam szemenként, úgy jó volt. Attól fogva zabot ettem.

Már az ágyút is mi húzzuk, mint a lovak. Jó lenne hazamenni. De hazajutok-e még?

Farkas enni

Én lenni magyar. Nagyon magyar. De volt rossz sors. Papa volt nagyon jó. Katona lenni 1913-ban. De lenni hadifogság. A Kárpátoknál. 1915-ben. Vitték Szibériába. Messze. Nagyon messze. Egy városba. Neve Troickoszavszk. Lágerba. A láger volt rossz. Volt orosz-mongol határ. Hogy menni haza? Jaj, hogy. Negyvenezer ember. Magyar, német, osztrák...

A nagy tisztek kapni ötven rubel. A vöröskereszt adni. Ez volt sok. De kiskatona nem kapni. Semmit. Kellett pénz csinálni. Lett forradalom. Oroszországban. De Szibériában nem. Még nem. Kiskatona lopni pisztoly. Lopni gránát. Adni forradalmárnak. Kapni ennivaló. Cserebere. Jönni vörösök. Nagyon jó, mondani vörösök. Ti adni pisztoly, adni gránát, ti lenni vörösök. Sorakozó lenni. Lépés indulj! Egész század. Mind magyar. Csak a nacsalnyik orosz. Fehér. Nem vörös. Nem szeretni vörös.

Egy város lenni egy nap vörös, más nap fehér. Jönni fehérek. Elfogni papa. Visszamenni láger. Akkor jönni vörösök. Papa sorakozó. Lépés indulj! Lenni harc. Lenni láger. Lenni harc. Lenni láger. Aztán nem lenni harc. Vége. De lenni láger. De papa volt jó. Volt nagyon jó. Tiszt megengedni neki város nem láger. De volt rabszolga. Dolgozott. Pénz nincs.

Papa sváb lenni. Magyar. Lakni Soroksár. Régen. Most Szibéria. Troickoszavszk. Egyszer ülni moziban. Két barát vele. Németek. Ott menni egy lány. Papa mondani, nagyon szép lány! Németül. A lány is mondott neki. Németül. Ő lett a mama.

Mama lenni szigorú. Mama lenni precíz. De most én mondani: köszönöm!

A papa volt nagyon jó. Nagyon kedves. Mindig dolgozni. Mindig csak rabszolga. Először a láger. Aztán a város. De rabszolga. Aztán ment szomszéd mongol város. Dolgozni. Reggel ment, este jött. Pénz nincs. Ennivaló van. Lenni jó. Volt 1924. Papa lenni építész. De Mongólia nem építeni. Csak kicsi. Ulan-Bator.

Lenni idegen. Nem mongol. Lenni gyanús. Aztán lenni sok baj. Öltek sok láma. Rombolni templomok. Volt 1937.

Papa menni láger. Volt 1939. Láger lenni Ulan-Bator. Mondani, lenni japán kém. Dobni bunker. Csak beton. Lenni négy hónap. Éjjel egy óra: papa vinni. Verni. Hol lenni japánok? Én nem ismerni japánok! Verni. Hol lenni japánok? Én nem ismerni japánok! Verni. Éjjel két óra: papa vinni bunker. Feküdni beton. Éjjel egy óra: Papa vinni. Verni. Hol lenni japánok? Én nem ismerni japánok! Verni. Négy hónap. Akkor láger. Papa dolgozni. Lenni rabszolga. Dolgozni. Pénz nincs. Ez nyolc év. Nyolc év lenni láger.

Mama lenni otthon. Munka nem lenni. Mondani: fasiszta! Mama volt német. Én lenni gyerek. Mondani: fasiszta. Én! Mondani iskola. Mondani utca. Ennivaló nem lenni. Szén nem lenni. Vinni zsák. Tenni bele szén. Szén lenni úton. Amerre Nalajh. Én hozni szén. Megfogni, megverni, mondani, ejnye, ejnye, capcara? Lenni éhség. Mama enni egy falat, én enni egy falat, többi falat vinni papa. Vinni láger. Jó őr lenni, hívni. Papa jönni. Én bedugni tányér drót alatt. Papa enni. Mint kutya. Másik nap menni láger. Vinni ennivaló. Rossz őr lenni, verni.

Ilyen élet. Volt sok év. Lenni idegen. Lenni fasiszta. Lenni a nép ellensége. Akarni valamit: lámpa piros. Mindig piros. Nem zöld. Én nem szeretni piros. Nem tanulni. Két év. Mondani: nem! Fasiszta nem! Nép ellensége nem! Tanulás kaput.

Papa volt nyugodt. Volt rendes. Tiszt engedni, aludni otthon. Éjjel. Nappal dolgozni láger. Lenni rabszolga. Pénz nincs. Szén nincs. Ennivaló nincs. Piros lenni. Mindig.

Sokszor menni pecázni. Papa menni, én menni. Papa mesélni. Én lenni magyar, mondani. Magyarország szép! Magyarország gyönyörű! Menni haza. Egy év. Következő év. De nem menni. Lenni új év. Papa mondani: menni haza. Menni Magyarország. De nem menni. Piros lenni. Nem zöld.

Én tanulni. Lenni orvos. Dolgozni öt nyugati megye. Öt megye: lenni egy sebész. Én. Kórház nem lenni. Út nem lenni. Rossz autó lenni. Sok munka lenni. Én lenni rabszolga. Pénz kicsi. Munka sok. Sok-sok. Lesz kaput. Jaj!

Lenni 1958. Jobbágy Károly költő segíteni. Papa menni haza. Menni Magyarország. Lenni magyar állampolgár. Örülni. De mama vérnyomás nagy Nem menni Magyarország. Én ápolni mama. Nem menni Magyarország. Csak papa menni. Hivatal engedni. Elhinni, hogy magyar. Régen nem hinni. Nem lenni papír. Akkor nem magyar. De Jobbágy Károly segíteni. Papa örülni. Menni Soroksár. Látni világháborús emlékmű. Látni a nevét. Látni a felirat: halott. Papa sírni. Nagyon. Írni levél Mongólia: intézni lakás, munka, jönni mama, gyerek. De mama lenni beteg. Nagyon. Agyvérzés. Lenni béna. Én ápolni. Nem menni. Aztán jönni levél. Nem papa írni. Jaj! Papa megvakulni. Agytumor. Aztán jönni távirat: azonnal jönni, papa meghalni! Jaj! Hogy menni? Mama beteg. Nagyon. Még tíz év. Én ápolni. Lenni orosz feleség. Gyűlölni magyar. Lenni két gyerek. Feleség tanítani: gyűlölni magyar! Nem ápolni mama. Én válni. Ápolni mama. Nem utazni. Nem menni temetés. Csak ápolni. Tíz év Akkor mama meghalni.

Én lenni idegen. Lenni a lámpa piros. Mit csinálni? Dolgozni. Pénz kicsi. Lenni rabszolga.

Aztán menni Magyarország. Látogatni. Magyarország szép. Gyönyörű. Nagyon. Én lélekben lenni magyar. Nagyon magyar. De nem tudni nyelv. Vagyok ott idegen. Ott is. Itt is. Hol lenni otthon? Magyarország? Mongólia?

Most itt lenni káosz. Mongol ember nem tudni demokrácia. Orosz ember nem tudni demokrácia. Mondanak mindent. Nem dolgozni. Beszélni. Csak beszélni. Gyűlölni orosz. Gyűlölni idegen. Gyűlölni Európa. Én idegen. Lenni életveszély. De hol élni? Magyarország? Nyugdíj kicsi. Lakás nincs. Lenni öreg: hatvanöt év.

Mongólia? Lenni káosz. Régen mondani: orosz jó. Most nem. Régen mondani: japán rossz. Most jó. Korea jó. Amerika jó. Barát. Mindig mást beszélni. Nem lenni biztos semmi. De kelleni a biztos! Nekem. Egy biztos kelleni! Lenni biztos Isten. Isten kell!

Én lenni Mongólia. Én lenni magyar. Utolsó mohikán lenni itt. Én meghalni, magyar nem lenni Mongólia.

Én öreg. Kaput itt. Mongólia. Itt temetni. Sír nem mély. Halott kihúzni farkas. Enni.

{fel} - {tovább}