Komolytalan besötétedés

Közös fénykép

Erre itt mifelénk halállal élet
még nem kezdett napot,
s nem fejezett be esztendőt.
A habokat leszámítva jól.
Gyógyíthatatlanul beteg szituáció.
Közeleg a szótő világvége.
Erre itt mifelénk
az elszalasztott szerencse
néhány nap múlva
vigyorogva váratlanul beállított.
Világjáró útlevélhordó.
Erre itt mifelénk
a madárkarneválon
hét dioptriás szemüvegben
jelent meg a sas.
Se nem alacsony, se nem magas.
Fajsúlytalanul is tartalmas.
Erre itt mifelénk a gyenge
igyekszik olyan gyorsan megszabadulni
az erőstől, amilyen gyorsan csak tud.
Erre itt mifelénk közös fénykép
készült a fegyver- és a rakétahordozóról.
A hirtelen feltámadt szél,
komolyra fordította a szót.

Ellenpont

Még a hőségnek se,
nemhogy a fagynak!
Még az örömnek se,
nemhogy a fájdalomnak!
Még akkor se,
ha a csönd tojja a szót!
Ha elvesztette
a játszmát a nemzet;
te már nem nyerhetsz!

Eldobta a felhő
a villámsulykot.
Növényevő állatok,
húsevő növények.

Prizma

Itt a rosszat megelőzve,
olykor elébed sietett a jó.
Itt a tetszetős dolgoknak
kijár a hangos ováció.
Itt hívásra elfutott a szerencse,
az átkok két marokkal szórásakor
váratlanul betoppant.
Mi az, hogy lincselés?
Merőben más, mint a kilincselés.
Itt az egyik szó csak évekkel
később csapja agyon a másik szót.
Itt az egyik tett, ha adakozásba kezd,
az őt követő cselekedet
türelmesen kivár.
Itt az önfeledten örülni tudás
sorrendben a tizedik
szabadon választott gyakorlat.
Itt mást mondani, és mást tenni:
gondosan elrejtett szegénységi
bizonyítvány.
Itt a munkájába elmerültet
kronológiai sorrendben
felsorakoztatott csöndek veszik körül.
Itt a balhé elviteléért kijár
a protokoll vállon veregetés.
Ideszületni alkalom
az életre termettség
bebizonyítására.

Addig innen sehová se

Sötétségben folytatódó világosság.
Váratlan fordulat következett be
a földről elrugaszkodás,
és a földre visszaérkezés között.
Szakadékszél és csődhelyzet.
Eredője mélységesen emberi:
Kár, hogy nem látszik a vége.
Azt, amit még nem tört ketté a kezdet.
A korábbiaknál semennyivel sem különb,
csak kényelmesebb. Eldobható,
és minden fittyre visszakövetelheted.
Előtte is és utána is csűrés-csavarás.
Alkalommal összhangba hozott
személyes példamutatás.
Kirítt az önmagadat fölülmúlás
a kontrasztos körülményekből.
Addig innen sehová se, míg ki nem vered
a fejedből a helyi időszámításhoz
igazított mondatokat!

A szétszéledés mechanizmusa

Álmot többnyire álom segít meg,
és nem lestrapált valóság.
Realitást rendszerint realitás húz csőbe,
és nem misztifikált tömegigény.
Feltűnéstől messze eső megrázkódtatás.
Annak, hogy előbb vagy utóbb
ki mibe keveredik bele: csak a jövő
szemszögéből nézve van jelentősége.
Beszélik, sötét folttá terebélyesedett
a többséghez igazodás támpontja.
Beszélik, a kívülről jövő nyomás
változtatta meg a fontossági sorrendet.
Jobban, mint bármikor, fokozott
odafigyelést kíván a vontatott élet poézise.
Itt a vége, de hol a végeredmény?
Ígéretes a dolog, ha a klasszicizmustól
kölcsönzött távlatot becsvágyad.
Nem várt meglepetést okozott
a szétszéledés mechanizmusa.

Megkésett beavatás

Ok nélkül tüntetted el a különbséget
a tekintélyre alapozott tévedés
és a rögeszmére épített karrier között.
Túlzásba vitt stílushajszolás.
Két kihagyott lényeg után,
öt egymást követő megtévesztő látszat.
Előtérben a siker koronázatlan királya.
Régen volt. Felhőfoltos égbolt.
Ami a múltban sohasem képezte
a szóbeszéd tárgyát,
ma mindenki arról beszél.
A szajkózás az ismeretszerzés csempészáruja.
Azt, amitől egy egész világ
omlana össze a szabályosban.
Nézd, mennyi egymást keresztező út,
keresztelő meg évről évre kevesebb.

Érintések

Azt, amit egyszerre
érintett meg a szél és a tenger.
Azt, amit elhappolt az öröklét
orra elől a pillanat.
Azt a nőt, vagy férfit,
akit megkímélt az élet
a cseberből vödörbe eséstől.
Azt végképp ne, ami rajta van
a bűnök tiltólistáján!
Férfias törvény,
anyámasszony katonája véletlen.
Elhiggyem? Ugyanazt a halat,
kétszer fogtad ki a folyóból.
Úgy, miként a szív forgatja a vért.
A nagyot és a kicsit
azonos méretű juss illesse meg!
A dolog csak akkor lehet kerek,
ha a részeredménybe
a naplementét is beleszámítod.

Ma csak gondolod

Tegnap írtad, ma csak gondolod:
Adja majd lejjebb is a telihold!

Pillanatra még csak-csak telik,
öröklétre már nem.
Véres az együttélés porondja.
„Az az este tett be nekem.”
Az Úr, aki mestere
az okos szónak,
már tegnap se hallatta a hangját.

Nyugvópontot idegeskedésben nem keresel

A Parnasszus szerkesztőinek

Árnyékra nem támaszkodsz, fényt nem löksz el magadtól.
Nyugvópontot idegeskedésben nem keresel.
Ha tűz van, ne a vízválasztóvonal felé fuss!
Ha visszataláltál a sor elejére,
első teendőd a mondat sikeres befejezése legyen!
Ez a borús, de nem fénytelen nap
illik a mögötted hagyott évekhez.
Utad emléktelen út, de arányosabban az,
mint az az útszakasz, amit világrajöveteledkor tettél meg.
Versed nem képzel magad alá életet, s mások feje fölé halált.
Versed nem piszkál bele a történelem darázsfészkébe.
Versed nem osztályoz sorsokat, nem ragoz hitet,
nem bocsát ki törvényt, nem von vissza halálos ítéletet.
Versed nem az élethez szolgáltat zenét,
és nem úgy táncol, ahogyan ezt
a cirkuszban felléptetett állat teszi.
Ez a vers a mondatok vérén élősködik.
Ez a vers mezsgye helyett nem akar autósztrádát,
vaku helyett vakot,
szűk szoknya helyett hét szűk esztendőt.
Ez a vers útbaigazítja a reggel munkába indulót,
és este hellyel kínálja a munkából megérkezőt.

Lebukó őstörténet

Te másként látod a jó helyzetét,
és aszerint is cselekszel.
Az érzékiség utolsó esti meséje.
Megtörtént az ajtó- és az ablakcsere.

A folyó felvágott ütőere
maradt továbbra is álmod hátországa.
A mosakodásra szánt időt,
sárdobálásra fordítottad.

Visszaélt hatalmi fölényével
az égbolt; porig megalázta
a kiszolgáltatott
helyzetbe került tájat.

A küszöb a csillagos ég

In memoriam Körmendi Lajos

Egy pályatárs írta róla: hármasával
számlálta a hajnalokat, miközben
a bekötött szemű az alkonyra gondolt.
Erre, itt, mifelénk ő abban különbözött
mindenki mástól, hogy ablakokkal
és ajtókkal kínálta meg a városban
katonásan felsorakoztatott házakat.
A tengertől csak hosszas unszolásra
fogadta el a vizet.
Erre, itt, mifelénk nálánál pontosabban
senki se mérte le az öröklét hosszát.
Szóljon, ha tudja valaki;
miért nem vállalta a múlttal
és a jövővel határos pillanat körüljárását!
Egyszer féktelen jókedvében
visszatapsolta a zászlót bontott esőcseppet.
Vallotta, a meggyökeresedett érzés
és a mély homlokránc között legrövidebb út
a mindent kimondás őszintesége.
Semmi olyasmit nem írt és mondott,
amitől odébb húzódtak volna az angyalok.
Erre, itt, mifelénk sokan tudták róla:
oly mély sebet égetett önnön testébe,
mint előtte csak nagyon kevesen.
A küszöb a csillagos ég;
az ajtó a hely szelleme.

Mondják

A szavak oly módon is egérutat nyerhetnek,
ha rést ütsz a mondat testén.
Vágj rést a szón,
lesz hol és hová betuszkolnod a mondatot!
Pardon helyett paradoxon.
Két elgondolás között több legrövidebb
út is lehetséges.
Miként az a lapszélen egykor rögzítve volt,
Vettél el egy keveset a lényegből,
hogy többje legyen a látszatnak.
Hozzáadtál egy csöppnyit a látszathoz
s általa többé vált a lényeg.
Jobb helyeken bizony hogy kapni szokták
a szimatot, s nem lopni.
Amit szabad a végtelennek, mondják,
nem áll jól a máról holnapra élőnek.

Öröm volt látni

Nemcsak a pénzt,
az életet is jól
tudtad hamisítani.

Fejfájásra kiképzett érzés.
Különböző élettechnikákat
tesztelő gondolat.

Öröm volt látni
az ötről a hatra jutáskor
az erejükön
felül teljesítő örömöket.

Könyv nélkül tudott versben
óramű pontosságú mondat.
Önmagunkból árt meg
leghamarabb a sok.

Hej, te vesztedbe
rohanó polgártárs!
Hej, te fejétől bűzlő hal!
Hej, te holdvilághajú éjtündér.

Évekkel később derült csak ki

Ha egy történetben több nélkülözhetetlen kerül
egymás mellé: ezt a mondatok egyikében feltétlenül jelezd!
Ha egy szóbeszédben a főhelyen szerepelteted az életből
ellesett gesztust, hibázol, ha nem csalogatod elő a háttérből
a fényeket. A véletlen és a törvény a műveletvégzés két
legfontosabb résztvevője. Süss fel, világnap! Virágvasárnap.
A csúcsmondat csupán feltételezés, szemben az oldalra
elágazó részletező megjegyzésekkel. Vigyázz, nehogy
elkerüljék figyelmedet a külső és belső akadályok!
Kimerítette a több napos út az álomszállítmány őrzőit.
A tisztázatlanról évekkel később derült csak ki:
a kudarc újabb kudarcot takart el az egykori szembesítéskor.
Vérhez vért adj, lélegzethez lélegzetet!
Ha megdézsmálod a kimondhatatlant, ezt a szavak
igénybevétele nélkül kell tenned! Ha érintetlenül
hagytad a félmegoldást: következhet a probléma
átvonszolása a sötétség arénájából a világosság színpadára.
Most is hasonló történik. Az öröklét beavatkozása
a látszatot juttatta előnyhöz, míg a pillanat közbelépése
példaként szolgált a lényeg esztétikus tálalására.

Forgatókönyv

Benne van az igazság valósággal érintkezése,
és benne vannak az egymás mellett
köszönés nélkül elmenő szomszédok.
Benne van a szél óránkénti sebessége,
de nincs benne a logikai játékok fejlesztő hatása.
Benne vannak a kerekeken odébb tolt árnyak,
de nincs benne az alagút végét jelző világos fényfolt.
Benne van az első csók,
és benne van az első hűtlenség bűntudata.
Benne van az eltávozó kapuzárása,
és benne van a visszavárók döbbent gyásza.
Benne van a forma mozgástere,
de hiányzik belőle a tartalom hitelesítő pecsétje.
Benne van az írásba foglalt szerződés,
de hiányzik belőle a jogok jussa.
Benne van a tény ténnyel ütköztetése,
és benne van a parttalan önáltatás.
Benne van egy virtuális világkép cefreszaga,
de nincs benne a frissen mosott ruha illata.
Benne van a pénz megkopott értéke,
és benne van az ingyen munkák halványuló emléke.
Benne van a következményekre fittyet hányó önpusztítás,
de nincs benne a holnappal kezet fogás reménye.
Benne van a gyászjelentés,
de nincsenek benne az eltelt évek házkutatásai.
Benne van a vakondtúrásos lét sötétsége,
és benne van a bádogdobozba zárt holdvilág.
Benne van a színe és a visszája,
de nincs benne a holnap este forgatókönyve.

Üzengetés

Emlékezés József Attilára

Visszaüzent az égbolt a tájnak:
A bábok között elaludt egy hangya.
Visszaüzent a levél a fának:
Csak ami nincs, annak van bokra.
Visszaüzent a levegő a lélegzetnek:
A működésben van a nyugalom.
Visszaüzent a tavasz a télnek:
Országos volt a pusztulásban.
Visszaüzent a kézfej a kopogásnak:
Már nem fog kézen mit megfogok.
Visszaüzent a szó a szájnak:
Tejfoggal kőbe mért haraptál.
Visszaüzent az álom az ébrenlétnek:
Kristály szeretne lenni a patkány is.
Visszaüzent a töltőtoll a versnek:
A mindenséggel mérd magad!
Visszaüzent a válasz a kérdésnek:
Mért siettél, ha elmaradtál?
Visszaüzent a remény a kétségbeesésnek:
Kit anya szült, az mind csalódik végül.
Visszaüzent a koporsószög a bölcsőnek:
Születtem, elvegyültem és kiváltam.
Visszaüzent a csont a húsnak:
E föld befogad, mint a persely.
Visszaüzent a végtelen a pontnak:
Egy pillanat s kész az idő egésze.
Üzent az elhagyatott a társ nélkül maradóknak:
A semmiből vissza ne rántsatok.

Az alkalmas hely

Föld fölött égbolt,
égbolt alatt föld.
Kettős könyvelés a táj.

Ő már régóta mások
életét éli felemás
megelégedettséggel.
Egy ajtónyitással
két perc toppant be egyszerre.

Ezek eltérő életszakaszok,
magyarázta a beavatott.
Terített asztalhoz invitálás,
jó étvágyat kívánás.

Kijegyzetelt múlt az itt és a most.
Oda lenne jó visszatalálni,
ahol egykor útra kelt a kezdet
a befejezhetetlen vég felé.

A rohanó élet szele

Hibáztál, ha nem ott
kezdődik el a mondat,
ahol előzőleg levetkőzte
rossz beidegződését a csönd.

Miután a kocka el lett vetve,
miután nem borult fel a Göncölszekér;
következhetett a mondat első szava,
az első szó első betűje.

Évekkel később a világosság
is felfedezte magának
az alkalmas helyet;
ahol korábban semmi nem korlátozta
a sötétség kibontakozását.

Ott semmiképp ne vehessen
éles fordulatot a mondat,
ahol a mindent ráhagyás gyengeségét
meglegyinti a rohanó élet szele.

Eljött az ideje

Jó ügyet rossz gondolat
mikor szolgált?
Rossz gondolat
jó ügyet mikor támogatott?

Eljött az ideje, hogy megmutasd;
kivé nem válhatsz soha.
Eljött az ideje, hogy magyarázatát add,
mire nem képes az okos gondolat,
és mire a tárgyilagosság
iskoláját kijárt érzés.

Merész képzeletű célszemély.
Alighanem megint
rosszban sántikál
a hidegre fordult idő.
Redundáns, mutatott
a papírlapra írt szóra a dudás.

A villám az égbolt fogpiszkálója.
Bárki lehetett volna a kép kitalálója.

Ma többek között a kezdet
ragadta magához a kezdeményezést.

Bárki emberfia

A remény előleget ad,
a megvalósítás
utólag nyújtja be a számlát.

Ahol egymásra vár
a szó és a tett;
ott a vergődés és a küszködés
egymást múlja felül.

Van, aki gyógyít,
te sebeket tépsz fel.

Mindössze néhány évnyi
életközegben eltöltött
aktivitás szükséges hozzá,
hogy bárki emberfia
kiszörnyülködje magát.

Mentőövet az égboltnak,
kiabálta valaki mögötted.

Az ébrenlét minimuma

Anyám, korábban ezekről
az öngyilkos pillanatokról nem volt szó!
Az öröm ne méricskéljen!
Fájdalom kettős szereposztásban.
A látható a látás Atyaúristene.

Aki az öröklétnek
akárcsak egyszer is ajtót nyitott:
haszonélvezője az állatot
életben tartó ösztönösségnek.
A rosszal rosszabbat tevés
az ébrenlét minimuma.

Mondd, anyám, hogy van az:
egyre többen vannak,
akik az eladott órák
árából vett időt
felelőtlenül herdálhatják.

Anyám, miként lehetséges az:
egyre többen vannak,
akik álmaik ellenértékéből
visszavásárolják gyerekkorukat.

Anyám, miként van az;
eszem idegenkedik a kötött formáktól,
miközben életem örökös
beosztás és szorzás,
összeadás és tempós kivonatolás.

A körkérdés vége

Mit látsz?
A külvilág erőszakos
rátelepedését a belvilágra.

Ijedtedben
húsba és vérbe
mártottad a szavakat.

Vizesárok.
Házasságból
drága áron
kiváltott zálog.

Bukj le a mélybe,
ahová a fájdalomragadozót
napi munkája köti.

{fel}