GYÖKEREK, FÖLDKÉRDÉS, KERESZTÉNYDEMOKRÁCIA
Czettler Antal jogász-történész

Önt megannyi szál köti a Jászsághoz. Édesapja a nagyhírű tudós és politikus dr. Czettler Jenő itt született és e táj képviselője volt a magyar parlamentben. Minderről - köszönhetően az 1948-1989 között uralkodó eszmerendszernek - nagyon keveset tudunk. 1995-ben megjelent ugyan egy kitűnő válogatás Czettler Jenő munkáiból, mégis arra kérem, mutassa be olvasóinknak ezt a nem mindennapi életművet.

- Apám Jászárokszálláson született és Jászberényben érettségizett, majd jogi végzettséget szerzett. Munkahelye, a Földművelésügyi Minisztérium megbízásából megírta a Magyar mezőgazdasági szociálpolitikát. Később egyetemi magántanári kinevezést kapott, az agrárpolitika és a gazdaságtörténet professzora lett. Csaknem ezzel egyidőben választották meg őt a jászjákóhalmi kerület országgyűlési képviselőjévé. Keresztény indíttatású politikus volt. Igaz először néhány hónapig a Nagyatádi Szabó István vezette Kisgazdapárt képviselőjeként lépett fel, de mivel ez a párt elfogadta a trianoni békeszerződést, átlépett a Keresztény Pártba. Apám nem lett népszerű a két világháború közötti agrárreformerek körében. Sem a szélsőjobboldali Matolcsi Mátyás, sem az akkor baloldali Kovács Imre vagy Erdei Ferenc nem szimpatizált vele. Történt mindez azért, mert ő nem mechanikus földreformot vagy földosztást akart. Agárpolitikája lényegének kulcsa a nagybirtok erőteljes megadóztatása és az így képződő eszközökkel a szociálpolitikai kérdés megoldása. A nagy hitbizományok megszüntetését ő is szorgalmazta, de máshova helyezte a hangsúlyt. A mechanikus földreform helyett a nagybirtokosokat kötelezte volna minimális szociális juttatás biztosítására. Ha pedig ezt elmulasztották volna, akkor kénytelenek lettek volna a földjeikből eladni. A föld így is felszabadulhatott volna és az sem mellékes, hogy apám mindezt a tulajdon elvével jobban összeegyeztethetőnek tartotta. De az akkori felfogás szerint, ez az elgondolás túlságosan konzervatívnak hatott.

Errefelé 1988-89-ben nagy újság volt, hogy másik párt is van egyáltalán. A rendszerváltás első ciklusa részben azzal telt el, hogy megkezdődtek a címkézések. Ez liberális lett, az keresztény, a harmadik éppen nemzeti, a negyediket pedig kozmopolitává minősítették. Mindeközben olyan egyszerűnek tűnő fogalmak, mint a jobb- és baloldal egyre nehezebben értelmezhetővé váltak. Segíthetnek az értelmezésben a történelmi előzmények? - A magyar kereszténydemokráciának milyen történelmi gyökereit tudná megnevezni?

- A magyar kereszténydemokráciának volt egy erős hajtása, az ún. Zichy Nándor féle Katolikus Néppárt, amelyik tulajdonképpen a Wekerle féle egyházpolitikai javaslatok elleni tiltakozásból született meg. Ez a Néppárt erősen konzervatív, arisztokrata alapítású, de főleg a dunántúli paraszti tömegektől támogatott párt volt. A Néppárt előnye az volt, hogy magához vonzotta azokat a kispolgári tömegeket, amelyeket az addigi szabadelvű kormányzat vagy semmibe vett vagy elhanyagolt. A Néppárt további érdeme, hogy a nemzetiségi kérdésben rugalmasabb politikát folytatott, mint az uralkodó Szabadelvű Párt, vagy akár az ellenzékben lévő Függetlenségi Párt. Nagyon sok szlovák pap állt kapcsolatban a Néppárttal. Hátránya volt viszont, hogy kimondottan katolikus volt, a protestánsokkal és másokkal lényegében nem alakult ki kapcsolata. Erre csak akkor került sor, amikor Rakovszky Iván vette át a vezetését. Akkor már csak Néppártnak nevezték és protestáns személyiségeket is bevett a soraiba.

Mindemellett az is tény, hogy egy valódi konzervatív-liberális, a pápai enciklikák alapján álló, szociális velleitású kereszténydemokrata párt nem akart kialakulni. A 20-as években pedig adott esetben alternatívát jelenthetett volna a Bethlen István féle liberál-konzervatív, erősen a nagytőkére támaszkodó un. Egységes Párttal szemben. Később azonban Keresztény Párt talajt, tömegeket veszített, részint a Kisgazdapárt fellépése miatt. A szélsőjobboldal előretörése után a Kisgazdapárt is veszített jelentőségéből és a Keresztény Párt is nagyon sok mandátumot veszített.

Hogyan illeszthető ebbe a konzervatív-kereszténydemokrata tradícióba a másik kiemelkedő jelentőségű, jászberényi kötődésű politikus Apponyi Albert?

- Valóban a kereszténydemokráciához kötődik a tevékenysége, jóllehet Apponyi Albert személy szerint soha nem volt tagja a Keresztény Pártnak. Apponyi nagyon érdekes pályát futott be, mélyen vallásos ember volt. Személyében a hívő katolikus párosult egy igen liberális gondolkodású emberrel. Nagyon nagy handicappal indult a magyar közéletben. Édesapja Apponyi György udvari kancellár, Metternich egyik bizalmasa volt és emiatt nagyon aulikusnak tartották Magyarországon. A 48-as érzelmű közvélemény Apponyi Albertet így meglehetősen bizalmatlanul fogadta. Apponyi Albert 1881-től kezdve haláláig volt Jászberény képviselője. Érdekes, hogy politikai fejlődésére az ősi alföldi város, annak politikai hangulata is hatással volt. Ugyanígy ő is hatással volt a város közvéleményére. Apponyi egyre inkább az ún. nemzeti oldal felé tolódott el és úgy vélekedett, hogy a Kiegyezést nemzeti irányban kell továbbfejleszteni. Méghozzá úgy, hogy a közös hadseregbe több magyar elemet kell bevinni. Ezért Ferenc Józsefnél bizonyos fokig kegyvesztett is lett.

Most pedig egyfajta kitekintésre kérem. Kutatási, tanulmányai kapcsán a modern konzervativizmus és a kereszténydemokrácia jó ismerője. 1968 óta Svájcban él, ahol ez az eszmerendszer szinte egyeduralkodónak számít. Összefoglalná nekünk a svájci kereszténydemokrácia helyzetét?

- Svájcban korábban nem a kereszténydemokrácia volt a meghatározó a politikában. A legfőbb erő a Freisinnige Partei, az ún. Szabadelvű Párt volt. Ők nagyon liberális pártként indultak a XIX. században, ami bizonyos antiklerikális velleitásokkal párosult. Idők folyamán ezek az antiklerikális velleitások eltompultak, és ez a liberális-szabadelvű párt mindinkább eltolódott a gazdasági konzervatívizmus irányba. Leegyszerűsítve, én a nem marxista, marxista terminussal úgy mondanám, a Freisinnige Partei a nagytőke pártjává vált Svájcban.

A Kereszténydemokrata vagy Keresztény Párt, ez egy nagyon érdekes alakulat. Elsőként a Christlich-Konservative Partei der Schweiz jelent meg, amely nagyon erősen ultrakonzervatív katolikus pártként indult el. Mellette megalakult a Christlich-Soziale Partei der Schweiz, amely már kicsit szociálisabb jellegű, de erősen konzervatív. Az utóbbi mintegy kvázi ilyen ellensúlyát és hosszú ideig ellenzékét is képezte az említett Szabadelvű Pártnak. Ezzel szemben kb. a múlt század végétől, a jelen század elejétől kezdve bekerült a Budesrat-ba, a Christlich-Konservative Partei der Schweiz is. Azt mondanám, ahogy a Vatikán politikája változott, kicsit úgy változott a svájci Keresztény Párt. Igaz, hogy keresztény jelzőt alkalmaz a nevében, de alapjában véve katolikus jellegű párt, főleg a katolikus kantonokban van a központja. A protestáns kantonokban viszont eleinte nem tudta megvetni lábát ez a párt. Mióta azonban az iparosodás teret nyert és főleg a harmadik szektor felfutott, azóta helyzet alapvetően megváltozott, mára a protestáns kantonokban is megerősödtek.

Nem kevésbé tanulságos a munkásság képviseletének ügye, amely eredetileg Svájcban is a szociáldemokraták specialitása volt, ma viszont a munkásosztály nagy része a Keresztény Pártra szavaz. A szociáldemokrácia valódi törzstábora ma pedig nem a munkásság, hanem a hihetetlenül nagyra megnőtt értelmiség soraiból kerül ki. A mai szociáldemokrácia kötődése rendkívül sokrétű és progresszívabb jellegű: foglalkozik a női emancipációval, a homoszexuálisak fokozottabb elismerésével és védelmével, a kábítószerfogyasztókkal szemben liberális magatartással és hasonló kérdésekkel.

Visszatérve a Keresztény Párthoz, amely ma már erősen balra tolódott, sokkal több munkavállalót foglal magába, mint eleinte. Van egy nagyon erős munkavállalói és szakszervezeti szárnya ennek a svájci kereszténydemokráciának. Azt hiszem, hiba volna, ha svájci kereszténydemokráciát a német CDU-val egy azonos platformra helyezni. A német CDU közelebb áll a konzervativizmushoz, vagy talán az üzleti-pénzügyi körökhöz, mint a svájci megfelelője.

A kereszténydemokrácia igazán Németországban futott be látványos karriert. Vezetésével újjáépült, gazdasági tekintetben megerősödött a háborúban kivérzett Németország. Később pedig az Európai unió motorjává lett ez az ország. Vélekedése szerint mekkora szerepük van ebben a kereszténydemokrata eszméknek és az azt hétköznapi valósággá formáló politikusoknak?

- Óriási szerepe volt a háború utáni mélypontnak. Ha kiinduló helyzet ennyire kritikus, akkor az emberek a mélypontból való elmozdulás érdekében küzdőképesebbnek mutatkoznak. A német nép a háború miatt, a szörnyű bombázások és keleti területek elvesztése következtében borzasztó lelki traumán ment keresztül. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az utolsó években nagy tömegek felfedezték fel a nemzeti szocializmus ördögi harcát. Akkor ugyan még nem tudtak Auswitzről meg a különböző lágerekről, de saját bőrükön tapasztalták, hogy a nemzeti szocializmus terrorhoz és megfélemlítéshez vezet. A legyőzött, romok között vegetáló Németországban viszont újra feléledt a keresztény eszme. Részint a régi Katolikus Centrumpárt köreiből, részint pedig a július 20.-i összeesküvőkből verbuválódtak az új politikai csoportosulás vezetői, akik valamennyien hívő katolikus vagy protestáns emberek voltak. A CDU-t végeredményben a július 20.-i merénylet után életben maradt emberek alapították, később aztán átvette a vezetést a zseniális kölni polgármester Konrad Adenauer.

Adenauer tevékenységét és szerepét errefelé évtizedeken keresztül meglehetősen negatíven állították be és ez nem múlt el nyomtalanul. Úgy tudom tanulmányban is feldolgozta pályafutását. Érzékeltetné számunkra azt, hogy miért értékelik ezt a politikusi életművet igen pozitíven a nyugati világban.

- A kölni, szerény kisközéposztályi körökből érkező későbbi kancellár - nem kis szünetekkel ugyan - de igen hosszú időt töltött el a politika színpadán. A XIX. század gyermeke volt, 1876-ban született, kishivatalnoki családból származott. 1914-ben már Köln főpolgármestere, Hitler hatalomra jutása idején pedig a Porosz Államtanács elnöke volt. Bátorságára jellemző, hogy volt mersze szembehelyezkedni a diktátorral, majd lemondott funkciójáról. Visszavonult a politikától és a kölni érsek jogtanácsosa lett. Az 1944. július 20.-i merénylet után őt Is letartóztatták. Itt megemlítek egy jellemző epizódot Adenauer bátorságáról. A kihallgatás során egy Gestapó tiszt agyonlövéssel fenyegette meg. Erre ő lakonikus rövidséggel válaszolt: tessék, hetvenéves vagyok, eleget éltem, mit akarnak tőlem még többet? - Az összeesküvőkkel való közvetlen kapcsolatot nem tudták rábizonyítani. A vele szemben támadt gyanú fő oka az volt, hogy házassága révén rokonságába tartozott egy amerikai tábornok. Az akkori vádpont 1945 után előnnyé változott, az amerikai kapcsolatnak szerepe lett vezető politikussá válásában. Ö volt az a elhívatott ember, aki Németországot vezetni tudta és képes volt a nyugati szövetségesekkel együttműködni. Politikai ellenfelei a Budestag vitájában egyszer oda is vágták a fejéhez: Ön nem a németek, hanem a szövetségesek kancellárja!

A német kereszténydemokraták azonban nemcsak az újjáépítésre, hanem komoly gazdasági és szociális problémák kezelésére is találtak megoldásokat.

- Adenauer megérezte azt, hogy szüksége van gazdasági szakemberekre. Közülük is kiemelkedik az ugyancsak keresztény, de tudomásom szerint protestáns vallású Ludwig Erhard. Erhard és munkatársai meggyőzték őt arról, hogy teljesen keresztényszocialista elveken nem lehet Németországot felépíteni. Javasolta, tegyenek bizonyos engedményeket a kapitalizmusnak, pontosabban a szabadpiaci gazdálkodásnak. Adenauer magáévá tette a neoliberális közgazdászok elképzeléseit. Politikai értelemben azonban ettől is nagyobb tett volt, hogy az angolszász megszálló hatalmakkal is elfogadtatta ezt a programot. A történelem iróniája vagy fintora, hogy az angolszászok, akik Hitler ellen léptek háborúba, fenn akarták tartani a nemzeti szocialista alapelvű, irányított gazdasági rendszert. Meg voltak győződve arról, hogy Németországot abban a szörnyű helyzetben csak egy tervgazdálkodás-szerű szisztéma hozhatja rendbe. Ezzel szemben Adenauer éppen az ellenkezőjéről győzte meg őket. Hihetetlen energiája és az amerikai megszállókhoz fűzött jó kapcsolatai révén sikerült elérnie, hogy Németország a szabadpiaci gazdálkodás, később a szociális piacgazdálkodás alapján indult el - eredményesen. Példaként megjegyzem, hogy a győztes Angliában még 1955-ben is jegyrendszer volt érvényben, amikor az a legyőzött Németországban már régen megszűnt.

Milyen ellentéteket hozott felszínre a német egységhez való viszonyulás. Mennyiben tértek el egymástól a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták elképzelései?

- A szociáldemokraták és részint a német evangélikus egyház illúziókat táplált a Szovjetunióval szemben. Köreikben úgy gondolták, ha valamilyen engedményt tesznek a Szovjetuniónak, akkor az segíteni fog Németország egységének helyreállításában. Egyúttal féltek Adenauer túlzott Amerika- és nyugatbarátságától, ami álláspontjuk szerint hosszú időre lehetetlenné tehette a német egység helyreállításának ügyét. Meg kell mondanom, hogy félelmük egyáltalán nem volt alaptalan, mert Adenauer abból a tételből indult ki, miszerint Németországnak a nyugati hatalmak oldalára kell állni. Úgy gondolkozott, hogy az ország újra elfoglalja helyét a civilizált államok között és ez hosszú távon, majd meghozza a német egységet. Amellett érvelt, hogy nem szabad egy tál lencséért eladni a prosperitást és a bizalmat, amit nagy nehezen szereztek vissza az amerikaiaktól, utóbb a franciáktól, majd végül az angoloktól. Azt hiszem az idő Adenauert igazolta.

Az előbbiekben társadalmi bázisokat is megjelölt. A német kereszténydemokrácia társadalmi háttere mennyiben azonos a svájcival és milyen vonatkozásokban tér el attól ?

- A CDU a német kereszténydemokrata párt közelebb áll az. ún. tőkeerős, finánctőkés körökhöz, mint a bajor CSU. A CSU nem tőkeellenes, de bizonyos kérdésekben sokkal keményebben konzervatív és Strauss vezetése óta erősen támaszkodik a kispolgári és a még meglévő paraszti tömegekre. A német CDU egy fokkal liberálisabb, mint a CSU, amely talán erősebben populista és kispolgári beállítású, de ugyanakkor bizonyos kérdésekben jobban képviseli az egyház álláspontját. Ezek árnyalati különbségek, hiszen a két párt a Bundesrepublik 1949-es megalakulása óta szorosan együttműködik.

Élete egy szakaszában agrárkérdésekkel foglalkozott. 1968 óta Svájcban él, éveken keresztül a Svájci Parasztszövetségnél dolgozott. Összehasonlítható a két ország mezőgazdasága? - És egyáltalán, milyennek látja esélyeinket ?

- Ez a legnehezebb kérdés, amit feltett. Svájc agrárstruktúrája nemcsak Magyrországtól eltérő fejlődésű, hanem még nagyon sok Nyugat-Európai országétól is. Svájcban majdnem mindig a kisbirtok dominált. Én pesszimisztikusan nézem a fejlődést, mert úgy tudom nagyon kevés szubvenciót kap a magyar mezőgazdaság. Márpedig a modern ipari államokra jellemző, hogy a parasztság létszáma mindenütt csökken. A leépülést megakadályozandó, kénytelen az állam erős szubvenciókkal támogatni a parasztságot. Magyarországon viszont nem ez a gyakorlat. Pedig ha a kormányzat fontosnak tartja a magyar mezőgazdaságot, akkor ez szubvenciók nélkül nem oldható meg.

És ha csatlakozni fogunk Európához, akkor mire számíthatunk?

- Ez mindenképpen nehézségeket fog okozni, de szerintem Magyarország kénytelen lesz felzárkózni az Európai Unió normáihoz. Azokkal a nyugati szakértőkkel értek egyet, akik azt mondják, hogy ez egy hosszadalmas folyamat, mert a magyar gazdaságnak meg kell erősödni. Máskülönben nem fogja bírni a többi európai államban folyó, a szabad közös piac folytán előállt versenyt. Jelenleg a magyar gazdaság még egy válságos, átalakulási helyzetben van. Ha szabad egy kicsit előre ugranom, könnyebb problémának látom a NATO-ba való belépést, mintsem az Európai Unióhoz való csatlakozást.


1996