XI. Folyóvizek. Tavak. Lápok. Erek. Mocsárok. Kutak.
     A Jászság határain két folyam, u. m. a Zagyva és Tarna folyik keresztül. - A Tarna, Eörs felől Dózsa község határában lép a jászok földére; - a Zagyva Fényszarúnál ömlik át Heves vármegyéből ide; - a Tarna közel Parádhoz a Mátra hegyláncz keleti - a Zagyva a Mátra nyugoti oldalából s alyjából csörgedezvén elő majd hatalmas, itt ott nevezetes szélességű vizekké alakúlnak. - Mindkettő számtalan aprób kanyargásokat képez és partjaiban akadályra találván, gyakran feldagadoz, s ritka év az, mellyben ki ne áradnának. A két folyam, miután a Tarna Sirok vizével, továbbá Tarnocza, Bene, Mérges, Gyöngyös, Rhéde, s Ágó patakokkal nagyobbodott, Mihálytelek határában összeakad és egyesülve Jánoshida előtt nagy szélességre terűl, Alsó Sz.-György alatt és Rékás (Szolnok vármegyében) mellett elfolyván Szolnoknál a Tisza árjaiba elenyészik. - Mindkét folyó jó ízű halakkal és rákokkal kedveskedik, de melegebb nyarakon sok helyt egészen kiszárad.
     E két folyam, a Zagyva röst-, a Tarna sebes-rohamú folyásuk miatt, gyakran elárasztja a jászföldet. E viz-áradások részint tavaszszal, részint nyár közben ismételtetnek; és pedig némelly években olly annyira elterjedve: hogy a Dósa, Jákóhalma, Mihálytelke és Jász-Berény közötti egész - mintegy 2-3 [négyszög] mértföldnyi földterület teljesen vizzel borittatik, mellynek magassága nem egyszer 2-3 lábat is elér; illy nevezetes kettős vizáradást emlitnek az élők 1845-ik évről; az első april hó elején, a másik junius hónapban állott elő; mikor is a viz magassága ember emléket haladó magasságot ért; - nem csekély volt az 1851-ik évi áradás is; melly november hónapban következék be, de szerencsére négy nap alatt egészen eltűnt. - Már miután a mondottak szerint ezen áradások tavaszszal s hő nyárban szoktak bekövetkezni: épen ez által a boglyákba gyűjtött szénában, s részint lábon álló gabonának megdöntése s beiszapolása-, részint a learatottnak elpusztitása által a gazdászatban nevezetes károkat szoktak előidézni. - Azonban nem egyedül e két folyamtól szokott szenvedni a jászföld, hanem még a Tisza árjai által is csak nem évenkint meglátogattatik a Kis-Éri és Jász-Ladányi határ. És ha bár a Tiszának, például Kis-Ér határában 6000 holdnyi területnél többet is elboritó áradásai közönségesen csak tavaszszal következnek be: némelly években még - igy 1851-ik évben - háromszor is ismételtetnek; mit azonban csodálni épen nem lehet; miután az itt lefolyó Tiszának - mérnöki számitás nyomán - 100 öllre alig egy hüvelknyi esése van; ide járul még a vidéknek sik földterülete, mi miatt az árviz természetes medrébe csak nehezen térhet vissza, és innen a folytonosan megmaradozó posvány vizek. Hőnyár közben elhagyja ugyan a viz a határ magasabb pontjáit, de az alantabb részeken a mocsárok s posványságok folytonosan megmaradnak, s ugy az ember- mint állat életre károsan ható mephistikus kipárolgásokat nagy mértékben fejlesztenek ki. - Csak nem ez áll a Jász-Ladányi határterületről is, mellynek szinte körülbelől 4000 holdját a Tisza árja évenkint látogatja.
     E folyamokon s áradásokból fenmaradó vizenen kivül léteznek a jászföld sik mezőin számos lápok és erek, mellyek gyakran egész éven át megtartják vizeiket, s poshadozó kipárolgásaikkal az éltető levegőt megrongálják. De az egésségre legkárosabban hatókká lesznek e vizek főleg az által: hogy bennök a nyers kender ásztattatni szokott; mellynek rohadása julius hónaptól octoberig az egész levegőt, sajátlagos bűze által, dögleletessé teszi, s váltó lázak keletkezését idézi elő. - Remélleni lehet, miként egyfelől a Tiszának munkába vett szabályozása; más felől a Tarna és Zagyva kanyargásainak nehány pontokoni átmetszése által a folyamok évenkinti áradásai elfognak távolittatni; egy úttal pedig tetemes földterület fog munkás kezek szorgalma által mivelhetővé, hasznothajtóvá, és egésségessé át alakittatni; melly jelenleg zsombikos, káka és gyikény füveket termő hasznavehetlen földet képez, s marhajárásokra is csak szükségből forditható, száraz évben széna terméssel sem jutalmazó.
     A jászföldet még két nevezetes árok: a Csörsz-árka és Kis-Árok hasitgatják keresztül, mellyek hihetőleg az avarok sánczolásai valának; az első Borsod vármegyében kebelezett Ároktő helységnél kezdődve Heves vármegyén át Füzes-Abony, Dormánd, Erdő-telek, Kál, Atány, Bód, Zsadány s Árokszállás határain keresztül Heves vármegyei Csány helységig vonúl el, hol mint a néprege hiszi, magyar ősvezér Kund fia, Csörsz Chánnak, sirja létezik. A másik - Kis-Árok - szinte Heves megyebeli Akolhat puszta és Kis-Körü helység határában eredve, a Heves-Iványi puszta, Jász-Apáti, Dósa, Jász-Berény s Fényszarú községek határain keresztül Vácznál a Dunához ér.
     A Nagy-Kúnságban nevezetesebb folyók a Berettyó, Körös, és Hortobágy, mellyeknek kiöntései gyakran a legnagyobb károkat okozzák. Berettyó vize Karczag és Kis Újszállás tájékán (körülbelől 15000 holdnyi térségen) a legegésségtelenebb posványságot okozza, minthogy sehol nincsen kifolyása. A Körös kiömlései szinte állandó vizeket s mocsárokat okoznak. - A Hortobágy, melly merő hó s essőből gyűjtött álló viz, s jelenleg a Dobi töltés épitése óta, a Tiszábai kifolyása gátolva van - a posványok növekedését szinte igen ápolja. - A Tiszának Mirhó nevű szakadéka 1786-ik évben roppant munkával betöltetett.
     A fen emlitett árkokhoz hasonló Ördög-Árka a Nagy-Kúnság kis részén keresztül menvén, nyomai a Kis-Kúnságban, s Pest vármegyében egész Bács vármegyei Bajáig láthatni.
     A Kis-Kúnságnak ugyan tulajdonképi folyó vize nincsen; mind a mellett Laczháza vidékével a Duna érintkezvén, ennek kiáradása egész Kún Sz.-Miklósig kiterjed, mint szinte délfele a Tiszának Máty nevű ere egész Dorosmáig elhat. - Léteznek egyébiránt a Kis-Kúnság területében számos egyes tavak, mellyek között a halasi, sostó, fehértó, pirtó Halas város vidékén; - ugyancsak a fehértó a Kisszállási pusztán, és Fertó Mizse pusztán a legnevezetesebbek. Ezen tavak legmelegebb nyarakban sem száradnak ki, s a közegésségi állapotra igen ártalmas befolyást gyakorolnak. - Ezen vizeken kivül mindenik város területében mocsárok s posványságok léteznek; találtatnak továbbá a nagy kiterjedésű pusztákon több mocsáros vizek, mellyek a lakhelyektől távol, meleg nyarakon át a sertések számára szükséges felélesztésül, s a nem ritkán száj és köröm betegségekben sinlődő szarvas marháknak sikeres gyógyitására szolgálnak.
     Kutak. A Jász-Kúnság valamennyi községeiben találtatnak emberek, ugy állatok használatára több, kevésbé alkalmas ittitle szolgáltató kutak, mellyek azonban a közszükség igényeinek nem épen teljesen megfelelők. Bennök a viz kivétel nélkül az ugynevezett horizontal viz, és részint a szomszéd folyamokból merittetik, részint talán némellyike a közel Mátra hegy forrásaiból fakadoz.
     A jászföld városaiban közönségesen s legfeljebb 3 használható köz kút találtatik, száma ezeknek itt ott magánosok udvaraiban létező kutakéval szaporúl. A többi kutak vize rosz, föld izletű, édeses, az olly igen kivánatos frissességét is nélkülző; - s miután e kutak legtöbbike 2 1/2 - legfeljebb 4 öl mélységű, több, például a Kis-Ériek, a Tisza árvize által zavaros s iszapossá lesz, s a legnagyobb nyárban sem iható. Átalán a Tarna s Zagyva folyók közelében lakozók e folyókból meritik italukat, ezt - bár nyárban az egésségre múlhatlanúl ártalmas - minden egyébb kútviznek elébe huzván. Artezi kutaknak furása, legalább a nagyobb községekben valóban Joltevőség leende magok a lakosok irányában.
     A Nagy-Kúnság e tekintetben sokkal jobb állapotban létezik; mert mindenik községnek emelkedettebb pontján találtatnak, elegendő tiszta és egésséges vizet az év minden szakában szolgáltató, kutak; miért is artezi kutak furása itt épen nem szükségeltetik. - Ellenben
     A Kis-Kúnság városai elegendő ivó kutakkal el nem látvák, ugy annyira: hogy melegebb nyarakban alig van 2, 3 egyegy községben, s nem ritkán ezek is a legelhanyagoltabb állapotban. A közkutak javitása, úgy artezi kutak furása e vidék legnagyobb szükségeihez tartozik, melly utóbbiak sükere felől maga a föld minősége sem enged legkissebb kétséget. - Egyébbiránt a viznek csövek által különben szokott terjesztése e vidéken nem eszközölhető.
     Még nagyobb szüke mutatkozik egésséges kutaknak a vidék pusztáin s közlegelőin, mert hol kutak léteznek is, ezek vize meleg nyarakban zavaros és iszapos, s folytonos meritgetés, részint pedig a tisztitás mulasztása által végkép elfogy; s ekkor a földmivelő a tanyán, a pásztor a pusztán 3-4 lábnyi mély gödröt ás, melly neki kut gyanánt szolgál, s a szomjjal küzdö marha is felkeresi e nedves helyeket s árkokat, a naptól melegitett utálatos vizet magába szivni kénytelenittetvén. - Kárhozatos egyébbkint - főleg a Kis-Kúnsági földmivelő népségnek, a marha pásztorok által mindinkább élesztett ama balhiedelme: miszerint a marha a kut vizet nem szereti, s azt csak akkor iszsza: ha esős vagy széksavas vizet nem talál.
     Ércz viz forrás az egész jász-kún földön nem található.