E királyi jellevél országgyülésileg is jóváhagyatott; jelesen az 1751:XXV. t. cz. által.
     1754-ki martius 28-kán ugyancsak Mária Theresia királynénk 3000 aranynak egyszer mindenkorra lefizetése mellett a diaetalis taksáktól mentette fel.
     1761-ki februar 27-kén kelt k. rendeletével pedig a Jász-kúnság mindazon lakosait, kik hiteles útlevéllel utaznak, a réveken vámokon minden fizetéstől szabadoknak kijelentette.
     Ezen virágzó állapotjokra azonban ismét "gyötrö fekete napok" következének. Jósef császár rendszere a hármas kerületeket sem hagyá bántatlan; - 1787-ik évtől 1790-dik évig Pest vármegyéhez kapcsoltatva önállásuk vesztét kezdék rettegni. Eltöröltetvén ugyan is ekkor a kerületi közgyülés s a nádori főkapitányi hivatal, a kerületek ügyeinek vezetése egy jász-kúnsági kapitányi ranggal biró egyénre bizatott, ehez intéztettek Pest vármegyének a kerületekre vonatkozó rendeletei; a legföbb kormány a Pest vármegyei főispánt vagy Pest kerületi biztost illette. A kapitányi hivatal mellett két jegyző és egy ügyész foglalkozott az egyes kerületekben meghagyott korábbi illetőségekhez küldetni kellett rendeletek fogalmazásával. De a kapitányi hivatal köre is csak a közigazgatási ügyekre terjedett; a rabok Pest vármegye birósága alá küldettek, s a községeknek első birósága is megszüntetvén a Jász-Berényben állitott polgári biróság itélte az ügyeket, a felvitel az eperjesi kerületi- s innen a királyi táblához történhetett. Csak a pénztári hivatalok hagyattak meg azzal még is: hogy a hadi s házi pénztárok egyitettek. Végre az 1790-ik év martius 30-ról 10831 szám alatt kelt király helytartótanácsi Intézmény ismét visszajuttatá őket annyiszor veszélyzett korábbi állapotukba, s az ugyan azon évben tartott országgyülésen a fejedelem s haza kölcsönösen ápoló kegye a XXV. czikkben újra és örök időkre megerősité a jászkúnokat törvényes jogaik, - szabadalmaik- s kiváltságaikban: "Ut - - - districtus Jazygum et Cumanorum - - - in suis legalibus juribus et privilegiis, libertatibus et immunitatibus a Divis Hungariae Regibus concessis et confirmatis in perpetuum conserventur," ezek a fölhivott törvény szavai; s ezenfelül a XXIX. t. cz. a törvényhozás részeseivé tette őket, akként: hogy az országgyüléseire két követet küldhessenek, kiknek ott a képviseleti táblánál székük és szavazatuk legyen; - "multiplicibus - igy szól a most felhivott t. cz. - belli praesertim necessitate per Districtus Jazygum et Cumanorum - - Privilegiis alioquin vetustis donatorum cum omni alacritate praestitis in conservationem regni servitiis, in meritam considerationem sumptis, benigne consentiente sua Majestate SS. et OO. decreverunt: Districtibus Jazygum et Cumanorum - - - concedendum, ut binos ad Diaetam nuncios Districtus Jazygum et Cumanorum - - - ablegare possint, Sessionem, votumque habituros."
     Az 1832/6-ik évi XXII. t. cz. által pedig törvényhatósági önállást a törvény eme szavaival nyertek: "a Jász- és kúnkerületek a hazai igazgató székekkel, és a többi törvényhatóságokkal folytatandó levelezéseiket és közléseiket a kerületek neve aláirásával, és boldogúlt Mária Theresia királyné által 1746-dik esztendőben kegyesen adott hiteles pecsétjek alatt fogják gyakorolni; úgy viszont a hazai igazgató székek és a többi törvényhatóságok intézményeiket és levelezéseiket közvetlen a kerületeknek czimje alatt, magokhoz a kerületekhez fogják utasitani."
     Az 1840-ik évi XXVIII. t. cz. által végre az ország nemeseivel és sz. királyi városok polgáraival egyenlőleg a vásári taksáktóli mentességet nyertek. Az azon évi XXX. t. cz. pedig a Jász-kún kerületek községeibe behozandó összesités és arányosság körüli eljárást, az 1832.:XII. t. cz. kiterjesztésével szabályozza.
     Koronás fejedelmeink - s országgyüléseinknek a fejedelem, haza, s magyar nemzetiség iránt mindig hiv jász-kún nemzet irányában tanusitott eme ápoló kegyében osztozott a magyar nemzet évkönyveiben örökre feledhetlen nagy nádor Jósef főherczeg is; - ezer meg ezer tényekben élnek a jász-kúnok érdekében, félszázados hivatalozkodása közben tett boldogitó intézkedései; mint a historia hagyományát emlitjük fel ezek hosszú sorából a kerületek törvényszékeit, s törvénykezési rendszerét tárgyazólag 1799-ki január 8-kán kelt következő levelét s azzal jová hagyott jász-kún statumokat.
     "Nobili, et Egregio Domino JOSEPHO STEÖSZEL De RAPIN, Sacrae, Caesareae, et Regio Apostolicae Majestatis Consiliario, nec non Districtuum Jazigum et Cumanorum Supremo Palatinali Capitaneo Ex Officio Jász-Berény.
     Nobilis et Egregie Domine! Ad tollendas, quae in Causarum coram gremialibus Districtuum Jazygum et Cumanorum Judiciis promotarum Processibus, non raro emerserunt, et non sine graviori Administrationis Justitiae remora ultro citroque disputatae fuerunt, multifarias Quaestiones, utve in posterum tam Causantes, quam ipsi Judices semet in ejusmodi Casibus debite dirigere valeant, Benigne mihi visum est adjacentia Statuta pro Judiciis attactorum Districtuum elaborata, et in 13 Punctis consistentia, praescribere, cademque pro norma in futurum exacte observanda, sancire.
     Penes transmissionem proinde memoratorum Statutorum Praetitulatae D. Vestrae committendum duxi, ut illa in affutura Districtuum Generali Congregatione publicare, ac subinde Districtualibus Capitaneis, omnium item Gremialium Locorum Magistratibus et per hos ipsis quoque Communitatibus, pro requisita sui directione suo modo nota reddidi facere, utve eadem statuta rite, et ad ammusim observentur, invigilare noverit. Cui in reliquo jugem Incolumitatem precor, et maneo. - Praetitulatae D. Vestrae Viennae 8-va Januarii 1799. Benevolus JOSEPHUS PALATINUS."
     "Statutum I. De Brevitate Allegandi. §.-1. Pro celeriori Justitiae administratione consequenda statuitur, ut causantibus, qui Procuratorum opera uti voluerint, assistentia eorum admittatur quidem, hi attamen quam fieri potest brevissime allegare, Exceptiones, quarum tribus uti poterunt; sub uno eodemque Termino statim per duas Replicas absolvere, in merito autem tribus Replicis inducenda inducere sint obstricti: Quadruplicis sub poena confixionis allegationum, expensarumque refusionis vetitis permanentibus. In Causis porro Pauperiorum, Partium pro et contra responsa Notarii Locorum excipere, et fideliter, clare et succincte chartae apponere debeant, ac ita Judices superinde deliberare teneantur, Sententia per Notarium Responsis Partium subnectenda.
     §. 2. Caeterum pro more his in Districtibus hactenus vigente, in ipsis etiam Juristitiorum temporibus (messe excepta) Causae suum cursum habere, ac Sententiae in iisdem pronunciari, executionique mandari valeant.
     Statutum II. De Actibus Personalibus. §. 1. De coercendis iis, qui Publicis edictis, Magistratusque Ordinstionibus contravenire, aut semet contra easdem erigere adtentarent; provisione in Articulo 21. Benignae Regulationis Regiae expressa existente, de iis, qui Magistratualium autoritatem calumniosis Verbis, aut scriptis laedere non reformidarent; statuitur: Ut siquis Districtualium Incolarum ex vindictae Cupidine, vel alia de Causa Personam Magistratualem, Loci Judicem, Notarium vel Senatorem in Officii sui exercitio constitutum Contumeliis afficere, aut etiam inconvenientibus dictis, vituperiisque excipere, vel dehonestatoriis scriptis lacessere, sugillare Facta eorum, vel in eosdem animosior esse praesumeret, talis ob hancce in Persona Magistratualis, ipsi superioritati illatam injuriam ad Instantiam Fisci Magistratualis per Supremum Capitaneum instantanee in integro suo homagio Florenis quippe Rh. 50 convincatur, mulcteturque, aut habito ad laesi personam Respectu approportionanda Corporali poena, ut nempe Supremo Capitaneo visum fuerit, castigetur.
     §. 2. Dehonestationes porro Privatorum coram Loci Senatu, aut si dehonestantes in pluribus ejusdem Districtus Locis degerent, coram Districtuali Capitaneo erga Actionem dehonestati vindicentur. Poena hujusmodi dehonestationis ad medium homagium restricta.
     §. 3. Quodsi autem praemissae dehonestationes distincto licet loco, et tempore reiterarentur, quemadmodum ejusmodi dehonestationes unica Actione vindicari valebunt: ita, ut poenae praeattactae a proportione reiteratorum Actuum infligantur, ultro statuitur, eo addito, ut si convictus aere solvendo non esset, moderata corporis afflictiva poena publice subeunda plectatur. Pecuniariis hisce mulctis in sensu Legis, in duabus tertiis Judici, in una vero tertialitate Actori, expensis vero, et fatigii compensatione per Judicem conscientiose Limitandis, et ita exequendis, soli actori cessuris.
     §. 4. Circa demum sinistras Instantiarum expositiones, disponitur, ut si ejusmodi sinistrae expositiones honorem alicujus Personae Magistratualis, vel Senatus tangerent, poena hujus statuti §. 1., si autem privati alicujus Nomen, vel honor per andem proscinderetur juxta §. 2, praesentis Statuti, hoc modo illata Injuria vindicetur. In Casibus vero apud suam Majestatam Sacratissimam, vel supremum Jazygum, et Cumanorum Magistratum factarum sinistrarum delationum, poena Talionis paritate Articulorum 9. - 1567. 63. 1723. Locum habeat.
     Statutum III. De temere Litigantibus. Ad praecavendas temerarias Litigationes hisque aliorum divexationes antevertendas in futurum hujusmodi temere Litigantes, qui nimirum in omnibus foris succubuerunt, praeter vivi seu medii Homagii sui mulctam, refusioni quoque inaniter causatarum Expensarum, et fatigiorum secundum Limitationem Judicis, occasione executionis faciendam suberunt; si vero ob paupertatem idcirco satisfacere nequirent, ordinatur, ut tales moderatae afflictivae Corporis poenae, aut praestando contra Parti servitio per exequentem Judicem determinandae, et limitando subjiciantur; hoc subnexo: ut qui motam Litem intra unius anni spatium prosequi sine sufficienti causa negligeret; talis ab Actione sua eo ipso cadat, nonnisi refusis expensis, via Novi resuscitanda.
     §. 2. Et quia Experientia Teste, saepissime Processus, erga Procuratorum Principales suos spe consequendae illegalis eorundem praetensionis excitantium, finemque in illum semet obtrudentium instigationes, et persvasiones suscitarentur, alias Principalibus de movenda Lite, titleeroque inquietando ne cogitaturis quidem. - Hinc ordinatur, ut in his Districtibus non alii Advocatorum ad allegandum admittantur, quam qui a moderatione, aequanimitate, pacato genio noti, commendatique sunt; Qui itaque in praemissis culpabiles reperti fuerint, iis, et talibus silentium imponatur, quin circumstantiis ampliorem poenam exigentibus, superius temere litigantibus dictata poena, ex eorum in Districtibus reperibilibus Bonis executione mediante desumatur.
     Statutum IV. De Successione. §. 1. Relicta Acquisitoribus de suis Acquisitis disponendi Libertate; si quempiam eorundem sine Testamento decedere contingeret; vidua non existente, Mobilis ejusdem substantia omnis inter Filios, et Filias aequaliter dividenda erit; Bona autem immobilia filios concernent, ita tamen, ut hi sorores suas ex summa acquisitionali quoad ratam illarum excontentare teneantur. Quodsi autem Bona hujusmodi immobilia non pecuniis, ast fidelibus servitiis comparata fuissent, aut vero ex legato obvenissent, illa aestimentur, et ex summa aestimationali sua Portio filiabus extradetur.
     §. 2. Si porro sexus Masculinus deficeret, sexus Foeminei homines erga supportationem communium, et inhaerentium onerum, et quidem, si in uno gradu constituantur, per capita, si in distinctis, per stirpes in Bonis immobilibus succedent; et licet ultimus deficiens Masculus in praejudicium Sexus foeminei, quoad Avitica immobilia simpliciter disponendi Activitatem non habeat, ad vires nihilominus summae illius, qua sexus Foemineus ex ipsis Bonis per masculos olim exsolutus erat, libera disponendi facultate gaudebit.
     §. 3. Quamvis demum Filiis Filias ex bonis immobilibus exsolvendi facultas competat, haec nihilominus non competit, dum unus acquisitorum Fratrum filios, titleer Filias post se relinqueret, Filiae enim casu in hocce pro praefectis censendae veniunt, consequenter uti Bona paterna retinebunt, ita nonnisi filii earundem ad successionem vocabuntur, his jam sorores suas exsolvendi facultate competente.
     Statutum V. De Jure Viduali. §. 1. Vidua autem post fata Mariti remanente, haec, si Maritus Acquisitor, secus non disposuit, in Bonis Maritalibus, titulo duntaxat intertentionis, non vero proprietatis, manebit; ita, ut hac mortua, aut ad alia vota transeunte; immobilia Bona illico ad filios devolvantur. Quod tamen summam Acquisitionalem adtinet, et mobilia, de his, quoad ratam suam, unam nempe aequalem cum Filiis, et Filialibus portionem Vidua Coaquisitrix libere disponere possit, quin si Maritus in semine prorsus defecisset, neque de Bonis suis disposuisset, tali in casu, nullis scilicet superexstantibus, quos successio respiceret, haeredibus, tam mobilia, quam immobilia Bona in superviventem viduam jure proprietario, adeoque cum libera disponendi facultate condescendant. Locorum Magistratibus omnem vigilantiam adhibere debentibus, ne inpraejudicium successorum per viduas maritalia Bona dilapidentur, ac si dilapidarentur, ut imponendo sequestro, dilapidatio isthaec praecaveatur.
     §. 2. Aliae vero Viduae, quae non sunt Coaquisitrices, quemadmodum si vota mutent, nonnisi Dotem suam, resque paraphernales, ac allaturam, (si Bonis Maritalibus investita est) et ex mobilibus durante conjugio per Maritum comparatis, unam ratam ab haeredibus praetendere possunt, ita testari cupientes de praemissis duntaxat disponere valeant; quae quidem Dos, res paraphernales, et allatura Viduae tam privilegiatae sunt, ut ante Debita Maritalia, super quibus Obligatoriales per Viduam subscriptae non sunt, exscindi debeant.
     §. 3. Quamtum vero Dotem Viduarum attinet, legalis a possessorio immobilium juxta valorem redemptitiae, et respective emptitiae summae aestimandorum metienda statuitur, ac si ex aviticis major Dos uxori inscriberetur, ad superfluitatem haeredes non teneantur; scripta porro Dos, moderata tamen ex acquisitis obligari possit.
     Statutum VI. De Emptione et Venditione. §. 1. Ad exigentiam B. Regulationis Regiae Articuli 13. omnes de fundis immobilibus perennales Fassiones coram loci Senatu celebrari debent, et in Librum Fundualem, aut Protocollum ad id specialiter conficiendum inseri, extra faciem autem Senatus factae Fassiones, pro temporaneis habeantur, excepto casu extremae necessitatis, tum enim etiam inter privatos parietes peronnaliter factae Fassiones vim suam obtinebunt. Quas quidem Fassiones coram Senatu celebrandas Notarius improtocollando, una tam praesentiam vendentis, ut etiam ementis, vel eorundem Plenipotentiarii, per huncque plenipotentiae suae qualiter factam Legitimationem, Senatorumque occasione celebratae Fassionis praesentium Nomina inscribere debebit, Testimoniales super Venditione stylo solito conficiendas, sub Sigillo Loci, et sua subscriptione Partibus petentibus extradaturus. Quodsi autem in hujusmodi Fassionum improtocollatione perennalitatis mentio omitteretur; ac successive nefors talis Fassio ad Pignus reducenda praetenderetur, nisi praetendens hypothecariam fuisse ipsis fassionalibus Litteris, aut si hae exceptae non fuissent, Senatorum tum viventium, vel iis demortuis, aliorum testimonio contrarium evincat, perennaliter facta fuisse Fassio ejusmodi censeatur.
     §. 2. Ad antevertendas autem ex neglecta praemonitione, aut praejudicio moveri queuntes Lites, statuitur: ut facta coram Senatu Loci Fassio, consanguineis et aliis, quos de Jure praeemptio respicit, per Notarium et unum ex Juratis notificetur, praemissa hac notificatione schaeda ad tabulam publicatoriam Senatorialibus Domibus affixam venditionem indicans, exponatur, ut si qui alii etiam, plures quam praemoniti sunt, Jus praeemptionis vendicarent, semet insinuare possint, quae insinuatio, et super praeemptione declaratio intra quindenam a Die affixionis schaedulae coram Senatu cum effectiva conditionum Fassionis implemento fieri debeat, nam evoluta quindena, et interea nemine semet insinuante, aut insinuante quidem, sed conditionibus Litterarum Fassionalium, seu Venditionis non satisfaciente quocunque tandem illo, reale empti Boni Dominium per Loci Senatum Fassionario tradendum erit; Traditione hacce eam vim obtentura, ut Venditione nullo unquam tempore peramplius retractari valeat.
     §. 3. Dum porro inter Condivisionales, Jure praeemptionis Quaestio oriretur, per Loci Senatum ille ad praeemendum admittatur, quem successio proximius concerneret.
     §. 4. Et quia duplex esset hos Districtus Incolentium Conditio, et eminentior quidem eorum, qui occasione ea, dum Districtus hi Anno 1745 penes Clementissimum Regium assensum e Dominio Domus emeritorum Militum Pestiensis erga Summae 500 mille flor. depositionem, statutionemque mille Equitum semet redemissent, inque exsolutionem hujus Summae, et accessoriorum concurrerunt, ac tum terras facultatibus suis congruas pro se, et successoribus suis parato aere compararunt, et sic principaliter Benigne confirmata etiam Privilegia eos respicerent, nomineque Redemptorum Civium Districtualium venirent; alii autem Irredempti essent, et hi iterum duplicis Classis, unius, qui nimirum occasione redemptionis Terras quaspiam apprehendissent, et pro statutione etiam 1000 Equitum concurrissent, sed quia in obtingentis summae depuratione semet morosos praebuissent, virtute ordinationis ejus Temporis Palatini apprehensas per se Terras (siquidem approportionatum illis redemptionale praetium effective non deposuissent) amiserunt, titleeri, inhaerens onus deponenti, in perpetuam haereditatem transcriptas et assignatas. Alterius Classis irredempti sunt illi, qui nec tempore Redemtionis, nec expost quidquam pro se redemerunt, aut subinde his in Districtibus Inquilinatum assumpserunt, et hi proprio Nomine Inquilini dicuntur. Dum igitur Venditio pro Parte irredempti fieret, id observandum ordinatur, ut si Redemptus Bonum tale emere vellet prae Irredempto, et hinc etiam prae Inquilino, seu simplici Irredempto praeemendi facultas competat: si porro plures Redempti concurrerent, non subversante vicinitatis, aut alia ratione, quae praelationem uni ex ipsis tribueret, aut Redemptis, qui praeemere vellent non repertis, Irredempti primae Classis plures in praeemptionem semet ingererent, quisnam ex ipsis praeemere possit? In arbitrio Loci Senatus ad digniores, et magis meritas personas reflexionem habituri, situm erit.
     Statutum VII. De Emigrantibus. §. 1. Fine praevertendae promiscuae et illimitatae emigrationis Districtibus hisce nimium damnosae, et praejudiciosae, ipsi etiam Publico; statuitur, ut hospitibus emigrare in posterum ex hisce Districtibus nonnisi obtento Districtuum, per supremum Magistratum ratihabendo, indultu integrum sit, et licitum. Qui porro venditis, vel relictis suis haereditatibus emigrassent hactenus, et nunc ad invalidationem ejusmodi Fassionum, aut revindicationem derelictorum Jurium suorum procedere vellent, tum ideo, quod Venditio emigrationis causa facta (ex natura sua semper pro perennali habenda) amplius invalidationi non subsit, ac nefors Praescriptio etiam intercessisset, cum vero, quod qui ipsimet fundum suum deserunt, eo ipso Juri suo sponte renunciare censeantur, ac instar profugi Coloni considerari debeant, tales ab actione sua simpliciter removeantur: Excepto casu successionis, quae etiam extra Districtum degentibus salva erit, modo omnia illa onera, quae alii in Districtu habitantes parium Facultatum supportare, debent, rite ferant et dependant. Pro fundorum autem Desertoribus et Emigrantibus illi solum habendi sunt, qui fundos suos, nemine cogente, ad evitanda solum privilegialia onera, tempore Calamitatum vel desolatos relinquunt, vel Jura sua per venditionem qualemcunque in alios transferunt; nam illi, qui propriae utilitatis, aut questus gratia, extra Districtus commorantur quidem, interea autem omnia se, a proportione facultatum suarum concernentia privilegialia onera, et praestationes constanter supportant, terrasque per substitutos excoli facere non desinunt, pro emigrantibus censeri eousque nequeunt, donec debito huic ad amussim satisfacere non desierint.
     §. 2. Illi porro, qui Servitii, sive Militaris, sive titleerius Publici causa absunt, aut ex uno Districtu in alium transeunt, aut etiam in Extra-Districtualibus Locis mercenarios, vel Officiales agunt, ibidemque adhuc incolatum non fixerunt, quemadmodum per id pro emigrantibus non censentur, ita, si Casus emergat Divisionis cum Fratribus Domi remanentibus instituendae, Divisio isthaec ex praescripto Articuli 47:1723. ineunda erit; post divisionem attamen initam, si ex Districtibus ultro abesse et alibi incolatum assummendo suam nihilominus portionem providere vellent, praevie facultatem idcirco modo praemisso pro ratione circumstantiarum regulandam impetrare debebunt.
     Statutum VIII. De Testamentis. §. 1. Ut et in condendis Testamentis uniformitas observetur, et ob non cognitas Testamentorum solennitates diversis Quaestionibus et Litibus occasio praecludatur, pro futuro ordinatur: Quatenus, si Senatus pro excipiendo aliquo Testamento requiratur, duo Senatores exmittantur, secus tres, probae vitae, et integrae Fidei Incolae (quorum unus scripturae gnarus sit) pro Testimonio praesentes, sint, et hi scriptum Testamentum intra quindecim Dies Senatui referre teneantur.
     §. 2. In nuncupativo autem Testamento totidem Testes etiam suffuciant, et aeque Senatui Testatoris voluntas referatur intra quindenam, per Notarium illico improtocollanda, sed tamen cum hac distinctione, quod si Testator occasione hujusmodi relationis adhuc in vivis agat, omnino absque Juramento, secus, si ante relationem mortuus est, pro avertendis fraudibus Testamenti nuncupativi Relatio sub Juramento fiat; pro conficiendis demum Codicillis duo probae conditionis Testes sufficiant.
     §. 3. In Casu porro, dum testari cupiens, pro majori actus solemnitate sive Testamentum, sive Codicillum coram personis Magistratualibus conficere vellet, id quidem coram duabus personis Magistratualibus vigorose perfici possit, cum nihilominus personae Magistratuales Senatui Locorum Relationem facere non tenerentur; ideo scriptum solum super qualiter coram se condito Testamento testimonium sub magistratuali fidedignitate partibus interessatis dum, et quando dare, Testamentum autem, vel Codicillum occasione Congregationis pro securiori Custodia Archivo universali referre tenebuntur.
     §. 4. Quod si autem quempiam ab intestato deficere contingeret, nullis quippe, quos relicta deficientis substantia concernere deberet, Successoribus existentibus, Bona ejusmodi deficientis in loci illius, in quo habitavit, Senatus et Communitatis, velut virtute Privilegiorum, in concreto Dominum Terrestrem repraesentantis, dispositionem in posterum etiam devolventur, caducitasque talis inter proventus Loci referri, et pro usibus communibus applicari debebit.
     Statutum IX. De Inquisitionibus. §. 1. Districtualibus Capitaneis penes solas eisdem exhibendas Actiones procedendi Activitate admissa, concomitans est, ut actus etiam Judiciarios, utpote Inquisitiones, Executiones, Admonitiones, Oculatas, et alia Officii sui munia, si etiam absque commissione, aut exmissione, dummodo semper cum adjuncto Jurassore peragant, Actus hi eorum ob defectum Ex-, aut Commissionis pro vitiosis haud censeantur, de omnibus nihilominus Actis suis ad exigentiam Articuli 25:1729. Districtus Relationem facere teneantur.
     Inquisitiones porro Collaterales, semper coram Judice Causae authenticentur, non authenticatae, nisi Partes consentiant, probatoriae non sint.
     §. 2. In Causis vero Pauperiorum ad antevertendas eorum majores expensas pro Parte utriusque Partis una eademque fidelia communis Inquisitio fiat, ac Testes ultra etiam Deutri puncta, de iis omnibus, quae ad Causae meritum dilucidandum, veritatemque resciendam pertinere videbuntur, examinari debeant, statuitur.
     Statutum X. De Praescriptione. §. 1. Quamvis juxta superius Statutum VI. deinceps Fassionibus omnibus post factam traditionem invalidationi haud obnoxiis futuris rarus omnino Praescriptionis Casus intervenire possit, ubi tamen Praescriptio allegaretur, pro termino ejus, quoad Vineas, hortos et aedificia, velut continuam Culturam, et Conservationem requirentia, unius anni et diei spatium constituitur. In revindicatioue nihilominus terrarum tres anni computentur; Praescriptione aeque his in Districtibus per Juridica sustentativa remedia interrumpi queunte.
     §. 2. Quantum Praescriptionem Appellatarum concernit, statuitur: ut pro exaudienda Sententia, per procedentem Judicem, Partes semper advocentur, et hae, si appellare voluerint, illa statim die Appellatam (quae etiam ab exceptione Actoratus admittenda erit) interponant, nam secus Appellatae beneficio frustrarentur. Occasione vero revisionis Processuum suorum appellatorum, causantes, si adsunt, aeque idem facere teneantur, absentibus autem Sententia per Capitaneum Districtualem, aut Jurassorem notitiae dari procuretur, qui a Die sibi factae hujusmodi notificationis, sub poena praeclusi intra quindenam num appellare velint, semet declarare, coram Loci Senatu debeant, si intermitterent, Causa eo facto in rem judicatam, transeat, Executioque, si haec decreta est, peragi debebit: Causa vero nonnisi beneficio novi extra Dominium resuscitari possit.
     §. 3. In Casibus porro, si quis semel initam divisionem sibi praejudiciosam advertens, novam praetenderet, aut priorem rectificari cuperet, intra triennium ab inita divisione computandum idcirco agere tenebitur; nam evoluto triennio ductu Articuli 36:1729. nullis sustentativis remediis suffragantibus, Actioni tali praescriptum erit; cujus quidem Articuli 36. dispositioni in puncto novarum divisionum, aut rectificandarum exasse semet, et Judices horum Districtuum conformare debebunt.
     §. 4. Quoad praescriptionem in debitis articulo 27:1729, et quoad Austzugalium debitorum probam, requisitaque articulo 53:1723. accurate observando.
     Statutum XI. De Liquidis Debitis. §. 1. Intuitu qualiter, quove in Loco instituendarum debitorum Intabulationum in B. Regulationis Regiae articulo 13. ordinatione jam praeexistente, in reliquo statuitur: ut intabulatio, si etiam titleeri Creditori Debitoris Bona jam executione mediante assignata fuissent, ante motum processum facta prioritatem Juris tribuat, dum vero plures Creditores in uno Crediti processu concurrerent, neque Fundus omnibus exasse contentandis sufficeret, nulla intercedente Intabulatione; ab aetate crediti prioritas Juris metienda veniet, Casu vero in illo, ubi Intabulatio aeque nulla praecessisset, unus tamen Creditorum licet posterior, authore Judice, aut secus etiam suam excontentationem obtinuisset, non obstante crediti sui posteriori aetate, Bona, et res Debitoris ultro etiam retinere valeat, salvo processu superinscriptionis, quoad immobilia Bona intra annum et diem intentando prae caeteris Creditoribus permanente.
     §. 2. Quod valorem, et extrinsecam solennitatem Intabulationis attinet, omnino sub nullitate Actus requiritur; ut Obligatoriales occasione Intabulationis in specie producantur, et per extensum Protocollo inserantur, secus, si obligatorialium defectum debitoris praesens confessio suppleat, tum enim recognitio isthaec ipsi obligatorialium productioni aequiparabitur.
     §. 3. Caeterum ad probandum debitum sola Intabulatio in Forro Contradictorio non sufficit, cum constet, debita saepius exsolvi, quin Intabulationi haec exolutio subjungatur: Ideoque ipsae in Originali Obligationales producendae erunt, aut secus debitum probandum veniet. - Ad praecavendas nihilominus ex hinc oriri queuntes praetensiones, ordinatur: ut si debitum intabulatum fuit, in eodem protocollo post factam exsoluti debiti Legitimationem hoc ipsum semper denotetur.
     Statutum XII. De Actibus Potentiariis. §. 1. In Casibus gravis Verberationis, vulnerationis, incaptivationis, violentae Domus titleerius cum tumultu invasionis, ac Boni immobilis occupationis Reus, per Fiscum Magistratualem in praesentiam supremi Capitanei evocetur, ac Facti circumstantiis, et gravitati commensuranda poena puniatur.
     §. 2. In actibus vero minoribus violentialibus, si iidem per unius Loci Incolas patrentur, ejusdem Loci Senatus, in Casu autem, quo per plures ejusdem Districtus Locorum inhabitatores comitterentur, dictamine articulorum 1 et 2 Benignae Regulationis Regiae, Districtus illius Capitaneus Judicem aget, quarum minorum violentiarum mulcta pro praxi in his Districtibus usitata, medio, seu vivo homagio florenis quippe 25, ex parte autem singulorum assumptorum florenis 12 praeter expensarum et damnorum, conscientiose per Judicem limitandorum, refusionem compensabitur.
     §. 3. Dum porro quispiam Actus minoris potentiae vel per ipsam Communitatem, vel nomine et jussu ejusdem perpatrarentur, talis Communitas poena articuli 23:1613 aliarumque de violentiis editarum Regni Legum ita subjacebit, ut si hujusmodi violentias perperam et absque fundamento, consequenter neutiquam in defensionem et manutentionem Jurium illatas fuisse eveniat, poenalitate ipsemet Judex et Senatores ex propria Bursa Cassae Loci refundere teneantur.
     §. 4. Qui autem Metas publicas territoriorum in pacifico usu existentes, falcatione, subarratione, illicita pascuatione excederet, vel eas plane destrueret, facto tali metales differentias inducere vellet, actore Fisco Magistratuali, tanquam tranquillitatis internae perturbator, et alieni Invasor per supremum Capineum in poenis violentialibus, aut pro ratione circumstantiarum aggravantium etiam graviori poena convincatur; qui vero metas easdem, ac etiam Limites privati titleerius Possessorii non penitus destrueret quidem, ast sensim sensim laederet, et hoc modo suum possessorium extendere intenderet, deposita per Injuriatum coram Loci, ubi talis excedens degit, Judicibus quaerimonia, in birsagio florenis 12, ad Casum reiterationis duplicando, una cum refusione expensarum convincendus erit.
     §. 5. Caeterum quemadmodum praemissae poenae birsagiales in una medietate Judici, in alia Actori cessurae sunt; ita in causis contra pauperem per privatum institutis pecuniariam poenam, inmoderatam corporis afflictivam a Judice determinandam commutandi optio penes succumbentem stabit; eo isthic subnexo, quodsi quempiam indebitam Actionem habuisse adinveniretur, poena indebitae praemissis Poenis et modalitate expietur.
     Statutum XIII. De Juramento. §. 1. In Causis, quae Juramento terminandae veniunt, ut per Judices Locorum, ac ipsosmet etiam Capitaneos Districtuales ferenda Sententia ante Juramenti depositionem semper ad Sedem supremi Capitanei, sive appellentur, sive non, praevie fine eo, an nimirum Casus sit Articuli 27:1729. cognoscendi, sub nullitate totius procedurae transmittatur, hisce statuitur."
     Ugyan ezen nagy nádorunk erősité meg a hármas kerületek közgyülésének az egyes községek gazdálkodására vonatkozólag 11. czikkben megállapitott statutumát.
     1845-ik évi majus 20-kán ünneplék meg a jász-kúnok váltságuk százados öröm ünnepét, az ezt magas jelenlétével diszesitő JÓSEF főherczegnek, a magyar nemzet évkönyveiben örökre feledhetlen nagy nádornak mint jász-kúnok grófjának s birájának e minőségbeni félszázados ünnepével egyesitve. A legnagyszerűbben megtartott öröm ünnep részleteinek leirása feladatunkon kivül esvén csak azt emlitjük fel: miként az arra, Jósef főherczeg fia kiséretében, leérkezett nagy főherczeg, - kit a nemzetiségnek országgyülésen kivivott diadala után is, a magyar nyelveni előadástól a törvényhozás felmentett, legelőször ez alkalommal szólott közhelyen édes anyanyelvünkön. Az ez alkalomra vert arany emlék pénz egyik lapján a nagy nádor jol talált mellképe eme körirattal: "József császári királyi örökös főherczeg, magyar ország nádorispánya, Jászok kúnok grófja s birája", a másik lapon: "a Jászkún hármas kerület váltsága százados ünnepén félszázados grófja s birája Hálás tiszteletére 1845." látható - s az ez ünnepélyre készitett s kinyomatva a népnek is kiosztott hymnuszt - mint a fejedelem iránti kegyelettel párositott honszeretet magasztos szózatát juttatjuk olvasóink elé:

Isten! áldd meg nemzetünket,         Isten! áldd meg a királyt; Béke közt tarts meg bennünket;         Távoztasd a bel-viszályt: Szeretet füzzön egymáshoz; Hüség kössön a hazához.         Szent hit láncza Egyházunkhoz,         Hódolat királyunkhoz. Nagy Isten! add: hogy Apáink         Százados birtokában, Áldhassanak unokáink         Sok száz év lefolytában; Öseinknek szabadságát, Jogainknak igazságát         Hirdesse törvény szent szava,         Védje a király s haza. És ki hosszas ötven évbe         Szeliden kormányozott; Kit övéinek körébe         Százados ünnep hozott; Ki atyáskodva ügyel ránk: József, nádorunk s főbiránk         Éltén lengjen áldás s béke,         Légyen áldott emléke!!

     Nádori főkapitányok valának e kerületben a megváltás időszaka után: Almássy János 1741-1763, - Almássy Pál (az előbbi fia) 1766-1779, - Almássy Ignácz (Pál fia) 1779-1785, - Boros Sándor 1786-1798, - Steöszel Jósef 1798-1815, - Somogyi Antal 1815, - s ezután Szluha Antal 1848-ig; mikor is a magyar ministerium Szentkirályi Móriczot nevezte ki; - jelenlegi cs. kir. főkapitány Jankovich György.
     A forradalom utáni korszakból csak azt emlitjük fel: miszerint a magas kormánynak ismételve nyilvánult megkülönböztetéseiben részesült jász-kún nemzet - ha bár közigazgatás tekintetben az ország egyéb hatóságaival köz rendszer alá helyeztetett is, - ősi határterületeit - itt ott alább maga helyén előadandó beszegelett helyek nyerésével, jövő időkre is épen megnyeré; - ugyan igy a "főkapitány" s a kerületi hivatalnokoknak "kerületi kapitány" neveztetését szinte megtartván.