Sorban következett királyaink számos kiváltságokkal látták el a jász-kúnokat; nevezetesen I. Lajos 1343 - Zsigmond 1423 - országunk rendei a Rákos mezön 1446 - V. László 1447 - I. Mátyás 1469, 1473 s 1478 - Ulászló 1490, 1491, 1492, 1503, 1505 s 1512-dik években - de ugyan ezen Ulászló király alatt kezdett sorsuk hanyatlani is; alatta hozatott meg a törvény, az 1514-ki VII. Decr, XXIII.  czikke azt rendelő: hogy a kúnok és philisteusok mint más lakosok és parasztok adózzanak, tizedet s egyebet fizetni tartozzanak. Hasonló megszoritás érte őket 1638-ik évben, mikor is a LXVII. t. cz. által arra köteleztettek: miszerint Szathmár-Németi szabad mező város lakosaival egyenlően a vármegyékre mindennemű adókat fizessenek, ingyen szolgálatokat tegyenek, s a közikbe szökötteket kiadni tartozzanak. - Ugy látszik azonban, hogy e felhivott két rendbeli t. cz. teljesedésbe nem igen ment, mert az 1514-ki XXIII. czikk hozatala után is a jászkúnok egyre a nádor kormánya alatt maradtak, s igy az ország paraszt lakosaitól megkülönböztettek, s maga az akkori nádor Perényi Imre a törvényczikkeket mint kúnok birája irta alá; továbbá a jászkúnok birtokai a magyar korona jószágaiként tekintetvén királyi administratio alá vétettek, azoktól csak bizonyos évi censust, mint előbb szokásban volt, a király pénztárába fizetni tartozván.
Ulászló utáni királyaink, nevezetesen a philisteusokat János király 1535-ben I. Ferdinand 1553-ban, II. Ferdinánd 1622- s 1625-ben; - a nagy kúnokat János király 1527, 1539-ben, I Ferdinánd 1563, Rudolf 1583, - II. Ferdinánd 1629-ben a kis kúnokat hasonlóan régi szabadságaikba visszahelyeztették s minthogy a kis kúnok kiváltságlevelei Eger várának a török általi elfoglalása, s ezeknek az egész vidékeni rablópusztitgatásai miatt elvesztek, azokat II. Ferdinand 1631- ben ujolag megújitá.
E közben II. Mátyás királyunk Posonyban 1608-ik évbeni megkoronáztatása alkalmával emlék pénzeket veretett, mellyen a 7-ik lapon leirt kún-czimer, s a magyar királyok használta egyébb czimerek világosan láthatók. - Thurzó Szaniszló nádor pedig 1622-ik évben kelt következő védlevelével megujitá a kis kúnok korábbi szabadságait.
"Comes STANISLAUS THURZÓ de Bethlenfalva regni Hungariae Palatinus, et Judex Cumanorum, terrae Scepuziensis ac Comitatus ejusdem perpetuus Comes, nec non Sacratissimi Principis et Domini Domini Ferdinandi secundi, Dei Gratia Electi Romanorum Imperatoris semper Augusti ac Germaniae, Hungariae, Bohemie etc. Regis, Archi Ducis Austriae, Ducis Burgundiae et Intimus Consiliarius, et per Hungariam Locumtenens universis et singulis cujuscunque Status, Gradus, Dignitatis, Honoris, Conditionis et Praeeminentiae Homimbus, praesentes nostras visuris, lecturis, aut legi audituris, Salutem et Gratiam nostram, quibus vero interest, favorem. "Adjuk értésekre, hogy az egész kiskunságbeliek alázatosan megtalálván minket, eljöttek mihozzánk, mivel hogy ez ideig bizonytalan helyen való lakásokat, bujdosásokat tellyességgel elunván, és különb külömbféle sok nyomorúságokat elunván, elakarván már tőlök távoztatni, Misére, Lajosra, Kotserra, Karára, Pálkára, Kisszállásra, Ferenczszállásra, Fülöpszállására, Szabadszállására, Szent Miklósra, Törtelyre, Bösztörre, Laczházára, Kerekegyházára, Kis Balásra, Jakabszállásra és Matkára, mint ő nékiek régi és ezelőtti lakóhelyekre a kiskunságban honnan ők és az régi elejek származott, most is megujjobban vissza akarnak jönni Ő Felsége kegyelmes engedelméből, és magunk mint Főispányok akarattyából s jó tettszéséből, magok saját elejeknek lakóhelyeket felakarván venni, megszállani igyekezik; kiknek, minthogy ennek előtte régi Elejek mindenkor szép szabadságban, nemességben, jó dicséretes egyéb szép rendtartásban, igazságban, szokásban, és egyébbféle Immunitásban éltenek és voltanak; kiknek azért mi is, ezeneknek a felül megirt helyekben lakozandó személyeknek, mind fejenként, mint igaz kunoknak, és azok után való következendő maradékoknak is, és régi elejöktől maradott igazságokat, nemességeket, és egyébbféle szabadságokat tellyességgel helybenhagyván, megengedtük: hogy valakik a kunság közzé lakóul ujonnan ismét oda jönnek, és ez uton jönni igyekeznek, kiki szabadon és bizvárt a mi engedelmünkből oda szállhasson, és oltalmunk s gondviselésünk alatt lévén, és ezután megmaradván az országnak javáért is jövendőben napról napra ott épithessenek fel: azért mi is a felül meg irt rendbelieket igen serio intyük, sőt Nádorispánságunknak tiszti szerint, a kiknek illik, hagyuk és parancsoljuk, hogy a megnevezett kiskunságbelieket, contra tenorem praesentium, ennek utánna senki régi szabadságokban nemességekben és egyébbféle szokásokban semmiféleképpen meg ne háborgassa, és háborgatni akármiféle módon ne engedje, sem pedig vám és egyébb adónak megadására ne kénszeritse, mivel régi elejek is nemes és szabadszemélyek voltak, és e félével nem tartoztak; e félével meg ne bántsák őket is, vagy valami módon uttyokban és oda menetekben ne háborgassák. Se személyekben és marhájokban meg ne károsittsák, sem pedig rájok szállani ne merjenek; kiben ha különben cselekesznek, mi is érette megbüntettjük, kiben azért külömben ne cselekedjenek; ez levelünket megolvasván visszaadatni nékiek parancsoljuk. Datum in arce nostra Scepusiensi Die 16-a mensis augusti Anno Domini 1622. Comes Stanislaus Thurzó." (L. S.) Desumptum ex Archivo Cumanicalis possessionis Szent-Miklós per Juratum I. I. Districtuum Jazygum et Cumanorum Ord. Notarium Franciscum Pinthér m. p."
Az 1647:XXVI. s XXVII. t. cz. a vármegyének beszolgáltatni kötelezett taxa- s harminczadra nézve a kúnok- s philisteusókat nem tartá parasztoknak; sőt az 1655:XLIV. t. cz. kivéve azt: hogy a közikbe szökötteket a Palatinus vagy kapitánja által kiadatni kellett; többnyire régi szokásaikban meghagyattak s megerősitettek.
III. Ferdinánd 1646-ki december 5-kén megerősitvén II. Ferdinánd királynak 1625-ben kiadott kiváltságlevelét, a jászokat régi szabadságaikban, vagy is hogy a vármegyék hatósága alól kivétetve saját kapitánjaik birósága alatt legyenek, vámokon réveken semmiféle adót se személyeiktől, se javaiktól és portékáiktól fizetni ne köteleztessenek; megerősitette.
A török iga alatt, melly Eger várának 1596-ik évbeni elfoglalása után lön leginkább érezhetőbbé; a jászkúnok azon felül, hogy az országkoronás királyának a szokott censust megfizették, a török által is adó alá vetettek. Közigazgatási tekintetben pedig a kiskúnság Pest, - a jászság s nagykúnság Heves vármegye hatósága alá tartozott. S a nádori szék megürültével a királyi kincstár nevezett ki nékiek kapitányt, a mint legutóljára gr. Wesselényi nádor halála után b. Andrássy Miklóst nevezte ki kapitányul. - 1677-ben a pártütő Tököly Imre tábora sarczolásait teljesiteni kénytelenitetvén mindazáltal a királyi kincstárba is be szolgáltatta a szokott évi adót. - Az 1681-be nádorrá választott galantai gr. Eszterházy Pál, a hivatalától felmentett b. Andrássy helyébe jászkún kapitányul b. Eszterházy Zsigmondot, majd e helyett b. Révay Eleket, ennek ismét halála után gr. Eszterházy Pétert, alkapitányul pedig Pest vármegyei alispán Sötér Ferenczet nevezte ki. - E vész s zavar teljes időszakban egyébbiránt a jászkún birtokból nem egy puszta elidegenittetett s a szomszéd vármegyék területéhez fogltitleatott; sőt Halas városa is Solt vármegyéhez kapcsoltatott; ugyan igy Kecskemét városa is több pusztákkal a Kis-Kúnságtól, Vásárhely, Szarvas hasonlóan több pusztákkal a Nagy-Kúnságtól, Ujszász és Szarvas a Jászságtól örök időkre elszakasztattak.
Hazánknak a török igátóli felszabaditásához közösen járult Jász-Kúnok sorsuknak jobbra fordultát szinte reménylették; s valóban I. Leopold király - miután 1668-ki julius 17-kén, 1673-ki september 7-kén az egész jászkún nemzetet, 1668 és 1682-ikben a nagy-Kúnokat korábbi szabadságaikba visszahelyezé: 1696-ki november 5-kén az összes jászkúnokat ismét, s 1697-ki februar 1-ső napján a Halas székhez tartozott kis-Kúnokat régi szabadságaik- s kiváltságaikban újból megerősitette. - De még is
Bekövetkezék az 1702-dik év! s a közös hazán soká dühöngött vihar által megszaggatott magyar alkotmány vészes időszaka alatt a jászkún nemzet valóságos áldozattá lön! - minden szabadságaitól megfosztva, s jobbágyi sorsra lealacsonyitva, "az ország közös szükségeinek fedezésére" I. Leopold király alatt a kerületek, akkori nádor h. Eszterházy Pálnak minden ellenvetése daczára, a német vitéz rendnek 500,000 forintért örökösen eladattak s Neográd vármegyében kebelezett Fülek városában - hol ekkoron Pest vármegyének közgyülései is tartattak; - ünnepélyes beigtatás által birtokukba bocsátattak. Ekkor kezdődött az eddig mindenkor szabad jászkún népnek - mit maga a hiteles 1745-ik évi jász-kún jegyzőkönyv hirdet - negyven esztendős kinos szolgasága. - A birtokoló német rend bizonyos évi censust követelve, a főkapitányi tisztség administratorává 1703-ban Török Andrást nevezte ki, s mindenik kerületet saját kapitánja hivataloskolása alatt meghagyá.
A Rákoczy háború megszüntével Szathmár mellett 1711-ik évi majus 11-kén kötött béke ötödik czikke folytán az ország rendei magokat III. Károly királyunknál a jász-kúnok érdekében közbevetették; az ügy országos választmányra bizaték, melly 1712-ki september 20. s 22-kén Bécsben összeülve a jász-kún kerületek eladását ugy az ország törvényeivel, s a nádor méltóságával össze nem egyeztethetőnek, - mint magok a jász-kúnok kiváltságaival ellenkezőnek találta; minek azon eredménye lön: hogy a vitéz német rend késznek nyilatkozék lemondani pénzen vásárolt örökös jogáról, ha lefizetett 500,000 forint tökepénze visszafizettetik. Nemes vele ez ajánlat! de vajmi nehéz volt azt az akkori pénzszükében teljesiteni! - Miközben a német vitéz rend a most már csak zálogbirtokául tekintett kerületek főkapitányi Administratorává 1713-ba Kiss Mátyást, 1714-ik évben pedig Orczy Istvánt nevezte ki, - III. Károly királyunk - e legnemesebb szivü fejedelem, kinek magyar hazánk olly sokat köszönhete! - az 1715. évben Posonban összegyült rendek által alkotott XXXIV. t. czikkben, a jász-kúnokat minden korábbi szabadságaik- s kiváltságaikba - az 1655:XLIV. t. cz. értelmében - visszahelyezetteknek nyilvánitva, nagylelküleg magára vállalá a tökepénz felének letételét, s annak másik felét az ország által óhajtotta lefizettetni. "Tametsi Cumani et Philistaei - igy szól a felhivott 1715:XXXIV. t. cz. - Superioribus temporibus, Inclyto Ordini Teutonico, pro certa pecuniae summa, ad publicas necessitates anticipata (exemplo in aliis quoque coronalibus Bonis antehac non inusitato) venditi fuissent: Quia tamen praelibatus Ordo ad efficacem SS. et OO. in oppositum factam repraesentationem, et Commissionis Regiae eatenus delegatae interpositionem, praevio emptionis perennalis juri, se promptum cedere, et renunciare declaravit, dummodo de pecuniariae summae per Eundem depositae rehabitione assecuraretur: §. 1. Ob hoc, nonnisi inscriptitio, seu pignoratitio jure, ac titulo, usque ad integralem per Eundem anticipatae summae, ex ineundo cum Cameris regiis computu eruendae depositionem, et restitutionem; in eorundem Cumanorum totali possessione et fructuum perceptione relinquitur et stabilitur: §. 2. Cujus quidem inscriptionalis ac pignoratitiae summae refusio, adeoque et Bonorum Coronalium pro communi regni Commodo et emolumento abalienatorum reluitio, quamvis ex sensu et paritate articuli 22 anni 1608 ante Coronationem solis regni Statibus incumbere videatur; ad humillimam nihilominus eorumdem instantiam sua Majestas Sacratissima, ratam ejusdem summae medietatem, in Fiscum et Aerarium suum Regium, clementer assumit, et in titleerius medietatis per SS. et OO. deponendae concursum, illem etiam pecuniae quottam, quam vigore articuli 10 modernae Diaetae, pro Bonis Neoaquisticis, in recornitionem tam sumptuosae eorumdem recuperationis praestare deberent, iisdem ex speciali sua Gratia applicandam benigne concedit; residua, quae desiderabitur, summa, per ipsos Status ex communibus regni mediis, supplenda. §. 3. Quibus Summis, et mediis pecuniariis ab utrinque congestis, et antelato Ordini Teutonico in eliberationem et redemptionem Cumanorum, quantocyus, et proxime, in termino, ex mutua cum praefato Ordine Conventione praefigendo (non tamen ultra triennium prorogando) exolutis, et restitutis; iidem Cumani et Jazyges, vigore positivarum regni legum, usu etiam reali firmatarum, Judicatui Palatinali cum sui Immunitatibus, et Privilegiis, juxta sensum etiam articuli 44 anni 1655 reapplicabuntur, et pro reapplicatis ex nunc pro tunc ipso facto declarantur."
Azonban a nagy királynak évkönyveinkből jól ismert diadalmas gyözelmei sokkal nagyobb áldozatokba kerültek, mintsem hogy a most előadott törvényben czélozott magasztos szándokot akár ő maga, akár a nemzet teljesíthette volna! s igy ismét pangásba jutott a jász-kún kérdés! a kerületek tovább is a német rendnek - ha bár zálog - birtokában maradtak! de az akkori főkapitányi Administrator Orczi István dicséretére kell felemliteni: miszerint ez a jász-kúnok szabadságait elfojtani nem igyekezett, sőtt inkább valahányszor a körülmények szükségelék: Jász-Berényben közgyüléseket tartott, ezekre a kerületek kapitánjait s a helységek küldötteit meghiván.
Tizenhat év folyt le ekkint midőn 1731-ik évben a kerületek sorsán javitani törekedett Pállffy Miklós nádor közbenvetésére, a német vitéz rend a pesti rokkantak kórháza alapitvány pénzeiből kielégittetett, és a kerületek ezen intézetnek biztositásául az annyiszor emlitett öszveg lefizetéseig zálogkép átadattak; - igazgatásuk egy e végre kinevezett királyi udvari Commissiora bizatott, Orczi István Administrator báróságra emeltetvén még két éven át vitte hivatalát; - utána 1733-ba a királyi Commissio által Podratzky György neveztetett. - Ez új Administrator kiméletlenül kezdett a jászkúnokkal bánni, a 25 ezer forintból állott censust közel 45 ezerre emelte; a birtokoló kórház tisztségével s Morvai Mihály alkapitánynyal oda törekedvén: hogy a jász-kúnokat jobbágyi helyzetbe juttathassa.
Nem javult tehát az új birtokoló alatt a jászkún nép sorsa, sőt inkább súlyosodott. Sok küzdésbe, fáradságba került azon káros törekvéseket legyőzni, mellyeket a zálogos igazgatás elnyomatásukra intézett; - a keserű panaszok a trón zsámolyához jutottak, és az országos rendek igazság szeretetét is felhivták, s az 1741:IX. t. cz. által legalább azt eredményezék: miszerint a nádor régi tisztébe - tehát a jász-kúnok birája hivatalába is - visszahelyeztetett, egyszersmind ez oda utasittatván: hogy a nádor még azon országgyülése alatt jász-kún főkapitányt nevezzen. Azonban az országgyülése közben jött háború s nemesi közfelkelés rendezése miatt korább oszolt el, mintsem a nádor a főkapitányt kinevezhette volna, - de a következett 1742-ik évben a királyi helytartó-tanács sürgetésére, hová a vármegyéktől panaszos felterjesztések érkeztek, Almássy Jánost kinevezte, kihirdetését azonban királyi parancs folytán függőben hagyván.
1743-dik évben Podraczky György Administrator, Matzák István ügyész, Terbots István nagy- és Földváry Mihály kiskúnsági kapitányok ellen sürüen beadott panaszok megvizsgálására királyi Biztosság küldetett ki, s a hivatalától elmozditott Administrator helyébe Gosztonyi István neveztetett.
1744-ik évben adta be a királyi Biztosság jelentését az akkori nádor gr. Pálffy Jánosnak, ki is azt Posonban tartott külön tanácskozmányban felolvastatta és Mária Theresia királyné elibe felterjesztette, a jelen volt országos Kk és Rkkel kérvén a királyi Felség engedelmét: hogy a jász-kúnok a pesti rokkantak háza uralma alól magokat kiválthassák.
És csak ugyan ütött a szabadulás órája! mert miután a jászkúnok a zálogos 500 ezer forint tökének és a köz épületekben tett javitások árának lefizetését, úgy ezer lovas katonának kiállitását akkép: hogy mint más nemesi felkelök tractáltatni fognak, megigérték s egyszersmind kijelentették: hogy jövőben is, valahányszor csak köz nemesi felkelés rendeltetni fog, ahoz tehetségük szerint lovas katonákat adni fognak; - a nagy Királyné az országos Kk és Rk javallatához képest, önmagok általi kiváltását a jász-kún kerületeknek, az emlitett évben megengedte; s egyszersmind őket alkotmányos állásukba, s szabadalmaikba kegyelmesen visszahelyeztette.
Járult pedig a váltsághoz, és ennek más terheihez:
|
a Jászság
|
232,750
|
fttal,
|
|
a Nagy-kúnság
|
155,000
|
''
|
|
a Kis-kúnság
|
193,150
|
''
|
|
Összesen
|
580,900
|
''
|
Ezen 1745-ki majus 6. napján kelt s azon évi junius 12. napján Jász-Berényben egész ünnepélyességgel kihirdetett adomány levélnek következők főbb pontjai: 1) a nádoron, ennek kapitánján és a nép kebeléből választott birákon kivül senki a jász-kúnok ellen intézett perekben ne itélhessen, kivéve az egyházi, határvillongási s az 1635:19-ik t. czikkben megnevezett pereket, avagy ha a per olly javak iránt foly, mellyeket némellyek a kerületeken kivül birnak, vagy ha valaki a kerületeken kivül criminalis vétket követett el, s a büntett helyén elfogattatnék. - 2) Vámot személyeik s portékáik után sehol sem fizetnek, de harminczadot tartoznak megadni. - 3) más- vagy saját adósságaikért le nem tartoztathatnak. - 4) A r. katholika községek egyház védjoggal birnak. - 5) Mind a jogok gyakorlatában, mint a terhek viselésében mindenik lakos egyenlő részt veszen kivétel nélkül. - 6) A kerülethez tartozó határok, puszták szabad használatra nékiek örökösen oda engedtetnek, de mint el nem idegenithetők.
Maga az adomány levél szószerinti szövege következő:
"Nos MARIA THERESIA Divina Favente Clementia Regina Hungariae, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae, Slavoniae, Ramae, Serviae, Galliciae, Lodomeriae, Cumaniae, Bulgariae; Archidux Austriae; Dux Burgundiae, superioris, et inferioris Silesiae, Mediolani, Styriae, Carinthiae, Carnioliae, Mantuae, Parmae, Placentiae, Limburgi, Luxemburgi, Geldriae, Virthembergae; Princeps Sveviae; Marchio Sacri Romani Imperii, Burgoviae, Moraviae, superioris, et inferioris Lusatiae; Comes Habspurgi, Flandriae, Tyrolis, Ferretis, Kyburgi, Goriti, Gradiscae, et Arthesiae; Landgrafia Alsatiae; Comes Namurci, Domina Marchiae Slavonicae, Portus Naonis, Salinarum, et Mechliniae, Nupta Dux Lotharingiae, ac Barri; Magna Dux Hetruriae etc. "Memoriae commendamus tenore praesentium significantes, quibus expedit universis: Quod Fideles Nostri, Prudentes, et Circumspecti, Andreas Horváth, Joannes Nánássy, et Stephanus Varró, qua Regio Coronalium Districtuum Nostrorum Jazigum et Utriusque, Majoris videlicet et Minoris Cumaniae, in iisdemque sitorum universorum Locorum Deputati, et coram Personalis Praesentiae Nostrae Regiae in Judiciis Locumtenente, et actuali Intimo Consiliario, Fideli nostro, Nobis sincere dilecto, Spectabili, ac Magnifico Comite Antonio Grassalkovich de Gyarak, sub die vigesima octava praeteriti Mensis Februarii, legitime constituti Pleninotentiarii, suis, ac reliquorum universorum Jazigum, et Cumanorum, seu Philisteorum, Nominibus, et in Personis, exhibuerunt, et praesentarunt, Nobis varias antiquas, et vetustas Literas Privilegiales, diversorum olim Hungariae Regum, gloriosae memoriae Praedecessorum Nostrorum, de, et super certis Eorundem Immunitatibus, Libertatibus, et Praerogativis sonantes, demisse in eo supplicantes, quatenus benigne consideratis tum Antenatorum, et in iisdem Districtibus olim etiam existentium Praedecessorum suorum, pro diversitate Occasionum, et Circumstantiarum, persaepe cum Sangvinis etiam profusione, Divis olim Regibus Hungariae, et Sacrae Regni Coronae praestitis fidelibus, atque utilibus Obsequiis, tumque etiam propriis Ipsorum Servitiis, et Meritis, diversis Occasionibus pro Rege, ac Regno, communique Salute, ac jam Majestati quoque Nostrae fideliter aeque, ac utiliter: Signanter vero, dum occasione postremae Tartarorum in Regnum nostrum Hungariae Irruptionis, et Partium Trans Tybiscanarum inundationis, et hostilis Devastationis, praeterito Bello Turcico interventae, moderni praefatorum Districtuum Incolae, et Inhabitatores notabili Numero, arreptis Motu proprio Armis, praefatos Tartaros, Partium illarum Incolas in diram Captivitatem abigentes, Loca incinerantes, Ferroque, et Igne in praenotatas Partes hostiliter grassantes, fideliter persecuti, ereptis plurimis e manu Eorundem Captivis, cum ingenti Publici bono, e Regno profligari juverunt, dein vero in supprimendis Pacem, et Tranquillitatem publicam turbare volentibus nefariis, et seditiosis Peroianis Asseclis; In expediendis item adversus Molimina Regis Borussiae in Silesitica Castra Nostra, Armis, et aliis omnibus Militaribus Requisitis bene provisis quadringentis Equitibus; Phalangis item Legionis Hallerianae in Comitatu Békessiensi adversus Officiales eidem praefectos tumultuantis oppressione praestitis, et in futurum quoque pro Viribus suis pari fidelitate, et alacritate praestandis Servitiis, praeexhibita avita Ipsorum Regia Privilegia, in quantum Legibus Regni non adversarentur, extractive clementer confirmare, Possessiones, et Praedia universa, ad Districtus ab antiquo spectantia, pro usu Inhabitatorum eorundem Districtuum clementer concedere; Super Exercitio autem Juris Gladii benignam Concessionem iisdem Privilegiis per expressum inseri facere dignaremur. Unde Nos attentis, et consideratis cum nonnullorum Fidelium Nostrorum demissa Commendatione, tum et antelatorum Jazigum, et Utriusque Cumaniae Incolarum, et Inhabitatorum, humillima Supplicatione, Nostrae propterea facta Majestati, tum vel maxime ex eo, quod dicti Tres Districtus, et eorum Incolae pro moderna etiam gravissima Belli Necessitate Nostra, propriis suis Sumptibus, et Expensis, Mille Equites, Armis, et aliis Requisitis Militaribus bene instructos, pro Servitio Nostro Se daturos, et statuturos, et in futurum quoque, in Casibus Generalium, vel Particularium Regni Insurrectionum, Se juxta Vires, et Possibilitatem suam insurrecturos; Ac praeterea Semet pro Sui Redemptione Domui Invalidorum Militum Nostrorum Pestiensi, velut eosdem Tres Districtus hactenus possidenti, Quingenta millia, ac pro Meliorationum Sumptibus et Expensis aliis quindecim millia Florenorum Rhenensium Semet deposituros; Ac praeter et ultra publicam Regni Contributionem, Ipsis a proportione obvenientem, in sortem Salarii Palatinalis, quod nunc ex Aerario Nostro Regio solvitur, annue adhuc termille Aureos Ducatos, duodecim mille sexcentos Florenos Rhenenses facientes, ad Aerarium Nostrum Regium Camerale de Tempore in Tempus rite Semet persoluturos appromiserint, imo Scripto etiam, medio supranominatorum suorum Plenipotentiariorum, sub die vigesima Mensis Aprilis, et Anni curentis Semet ita, ut Corpus Eorundem Districtuum, etiam pro illis Locis, qui ad praedeductas Conditiones accedere nollent, stare debeat, firmiter, et in Solidum obligaverint, et obstrinxerint, Instantia antelatorum Andreae Horváth, Joannis Nánássy, et Stephani Varró, suo et reliquorum universorum Jazigum, et Cumanorum Nominibus, modo, uti supra facta, clementer admissa, et exaudita, praeexhibitas avitas Literas Eorundem Districtuum Privilegiales, in quantum Legibus Regni non adversantur, et pro moderno Ipsorum Statu, et Usu ipsis deservire possunt, in subinsertis Punctis, benigne confirmandas; Ac insuper ex speciali, et nova Regia Gratia, et Munificentia Nostra, iisdem praefatorum Trium Districtuum Incolis, et Inhabitatoribus etiam Jus Gladii, seorsive in quolibet Districtu, modo abinfra denotato, libere exercendum, clementer superaddendum, et concedendum esse duximus. Quorum itaque Confirmationis Punctorum Privilegialium Series, et Tenor in hunc modum sequitur. Et quidem
Primo: Ut ipsos praefatorum Trium Districtuum Incolas, et Inhabitatores in Causis praecise contra Ipsos motis, nullus omnino Judicum, vel Justitiariorum Regni, Ecclesiasticorum videlicet, et Saeculariorum, praeterquam Regni Palatinus, qua Judex Cumanorum, et illius Capitaneus, ac etiam Capitanei, et Judices Ipsorum, in medio Ipsorum constituti, ad cujusvis Inatantiam, et in quibuscunque Causis, exceptis duntaxat ad Forum Ecclesiasticum de Jure spectantibus; et praeterea Metalibus, in Articulo decimo nono Anni millesimi sexcentesimi trigesimi quinti declaratis; Vel respectu Rerum, ac Bonorum extra Diatrictus, per ipsos, vel Ipsorom aliquem possessorum; Vel etiam Delictorum extra Districtus commissorum, si in Loco Delicti comprehensi fuerint, movendis, judicare, vel Judicatui suo adstare, compellere possit, aut valeat.
Secundo: Iidem Jaziges, et Cumani, intra ambitum Regni, de Eorum Personis, et Mercibus, ac quibusvis Rebus Secum habitis, ad nullam penitus tributariam Teloniorum vel Naulorum Solutionem compellantur, vel adstringantur, Regias tamen Tricesimas, ab omnibus Eductis, et Inductis solvere obligentur.
Tertio: Ut a nullo Judicum, et Justitiariorum Regni, pro Debitis, sive propriis, sive alienis, vel aliis etiam quibusvis Praetensionibus, in Personis, vel Rebus suis arestentur, detineantur; vel Judicatui Ipsorum, in quantum extra Districtus possessionati non essent, stare cogantur, verum Eosdem, ut supra, coram suis Capitaneis, et Judicibus convenire teneantur.
Quarto: Ut supremum, seu Palatinalem Capitaneum, ipsemet Regni Palatinus constituat, sub Illius autem Praesidio ipsi Incolae, et Inhabitatores suos Capitaneos, Assessores, et alios necessarios Officiales Districtuales; Judices vero, et reliquos Locorum Servitores, soli Incolae, et Inhabitatores Locorum e medio Sui, vel aliunde etiam, si inter ipsos apti, et idonei pro hoc, aut illo Officio non reperirentur, libere eligere valeant. Et quia
Quinto: Ex particulari sane Gratia, et Benignitate Nostra, dictis Districtuum Incolis, principaliter etiam id elementer concessissemus: Ut Semet a Domo Invalidorum Militum Nostrorum Pestiensi, depositis modo praevio deponendis, redimere possint; Igitur facta eadem redemptione, persolutisque in futurum etiam iis, quae ad rationem Quanti Nostri Contributionalis, ac praeterea in sortem Palatinalis Salarii Aerario Nostro Regio Camerali annue (uti praemissum est) praestare tenebuntur, liberam Territoriorum, et Praediorum suorum, ad eosdem tres Districtus de Jure, et ab antiquo spectantium, signanter vero: Oppida Jász-Berény, Kardszagujszállás, et Halass: Possessiones item Árokszállás, Apáthi, Fénszarú, Fölső seu Gáál Szent György, Dósa, Jákohalma, Mihályteleke, Alsó Sz. György, Ladány, Kisér, Madaras, Kúnhegyes, Kisujszállás, Túrkevi, Kún-Szent-Márton, Philipszállása, Szabadszállása, Kún-Szent-Miklós, Laczkháza, Dorosma, Félegyháza, et Mayssa. Praedia praeterea: Boldogháza, Ágó, Négyszállás, Szent András, Asszonyszállás, Magyarka, Bóltsa, Ködszállás, Orgonda, Szent Miklós, Kápolnás, Fabiánka, Kolbász, Kiss, et Tóo-Turgony, Marjalaka, Kis-Kaba, Móritz, Pohamara, Csorba, Mesterszállása, Bodoglar, Tajó, Kis-Balás, Bösztör, Bábony, Kátó, Csókás, Lajos, Misse, Kocsér, Kara, Szent László, Móritzgáttya, Szank, Orgovány, Kisszállása, Galambos, Ferenczszállása, Jakabszállása, Bene, Csólyos, Ágasegyháza, Pálka, Kömpöcz, Matkó, Kerekegyháza, Átokháza, cum eo pertinente Diverticulo Seregélyes, Pálos, Üllés, Zsana, seu Kőkút, Mérges, Kígyós, Fejértó, Füzes, Balota, et Jakabháza, in quantum sive per Ipsos, sive vero ad rationem dictae Domus Invalidorum Militum Nostrorum hactenus realiter possessa fuerunt, utendi, et fruendi, non tamen abalienandi habeant potestatem. Porro
Sexto: Praefatis Jazigum, et Cumanorum Districtibus, eorumdemque Locis etiam id liberum erit, ut quosvis liberae migrationis, et conditionis, adeoque nulli Domino Terrestri obligatos Advenas undecunque advenientes in medium sui recipere, et eosdem ad praestanda in medium Ipsorom publica, et Communia Onera, ad instar reliquorum Incolarum suorum adstringerc, receptos tamen et per Dominos Terrestres repetitos colonos, observatis tamen de Jure observandis, edoctisque ad mentem Legum edocendis, sub Poenis legalibus, Repetentibus restituere teneantur. Et sic
Septimo: Universi praefatorum Districtuum Jazigum, et Cumanorum Incolae, et Inhabitatores, quoad praemissa Communia eorundem Districtuum Privilegia, et Beneficia paris conditionis sint, aequalibusque gaudeant Immunitatibus, et Praerogativis. Demum
Octavo: Locorum Communitatibus Romano-Catholicis, in iisdem Districtibus sitis, Jus etiam Patronatus eo modo benigne concedimus: Ut in casu cujuspiam Parochiae Ipsorom Vacantiae, aptum, et idoneum, bonaeque vitae, ac Morum Presbyterum, ordinario Episcopo suo Dioecesano, vel ejusdem in Spiritualibus Vicario, pro Plebano Ipsorum praesentandi facultatem habeant, praesentatum tamen, et Canonice introductum, debita reverentia, et honore prosequi, Proventusque Ejusdem consvetos Eidem administrare, et coeteras Patronis Ecclesiarum incumbentes Obligationes rite adimplere debeant; Ultra haec autem omnia
Nono: Ex speciali nova Gratia, et Munificentia Nostra, praerecensitis Libertatibus, et Praerogativis, etiam hoc superaddimus, et benigne concedimus: ut omnes tres saepefatorum Jazigum, et Cumanorum Districtus, in medio Ipsorum Jus quoque Gladii, sub Praesidio tamen, et directione Palatinalis Capitanei, adhibitisque Districtualibus Ipsorum Capitaneis, et Assessoribus, convocatisque etiam aliis e medio Ipsorum, vel aliunde etiam (si opus fuerit) Jurisperitis, et Justitiam amantibus Viris, pro Juris, et Justitiae exigentia, ad instar Magistratuum Comitatensium, et aliorum ad id Privilegiatorum, libere exercere possint, atque valeant; Salva nihilominus tam in Criminalibus, quam Civilibus Eorundem Causis, in quantum de Lege Regni apellabiles sunt, ad Palatinum Regni, pro tempore constitutum, velut legalem, et privilegialem Cumanorum Judicem; Officio vero Palatinali vacante, ad Regium Locumtenentem, eo autem non existente, ad Curiam Nostram Regiam, intra, vel extra Dominium Appellata: Huius tamen, et aliorum Juridicorum, Politicorum, Provincialium item, et Domesticorum ulterioris eorundem trium Districtuum regulationis intuitu, interea, ac donec aliter circa regulandum eorundem Statum, Conditionem, et Obligationem, in futura generali Regni Diaeta dispositum fuerit, Regni Palatino benigne committemus, ut Is eatenus auditis etiam ipsis Districtibus, Projectum elaboret, et cum opinione sua Majestati Nostrae pro benigna Nostra ratificatione, ac suprema Resolutione quantocyus submittat.
Finaliter demum etiam id pro superabundanti Nostra in crebrofatos Jaziges, et Cumanos benigna Regia Gratia, atque Clementia, clementer admittimus: Ut Iidem Tres Districtus, eorundemque Incolae, et Inhabitatores, cum praerecensitis, vel in futurum etiam concedendis Immunitatibus, Libertatibus, et Privilegiis Ipsorum, Judicatui, et Jurisdictioni Palatinali, applicentur; in Provincialibus vero etiam a Regio Locumtenentiali Consilio Nostro dependeant.
Haec proinde toties repetitorum Jazigum, et utriusque Cumaniae Districtuum Puncta Privilegialia, partim ex avitis (uti praemissum est) Eorundem Regiis Privilegiis extracta, in parte vero etiam per Nos ex speciali nova Gratia, et Munificentia Nostra superaddita, et concessa, sub praemissarum Obligationum, et Praestationum Conditione, sine qua non, quoad omnes Eorundem continentias, Clausulas, et Articulos acceptamus, roboramus, concedimus, et approbamus, ac pro memoratorum Trium Districtuum Incolis, et Inhabitatoribus, modernis, et futuris perpetuo valitura declaramus, damus et confirmanus, Salvo Jure alieno. Datum per manus Fidelis Nostri, Nobis sincere dilecti, Spectabilis, ac Magnifici Comitis Ludovici de Batthyán, perpetui in Németh-Ujvár, Comitatus Castriferrei Supremi, ac perpetui Comitis, Aurei Velleris Equitis, Pincernarum Nostrorum Regalium per Hungariam Magistri, Consilarii item Nostri actualis Intimi, nec non per antelatum Regnum Nostrum Hungariae, Aulae Nostrae Cancellarii, in archiducali Civitate Nostra Vienna Austriae, die sexta mensis Maji Anno Domini millesimo septingentesimo quadragesimo quinto. Regnorum Nostrorum: Hungariae, Bohemiae, et reliquorum Anno quinto. Reverendissimis, Illustri, ac Venerabilibus in Christo Patribus, Dominis: Fratre Emerico e Comitibus Eszterházy de Galantha Principe, Metropolitanae Strigoniensis, Gabriele Hermanno e Comitibus Patachich de Zajesda, Colocensis, et Bachiensis Ecclesiarum Canonice Unitarum Archi-Episcopis: Petro Bakich Bosnensis, Georgio Branyugh Zagrabiensis, Joanne Antonio de Benzoni Segniensis, et Modrusiensis, seu Corbavien. Ladislao Szörényi Sirmiensis, Michaele Carolo e Comitibus ab Althann Vaciensis, Comite Nicolao Csáky de Keresztszegh Varadien. Fratre Nicolao Stanislavich Csanadiensis, Comite Sigismundo Berényi, de Karants Berény, Quinque Ecclesiensis, Comite Emerico Eszterházy de Galantha Nitriensis, Barone Francisco Xaverio Klobusitzky de Zettény Transilvaniensis, Comite Francisco Zichy de Vásonykő Jaurinensis, Comite Francisco Barkóczy de Szala Agriensis, Martino Biró Veszprimiensis, Comite Francisco Antonio Engl de Vagrein Belgrad: et Samandriensis, Alexandro Mariássy Electo Tininiensis, Comite Paulo Forgáts, de Ghymes El. Rosonen. Paulo Spáczay El. Arbensis, Joanne Kiss E. Ansarien. Georgio Foglár El. Serbiensis, Paulo Bartakovich El. Almisien. Petro Guilielmo Castellein El. Traguriensis, Stephano Nozdrovitzky El. Catarien. et Jacobo Fábry Electo Dulcinensis Ecclesiarum Episcopis, Ecclesias Dei feliciter gubernantibus Nec non Spectabilibus, ac Magnificis: Comite Joanne Pálfy ab Erdőd, dicti Regni Nostri Hungariae Palatino, Judice Cumanorum, Aurei Velleris Equite, et Locumentenente Nostro Regio; Comite Josepho Eszterházy de Galantha Judice Curiae Nostrae Regiae; Comite Carolo de Batthyán, perpetuo in Németh-Ujvár, antelatorum Regnorum Nostrorum Dalmatiae, Croatiae, et Slavoniae Bano; Comite Leopoldo de Nádasd, perpetuo Terrae Fogaras, Tavernicorum; praedicto Comite Ludovico de Batthyán, perpetuo in Németh-Ujvár, Pincernarum; Comite Josepho Illésházy de Eadem, perpetuo in Trenchin Dapiferorum; Comite Francisco Eszterházy de praedicta Galantha, Agazonum; Comite Nicolao Pálffy ab Erdőd Curiae; titleero Comite Carolo Pálffy a modo dicta Erdőd Jánitorum; Illustri S. R. I. Principe, Paulo Antonio Eszterházy de praedicta Galantha, perpetuo in Fraknó Cubiculariorum Nostrorum Regalium per Hungariam Magistris; Ac praelibato Comite Joanne Pálffy a praerepetita Erdőd Comite Posoniensi, caeterisque quam plurimis saepe fati Regni Nostri Hungariae Comitatus tenentibus, et Honores: MARIA THERESIA mpr. Comes Ludovicus de Batthyán mpr. Franciscus Koller mpr.
Anno 1745. die 24-ta Mensis Maji in Castello Nostro Királyfalva, praesentia, Suae Majestatis Sacratissimae Dominae Dominae Nostrae Clementissimae ab intus nominatis Districtibus benigne elargita Privilegia exhibita sunt Nobis, et praesentata; ac per nos debito homagialis fidelitatis cultu humillime acceptata. Comes Joannes Pálffy mpr."
|