II. Történeti adatok.
     A Kúnok - miként a biboros iró irataiból nem alaptalanúl következtethetni: Azsiából első izben beköltözött ős apáink frigyszövetségesei valának. Szerinte a kabarok (Chazaroknak azaz kunoknak egy nemzetsége) a turkusokkal (igy nevezte a magyarokat) közös polgári társaságba szövetkeztek. "Cabari a Chazarorum gente descendunt, factaque inter eos secessione, ortoque bello civili, prior pars vicit, quique victi, pars occisi sunt, parsque fugientes ad Turcas (ungaros) in Pacinacitarum terram se contulerunt, ibique sedes posuerunt, contractaque mutuo amicitia, Cabari appellati sunt, unde et Chazarorum lingvam ipsos Turcas docuerunt, habentque etiam hodie eandem dialectum; alia item Turcarum lingva utuntur." Béla királyunk névtelen jegyzője pedig elbeszéli: hogy a magyarokkal bejött kúnkapitányok millyen kiterjedésü földeket kaptanak légyen Árpádtól? Azonban a mai jász-kúnok azon jászok- s kúnoknak maradékai, kik később (Cumaniából, vagy a mai Moldva - Bessarábiából stb) részint önként, részint más nemzetségektől nyomatva jöttek be az országba, s itt királyainktól örök időkre sajátul nagy térföldeket nyertek. - De lássuk ezeket részletesebben.
     I. Geiza királyunknak (1077) halála után országunk nagyjai Salamont, korábról tapaszttitle könnyelmü változékonysága miatt, mellőzve, az erényei- s vitézségeiért közkedvességü Lászlót emelték a királyi székre. Ki is a kormányt átvette bár, de gyöngéd lelkiismereténél fogva megkoronáztatni nem akart, mielőtt Salamont a koronáróli önkénytes lemondásra birná; az e részben hosszabra nyúlt egyezkedéseket is végre megúnván eltökélte a koronát Salamonnak visszaadni, ha különben őt békére nem birhatja; de midőn ezt a Salamon változékony lelkületétől félő országrendek ellenzenék, Salamon látva a rendeknek magátóli idegenségét, a főpapok közbenjárására, elállott az ország követelésétől s végre 1081-ben a béke ollylag köttetvén meg: hogy az ország egészen a László kormánya alatt maradjon, Salamon pedig királyi czim mellett rangjához illő tartást nyerjen; - László kormányának negyedik évében megkoronáztatott; de Salamont, bujtogatásai, s élete elleni cselek szövése miatt, kénytelen lön - mig jobbulása jeleit adná - Visegrádon becsukatni, honnét a papság közbenjárására 1083-ban, midőn István királyunk s Imre fia a szentek közzé irattak , szabadságba tétetvén, nyugtalan indulatától Németországba üzeték. Innen hosszú bolyongás után Moldvába Kutesk kún fejedelemhez szökött, s őt azon igérettel, hogy ha országát visszaszerezni segiti, Erdélyt nekie adja és leányát nőül veszi, László királyunk ellen fegyvert ragadni ingerlé. Kutesk kúnjaival 1086-ban országunkba ütött, s azt pusztitva Munkácsig haladt; de Unghvárnál igen megverettetvén, hada maradványaival az országból, Salamont átkozva, kifutott. És ez vala sajátlag a mai Kúnoknak hazánkbai első bejötte.
     Ugyan e korban htitle el Zwoinimir, horvát fejedelem; özvegye Ilona, László királyunk testvére, a király választás körüli pártzajongásokat csilapitani elégtelen, Lászlót hivta segedelemre. Ki is 1089-ben hadát a Dráván átvezetvén az ellentállott lázangókat legyőzte s azután a belföldet egész a Kulpa folyamig elfogltitlea. Már a tengermelléki városok ostromára készült, midőn hirül vette, hogy a Kúnok ismét országunkba ütöttek s azt tüzzel vassal pusztitják. Miért Álmos herczeget hadának részével Horvát országban hagyva, maga gyorsan a rabló kalandorokra vezette vissza seregét. Ezek, miután Erdélyt, Zabolch s Bihar megyéket pusztitották, foglyokkal s gazdag martalékkal terhelten már visszaindulának, midőn a magyar hadtól a Temes folyam mellett utólérettek. László gyorsaságtól remélve szerencsét, rövid pihenés után a királyi vérszinü zászlót maga megragadta s a sokkal számosabb ellent, mielőtt harczra készülhetett, megrohanta s legyőzte. A kúnhad, miután Kapulcs vezér népe szinével elesett, megadta magát. Mondják: hogy a kalandorok közöl csak egy szabadult volna meg, társainak vesztét honosinak hirül vivő. A foglyoknak csak szolgaság s a kereszténység felvétele közt adatott választás, mire azok az utóbbihoz állván, a Tisza és Zagyva között a mai Jászságban letelepitettek. És ezektől származnak a mai Jászok.
     1122-ik évben, mások szerint három évvel később, ismét nehány ezer kún család vándorlott be Tatár vezérükkel hazánkba s a mai kis-Kúnságba telepedett. E kúnokkali társalgásba tölté II. István királyunk idejét, s ezek nejeivel olly annyira buja életbe merült, hogy fajtalan kicsapongásai szemlátomást felemesztvén testének erejét, s egésségét, mind inkább sulyosodó nyavalyája utóbb őt folyton az ágyhoz köté. A kedvezések, mellyeket a honfiak mellőztével a kúnokra halmozott, s a kegyetlenség, mellyet a velök surlódásba jött honfiakon elkövetett, elégületlenséget s évkönyveinkben felrótt lázangó mozgalmakat okozának hazánkban, s felgyógyulásához minden legkissebb reményt is nélkülöző beteg ágyában azzal vigasztalá az általa olly igen kegyelt s a magyarok fékeresztette bosszúját panaszló kúnokat: hogy ha felgyógyuland, minden megölt kúnért tiz magyart áldozand fel. De isszonyú igéretét nem teljesitheté, mert e kedély ingerülés által nyavalyáját mind inkább sulyositván, meghtitle 1131-dik évben.
     Csak hamar e mondottak után, az Europába nyomult mongoloktól megveretett s hazájából kiszoritott Kuthen kún királynak, maga s népének hazánkba befogadását kérő követsége érkezett, a hatalmas főrendek elleni küzdelmében szilárd jelleménél egyéb támaszát alig biró szerencsétlen IV. Béla királyunkhoz; ki is a kúnokban az elégületlen főrendek ellen királyi székének és tekintélyének erős támaszt, a mongolok ellen pedig, ha, mitől méltán lehetett tartani, hazánkat is meglátogatnák, nevezetes segedelmet remélve, szivesen befogadá a hontalan, mintegy 40000 családnyi népet, azon feltétel alatt: hogy a keresztény vallásra térend, s mint Roger mondja: "lingvam facerent sibi notam", a nemzet nyelvét megtanulja; - s hogy a beédesgetett új néptörzs szeretetét mind inkább biztositsa magának, "kún király" czimet vett fel cziméhez, s 1248-ik év óta a kúnok czimerét saját czimerébe vette fel; e kún czimer egy koronázott s ragadozásra kész oroszlányt ábrázol kék téren, mellynek felső részén egy csillag, alól pedig növekedő hold látható; s királyaink koronáztatása alkalmával e kún czimer is, a többi királyi czimerekkel együtt királyaink előtt vitetni szokott. - Azonban mit Béla hazánk javára válandónak hitt, csak hamar veszedelmének lön siettetője. A Duna s Tisza folyók közötti térekre telepitett miveletlen nép megszokott rablásait hazánkban is űzvén, maga ellen ingerlé a már polgáriabb erkölcsü őseinket. Királyunk e bajon segitendő honnagyjaink- s a kúnnagyokkal tartott gyülésben azt határozá: hogy a különben honosaink minden jogaiban osztozandó kúnok a vármegyékben magyar lakosok közt felosztassanak, s minél előbb megkereszteltessenek. Kuthennek maga királyunk lön kereszt atyja. De ez intézkedés nagy ingerültséget okozott az e szétszoratásukban vesztöket látott kúnokban; más részről pedig honosaink gyülölsége is, midőn a kúnokkali, még azután is számos, összeütközéseikben, a királyt inkább a jövevényeknek, mint magoknak kedvezni tapasztalnák; nöttön nőtt királyunk s a kúnok ellen. E közben a Kuthent hazájától megfosztó vész hazánk felé is mind inkább közeledék. A mongolok Ázsiát seregeikkel elárasztván Europát tüzték ki vad kalandjaik színhelyeül s 1240-dik év vége fele már a szomszéd Kiew, Halics, Wladimir s más szláv népü tartományok is martalékjaikká lőnek. A király körülményei mind inkább súlyosodtak, nemességünk csak hanyagon vagy épen nem is készült a felkelésre, inkább hivő a kúnok gyanusitására azt hiresztelőknek: hogy a kúnok a tatárokkal frigybeállván csak országunk kikémlése végett előzték meg azokat, velök, mihelyt bejőnek, egyesülendők. S olly nagy lön e hiedelem szülte kúnok elleni ingerültség, hogy a király kénytelen volt honnagyjaink sürgetésére Kuthent s a kúnok nehány főbbjeit szoros őrizet alá tétetni, mig utóbb a kissebb csapatokban száguldó tatárok közöl elfogottak egyike épen azon kúnok közülinek találtatott, kik hazájok feldulása után a tatárokkal egyesültek, s most azoknak előhadában szolgálának. Ez s annak hire: hogy Váczot is a kún előhad gyújtotta fel, olly ingerültséget növesztett a kúnok ellen honosaink között; hogy némellyek a királynak nyilván mondák: menne most annyira kegyelt kúnjaival a tatárok ellen; mig mások Kuthent, a királynak minden ellenkezése daczára, megtámadták s egész családjával együtt felkonczolták. E szerencsétlen ellőzmények által lön előidézve a gyász emlékü tatár csata, mellynek sajátlagos ecsetlése feladatunkon kivül esvén -IV. s a kúnokkali társalgásaiért utóbb kúnnak is nevezett László király korára térünk át, mint a ki nehány főrangú kúnok által, kikkel anyja után rokonságban vala, elcsábittatván, országunk gondjait mellőzve, egészen a kúnok társaságában tölté idejét, kún öltözet- s erkölcsöket vön fel, s udvarából a hatalmaskodásaik miatt megúnt hazánkbelieket elűzvén, a főtisztségeket s a kincstár kezelését kúnokra bizta, végre még erényes nejét is megvetette s kaczér kún nőkkel a bujaság fertelmeibe merült; melly viselete mondhatlan zavart okozott országunk s az egyház ügyeiben; a régi vallásukhoz még mindig konokúl ragaszkodott kúnok a keresztény papokat elüzték, feleiket, kik a kereszténységet már felvették, régi vallásukra visszatérni kényszeriték, a papság s világiak jószágain is számtalan erőszakot tevének. III. Miklós pápa országunk ezen állapota felől értesittetvén 1279-ben Fülöp formianói püspököt küldé országunkba e zavarok csillapitására s a vallás veszélyeinek elháritására. Királyunk eleinte a pápai követ minden kivánságába megegyezett; a kúnok s ezek nejeiveli társalgást megszüntette, nejét visszavette, a kúnok megtéritését s állandó lakokba szoritását, az elfogltitle egyházi javak kiadatását, mikre a tanácsba hivott kúnnagyok is hajlandóknak nyilatkoztak, esküvel igérte. A nem sokára tartott országgyülésen különösen a kúnok egyházi s polgári állapota szabályoztatott, s közöttök a mieinknél divatozott polgári szerkezet alapittatott meg; a mindjárt egész terjedelmében közlendő okirat főbb pontjait emlitve ugyan is a kúnok szinte urak - nemesek - katonák - és népre osztattak, a nyert birtokot a nemzetségek magok oszták fel magok között; ők is mint nemes eldödeink nem a várgrófok, hanem a nádor hatósága alá vetettek; kissebb pereikben a nemzetségek által külön választott biráik itéleteitől függtek, épen úgy mint nemeseink a vármegyéktől s szolgabiráktól; ha valamelly gyilkos a király udvarába menekült, többé itélet alá nem vétethetett, hanem száműzeték mind addig, mig az ellenféltől bocsánatot nem nyert.
     A felhivott okirat szószerinti szövege következő:
     "LADISLAUS Dei Gratia Hungariae, Dalmatiae, Ramae, Serviae, Galliciae, Lodomeriae, Cumaniae, Bulgariaeque Rex, omnibus Christi fidelibus praesentem paginam inspecturis, Salutem a Salutis Largitore. Ad Universorum notitiam, tam praesentium, quam futurorum volumus pervenire, quod cum Venerabilis Pater Philippus Dei Gratia Firmanus Episcopus, Apostolicae Sedis Legatus ad Nos, et ad Regnum nostrum, specialiter ab eadem sede sancta, a Christi scilicet Vicario, fuisset destinatus, ipsius salubri svasione et sancta inductione concurrente placuit Dominis Comanorum, scilicet Alpár et Uzur, et Caeteris Dominis de Comanis, et Universitati eorumdem, ut ipsi relictis Idolorum cultura, et omnibus ac singulis Paganorum Ritibus prorsus dimissis, ad Catholicac seu orthodoxae fidei unionem convertantur, ac Sacri Baptismatis universi et singuli cujuscunque aetatis et sexus (qui nondum sunt baptisati) recipiant Sacramentum, et servent omnia Ecclesiae Sacramenta, et quaecunque alia docet, tenet, ac praedicat Ecclesia Romana Sacro Sancta. Et quia fides sine opere mortua sicut legitur reputatur, Nos ut assumptae fidei perfectio apud ipsos et in ipsis sumat initium et principale jaciat fundamentum, cum ad hocce eosdem Dominus Legatus quodammodo coarctaret, recepimus, et prius de Septem Generationibus eorundem Comanorum prout sunt Septem Obsides, quos nos ad tempus faciemus obtineri, quos quidem Dominos de Comanis, et Nobiles Comanorum ac totam gentem eorundem in Regno nostro existentem nos solenni, et publica Congregatione in regno nostro facta et diligenti deliberatione cum Baronibus et Nobilibus Regni nostri habitas descendere fecimus modo et locis infrascriptis: videlicet ubi modo descendent, et recedent a Tabernaculis suis et Domibus filtrinis, et hahitabunt ac morabuntur in villis, more Christianorum, in aedificiis et Domibus solo fixis; praeter abrasionem Barbarum, et abbreviationem capillorum, et habitum vestium eorundem, super quibus eosdem praeter ipsorum voluntatem praedictus Venerabilis Pater Dominus Legatus ad nostram devotam instantiam; lenitate Paternae pietatis condescendentem invictos coegit, sed in aliis se moribus Christianorum confortabunt. Et quod in regno et terris nostris ab omnibus insolentiis, et insidiis faciendis ac interfectione Christianorum, et eorum sanguine effundendo manus suas penitus retrahent et ut antea nullo unquam tempore fatient, nec fieri permittent hujusmodi per suos famulos et subjectos. Et ut praemissa per eosdem observentur, ordinabit Dominus Legatus inquisitores aliquos fide dignos, qui per singulas Generationes eorundem et Generationum gradus quacunque Linea sibi unice attinentes et per universos subditos eorum inquirant et querant, super praemissis omnibus et singulis, veritatem, quam nobis et eidem Domino Legato imo et Ecclesiae referre et exponere teneantur, ut ille qui in aliquo praemissorum transgressor inventus fuerit, poenam Ecclesiasticam, quam meretur, ab Ecclesia recipiat, et nihilominus per nos temporalis vindictae obtineat ultionem. Et quia copiosa multitudo Comanorum copiosum terre spatium capiebat statuimus, ut hi, qui cum generatione sua inter Danubium, et Titiam, aut juxta flumina Kris, vel inter flumina Morus et Kriz, aut ex utraque parte fluminis ejusdem vel inter flumina Themus et Morus sut circa eadem descenderunt, et non alias sed super eisdem fluminibus seu Locis sive terris, super quibus primitus quamlibet generationem, cum suis tabernaculis Dominus Bela Rex, Avus Noster, Illustrissimus Rex Hungariae inclytae recordationis descendere fecerat, ibi et nunc descendent et resideant modo praemisso tanquam Nobiles Regni nostri conferendo et dando eis ibi terras Castrorum Udvarcicorum Reginalium, et alias terras Conditionariorum nostrorum, aut hominum nobilium, sine haerede decedentium, quamlibet illarum cum pertinentiis, et utilitatibus suis, Sylvis videlicet, Foenetis, et piscaturis, quas eorundem descensus incluserit, quae nostrae Collationi de jure dignoscuntur pertinere, remanentibus juribus et possessionibus Monasteriorum et Ecclesiarum omnium semper salvis. Dedimus insuper et contulimus eisdem vacuas terras nobilium Jobbagionum Castri tales, quae a tempore Tartarorum vacuae perstiterunt, et fructuosis utilitatibus carent, videlicet piscaturis et Silvis lucrativis, ita tamen, quod iisdem Nobilibus et Jobbagionibus Castrorum, nos pro talibus vacuis terris ipsorum, aut justum pretium persolvemus, aut Concambium aequivalens conferemus, quas omnes iidem Domini et Nobiles de Comanis, de modo et quolibet generatione ipsimet inter se divident, pro modo et qualitate cujuslibet, sine statu. Tales vero terras vacuas nobilium et Jobbagionum Castrorum, quae fructuosis vigent utilitatibus, et abundant, piscaturis videlicet, et Syviss indensis, quemad modum est praemissum, et etiam terras tales, super quibus iidem nobiles et Jobbagiones castri, dominalia, aut populos seu villam habent, sive in aliis minoris utilitatis existant, easdem tales terras ipsi quidem Nobiles et Jobbagiones castri, quorum fuerint, libere et pacifice inter eosdem Comanos possidebunt, quod et praedicti Domini de Comanis, et generaliter omnes nobiles Comanorum consenserunt, ut ad praesens inter ipsos et eosdem Nobiles mutua Compaternitas, et Cognationis affinitas in futurum contrahatur, et major inter illos dilectio et amicitia propagetur. Verum ut iidem nobiles et Comani aequali praerogativa libertatis gratulentur: Praecisse expressimus; quod Domini et Nobiles Comanorum Universi et Singuli ad nostrum exercitum, ad quem nos personaliter accesserimus, venire teneantur, sicut caeteri nobiles Regales Servientes, et si qui ex iisdem negligentes exstiterint, eandem ultionem, idemque judicium patientur, quam vel quod incurrent alii Nobiles Regni nostri, qui non veniendo exstiterint negligentes. Caeterum cum super Articulo restitutionis Captivorum Christianorum, quem Dominus Legatus praecipuum et maximum prae caeteris reputabat, ad Nostram et venerabilium Episcoporum, et Caeterorum Praelatorum, ac Baronum nostrorum instantiam idem Dominus Legatus paternaliter condescendit hoc modo: quod captivis, quos in Regno et Terris nostris Christianos quocunque modo retinebant, praecise et absolute reddere, nec retinere tenebuntur, alios vero extraneos captivos suos in extraneis Regnis captos ut suos retinebunt. Ad hoc, quia praedictae septem Generationes Comanorum in locis diversis, et in pluribus Processibus, utpote: Domini Archi Episcopi Colocensis et Venerabilium Patrum Dominorum Varadiensis, Agriensis, Csanadiensis, et Vaciensis Episcoporum residebunt, et descendent, Volumus eodem Domino Legato annuente, ut unus-quisque eorumdem Venerabilium Patrum accedat ad Generationem, in sua dioecesi descendentem, cum uno Domino Barone nostro et duobus servientibus, de Regni nobilibus fidedignis, et idem nondum baptisatis, sacri Baptismatis inponat sacramentum, et tam super captivis, qui in regno, et terris nostris fuerunt captivati, remittendis, quam etiam super vacuis terris nobilium praetaxatis, quas modo praemisso eorumdem Comanorum descensus incluserit, videant et inquirant omnimodam veritatem, et demum nobis fideliter debeant remandare, ut nos iisdem Nobilibus regni nostri, quorum terrae fuerint, sciamus in pretio vel in Concambio respondere. Nec hoc praetermittimus, quod iidem Domini de Comanis, et Nobiles et Universitas Comanorum judicio Palatini regni Nostri, qui fuerit pro tempore constitutus, subjacebunt; sicut tempore Belae regis, avi nostri, fuerat institutum; qui quoslibet cum incolis regni nostri, in omnibus regni articulis judicabit, assidente ei judice seu principe, qui in generatione qualibet fuerit institutus, prout a tempore avi nostri exstiterat observatum, hoc duntaxat excepto, quod si lis inter duos nobiles Comanorum super effusione sanguinis, vel aliquo casu incident, ex tum eundem solus Judex illius generationis, qui de parte Rei exstiterit, judicabit, nihilque eorundem Dominorum nobilium Comanorum litibus percipere poterit Palatinus, et si titleer hujusmodi Dominorum inter se litigantium sententiam Judicis suae generationis refutaret, ad nostram praesentiam evocando, extunc eosdem duos nos personaliter, assidente Nobis similiter Judice generationis suae, judicabimus justitia mediante; hoc specialiter declarato, quod si in titleerum talium Dominorum Nobilium Comanorum effusio sanguinis immineret, et idem praetimens mortem ad nos confugeret, possit incidenter ex tunc hujusmodi effusionem sanguinis per hoc, quod ad nos pertinet, evadere. Sed nihilominus dedebit exulari, et sic manendo extra regnum tamquam exul requiret gratiam redeundi ab iis, contra quos, excesserat, si poterit obtinere. Sed interim donec obtinebit, non in Regno, sed extra regnum manebit; si vero persona excedentis talis fuerit, pro qua intercessores de Dominis et hujusmodi nobilibus Comanorum statim, quam ad nos confugerit, accesserit veniam super exsolutione excedentis postulantes, ex tunc talis excedens ab hujusmodi exilio erit absolutus, sed de rebus et Bonis suis ei, in quem excessit, ut praemisimus, satisfaciet. Porro assumsimus et assumimus quod neminem de servis eorundem Dominorum et Nobilium de Comanis, si ad nos venerit recipiemus, nec Barones nec Nobiles Regni Nostri eosdem recipere poterunt vel tenere, imo eosdem servos cum universis rebus suis, apud quoscunque inventi fuerint, restituere tenebuntur Villas etiam quas a quibusdam ex eis, quae noatrae collationi de jure spectant, abstulerant, eisdem, a quibus abstuleramus restitui faciemus. Ceterum quoniam praedicti Domini de Comanis, et Nobiles Comanorum, ac eadem cum Nobilibus regni perfruantur libertate, statuimus; ut, sicut a tempore Sanctorum regum progenitorum nostrorum supra regni Nobiles, et eorum populos nec per nos, nec per regei Barones descensus fieri debuit vilolentus, ita et supra eosdem Dominos nobiles de Comanis, ac eorumdem populos, nec per nos et Dominam Reginam charissimam Consortem Nostram, et Nostros Barones descensus violentus fieri non possit, nec debeat ullo modo. In super etiam terras et possessiones, quas hactenus ex collatione progenitorum nostrorum et nostra cum privilegiis eorundem, et nostro vel aliquibus aliis evidentibus Inatrumentis, juste et pacifice possidere dignoscuntur, easdem possidere valeant et habere. Ut igitur series hujusmodi ordinationis per nos factae robur obtineat perpetuae firmitatis, praesentes concessimus Litteras duplici Sigilli nostri munimine roboratas. Datum per manus discreti viri magistri Nicolai, Aulae Nostrae Vice-Cancellarii, dilecti et fidelis nostri. Anno Domini M.CC.LXXIX. quarto Idus Augusti, regni autem nostri anno septimo."
     S hogy valóban IV. László királyunk eme oklevelében emlitett nemesi s minden egyébb szabadságaik a jászkúnoknak szokásba is mentek, s megerősitettek; bizonyitja I. Károly királyunknak mindjárt közlendő oklevele, melly által 1323-dik évben, az abban megnevezett jászsági lakosokat Kewerge hatalma, birodalma s itélete alól kivette, azokat a többi fegyverkezni s hadakozni tartozott jászokhoz hasonlókká tette; sőt hogy magoknak kapitányt is választhassanak, s azt egyedül csak bemutatni, bejelenteni tartozzanak királyainknak, megengedte; melly "kapitány" nevezetet tisztjeik máig is fenntartják.
     Emez oklevél következő tartalmú:
     "CAROLUS Dei Gratia Hungariae, Dalmatiae, Croatiae, Ramae, Serviae, Gallitiae, Lodomeriae, Cumaniae, Bulgariaeque Rex, Princeps Salernitanus, et Honoris ac Pontis Sancti Angeli Dominus, omnibus Christi fidelibus tam praesentibus, quam futuris praesentem paginam inspecturis Salutem in omnium Salvatore. Solet Excellentia Regia subditorum onera sublevare, ut ex hoc sic animus famulantium augeatur; proinde ad universorum notitiam tenore praesentium volumus pervenire, quod accedentes ad nostram praesentiam Larsan filius Zoran, Joachan filius Furdach, Jacobus filius Keskene, Chareth filius Arbulthan, Demetrius filius Subul, Stephanus filius Beegsan, Paulus filius Mokzun, Andreas filius Chalean Zackaran, et Georgius filius ejusdem, Demetrius filius Keyan, Stephanus filius Kurman Hurz, Arpan, Andreas Zuakan, Zaduch filius Chalchen, Georgius filius Magyar et Petrus filius Chamaz, Jassones fideles nostri, suo et fratrum, cognatorum, Proximorum et Sociorum suorum nomine, de Generatione ipsorum, humiliter nos petentes, cum instantia supplicarunt, ut ipsos eximendo a potestate, Dominio et Jurisdictione filiorum Kewerge et aliorum quorumlibet in Statum et Caetum Jassonum specialiter Regise Majestati exercituare debentium, transferre de benignitate Regia dignaremur. Nos siquidem qui ex debito suscepti regiminis justas fidelium nostrorum preces audire, et exaudire teneamur, auditis petitionibus eorumdem Jazygum, revocatisque in memoriam fidelium servitiorum ipsorum meritis quae iidem Jazones et tota Generatio eorum, in diversis expeditionibus nostris, locis et temporibus admodum opportunis, cum morte quamplurimorum fratrum et proximorum suorum, et effusione sangvinum eorum, supremae fidelitatis affectu exhibuerunt et etiam impenderunt; volentes eorumdem servitiis meritoriis Regiae Gratiae occurrere favore; ipsos praenominatos Jazones, et eorum fratres, cognatos proximos et socios, nec non haeredes et posteritates suas, et eorum cujuslibet universas, eximendo, et retrahendo a potestate, dominio et jurisdictione praedictorum filiorum Kewerge, per quos ipsos Jazones nimium oppressos et humiliatos videbamus, in statum, numerum et Caetum Jazonum, Regiac Majestati specialiter exercituare debentium, transferendos duximus, et etiam aggregandos, volentes ut iidem Jazones, et tota generatio ipsorum nec non eorumdem haeredes ab omni potestate, Dominio, et Jurisdictione aliorum Jazygum quorumlibet, perpetuo exempti, eo semper gaudeant privilegio Libertatis, quo caeteri Jazones nobis exercituare debentes gaudent perenniter et fruuntur; item concessimus eisdem, quod Capitaneum seu Judicem, quemcunque voluerint, Regiae tamen Majestati fidelem, eligendi liberam habeant facultatem, quem postmodum nostrae Celsitudini praesentabunt. In cujus rei memoriam, firmitatemque perpetuam, praesentes concessimus Litteras, novi autentici, et dupplicis sigilli munimine roboratas. Datum per manus Diacreti viri, magistri Ladislai, Praepositi Albensis, et Aulae Nostrae vice Cancellarii, dilecti et fidelis nostri. Anno Domini 1323. 8-a Idus Martii, Regni autem nostri similiter 23-tio venerabilibus in Christo Patribus etc. Desumptum ex Archivo Universitatis I. I. Districtuum Jazygum, et Cumanorum. Per Juratum eorumdem Districtuum Ordinarium Notarium Franciscum Pinthér m. p."