AZ UTOLSÓ ÓRA

  - Hé, doki! Mit nézel?
  - A völgyet.
  Sugár lehuppant mellé. A homloka zsírosan csillogott, az arcát sűrű, fekete szakáll borította. Három napja nem mosdott, nem is borotválkozott.
  A doki arca is borostás volt, és a ruhájából ugyanolyan áporodott szag áradt, mint a Sugáréból.
  - Nézd !
  A völgyet patak szelte át. Egy nő ment a parti ösvényen. Sugár előrehajolt. A tenyerével ellenzőt formált a szeme fölé, hogy ne vakítsa a napfény.
  A főnök néhány méterrel hátrább, a bokrok árnyékában aludt, egy szétterített sátorlapon. A doki négykézláb odamászott, elvette mellőle a távcsövét. Először csak homályos foltokat látott, azután kitisztult a kép, és karnyújtásnyira megjelentek a szemközti dombon sorakozó szőlőtőkék.
  - Megvan!
  - Milyen?
  Sugár a távcső után kapott, de a doki félresöpörte a kezét.
  - Kicsi - mondta. - Legfeljebb tizenöt éves.
  - Add már ide!
  Sugár kitépte a kezéből a távcsövet.
  - Mit néztek? - kérdezte a rádiós.
  - Egy nő megy a patakparton - mondta a doki. - Egy csitri.
  - A Sugárnak mindegy - legyintett a rádiós. - Teljesen bezsongott, mi?
  - Csend legyen ott hátul! - mondta Sugár, de nem fordult hátra, és a távcsövet sem vette le a szeméről.
  - Inkább segítenél megcsinálni ezt a vacakot !
  - Mi a baj?
  A doki átült a rádiós mellé.
  - Néha annyira elhalkul, hogy egyáltalán nem hallom, amit adnak.
  Tanácstalanul bökdöste a drótokat egy csavarhúzóval. A készülék fedőlapja mellette hevert a fűben.
  - Értesz hozzá?
  A doki megrázta a fejét.
  - Az a röhej, hogy ő sem ért hozzá - szólt közbe Sugár. Még mindig nem fordult hátra.
  - Annyi százast nekem, ahány ilyen vacakot megcsináltam ... De ez kiszuperált ócskaság. Legalább harminc kiló, pedig már vannak zsebben hordható készülékek is.
  - Csak azokat nem bízzák rád, kisfiam. Tudják, hogy akár mozsárban törjék össze, akár a kezedbe adják ...
  Sugár leeresztette a távcsövet, és közelebb húzódott.
  - Meddig rohadunk itt?
  A doki az órájára nézett.
  - Tízkor kezdődik a buli. Még van háromnegyed óránk.
  - Telebe hol mászkál?
  - Elment valamerre - mondta a rádiós. - Fáj a gyomra.
  - Ha ideszart valahova a közelbe, akármi legyek, ha nem ütöm bele az orrát! Minek kellett ezt behívni? Mást se tud, csak "igen", "nem", és közben bámul rád a hülye halszemével. Maradt volna otthon a tehén faránál!
  - Egyszer megunja, és kapsz tőle egy akkora fülest ...
  - Ettől? Erős, mint a bivaly, de verekedni nem tud. Öt perc alatt fasírtot csinálok belőle. Én valamikor bunyóztam, öregem!
  A rádiós a készülék fölé hajolt.
  - Azt hiszem, megvan a hiba. Szétment a forrasztás.
  Sugár hanyatt feküdt a fűben.
  - Gyerekek! Ha lemehettem volna ahhoz a kis ...
  - Túl élénk a fantáziád.
  - Foglalkozz a magad dolgával! Ha nem tudod leadni a levelet, akkorát rúgnak a valagadba...
  - Most már nincs baj, megtaláltam a hibát. Mindig az a legnehezebb. Megjavítani gyerekjáték.
  - Estére otthon leszünk - mondta Sugár. - Csapunk egy marha nagy bulit a srácokkal.
  - Holnap esetleg ...
  - Miért csak holnap?
  Sugár felült.
  - Tízkor elkapjuk az autót, megszerezzük a levelet. Gyorsan leadod, tizenegyre a gyülekezőhelyen leszünk.
  Az ujjain számolta az órákat.
  - Mondjuk, fél tizenkettőkor elindulunk, kettőre beérünk a laktanyába. Bekapjuk a kaját, leszerelünk, és kész.
  - Gondolom, a parancsnok alaposan egyeztette veled a tervet - mondta a rádiós.
  - Szerintem nem is akarsz hazamenni. Félsz, hogy az asszony beráncigál az ágyba. Te mióta vagy nős, doki?
  - Egy hónapja.
  - Jól kiszúrtak veled, hogy pont most hívtak be két hétre. De legalább jó napja lesz az asszonynak, ha hazamégy.
  Nevettek.
  - Orvos vagy?
  - Jogász.
  - Majd megfogadlak, ha lesz valami zűr.
  - Volt már zűr?
  Sugár felröhögött.
  - Rablás, gyújtogatás, nemi erőszak - mondta a rádiós.
  Sugár már nem figyelt rá. Hirtelen megfordult, mert lépéseket hallott a háta mögül.
  - Megjöttél, Telebe? Azt hittem, ki is költöd, amit tojtál. Nem hallod?
  - Telekinek hívnak.
  - Hagyd már békén! - mondta a doki. - Te meg ne válaszolj neki ! Látod, hogy kötekedik veled.
  Teleki vállat vont, leült a földre, és egy csomag kekszet vett elő a hátizsákjából. Sugár felordított.
  - Már megint zabál! Felül be, alul ki. Így megy egész nap!
  Nézte egy darabig, azután egész csendesen megszólalt:
  - Borotválkoztál valahol?
  Teleki gyanakodva felnézett.
  - Nem. Miért?
  - Nincs szakállad. Mindnyájunknak kinőtt, nézd meg! Nekem, a dokinak, a főnöknek. Még ez a rádiók réme is növesztett valami sörtét, csak a te képed maradt csupasz ...
  Teleki megsimította az arcát.
  - Nem csupasz, csak szőke és ritka.
  - Ritka a fenét! Nincs. Mondd csak, hány éves vagy te?
  - Huszonkettő.
  - Szerintem huszonkét éves korban már minden normális embernek kinő a szakálla. Persze, csak ha férfi.
  Várt egy kicsit, de Teleki nem válaszolt. Egykedvűen rágta a kekszet. A rádiós mosolyogva figyelte, hogy mi készül. A doki nyugtalan volt, félt, hogy Sugár túlfeszíti a húrt. Utálta a verekedést.
  - Mondd, Telebe, férfi vagy te egyáltalán? Volt már nőd? Vagy ha lenne, tudnál vele kezdeni valamit?
  - Hagyd már békén! - mondta a doki, és csitítóan Sugár vállára tette a kezét.
  - Fogd be a szád!
  A doki hátralépett, amikor a keskenyre összehúzott, szürke szemek rávillantak.
  Most kéne lekenni neki egyet - gondolta -, vagy legalább elküldeni oda, ahová való.
  De tudta, hogy Sugár sokkal erősebb, és ha összeakaszkodna vele, egyáltalán nem biztos, hogy Teleki a segítségére sietne. Hátat fordított, és nem szólt többet.
  - Ide figyelj, Telebe - mondta Sugár -, elegem van belőled. Mást se csináltál eddig, csak ettél, meg szartál. Most is érzem a szagát, ideraktad, a közelbe. De én nem haragszom rád. Ilyen vagy, nem tehetsz róla. Arról se, hogy nem nő szakállad. De ha be akarod bizonyítani, hogy férfi vagy, verekedjünk meg! Sőt, tudod, mit? Te üthetsz először. Leeresztem a kezemet, és adhatsz egy pofont. Vagy legalábbis megpróbálhatod.
  Teleki lassan elcsomagolta a megmaradt kekszet. Lesöpörte a morzsákat a ruhájáról, és felállt.
  - Na! Rajta!
  Egy villanás volt az egész. Teleki lendületet sem vett, és a következő pillanatban Sugár elterült a földön. A rádiós felröhögött, de hirtelen abbahagyta, amikor Sugár dühtől eltorzult arcába nézett.
  Lassan, szédelegve állt fel. Teleki ernyedten lógatta lapáttenyereit.
  Sugár megtörülte a száját, és a keze fejére nézett, hogy véres-e. Kicsit megnyugodott, mikor látta, hogy nem vérzik.
  - Balkezes vagy, mi? És most röhögsz, hogy átvágtál! De majd elveszem a kedvedet!
  Csak a doki hallotta az erősödő zúgást. A többiek akkor eszméltek fel, amikor föléjük ért a helikopter. A főnök is felriadt.
  - Minket keresnek - mondta, és önkéntelenül lehalkította a hangját.
  A helikopter körözött egy darabig a völgy felett, majd a hídnál hirtelen a magasba szökkent, és eltűnt az erdős domb mögött.
  A főnök az órájára nézett.
  - Háromnegyed tíz. Készülnünk kell.
  Felvették a hátizsákot, a sátorlapot meg a géppisztolyt. Teleki a rádiót is a hátára szíjazta. A készüléket felváltva kellett volna cipelniük, de többnyire Teleki vitte.
  - Miért nem ébresztettetek föl?
  - Láttuk, hogy fáradt vagy - mondta a rádiós. - Tegnap késő éjszakáig írtál valamit a sátorlap alatt.
  - Ez igaz. Ti is elfáradtatok?
  A rádiós bólogatott.
  - Nagyon sótlanok vagytok. De hát nem is csoda, három ilyen nap után.
  - Ezek az éjszakai menetelések! ...
  - Elhiszem, hogy szokatlan volt. A térkép szerint három nap alatt pontosan ötvenhét kilométert tettünk meg.
  A rádiós füttyentett.
  - Persze ez semmi - folytatta a főnök. - Egy nap alatt is mentem már ennyit. Készen vagytok?
  - Készen - mondta a rádiós.
  - Lemegyünk a hídhoz. Ott kapjuk el az autót.
  - Hogy kapjuk el?
  - Egy fát döntünk elébe.
  A főnök elindult. A rádiós mellette ment, a többiek libasorban követték őket. Teleki a sor végére állt.
  - Hogy vágjuk ki a fát? Nincs fejszénk.
  - Sehogy - mondta a főnök. - Kitörünk egy kis fát, és azt dobjuk az autó elé.
  Leereszkedtek a domboldalon.
  - És ha nem áll meg?
  - Megáll.
  A főnök elnézően mosolygott.
  - A sofőr tudja, hogy ezen a szakaszon valahol megállítják a kocsit. A fadöntés csak jelképes dolog.
  A hídnál Teleki letette a rádiót egy bokor mögé, azután kitört egy karvastagságú fát. Lefektette az árok szélére, és melléhasalt.
  - Te maradj vele! - mondta a főnök a rádiósnak. - Sugár menjen át az út túlsó szélére. Mi a dokival a híd másik végén rejtőzünk el. Ha az autó megáll, egyszerre ugrunk elé. A sofőr mellett ül egy ember, annál van a levél. Figyeljetek jól! Balról jön a kocsi.
  Elfoglalták a helyüket. Teleki görcsösen markolta a kitört fa törzsét. Az arcát a fűbe nyomta. A rádiós felemelkedett.
  - Nem jön semmi.
  Felült, meggyújtott egy cigarettát.
  - Jól behúztál ennek a hülye Sugárnak. Jobbról várta az ütést, és balról kapott egyet. Persze szerencséd volt, hogy éppen akkor jött a helikopter, és a főnök felébredt. Különben alaposan kihúzod a gyufát. Sugár bokszolt valamikor. De lehet, hogy hazudott. Egy bunyós nem veszi be ezt a primitív trükköt. Azért jó lesz, ha vigyázol. Különösen a leszerelés után, amikor kimegyünk a laktanyából.
  - Jön! - súgta Teleki, és kissé fölemelte a fejét a fűből.
  A rádiós kényelmesen megfordult. Erősödő zúgás hallatszott, és a kanyarban megjelent egy zöld teherautó. Nehézkesen bukdácsolt a hepehupás úton. Szürke porfelhő szállt utána. A rádiós eldobta a cigarettát, és lejjebb húzódott.
  - Figyeld az autót! - mondta Telekinek. - Ha ráhajt a hídra, ugorhatsz. De fürgén ám, mert ha későn ugrasz, úgy elgázol, mint a pinty.
  Teleki pontosan akkor ugrott, amikor a teherkocsi a hídra ért. A fát maga után húzta az út közepéig, ott elengedte, és a túlsó oldalon eltűnt az árokban. Recsegett a fék. Sugár feltépte az ajtót, és a sofőrt kirántotta az útra.
  - Fel a kezekkel!
  - Mi van?
  - Fel a kezekkel!
  - Ne marháskodj!
  - Nem hallottad?
  A sofőr zavarában elvigyorodott.
  - Kik vagytok?
  - Mi közöd hozzá? Gyerünk!
  Megtaszította a géppisztoly csövével. A többiek már a másik oldalon voltak. Alacsony, vékony arcú őrvezető állt közöttük.
  - Nem tudom - ismételgette. - Nálam nincs semmiféle levél.
  Észrevette a főnököt. Tisztelgett.
  - Nincs nálam levél, hadnagy elvtárs. Itt valami tévedés ...
  - Nem értem.
  - A sátrakért megyünk.
  Sugár otthagyta a sofőrt, és a dokit félretolva az őrvezetőhöz lépett.
  - Ismerem én az ilyen trükköket, kiskomám. Majd jót röhögsz, hogy átvertél minket. Azt hiszed, dicséretet kapsz, mert nem árultad el a rád bízott titkot, mi? Csakhogy rosszul számítasz. Várják, hogy a levél tartalmát leadjuk rádión, és te is megkapod a magadét, ha fennakadást okozol ...
  Az őrvezető vállat vont.
  - Mondtam, hogy nincs nálam a levél. Ha nem hiszed, kutass ki!
  - Nem érünk rá kutatgatni - szólt közbe a rádiós. - A szöveget sifrírozni kell. Az pedig időbe telik.
  - Nem akarunk estig itt rohadni!
  - Azt hiszem, tévedtünk - mondta a főnök. - Nem az az autó jött ...
  - Akkor hol az igazi? Tíz óra tíz perc.
  A főnök széttárta a karját.
  - Addig ütünk, amíg nem lesz meg a levél - mondta a rádiós, és nevetett.
  - Ez nem vicc. Sehol másik autó, tehát a levél nálad van.
  - Ha nálam van, keresd meg!
  Sugár végigtapogatta az őrvezető zsebeit.
  - Siess, mert engem időre várnak, nem érek rá itt gatyázni!
  - Add ide a levelet, és tűnj a francba! Mi se érünk rá.
  - Viszontlátásra!
  Az őrvezető a kilincs után nyúlt.
  - Hohó!
  Sugár elkapta a gallérját, és félkézzel visszafordította. Egy fejjel magasabb volt nála.
  - Ilyen könnyen nem mégy el!
  - Tomaji! Van nálunk levél?
  A sofőr vállat vont.
  - Nálam nincs, az biztos.
  - Nálam sincs !
  Az őrvezető ki akarta rántani a gallérját Sugár kezéből.
  - Hadnagy elvtárs, ez mégse járja! Szóljon az emberének!
  Elvörösödött, és egyre dühösebben próbált szabadulni.
  - Engedd el! - mondta a főnök. - Úgy látszik, tényleg nincs nála a levél. Várunk egy darabig, azután jelentjük rádión, hogy mi a helyzet.
  - Várunk? Ez a szemét meg a markába röhög?
  - Tudd ám, hogy mit beszélsz, te ...
  - Miattad vonuljunk be utolsónak?
  - Ereszd el!
  - Majd adok én neki!
  Sugár felemelte a géppisztolyt. A cső végét markolta, úgy állt a kezében, mint egy bunkó.
  - Nem hallod?
  - Rohadt ...
  A főnök rávetette magát, de Sugár gyorsabb volt.
  Az őrvezető a teherautó oldalának dőlt, azután lassan lecsúszott az útra. A halántékánál vékony vérpatak buggyant ki a hajszálak közül.