GYERE VELEM VIAREGGIÓBA

  - Állati rendes vagy - mondta a lány, amikor elhelyezkedett az ülésen. - Egy órája álltam ezen a rohadt úton.
  - Dobd hátra a szatyrodat. Itt nem nagyon fér.
  - Éva.
  - Tibor.
  Indított, csak egy pillanatig tartotta kezében a lány ujjait.
  Csend volt egy darabig.
  - Nem vagy nagyon beszédes. Már legalább öt kilométert mentünk, és ki se nyitottad a szádat.
  - Csak kettőt.
  - Mit kettőt?
  - Csak két kilométert mentünk.
  - Az mindegy.
  - Nem kell mindig fecsegni.
  A lány nem válaszolt.
  - Azért ne sértődj meg!
  - Nem is. Csak az autósok szeretik, ha beszélgetnek velük. A legtöbb azért veszi fel a stopposokat, mert unatkozik.
  - Gyakran jársz stoppal?
  - Á, nem. Csak ritkán. Ha elköltöm a vonatjegyre valót.
  - Nem félsz beszállni egy idegen kocsiba?
  - Nem.
  - Egyszer megjárod.
  - Dehogy. Én csak olyan kocsit állítok meg, amelyikben egy férfi ül.
  - Egytől nem félsz?
  - Nem.
  - Hallottam már olyat, hogy egy férfi egyedül is megerőszakolt valakit.
  - Akkor az nem is volt erőszak. Azt a nő is akarta, csak úgy csinált, mintha nem akarná.
  - Volt már, aki veled megpróbálta?
  - Volt.
  - És?
  - Semmi. Kapott egy kék foltot a szeme alá.
  A fiú nevetett. Egy kis gázt adott, mert egyenes, kihalt útszakasz következett.
  - Honnan jössz?
  - A koleszból.
  - Ennyi cuccal?
  - Apám hazafuvarozta a többit.
  - Fuvarozta?
  - Autóval.
  - Mi az apád?
  - Állatorvos.
  - Az jó. Keres, mi?
  - Keres.
  - Mégis stoppal jössz?
  - Mégis. Mondtam, hogy elköltöttem a vonatjegyre valót.
  - Miért nem hozott el ő?
  - Bulit rendeztünk, és még maradtam egy napig.
  - Gimista vagy?
  - Az.
  - Mennyit kapsz otthonról?
  - De kíváncsi vagy! Különben egy százast.
  - Havonta?
  - Hetenként.
  A fiú füttyentett.
  - Az már valami. Persze egyébként nem pénz - tette hozzá -, de egy gimistának még sok is.
  - Mit nagyképűsködsz?
  - Miért?
  - Hogy nem pénz.
  - Hát az?
  - Úgy beszélsz, mintha milliomos lennék
  A fiú nem válaszolt.
  - Mi a foglalkozásod?
  - Mérnök.
  - Milyen mérnök?
  - Gépészmérnök.
  - Az se rossz.
  - Hát nem.
  - Szabin vagy?
  - Igen.
  Leeresztett sorompóhoz értek.
  - Ezt kifogtuk. A vonatnak még se híre, se hamva.
  Kiszállt, nyújtózkodott.
  - Nem jössz?
  Kiszállt a lány is.
  - Szép idő van.
  - Az. Jó meleg.
  - De azért nincs az a rossz fülledtség.
  - Szép strandidő. Ilyenkor lehet igazán napozni.
  - Tavaly Várnában volt ilyen idő - mondta a fiú, és rákönyökölt a sorompóra. - Meleg volt, de mindig fújt egy kis szél a tenger felől.
  - Várnában nyaraltál?
  - Tavaly. Le voltam égve egy kicsit, azért.
  - Máskor hol nyaraltál?
  - Máskor? Hát hol itt, hol ott. Tavalyelőtt Riminiben.
  - Ezért tavaly nem kaptál dollárt, ugye?
  A fiú legyintett.
  - Nem számít.
  - Mi nem számít?
  - Hogy adnak-e valutát. Akkor kapok meghívólevelet, amikor akarok.
  - Sok ismerősöd van?
  - Elég sok.
  - Magyarok?
  - Azok is, meg mások is.
  - Nők is?
  - Nők is.
  - Tudsz idegen nyelven?
  - Egy kicsit.
  - Németül?
  - Egy kicsit németül, egy kicsit olaszul, angolul.
  - Ha csak kicsit tudsz, nem nagyon beszélhetsz azokkal a nőkkel.
  - Nem is kell sokat beszélni. Kevésből is megértik, hogy mit akar az ember.
  Nevettek. A távoli kanyarban feltűnt a vonat. A mozdony négy rozoga kocsit húzott. Nehéz, fekete füst szállt a kéményből.
  - Orient expresszvonat indul a harmadik vágányról Belgrád-Szófia-Isztambul felé! - kiáltotta a fiú, és integetni kezdett. - Hahó! Álljon meg! Isztambulba akarok utazni!
  A lány még akkor is nevetett, amikor visszaültek a kocsiba, és elindultak.
  - Ezzel akarsz Isztambulba utazni?
  - Miért ne?
  - Ez legföljebb Vámosgyörkig visz.
  - Ha valaki innen akar Isztambulba utazni, először erre kell felszállnia.
  - De nem ez visz odáig.
  - Azt nem is mondtam.
  - Az idén nem mégy külföldre?
  - De. Viareggióba.
  - Az hol van?
  - Olaszországban.
  - Mi inkább a téli szünetben járunk külföldre. Apámnak a síelés a mindene.
  - Neked is?
  - Szeretem, de nem olyan nagyon, mint ő.
  - Hová jártok?
  - Hát többnyire Zakopanéba.
  - És még?
  - Ritkábban az Alpokba.
  - Ott hová?
  - Ott? Valami kis faluba, nem is jut eszembe a neve.
  - Jó?
  - Megjárja.
  - Cortina d'Ampezzóban még nem voltatok?
  - Ott még nem.
  - Az is jó hely télen.
  - Majd mondom apámnak.
  - Nem akarsz velem jönni?
  - Hová?
  - Viareggióba.
  - Jó is lenne!
  A lány nevetett.
  - De komolyan!
  - Ne hülyéskedj ! Vonatjegyre sincs pénzem.
  - A pénz nem számít.
  - Dehogynem számít. Apám egy fillért se adna.
  - Nálam nem számít a pénz.
  - El se engednének.
  - Hát aztán? Eljössz, és kész.
  - És otthon mit mondok?
  - Semmit. Vagy azt, hogy táborba mégy.
  - Apám biztosan eljönne a táborba meglátogatni.
  - Kitalálnál valamit.
  - Útlevelet se adnának csak úgy.
  - Van egy haverom az útlevélosztályon, az elintézi négy nap alatt.
  - És te fizetnéd?
  - Én
  - Miért?
  - Csak. Jól megvagyunk együtt.
  - Csak azért?
  - Az nem elég?
  - Aztán megnézhetném magam.
  - Miért?
  - Hülyének nézel?
  A fiú nem válaszolt.
  - Nemsokára megérkezünk - mondta a lány.
  - Olyan sürgős?
  - Miért?
  - Megállhatnánk egy kicsit.
  - Mitől fulladt el a hangod?
  A lány gúnyosan rápillantott, és hátranyúlt a csomagjáért.
  - Még nem válaszoltál.
  A fiú természetes hangon akart beszélni, de egyre jobban elszorult a torka.
  - Nem is kérdeztél semmit.
  - De igen. Azt mondtam, hogy megállhatnánk egy kicsit.
  - Ez nem kérdés.
  - Ne hülyéskedj!
  A lány combjára tette a kezét. Kopott farmer volt a lányon.
  - Te ne hülyéskedj
  - Beállunk egy dűlőútra.
  - Akarsz te is egy kék foltot a szemed alá?
  - Nem kell rögtön verekedni.
  A lány melle után nyúlt.
  - Kiszállok. Állj meg!
  A kocsi az útpadka szélére futott. A fiú hirtelen visszarántotta a kormányt, a lány feje az ablaküveghez ütődött.
  - Teljesen hülye vagy! Mondtam, hogy állj meg!
  Ki akarta nyitni az ajtót, de nem sikerült.
  - Jól van - mondta a fiú, és már nyugodt volt a hangja. - Nem kell megijedni. Hazaviszlek, és nem történik semmi bajod.
  Beértek a házak közé.
  - Kiszállok.
  - Mondtam, hogy ne izgulj. Hazaviszlek, és épségben átadlak az állatorvos papádnak.
  - Nem kell hazavinned. Innen már gyalog is elmegyek.
  - Dehogynem. Ha már megijesztettelek, az a legkevesebb, hogy elviszlek hazáig.
  - Nem is ijesztettél meg. Mit képzelsz?
  - Merre laktok?
  - Semerre. Állj meg!
  - A főutcán laktok?
  - Egy mellékutcában. Be se tudsz menni oda a kocsival.
  - Dehogynem. Nincs sár. Csak azt mondd meg, hogy merre forduljak!
  - Már el is hagytuk az utcát.
  - Nem baj, visszafordulok. Jobbra vagy balra?
  - Állj már meg! Nem érted, hogy ki akarok szállni?
  Elhaladtak a templom előtt.
  - Kiugrom!
  - Nem mersz.
  - Teljesen hülye vagy!
  - Mert haza akarlak vinni?
  A falu túlsó végéhez közeledtek.
  - Mi bajod van?
  - Semmi. Csak látni szeretném az állatorvos papádat meg a nagy házatokat.
  - Nem is mondtam, hogy nagy házunk van.
  - Aki az Alpokba jár üdülni, az nem lakhat akármilyen házban. Megnézem, és máris elmegyek. Merre van?
  - Semerre.
  - Valahol csak laktok. Nem?
  - Undok vagy és aljas! Semmi közöd hozzá, hogy hol lakunk. Azonnal állj meg!
  - Az is lehet, hogy nincs nagy ház. Hát állatorvos papa meg téli üdülés az Alpokban meg heti száz forint zsebpénz?
  - Rohadt csirkefogó!
  A lány sírt.
  - Nem kell felvágni. Akkor nem ég le az ember.
  Ismét szántóföldek között vezetett az út.
  - Kis hülye. Azt hitted, beveszem a dumádat, és hasra esek?
  Megállította a kocsit.
  - Nem kell kiszállni. Visszaviszlek a faluba, és leteszlek, ahol akarod.
  - Nem kell.
  - Hát akkor?
  A lány ránézett. Még vörös volt a szeme, de már nem sírt.
  - Elmegyek veled Viareggióba.
  - Micsoda?
  - Hívtál. Vagy nem?
  - Igen - mondta a fiú. - El is viszlek, ha akarod, de előbb mégis haza kell menned.
  - Nem megyek haza.
  - Hát?
  - Nem érted? Nem megyek haza, és kész.
  - Nem holnap indulnánk. Addig mit akarsz csinálni?
  - Veled megyek. Ha olyan sok a pénzed, lakásod is van biztosan. Ott maradok az indulásig.
  - Oda nem jöhetsz.
  - Miért? Talán nős vagy?
  - Nem - mondta a fiú. - Nem vagyok nős, de oda akkor se jöhetsz.
  - Ugyan miért?
  - Csak. Mert nem. Az ember nem ismerheti ki magát rajtad. Az előbb nem akartad, hogy megálljunk annál a dűlőútnál ...
  - Ott nem.
  - Majd elmegyek érted.
  - Le akarsz rázni? Nem viszel el Viareggióba?
  - Akkor még nem tudtam, hogy ilyen hisztis és felvágós vagy.
  Felbőgette a motort.
  - De én tudtam, hogy te hazudsz.
  - Ugyan mikor hazudtam?
  - Mindig. Csak járt a szád. Nem is vagy mérnök!
  - Honnan tudod? Te okos!
  - Olyan a kezed, mint a reszelő. Csóró melós vagy, semmi más!
  - Szállj ki!
  - És pénzed sincs annyi, hogy külföldre járj! Legfeljebb turistaúton voltál Csehszlovákiában!
  - Elegem van belőled!
  - És lakásod sincs! Ha lenne, elvittél volna ...
  - Azt akarod, hogy kilökjelek, te kis hülye?
  A lány kilépett az országútra.
  - És ez az ócska Wartburg se a tied! Valamelyik haverod adta kölcsön, vagy az is lehet, hogy loptad! Hogy felvághass vele.
  Be akarta csapni a kocsi ajtaját, de a fiú megakadályozta.
  - A kocsi az enyém!
  A lány elindult visszafelé.
  - Az enyém
  Kiugrott az útra.
  - Az enyém! - ordította. - Érted? Az enyém!