|| TARTALOM || VISSZA || TOVÁBB ||

Bernát Gáspár adomái, élczei, apró freskóképei és gazsiádái

 


*
   Tegnap egy könyvkötőlegénynyel ismerkedtem meg, a kivel be akarom magamat köttetni disznóbőrbe, mert egy idő óta annyit imádkozom, hogy egész imádságos könyv lett belőlem.
*
   Tegnap is annyi keresztet vetettem magamra, a mennyivel kihimeztethettem volna egy pár papucsot.
*
   Hallottam, hogy a más világon rendesen négy tál ételt kapunk ebédre: miatyánk levest, hagyott hust (t. i. a hushagyó keddről maradtat) üdvözlégy szószszal (sohasem szerettem a legyet szószban) aztán tojásba kirántott zsoltárokat, meg utoljára egy kis papsajtot. Inni való nincs egyébb, csak szentelt viz. Képzelem, hogy káromkodik Beöthy Laci.
*
   Tudod-e öcsém, mire való a pokol feneke? Hogy legyen mire ütni a huszonötöt, ha rosz a pokol. Nem az én viccem, hanem Jónás prófétáé, a ki a cethaltól hallotta.
*
   A hozsánánál mindig többet ért a Zsuzsánna!
*
   Abban a kétnyaku bibicben (értsd kétfejü csalogány) azt bámulom legjobban, hogy tudott négy kézláb átjönni a tengeren.
*
   A hering az egyetlen "ing" melyet férfi és nő egyaránt használhat, még pedig belsőleg.
*
   Megtudnád-e mondani nekem öcsém, hogy a mostani honvédek mért egészségesebbek, mint a 48-ak? Nem. Csak azér öcsém, mert ezek még semmit sem vettek be.
*
   Barátom Kecskeméten olyan desperált a hangulat, hogy ott már csak az asszonyok vannak - jó reményben.
*
   - Vallja meg őszintén Gazsi bácsi, mért nem adta fejét a házasságra?
   - Öcsém, az isten azért teremtette az asszonyt, hogy ha a férfinak jó kedve van, legyen kit megcsókolnia, ha pedig rosz kedve van, legyen kit végigvernie. Már pedig én ezt a kettőt ugyan egy személyen nem uzoválhatom.
*
   Tegnap oly meleg volt, hogy elemozsinául hozott szalonnám tepertővé sült a zsebemben.
*
   Ha kérdezkék tőle hol született, azt szokta mondani:
   - Mért nem teremhettem volna én rózsafán?
   Kedélye rózsáira, vagy sorsa töviseire célzott-e vele, ki tudná megmondani.
*
   Vannak kik azt állítják, hogy még a mult század gyermeke. Ő maga sokáig parókát viselt és föstötte szakállát.
   - Hátha rászedném a halált?
*
   Csak az utolsó évben láttuk egészen fehérnek.
   - Ki meri mondani, hogy swarz vagyok?
*
   Három vályog maradt rám az apámról, azt egy este úgy megcsipte a szunyog, hogy reggelre három emeletes ház dagadt belőle.
*
   Egyszer valaki sziszegve dugta zsebébe kezét, a mit Jókai jól megszorított.
   - Az még csak semmi - vigasztalta a kárvallottat - hanem Jókai minap úgy megszorított a markában egy lázsiást, hogy az az ember ordított bele Körmöcön, a ki kalapálta.
*
   Egy asztalnál hihetetlen mesedolgokat beszéltek a pesti tolvajokról.
   - No már az igaz, - bizonyitá Gazsi, - nekem is lelopták a harisnyát a lábamról, a nélkül, hogy a csizmámhoz csak hozzá is nyultak volna.
*
   Az alföldön olyan nagy a sár, hogy az emberek ölbe szedik kutyáikat, s úgy viszik ki az utcára ugatni.
*
   Egy vékony hangu szinházi énekesnőről azt mondta egyszer, hogy a hangját megfogta egy szabólegény a karzaton és nadrágot varrt vele.
*
   Ma olyan nagyorru embert láttam, hogy annak nem kell lánchid; átnyujtja az orrát a Dunán, s azzal Pestről kényelmesen átsétálhat rajta Budára.
*
   Hallottátok, Majoros Pistát a larinai nőemancipáló egylet tiszteletbeli elnökké választotta, s neki diszokmányul egy lószőr krinolint küldött.
*
   No még ilyen pünkösdöt sem értem Pesten. Az egész város és zsidóság künn volt a városligetben. A városi korcsmában egy külön vonaton érkezett guta megütött egy mérgelődő vendéget, Klemensnél a főpincért agyonlynhelték, a portól megfulladtak száma még nincs megállapítva. A tolongásban ellopott értékek két millióra és másfél Lónyay piculára rugnak. A hattyukat és aranyhalakat a nép elevenen fölfalatozta midőn más ételből kifogyott.
*
   - Tudja-e Gazsi bácsi ujság?
   - Nem én öcsém. Az olvasás most már kissé nehezemre esik, mert nincs okuláriumom. Napoleon tegnap kölcsön kérte tőlem a "kis pipában" és most nem akarja visszaadni.
*
   Rosz idők járnak öcsém. Az általam alapított általános magyar-olasz kucséber leszámítoló bank aligha nem kénytelen lesz már a legközelebbi napokban liquidálni, minthogy osztalékainak datolya magvakban való kifizetése valósíthatlannak bizonyult.
*
   A "soroksár-ráckevei magyar-sváb cipó gyuró gyár"-nak az "első terézvárosi kulimászfehérítő gyári részvénytársasággal" való fusiója nem jő létre, minthogy a kettejüket is tápláló "tizenhetedik felső-magyarországi humbug-inscenirozó Gründerbank" tegnapelőtt 7 1/2 millió passivával megbukott.
*
   Bernát Gazsi nemzetgazdászati pályára adta magát és fölfedezte, hogy a jelen abszurdus fadrágaságban jutányosan bevásárolt sétapálcákkal sokkal olcsóbban lehet füteni, mintha a fát az ember ölszámra veszi.
*
   Tegnap a "kis pipa" helyett künn ebédeltem a zöldben, s ettem a fánkot, de milyent. Mindjárt az elsőben volt egy svábbogár. Sváb telepítvény egy fánkban, ez is nagy ethnographiai ritkaság. Ez a korcsmáros, úgy látszik, nem sárbogárdi, de svábbogárdi születés. A másodikban volt egy légy, ily körirattal: "Légy hive oh magyar!" Úgy földhöz csaptam, mintha született légycsapó volnék.
*
   Uj Granadiában oly állatot fedeztek föl, mely nappal virágot és tulipánt terem, éjjel pedig kigyóval s banknótával él.
*
   A "török császár" kávéházban két angol mindennap tizenhat órát tártlizik, s kilenc év óta egy szót sem szóltak egymáshoz.
*
   Alcsuthon József főherceg nem rég egy mammuth álkapcát ásatott ki, egész ép fogsorral. A mi több, még a fogpiszkáló is benn volt a fogak között.
*
   Lauka Guszti erővel azt állítja, hogy a Széchenyi-liget olyan szép mint a tuilleriák kertje. De Jókai nem akarja neki elhinni.
*
   Borsos már oly tökélyre vitte a fényképezést, hogy a klárinethangot is le tudja photographirozni.
*
   Mikor egyszer alföldön utaztam, elért a zivatar. Tömött és gömbölyü esőcseppek hullongtak itt-ott a szomjas fövény fölé s port füstölögve pattogott föl utánok az italéhes homok tartomány. Nehány perc alatt elborult a puszta, hogy fokosbaltával sem tudtam agyonverni a sötétséget. Mint vészedzett kalandor egy ideig tréfául vettem az elemek pártütését, de fél napig szünni nem akaró záporesőtől veretve, nyughelyül sárszőnyegen jégolvadékkal takarózni, korántsem oly kényelmes, mint tán a szalontai menazseriának némely hizékony polgárai gondolnák; mire nézve félig kétségbeesetten, félig ösztönszerüleg összesítém erőmet és kievickéltem a vizzel tömött párnák közül nem szárazföldi élvezetre ugyan, hanem hogy in linea perpendiculari kézzel-lábbal tovább baktassak a lucsokországban. Úgy átusztam, hogy májamból keresztelővizet lehetett volna csapolni.
*
   Moháczi bácsi tegnap úgy horkolt a "korona" kávéházban, hogy bele illett volna vezérszusznak akár minő repedt trombitába.
*
   A szamár nem egyéb, mint a juhász család gyalog omnibusza.
*
   Egyszer a negyvenes években veltmanni fitymáló tekintélylyel belábalék az alföldön egy spectabilis udvarba, hol egész földönfutó népesítési mozaik hemzsegett. Egy kicsapott orosz kántorból gráduált jurium direktor a házi tensasszony hintós lovait igazgatá; inspektorul szajkócsenésért emigrált borbélylegény kezelteték; kasznárnak egy diplomatikus lókötő szökött meg a kállai egyesből; a pincemestert tót diákból travesztált facir kefekötő személyesíté; s a gouvernante auctióban rendelték alá Liptó vármegyéből.
*
   Itt történt, hogy egy káplánt úgy kiszabtak reverendájából az éhen kórászó agarak, hogy másnap szappanfőzető überrokkomban tévelyedett szállására.
*
   Tegnap Lauka Guszti vasta poezisán bérmentesen ásítoztam.
*
   A régi jó világban az alföldön úgy lebukott egyszer a gyors szekér egy vályoggödörbe, hogy a konduktornak keze-lába kitört; a lovak bitang jószágul komiszáros urhoz lábolának; a szekeret tüzre szétlopkodták; az utazók pedig három hét mulva érkeztek gyalog Debrecenbe, csak tizenkilenc nappal vásár után.
*
   Kiszámítottam, a Margitszigeten minden vendég egy-egy ásítással harminckét és fél szunyogot nyel le.
*
   Életemben Kecskeméten ettem a legjobb fánkot. Ott egy lakomán olyan könnyüek voltak a fánkok, hogy a nyitott ablakon át csaknem egytől-egyig a barackfára röpködtek.
*
   Az ugardi gyepvityillóban, a lencsésfazékban halálra főzött kávét, tulipános tányéron tálaltatta elém az istenfélő csaplárosné.
*
   Ma mikor a császárfürdőbe mentem, a szegény "Fecske" hajó úgy tele volt jordán néppel, hogy még egy heptikás pióca is keservesen mozoghatott volna csak rajta.
*
   A váltó oly iszonyu papirszörnyeteg, mely tulajdon apja előtt született. Telhetetlen étvágygyal verte és áldta meg a mindenható. Édes anyjának testével él, vérrokonát számüzte; gyermekeit rakásra öldösi, s gyakran maga is üldözötten bujdosik. Igy magyarázta ezt nékem barlang nyilattá hasított szájjal, egy talpig kacagányba szerszámozott kérdéses zugtáblabirói származék, kiben bámulni szoktam a spártai styl magyar apostolát.
*
   Az volt aztán a kortes világ. Az alkotmányos dinomdánom ingyen gyakorlatában annyira föllángolának a hordócsapokat elpirító zug karok és rendek, hogy constitutionalis imacikkel bélelt ólmos botjaik táncjátékait a kiterjesztett levegő is csak úgy kerülhette ki fájdalom nélkül, ha gondolat paripán egy szerelmes villám karjaiba repülhetett.
*
   A szinházban egyszer egy komlószesz imádó rettenetes férfiu közelébe kerültem, ki nemcsak hogy egyik szomszédját tökéletes adriai heringgé szorítá, a másikból pedig cigányrostélyost sütött, hanem a háta mögötti jámbor publicum fraktiót is agyon silányítá, mert másfél ölnyi vállainak mértföldnyi terjedelme miatt, tizenhét tagból álló izraelita család, drága pénzeért mást nem hallhatott, mint rémletes szuszogást, és mást nem láthatott, mint a szinházban kiterjesztett és perzselésig fütött levegő eget.
*
   A magyar főváros serbeli keserüségének ezen tulhájasodott apostola és e husmassa birtokban telhetetlen árpapréselő szintén keresztül kasul spékeltetvén signora Rozinetti bájhangjaitól szellemmámoros hevületében, a bazsa koszorúval egyetemben szomszédját is a művésznő lábaihoz hajítá - egy különben istenfélő hanem történetesen paraszthajszállá soványodott dilettans baromorvost.
*
   Én mikor még szinházba jártam, azt tapasztaltam, hogy Izraelnek telivér fiai bérmentetlen tapsokkal nem szokták rebachkeztyüiket agyondemonstrálni, hanem gazdálkodásból a páholyok falain s a padlozat ülhető osztályzatán kisértgetik pálcájuk szavazatát.
*
   Lauka Guszti olyan bolondja a Wagner zenének, hogy mikor Wagner Rikhard, ez az okleveles hallszervbakó maga dirigálta itt nálunk valamelyik bombardmanját, neki vadult lelkesültségében annyira elvesztette szemefényét, hogy háta mögötti szomszédjának jegygyürüjét rugdosta le kezéről, rémletes tapsolása közben pedig egy előtte ténfergő jámbor filiszternek fejecskéjét lég gyanánt pofozgatta.
*
   Vahot Imre a sürü halbseitlik halálán örök mosolyt vásárolt vidáman rózsálló fülei közé.
*
   Ma K. ... barátom az ő szélmalomszerü modorában úgy megrohant éhomra zápor kérdéseivel, hogy kilenc kántor tüdőnek kellett volna birtokába lennem, ha mindegyikre felelni akartam volna.
*
   Barátom a Láposiéknál olyan bort mérnek, hogy ha abból egy félmeszelyt megiszol, három hétig meg nem tudod különböztetni a pacsirtát a citromtól, s mint pátkánykergető művész vendégszerepekre adod a fejedet széles Magyarországban.
*
   Az volt aztán a tél! Az alföldi csecsemők mind egy szálig hajdu ködmönyben születtek. Kaliforniában kavicscsá fagyott az arany. Grönlandból a vizi borjuk megszöktek, s beálltak Ugocsába gődénynek, s a legvakmerőbb jeges medvék is, saját családi bőrükön kivül, extra décbundákban sétáltak agyon fagyott tengereken.
*
   Tegnap este oly egyiptomi sötétség volt, hogy sámfára ütve bakancsul használhatták volna az özvegy krokodilusok.
*
   Bismarcknak olyan éles keselyü tekintete van, hogy a három éves gyermekből kinézi annak unokája terveit.
*
   Ma délelőtt a képviselőházban voltam. X. beszélt, hanem olyan frissen szaporázta a magyar szót, hogy beszéde folyamában csak angol lovon nyargalva lehetett volna némi figyelemmel kisérni.
*
   Az alföldi csikós azon szerénytelen lovagok közé tartozik, kik a mezőkről nem a mezők liliomait, hanem a ménesek nagy reményü hajtásait szedegetik.
*
   Nézd csak ezt a V. ... képviselőt. Ilyen pofával az ember csak marhahimlő liferans lehet.
*
   Voltam én egyszer hajdanában még a negyvenes években, egy alföldi megye diszebédjén, hol Széchenyi István is ott volt, de a ki ugy vette ki magát a vidéki környezetben gazdagon inplantált táblabirói koszoruban, mint egy karcsura metszett fácán kottlett, a paraszt gourmándos porciókba kötözött töltött káposzták tetején.
*
   A vidéki hites és kardos magyar gazdasszonyok kormányzati philosophiája sohasem tűri meg a metafizikai törvényeket, mert földi csattanásokon alapul, miért is rettegve tisztelik őket, mint gyermekek a villámgazdag mennydörgéseket.
*
   Ez a Pauli oly vékonyan énekel, hogy hangját cérnaszorultságból be lehetne huzni bárminő finom angol tűbe.
*
   Mikor az a bolondos Campilli a sarkán pörögni kezd, olyan forgó szelet improvizál a szinpadon, hogy tizenkét boszorkánynak elég volna nyári takarmányul.
*
   Esmertem egy dilettans bűvészt. Az tüzes csepüre vitriolt ivott. Az égő szurkot mohó étvágygyal fölfalatozta. Hölgyek ajkára lakatot vert; üres csizmával soló magyart táncoltatott; a virágokat egymással beszéltette, s a tormás csukát fölelevenítvén, frakkba öltöztette, s általa költeményeket szavaltatott Lauka Gusztitól.
*
   Elvitázhatatlan tény, a mit még Hurbán sem tagadhat, hogy a szegény tót, a hitvány tüdejü krumplisterz mellől, bérmentesen bár, hanem keservesen sohajtoz a velős magyar lakomák mindenes gyüjteménye után.
*
   Én a politikát sem főve, sem nyersen nem eszem. Nyakrafőre rohanó világesemények a jelen forró lázas időszakban, nem is ép gyomornak való becsinált.
*
   Guszti barátunknak olyan szagló műszere van, hogy azzal csak egy vén jaguárba ótott vizsla vetekedhetett.
*
   Ezt a Vahot Imrét aligha maradék suligulival nem körösztölték.
*
   Én becsülöm a halált módjával, sőt paprikás kappan alakjában plane imádom is.
*
   Én is képviselő vagyok. Képviselem pedig nemzetem törhetetlen jellemének azon kényes oldalát, mely negativ munkálatban nyilatkozik.
*
   Anyagi helyzetem szükkeblü földi szellemének hasztalan bálványoztam arany borjuit. Borjut ugyan mindig láttam bőven magam körül, de az aranynak se hire se hamva.
*
   Gyalázatos idő. Azt hinné az ember, hogy havaz; pedig gyárakból megszökött angoltűk szárnyalnak összevissza a mérges tüdejü homályban. Ilyen kuruc időben még az ifju jeges medvék is fütött kályhákban soirézgatnak! Ha reggelig ily pazarul hintegeti ezüstlő adományait Kamcsatkának hozzánk szökött förgetege, úgy reggelre a kalvinista torony réz kakasa is csak lóháton tud kievickélni a szörnyüséges hófuvatagból.
*
   A bájos háziasszony oly igéző dalhangon selypitett, hogy kitelt volna belőle két melódia egy ujabb "Alvajáró" operához.
*
   Nem megyek a háromdob-utcába, nehogy valamiféle istentelen hitelezőm megérezze szagát ezen kölyök huszasnak, mely árva zsebemben nőtlenkedik. Mert barátom nekem annyi a hitelezőm, hogyha történetesen kövé válnának, ki lehetne velük nagy Debrecent flaszterozni.
*
   A promontori omnibusz annyira megrázott bennünket, hogy szomszédom zsebében a huszas ezüst garasokká váltódott, a bal markomba tévedt néhány lószemü szilva pedig jobb fülemen ugrált kifelé.
*
   Szolnok nem egyéb, mint a zsir és sárgazdag alföld vályogbundás Jeruzsaleme.
*
   Tegnap estély volt nálam, melynek étlapja semmiben sem különbözött ama hires Lucullétól, ki a hernyófület kolibri szempillával spékelteté. Egy vad kappan azonban szörnyen megkinzott, mert a loyalis szakácsné azt hitte, hogy vendégeim a tollat nemcsak kalap mellett, hanem apró marha-exterieurön is imádják.
*
   Az volt a világ, mikor az alföldön holmi tulbarátságos őszi sárnak idején, nyolcvan ló se vontatott ki kilencven óra alatt egy hering termetü száz latos paraszt hintót.
*
   Voltam egy falusi lakodalmon, hol a vörös rojtos abroszok fölött, kancsók, palackok, butellák és tarka föstékes harcsa száju poharakból zöld és halványpiros borfélék mosolygának. Középen tulipános és basarózsás tálakban, hajlott idejü récék, ludak és pókák meghidegedett ártatlan tagjai mereszkedtek. Itt-ott csörögehalom domborult, ... paplan alaku piteszelvények heverésztek; turósbélesek hült teteme halványult, ... tészta sulymok hegyes fegyverei villogtak, ... . ... s az ingatag asztalok gyakori moccanata meg-megreszketteti a süldő-körmös kocsonyák borssal átpontozott arculatát.
*
   Mikor az ötvenes években Patikárus Ferkó feleségül vette Boka szép leányát, azt jegyezte meg Bernát Gazsi, hogy neki most már nem szabad összeütni a bokáját.
*
   Mikor Schmerling megbukott, azt mondják oly savanyu pofát vágott, hogy bubucska salátához hangyaecetül oda illett volna.
*
   A pápára kisütötte valaki, hogy zsidó, most már elhiszszük, hogy csakugyan - csalhatatlan.
*
   Gonosz világ ez! Az ember hamis pénzt csinál, a hamis embert meg a pénz csinálja.
*
   Volt ... nincs ... lesz!
   Ez a természet jelszava. Halál, enyészet itt e földön is életbölcsók.
   A csöndes folyamok vizi estélyein lehet, hogy leghűbb barátja könyeivel toasztiroz a szelid kecsege. A nyugtalan kabóca sirdalocskát dudolgat és ugyanekkor nagymamája fűszál temetén lejti a mezei balettok polkáját.
*
   Egynémely elkopott szétfoszlányult eszme nem ritkán annyira terhére van a kedélynek, léteknek, hogy tőle mint unalmas vendégtől óhajtanánk minden áron szabadulni. Zaklatod, ütöd vered az ötlet és feledés korbácsával ... agyadból organumod határhoz kergeted ... mit sem használ; végre is spináton fogod velődbe visszaenni mint negativ auflaufot ... és éjjel-nappal nyakadon ül, míg zsaksonett vagy dictio alakban föl nem dolgozod.
*
   Tessék megnézni e fejet. Ég felé kivánkozó hajzatának serte mivoltával, mesterileg tisztára lehet sárkefélni, patkányfogóvá csontosodott valamelyik bagaria csizmát.