*

   Volt neki egy jó embere, a megboldogult Drevenyák, az rábirta őt, hogy Manó napján gratuláljon gr. Andrássynak, ki szintén nagy embere volt az "öreg urnak." (Így soha se hitták a fiatalos Gazsi bácsit, pedig már hetedik X. nyomta vállát.) Ő olyan furcsa ötletdús levelet irt aztán Andrássynak, hogy az rögtön kiszurt 100 forintot. A bankót Gazsi bácsi bevarrta a zsebébe: "jó lesz majd a temetésemre".

*

   A kis pipában, hol vacsorálni szokott, nézte egy mellette ülő uri ember meglehetős sulyos acélvégü botját, s dicsért: "Hm, barátom, volt nekem juratus koromban egy, a melyet még a nagyapámtól örököltem, szép darab volt, a tetejébe familiaris cimerünk belevésve. Hanem egyszer két pajtásom a korcsmában összeszólalkozott és az én botommal olyat ütött a másik bordájára, hogy másfél esztendeig leveleket pecsételt vele".

*

   Egyszer megtörtént, hogy exequálták.
   "Hát reggel, a mint az ágyban civilben füstölök, kopogtatnak az ajtón. Szabad, tessék; betolja magát három persona. Uram én N. végrehajtó vagyok, a másik egy biztos és egy drabant. - De csak egy székem volt, s mivel mondám, hogy civilben voltam a paplan alatt, hát nem is tudtam a paplan alól szabadulni; tehát az egyik urat megkináltam a leüléssel a székre, a másikat: üljön az ágyamra, a drabantnak már nem tudtam más helyet adni, hát az ágy alól kihuztam azt az edényt és ráültettem.
   - Tehát exequálni jöttek az urak? jó - mondám - tehát válaszanak ki egy dominiumot, a melyik tetszik, persze az ágy fölött függő mappáról. Egyik dominiumom a Tisza alatt van, a másik a holdban. - Hanem nem hallgattak reám a huncutok, mindenemet összevissza pecsételték, még volt egy pár májas kolbász az ablakom közé akasztva, egy jó barátom küldte, még azt is a falhoz pecsételték.

*

   Lauka Guszti találkozik Gazsival.
   - Hallottad-e Gazsi, hogy tegnap a gazdag X özvegye meghalt?
   - Ej be kár, egy nappal előbb még jó partie lett volna.

*

   Az uri-utcai kávéház előtt nagy kockás német ruháju fiatal ember áll a nyáron s egyszerre meglátja őt Bernát Gazsi.
   Nézi nézi, azután hozzá megy és mondja
   - Uram siessen rögtön, fusson, rohanjon, meneküljön, mert önnek vége van. Törnek az életére.
   - De kérem ... hebegé a megijjesztett.
   - Ne vesztegesse az időt, hanem siessen a belügyminiszteriumhoz passusért, onnét menjen Székesfehérvárra, s azután Schwarz Gyulának hindosztáni vasutjával szökjék, nem bánom én, akár Jakaterinoszlawba.
   - De hát miért? kockáztatja e kérdést a megnyaggatott fiatal ember.
   - Hát azért, mert itt a kávéházban két angol van és azok 100 font sterlingbe fogadtak, hogy az ön nadrágján még ma három parthie sakkot fognak játszani.

*

   A katonai speizcetli a legbolondabb, a mit életemben hallottam. A katonaságnál rendesen tartanak tudományos felolvasásokat, hogy hivják az inhobert, a generalisokat, az obislajtimontokat, az obervakmeisztert, hogy kell pucolni a gombokat, szijjakat stb., de a főzésmesterségről soha egy kukkot sem szól a Belehrung. A főzés olyan tudomány, mint a szerelem, vele születik a katonával, azért ha az ujonc, mikor rákerül a szakácsság, mentegetőzik, miként ő sohasem főzött, a menazsegazdától azon választ kapja, hogy csak a tűz főz, izlést pedig a katona éhes gyomra nem ismer.
   Egykor évtizedek előtt vizitatiót tartott A. tábornok Galiciában, s a mint a bakák szobáinak ajtain a heti étrendet megpillantá, szeme-szája elállt, mert olyan főzeléket nem ismert, milyennel a magyar fiuk élnek. Azért tehát hivatta az az napon művészkedő szakácsot, miként magyarázná meg az egész hétre magyarul kiirt főzelék miféleségeit.
   A baka megjelent bagótól dagadt képpel, oldalán egy kis szenes tarisznyával.
   - Méltóztassék parancsolni generalis ur.
   - Hát mi a ménkő nevet adtok ti a főzeléknek? Hiszen én magyar vagyok, még sem ismerem az ilyeneket.
   - Könnyü azt megérteni nekünk, kik ilyenekkel élünk.
   - Hadd lássam hát, beszéld el.
   Vasárnap: köpencs öntve = zsidó perec.
   Hétfő: kutyatök savanyun = krumpli.
   Kedd: tót miatyánk = hajdina kása.
   Szerda: macska nadrág = sodrott tészta.
   Csütörtök: homok = buzadara.
   Péntek: cigány kávé = fekete olcsó bab.
   Szombat: srét = borsó, mely keményebb, ha fől.
   - Miért nem nevezitek igazi nevén ezeke?
   - Azért generalis uram, mert a paraszt eszik gombátát, krumplit, babot, borsót, de mi nem vagyunk parasztok.

*

   Bernát Gazsi is künn volt a kőbányai sertéskiállításon, még pedig Lauka Gusztival.
   Lauka Guszti pálcikájával addig háborgatta egy négymázsás fejedelmi nyugodalmát, míg az megunta a mulatságot és odébb állt.
   - Te Gazsi, mit gondolhatott ez a disznó, mikor odébb ment.
   - Valószinüleg azt, hogy - az okosabb enged.

*

   - Barátom prenumerálj soha meg nem jelenő költeményeimre.
   - Szivesen Gazsi, mennyi az előfizetési díj?
   - Egy forint, de ha díszpéldányra fizetsz kettő.

*

   Bizony erős bor az a "Sas"-beli. Tegnap csak egy félmeszelyt ittam meg belőle, s midőn haza az akademia palotája felé mentem, oly erős tántorgás fogott el, hogy a falba ütöm fejemet, ha annak a tudományos épületnek nem lett volna annyi esze, hogy kitért előlem.

*

   - No csak nem megyek én többet Ó-Budára.
   - Talán valami érte, Gazsi bátyám!
   - Soha olyan tolvaj népet! Gondold el öcsém, egy ezüst hatos volt csak velem, s abból is kiloptak három krajcárt.

*

   Képviselők vacsoráltak az "arany sas"-nál és arról beszélgettek, ki a legjobb vadász a képviselőházban.
   Egyik X-et, másik Y-t mondta, míg a tulsó asztalról egy szerre csak megszólalt Gazsi bátyánk:
   - Megmondom én. Hrabár Manó, mert fél óra alatt senki sem hordott még annyi vadat össze, mint ő.

*

   Egyszer két darab cigány lókupec bevetődik valamelyik alföldi parochiára, s az udvaron kezdi fincoltatni jól fölpaprikázott orru deres gebéjét. A plébános megpillantja az ágaskodó paripát, s a lováért ajánlott cserét elfogadja.
   - Bizony nagyságos nemzetes főtistelendő ur, nem nekünk való az a friss paripa, jobb lesz ez ide! - mondá ravasz humorral az egyik cigárny.
   A cserekötés előtt azonban a pap közölte a dolgot gazdasszonyával, ki úgy látszott, hogy ur volt a háznál. A dupla minőségű konyha-miniszter a lócambium megtekintése végett talpig fehér viganóban megjelenik az istállóban, és szemlére veszi a cigány-gebét.
   A cigányok tátott szájjal várták az indorsátát, de nem volt rájuk nézve kedvező, mert a szemfüles gazdasszony azonnal kijelenté, hogy a pap lova többet ér, mint az övék. A cigányok kicsöppentek a csere-paradicsomból.
   A mint a már lekonyult fülü deres paripával ballagnak az udvarról kifelé, azt mondja az egyik cigány a másiknak:
   - Hej komé, azt gondoltam én, hogy a fekete a pap, pedig nem igaz, mert a fehér ám a pap.

*

   - Ugyan Gazsi ki az ott, az a hosszuhaju ember?
   - Követjelölt.
   - Hát ez kicsoda, ez a kis kopasz, szürke bonzsurban?
   - Követjelölt.
   - Hát ez a kajla lábu, a ki épen most ment el mellettünk?
   - Követjelölt.
   - Ugyan kérlek, nem mutatnál már nekem egy olyan embert is, a ki nem az.

*

   - Ejnye de szép pipa! Ugyan mibe került? kérdezte Gazsi egy régi jó ismerősétől.
   - Úgy öt-hatezer forintba - felelé ez őszintén.
   - Mi a kő? Hát hogyan?
   - A fiam elvégezte tanulmányait, és ezzel ajándékozott meg, mikor az utolsó vizsgán szerencsésen megbukott.

*

   Meg volt hiva a legatus a jegyzőhöz ebédre. Véletlenből-e vagy számításból, a házi kisaszonynyal szembe jutott hely. Ebédközben a legatus szokatlan lévén még a szép szemek tüzéhöz, föl se pillantott tányérjáról, se nem beszélt, csak evett, mintha nem is ő volna, hanem a zsákja.
   A kisasszony megunva a hasztalan kisérleteket , mikkel a legatust beszédre hozni iparkodott, ahhoz az eszközhöz folyamodott, mely a leghallgatabb fiatal embert is beszédessé teszi t. i. a tréfához, elkezdte dobálni a fiok pap fejét kenyérgolyócskákkal.
   Egy darabig türte a mi emberünk a bosszantást, de mikor már nem állhatta tovább, ily szókra fakadt fölragadva az előtte fekvő fél kenyeret:
   - Kisasszony! Úgy üssön meg még egyszer, hogy isten ucscse hozzá vágom ezt a szatyit.

*

   Jókai kitünő regényirónk egyszer meghivta Gazsit reggelire, de előbb megkérdezte, mit kiván reggelizni.
   - Elég lesz egy kis pálinka a kávé előtt, hogy a pecsenyére a bor jól essék - felelé Gazsi.

*

   Vas Gereben találkozik a váci-utcán Gazsival.
   - Gazsi tudsz te diákul?
   - Oh igen.
   - Det mihi decem florenos post festam.
   - Most jut eszembe, hogy nem én tudok diákul, hanem a bátyám, hanem azzal is hiába beszélsz, mert annak sincs pénze.

*

   Hallottatok-e már valamit a gyógyíthatatlan bajról, a mi ellen nincs orvosság? kérdezte egy csomó fiatal irótól Gazsi bácsi a vadászkürti kávéházban. - Nem. No hát halljátok és okuljatok. Az elmult kemény télen elfagyott egy uri ember füle, mi neki tetemes alkalmatlanságot okozott. Hányta és vetette is fejét e fölött jobbra-balra, miként segíthetne baján, de nem használván a kámforféle házi szerek, elvégre orvoshoz folyamodott.
   Az orvos nem késedelmezett számára egy alkalmas receptet irni, mit emberünk jól el is tett tárcájába, hogy el ne veszítse, adandó alkalommal a gyógyszertárba küldendő.
   Az alkalom nem soká késett, kocsisát azon helységbe kellett küldenie, hol a gyógyszertár létezik.
   - Nesze Jancsi, szólitá meg kocsisát, egy darab szépen összehajtogatott papirt adván neki át, vidd ezt a patikába és hozz reája orvosságot.
   A kocsis estve megjövén, a fagyott fülü uri ember nagy sietséggel ment az udvarra elébe:
   - No hát - kiáltá - meghoztad az orvosságot?
   - Nem biz én téns uram. ...
   - Hát mi a menydörgős menykőért nem? vágott közbe amaz.
   - Hát a mint kezébe adtam a patikásnak ezt a cédulát, s megnézte, nagyot nevetett, s azt mondta; hogy ez ellen nincs a patikában orvosság.
   Hüledezve nézi most már betegünk az ominosus receptet, és akkor látja nem kis boszuságára, hogy tévedésből az adó intő-czédulát adta kocsisának a recept helyett.

*

   A ...gi kerületnek nem lévén jelöltje, a pesti központi kormánypárti választmányhoz irt, hogy ajánljon neki egyet.
   Ez L. ... ujságirót ajánlotta, kit az egész kerületben senki sem ismert. Midőn e miatt a választmányi elnöknél többen panaszkodtak volna, ez ekkép vigasztalta őket:
   - Tudják uraim, jobb helynek jobb kell; ide ez is jó!

*

   Gazsi bácsi az "arany sas" zsufolt termében ül többek társaságában, midőn egy a pénzbőséget csak negative ismerő barátja belép. Az ujonjött helyet keres Gazsiék mellett, de nem talál s boszankodva fölkiált:
   - Itt sincs hely, már most hová üljek?
   - Pajtás, ülj a pugyillárisodba - ott találsz helyet.

*

   - Hová mész Gazsi?
   - Vidékre.
   - Képviselőnek?
   - Nem, korcsmárosnak.

*

   Bernát Gazsi találkozik egy ismerőssel.
   - Hová, hová, Gazsi bácsi?
   - Gőzfürdőbe.
   - Thyü teringettét ebb' a kutya melegben?
   - Hja barátom én homeopatha vagyok. Az adósság alól is csak úgy lehet kibujni, - ha az ember - uj adósságot csinál.

*

   Nézze Gazsi bátyám, milyen szépek vannak ezek között az angol szűzek között.
   - Angol apácák azok öcsém.

*

   Ködös borongós őszi nap volt. Szürke plaidbe burkolva egy öreg ember haladt az utcán, fején asztrakán kucsma, egyik kezében esernyő, a másikban egy pipaszár. Végtelen lassusággal lépdelt a váci-utca hullámzó embertömege között, nem nézve sem jobbra sem balra. A zsibárus-utca szögletére érve egy pillanatra megállt, s a mint rneglátta, hogy abból egy meklenburgi lovas szekér hajtat feléje, fölemelte esernyőjét s integetett neki.
   A kocsis megállt, az öreg pedig szép lassan elhaladt előtte a másik szögletig.
   - Jól járt, így szólt hozzám, a mint meglátott, mert különben elgázoltam volna lovait.

*

   - Hová Gazsi bátyám? kérdezte egyszer tőle Törzs Kálmán szorosan füléhez tartva tenyerét, s belekiáltva a mily erősen csak az ember az utcán teheti.
   Gazsi orra elé tartá a pipaszárt és így válaszolt:
   - Hát nem látod öcsém, hogy hurcolkodom? És most lodulj előlem, mert én szállítom a kormány telegrammjait Jávába.

*

   1848-ban Kossuth fölszólította, vállalna kormányhivatalt.
   - Ha a hivatal abból áll, hogy a nyugtatványt megirjam, akkor nem bánom - viszonzá Gazsi.
   - Jól van hát - mondá Kossuth - egy ilyen nagy ország ilyet is elbir egyet, de már kettő sok volna.
   Igy lett aztán miniszteri fogalmazó, igazán "tiszteletbeli".

*

   - Dolgoztál-e Gazsi hivatalos minőségedben valamit? kérdeztek egyszer az 50-es évek elején.
   - Ugyan hadd el, hiszen akkor az akasztófáról lógva beszélnék veled, - válaszolá inkább keserün, mint jókedvvel.

*

   - Gazsi bátyám, nevettél-e 48 óta? kérdezték tőle egyszer.
   - Sem azóta, sem azelőtt. Öt dolog van, a mit soha nem tettem. Száz aranyat tüzök ki annak a fejére, a ki engem valaha nevetni, fizetni, gorombáskodni, hizelegni vagy szaladni látott.

*

   Jó kedve akkor se hagyta el, mikor már halálát érezte. Pezsgőt szürcsölgetett a kandalló mellett s mondá:
   - Tudtam, hogy megöl a francia.

*

   Petőfinek hozzáirt két levelét ereklyeként őrizte, s csak bizalmasabb barátainak szerette megmutatni. Halála előtt gróf Teleki Sándornak küldte.
   Az egyikben őt Petőfi "Bálványomnak" szólítja. A másikban, melyben már azt is tudtára adja, hogy megnősült, egy kis "paprikást" kér, a mi jól esik a a sok szerelmi édességre, "de ne legyen annyira paprikás, hogy aztán az asszony ne élvezhessen". E levél így van cimezve: "Szent Gáspár barátomnak."
   E két levelet sokan kérték tőle nagy áron, akkor is mikor talán egy krajcárja sem volt. Ő ilyenkor hidegvérrel dugta tárcájába a leveleket s igy szólt:
   - Becsületes ember előtt az ilyen megfizethetetlen, többet ér egy dupla országnál.

*

   Hagyományai között egy lepecsételt levelet találtak, melyre az volt irva: "Lavotta tiszteletdija." Valószinüleg az az összeg ez, melyet a zenedétől kapott az őszszel Lavotta arcképéért és kéziratáért. Belül pedig ez volt olvasható: "Temetési költségeimre." Szegény öreg, hozzá nem nyult volna.

*

   Gazsi bácsit éjjeli tizenegykor a nemzeti szinház előtt találják.
   - Hova, hova olyan sietve öreg?
   - Megyek a szinházba.
   - Patvarba, hiszen már régen vége az előadásnak.
   - Igen, de én a holnapi előadásra megyek.

*

   Akkortájban, midőn a közösügyes világ hozzánk beütött, esetleg több beamter kenyér nélkül maradt.
   Egyik, eredetileg valami karinthiai káposztataposó, elszokván már végképp az ősi mesterségtől, fölszedte sátorfáját s neki ment a széles nagy világnak hivatalt keresni. Csehországban meg is lelte azt csakhamar, mihelyt kiböffenté, hogy Magyarországból kiebrudalták.
   Míg a munka német nyelven folyt, csak rendén ment minden, hanem a mint a főnök rövid időn egy magyar okmányt nyomott a karinthiai sógor tubákfogyasztó orra elé cseh nyelvre fordítás végett: a kiakolbolított fetter keserű ábrázattal vallotta be, hogy sem magyarul sem csehül egy árva kukkot sem tud.
   - Nem-e - szörnyülködék a főnök - és hány évig hivatalnokoskodék ön Magyarországon?
   - Összesen két évig.
   - Két évig! Pfui! szégyelje magát az ur, ha két álló évig hivatalnokoskodott Magyarországon, és még csak - csehül sem tanult meg.

*

   Hallottad-e már Gazsi, hogy a bécsi gróf N .... y 120,000 tallért nyert egy külföldi lotterián?
   - Úgy kell neki, mért játszott!
   - Nos hát mit szólsz hozzá?
   - Ha nem vacsorál, kijöhet vele egy hétig.