Az uri-utczán ballagott Gazsi bácsi a déli órákban. Találkozik vele valaki.
   - Hova megy ebédelni Gazsi bácsi?
   A kis pipába uramöcsém; mert az fölér egy nagy csibukkal is.
   - S miért ér föl Gazsi bácsi?
   - Azért mert olyan jeges italt mérnek benne, hogy mikor valaki mint tiszteletbeli esküdt ment be oda, s megivott egy félmeszely bort úgy jött ki, mint vicispán.

*

   Gazsi bácsi a városház-téren sétált a szeles időben, plaidjebe sokszorosan beburkolva. Hát egyszer csak jön egy szélfuvatag, s a hosszú plaidet kibontja. Egyik szárnyát tartotta Gazsi bácsi erősen a kezében, de bizony a szél kibontotta egész terjedelmében, s a másik végét ugy fogta el egy drabant Békás megyeren és szépen fölgöngyölítette, míg vissza nem göngyölitette Gazsi bácsiig.
   Ez volt aztán a hosszú plaid!

*

   Egy télen Gazsi bácsi huzamos ideig fekvő beteg volt. Fölépülése után találkozik Lauka Gusztival.
   - Hallom typhusban feküdtél, szólítja meg Guszti részvéttel.
   - Nem typhusban, hanem - - - gatyában volt a felelet.

*

   Ez is kedvenc adomája volt.
   - Menyus gazda, a kend szamara az egyház tagjában bitangolt. Adjon zálogot vagy elveszem a szamarát, mondá a tisztelendő ur a szamarastúl előtte álló Menyus gazdának.
   - Ha elveszi a tisztelendő ur, vöm lesz felelé elmésen a vádlott.

*

   A hatvani-utcában ballagott Bernáth Gazsi egy miniszterialis urral, ki Deák Ferencznek igen nagy tisztelője volt.
   Meglátnak egy csinost paraszt leányt és Gazsi nem késik kinyilatkoztatni, hogy a fehér cseléd csinos egy szive szerinti persona, s hogy szeretne csókot cuppantani piros arcájára.
   - No nekem csak a művelt szellemű, tanult és okos nők tetszenek - jegyzé meg a miniszterialis ur.
   - Hát ha csak okos embert szeretsz - felelé Gazsi - akkor csókold meg Deák Ferencet, az elég okos.

*

   A nemzeti szálloda éttermében leteszi a pincér a kért sült csirkét Gazsi bácsi elé.
   Ránéz az a hozottra és megszólal.
   - Hiszen ez a csirke már a Noe bárkájában mint kakas kukorikolt - - mindjárt megismertem.

*

   Egyszer a már rég ideje leégett "Griff madár"-hoz cimzett vendéglőben beszélgetésbe eredt Bernáth Gazsi egy túl diákos fiatal emberrel. A beszélgetés folyamában fölkiált a fiatal ember:
   - No hát nem úgy beszélek én, mint egy könyv?
   - Oh nagyon is úgy - felelé Gazsi, és megérdemli, hogy szamárbőrbe kössék.

*

   Moháczi bácsi, a ki meglehetős testi terjedelmének megfelelő appetitusáról ismert egyéniség Budapesten, panaszkodott Gazsi bácsinak.
   - Egészen elvesztettem étvágyamat!
   - Kivánom, hogy ne szegény ember találja meg, felelé Gazsi

*

   Ép abban a pillanatban látja meg Gazsi bácsi a suhancot, midőn fürdést kisértendő, elsiklik a viz szélén s nagyot bukik hanyatt.
   - Úgy kell öcsém - szól hozzá az arra menő Gazsi bácsi - miért nem patkoltattad meg a talpadat.

*

   Egy ködös napon találkozott Gazsi egy vidéki celebritással a lánchid elején.
   A vidéki panaszkodott a nagy köd ellen, mely egészen elrablá tőle a kilátást a fejedelmi Budára és az ősz Gellértre.
   - Soha se busulj barátom, vigasztalta őt Gazsi, legalább nem látod a feketesárga zászlót!

*

   Ama gyászos emlékű napon, midőn Nyári Pál szerencsétlen elhatározását a Stein-féle házban foganatosítá, Gazsi bácsi déltájban a Privorszky-kávéház elé ült pihenni.
   A szép idő többeket is kicsalt a kávéház előtti asztalokhoz.
   - Hallotta-e a szerencsétlen esetet Gazsi Bácsi? szólítja ismerőse a gondolataiba mélyedt öreget.
   - Hallottam - viszonzá szomorún; rég tépelődött szegény ilyen sötét ideákkal, hiában szóltunk neki, hogy nincs oka túlságig hajtani aggodalmát, nem használt. Hozzá vérmes is volt, egy erős vértolulás a feje felé, könnyen megzavarta elméjét.
   Ezen és hasonló gondolatok között emlékezett meg az elhunytról, komolyan megindítóan.
   De a mint gondolataiban letért róla, azonnal megváltozott előadása is, és pár perc alatt azon vették észre magokat a hallgatók, hogy a szomorú hangulatot kedélyes váltotta föl, minek oka az volt, hogy Gazsi bácsi finoman árnyalt átmenetek után így végezte szavait:
   - Engem sem egyszer fogott elő a melancholia. Egyszer jurista koromban elfogyott a pénzem, és hitelemet is egészen kimerítém, végre elhatároztam, hogy másodemeleti lakásomból leugrom. A jó gondolatot tett követte. Leugrottam a második emeletről, de csak hirtelen megbántam, az első emeleten meggondoltam magamat és visszaugrottam.

*

   Egyszer, midőn a kávéházi politikusok közt a pénz-krizis volt a beszélgetési anyag, Gazsi oldalát is kifurta a tudomány.
   - Úgy kellene itt tenni, mint a kinai császár tett, mindjárt nem lenne baj.
   - Hát hogy tett a kinai császár?
   - Megutáltatta a sok pénzt a néppel. Mert a kinai császár oly nagy garasokat veretett, hogy a ki hármat akart vinni, kénytelen volt hordárt fogadni föl. Uton-utfélen hevert a sok eldobált garas. Nem kellett senkinek. Ott mohosodott a sárban. Egyszer valamennyi városi doktort egy beteghez hittak. Vallatták szegényt hogy mit csinált. Az nem mert szólni semmit. Mikor pedig bevallotta, hogy három garassal indult piacra, mindjárt letettek róla a doktorok. No de nem is lehetett volna megmenteni!
   Ez aztán ajánlatos pénzügyi operatió.

*

   - Mikor fizetsz Gazsi ? kérdi barátja.
   - Majd ha elengeded adósságomat.

*

   A városligeti tóba belefordult egy szandolinozó fiatal ember. Gazsi épen ott sétált és megszólalt:
   - Vigyenek létrát gyorsan, hadd másszon föl a vizből, különben elmerül. Hogy megy akkor haza ebben a nagy sárban!

*   Egykor a jó Gazsi bácsi tréfás beszédeivel hangos nevetésre fakasztá a társaságot, midőn a jelenvoltak egyike így szólt hozzá:
   - Bolond vagy te Gazsi!
   - Jaj barátom, én már régen fölhasználtam az eszemet, nem úgy mint te.

*

   - Az se rosz barátom a mit most láttam, mondá Gazsi egy fiatal hirlapirónak. A mint a városház-utcai szivar és lutris boltban kabannosokat válogatok, diadalmas arccal ront be egy szenvedélyes lutrizó magyar a német boltoshoz, magasra tartva kijött számait:
   - Fizess német, koldussá teszem a császárodat.

*

   - Láttál-e már fecskét? kérdik Gazsi bácsitól.
   - Igen sokszor - tavaly.

*

   Tudvlalevőleg Bernát Gazsi atya igen bő költő volt, úgy hogy halála után Gazsira nem sok maradt. Ő mindazonáltal nem vonta összébb vitorláit, hanem addig markolt, a míg volt mibe.
   Barátja szemére hányta a gondatlanságot s gazdálkodásra intette, mire Gazsi nagy sokára azt mondja:
   - Barátom, becsületes ember létemre csak apám mesterségét folytatom!

*

   - Volt nekem egy korhely jogász ismerősöm, beszélte egyszer Gazsi, kivel épen sörözgetünk kényelmesen a "Prófétá"-nál, midőn az apja egész váratlanul belép, megismeri fiát és fejcsóválva megáll előtte.
   - Már most mi tévő legyek semmirekellő? szólalt meg a megkeseredett apa.
   - Fizesse ki apám a seremet, felelé készségesen a justitia leendő katonája.
   Ez volt a legnagyobb jurista impertinentia, mit életemben hallottam.

*

   Berándult a falusi paraszt a pesti fiskálishoz valami sürgős ügyben, s a mint megérkezett éjjel, azon módon sietett lakására, s elkezdett kapuján kegyetlenül dörömbölni.
   Az éktelen zajra fölnyilik egy ablak s kiszól egy mérges fő az alkalmatlankodóhoz:
   - Hát kend mit háborítja itt a csöndet, hogy még a holtakat is fölriogatná az öklével.
   - A nagyságos X. fiskális urat keresem.
   - Hát nem látja, hogy ott csüng a csengetyűhúzó?
   - Dejsz' uram, azért hogy vidéki ember vagyok, tudom én mi az emberség! Nem ilyen magamszőrű parasztnak csinálták azt oda ha' urak számára.
   Azzal ismét elkezdte öklével döngetni a kaput.

*

   Az ötvenes év elején vedlett köpenyeges cserepár fogja el Bernát Gazsit az utcán. Gazsi ráismert, hogy Királyi Pál, a kit - mivel vitéz honvédként vett részt a szabadságharcban - annak utána besorozták az osztrák ármádiába. Úgy került haza valahonnan Olaszországból.
   - Arra kérnélek, mondj valami jó magyaros helyet, a hol nincsenek spitzlik s tisztességes emberek közt ehetik és lakhatik az ember.
   - Barátom, felelt Gazsi, akkor eredj az "arany sas"-ba; ott még nem tudják, hogy vége van a forradalomnak.

*

   - Hallottátok-e már az érdekfeszítő gyónás történetét? Nem? No úgy elmondom, - kezdte Gazsi bácsi fekete kávé mellett a maga mondókáját.
   Vallatja a csinos paraszt leányt a gyóntató atya.
   - Van-e még hátra valami édes leányom?
   - Van bizony, felel szemémetesen a leányka, Csakhogy nem merem elmondani. ...
   - Ments isten édes leányom! Mindent meg kell mondanod, ha a föltámadás hasznaiban akarsz részesülni!
   - Hát, mond a leány, magam voltam a konyhában, oszt' begyütt Esván bácsi. ...
   - Nos aztán? sürgeti türelmetlenül a szent atya.
   - Osztán megfogta a kötényem sarkát ...
   - Nos aztán! szólj hamar.
   - Osztán megveregette az orcámat. ...
   - Nos aztán? mond nagyot nyelve a pap.
   - Osztán begyütt édes anyám.
   - Ajnye ördég bujjék az anyádba! tört ki a várakozásaiban csalatkozott lelki atya.

*

   - Hanem van ennek még egy társa. Az aztán a furcsa poenitentia. A barát egy legényt gyóntatott, ki szemérmesen bevallotta, hogy van szeretője, s egyszer uram bocsá! meg is csókolta, mert csak egyedül volt vele.
   --Nos tovább? kérdi a szent atya.
   - Hát igaz, hogy nagy kisértésnek voltam kitéve, de már megölelni nem mertem Juliskámat, keményen álltam ellen a kisértésnek.
   - Úgy? No hát imádkozzál három miatyánkot, s egyél egy porció szénát - hangzott itélete.
   - Nem vagyok ökör szent atyám!
   - Nem fiam, hanem szamár! ...

*

   Az az adoma, mely Gazsi bácsit minden őszszel megkerülte a következő:
   - Megtermett az idén szépecskén a krumpli, mondja a gazdaasszony az urának. Már csak azt nem tom, a télre egy pár diákot vegyünk-e föl, vagy a malackáinkat hizlaljuk-e ki rajta?

*

   Ez is kolerás időben történt.
   - Én nem veszem azokat a kolerás csöppöket a herkopaternek sem! mond Gazsi.
   - Minek hivatott hát? kérdi az orvos.
   - Mert azt hallottam, hogy a doktor ur most ingyen jár.

*

   Hajdanában, mikor épen olyan német volt a vendéglői cselédség, mint most, történt K. ... val, hogy felvetődött Pestre és annak rendi és módja szerint vendéglőbe szállott.
   Az ut pora és a kocsirázás hatalmasan közreműködvén ét- és itvágyának kifejlődésénél, első teendője is az volt, midőn a kocsiról leszállott, hogy az étterembe menjen. Étlapot hozatott, de miután az németül volt szerkesztve, ő nem is értett belőle semmit. De azért nem jött zavarba, hanem rámutatott az első sorra, mint a melyen minden becsületes korcsmában a leves szokott állni és mondá a pincérnek:
   - Prinx mir tasz!
   A pincér hajlongva távozott, és a villásreggeli étlapjából hozta a hideg csirkepecsenyét.
   K. ... nem szólt semmit, csak különösnek találta, hogy Pesten megfordítva eszik az ebédet; most hát a végére mutatott; mert ha elején van a pecsenye akkor a hátulján lesz a leves.
   - Prinx mit tasz!
   A pincér egész készséggel hozta a tojásos salátát, mint a mely nagyon illik a csirkepecsenyéhez.
   De akkor aztán elég volt K. ... nak a cifraság, s egész dühvel huzta végig ujját az étlapon.
   - Azt a slajferos dicsőségednek! Prinx mir tasz!
   A közül a sok étel közül így találta meg azután a levest, hogy mindent meghozatott egyszerre.

*

   - Olvasta Gazsi bátyám, hogy mi van megint az "Allgemeine"-ban?
   Ugyan mi?
   - Hát az van benne, hogy a németek adták mindig a magyaroknak a föntartó elemet. Valjon mi lehet az a föntartó elem?
   - Alkalmasint a - hozentráger.

*

   Egy miniszteri tanácsos képviselővel a kis pipa vendéglőbe mentem estelizni, beszélte egy izben Gazsi. A tanácsos sokatjelentőleg így szólt a vendéglőshez:
   - Ugyan édes Karikás uram, mindig hallom emlegetni, hogy a kis pipában igen jó töltött káposztát lehet kapni, nem tenné-e meg azt a barátságot, hogy adatna nekem egy adagot?
   A vendéglős ily szives fölszólításnak hódolva, személyesen ment ki a konyhába, szétnézendő, hogy ebédről maradt-e még káposzta?
   Kis időre hozza a pincér a finom melegített töltött káposztát, melyet a tanácsos képviselő midőn legjobb izüen falatozott, így szól Karikás uram:
   - De már tekintetes képviselő ur, én is bátor vagyok egy kérdést intézni a tekintetes urhoz, ha meg nem sérteném; ugyan kérem alássan, méltóztassék nekem megmondani, hogy melyik oldalhoz tartozik?
   A tanácsos képviselő meghökkenve, kandi szemmel merőn arcba nézi a kérdezőt és tapintatos kurta észlelése után felelt:
   - Én baloldali vagyok.
   - No biz isten tisztelt képviselő ur (nem tekintetes vagy nagyságolta tovább) igazán megvallom, hogy másként sajnáltam volna is azt a jó magyaros töltött káposztát abba a közös gyomrába.
   A tanácsos képviselő nagyot nyelt és hallgatott.

*

   Gazsi bácsi kérdi egy másik öregtől:
   - Hány éves?
   - Nyolcvankettő - felelé az.
   - Úgy hát ha kutyák lennénk, ön kölykem lehetne.

*

   Az irói világba Nagy Ignác nem tartozott az Adonisok közé. Róla hozta Gazsi bácsi a következő adomát forgalomba.
   - Ah nagysád oly kegyetlen! Miért utasítja vissza szerelmemet?
   - Mert ön oly csunya! mondá őszintén a hölgy.
   - Istenem, felelé Nagy Ignác, hisz nekünk férfiaknak szabad egy kissé csunyáknak lennünk!
   - Igen, viszonzá a nő, de ön felettébb visszaél e szabadsággal.

*

   Az ötvenes években Lisznyai Kálmán Bernát Gazsival a kerepesi temetőben sétált.
   - Látod Kálmán, - mond Gazsi - mi is ide jövünk, ha az isten éltet.

*

   1820-ban Sáros-Patakon ama hires jogtudós és jogtanár Kövy Sándor utolsó évi tanítványa voltam, beszélte Gazsi bácsi.
   Az akkori lexikon első rangú fene gyerekéül én is beillettem. A pataki jurista akkor nagy ur volt.
   Következik az examen.
   Gyötrött az ambitió, hogy annyi rokon és kedves ismerős előtt miként kell megszégyenülnöm. Rám került a sor.
   - Domine Caspare Gazsi! Mély csend. Feleljen de ... debitis.
   Egy mázsa kő gördült le szivemről. Ezen a terrenumon mindig otthon voltam. Futtam a leckét, mint a karikacsapás.
   Nemcsak tapsokat arattam, hanem "eminens kalkulust."

*

   Egyszer két telivér örmény ebéd után bevetődött a korona kávéházba. Az egyik azt kérdte, jár-e ide cigány lap? Ezt csakhamar kilökték, mert gorombáskodott. A másik letelepedett. Jól táplált tömeg volt. Lehetett mintegy négy mázsa.
   - Pincér.
   - Befél.
   - Három itce kávét kérek.
   A pincér elájult. A vendégek megugrottak. Körül tekint.
   - Furcsa nép ez a pesti. Mindjárt meghökken. Hisz én otthon kakaó kávéban fürdöm, melyet magam termelek. No már erre a tréfára rágyujtok.
   Rövid idő alatt a telivér polgártárs oly borzasztó füstöt szuszszangatott ki az öblös pipából, hogy a füstgömböc kitörvén az ablakot, a szomszédban leselkedő boltos görög zápfogát kirántotta.

*

   Az 1872-ki kolera alkalmával a vadászkürti társaság tagjai kegyes ajánlatokra fakadtak. Az orvos : Én ingyen fogom gyógyítani a betegeket. A patikás: Én ingyen látom el gyógyszerekkel. A mérnök: Én ingyen mérem ki a halottaknak az örökös ház-helyét. Ekkor Bernát Gazsi, ki épen akkor érkezett oda, közbe vág: Én meg ingyen kiteleltetem a szent Mihály lovát.

*

   Ugyanakkor történt ez is.
   - Ejnye barátom, de enyhe telünk van az idén,
   - Hja, az onnan van, mert a kolera miatt vesztegzár alatt tartják a határon.

*

   Milyen szerény ember volt Gazsi bácsi tudja mindenki, a ki vele érintkezett. Szokása volt naponként ellátogatni Emresz déligyümölcs és csemege-kereskedésébe, úgy tizenegy óra körül, s ha megkinálták, nem vett mást az inycsiklándó candirozott nyalánkságokból, mint három szem aszuszilvát. Egyszer az üzlet fiókjaira - a por ellen - üvegfödélt csináltak; az átlátszó levén, Gazsi bácsi nem vette észre, a mint oda nyul, ujjai az üveget koppantották, nem jött ki sodrából, hanem megfenyegette mutató ujjával az üvegszekrényt és nem volt többé senkinek az a rábeszélő tehetsége, bármi szépen kinálta a főnök ur, hogy eszegessen.