Eger.

Balássy Ferencz felnémethi plebánostól.

     E város és vár oly sokszor és több izben oly kitünően szerepelt hazánk történetében, és annyi emlékezetre méltó tettek és eseményeknek volt szinhelye, hogy azoknak bővebb és kimeritőbb tárgyalása egy önálló és terjedelmesebb munkát kivánna, mely azt az irodalom terén is örökitené, mint örökitve van a történelem lapjain. De mi itt feladatunk szűk köréhez képest e város történetének csak nevezetesebb pontjait - mint egy fényes csarnok egyes kitünőbb propylaeumait s oszlopait - fogjuk röviden rajzolni [1]; s örvendenénk ha talán sikerülne e rövid rajzban is kiemelni vagy legalább valamennyire jelzeni történelmünknek ide vonatkozó momentumait: mint valamely nagyobbszerü épület egyes alkatrészei vagy töredékei is előtüntetik vagy jelzik annak eredeti alakját s ahhoz mért nagyságát.
 

E város története a legrégibb időktől az 1552-diki ostromig.
     Eger némelyek szerint őseink bejövetele előtt jóval virágzott, a régi Jászság fővárosa, s Kr. sz. után már a III. vagy IV. században egy püspökség székhelye volt; de ez inkább csak gyanitás vagy vélekedés, mint bebizonyitható történelmi valóság. Egernek biztosabb s irott emlékeink által igazolható története 1009-ben kezdődik, mikor sz. István király itt püspökséget s a várban sz. János evangelista tiszteletére székesegyházat alapitott, melynek első főpásztora némelyek szerint Katapán, mások szerint sz. Buld volt, ki a kereszténység ellen Vata vezérsége alatt föllázadt magyarok dühének 1047-ben Buda mellett sz. Gellért csanádi püspökkel áldozatul esett.
     A várat, mely későbben e városnak aly nagy jelentőséget s történelmi nevet szerzett, s abban a sz. János evangelista tiszteletére állitott s okleveleink által annyira magasztalt székesegyházat az őshagyomány szerint, melyet legelőbb Istvánffynál találunk följegyezve, sz. István király épitette, ki, mint a hagyomány mondja, a vár felett lévő mai Tetemvár nevü halmon ülve, mely innét Királyszék-nek neveztetett, nézte, intézte, és jelenlétével buzditotta az általa királyi nagyszerűséggel épittetni kezdett vár- és egyháznak munkásait, kőmiveseit s épitőmestereit. [2] S ennek nyomán később iróink egyhangulag sz. Istvánnak tulajdonitják épitését ama nevezetes székesegyháznak, melyről későbbi okleveleink oly magasztalólag szólanak. De Ipolyi Arnold nagy tudományos készültséggel nyomozván ezen székesegyház épitése korát, eredeti alakját és későbbi átalakitásait s viszontagságait, műtörténelmi adatok- s érvekkel megmutatta, hogy ezen székesegyházat sz. István csak alapitotta és nem egyszersmind épitette is, és hogy az sz. István koránál jóval később épült. Lehet azonban, mint tisztelt irónk is vélekedik, hogy sz. István itt a hagyomány szerint csakugyan épitett egyházat, de az csupán ideiglenes szükségleti épület volt (Nothbau, Bedürfnissbau, mint a német műszó mondja); és csak később épült ujonan vagy alakittatott át azon nagyszerü székesegyház, mely okleveleinkben oly magasztalólag emlittetik. S minthogy emlitett irónk erről hosszasan és tárgyavatottan értekezett, mi ezt itt bővebben nem tárgyaljuk, hanem t. olvasóinkat emlitett irónk munkájára utaljuk, mely megjelent Kis-apponyi Bartakovics Béla egri érsek aranymiséje ünnepére Egerben 1865. kiadott Emlékkönyv-ben.
     A mi pedig a várat illeti: azt sem épitette egészen sz. István, mint a felhozott hagyomány tartja; mert az már sz. István előtt, habár kisebbszerü alakban is, fennállott, s azt ő csak kijavitotta, átalakitotta vagy megnagyobbitotta, amint ez megtetszik Istvánffy előadásából is, ki az általa előbb felhozott hagyomány ellenére, mely a vár épitését is sz. Istvánnak tulajdonitja, más helyen világosan irja, hogy a várat annak régi épitői és uj alkotója sz. István inkább kényelem- mint védelemre épitették. S ennek nyomán későbbi iróink sem tulajdonitják a vár épitését egészen sz. Istvánnak, hanem ide vonatkozólag csak annyit irnak; hogy sz. István a várat és várost uj épületekkel diszesitette.
     Az itt alapitott püspökség mindjárt kezdetben az alapitó király által gazdag javak- és jövedelmekkel volt ellátva, később sz. László, III. Béla, II. Endre királyok által több adományokkal gyarapitva, és különös kiváltságokkal felruházva, melyekhez járult azon kitünő kötelezettség is: miszerint az egri püspökök a király negyedik fiát saját költségükön tartoztak neveltetni; a miért is okleveleink szerint csak előkelő vagy régi főnemes családokból választathattak az egri püspökök. Nem igen fordul elő ugyan történetünkben világos példa arra, hogy valamelyik egri püspök a király negyedik fiát neveltette volna; de a kötelezettséget az egri püspökség részére kiadott adomány- vagy kiváltságlevelekben mindig beiktatva, sőt még a későbbi püspökök hivatalos nyilatkozataiban is felemlitve találjuk, mint a mely az első alapitó király által ki volt kötve. S úgy hisszük, nem tévedünk, ha azon nézetünket nyilvánitjuk, hogy nem egyedül az annyira magasztalt székesegyház épületére vagyis annak szép és nagyszerüségére, hanem egyszersmind a pűspökség ama kitünő kiváltságai- és kötelmeire vonatkoznak okleveleinknek amaz ismételt kifejezései: hogy az egri egyház Magyarország valamennyi székesegyházai felett, mint a nemzetek asszonya ült felsége székében a szépség koronájával diszesitve. [3] Ide vonatkozhatott I. Ferdinand király Oláh Miklóshoz irt levelének ama kitétele is: hogy az egri püspökség az országban az érsekségek után mindenkor első méltóság volt. [4]
     Innét alaposan következtethetni, hogy ezen királyaink által annyira kegyelt és kitüntetett püspökség egyszersmind a város felvirágzására és jelentőségének emelésére is nagy befolyással volt, s Eger, mint Vahot Imre is irja, a fejedelmi és főpapi pártolás jótékony szárnyain egy pár század alatt honunk szebb, virágzóbb és nevezetesebb városai sorába emelkedett, hol királyaink is gyakran megjelentek s időztek, többször országos ügyek intéztettek és több nagyobb jelentőségü történelmi események keletkeztek vagy folytak le, amint ezt a város történetének következő jelenetei bővebben mutatják:
     II. István király többször tartózkodott Egerben, s midőn egy izben itt betegen fekünnék, az elégületlen Bors és Iván testvérek pártot ütöttek ellene, magokhoz akarván a főhatalmat ragadni, vagy, mint Turóczi irja, pártfeleiktől királynak kiáltatni; de felgyógyulván a király, a merénylet csirájában elfojtatott, Iván lefejeztetvén, Bors pedig örökre számüzetvén. - Ugyancsak itt halt meg 1131-ben e király, kinek halálát siettette s végóráit megkeseritette az általa különösen kegyelt kunok vezéreinek panasza, kik őt beteg ágyában felkeresték, előadván s elpanaszolván, mit és mennyit kénytelenek szenvedni a magyaroktól. Ő igazságszolgáltatás, sőt bosszu igéretével vigasztalá őket, igérvén, hogy egy kunért tiz magyart ölet meg, mihelyest felüdülendett; de a kunok bántalmazása felett felindulva, s azoknak ágya köröli csoportozása és feléjök nyujtott kezének csókolgatása és szorongatása között kifáradva, nem sokára kimult, s teste innét Nagyváradra vitetett, s az általa alapitott monostorba temettetett.
     Imre királynak is kedves mulatóhelye volt Eger, itt tölté végnapjait is, s itt hala meg 1204-ben kedvelt püspökének II. Katapánnak körében, ki egyszersmind korlátnoka is volt, s ki királyi pompával temette őt saját kivánatára a székesegyházba. - Ugyancsak itt halt meg és temettetett el Imre fia a kiskoru III. László király is. Turóczi, Bonfin s utánok többen ugyanazt irják, hogy III. László Székesfejérvárott temettetett el; de Podbráczky a Váradi krónika nyomán azt állitja, hogy az atyjával együtt ő is itt Egerben van eltemetve, amit igazol azon régi hagyomány is, mit Telekesy István egri püspök egyik levelében kifejez: miszerint sz. János székesegyházának a torony alatti kápolnájában két király porai nyugszanak.
     Az egri nagyprépostok sorában legelső emlittetik 1219-ben Kilit (Cletus), ki arról nevezetes, hogy, mint II. Endre király korlátnoka, ő fogalmazta 1222-ben a magyar nemesség sarkalatos szabadságait biztositó, s alkotmányunk történetében oly fontos arany bullát, ki aztán 1225-ben I. Tamás után Egernek igen nevezetes püspöke lett. Ő hozta be Egerbe a sz. Domonkos- és Ferencz-rendű szerzeteseket, s alapitotta a Zircziek részére Apátfalván a három forrásról nevezett béli apátságot, s Egerben a sz. Jakabról nevezett kórházat. De amit az ő buzgó tevékenysége s alkotó keze létrehozott, azt a tatárok dühe feldulta, kik Roger kanonok egykoru iró előadása szerint alatta Egret s annak környékét elpusztitották, s a városiak és mások közül, kik a város védelmére összegyültek, többeket megégetvén vagy kardra hányván, a püspök és egyház kincseit elrabolták. Ő is jelen volt a sajói szerencsétlen ütközeten, de megszabadulván, a futamló királylyal együtt külföldre menekült, honnét a tatárok kivonulása után feldult püspökségébe visszajött, azután nem sorára 1244-ben meghalt.
     Kilitet a püspökségben követte a hires Hunt-Páznánok családjának honti csalomjai ágából származott Lambert, ki a tatárok által leégetett és feldult székesegyházat s püspöklakot felépitette és sz. István s a többi királyok adományleveleinek, melyek Egernek a tatárok általi feldulásakor elvesztek, megujitását IV. Béla királytól 1261-ben kieszközlötte.
     Kún László király a hűtelenségről vádolt II. Endre egri püspöket hivatala- és javaitól megfosztotta, s azokat kedvelt kúnjai között osztotta ki, kik a várost és várat ellenség módjára pusztitották és rabolták. Azonban a hatalmaskodó fejedelem a püspök ártatlanságáról meggyőződvén, őt előbbi méltóságába és javaiba 1281-ben visszahelyeztette, ki tiz év mulya az utolsó Árpád király hitvesének korlátnoka lett.
     Midőn Zsigmond király több törvényellenes tette s rendeletei, különösen az 1402-ben Pozsonyban hozott végzései által a nemzet alkotmányos érzületét megsértette, s annak nagy részét magától elidegenitette volna: Ludányi, más néven Vasfejű, Tamás egri püspök is több előkelő hazafiakkal a trónkövetelő Nápolyi László részére alakult párthoz csatlakozott, s ennek folytán az ország több várai- és városaival együtt Eger is elpártolt Zsigmondtól, s Lászlónak hódolt, melyet aztán Rozgonyi Simon téritett vissza Zsigmond király hűségére, ki a várost és várat megszállotta, de annak őrségét inkább rábeszéléssel, mint csekély hadának erejével birta rá, hogy feladván magát, hódolna meg Zsigmondnak. Ez volt történetünkben az egri várnak legelső megszállása, noha ekkor sem állott ki még ostromot. Ludányi Tamás először Erdélybe s onnét Lengyelországba menekült és sokáig ott tartózkodott, Budai Ferencz állitása szerint még 1410-ben is ott lakott: nem is tetszett ki semmi tettéből vagy szavából, hogy visszakivánkozott volna püspökségébe, mely 1410-ig üresen állott; különben 1403-ban, midőn Zsigmond kegyelmet hirdetett a pártosoknak, ő is visszatérhetett volna. Azonban később a krakói püspök kérelmére Zsigmond megengedte, hogy hazájába visszatérjen, de főpapi méltóságába vissza nem helyezte.
     1406-ban Zsigmond király megjelent s időzött Eger falai között, s úgy látszik, hogy Eger vidékén sereget gyűjtött a török ellen. 1412-ben Ulászló lengyel király meglátogatván Zsigmondot, majd öt hónapot töltött nála, ki fejedelmi vendégével az ország nevezetesebb várait és városait meglátogatván, Egerben is megjelent, s itt töltötte a keresztjáró napokat és áldozó csötörtöket, ami arra mutat, hogy Eger akkor hazánk előkelőbb városai közé tartozott.
     Zsigmond alatt Eger nevezetesebb püspöke volt Rozgonyi Péter, ki alapitotta az egervári kisprépostságot, miután e czélra Zsigmondtól 1430-ban adományban nyerte volna a kihalt Solymosy család birtokait.
     Albert király halála után két hatalmas pártra oszlott az ország: az egyik az özvegy királyné s annak férje halála után született fia László részén állott, kit alig három hónapos korában Székesfejérvárott meg is koronázott; a másik pedig a magyar trónra meghítt Ulászló lengyel királyhoz csatlakozott. Ezen párt legtevékenyebb hive, és mondhatni, vezére volt Rozgonyi Simon egri püspök, ki az ország felső részein a főurakat és városi polgárságot Ulászló részére téritvén, és seregével az ország szélére eleibe menvén, őt a magyar-lengyel hadsereg élén diadalmi pompával s a fellelkesitett nép örömriadásai között vezette 1440. május 14-dikén Egerbe, s onnét nehány nap mulva Buda várába. Erre Erzsébet özvegy királyné fia védelmére behitta a cseheket az országba, kik Griskra János vezérök alatt, kit a királyné sárosi grófnak is tett, nemcsak az ország felső részeit foglalták el, hanem annak távolabb eső vidékeit is tűzzel vassal pusztitották, s Egret is több izben nyugtalanitották, különösen 1442-ben egy merényletet vittek itt véghez, mely igy történt:
     A lengyel nemesek, kik Odravácz Péter vezérlete alatt Ulászló királyt Magyarországba kisérték, s a magyarokkal egyesülve több hadjáratban részt véve, őt a trónra segitették, a tatárok beütése miatt, kik Podolint pusztitották, haza sietvén, Egerben az őket eddig kisért vendégszerető püspöknél megállapodtak és itt az ellenségről és annak közellétéről megfelejtkezve, kedvök szerint vendégeskedtek, vigadoztak és mulattak. Griskra eleve értesülvén a lengyelek hazameneteléről, Teleph kassai várnagynak meghagyta, hogy őket támadná meg utjokban. Ez mellékutakon észrevehetlenűl közelítvén Egerhez, éjfél után, midőn itt minden a legbiztosabb csendességben volt, annak kapuit elfoglalta, nagyobb zavar előidézésére azt több felől meggyujtatta és trombitaharsogás között ugratott seregével a városba. Első mély álmokból felriasztva a fegyvertelen lengyelek és magyarok nem tudják, mi történik, hogy és ki ellen védelmezzék magokat. A zavarban csekély és sikertelen volt minden védelem s ellentállás, s igy Teleph mindamellett, hogy a támadók sokkal kisebb számmal voltak, mint a megtámadottak, tökéletesen elérte czélját, a lengyelek és magyarok közűl sokakat összevagdalt, több előkelő lengyeleket vezérökkel együtt elfogott és a gazdag kocsivárakat kirabolván, tetemes zsákmánynyal távozott el.
     Egy regényes eseményt emlit meg gr. Teleky József a "Hunyadiak kora" czimű munkájaban, mely ezen alkalommal történt, s mutatja a magyar nő elszánt bátorságát s önfeláldozását. Ugyanis egy az éjjeli csendet használó szerelmes pár épen egymással enyelgett, midőn a csehek a városba törtek. A véletlen robaj okának megtekintésére siető férfi a csehek által körülfogatva összekonczoltatik és az utána siető leányzónak lábaihoz rogyik. A bátor magyar nő ezen szivrepesztő látványon inkább elkeseredve, mint megrémitve, nem hasztalan rimánkodással, hanem véres bosszúval akarja szeretője torát megülni. Férfias elszántsággal egy cseh zsoldos kezéből kiragadja a kardot, azzal az ellenség közé rohan, s többeket közölök megsebesit; de midőn minden oldalról körülfogatnék, s elkerülhetetlen vesztét látná, maga vet véget életének, kardjába ereszkedvén.
     A magyarok és lengyelek midőn e véletlen meglepetés zavarából magokhoz térnek, s a mámor és félelem fejök- és szivökből kigőzölgött, magokat rendbe szedik, ezen rajtok elkövetett gyalázatot megtorlandók, a cseheket és németeket űzőbe veszik, s a fáradt és zsákmánynyal terhelt lovaikkal lassan haladókat könnyen utólérik. A vigyázó Teleph, mihelyt a közelgő csapatokat észreveszi és meggyőződik, hogy az elillanásra sem mód sem idő nincs és egyedül a bátor ellentállásban van minden menedék; a zsákmányt közből véve, katonáit négyszegbe állitja és a magyar-lengyel könnyű lovasság első rohamát nemcsak visszaveri, hanem annak rendjeit több helyen megzavarja; de mégis végre egy igen tüzes, egyrészről a gyalázat lemosásának, másrészről a zsákmány megtartásának vágya által élesztett tusa után a sokaság által elnyomatik. Seregének nagyobb része a csatatéren maradt, ő maga több társaival és a zsákmánynyal a győztesek kezébe esett s Egerbe vitetett: Az Egerben elfogott Odrovácz Péter azonban szabadságát csak később nyerte vissza; mert őt, mint zsákmányának legbecsesebb részét, a cseh vezér még az ütközet előtt egy barátjára bizta, ki foglyát a csatázás alatt Czudar Miklósnak ónodi várába szrállitotta, ki megint békélni akarván a győzni kezdő Ulászlóval, előkelő foglyát békeség fejében Budára vitte, s ezáltal a királynál kegyelmébe visszafogadtatását eszközölte.
     De Rozgonyi püspök sem tudta feledni a rajta és városán ejtett gyalázatot, s nem elégedvén meg a cseheknek előbb leirt megveretésével, uj hadsereget gyüjtött, s öt nappal pünkösd eiött Lévai Cseh Lászlóval egy négyezer főből álló magyar-lengyel sereggel megtámadta s elfoglalta az Erzsébet királynéval tartott Selmeczbányát, s azután harczra kelt a csehek ellen, ami azonban békekötéssel végződött.
     Rozgonyi Simont, ki 1444-ben a szerencsétlen várnai ütközetben Ulászló királylyal együtt elesett, a püspökségben követte Héderváry László, hasonló hazafias és harczias szellemű főpap, ki Hunyady Jánossal 1451-ben részt vett a hussziták elleni csatában Losoncz mellett, hol árulás következtében a csata a miéink veszteségével végződött, s Héderváry is, némelyek szerint lova alóla kilövetvén, másoszerint ő maga is megsebesittetvén, fogságba esett. Kit aztán a seregével Eger ellen jött Griskra magával hozván, a várnagynak és egrieknek mutogatott, s a fogoly püspök nevében a vár feladását sürgette, ennek átadásáért amannak szabadon bocsátását igérvén; sőt magát a foglyot is kényszeritette, hogy embereinek hasonló értelmű parancsot adjon. De a derék hazafi érzésü várnagy igy felele: "Én nem csak a püspök embere, hanem egyszersmind az ország egyik várának hűséges őrje is vagyok; hitem nem engedi az ország javát egy magánszemély megszabaditásának feláldozni." S ennek folytán Griskra, miután cselfogását az egriek jelleme ekként meghiusitotta, szégyennel kénytelenült onnét elvonulni.
     De Hunyady János ujra sereget gyüjtvén, nem sokára nagyobb erővel támadta meg Griskrát, s több várait elfoglalván, őt alkudozásra kényszeritette, s ezen alku által a fogoly püspök kiszabaditását is eszközlötte. Ki fogságát s Griskrának dicstelen velebánását megtorlandó 1458-ban Rozgonyi Sebestyénnel egyesülve, Vadnát, Galgóczot, s a csehek több várait s rablófészkeit bevette, s őket mindenütt megverte.
     Mátyás király 1459-ben Várkonyból, hol nagybátyjával Szilágyi Mihálylyal kibékült, ennek és Rozgonyi Sebestyénnek kiséretében Egerbe jött, s innét indult a csehek ellen a patai vár ostromának, melyet Rozgonyi Sebestyén félbehagyott, megujitására, melyet több más várakkal együtt bevett s meghóditott. S úgy látszik, hogy ezen hadjárat után ismét visszajött Egerbe és itt gyűlést tartott, s a felsőbb vármegyék és városoknak még Várkonyban kelt levelei által meghitt követeivel a csehek elleni hadjárat folytatásáról, s azok erejének megtöréséről tanácskozott. Kovachich e gyűlést, melynek idejét ö 1460-dik évre teszi, országgyűlésnek tartja; de ez, mint Gorové László is helyesen vélekedik, csak a felsőbb vármegyék és városok gyűlése lehetett és még 1459-ben tartatott. - Mátyás király némely adatok szerint Egerben 1461-ben is megfordult.
     1468 marczius elején ismét megjelent Mátyás király Egerben s itt országos tanácsot tartott, nem pedig országgyűlést, mint Gorové László és Vahot Imre irják, hova több főrendekkel együtt a Budára érkezett külföldi követeket is meghítta, kikkel huzamosan tanácskozott a Podiebrád György cseh király ellen inditandó háboru felett, melyet az egyháziak javaltak, a világi főurak pedig ellenzettek, mely nem is lőn itt végkép elhatározva, mint Vahot Imre állitja; hanem csak későbbi megállapodás folytán egy Pozsonyban kelt királyi nyiltlevélben hirdettetett ki a Podiebrád elleni háboru és soroltattak elő annak indokai.
     E tanácskozás folyama alatt érkeztek ide az Ujlaky Miklós erdélyi vajda által vezetett török követek, kik a zultántól Mátyás királyhoz a barátság és béke biztositásának kieszközlése végett küldettek. Mátyás, Bonfin előadása szerint, a követséget nem bocsátotta maga elé, hanem a törökök rettentéséül megmutattatta nékik Drakulát, Havasalföld zsarnokát, az ozmanok félelmes ostorát, mint megalázott hadi foglyát, hogy ennek esete intő s óvó például szolgáljon nékik is, értésökre adatván: hogy kénytelen lesz őket is megfékezni, ha határszéli becsapásaik- és pusztitásaikkal fel nem fognak hagyni. A zultánnak pedig azt üzentette: hogy néki, mint keresztény fejedelemnek, nem szabad vallása és hazája törvényének sérelmével vele irásban vagy szóval szövetkezni, ha ezt tenné, trónját vesztené; különben sem elég a békét irásban vagy szóval megigérni, hanem tettekkel kell azt megtartani s érvényesiteni; ha azért a törökök eddigi becsapásaik- és pusztitásaiktól óvakodnak, vele békében élhetnek. A követek a király ezen nyilatkozatával beelégedve, s azt a fegyvernyugvás és béke igéretének véve visszatértek.
     Midőn 1471-ben több elégületlen országnagyoktól, kik Mátyás ellen összeesküdtek, Kázmér lengyel király fia II. Kázmér hivatnék meg a trónra és tizenkétezerből álló seregével bejövén az országba, Buda felé tartana: Egernek vette utját, s itt megpihent, hol akkor a boroszlói származásu Flans vagy Bakenschlöer János, ki közönségesen csak Alemann Jánosnak neveztetett, volt a püspök, ki ekkor nem tartott a pártosokkal; de később 1476-ban, mint esztergomi érsek, Fridrik császárhoz pártolván, sok kincscsel az országból kiszökött.
     Ennek az egri püspökségben utóda lett az olasz eredetű Rangon vagy, némely oklevelek szerint, Veronai Gábor, ki, mint sz. ferencz-rendű szerzetes jött Kapisztrán Jánossal Magyarországba és jelen volt Hunyady Jánosnak nándorfejérvári csatájában, hol a népet Kapistránnal lelkesitette, s a harcz kivívását elősegitette. Ezen jeles férfi Mátyás király udvarába jutván, először az erdélyi, azután az egri püspökségre emeltetett, kinek tanácsával többször élt a király, és részt vett a cseh-lengyel táborozásban is, hol Bonfin előadása szerint Mátyás nem annyira fegyverének erejével, mint Rangon Gábor bölcseségével győzte meg ellenségeit és kötötte a wratizlavi békét. Jelen volt 1476-ban Székesfejérvárott Mátyásnak második nejével tartott menyegzőjén, hol mint szónok olasz nyelven üdvözölte a király jegyesét, s utóbb Mátyás király közbejárására bibornoki rangra emeltetett.
     Ezt követte nemcsak az egri püspökségben, hanem a király iránti hűségben is Dóczy Orbán volt győri püspök, ki egyszersmind kincstárnok, Báthory Istvánnal koronaőr, a nádor halála után két izben királyi helytartó, és Mátyásnak igen kedves és befolyásos ember s tevékeny hive volt, kit Bonfin és Galeoti szerfelett magasztalnak, s kiről Mátyás király is, Bontan előadása szerint, igy nyilatkozott: "Ily férfi Magyarországon száz évben sem születik egyszer." Ez a derék püspök és kincstárnok több izben segitette ki a királyt a zavarból, melybe azt a had folytatására szükségelt pénz- vagy fegyveres erő hiánya sodorta. Különösen midőn 1487-ben tudtára adta volna a király, hogy Bécset már elfoglalta, de Németujhely ostromát költség és elegendő fegyveres nép hiánya miatt nem képes folytatni: azonnal gyülést tartott Egerben, s több hazafi segélyével tetemes pénzösszeget és hadat gyűjtött, melyet a némethujhelyi táborba küldött; ezzel a vár ostromát elősegitette, s annak meghóditását Eger és vidéke dicsőségére eszközlötte. Mátyás király halála után, mint királyi helytartó, 1490. aprilis 17-dikén országgyülést hirdetett a Rákosra, hol Ulászló királynak választatott, kinek megválasztásába neki is nagy befolyása volt. Némelyek megróják, hogy Corvin János herczegtől, atyja halála után, elpártolt, s Ulászló részére állott.
     II. Ulászló és Albert testvére és vetélytársa között kitört viszály lángja 1490-ben Egret elhamvasztá, s annak vidékét elpusztitá. Ugyanis Mátyás király halála után Albert herczeg is trónkövetőül lépett fel, ki Magyar Balázs, Perényi Péter, Rozgonyi István és több más urak által támogattatva, nyolczezer főből állott sereggel jött az országba, s tábort ütött a Rákoson; a honnét seregével és felekezetével Kassa felé indult az ország felső részeibe, a hol leginkább csoportosultak az ő párthivei, s útjában felgyujtatta s kiraboltatta az Ulászló pártján állott Eger városát, s elpusztittatta annak vidékét; az ő zsoldjába szegődött tatárok nemcsak az urak kastélyait és jószágait dúlták fel, hanem a nép marháit is elhajtották; a várat is el akarták foglalni, de annak őrsége s ágyui által onnét elűzettek. Utánok sietett ugyan Dóczy Orbán négyszáz főből állott seregével, kihez csatlakoztak több urak is kisebb nagyobb csapatokkal; de oly jelentékeny seregen, mely még a hazafiakból is gyarapodott, ily csekély erővel nem torolhatta meg a városon és vidéken elkövetett pusztitást.
     Midőn Ulászló 1491-ben január elején Albert ellen indult tizenhét ezer főből állott hadsereggel, hogy Kassát s annak vidékét fölmentse öcscsének amazt folyton vívó, emezt pedig kegyetlenül pusztitó hadaitól; Egerben megállapodott és három hónapig táborozott, hogy seregét részint oda rendelt ujabb csapatokkal, részint Eger vidékén gyüjtendő harczosokkal nevelje, kinek seregéhez Dóczy Orbán püspök is négyszáz fegyverest adott. Azonban mielőtt Ulászló Kassához ért volna, Szapolyay István a Szepességből hozott ötödfél ezernyi seregével Albertet megverte s békealkudozásra kényszeritette.
     Dóczy Orbánt, ki 1492-ben halt meg, követte a püspökségben Bakács Tamás, utóbb esztergomi érsek és bíbornok, kinek idejében 1494. tavaszán ismét meglátogatta Ulászló király Egret, midőn több országnagyokkal Lőcsére ment, hova meghítta volt Albert öcscsét már akkor lengyel királyt, hogy vele a török ellen inditandó hadról tanácskozzék, és arra tőle segélyt nyerjen. Mely alkalommal Bakács Tamás igen ünnepélyes pompával fogadta, s a lőcsei gyűlésre is elkisérte a fejedelmet, melléje adván fényesen kiállitott vasas lovagjait, s azon vakitó pompával felszerelt nemes ifjakat, kiket saját udvarában neveltetett.
     Az esztergomi érseki székre emelt Bakács Tamásnak az egri püspökségben utóda lett az olasz származásu Estei vagy Eztei Hypolit (Hippolytus Estensis) bíbornok, ki Olaszországban lakott folytonosan, s az egri megyét helynökök (vicariusok) által kormányozta; ugyanazért az egri püspökséggel összekapcsolt hevesvármegyei főiapánságtól megfosztatni rendeltetik az 1514: 56-dik t. czikk által, mely igy szól: "Hevesvármegye főispánsága, mivel az egri püspök az országon kivül lakik, adassék világi hazafinak úgy mindazonáltal, hogy ha a püspök a maga székébe visszatér, vagy ha ezen egyháznak más főpásztora leend, ki itt fog lakni, ezen főispánság szálljon vissza arra a főpásztorra."
     1514-ben a Dózsaféle pórlázadás pusztitó lángja elharapódzott Egerre s vidékére is; mert a féktelen kuruczoknak Dózsától e részekre küldött vagy itten keletkezett csapatja Barnabás vezérlete alatt Egerben s annak vidékén is gyujtogatta s pusztitotta a papság és nemesség házait és jószágait, többeket leölvén a papok s urak közül. Istvánffy előadása szerint Hypolit egri püspök katonái verték szét az itt féktelenkedő s pusztitó lázadókat Egertől nem messzire. Timon azt irja, hogy a kuruczok nemcsak a várost égették fel, hanem a várban sz. János templomát felgyujtották, melyet azután Hypolit püspök befödetett.
     Hypolit halála után egyideig üresen állott az egri püspöki szék, s annak jószágait s jövedelmeit II. Lajos király egy oda rendelt felügyelő által kezeltette, kinek egy jól betanitott sólyommadarát és ügyes madarászat annyira megkedvelte az ifju fejedelem, midőn 1520-ban Egerben mulatna, hogy a püspöki pénztárban volt 40,000 darab aranyat ajándékozta érettök a haszonleső furfangos eszü felügyelőnek, a mi az ifjú fejedelem könnyelműségére mutat.
     A mohácsi vész után a borzasztóan dühöngött pártviszály, anarchia, vallásbéli forrongás, a bel- és külháboru kettős zivatara sok ideig zaklatá Eger nyugalmát, elhalaványitá hatalmas és müvelt szellemü püspökei által fentartott fejedelmi fényét és feldulá virágzását, mit csak tartósabb béke olajága alatt érhetett el. Siettette és elősegitette e város veszedelmét s pusztulását azon körülmény: hogy, mivel az az ország szivében feküdt, s erősségénél fogva hadmiveleti tekintetben is igen jelentékeny pont volt, annak birása felett Ferdinánd és Szapolyay János ellenkirályok egymással versenyeztek és hol az egyik, hol a másik győztes fél foglalta el, mindenik fél sarczolván s üldözvén a másik párt hiveit. És pedig:
     1526 nov. 30-dikán Bodó Ferencz Szapolyay vezére keritette hatalmába, a mi annál könnyebben sikerült; mivel Várday Pál egri püspök is, ki 1525-ben a zajos hatvani gyülésen szerepet játszott, s korlátnoknak választatott, még akkor a Szapolyay-párthoz szított. De miután Ferdinánd 1527 aug. 1-ső napján nagy erővel az országba jött és Győrt, Komáromot, s Esztergomot elfoglalta volna: nemcsak Budáról szoritotta ki az onnét aug. 24 táján Eger alá vonult s egy darabig itt táborozott Szapolyayt, hanem később Eger odahagyására is kényszeritette, ki Ferdinándnak gr. Salm Miklós tábornok vezérlete alatt ellene inditott hadserege elől innét Tokaj felé vonult.
     Salm Miklós vezér, mivel az egriek igéretök daczára az élelmet hadserege részére megtagadták, a várost megszállotta és kiraboltatta; ki elől az előkelőbb s vagyonosabb polgárok értékesebb jószágaikkal elszaladtak; a kik pedig otthon maradtak, azok a várba vették magokat, becsukván annak kapuit és nyilásait; de az első ágyulövésre, sőt Salm Miklós katonáinak látására is annyira megfélemlettek, hogy a felnyitott kapun a várból mind kitódultak, vagy az ablakokból és falakon lebocsátkozván, a szőlők és hegyek közé futamlottak. Salm minden ellentállás nélkül elfoglalván a várat és kiraboltatván a várost, sietett Szapolyay üldözésére, kit utolérvén Tokajnál, megvert s Erdélybe szalasztott.
     Azonban Szapolyay Erdélyben csakhamar uj sereget gyűjtvén, azzal még azon év őszén meginditotta Bodó és Erthy Ferencz vezéreit Eger visszafoglalására, kik hirtelen Eger alatt termettek, s először a várból kitörő őrség által csúfosan visszaverettek s megszalasztattak; de később összeszedvén, s uj csapatokkal megerősitvén magokat, hosszabb ostrom után csakugyan győztek s urai lettek a várnak. Mely alkalommal Bodó nagy kegyetlenséget és pusztitást vitt végbe: a várbeli tiszteket lefejeztette, fejeiket Erdélybe Szapolyayhoz küldötte, az őrséget s Ferdinánd hiveit kegyetlenül kivégeztette, többeket közülök a vár körül felakasztatván, másoknak orrait, füleit lemetszetvén; sőt még az egyházba az oltárok mellé menekült gyermekeket is legyilkoltatta; a Ferdinándhoz szitó papság boszantására lovait egyházi diszöltönyökkel, misemondó ruhákkal teritette be, s igy tartotta diadalmenetét a városba.
     Ferdinánd meghallván Egernek elestét, hadának egy részét Kattzianer Pál és Bakics Pál vezérlete alatt annak vivására küldé; de Bodó nem Egernél, hanem Keresztésnél nyilt téren várta és hajdui-huszárjai- és tatárjaival harczkészen fogadta Ferdinánd seregét, hol egy déltől késő estvéig tartott véres ütközetben megveretett és maga is sebet kapván, fogságba esett, melyben meg is halt. Az egri őrség, mihelyt a keresztesi ütközet kimenetelét s Bodó esetét megtudta, azonnal feladta a várat Ferdinánd katonáinak, s igy került Eger másodszor is Ferdinánd hatalmába.
     Midőn Szapolyay 1529-ben Soliman török császár segitségével Budát visszafoglalta: az ország több váraival Egret is hatalmába keritette. De a következő évben Serédy Gáspár Ferdinánd vezére Kassa vidéken sereget gyüjtvén, s a földmiveseket is felfegyverkeztetvén, azokkal Egret ismét visszafoglalta.
     Ezen röviden érintett ostromokból s itten vivott csatákból könynyebb képzelni, mint lefesteni Egernek akkori szorongattatását és pusztulását, s ennek folytán igen természetesnek találjuk, hogy a vár és városnak ezen ostromai és viszontagságai között Zalaházy Tamás püspök nem tartotta biztosnak itteni lakását; hanem, mint sajátjából számüzetve, másutt tartózkodott s másunnan kormányozta megyéjét a mi nagyon korlátozta ötet főpásztori hivatalában és nem csekély hátrányára volt az egyház- és vallásnak.
     De a pártviszályok anarchia és hitujitás ezen korszakában az egri püspökség sorsát még válságosabbá tette a Szapolyay részéről Ferdinándhoz pártolt Perényi Péter, ki az egri várkapitánysággal együtt nemcsak az egri egyház javait foglalta el és bitorolta; hanem ezenfelül Egerbe s annak vidékére a hitujitást is behozta, a kath. vallást egészen háttérbe szoritotta, s annak pompás egyházait s monostorait dúló kezekkel pusztitotta s fosztogatta, papjait és híveit üldözte.
     Ezen nagyravágyó s függetlenségre törekvő férfiu az egri várnak már nem kapitánya, hanem egyszersmind ura lett, s Eger várában fejedelmi fényü udvart és nagy számu katonaságot tartott, ildomosságból titkon hol az egyik, hol a másik párttal szövetkezett; de egyiknek sem akart állandó hive s alárendeltje lenni és tulajdonkép egyik sem tudta, hogy mennyit bizhatik benne; s úgy látszik, hogy titkon a törökkel tartott, s a török védem alatt akart magának független uralmat kivívni. S e végett hogy magát az egri várban függetlenitse, azt megerősitette, s egészen átalakitotta, vagyis kétfelé vágta s két részre, t. i. külső- és belsőre osztotta, a belső várat egy vastag keritéssel és mély sánczczal körülvette és megerősitette, mely a külsővel csak egy kapu és hid által volt összekötve. Ezen várerőditési munkának áldozatul esett a székesegyház szentélye is, mely lerontatván, bástyává alakittatott át. - De végre Ferdinándnál bevádoltatván 1542-ben Esztergomban elfogatott, s a németh-ujhelyi várba záratott, a honnét hatodfél évi fogsága után neje és fiai által letett negyvenezer arany váltságdíjért szabadult ki; de fogságában kapott nyavalyája következtében csakhamar meghalt.
     A hatalmas olygarcha halálával Ferdinánd felszólitotta annak özvegyét és fiát az egri vár és elfoglalt egyházi javak kibocsátására oly feltétel alatt, hogy a váltságdíjul fizetett negyvenezer aranyat visszaadja nékik; a mibe bele is egyeztek, s gr. Salm Miklós és Báthory Audrás békésen átvették a várat és az egyházi jószágokat, amaz Zay Ferencz és Dobó István várnagyok kormányzására bizatván, a püspökség pedig Oláh Miklósnak adományoztatván oly feltétel alatt: hogy annak jövedelme három részre osztassék, egyik rész legyen a püspöké az ő udvara fentartására, a másik rész a templom és püspöklak kijavitására s a várerőditési munkákra, a harmadik rész pedig a várőrség tartására fordittassék. Oláh Miklós azonban a háborus idők miatt egy darabig nem lakhatott Egerben; de a káptalanbéliek visszafoglalták előbbi lakaikat. Verancz vagy Vrancsics Antal, utóbb nagy hírü püspök, 1550-ben egri kanonokká neveztetvén, eleven szinben rajzolja püspökéhez irt levelében Egernek akkori rongált állapotát. Szerinte Egernek régi alakjából semmi sem maradt meg, abban minden borzasztó, undok és szomoritó, a harczfiak féktelen kitörései mindent elpusztitottak, rondává tettek. Azt irja levelében, hogy a várban élénken folynak a hadi készületek, s a szolnoki vár is felépült, s őrséget és ágyúkat szállitanak bele, s nincs remény ahhoz, hogy Ferdinándnak a törökkel kötött fegyverszünete végig tartson. Mindez mutatja, hogy mily állapotban volt akkor Eger és hogy előre féltek azon nagyszerü háborutól, melynek egyik czélpontja Eger ostroma leend.

---

[1] Eger történetét bővebben tárgyalta Gorové László a Tud. Gyüjtemény 1826-dik évi folyamának III. IV. X. XI. és 1828-dik folyamának VIII. és IX. füzeteiben, mely munka 'Eger városának történetei' czim alatt kü1ön lenyomatban is megjelent; és Vahot Imre 'Magyar- és Erdé1yország képekben' czimű folyóirat IV. kötetében, mely 1854-ben jött ki. S habár Gorové László korától sokat haladt a hazai történelem, és Vahot is, ki nagy részben Gorovét követte, némelyekben szinte tévedt; mindamellett több becses adatot hoznak fel e város történetének felvilágositására, s annak több részleteit helyesen tárgyalják, mik közül némelyeket mi is fel fogunk használni.

[2] Sedes Regia... quem locum sic appellatum tradunt, quod quum divus Stephanus Rex arcem templumque memoriae divi Joannis Evangelistae regia magnificentia condendum incepisset, sedem suam eo loco poni jussisset, ut ex ea opus facientes ac magistros fabrorum et architectos intueretur, ac praesentia sua urgeret. (Istvánffy Hist. de reb. Ungaricis XVII. könyv.)

[3] ...Super omnes ecclesias cathedrales regni Hungariae per tot donationes et libertates per sanctos reges donatas et concessas, sedebat ut domina gentium in sede maiestatis suae, diademate pulchritudinis decorata. IV. Béla királynak 1261-ben kelt adománylevele.

[4] ...Cujus (sedis Agriensis) secundum Arebiepiscopatus in eodem regno nostro prima semper dignitas et amplitudo fuit.