VII. RÉSZ.

Heves és K.-Szolnok t. e. megyék őskori régészeti és középkori műemlékei vázlata.

Ipolyi Arnoldtól.

     Megyénk leirása során annak itt történeti vázlata is következvén, ennek mintegy bevezetéseül vagy kiegészitéseül őskora régészeti és középkori műemlékei képét volna feladata e soroknak előállitani.
     Kétségenkivül nehéz és merész vállalat ott, hol az e tárgy ismeretére megkivántató tüzetes és szakavatott, hosszas, fáradalmas és költséges e nemű vizsgálatok és észleletek terén eddig mi sem történt; s ennek híjában az adatokat nagyobbára csak a véletlen szolgáltathatja innét s amonnét kezünkbe. Mert nincs egy helye sem e megyének, mely e tekintetben eddig rendszeres e nemű vizsgálat alá vétetett volna; s annál kevésbbé lehet szó egész területének ily ismeretéről.
     Nem lehet azért itt sem akár kimeritő és teljes, vagy épen hibátlan leirásáról szó, hol csupán az e részt hozzám intézett felhivásnak megfelelő készséggel igyekeztem a megye régészeti leleteinek és fenmaradt műemlékeinek nyomán, annyira amennyire ezek tudomásomra jutottak, a vidék e képét az ezen irodalmi szak mai szinvonalára emelkedett ujabb tanulmányok igényei szerint összeállitani.
 

I. A megye őskori régészeti leletei.
     Valamely hely és vidék őskora ismeretének kútfőit napjainkig nagyobbára csak az irott vagy legfelebb a föld szinén fenmaradt emlékek képezték.
     Az Irás, a régi classicus hellen és római irók nagyobbára kétes hely- és népneveit igyekezett azután a történelem az illető helyekkel, melyeket tárgyalt összefüggésbe hozni, s ezekre a vélekedéseknek a mily hosszu, oly bizonytalan s ingatag sorát alapítani.
     Igy vélték például megyénknek, melyről szólunk, vidékein a historia tudomány gyenge kezdeményei óta, mintegy Bonfinis és Ranzanitól kezdve, Laziuson és Timonon át egész Goroveig, majd a Quadok és Pannonok, majd a Metanasta Jászok, majd Illyr Agriaiak, sőt épen a rómaiak lakhelyeit, egyszerün a puszta névhasonlatok kritikátlan adatai nyomán kereshetni.
     A mai történetvizsgálat e tekintetben már nem csak szigorúbb az e nemű adatok birálatában; - de mélyebben is merül, hogy úgy mondjam a földszinén alól, annak belső rétegeibe: az ös földlakók, az állatok barlangjaiba s a régi népek sirjaiba, ott keresve s onnét hozva fel az egymásra következett ős és legrégibb népségek és lakhelyeik feltalált művei maradványait, mint a felőlök s műveltségi fokozatúkról, melyet a világ történetében elfoglaltak, legvilágosabban szóló és legbiztosabb adatokat.
     Igaz hogy ezek nagyobbára nem tudnak és nem szólnak határozott népségek és nemzettségekről, nem azok bizonyos neveiről, vagy hogy ezekiránt nagyobbára csak kétségben hagynak. De annál biztosabban tájékoznak ezen népségek és az általok lakott vidékek művelődési állapota, ennek emelkedő korszakai s terjedelme iránt.
     Az ezen korszakokat és népeket jellemző régészeti leletek bevett elnevezései szerint vélem itt tehát ismertetendőnek megyénk területének is őskorát.
 
I. Őskőkori leletek. [1]
     A legősibb korszakból, az ugy nevezett Palaeolith vagyis legrégibb s ős-kőkorból vidékünk mit sem képes eddig felmutatni, minek nyomai határozottan arra utalhatnának, hogy területe ezen időszakban már lakott és népesített volt.
     Az ezen korszakot jellemző azon, pusztán törés és ütés által alakitott kezdetleges kőeszközök, - amint azok durván kinagyolt kőszerekből vagy csak nagyjából kidolgozott állatcsontokból, majd kihegyezett élesre vagy szurósra vert kovakő-eszközök s fegyverek voltak, és melyekkel a vastagbőrű ősállatok közt a barlangban lakó ősember élt volna, miután ezen eszközök is nagyobbára csupán az ásatag ősállat csontok s mélyebb földrétegekben találhatók, - valamint másutt is hazánkban eddig csak igen ritkán merültek fel, s alig egy-két helyütt találtattak, ugy vidékünkön is azoknak nyoma tudomásunkra eddig teljesen ismeretlen.
     Lehet ugyan, hogy ennek oka egyszerűn a tüzetes vizsgálatok hiánya, miután az ily durva és formátlan kőeszköz-alakzatok a figyelmet máskép is könnyen elkerülik. De hiányoznak szinte a feltünőbb kőkorszaki kősirok is és általában a Megalith-emlékek neve alatt ismeretes durva kőemlékek, régi temetkezési, lak vagy épen isten tiszteleti helyek és maradványok e nemü nyomai; vagy hogy legalább ezek is az elmulasztott tüzetesebb vizsgálatok hiánya miatt eddig tudomásunkra nem jutottak s ismeretlenül rejlenek s lappangnak. Ámbár ezen emlékek nagyobbrészt már a következő ujabb kőkorszakhoz tartoznak.
 
II. Ujabb kőkori leletek.
     Ezen korszak az ugynevezett Neolith, ujabb kőkor, melyben már faragott és csiszolt, simított és köszörűlt kőeszközök és fegyverek, balták és kalapácsok, nyilak és vésők használtattak. Ezek már nyilván kidolgozott alakzatuknál fogva ércz eszközökkel készitethettek azon korszakban, midőn még az érczek használata nem volt ugyan átalános; de mégis annyira ismeretes, hogy velök a kőeszközök készitése nagyobb tökélyre jutott.
     Ezen ujabb kőkori eszközök leletei, valamint általában már hazánkban, ugy megyénkben is gyakran jönnek elő; mind a mellett hogy ezek is kevesbbé keltve fel a figyelmet, a tüzetes vizsgálat és feljegyzések hiányában a legtöbb esetben ismeretlenül maradnak vagy épen teljesen elenyésznek.
     Az előttem ismeretes nehány lelhely közől nevezetes az egri völgy-siknak mintegy közepén fekvő puszta-szikszói mező Egeren alul, hol több ily kőfejsze találtatott s két átfúrt trachit példány közülök gyüjteményembe jutott. Hasonlón egy durvább széles lapu s a nyel alkalmazására átfúrt fülü példány az előbb emlitett Puszta-Szikszóval határos Szihalom, Borsodmegyei helységből, melynek érdekes vaskori leleteiről alább lesz szó, került hozzám.
     Kettős megyénk alsóbb kőszegény részein sem ritkák azonban ezen leletek. A Tisza mellékéről Török-Szent-Miklós és Szolnok melletti kengyelkői pusztáról is egy ily ritka zöld kigylakő buzogány csinos példányát birja gyüjteményem.
     Ugyan e vidéken Mezőturon gyeptörés alkalmával palakő vésők találtattak. Valamint Nagy-Réven a Tisza árterén, televény földben kőkori eszköz darabok és cseréptöredékek nevezetes állatcsont maradványok, koponyák, czomb- és lábszárcsontok közt, melyek a bostaurustól származnak; s ezek mellett még számos unioféle kagylók is ásattak ki 1865-ben; mint erről az Archaeologiai Közlemények (II. 303 és IV. 191) értesitenek. A leirásból azonban ki nem vehető, vajjon ezen kőtárgyak nem tartoznak-e még talán épen az őskőkori maradványokhoz és eszközökhöz; mire azon körülmények látszanak utalni, hogy ős állatcsontok közt jönnek elő. Vagy hogy itt a Tisza partján kőeszközekkel elöjövő csont- és kagyló-hulladék rétegek talán épen hasonlók volnának a Dán tengerparti őskori ugynevezett kioekken moeddings féle konyhahulladékokhoz, a békateknő, fogincsok (anodonta) és gyöngyikék (unio) csont és kagyló halmazaihoz, minők hazánk más vidékein is mutatkoznak (Lásd Műrégészeti kalauz I. 7.), s az ezenkori ősemberek élelem-maradványai rétegeit képezik.
     Hasonló kőkori határozatlanabb nyomokról birunk még adatokat a Tisza-Derzsről, az ottani Halászmalom mellett kiásott kő szekerczékről és cserép töredékekről, valamint a hatvani szőlőkben és Tisza Igaron előjövő régi cserepekről (L. U. ott I. 118).
     Ily kőkori legdurvább alakzatu cseréptöredékek másfelé is, nevezetesen az előbb érintett tiszamelléki lelhelyeken is, mint Török-Szent-Miklós és Mezőtur vidékén nagy számban és tekintélyes alakzatokban találhatók. Nevezetesen az utóbbi határából, a Berettyó, régibb nevén Tur folyam partján kiásott legkezdetlegesebb müvü ily cserép bálványfő ritka alakzatnak töredékét is birja gyüjteményem.
     Hasonló nagy durva téglaszinű cserépdarabok az Eger feletti Eged hegy oldalán, valamint megyeszerte mindenfelé találhatók.
     S ezen adatok, más határozottabbak hiányában is, eléggé tanuskodhatnak arról, hogy kettős megyénk egész terjében, kezdve az Eger feletti Egedtől egész a Tisza, Zagyva és Berettyó folyamok vég-szögeletéig az ujabb kőkor ösnépsége által már mindenfelé lakott és népesített terület volt.
 
III. Rézkori leletek.
     Következik e kőkorra a fémkor s nevezetesen ennek első időszaka az arany-, réz- vagy bronz- és érczkor; melyben már arany, réz és ércz, azaz réz és ón, vagy réz és horgany vegyületből készültek az eszközök, fegyverek és ékszerek.
     Ezen időszakot, mely az iberi és celta ősnépségeknek tulajdonitatik, valamint Europa szerte, Irland végső tengerfokától egész Adriáig s a földközi tengerig mindenütt, ugy hazánkban is, és nem kevésbbé megyénkben talált arany-, réz- vagy bronz-művek nagy száma állitja előnkbe.
     A megyénket éjszakkeletről környező borsodi Bükk hegység, valamint a megyét észak-nyugatra átszelő s egész a határos Nógrád megyébe bevonuló Mátra hegyláncz lereszkedésének egyes pontjai a hazánkbani őskori bronz, sőt arany tárgyaknak épen a legdúsabb lelhelyeit képezik.
     A Mátrában Heves megyének majdnem határán álló Nógrád megyei Kis-Terenne helység már mintegy ötven év óta nemcsak ugy ismeretes, mint legdusabb lelhelye az őskori arany és bronz sodronyoknak, tekercseknek, pereczek és karikáknak, boglárok füles és hüvelyes (műnevén paelstab és kelt) bronz vésőknek stb. hasonló eszközöknek s ékszereknek, valamint az ezekkel előjövő cserépedényeknek; - de mint az e lelhelyen talált fel nem dolgozott érczöntvény-rögek, agyagformák, öntőminták, hamurétegek és tűzpadok mutatják: itt egyszersmind a Mátrahegység egykori dús réztermelésének ezen érczkori ősnépségek idejében nevezetes öntő- és kohaműhelyei voltak [2].
     A Mátrahegység ezen érczkori ily kohó- s öntőfészkei felfedezése után, többé senkit sem lephet meg a Mátrának majdnem minden pontján előjövő hasonló réz- és bronz-eszköz-leletek nagy száma. Melyek azonban amint már századok óta felmerülnek, s a mint azokat csak a véletlen hozza, majdnem kizárólagosan a föld szinére, ugy nagyobbára ismeretlenül enyésznek el, a föld népe, sőt olykora műveltebbek kezei közt is elkállódva, a rézkovács és öntő műhelyekben felolvasztva semmisülvén meg ugyszólván rendre. Ritkán veszi azonban még ennek is a hirét a müveltebb közönség, vagy épen a tudomány s irodalom, még napjainkban is, hogy legalább a lelhelyeket, mint az ős népségek lakhelyei pontjait az ős geo- és topographia számára megjelelhetné. S még ritkábban jut a leletekből egykét darab gyűjteményeinkbe fentartásul és leirásul. A költséges tüzetes és rendes vizsgálatok hiányában csak az itt ott majd a hirlapokban, majd beszélgetés s hiradások nyomán felmerülő egyes adatok tájékozhatnak e téren is, ritka esetben birván körülményesebb leirást s még ritkábban jutván magához a lelethez, hogy annak érdekét és becsét constatálhassuk.
     Igy ismeretes többnyire csak azon nehány nyom is, melyből még megyénk egy és más vidéke ezen őskori képét reconstruálhatjuk.
     Nevezetesen mindjárt Eger határából ismerünk a Sikhegyen feltalált érdekes bronztekercseket, kalapács, gyürü és lánczszerü eszközöket és ékszereket; Gyöngyösnél a Mátra tövében talált réz csészéket, sarlókat, vésüket; a Mátra tarnai völgyében Verpeléthnél előkerűlt ritka nagyságu bronz tekercseket [3]. A felsoroltak nagy része Plank Ferencz úr egri gyüjteményéből jutott ujabban Ráth György úr pesti gyűjteményébe.
     Hasonlón Eger tőszomszédságából Felső-Tárkányból, mint, hallomás szerint, máskép is számos bronzok dús lelhelyéről, birok két lándzsát és egy ritka bronz füzőtűt Martonffy Károly ur szives adományából gyűjteményemben. Mely utóbbi ritkább tárgynak rajza is a Műrégészeti Kalauzban (I. 33.) megjelent.
     Nevezetesebb ily ujabb lelet merült fel a múlt évben Mátrában Sirok mellett, melyből két bronz orsó és két hajtű féle Plank urnak emlitett, valamint saját gyűjteményembe kerültek. Utóbbiak páratlan nagyságuak s jeles alakjuk, valamint szironyuk által ritka szépségüek. Az orsóféle eszköz másfel láb és kéthüvely hosszú s a tű is csak két hüvelynyivel rövidebb.
     Még nevezetesebb az ezen emlitett vidéken felül Erdőkövesd és Istenmezeje mellett előjött lelet; melynek egyes részletei, nevezetesen két hasonló bronz föveg, mintegy koronaszerü fejdisz, e nemben páratlan egyetlenek s oly unicumok, melyek hasonlóját eddig a világ összes gyüjteményei s leletei leirásában hasztalan keressük; sőt mint taval a párisi világtárlaton, hol ezek egyik példánya ki volt téve, magunk tapasztaltuk, ilyet az e nemben elsőrendü szaktudósok, kiknek bámulatát felgerjeszték, eddig szintén nem ismernek. Ezek egyike gróf Keglevichék által a nemzeti Muzeumba, a másik gyüjteményembe jutott. A tárgy érdekét nevelik a körülmények és mellékdarabok, melyek közt sajátom legalább találtatott. A korona-szerü föveg emberi csontváz koponyáján volt, mig a nyak-körül az ostrea-féle kagylóbúl szépen faragva és simára csiszolva készült ujnyi vastagságu gyöngyfüzér-szemek feküdtek. A csontváz oldalai mellett számos apró bronz kúpos pikkelyek voltak elszórva; melyeken, valamint a fövegen lyukacskák a bőröltöny- vagy béléshezi varrásnak nyomai láthatók; - hasonlón ezek mellett az ismeretes kis trombita alakú függőékességek és finom vékony meghajlott kések több darabja találtatott. A lelet ezen körülményei nyilván arra utalnak, hogy itt két előkelő férfiúnak, valószinűleg főnököknek tetemei voltak eltemetve; kiknek e hely tehát lak- vagy székhelyük lehetett [4].
     A tudomásunkra s ismeretünkre jutott ujabb itteni leletek legérdekesebbike, mind tárgyainál, mind pedig lelhelyénél fogva, 1864-ben Füzes-Abonyban történt. A lelhely a Mátra hegyvonallal épen átellenesen a megye kelet déli oldala felé vonuló Bükkhegység legvégső halom és dombszerü leereszkedései alatt fekvő Egervölgyi síkon áll, Füzes-Abony helysége tőszomszédságában. A falu alatti uj út és hid épitésnél, a mint a folyó akkori medréből régibb medrébe lejtetett vissza, ennek ásásánál a folyó ágya mélyedésének párkányában, mindjárt a hid mellett, számos bronz eszközök kerültek elő. A lelet nagy részének elvesztegetése daczára, a véletlenül még első kézből birtokomba került részlet is azt mutatja, hogy vagy itt a lelhelyen, vagy pedig a közel magaslatokon, honnét a víz e bronztárgyakat lemosva ide hozhatta, ily bronztárgyaknak kohója vagy műhelye létezett; épen ugy, mint a fenebbi mátrai kis terennei is és lapujtói ilyen volt. A hozzám került darabok ugyanis ily mühelynek teljes képét nyujtják. Mert kezdve az érczrögtől s az öntött és kovácsolt azon többé kevésbbé kinyujtott bronz rudacskáktól, melyekből az eszközök készitendők voltak, ugy szolván mindennemű ily bronzkori eszközök és fegyverek példányai vagy csak töredékei jönnek elő a lelet tárgyai közt: Ugy mint kard és lándzsa töredékek, keltek és paelstabok, a sarló féle eszközök, kések sőt még egy ritka pajzs féle tárgy töredékei is. - Mi nyilván egy ily műhely maradványaira mutat.
     E mellett a mint a lelhely lapályon, vizes helyen jön elő, mely mint a folyam kanyarulatait követő part magaslatok mutatják egykor álló víz vagy tó színe is lehetett, ugy arra is figyelmeztethet: vajjon itt nem forog-e fen az ujabban Europa szerte vizsgált és felfedezett rézkori ugynevezett tavi czölöpépitmény telepek (Palafittes, Pfahlbauten), egyikének nyoma, minők eddig hazánkban még majdnem egészen ismeretlenek. A feltevést istápolhatná még az is, hogy a feltalálók szerint, a tárgyakkal rothadt faczölöp is kiásatott. Többnek azonban a fölszinén a mint vizsgáltam semmi nyoma sem lévén felfedezhető, mélyebb vizsgálatok pedig nem történvén, a véleményt felvetve, annak bővebb vitatását egyelőre abbanhagyhatjuk.
     Mindjárt azonban Füzes-Abony szomszédságában is Makláron ily érdekes lelhely nyomát tanusítja egy ezenkori ékszer-láncznak itt talált és termésaranyból készült szivalakú szeme, mely nehány év előtt innét gyűjteményembe került.
     De nem csak itt a Mátra és Bükk hegység aljában, hanem általában a megye alsóbb részei síkterületen is és a Tisza mellékén, daczára annak, hogy a leletek hirét ritkán vesszük, mégis szórványosan bár, de mindenfelé találkozunk bronzkori maradványokkal.
     Igy ismerjük Tisza-Igarról edények, Tisza-Szőllősről aranyékszerek, Inokáról, a megye legvégén, bronzok és edények leleteit már az Archaeologiai Közleményekből (II. 293. 302). Tisza-Örsön talált számos nagy és vékony, sajátságosabb és ritkább bronzkarikák közől szinte több példány jutott gyűjteményembe. Még nevezetesebbek a Török-Szent-Miklós határában Tinóka partján felmerült sirok egyikéből, egy csontváz karján általam talált sodronyszerű és kapcsos bronz karperecz - tudtomra eddig szinte az egyetlen ily példány; valamint a Fegyvernek felé szinte a Tinóka partján álló sirhalmok egyikéből kiásott ritkább granát-, s az ismeretes üveg pastaszerü anyagból készült aranyos és szines gyöngyfüzérek leletei. (Gyüjteményémben).
     Mindezeket azután, mint rendesen, a cserépedények leleteinek egész sora kiséri mindenfelé, melyeknek válogatott példányai, valamint érdekesb részleteiknek egész sora található gyűjteményemben.
     Ezen ugyszólván csak mintegy szögről végről vett adatok is eléggé tanusitják, hogy az érczkorban megyénk vidéke az ezen őskori nép által már is mindenfelé lakott és népesitett volt. Hogy annak a Mátra és Bükkbegységben kohói és öntő műhelyei léteztek. Sőt hogy itt a népfőnökeinek székhelye is létezett, mint a fenebb leirt istenmezei s erdőkövesdi leletek mutatják.
 
IV. Vaskori leletek.
     Az előbbi nyomok után, melyek már egészen a történet előtti korszakba érnek fel, kételkednünk többé alig lehet, hogy a historiai korszakban megyénk népesitve ne lett volna; mely korszakba esik már az ugynevezett vaskor; melyben a házi szerek, eszközök, fegyverek vasból kovácsoltattak, s az ékszerek ezüstből is készültek.
     Igaz ugyan, hogy a vaseszközök leletei, melyeknek ezen feltevést igazolniuk kellene, minél ritkábbak, s alig tudunk széles megyénkből csak nehányat is felmutatni, melyek szinte nagyobbára csak határhelyeiről jöttek tudomásunkra.
     De a vaseszközök leletei ezen hiányának oka a szakértők előtt eléggé ismeretes. A vas ritkán állja ki ugy a földmélyében, mint a védő szironynyal bevont réz és bronz az idő fogát, s a rozsdától nagyobbára emésztve többnyire elenyészik. E mellett a feltalált vaseszközök alakja s anyaga, a hol még épen jutott a felszinre, a mai használatra alkalmasabb, másrészt kevésbbé feltűnő lévén, mint a zöld patina lepte sajátságos és a mai használatra épen nem alkalmas bronz tárgyak, ritkábban részesül különösb figyelemben, s ennél fogva ritkábban is tartatnak meg a gyűjtemények és tudomány számára példányai. Itt tehát még a véletlen is kevesebbet szolgáltathat kezünkbe; s még akkor is, ha szolgáltat, jóval nehezebb a kevésbbé kiváló jelleggel biró tárgyaknak felismerése és meghatározása.
     Mindössze azért e részt, mint emlitém, csak egy-két nyomot hozhatok fel megyénk határszéleiről, de melyek igy is eléggé tájékozhatnak annak vaskora iránt.
     Igen érdekesek mindjárt e tekintetben, nevezetesen saját nemzetünk őskorára nézve is, a Heves megye közvetlen határán, az Egri völgy végén álló Szihalom Borsod megyei helységben felmerülő leletek, melyeket évek óta ritka gonddal s őrszemmel kisér a hely derék segédlelkésze Foltiny János ur.
     Ismeretes ugyanis, hogy Béla király ugynevezett névtelen jegyzőjének története szerint Árpádnak hadai, amint Borsodból a Sajó mellékéről Hejő völgyének jönnek Eger és Heves felé, ugy Eger völgyének végére érve a folyam feletti vég magaslatok egyikén, a mai Szihalmon megállapodnak, felütve itt táborukat galysátorok alatt, honnét ugymond a hely azután Szín Halom nevét vette. Ezen hadi állomásból foglalják el azután az egész Heves megyét széltében és hosszában, egy részt a Mátrától egész Poroszlónál a Tiszáig, másrészt lefelé a Zagyva mentében egész a Kőrösig. [5]
     Tekintve honfoglaló őseink hadának ezen szihalmi hadállását, honnét a megye foglalása véghezvitetett, feltűnik a szihalmi magaslatnak némi földvár és földsánczolati jelleme, melyből ásások alkalmával számos cserepek mellett vas balta, csupor és más töredékes darabok közt legujabban még ritka két ezüst karpereczszerű oly karikák is kerültek elő, minők az e nemű bronzkori gyakori alakzatok. Ezen ezüst eszközök vagy inkább ékszerek vaskori tárgyakkal, melyekkel mint tudjuk az ezüst rendesen együtt jön elő, nyilván arra mutatnak, hogy itt kétségtelen vaskori leletekkel van dolgunk. Miután pedig nemzetünk bevándorlása is még hazánknak vaskorába esik némileg, nevezetesen ha még az előbbi Hun s Avar vagyis Vár-kún magyar népségeink korát is, bevándorlását s itteni lakait tekintjük, mindenesetre igen érdekes itt, hol a történet is nemzetünk őseit említi, oly vaskori előkelő lelhelylyel találkoznunk, mely magyar népségünktől származhatik.
     Hasonló érdekes lelhely itt Borsod és Heves szélén, s alig egy-két órányira felebb fekvő Tar helység felett álló Tatárhegynek (lásd e névnek ősmagyar népségi jelentőségét Magyar Mythologia 128) nevezett fensik; hol számos csereptöredékek mellett azon kigyófejű érdekes vas karperecz s a még érdekesebb díszes alakzatú tekert csat vagy fibula találtatott, melynek képét gyűjteményem ezen nevezetes darabjairól levéve a Műrégészeti Kalauz közli (I. 65. lap. 112-3 szám alatt). Sőt azóta is ujabban e helyütt mintegy 25 darab bizanczi s velenczei arany találtatott.
     Ezen leletek ránk nézve hasonlón azon fokozott érdekkel birnak, hogy az ezen egész vidék népsége még sajátos palócz nyelvjárása és többi magyar népünktől elütő kinézése, valamint szokásai által is felismerhetőleg azon eredeti Kúnpalócz magyar népségnek mutatkozik, mely szintén Béla névtelen jegyzőjének tudósitása szerint (XXXII. fej.), itt a borsodi Bükk és hevesi Mátra hegységet szállotta meg Bors és Örs, Ed és Edemen vezérei alatt, s melynek ivadékai azt maig lakják.
     Ezen ősnépségeink vaskori művei lesznek, nyilván ama földhányások és földsánczféle földvárak is minőknek nyomai itt többfelé, mint nevezetesen az említett Szihalmon és Diós-Győrnél is előjönnek; miután ily földvárak nem csak, mint a történetből tudjuk, az Avarok vagy Várkúnok Ringjai azaz Győr vagyis gyűrű alaku alkotmányai voltak, de bevándorló őseink megyei, több helyütt még ugynevezett szolga-győri s egyéb földvárai is ezekhez hasonlók s velök talán azonosak is lehettek.
     Érdekesebb e tekintetben mint nevezetes ősnép-műmaradvány még azon földtöltés, melynek a Dunától Tiszáig nyuló vonala a Csőrszárka név alatt ismeretes és mely Heves megye felső részét épen keresztül szeli; hol nevezetesen Erdőtelek mellett maig még a legtetemesebb s valószinűleg teljes eredeti magaslatában áll, Mező-Tárkány felé vonuló hosszabb darabban. A tüzetes felvételek és vizsgálatok hiánya miatt még maig sem lévén ezen ép oly érdekes mint nagyszerű őskori alkotmánynak eredete és rendeltetése megfejtve, csupán hozzávetőleg állitható, hogy az, az Európa szerte nevezetesen nyugat, kelet és dél felé előjövő hasonló ily földtöltések szerint itélve, valószinűleg római határ-védárok lehetett; mely azután akár a rómaiak, akár pedig, mint valószinűbb, a rómaiak szövetséges népei által alakittatott a birodalomnak barbár népek általi megrohanása s ezek betörései akadályozására s feltartóztatására.
----------      A római korról szólva, végre bejegyzendő volna még a vidék őskori népei emlékei közé, annak külön római kora is, a menynyire itt maradványai mutatkoznak. E kor mintegy a bronz kornak végére s a vas kornak kezdetére, a magyar népségek betörése előtti időre s igy a két előbbi korszaknak mintegy közepére esik.
     Nyomát videkünkön csupán a szórványosan itt ott előjövő római érmek jelelnék; minők nevezetesen a Tisza mentében is s régibb időbeli átmeneti réveinél leginkább mutatkoznak. Igy gyakran jönnek elő tudomásomra például Szolnoknál Nagy-Tenyőn, Kengyelen, Török-Szent-Miklóson; mint az Archaeologiai Közleményekben is ezen leleteket feljegyezve találjuk. De Hevesmegye felsőbb részein is, például Makláron, Mező-Tárkányban és vidékén - hol épen a Csörszárok vonala átvezet - hasonlón, mint többszöri hallomásból tudom, gyakoriak volnának a görög és római arany s ezüst érmek leletei. Ezen tárgyról azonban Dobóczky képviselő ur hevesi érdekes érem gyüjteményének várt ismertetése van hivatva kellő s bővebb világot deriteni.
     Véleményem szerint épen ezen észlelet, hogy a római érmek igy csupán szórványosan jönnek elő és hogy a megyében mindeddig semmi más nagyobb római kő- vagy épitészeti emlék nem merült fel, minőkkel mindazon vidékek főhelyei birnak, hol hazánkban a rómaiak laktak, leginkább tanusithatja, hogy megyénket a rómaiak csak mint szomszédok érinthették, közlekedésük, kereskedésük vagy olykori hadjárataik által.
     Azon félreértésből eredt hibás adatokat is, melyeket Gorove Lazius után Egerre, mint római őskeresztény helyre nézve felhozhatóknak vélt, már másutt, mint teljesen értékteleneket felvilágositván [6], nem marad egyéb hátra, minthogy megyénk ezen őskori népségeinek emlékei után, még annak keresztény középkori műemlékeit is röviden vázoljam.

---

[1] Az őskori korszakok ezen osztályozására nézve megjegyzendő, hogy azokat az archaeologia nagyobbára az eszközök anyagára alapitva nevezi el igy. Mi mellett természetes, hogy az átmeneti idószakoknál, valamint az egy és más földrészen korábban vagy későbben bekövetkezett műveltségi korszaknál fogva nem lehet szorosan elválasztó vonalt huznunk az eszközök anyaga használatára nézve. Eltekintve attól, hogy a műveltségi különféle viszonyok közt, később is még, példaul a vaskori eszközök mellett kőeszközök is használatban lehettek.

[2] Ezen érdekes leletek már Jankovich, Fehérváry és leginkább idősb Kubinyi Ferenci által gyűjtve, részben a nemzeti muzeumba jutottak. Ujabb ismertetésök szintén Kubinyitól megjelent: Archaeologiai Köz. II. 81. - Ehhez,járulnak a szomszéd lapujtói ujabb leletek u. ott közölve. - A borsodi szomszéd Bükk hegység leleteire hasonlón figyelmeztettek e mollett: A kunok Bél-Háromkuti Apátsága leirásában 6 és követk. lapon.

[3] Archaeelogisi közlemények VII. 76.

[4] Lásd ezen kelta bronz föveg rajzát kiadva gyüjteményem példányáról Mürégészeti Kalauz I. 53 lap 105 sz. A fenebbi leirás a a közelebbi megtekintés feleslegessé teszi annak vitatását, hogy a tárgy föveg és nem nyakvért volt, mint az idézett szöveg véli. Miben véleményemet más szaktekintélyek is, nevezetesen Filiminov orosz és Lindenschmit német muzeum-őrök istápolják. - A pikkelyek ée nyakfüzér rajzai hasonlón u. ott I. 41 és 47 lapon 69 és 88 szám alatt kiadva megjelentek.

[5] Az emlitett hely, mely egyszersmind a legelső történeti adat Hevesmegye multjára nézve, mondja: Dux Arpad et sui - venerunt ad fluvium Egur, et ibi paratis tuguriis plures dies permanserunt et montem illum, super quem duci foliata fecerunt, nominaverunt Zenuholmu (Színhalom) et castra sorum fuerunt a fluvio Ystoros usque ad castrum Purczlou stb, Anonymus Belae R. Not. XXXII. fejezet.

[6] Az egri székesegyház 2. lap.