II. A kőszén elterjedése Heves megyében és annak fontossága nemzetgazdászati szempontból.

Uxa Józseftől.

     Mielőtt e tárgy bővebb fejtegetéséhez fognánk, nem lesz talán fölösleges, a kőszénről egyetmást átalánosságban megjegyeznünk.
     Ama segélyforrások között, melyeket a honérdekek továbbfejlesztése s előmozditására a természettől oly bőven nyertünk, főhelyet foglal el a kőszén, mely kétségkivül nemzetgazdászati életünk egyik főtényezőjét képezi.
     Fontos s minden tekintetben becses ajándoka ez a természetnek, s a népek sorsa, jólléte, magasabb lendülete, sőt itt-ott léte van ehhez csatolva. Igy például Anglia gyáraiban a kőszén főszerepet játszik s hasonlithatlanul több hasznot hajtott annak, mint Spanyolországnak Peru arany- s ezüstbányái. Az angol nemzet tevékeny s vállalkozó szelleme uj életre ébredt azon idő óta, midőn III. Henrik Newcastle lakosainak 1239-ben kőszén-termelési jogot adományozott.
     Azonnal bebizonyult, hogy a kőszén a fával s faszénnel a versenyt kiállani képes, sőt nagy előnynyel alkalmazható a kovácsolás s érczöntés minden szakában; ércz s ásványok olvasztásánál, üveg-, sziksó-, salétrom-, hamuzsir- s czementmész gyártásnál úgy, mint a sör-, pálinka-főzésnél, mésztégla, porczellán- s bárminemű agyagnem égetésénél, a szobafütésre pedig s takarék-tüzhelyeken főzésre nagyon alkalmas tüzelőanyagul szolgál. Bárhol kezdett légyen a kőszén tüzelőanyagul használtatni, mindenütt örömmel tapasztalák nagyszerü befolyását az iparra s vidékekre. Füstölgő kémények s a gyárépitmények megszámlálhatlan sokasága jellemzi a vidéket, valahol csak az évezredek előtt tenyészett növényzet megkövült maradványai szolgálnak tüzelőül.
     A gőzgépek némi tekintetben a kőszénnek köszönhetik létezésüket, vagy legalább oly nagymérvű elterjedésüket, melyet - nevezetesen a gőzhajózásnál - a nélkül soha nem nyertek volna.
     Chinában már körülbelől 1000 év előtt ástak kőszenet; a görögök és rómaiak előtt még ismeretlen volt.
     Hogy Angliában már a 13 ik század elején ismerték és használták is fönebb emlitettük; de hogy Angolországon kivül mások még mit sem tudtak felőle, bizonyitja e következő tény.
     Midőn Aeneas Sylvius, IV. Károly császár titkára a XV. század derekán Skótföldre utaznék, nem csekély bámulatára, a szükölködőknek egyéb könyöradományok között, bizonyos fekete köveket is látott osztogatni, s még nagyobb lőn csodálkozása, midőn azt örömmel fogadtatni tapasztalá. Előtte e kőnem neve s természete ismeretlen lévén, meg kellett neki fejteni, hogy az gyulékony természettel bir, s fa helyett tűzre igen alkalmas anyagul szolgál.
     Mint más természeti terményeknek, ugy ez uj tüzelőszernek is átvitele a közéletbe, sok megrögzött előitélettel volt kénytelen küzdeni. A minden nemzettel közös, ősi- s kényelmeshez való ragaszkodás, ennek is, mint minden más előnyös ujitásnak, utját állotta.
     Igy a XIV. század elején a londoni várostanács, a kőszén használatát "mint légrontót" megtiltotta; jelenleg pedig, az utolsó londoni világkiállitás értesitője szerint, magában Angliában évenkint 1680 millió mázsa kőszén nyeretik, melynek felerészét London emészti föl.
     Jóval későbben Francziaországban a kőszén használata csak a párizsi orvosi kar jóváhagyása mellett hozatott be.
     Hogy azonban mindezen nehézségek idővel mindenütt elenyésztek, tanusitja a kőszénnek évről évre nagyobb mérvbeni termelése. Igy, az 1843-ik évi kőszén-termelés az osztrák birodalomban csak 7,116,762 mázsát tett, mely 1861-ben már 72,593,262 mázsára rugott. E szerint tehát a kőszénfogyasztás az emlitett 1843 ik évtől kezdve, 1861-ig, évenkint körülbelől 3,640,000 mázsával növekedett. A termelt 72,593,262 mázsának fele Csehországra, 8,537,280 m. Magyarországra, a többi az osztrák-német tartományokra esik. Az előttünk fekvő számok tehát fényesen bizonyitják fontosságát a gyakorlati életre.
     A kőszéntelepekről szólva, talán önkéntelenül is fölmerül egyik-másik olvasónknál azon kérdés: vajjon miből s miképen képződnek a kőszéntelepek? Több évi tapasztalataimon indulva, a föld- s vegytani taglalásokat, mennyire lehet kérülve - megkisérlem nyájas olvasóm tudvágyát kielégiteni.
     Tagadhatatlan, hogy a kőszéntelepek a földgyomrában, növényrészekből képződtek. E mellett tanuskodnak nemcsak a világos növénymaradványok, melyek a kőszéntelepeket környező hegyrétegekben, különböző levél-, galy-, ág- s gyümölcslenyomatokban és alakokban jelentkeznek, de maga a kőszén is, melyen a növény-rostokat világosan fölismerhetjük.
     A növények azonban, melyek egymásra halmozásából a kőszéntelepek képződnek, elütők a most zöldelő növényalakoktól; és pedig annál inkább elütők, minél mélyebben vannak a földgyomrában elrejtve, vagy - mi egyre megy, - minél régibb képződési koruk. Ebből tudhatjuk meg a különböző kőszéntelepek viszonylagos korát.
     Közép-Europában, a kőszénképződésnek két egymástól különböző korát ismerjük. Az első korban: a fekete-, a másodikban: a barna kőszén képződött. Amaz a régibb kőnemeken, például gránitkövön: ez az ujabb koruakon, például mészkövön rakodott le; amaz kemény kőrétegekkel, ez lágyabb, agyag vagy homokkő tartalmú réteggel van boritva. Ha a fekete vagy barna-kőszenet megkarczoljuk, a fekete kőszén lisztje fekete, a barnáé barna szinű leend. Innen ered a fekete- vagy barnakőszén nevezet.
     A növényzet, mely e roppant földkincsnek anyagát képezi, vagy ott helyben nőtt, mint az a turfa-képződésnél mainap is történi szokott; vagy időfolytán - különösen vizáradások alkalmával - egymástól távolfekvő helyekről, pontokról sodortatott egybe a hullámok által, a mint mainap is Amerikában gyakran megesik, hogy az őserdőket keresztülmetsző folyamok nagymennyiségűi fahalmazt sodornak magukkal a tenger hullámaiba.
     Tudjuk továbbá, hogy a vulkánkitöréseknél, a tenger fölszinét változtatja; minek következtében helyet cserélve, a szárazföldet elboritja, mig a vizétől elhagyott tengerfenék, mint szárazföld tűnik elő. Ezeket előrebocsátva, könnyen megfogható, miként történhetett, hogy a tenger mélyébe temetett, gyakran száz ölnyi vastag tengeri iszappal fedett fahalmaz, a vulcanicus kövek képződési korszaka alatt, a földgyomrában a magasabb hőmérsékletnek s e mellett még igen nagy nyomásnak is kitéve, a reája nehezedő ujabb és ujabb lerakodások által mind keményebbé válva, végre ama kőszerű tömeggé alakuljon át, melyet kőszénnek nevezünk. Minél tökéletesebb e képződési folyam, annál jobb minőségű a kőszén. Hol az izzó hig kőzettömeg a farakodmányokat egészen átjárta, vagy hol azok a nagy hőmérsék befolyásának igen sok ideig voltak kitéve, ott kőszén helyett irla (graphit) képződött, mely többé gyulékony természettel nem bir.
     Miután a kőszéntelepek képződését illetőleg, a legszükségesebbeket érintettük volna, helyén látjuk már a hevesmegyei kőszéntelepek elterjedéséről, s azok nemzetgazdászati becséről szólani.
     A szóban forgó barnakőszén-képződés megyénkben a Bükkhegyen innen Siroktól indulva az egerszalóki, baktai, bátori, szarvaskői határokon vonul el és kegyelmes érsek urunk s a mélt. egri főkáptalan ösztönzésére 1860-ban Eger mellett, E-Szalókon, Bátorban, Baktán és Szarvaskőn kezdtek kőszéntelepeket kutatni.
     Minthogy a kőszénképződés az egri keleti szőlők hosszában vonul el, s a város legvégső szélén fekvő káptalani téglaégető mellett kövületeket tartalmazó agyag találtatik: ott kisérlették meg, 36 ölnyi mélységig furva, a kőszéntelepet fölkutatni; mivel azonban Egerben a tüzelőszer nem oly drága, hogy a furást nagyobb mélységbe folytatni érdemes lett volna, sőt még a kőszén fölfedezése esetére is, ily mélység mellett, legalább jelenleg, annak termelése magát ki nem fizetné: azért minden további kisérlet kedvezőbb időkre halasztatott. Hogy létezik itt kőszéntelep, tagadhatlan, de mélységét nehéz volna megmondani.
     A baktai, szarvaskői és bátori határokban, megelőző furások után, melyek azonban a 10 ölnyi mélységet soha meg nem haladták, eddig három kőszéntelepet fedeztek föl, melyek elseje 1 öl, a két utóbbi pedig 4-4 öl vastag, s az elsőt a másodiktól 8 ölnyi, a másodikat a harmadiktól pedig csak három lábnyi vastag agyagréteg választja el.
     Leginkább előrehaladtak a bányamunkák Bátorban, úgy hogy a budai magyar kir. bányakapitányság részéről már egy 100,352 ˙ ölnyi területen mintegy 20 millio mázsa kőszenet tartalmazó vájnatelek birói szemléje és becslése eszközöltetett, mely bányavagyon "Gáborvájnatelek" név alatt a budai bányabiróságnál levő bányatelekkönyvbe bejegyeztetvén, ezáltal adásvevés vagy hitel tárgya lőn.
     Ezen birói becslés és telekkönyvi bekeblezésnek czélja mindenekelőtt: a kőszént nagyobb mennyiségben fogyasztó vállalatok, p. o. vasutak és gyárak birtokosait, kiknek vállalatai a tüzelőanyag olcsóságára vannak fektetve, - meggyőzni arról, hogy azon bányabirtokosok, kik nekik tüzelőanyag szolgáltatására ajánlatokat tettek, valóban képesek is azt, a vállalat tartamára kellő mennyiségben szolgáltatni; mert puszta szóra és hirre senki sem fog ilyes iparvállalatba bocsátkozni, mig ellenben a bányatelekkönyv megtekintésével megelégszik. Hasonló vájnatelkek adományozása történt a baktai és szarvaskői határokban is.
     Eger környékét a természet igen gazdagon ellátta kőszénnel, s nagy félreismerése volna ez adomány becsének, ha kiaknázni s hasznunkra forditani elmulasztanók.
     Vannak azonban körülmények, melyek a kőszénbányáknak mind művelésére, mind a nyert szeneknek távolabb eső forgalmi helyekre való tovaszállitására akadályozólag hatnak s melyeket most a bátori bányát illetőleg röviden akarok megemlíteni.
     Az ok, mely a bányamüvelésre leginkább akadályozólag hatott, ama nagy viztolulás volt, mely a felnyitási tér hosszával egyarányban növekedett, és minthogy a bátori széntelep 10 foknyi hajlás mellett a hegy alá vonul, a ferde sik hosszában lefelé folyó vizet, mely mindig a munkának kezdőpontján összegyül, emelkedő irányban részint edényekkel, részint szivattyúkkal kellett kihuzni; a vizemelésnek ezen neme, melyet csak akkor szoktak használni, midőn a viztolulás csekély, nemcsak igen időrabló és költséges, hanem már elégséges sem volt arra, hogy a bányából a viz lecsapoltassék.
     Ez okból 1863-ban egy 6 öl mélységű vizakna (függélyes bejárás a bányába) mélyesztetett, melynek előállitása után, a viz két akós edényekkel emelő-csiga által éjjel nappal merittetett, ily módon 24 óra alatt 2400 akó viz merittetvén ki a bányából.
     Ezen igen nagy viztolulás, valamint más részről azon körülmény, hogy igen sok olyan kőszénbánya is van, melyekben épen semmi viz nem fordul elő és az olyan bányáknak tereit, a munkások egészségére nézve igen ártalmas sok kőszénpor miatt, be kell föcskendezni, - azon hegyrétegnek földismei minőségében leli okát, mely közvetlenül a kőszéntelepen fekszik, mely rendesen agyagos, szilárd és vizhatlan kőzettömegből áll, melyet feketés szine miatt szénpalának nevezünk. Ama széntelepek már most, melyeknek közelében kitörések (eruptiók) nem történtek, a reájok lerakodott vizálló szénpalával együtt, eredeti fekvésüket megtartották; de egészen másképen néznek ki oly kőszéntelepek, melyeknek közvetlen szomszédságában, vagy alattuk és rajtuk keresztül kitörés ment végbe; - az eredetileg vizszintesen lerakodott széntelep a hegyek emelése és sülyesztése következtében, vagy oldalnyomásnál fogva különféle kisebb nagyobb részekre oszlatnak, melyek különböző látkörökön fekszenek, és az egyes hegyrészek emelése vagy sülyesztése következtében keletkezett hegyrepedékeken vonul át az esőviz a bányába. Mennél több vagy kevesebb oly hegyhasadék van, annál több vagy kevesebb viz találtatik a bányában.
     A bátori kőszénbányában a kőzeteknek ismeretes széthánytsága 1 hüvelyk és 15 öl közt változik és az emelt vagy sülyesztett egyes hegyrészek szélessége 2 öltől egész 50 ölig terjed. Ezen széthányások következtében a bátori kőszénbányában, hol az ott felturzott három széntelep közöl a legfelsőbb 8 öllel magasabban és a legalsóbb 4 lábbal mélyebben fekszik a középsőnél, azon eset fordul elő, hogy egy, a középső telepbe vizmentesen ásott tárna által, nyolcz ölnyi hegysülyedés mellett a legfelsőbb és négy lábnyi hegyemelkedés mellett a legalsóbb, tehát mind a három telep egy szinvonalon éretett el.
     Egy földtani tekintetben fölötte érdekes, de gazdászati tekintetben igen költséges eset állott be ezelőtt két évvel a bátori bányában; minthogy t. i. a legfelsőbb széntelep csak egy láb vastagságu szénpalaréteggel bir, ezen pedig egy kavics és ingó homokból álló viztartókeverék halmozódott fel, történt, midőn a középső széntelepben egy darab tovább műveltetett, hogy több mint tiz öles hegy-széthányat következtében, véletlenül a viztartó homok- és kavicsréteget értük el és mivel a vizeresztő hegyréteg jelentékeny terjedelmű s ennélfogva minden esővizet és másféle légköri csapadékokat fölvesz - a több mint 500 köb-öl üres tért tartalmazó bánya a mennydörgéshez hasonló zajjal bezuhanó vizzel öt óra alatt egészen megtelt, és az épen foglalkozott bányászok a bányából alig menekülhettek meg. Daczára annak, hogy a vizet egy álló hétig éjjel nappal szünet nélkül és erőtetve meritettük, az mégis inkább áradt mint apadt és a bányának kiszáritása csak egy viztárna (vizszintes bejárás a bányába) által volt eszközölhető.
     A főkáptalan nem sajnálta a költséget és előrebocsátott vizszintezés (lejtmérés) után, a viztárna ásatásába fogtunk, melyet a terűnek csekély lejtése miatt 90 ölnyi távolságban kellett megkezdeni és mely t. é. febr. 25-én befejeztetett.
     Eltekintve attól, hogy ezen tárna művelése mind hosszusága, mind az előfordult sok, ugynevezett eltévedt kőgerendek (vagy lelencz kőtuskók) miatt, mely utóbbiakat keménységök miatt lőporral kellett szétrepeszteni, időrabló és igen költséges volt, az áttörés a vizzel megtölt bányába még a munkásokra nézve is igen sok veszélylyel járt és minden életveszélynek elkerülése miatt, a vizet fúrt lyukakon részenkint kellett lecsapolni.

* *     *      A kőszéntelepek és erdők rendeltetését egybevetve, könnyen meggyőződhetünk, miszerint népgazdászati szempontból nagyfontosságu, hogy az erdők kiméltessenek, s azok használatánál tekintettel legyünk azon fára, mely nemcsak tüzelésre, de épitésre, butorok s különféle eszközök és szerszámok készitésére is forditható; mig ellenben a kőszén a fát csak részben, t. i. mint tüzelőanyagot pótolhatja, annak egyéb rendeltetésére alkalmas nem levén. Minél több gondot forditunk azért az épület- és szerszámfa termelésére és feldolgozására, annál több tért nyitunk a népélet nyereséges tevékenységének. Egyenlő erdőmennyiség mellett pedig több fa forditható feldolgozásra, ha alsóbb rendeltetésében más anyag által pótoltatik. Napjainkban a feldolgozható fa hiánya mind érezhetőbbé válik, s ha e hiány közelről nem fedezhető, a fát távol vidékekrül kell szállitani, az ily szállitás költséges volta pedig felrugtatja azon termékek árát, melyeknél a fa alkalmazandó, s a versenyt megneheziti.
     Még többet nyom a népgazdászat mérlegében a kőszénnek tüzelésre forditása oly vidékeken, hol csak igen kevés vagy épen semmi erdő sem létezik. Igy például az egész altiszai terjedelmes sikság népe, - azon városok és helységek kivételével, melyek folyók mellett vagy a gyéren előforduló erdők közelében fekszenek, honnan magukat fával nagyobb nehézség nélkül elláthatják - szalmával, náddal és koczkába vagy vályogba vert, száritott marhatrágyával főz és fűt.
     Minthogy pedig az emlitett vidéken, a több éven át tartott nagy szárazság miatt, még nád sem terem elegendő mennyiségben; azért a takarmánynak szánt szalmát kell a lábasjószágtól elvonni s föltüzelni. Az emberek hideg elleni küzdelme fölemészti az állatok eledelét, s ha ez történik, az amugy is roszul táplált barmot le kell vágni, vagy pedig éhen vesz el. Honnan veszi majd a gazda a földműveléshez oly szükséges trágyát, ha a készet fölégeti, uj pedig alom hiányában nem képződhetik?
     A nagy-tállyai, deméndi, p. szikszói, pázmán-pusztai és kápolnai érseki uradalmakban a szalmávali tüzeléssel már három év óta felhagytak; a nagy, falazott kemenczék helyett a cselédszobákban, kőszénégetésre alkalmas kis takaréktűzhelyek állittattak föl; ily takaréktűzhely 4 frtba kerül, s a főzés mellett szobafűtésre is szolgál. Kenyérsütésre a cselédség számára szalmával fűthető saját kemencze épittetett.
     Különösen a falusi földbirtokosoknak kellene odaműködni, hogy legalább cselédségöknél, a gazdászatra oly káros szalma- és trágyatüzelés kiküszöböltetnék, s helyette a jelenkornak megfelelő, olcsó kőszénégetés hozatnék be, hogy igy a pórnép meggyőződhetnék annak előnyeiről.
     A kőszén mázsája Egerben a káptalan-udvarban 25 krért kapható; minthogy pedig 16 mázsa kőszén annyi meleget képes kifejteni, mint egy öl itteni fa, tehát egy öl fa, 16 mázsa kőszén által helyettesitve, csak 4 frtba kerül, mig a fa öle 6-8 frt, s e mellett a favágatási költségek is megkiméltetnek. Minthogy továbbá minden földbirtokosnak és földművelőnek elég alkalma van, a vett kőszenet részletenkint hazaszállitani, azért a szállitási költségek tekintetbe sem jöhetnek.
     Fűtésre a kőszenet mindenütt használhatni, a hol vaskályha van, csakhogy jó légvonattal birjon, jól be legyen tapasztva, s tüzrácscsal ellátva. A kályhacsövet lehetőleg magasra kell emelni, hogy a nagyon könnyű gáznemek a kályhában a cső fölött össze ne gyűlhessenek, hanem gyorsan tovaszállhassanak. A fűtés ugy történik, hogy nehány forgács meggyujtatván, arra apró kőszéndarabok rakandók, de vigyáznunk kell, hogy a tűzrácsot sem egészen kőszénnel el ne takarjuk, sem helyenkint szabadon ne hagyjuk, hanem mindenütt egyenlőn rakjuk be; mert ha egészen eltakarjuk, akkor a léghuzamot elzárjuk; ha pedig egy helyt betakarjuk, másutt nyitva hagyjuk, úgy ez utóbbi helyen a lég betódul, s a körüle rakott kőszén, levegő hiányában nem éghet. Az utánrakásnál vigyáznunk kell, hogy ez akkor ne történjék, midőn a kőszén már egészen hamuvá égett; mert a kőszéndarabok, nehézségöknél fogva, a kialudt hamuba benyomulván, a levegőt elzárják; ha pedig az utánrakás elmulasztatott, a hamut a tűzrácson át a hamukatlanba kaparjuk, a még izzó kőszéndarabokat pedig a tűzrácson összegyűjtjük, s rá friss szenet teszünk. Ezt lehetőleg gyorsan kell végeznünk, s átalában szabályként tekintsük, hogy a kályha ajtaja az utánrakáson kivül soha nyitva ne álljon, mert a nyitott ajtón erősen betóduló lég, a léghuzam, melynek a tűzrács alatt kell elvonulnia, megakasztatik, s aztán a tűz kialszik.
     Ipari tekintetben az Eger közelében levő kőszénbányák igen szép jövőnek néznek eléje. Igy az egri gőzmalom már eddig is több mint 20,000 mázsa bátori és szarvaskői kőszenet emésztett föl; de azon körülménynél fogva, hogy a fönnemlitett kőszenek igen erős légvonatot kivánnak, hogy égjenek, az egri gőzmalom kéménye pedig a szükséges légvonattal nem birt; azért az itteni kőszenet nógrádival, mely könnyen gyulad, kellett vegyiteni a gőzkazán fűtésénél; hogy tehát a nógrádi, mely szállitása miatt igen drága, nélkülözhető legyen, a gőzmalom tulajdonosa legközelebb uj kéményt épittetett, s most az itteni kőszén vegyités nélkül is a legjobb sikerrel alkalmazható. Továbbá az egri főkáptalan téglaégetőjében eddig mintegy 8000 mázsa szintén a legjobb sikerrel fogyasztatott el. Ugyszintén az itteni pálinkaégető, Sugár József gyárában, mely kőszénneli fütésre csak 1862-ben rendeztetett be, már több mint 3000 mázsa, a fönnemlitett érseki uradalmakban 1500 mázsa, s egyes egri lakosoknál több mint 600 mázsa emésztetett föl. Egerben és környékén tehát két év alatt több mint 33,000 mázsa kőszén fogyasztatott el, - igen csekély szám ugyan, de két évvel ezelőtt ez is lehetetlenségnek látszott.
     Minthogy a parádi érczbányák művelése ujabb időben lendületet nyert, s a mátrai bányaegyesület az érczek feldolgozása és olvasztására zuzdát és kohót épittetett, hol vizhiány miatt gőzgépek alkalmaztatnak, az oda legközelebb fekvő baktai és bátori kőszénbányák uj és pedig nevezetes eladási piaczot nyernek.
     Legjelentékenyebb fogyasztója lesz kőszenünknek a faszegény alföld, mihelyt azzal Eger vasut által összeköttetésbe hozatik. Azonban most is jelentékeny előnynyel lehetne használni ez olcsó tüzelőszert; igy a felső-tárkőnyi szép mészkövet igen jutányosan s nagyobb előleges kiadások nélkül lehetne égetni; egy czukor- és olajgyárnak is lenne Egerben jövője, valamint papirgyárt is előnynyel lehetne felállitani; csak tőkére és vállalkozó szellemre van szükség, hogy e vállalatok biztos alapon életbe lépjenek. Ha a czukor- és más gyárak Sopronmegyében nyereség mellett fönnállhatnak, daczára annak, hogy ott a tüzelőszer kétszer annyiba kerül, mint itt: miért ne lehetne ez hasonlóképen nálunk is?
     Sőt még egy második gőzmalom is kifizetné magát Egerben, a nélkül, hogy ebből a vizimalmokra legkisebb kár háramlanék, mert akkor gabona helyett kész lisztet lehetne szállitani. [1])

---

[1] Jegyzet. Kár hogy Uxa úr a kettős megyénk bányászati viszonyainak vázlatos megismertetését be nem fejezheté. Akart ő még a megyeinkben előforduló márvány-, pala-, malomkövekről és más ásványokról egyetmást mondani: de az idő rövidsége, mely a jelen munka kinyomatását továbbra halasztani nem engedé, oka, hogy értekezése ezen befejező részének el kellett maradnia. Ugyanezen ok kényszeritett engem is, hogy a német nyelven irt dolgozat magyarra forditását nagy sietséggel végezzem, a hogy e nagy sietségnek a forditmányon látható nyomait el nem mellőzhetém. Szerk.