II. Megyénk középkori műemlékei.
     A népek és nemzetek múltjának, műveltségi viszonyainak és polgárisodásának, sőt nagyságának és magasb tehetségének legkitünőbb jelzői a monumentalis művek: azon emlékszerű műalkotmányok, melyek oly időből, midőn a történet hallgatott vagy feledé feljegyezni a művelődési mozzanatokat, élénken és hangosan szólanak, s még magának a történetnek is nevezetes tényezőül, a történelemnek pedig tekintélyes kútforrásaul szolgálnak.
     Egyiptom gulái és templomalkotmányai, pilonjai, szobrai és sírkamarái, népe műveltsége történetének élénkebb tanui, mint Herodot s összes antik iró kortársainak mesés történetei.
     Nemzetünk őskori műalkotmányaiból igaz mitsem tudunk jelentékesebbet felmutatni. S jelentéktelenebb, bizonytalan maradványai közől is csak kétesen tapogatódzik maig a vizsgálat.
     Mire azonban nemzetünk is a középkor végén a kereszténység által a polgárosodás, a világműveltség részesévé lesz, ennek szellemétől áthatva részt vesz azonnal annak egyházi nagy monumentalis művei, mint polgárosodási magasb szelleme mindannyi jelzői alkotásában.
     Nemzetünk művelődési történetének eddig megiratlan parlagon s üresen hagyott lapjai minderről alig tudnak valamit. Fajunk térfoglalásának harczai és küzdelmei, uralma és belszervezete megalapitásának tusái közt feledék nagyobbára művelődése, csendes ugyan de nem kevésbbé emlékezetes lépteit feljegyezni.
     Csak most, midőn régi műveltségünk ezen bámulandó emlékeinek nagyobbára már feledett, romdúlt vagy egészen elpusztúlt nyomait felismerni kezdettük, indultunk ki nehányan alig nehány éve azok keresésére és vizsgálatára. S már is az első lépésnél, úgyszólván, mindenfelé tekintélyes maradványokra és nyomokra jutottunk.
     De e vizsgálat még csak most jött folyamba. Kezeink még a kutatással vannak elfoglalva. A dús nyomok miatt hosszas időt igénylő fáradságos tanulmányok és vizsgálatok nehéz meneténél fogva alig hogy nehány vidéket lehetett eddig tüzetesen átnéznünk és leirnunk. Az összes anyag előállitására vagy épen rendezésére még rá nem érhettünk; sőt a legtöbb vidéknek eddig csak felületes áttekintéséhez juthattunk, s a részletes vizsgálat legnagyobb részt még a jövő teendője marad.
     Ezen utóbbiak közé, hol még a részletes vizsgálat nem volt foganatba vehető, tartozik itt tárgyalt kettős megyénk területe is; mely máskép is századokon át nem csak haddulásoknak kitéve, de idegen, pusztitó barbár uralom igája alatt is senyvedve, legtöbb helyütt egykori műemlékeinek csak puszta helyét vagy legfelebb rommaradványát képes egyedül felmutatni.
     De még igy is, műalkotmányai ezen romjai közt is, képes a középkori művelődés nagyszerű alkotmányainak úgyszólván minden neméből egy-egy emléket, legalább mintegy hirmondóul felmutatni, s ez által is nevezetes polgárisodása menete és viszonyai iránt tájékozni.
     A műizlés azon két nagy korszaka, mely hazánk középkori műtörténetét képezi: 1) az úgynevezett román basilikai, vagy félkörív izlés, a IX. századtól mintegy a XIII-dik századig; és 2) a XIII. század vége óta a csúcsiv vagy úgynevezett gót izlésnek fejlődése a XVI. század elejéig, - mind a két izlésnek átmeneti, vagy úgynevezett transennal korszakaival együtt véve [1].
     S ezen izlések kettős korszakára osztva tárgyalhatók már megyénk műemlékei is.
 
I. A basilikai román izlés korszaka a IX. századtól a XIII-dik század végeig.
     Mindjárt nemzetünk keresztény müvelődési korszaka első kezdetével igy emelkedik már a megye főhelyén Egerben püspöki székesegyháza; melyről már IV. Béla király mondja, hogy "sz. István által alapítva, nagyszerűn emelkedett az országnak minden székes egyházai felett, mint a nemzet asszonya fensége trónján ülve az egri várban s a szépségnek koronájával diszitve"; - s melynek végső romjai is még maig roppant nagyságának és fényes nagyszerű művészetének hirdetői.
     Első épitésének, vagyis Sz.-István királynak korából ugyan nem maradt ránk csak egy köve sem, melyen akkori műformáinak izlése kivehető volna.
     Valószinü csupán azért, hogy ha már ekkor, első alapitásakor mindjárt monumentalis alakban műizléssel, nem pedig csak ideiglenesen szükségletből épült, mint nagyobbára az országnak legtöbb első egyháza - úgy ezen műidoma a Sz.-István épitéseinél alkalmazott régibb basilikai ó-keresztény izlés lehetett, ennek azon feltünő sajátságaival, melyek első királyunk ezen, még ivezetlen föleppel és négy tornyosan, mintegy erőditve, várda- vagy római castrum-szerűleg épült egyházait jellemzik. - De lehet és valószinűbb, hogy legtöbb első egyházunk módjára, melyeknek épitéséről hallgat az egykori történeti krónika és legenda, mely pedig máskép Sz.-István összes templom épitéseit részletesen említi, a nélkül hogy az egrit felhozná - csak ideiglenesen és egyszerűn épült eleve. Mire azon körülmény is utal, hogy már a XI-dik század végefelé kezdődvén ujabb épitése, nem a régibb basilikai, de az ujabb kifejlett román félkörív idomban, mely akkor Europa-szerte s hazánkban is dívott, épült [2].
     Ezen izlése nyomait találjuk meg egyiránt fenmaradt részletein: oszlopfő ékitményein, valamint az egyháznak régi képein is. Igy lőn századokon át királyok és püspökei adományozásaival segélve és építve, később egyes királyaink temetkezési helyéül is választva, oly tekintélyes és nagyszerű műalkotmánynyá, hogy IV. Béla okmányának idézett szavai a XIII-dik században már mint az ország legkitűnőbb s legdiszesebb templomát dicsérhették.
     De ezen kori virágzó hazai monumentalis művészetünknek megyénkben nem egyedüli és nem magánálló alkotmánya volt az egri székestemplom. Sőt kiváló érdekét emeli e tekintetben az, hogy az egri püspöki székesegyház műiskolájának nyomait még több helyütt a vidéken is feltaláljuk.
     Megyénk fenmaradt néhány e kori régibb műemléke közül ugyanis egyike mindjárt kétségtelenül a legnevezetesebbeknek: a Tarna völgyében, Egertől alig néhány órányi távolságra fekvő sz. mariai kis templom, mely hasonlón a XI-XII-dik századi román izlés idomában épült. A kivülről jelenleg minden csint nélkülöző roskatag kis épület, belül még érdekes kereszt alakzatú alaptervezetet mutat. A hajónál több fokozattal felemelt szentély s a kereszthajó alatt altemplommal bir, melybe a hajóból vezet le a bemenet; mint ez régibb román idomú templomainknál az eset: Tihanyban például, Pannonhalmán és Veszprémben. Mi által már ezen első rendű ritka becsű műemlékeinkhez csatlakozik. Egyes oszlopfőin és tövein fenmaradt érdekes ékitmény faragványok, nem csak a román izlés határozott jellegével birnak, de egyszersmind az egri székesegyház műiskolájának is emlitett befolyására figyelmeztetnek, a mennyire ezen oszlopfejezet levélalakzatú ékitményeinek szárain az úgynevezett gyöngy- vagy gyémánt-jegecz nevezetű román izlésű faragvány-alakzatok jönnek elő, melyek nálunk ritkán s tudomásunkra épen csak az egri egyház emlitett oszlopfejezetén találhatók [3].
     Más felől Eger mellett, a tőszomszédságában levő Szomolya borsodi helység egyházának fenmaradt régi kapuzata faragványain sajátságosan ugyanezen román műidomzati ékitmény részletek tünnek elő. Mi nyilván arra utalhat, hogy ezekben az egri székesegyház román izlésbéli korszaka müvészeinek, épitészeti és szobrászati iskolájának befolyását keressük. Annál inkább, ha tudjuk, hogy ezen román ékitményi műformák hazánk emlékein másutt elő nem jönnek, s a műtörténet szerint kiválólag az angol-normann épitészeti műiskola sajátságát képezik [4]).
     Megyénk román korszaki épitészeti emlékeihez volna még némileg sorolható a már is átmeneti ízlésben (t. i. a román félkörív izlésből a gót csúcsív idomba), épült fel-debrői egykori monostori egyháznak, még eredetiségében fenmaradt altemploma. A mai, ujabban átalakitott templom alatt, melynek csupán félkörű szentély záródása (az úgynevezett apsis) emlékeztet régi idomára, - nagyobb katakombaszerű altemplom nyilik, hármas oszlopzattal három hajóra osztva, melyek alacson csúcsívezetőkkel és egyszerű oszlopfőikkel a kimuló román és keletkezőben levő XIII. század átmeneti gót izlését jellemzik.
     De a mi ennél is érdekesebb ezen műemlék-maradványban, az, hogy falait azon kori ritka tökélyű s majdnem az antik classicus festészeti kezelés s alakzatra hasonlitó számos falfestmények fedik. Közülök a legtöbb már rongált állapotban levő, alig felismerhető töredék. Medaillon-szerű körzetekben szentek fénykörü fejei és mellképei festonszerű virágfüzérek s más diszitményalakzatok közt. - Legérdekesebb és legjobban kivehető még két nagyobb alak, mindjárt a bemenetnél egymással átellenben. Mindkettő rövidebb tunicaszerü köntösben, egyik báránynyal Abelt, a másik buza kalászszal Kaint ábrázolva, mit a feliratból fenmaradt egyes betűk is jelelnek. A kalászos Kain alakja valóban annyira emlékeztet a római antik festészetre, hogy első tekintetre majdnem Ceresi alakzatnak vélnők [5]. - Az egész nevezetes maradványa és tanusága hazai égyház művészetünk itteni akkori virágzása ritka magas fokának, mint az eme monostorok műgyakorlata és műiskolái által a vidéken dívott.
     Mert igy mint Debrőn, megyeszerte a vidéken, mintegy a XIII. század óta számos virágzó monostort találunk. Több közülök hasonlón ily altemplommal épült családi temetkező monostor lehetett; minőket akkor az ország fejedelmei s főbb nemzetségei gyakran lelkök üdveül s testök végnyugalma helyéül alapitottak [6]. A Heves megyének Mátra vidéki nagy részét megszállott Kúnpalócz népség vezéreinek, Ed s Edemennek ivadéka, az Aba nemzetség, amint számos hatalmas családágra oszlott, úgy ezen családok több ily monostort alapithattak. Legalább nehány maig mint ilyen ismeretes. Egyik legnevezetesebb volt a Sár-monostor, melyet az ezen nemzetségbeli Aba Samuel király emelt temetkezési helyéül. Maig a hagyomány itt egy pinczévé (!) alakitott barlang üreget tart Aba király sirjárok. S ez nyilván arra utalhat, hogy itt is hasonló románkorszaki altemplom nyomait keressük, minő például a Tihanyi, hol Aba Samuel utódja I. András király nyugszik. E mellett figyelmeztet még a benedekieknek hazánkban úgy, mint külföldön ismeretes régi szikla épitményeire, minők az emlitett tihanyi altemplom mellett a szikla-cellák és kápolnák és a szkalkai, úgynevezett de Rupibus apátság régi templomának egyes szikla részletei Trencsénben, valamint Francziaországban a fondgaumbi e nemü sajátszerű első korszaki érdekes épitkezések, melyeket már másutt is érintettem [7]. A tüzetesebb vizsgálatnak úgy hiszszük sikerülni fog még kimutatni, hogy ily érdekes kezdetleges emlék lappang itt is kereszténységünk első korából a sári monostor végső maradványában, miután talán a felette állott s az azon kor szokása szerint még valószinűleg fából alkotott monostornak régen minden nyoma elenyészhetett [8].
     Más monostorok, melyek e vidéket virágzó müvészetök monumentalis alkotmányaival már ezen első korszakban disziték, s mint ilyenek említetnek voltak: a Vámos-Györk és Solymos melletti monostorok, a kompolti, Angyalok királynéjáról nevezett, s mind három hasonlón ugy látszik az Aba család alapitványa; valamint a pásztói, zirczi s a hatvani premontrei; a két utóbbi nyilván ezen szerzeteknek sajátos külön épitészeti műidomában alakitva [9]. De melyeknek teljes elpusztulásával jelenleg már csak végső alapfalromjaik s maradványaik felfedezése és vizsgálata által volna müalakzatuk biztosan meghatározható. - A mennyire azonban felőlök már a XIII-dik századból s részben még az ez előtti korból értesülünk, ezen adatok nyilván arra utalhatnak, hogy mindannyi már a hazánkban akkor divó román félköriv, vagy csak átmeneti román izlésben épült. Sőt a kompolti monostorról még egy okmány külön is értesit, hogy ekkor a XIII-dik században IV-ik vagy Kún László király adománya által is segélve ujra épült vagy csak javitatott s átalakittatott [10].
     De nem csak a megye ezen felsőbb részein, alább is a Tisza mentében, annak partjain le egész Szolnokig számos ponton a virágzó monostorok egész sorát találjuk. Mint a poroszlóit, a tiszakőit, "Kő ad Tibiscum," a mai Kőteleknél, a tomait, a kürüit (talán ez a De Curu név alatt ismeretes), a tenyőit és kengyelit a Tisza akkori átmenetei főréveinél Szolnok mellett. Mindanynyinak elpusztult helyét igaz már inkább csak a történet, mint a művizsgálat ismeri; mert rommaradványaik is már egészen elenyésztek, vagy csak a földszine alatt ismeretlenül lappanganak. De igy is eléggé tanuskodhatnak arról, mily virágzó lehetett vidékünk mű- sőt tudományos élete annyi monostora által, melyekben, mint tudjuk, akkor a müvészet és tudomány egyedül gyakoroltatott és talált menhelyet.
     Hogy felfelé is, megyénk végső határán, a Bükk hegységben mily virágzó benedeki, zirczi és pálos monostorok sora állott és csatlakozott amazokhoz: a bél-háromkúti, apátfalvai, diósgyőri, dédesi sz. léleki, miskolczi, tapolczai, kácsi, bóli monostorokban, melyek mintegy félkört képezve megyénk körül, mily érdekes műemlékeket és maradványokat képesek még maig felmutatni, és mily virágzásnak indult nyomukban az addig vadon rengeteg vidék, mikép alakultak általuk a bivaly s bölön vadászok itteni királyi telepei s pagonyai helyén nagyszerű gyümölcsös szilvás, megygyes és dióskertek: Diósgyőr, Szilvás és Visnyó környékén; mint lépnek ezzel a megyei és királyi dédesi és nagygyőri régi földvárak helyébe a diósgyőri, szilvásváradi királyi kéjpaloták és vadász-várdák, - azt már máshol adatokkal kimutatva bővebben és tüzetesen leirtam; s itt csupán azért érintem, mert megyénk akkori művelődési viszonyaira is teljesebb világot derithetnek. Mert igy értesülünk, példaul, ugyanott ezek folytán arról is, hogy mikép versengenek és vetekedetek, a XIV-dik századból fenmaradt okmánynyomok tanusága szerint, az egri káptalan s az apátfalvi zircziek Eger s vidéke hegyeinek nemesb franczia eredetü burgundi borága kiültetésével; - kiknek azért világhirű nemes borát köszönhetik Eger szőlői [11].
     S ennyi az, mit még vidékünk régi művelődési története s műemlékei ezen első korszakából vizsgálatainknak szintén első kezdetén, hogy ne mondjam az első tájékozás és körültekintés után, mondani tudunk.
 
II. Csúcsívépitészeti műfejlődés korszaka a Xlll-ik századtól a XVI-ik századig.
     A következő művelődési és műtörténeti időszakot aXIII-ik századnak mintegy vége és a XIV. század eleje óta a csúcsivű épitészet, vagy a közönségesen de helytelenül ugy nevezett gótizlés műemlékei jelzik.
     E korban már az emelkedő városi, polgári élet, a vidéki községek nagyobbodása s népesedése, a müveltség, polgárosodás és műizlésnek a monostorok iskoláiból kifejlődése, s ezek által általánosabb terjesztése: a városokat mind nagyobb, müvészibb egyházi alkotmányokkal, a helységeket, melyekben addig nagyobbára fából készült, ámbár igy is többnyire műizlésben alkotott templomok voltak, ezek helyett szilárdabb s müvészibb kő- s tégla-anyagból épült egyházakkal látják el.
     Megyénkben ezen korszakot is, a mennyire történeti adataink és műmaradványaink emlékeiből kivehető, ismét a megye főhelyének és püspöki székének Egernek - honnét a müvelődés sugárai a vidékre egyre áradtak - műalkotmányai kezdik és jelelik.
     Bármily kitünően és fényesen épült volt is az előbbi időszakban a székesegyház, annyira, hogy, mint hallók, királyi okmányok magasztalták szépségét, és müépitészeti izlésének iskolája már az egész védékre, mint láttuk, befolyást gyakorolt; mindamellett az uj csúcsiv-izlés keletkeztével ujra, még nagyszerűbben, még fényesebben épült.
     Mire ugyanis a félköriv-izlés a XIII-dik században a csúcsivbe átmenve, ezen egyházi műizlés teljes kifejlődésére jutott, s a csúcsiv-épitészet az egész europai nyugaton kizáró uralomra lépett, valamint más országok, ugy hazánk is a müfejlődés ezen áramlatát követve, sokhelyütt azon nagyobbszerű román izlésű bazilikákat is, melyeket az előbbi századok művészete alkotott, most egyszerre az uj müvészet szépsége és magasztos idoma által elragadtatva, még nagyobbszerű csúcsíves idomokká kezdék átalakitani; vagy csak egyes részeiket, mint a román izlésű rövid szentélyeket és alacsony tornyokat, a gótizlés nagyszerü alkotmányai, hosszu szentélyeivel és magas tornyaival felváltani.
     S a mint ezen nyugateuropai culturai s műfejlődési áramlatokat hazánk nemzetünk kereszténysége óta folyvást osztja és követi, ugy a csúcsivet is elfogadva, az egri székesegyház is mindjárt egyike az elsőknek volt, mely az uj bámult és csodált magasztos izlésben ujra kezd épülni vagy csak átalakittatni, a nevezetesen ujabb, nagyobbszerű szentélylyel bővittetni. És pedig ismét oly fényesen és nagyszerü mérvben, hogy miután közel két századon által egyre épül, mintegy a nagy műalkotó Telegdi Csanád püspök óta, kinek nagyszerű épitkezéseit emlitve, még az ebben máskint annyira hallgatag krónikáink is bőbeszédüek lesznek, - végre a monumentalis épitkezéseik s műalkotásaik által ismert pazar bőkezüségű Dóczi Orbán és Bakács Tamás püspökök által a XV-dik század végén befejezve, egyike lőn a legkitünőbb e nemű műalkotásoknak. Mert míg közép hajójának nagysága és szélessége a létező legtágasb Kölni és Amiensi csucsiv alkotásokkal vetekednék, addig szentélye záródását is a legmüvészibb franczia nagy gót domok sugárkápolnái alakitása szerint egész kápolna-koszorú környezné.
     Belsejét pedig azután nem csak művészi fényes butorzata és eszközei, szárnyoltárai, faragványai és képei, falainak s üvegablakai-festvényei, de fejedelmi és püspöki sirjainak fényes emlékei is és szobrai disziték csarnokait. Ezek közt nevezetesen emliti még a feljegyzés a nagy műalkotó, tudományok és müvészetek, tudósok és müvészek bőkezü pártfogójának Dóczy Orbán püspöknek és Mátyás király kincstárnokának nagyobbszerű sarkophag ravatalán levő érczszobrát.
     Mindebből ma igaz semmi, vagy csak egy két éktelen romfal és egy letörött óriási oszloptő maradt fenn. A török hadak és ostromok alkalmával, nem is annyira az ostrom, mint az erőszakoskodó Perényi s a ragadozó Bodó kegyeletlen kezei letörték szentélyét, feldulták s kirabolták belsejét, oltárait és kincseit, mint éktelen romot hagyva fen; hogy utóbb még ez is, az ily műemlékeknek romjait is megillető kegyelet hiányában egészen eltünjék a földszinéről! Csak az ujabb időben, az utóbbi érsekek és a káptalan gondjai s költsége által jutottak ismét a földmélyéből a fölszinre egyes alapfalai, rommaradványai, melyeknek állásából, ékitményi műformai részleteiből s a történeti adatokból még meglehetősen sikerült a mai kifejlődött műtudomány segélyével régi alakját reconstruálnunk [12].
     A főegyház ezen csúcsív-épitészeti virágzó uj mükorszaka iskolája befolyásának nyomai azonban ismét mindjárt és mindenfelé mutatkoznak az akkor Egerben és vidékén épülő uj monostorokon, városi és falusi egyházakon.
     Igy halljuk mindjárt, hogy Egerben ekkor igy átalakitva épül a sz. Miklós egyház; valószinüleg az ágostoni szerzetesek egykori monostora, a mai görög templom helyén. És nem egy nyilván azon számos egri régi plebániai és monostori egyházak és kápolnák közül, melyeknek épitéséről s fenállásáról már ezen időből, a XIV-ik századból értesülünk, s melyek száma mintegy huszonhatra tehető [13], szinte már ekkor a terjedt s élénk műgyakorlatnak örvendő gót izlésben épült. Köztök nevezetesen Sz. Lászlónak úgy nevezett basilikája az almagyari külvárosban 1331-ben emelve; és később a Rozgonyi püspök által a főegyház mellett alapitott Egervári prépostság.
     Ezen izlésben kezdi már épiteni 1347-ben II. Miklós egri püspök a káptalanával Eger mellett, Felnémeten alapitott pálos szerzetesek uj monostorát; melyet később Chanádi Kelemen egri kanonok a legmesterségesebb ivezettel végzett be, úgymond az akkori feljegyzés. Mely kifejezés alatt a mesterkélt kereszt-, csillag- vagy hálószövedék-féle gerinczezetű merész csúcsívboltozatot értik rendesen emlékeink, mint ezt más műirataimban többször kimutattam. Itt tehát fényes gót épitészeti műalkotmányokról van szó, minő lehetett az ugyanezen műpártoló Chanádi Kelemen rokona, Chanádi Fekete Miklós és kanonoktársa Kermendi Bertalan által alapitott sz. Bertalan és Borbála kápolna is Egerben.
     Nevezetesen azonban a fenebb említett pálos szerzetesek monostorai, a mint a XIV. század elején keletkeznek, a szerzetnek ekkori első terjedésével, ugy határozottan a csúcsiv-épitészeti irányt s izlést követik; mig a benedekiek, zircziek és prémontreiek régibb, előbbi századokban keletkezett monostorai rendesen a román bazilikai félköriv izlésben vagy legfelebb átmeneti idomban épültek volt.
     Igy, mint az Eger mellett Felnémetnél levő monostor épülnek ez időtájt Eger felett is a Bükk hegységben a dédesi sz. léleki, diósgyőri és miskolczi monostorok, melyek közül a sz. lélekinek érdekes és jelentékeny romjaiban maig fényes gót épitészeti műrészletek maradtak fen. Ilyenek voltak még itt a később átalakitott sajóládi Borsodban és a már elpusztult veresmarti Hevesben.
     Más ezenkori monostori csúcsiv izlésben történt alakitások a vidéken a sz. Ferencziek gyöngyösi és jászberényi kolostoraik egyházai, melyeken maig, a tetemes átalakitások daczára, nem csak az alaptervezet, de egyes műrészletek is fenmaradtak, s részben már a késő gót épitészet hanyatlását mutatják.
     Valamint azonban a külföldön, ugy hazánkban is a csúcsiv épitészet az emelkedő városi polgárosodás,jelzője lévén, megyénkben is annak főhelyein, főbb városaiban találunk még maig nevezetesebb emlékeire.
     Igy Heves megye második fővárosában Gyöngyösön a plebániai főegyház, a mint maig, átalakitva bár mutatkozik, csúcsív épitészetünknek még egyik kitünőbb alkotmánya. Kéttornyu széles homlokzata is, ujabb renaissance modorú átalakitása daczára, talán még régibb román izlésű tervezet lehet. Míg maga az egyház a késő gót izlést jellemző sajátságos részletekkel bir. A kevéssé tagozott külső faltámok mellett ugyanis a szentély záródása is egészen abnormis alakitást mutat, amennyire nem a többszög egyik középső oldalával, hanem magával a szöggel végződik, úgy, hogy az egyház közép átmérő vonala a szögbe jut. Ritkább eltérő sajátság, minő példaul külföldön a Halberstadti gót domon, nálunk hasonlón a gótizlésben épült csallóközi, turi- szakállosi régi egyházon jön csak tudomásomra elő.
     A megyének más két régibb főhelyén is, mint Hevesen, honnét nevét vette, és Patán, hol az első megszálló vezérek ősvára volt, hasonlón még ily gót izlésű egyházakat találunk. A patai nem kevesbbé sajátságos, mint durva késő gót műnek mutatkozik, amenynyire hanyatló művezete mellett anyaga is patakkő darabokból áll. Benne még régibb oltárfaragványok részleteinek mutatkozó ritkább, ugynevezett Jesse-fa alakitása látható- A hevesi egyháznak csupán tagozott támfalas szentélyén észlelhetők még egykori csúcsiv-izlésének nyomai.
     Mint ezen izlés művei maradtak fen még részben a solymosi egyház, a Solymosi család emlékeivel, a felsőnánai templom és vár, melynek egyik tornya ablakain a gót mérmüvezet alakzatainak érdekes töredékei láthatók.
     A Tiszánál ellenben, hol annyi veszett, csak a sülyi kis gót templomot ismerjük, hasonlón csúcsivezete érdekes csillag- vagy hálószövedék gerinczezetével; s Fegyverneken az elpusztult egyháznak fenálló tetemesebb alkatú tornyát, melyen a csúcsívezetű ablakokon szinte még a diszes mérművezet egyes töredék alakjaik mutatkoznak.
     Mindannyi hirmondói azonban csupán mindezek az elpusztult, egykor virágzó helységek művészi alkatú egyházainak; melyek hogy mily nagy számban és mily sűrűn állottak, eléggé tanusithatja azon egy adat is, hogy a XIV. század első feléből fenmaradt pápai dézsmaösszeirás szerint, akkor már minden mai helység birt plébániával, még olyanok is, melyek jelenleg fiók egyházak, s mint ilyenek sem birnak már templommal, vagy épen pusztákká lőnek.
     Ily dús volt ezen műemlékekben egykor hazánk és megyénk is; s oly messzeható volt befolyása az egri püspöki egyház műiskolájának e tekintetben, hogy alig megkezdett vizsgálataink szűk adatai daczára is, ezt a terjedt egri püspöki megye több pontjain nyomozhatjuk. Igy tudjuk nevezetesen, hogy az Egertől távolabb, már Szabolcsban lévő Egyek helységben hasonlón Dóczi Orbán püspök ugyanakkor, midőn a székesegyházat épitteté, emelt gótízlésű egyházat, melyet e korszaknak a XV-dik századnak végén már az egri káptalan fejeztetett be a püspök halála után.
     Nagyobbára mindezen egyházak azután, amint müizléssel épültek, épen oly dúsan voltak ellátva a müvészet többi ékitményeivel: fal- és üvegfestményekkel, oltár- és sírfaragványokkal és domborművekkel, a szent edények, eszközök sat. ötvösműveivel, az öltönyök himzéseivel. De ezekből is alig maradt egykét tárgy hirmondóul.
     Az egri egyháznak ily műkincseiről még nevezetesen azon perczben értesülünk, midőn azok elraboltattak és letartóztattak. A jelentés számba veszi, feljegyezve, hogy a műkincsek közt több művészi becsű ereklyetartó herma és mellszobor is volt, minők akkor arany és ezüstből öntve és vésve, filigrán és zománczczal diszitve készültek [14]. A hasonlón müizléssel készült drága kelyhek közül, amint azok letartóztattak, nem egy a kassai egyház kincstárának ezen műremekei közt volna talán kereshető, mig az egriben alig egy kettő maradt: egy becses, de rongált zománczos, most ciboriumnak használt nagy kehely és egy másik eredetiségében már alig féligmeddig megtartott.
     Hasonlón Gyöngyösön még nehány ily gót izlésű kehely és keresztelő medencze, mint érdekes ötvösmű maradt fen ezen műkorszakból.
     S ezek is kétségtelen tanuságai annak, hogy a monumentalis művek mellett, mint mindenütt, ugy nálunk is virágzottak a kisebb művészetek is és mesterségek.
     Egernek egyébiránt is ipara és kézművei virágzását a XV-dik századból fenmaradt érdekes czéhszabályainak okmányai hirdetik.
     Kevesebb s alig valami, amit még megyénk polgári és hadi emlékszerűbb épitészetéből felmutathatunk. Számos hegy- és víz-várai közül még rommaradványa is alig maradt fen egykettőnek, mint példaul az Egrinek, Sirokinak, Nánainak. A legtöbbnek már elpusztult helyét sem ismerjük. De amazokon is, a nánai vár tornya fenebb emlitett műrészleteit kivéve, nem találunk egy műformát sem, mely azok izlését jelölné.
     A régibb polgári épitészetnek mint legkésőbbi emlékei igy nevezhetők volnának talán még egy két német- s török-épület alakzatu ház Egerben, amennyire azok az ezen épitészeti alakitásokat felismerő szemnek még mai változott kinézésükben is mint ilyenek feltűnnek.
     Hasonlón tün fel még néhol Egerben a házoldalukat és szögleteket védő kőben egyegy régi török sirkőnek turbános feje. A szent János utczában levő 186. szám a ház előbbi tulajdonosa, Joó János ur, egykor alapásatás alkalmával vagy öt ilyenre akadt volt egyszerre.
     Ezen emlékekhez csatlakozik még egykori számos török mecsetjei egyikének fenmaradt karcsu minaretja, a város egyik piaczán, az Irgalmasok kórodája előtt. Rajta az arab műizlés egyes ékitményeinek közönségesebb alakitásai is szemlélhetők.
     De ezek egyszersmind emlékei mindjárt annak is, miért hogy ama magas s emelkedett műéletet tanusitott nagyszerű műalkotmányaink elenyésztek és elpusztultak, melyeknek itt nagyobbára már csak romjait jeleztük; és hogy ezen pusztulások következtében leirásunk is a megye müvelődési viszonyai s műalkotmányai életteljes és lélekemelő képének ecsetelése helyett, csak ily meddő vázlatot nyujthatott.

---

[1] Lásd ezen műizlések szerint a műtörténeti korszakok bővebb s tüzetesebb előadását: Ipolyi Magyar Műemlékek I. és Középkori Épitészet Magyarországon czimü munkákban.

[2] Lásd ennek kimeritő tárgyalását Ipolyi Az Egri megye régi székes egy háza. (Különnyomat a Bartakovics Emlékkönyvből. 4 s köv. lap.

[3] Részletesebben leirva általam a Schemat. A.-Dioec. Agriensis. 1865. 146 lap.

[4] Egri székesegyház i. h. 37.

[5] L. részletesebb leirását Schemat. Agriens. 1866. 143 lap.

[6] L. ezen fejedelmi temetkezési egyházakról Egri Székesegyház i. h. 25.

[7] Ipolyi Deákmonostori Basilika. 93.

[8] Egri Székesegyház idézett leirásában szólok ezen első mükorszakunk faépitkezéséről is 16.

[9] Ipolyi A kunok Bél-Haromkuti apátsága leirásában, tárgyalva ezen műidomoknak hazánkban fanmaradt emlékei.

[10] Cod. Diplom. V. II1. 21.

[11] Lásd mindezeknek adatolt tüzetes leirását: Ipolyi, A kunok Bél-Háromkuti apátsága.

[12] Ipolyi Az egri megye régi székesegyháza i. h.

[13] Balássy Regest, decimar. pap. Dioec. Agriensis 13.

[14] L. Ipolyi Magyar Ereklyék leirásában e nagy-műbecsü tárgyakat ismertetve.