VI. RÉSZ.

I. A Hevesmegyében található haszonvehető ásványok és kőzetekről.

Uxa József adatai nyomán magyaritva a szerkesztőtől.

     Hevesmegyében az első bányászati munka a szarvaskői határban az apátfalvi út közelében fekvő, úgynevezett vaskapu szomszédságában 3 lábnyi vastagságu vaskő-telepbe ásott és még jelenleg is mintegy 20 ölnyire nyilt tárna. Hogy melyik esztendőben műveltetett, azt nem lehet megmondani, minthogy Szarvaskő községének még legöregebb lakói sem emlékeznek már e művelésre; csak anynyit tudunk, hogy ezen tárna a diós-győri k.-bánya- és huta-igazgatóság által indittatott, s az ott előforduló vaskő olvasztása a diósgyőri kohban kiséreltetett meg. Ezen agyag- és kovagpala közé lerakódott vaskő, mely a bányászoknál a boldogult selmeczi akadémiai tanár és bányatanácsos Wehrle tiszteletére, ki azt első vizsgálta meg vegyészileg, "wehrlerit" neve alatt ismeretes, feketés szürke, szemcsés, külső tekintetére nézve a delejvaskőhöz igen hasonló ásvány, csakhogy nem delejes, közel 70 száztóli vasat tartalmaz, azonban vegyileg van összekötve sok más anyaggal, melyek okozzák, hogy e vaskő igen nehezen olvad és azért a közönséges vaskohókban csak tökéletlenül olvasztható, miért is belőle csak nagyon tisztátalan vas nyerhető; mi okból a wehrlerit, daczára jelentékeny vastartalmának, eddigelé figyelembe nem vétetett; de a tűzművészet (pyrotechnica) egyre haladó tudománya aligha e tekintetben rövid idő mulva változást nem okoz.
     A második bányászati vállalat a parádi, mely a "mátrai bányatársulat" nevét viseli. Már több mint 20 évvel ezelőtt különféle bányavállalkozók, kik közől leginkább gróf Károlyi György úr és Wrányi György pesti tőkepénzes megemlitendők (azon tetemes pénzösszegek miatt, melyeket e vállalatba belefektettek), a bodonyi, derecskei, recski, parádi és gyöngyös-oroszi községek határain turzási munkát indittattak meg ezüstre, ólomra és rézre nézve, még pedig a sok vállalkozó közől kiki saját rovására és minden okszerű terv nélkül, csak az ámitásnak hódoló közönséges bányászok által vezetett turzás utján. Ennek az volt a következése, hogy a bányászatot kezelő munkások, kik sem az ásványtanban, sem a földismében nem birtak ismeretekkel, hogy a sok haszontalan költség következtében csökkenő bányamüvelés iránti kedvet ismét fölserkentsék, annyira mentek, hogy aranytartalmu ezüst- és rézérczeket, melyeket ők a selmeczi és szepesi bányákból hozattak, mint parádi érczeket küldöttek be megvizsgálás végett a vállalkozóknak, ilyformán csalván ki ismét ezek pénzét. Igy prédáltatott el igen jelentékeny tőke különböző helyeken minden siker nélkül, mig végre a vállalkozók a becsületesség hirében álló legjelesebb bányászok és kohászok tanácsára eszükre térvén, az egészen ámitásra és csalásra fektetett úgynevezett hutagazdaságot elmellőzték és bánya-egyesületet alapitottak, melynek vezetésével egy tudományosan kiképzett igazgatót biztak meg. Ennélfogva 1861. évi november 24-én törvényesen rendezte magát a mátrai bánya-társulat és igazgatási tanácsnokokul a következő urak választattak meg: gr. Károlyi György, Erdey Pál Váczról, Brezovay Imre Gyöngyösről, Katona Lajos puszta Tamás Kátáról, Gömöry János Pohorelláról, Szelényi Gusztáv Bécsből, Sirk Károly p.-Sőregről és Roykó Lajos Aszódról; bányaigazgatóul Péch Antal és bányafelügyelőül Kauffmann Kamil választattak meg.
     A mátrai bánya-társulat birtokához tartozó és sok lak- s kezelési épülettel együtt több mint 200,000 négyszögölre terjedő bányaterület, a bányatörvény értelmében 128 bányarészre és minden bányarész ismét 100 részre, az egész bányaterület tehát 12,800 kukszarészre osztatott fel. Az előbbi bánya-tulajdonosok 4400 kukszarészt tartottak meg pótlékul eddigi bányabirtokaikért, a többi 8400 rész pedig a bányászatot kedvelő közönségnek adatott át, egy egy rész 50 a. ért. forintért, mi által 420,000 osztrák értékü forintnyi üzleti tőkét akartak összegyűjteni.
     Azonnal közel 100 bányászt fogadtak fel és memcsak a már megnyitott érczerek ásattak tovább, hanem a hasonló földtani minőségü szabadtelkeken uj turzások is kezdettek meg a társulat javára. Egyidejüleg zúzdákat és kohókat, valamint a munkások részére lakházakat kellett épiteni és az előbbiek meginditására gőzgépet kellett megszerezni; mindezt pedig azért, mivel a parádi érczek szállitása a selmeczi vagy szomolnoki kohókhoz többe került, mint mennyit az érczek fémértéke kitett.
     A különféle ezüsttartalmu ólom- és rézérczek fémtartalma a selmeczi ezüsthutában és a bécsi cs. k. általános próbahivatalnál tett vizsgálatok szerint a következő, még pedig: a gyöngyös-oroszi érczeké mázsánkint 45 font ólom és 15 lat ezüst, a gyöngyös-oroszi rézérczeké mázsánkint 12 font réz és 7 lat ezüst; a parádi érczek pedig mázsánkint 20 font rezet és 20 lat ezüstöt tartalmaznak.
     Különös érdekkel bir valami tűzércznek előfordulása, mely Beszterczebányán tett próba szerint mázsánkint 24 1/2 font rezet tartalmaz; emlitendő még azonkivül, hogy a parádi ezüst nagyon aranytartalmu és hogy a bányavizek olvadott rezet tartalmaznak, mely vas általi lecsapatás utján megnyerhető, épen úgy, mint az Szomolnokon történik.
     Ha már most fontolóra veszszük, hogy a kimutatott fémtartalom gyors jövedelmezésre a legnagyobb reményt nyujtja és hogy a legjobb eredmények elérésére a mátrai bánya-társulat nem jelentéktelen tőkével rendelkezik: a szóban lévő mátrai bányarészek birtokosai közől sokan lehetnek, kiknek keblében azon kérdés merül föl: honnan jöhet tehát az, hogy ezen bányarészek árfolyama, közel 6 évi időszak alatt, a helyett, hogy fölebb szökött volna, még 50 forintnyi értékén alul, t. i. 20 forinton áll.
     Hogy a szóbanlévö bányaművelet még eddig nem jövedelmez, azt az ottani nehéz és költséges üzleti viszonyok okozzák: főleg a gazdagabb érczeknek szórványos és igen megbizhatlan előfordulása és a nemes érczeknek azoktól különféle vegyi anyagok által igen megnehezített elválasztása.
     Jóllehet a parádi bányaműveletet illetőleg minden statistikai adat hiánya miatt, az ottani üzleti viszonyok részletezésébe nem bocsátkozhatom, mégis általánosságban az ottani földtani alakitások (formatiók) állpontjából a fönemlitett nehézségeket meg akarom érinteni; előbb azonban a következőknek megértésére nehány észrevételt vélek szükségesnek, előrebocsátani.
     A fémek mind termő, mind megérczült állapotban a földkéregnek igen alárendelt alkatrészeihez tartoznak. Ha az emberiségre nézve annyira fontosak nem volnának, tisztán földtani szempontból nagy figyelemben alig részesülnének. De az egyes fémek értéke tudnivalólag igen különböző s e szerint különbözők a fölkeresésükre irányzott igyekezetek is, sőt még az ércz, ércztelep vagy ércztelér elnevezések is a fémek különböző értékétől függnek. Oly ásványt, mely csak egy száztóli vasat tartalmaz, senki sem nevez vasércznek, mig egy kovarczszikla, melyben egy száztóli arany foglaltatik, igen gazdag aranyércztelepül tekintendő.
     Az érczeket és fémeket a szilárd földkéregben az úgynevezett erek- vagy telérekben azaz rések kitöltéseiben találjuk, melyek, ha a kitöltő anyag annyi fémrészeket tartalmaz, hogy ez által bányászatilag fontossá válik, érczereknek, ellenkező esetben pedig meddőerek vagy sükönyöknek neveztetnek. Minthogy valamennyi telérek réseknek kitöltései, alakuk szükségképen a lemezformához közelit. A telérek soha sem tökéletesen lemezalakuak, vastagságukban gyakran változnak, több résbe hajlanak vagy ágaznak el. A formának ezen szabálytalansága, melylyel gyakran a szilárd földkérgen áthatolnak, adott alkalmat az erek (érczerek) elnevezésre is, összehasonlitván ezeket az állati test ereivel, melyekhez azonban annyiból nem hasonlitanak, a mennyiben sohasem csőalakuak, hanem mint minden rés, mindig síkalakban terjednek el. Kitöltetlen, vagy csak részenkint és csupán agyaggal kitöltött telérréseket erecseknek szoktunk nevezni és ezek ismét vagy ércztartalmúak vagy meddők (érczüresek). A mennyivel egy művelés alatt álló telérnek kitöltő any aga inkább nemes vagy inkább meddő; és a mennyivel a távolság az elenyészés és ujbóli fölkeresés pontjai közt a nemes telérben kisebb vagy nagyobb, azaz jutányosabb vagy költségesebb: annyival kisebb vagy nagyobb lesz a remény is az ily bányaművelet jövedelmezőségéhez; továbbá főtényezője a jövedelmezőségnek azon körülmény, ha a nyert ásványok azonnal fölolvaszthatók és nem szükséges, azokat a költséges mosás és szétzúzás által előlegesen a tartalomnélküli földnemü anyagoktól tisztitani, azaz öszpontositani s a további olvasztásra előkésziteni. A mátrai bányatársulat birtokában lévő valamennyi bányánál azon körülmény forog fenn, hogy az érczek nem messzire terjednek, hanem rögtön elenyésznek és azokat igen költséges munka által ujra föl kell keresni, mely folytonos változása a telérnek, a jövedelmezést eddig lehetetlenné tette; mélyebb aknaművelés meginditása által azonban alkalmasint kedvezőbb eredményt lehetne elérni.
     A harmadik bányászati vállalat az egri érsekség és főkáptalan részéről 1859-ben megindított turzás barna szénre. De minthogy a kőszén a mai korban az iparnak egyik főrúgójává lön, helyén látjuk, itt Uxa József úrnak, egri érsekségi, főkáptalani és papnöveldei bányafelügyelőnek a bányászat ezen felette fontos ágáról irt értekezését fölvenni mint következik.