V. Hevesmegye dohánytermesztése s fogyasztása. [1])

Saary Ferencztől. Függelékül a kettősmegye gazdászati leirásához.

     Midőn az általam hiteles kimutatásokból egybeszedett számadatok segélyével a Hevesmegye dohánytermesztése s fogyasztása közti viszonyt a tisztelt olvasó közönség előtt föltárni igyekezném, meg kell már itt előleg jegyeznem, hogy tőlem nem függő okokból, daczára minden igyekezetemnek, a szolnokmegyei eredmények ismeretére nem juthattam s igy csupán Hevesmegyére vagyok kénytelen itt szoritkozni; mielőtt azonban tárgyam érdemleges részébe beleereszkedném, bevezetéskép e növény történetéből közlök itt nehány töredéket.
     Midőn a spanyol barátok 1558 táján ez amerikai növényt Európával megismertették, bizony távolról sem hitték volna, hogy e csodahatású gyógyszernek tartott és szentkeresztfű vagy királynőfünek nevezett növény, a dohányzás nagyobb terjedésével, 80-100 év mulva európai nevezetességűvé leend, részint a pápáknak a dohányzókra kimondott egyházi tilalmai, részint az egyes uralkodók s kormányoknak használata kiirtását czélzó kegyetlen rendszabályai következtében.
     Ezen időszak is őseink szabadelvű nézetei és fölvilágosultsága mellett harczol, mi a szomszéd Törökország befolyásának tulajdonitható, hol oly nagy általánosságban és erősen meggyökerezett a dohányzás szokása s őseink a gyakorlat terén láthatták, hogy bizony az legkevésbbé sem ártott meg azoknak, s igy nekik sem fog megártani; ilyen s ehhez hasonló gondolat-iránynak lehet csak tulajdonitani, hogy a pipázás népünknél oly általánosan elterjedt. - Ebből magyarázható meg egyszersmind az is, hogy mig Oroszországban a dohányzáson kapott egyén orra vágatott le, mig Németországban még a 18-ik század elején is orrlevágatás, sőt elevenen befalazással büntettettek a dohányzók: addig a mi törvényhozásunk ezekhez viszonyitva nagyon szabadelvűleg, csak pénzbirságot mondott ki s midőn legszigorúbb akart is lenni, csak a dohánynyal beültetett föld elkobzását rendelte el, mi által azonban inkább az európai általános kárhoztatásnak akart eleget tenni, mivel e törvények csak irva maradtak s hazánkban soha végre nem hajtattak.
     Hogy Németországban a dohányzás bűnös volta iránti hit mily erős gyökeret vert, azt részint a fönérintett iszonyu s embertelen büntetésmódokból, részint egyes egykorú irók nézeteiből láthatjuk; igy Jaeger tübingai theologus igen elaljasodott embereket akarván festeni hallgatói előtt, még 1750-ben is, midőn már az európai uralkodó-házakban a müvelt hang egyik kifolyásaként tekintetett a pipázás s midőn már 10 éve mult el, hogy Benedek pápa, a dohányzást maga is megkedvelvén, az egyházi tilalmat visszavoná, igy szónokolt: "Sie saufen, sie fressen, sie buhlen, - sie rauchen sogar Tabak," (Ők iszákoskodnak, falnak, bujálkodnak - sőt még dohányoznak is) s e szigoru nézet s büntetéseknek tulajdonitom én azt, hogy a német népeknél a pipázás helyett inkább a burnótolás nyert nagyobb elterjedést, a mit t. i. az üldöztetés időszaka alatt titokban könnyebb szerrel űzhettek.
     Hogy e szigoru tilalmak daczára a dohányzás Európaszerte mégis oly nagy általánosságban elterjedett, az annak tulajdonitható, hogy épen a magasb körök kezdék el legelőbb; igy látunk egy Benedek pápát, igy Poroszországban nagy Frigyes atyját, Frigyes Vilmost dohánytársaságban, mint ép e czélra alakult gyülekezetben, igy nálunk Tökölyit s több másokat a történelemben föltünni, kik körükben a dohányzás szokását behozták;... a szigoru törvények, mivel ép azok föntartói estek volna alája, részint visszavonattak, részint mellőztettek, s e lágyult szigor nyomában fölébredt az előkelőbbek tetteinek majmolási vágya az egész közép és pórosztályban, minek következménye a dohányzás általános elterjedése lett.
     Igy jutott elterjedésre őseink között is, s hogy is ne? mikor - Herodot szerint - hasonló bóditó növénynyeli élés még a scytha ősök között sem volt idegen, kik bizonyos fűnemet vetettek a tűz lángjai közé, a melynek bóditó füstjétől kellemes félrészegségben heverésztek körül, s igy mintegy nemzeti szokásként vezetjük le scytha őseinkről a nemesi korszakban történeti nevezetességűvé lett dohányzási szokásunkat.
     A dohány állat-növényi alkrészekből álló növény, legnagyobb sulyát hazánkban éri el, mivel az éles és sós alkrészeket talajunkból a legnagyobb mérvben szíja föl magába s ez az oka, hogy a magyar dohány nyomja a mázsát, mig a külföldi fajok, ha itt termesztetnek is, nem.
     Hatására nézve a benne rejlő méreg (nicotin) miatt bóditó s idegizgató, mely hatásokat megszokott dohányzó is tapasztalja, s ép e megszokott idegizgatás az, mely leszokását oly nehézzé, használatát pedig oly kedvessé teszi.
     A burnót az agyra vidámitólag s az elme működését serkentőleg hat, gyuladásra igen hajlandó szemeknél pedig használata ajánlható, sőt szükséges.
     Igy alkalmilag megjegyzem, hogy a burnótolók száma megyénkben is meglehetősen fölszaporodhatott, ha ők a mult év első felében 696 font burnótot fogyasztottak el, s főleg Gyöngyös városa tüntette ki magát e részben leginkább, mivel ez összegnek majdnem felét, t. i. 47%-át ő szippantá el; holott az egri főtőzsvidék csak 40%-ot, mi lakossága arányában Gyöngyöshöz képest ugyancsak kevés, melylyel ha népessége arányában burnótolt volna, nem 40, hanem 56%-át az összegnek kellendett magának az egri főtőzs vidékének elfogyasztani. - A többi dohánytőzsvidékekben a burnótoló népelem csaknem teljes hiánya s a pusztán dohányzók nagy túlnyomósága már a burnótfogyasztásbani csekély részvét összegéből is kitűnik, igy Pászthó 8.₆%-kal, Heves 2.₄%-kal, Pétervásár tőzsvidéke pedig épen csak 2%-kal szerepel. A mult egész évi burnótfogyasztás, ha a fönebbi elárusitásnak kétszeresét vesszük is 1392 fontot teend, s értékét tekintve, az összes kincstári eladmányt 2%-kal szaporitandja.
     Ezt csak igy alkalmilag emlitve föl, megkezdem a megye dohánytermesztési viszonyai taglalatát, - s a mennyire tőlem telik s tárgyam természete engedi, lehetőleg igyekezni fogok a figyelem kifárasztását elkerűlni.
     Megyénk változatos talaja a hegy és rónasággal egyenlő mérvben van megáldva, felét ugyanis a középponti Mátra tekintélyes tömbe, másik felét pedig az ennek tövében kezdetét vevő magyar alföld képezi.
     A dohánytermesztést tartva szem előtt, csak ez utóbbi rónavidék bir előttünk érdekkel. Nem akarom itt elősorolni azon 39 község és 10 puszta neveit, melyek a dohánytermesztésre engedélyt kaptak, mivel akkor a hevesi alföldrész ugyszólván minden egyes helységét megkellene neveznem, de egyedül az északnyugati termesztési határt szeretném mégis körvonalozni, mivel a fogyasztási viszonyoknál e vonal főfontosságú szereplő, annál nagyobb lévén a kincstár dohányjövedéke, mennél távolabb fekszik valamely község e termesztési területtől.
     Az Eger völgyében csak az első község t. i. Maklár bir engedélylyel. A Laksó vize két ágazata völgyeiben a termesztési vonal legészakibb részét éri el, s itt a két végpont Eger-Szalók és Szólát. A szorosb értelemben vett Mátrát jobb felől ölelő Tarna folyó képezte völgyben szintén behatol e vonal a hegység szivébe egész Sz.-Máriáig, de innen kezdve állandóan megmarad a rónán s Domoszlót, Ugrát, Gyöngyös-Halászt északon; Atkárt, Hortot, Csányt nyugaton magába zárva, ez utolsónál a Jászságba olvad.
     A megyének e határvonala és a Tisza közt elterülő, s 20 mfnél alig többet tevő földje 5%-át dohányültetvények foglalták el 1866-ban, 10,477 holdnyi terület lévén beültetve. - E kerületből nehány évvel ezelőtt a kivitelre termesztés is megengedtetvén, 2649 holdat ültettek be e czélra, holott a többi 7828 holdon a kormány részére történt a termesztés.
     Megyénk dohánytermesztését nem egyedül magában, hanem az egész magyar birodalommal viszonylatban kellvén fölfogni, mivel csak igy lehetséges annak jelenlegi tiszta képét adni, e térre is kiterjesztem figyelmemet.
     Hogy mily jelentékeny szereplő hazánkban megyénk dohánytermesztése, az, az itt következő három számadat egybehasonlitásából legvilágosabban kitünik, melyek megyénk a kormány számára való dohánytermesztése területének, népessége- és összes kiterjedésének a magyar birodalom hason viszonyaival történt egybevetéséből álltak elő s azoknak egymás közötti nagy különbsége legvilágosb tanúsága termesztésünk nagymérvűségének.
     Ezek szerint pedig, mig megyénk az egész ország kincstári termesztési területének több mint 7%-át zárja saját határi közé, addig népességre nézve csak 1 1/3 %-kal, területre nézve pedig épen 0.₈ %-kal szerepel.
     Legyen ennyi elegendő a területre nézve, s térjünk most át arra, hogy ezen 1  mfdnél nagyobb területen mennyi dohány állittatik elő?
     Mint már fönebb is megemlitém, a termesztés részint a külfölddeli kereskedésre, részint a kormány részére történik, ez utóbbi az 1866-ik évre számadásilag kimutatható, de az előbbit csak hozzávetőleg határozhatni meg.
     Lássuk tehát elsőbben a kormány dohánymennyiségét, mint nagyobb jelentőségüt. A kápolnai beváltó-hivatal az 1866-ik évben 49,014 mázsa dohányt 354,641 frt értékben váltott be, egy mázsa dohányt tehát 7 frt 25 krjával vett át, még ehhez hozzá kell adni a hasonlag ezen általam fölvett területen termesztett 133 mázsányi pélyi dohányt is, mely azonban közel fekvésénél fogva a kiséri beváltó hivatalhoz szállitá terményét, hol az 1068 frtért, tehát mázsája átlag 8 frtjával váltatott be, s akkor teljesen és tisztán tudjuk, hogy Hevesmegye a kormány szükségletét 49,147 mázsa dohánynyal 355,709 frt értékben födözé.
     Ennél azonban kissé hiányosabb lesz a kiviteli dohány ezen évi mennyiségének meghatározása, mivel a termény már nem megyénkben, hanem az ország központján mázsáltatik föl, mindazáltal hozzávetőleg megkisérlem annak kimutatását.
     Általán 9 mázsa középtermést szokás egy holdra fölvenni, mivel pedig 2649 hold ültettetett be, ennélfogva 23,841 mázsa termést bizton fölvehetni, a mi azonban, mázsája roszabbúl fizettetvén, t. i. 4-5 frtjával, 95,364 frtnál nagyobb értéket nem képviselt.
     Ezzel azonban az összes termés mennyiségét s értékét még korántsem tudjuk, ha ehhez hozzá nem vesszük azon tetemes dohányfogyasztást, mely a kormány részére termesztett dohányföldekről az egyedárúság ellenőrködése hatáskörén kivül használtatott föl, mit ha fölveszünk, ugy az összes hevesmegyei termesztés 84,272 mázsa dohányt állitott elő, melynek értékét 509,878 frtra tehetjük.
     A termesztési viszonyokkal ily módon megismerkedvén, mielőtt megyénk fölötte érdekes s változatos dohányfogyasztási viszonyairól szólanék, szükségesnek tartom e fogyasztást közvetitő tőzsrendszert nehány szóval megvilágitani.
     Az egyes dohánygyárakból az elárusitásra alkalmassá tett gyártmány a birodalom nagyobb városaiban fölállitott raktárakba szallittatik, az egyes pénzügyi felügyelőségek e dohány eladás végetti átvételére árlejtést hirdetnek, s a főeladás- vagyis a főtőzs birtokjogát az nyeri meg, ki legkevesebb járulékért vállalja azt el. A járulék (provisio) többnyire minden 100 frtnyi árúból 2-3 frtot tesz, a mely nyereségért a főtőzs-tulajdonosok az eladást kezelik, s egyszersmind kötelességök minden évnegyedben az eladottakról részleges kimutatást késziteni, azt a m. k. pénzügyi felügyelőségeknek benyujtani.
     Ilyen főtőzs van megyénkben kettő, t. i. Egerben és Gyöngyösön, melyek egyenesen a raktárakból födözik szükségletöket; ezek után három főtőzs következik, melyeket csak az különböztet meg a kis tőzsektől, hogy a megye jelentékenyebb városaiban állittatnak föl, s közvetlen beszámolnak az eladottakról a felügyelőségeknek; a mennyiben pedig nem a raktárakból, hanem saját legközelebbi főtőzsüktől nyerik készletöket, annyiban tökéletesen egyenlők a kis tőzsekkel, s ilyenek megyénkben a pétervásári, pászthói és hevesi főtőzsek, melyek elseje Egerből, a két utóbbi pedig Gyöngyösről látja el magát a szükséges dohánygyártmányokkal.
     Ez egész hálózatot a kis tözsek jelentékeny száma egésziti ki, melyeken át a népélet legelrejtettebb fészkébe is lebocsátkozik az egyedárúság, s elönti azt gyártmányaival.
     Ez utóbbi intézetből 264-et mutat föl megyénk, s ezzel befejezvén a tőzsrendszer ismertetését, a fogyasztást annál sikeresebben terjeszthetem a nyilvánosság elé.
     Tárgyalásom az 1866-ik évre s 1867. első felére szoritkozik, a mely két különböző jellegű időszak elseje a csekély, utóbbija a nagyobb kincstári dohányfogyasztásnak szolgálhat példájául.
     Közzéteszem tehát elsőbben az 1866. évi, általam egybeállitott kimutatást s ahhoz fűzöm majd egyes észrevételeimet.

Főtőzs	I. negyed	II. negyed	III. negyed	IV. negyed	Összesen
Eger	7,120 ft.	10,558 ft.	10,370 ft.	9,113 ft.	37,161 ft.
Gyöngyös	5,039 ’’	7,244 ’’	9,292 ’’	5,137 ’’	26,712 ’’
Pászthó	1,516 ’’	2,445 ’’	3,489 ’’	2,647 ’’	10,097 ’’
Pétervásár	289 ’’	617 ’’	902 ’’	695 ’’	2,503 ’’
Heves	507 ’’	545 ’’	697 ’’	473 ’’	2,222 ’’
Összesen	14,371 ft.	21,409 ft.	24,750 ft.	18,064 ft.	78,695 ft.

     Ezen évszakoknak csak 78,695 frtnyi csekély jövedékét több okból lehet megmagyarázni; az első, mert a háborús viszonyok között minden társadalmi fesz lázulni kezd, s igy az ellenőrzés tetemesen nehezebbé vált; a második, mivel kereskedelmi pangás állván be, a kiviteli dohány sem kelhetett el, s igy annak elhasználását eléje tették a kilátásba helyezett elégetésnek; végre az akkor uralgott pénzszükség, nagyobbrészt szivarvételből álló kincstári dohányfogyasztásunkat nagy mérvben csökkenté.
     Olvasóim figyelmét ki kell még kérnem azon rendszeres s minden főtőzs jövedelmében egyenlőkép mutatkozó egyarányuság észleletére is, hogy az első és utolsó negyed a legkevesebb jövedelmet nyujtja, holott a második s főleg a harmadik amazokhoz aránylag kitünően jövedelmez.
     E tünemény igen természetes indokolását nyeri abban, hogy megyénk a dohánytermesztők közé tartozván, lehetetlenséggel határos, hogy oly szigorúan ellenőriztessék a termesztő, miszerint termését sem maga ne élvezze, sem abból másnak ne juttasson; ez okból, ha a dohányzónak van magyar dohánya bőségben, úgy csekélyebb a tőzsre szoruló közönség, mint ez tényleg is látható a kimutatás első és utolsó negyedét visszatükröző két rovatában, mely hat hó alatt a mult termésből még van elegendő készlet. Apriltől, vagyis az uj ültetés időszakától kezdve azonban az uj dohányig mindinkább gyérül a készlet s a dohányzó közönség a drágább tőzsdohány vételére szorúl.
     A mi azonban még feltűnőbb, t. i. hogy a két első negyedet a két utolsó negyed összege rendesen s tetemes arányban fölülmulja, azt csakugyan nem lehet kiemelés nélkül hagynom; hogy tehát e körülmény szembeötlőbb legyen, bátor vagyok ezen egészen más összeállitású táblázatot olvasóim becses figyelmébe ajánlani:

Főtőzs	I. s II. negyed	III s IV. negyed	Ez utóbbi többlete	A többlet százalékban
Eger	17,680 ft.	19,482 ft.	1,805 ft.	9 1/2 %
Gyöngyös	12,283 ’’	14,429 ’’	2,146 ’’	15 ’’
Pászthó	3,961 ’’	6,136 ’’	2,175 ’’	35 1/3 ’’
Pétervásár	906 ’’	1,597 ’’	691 ’’	44 ’’
Heves	1,052 ’’	1,170 ’’	118 ’’	10 1/10 ’’
		Átlagos növekményi százalék:		23 %

     Vegyük csak e százalékrovatot kissé jobban szemügyre, úgy azonnal látni fogjuk, hogy Eger és Heves úgyszólván egyenlő növekményi százalékkal birnak. Ebből csak azt következtethetjük, hogy e két tőzsvidék fogyasztási tárgya nagyobbrészt olyan, melyet csak a kincstár nyujthat, s ennélfogva minden negyedben egyarányosan fogyasztatik, ez pedig a szivar, mely a szabálytalan ingadozást oly nagy mérvben csökkenti; ide sorolható még Gyöngyös is, holott a két tőzsvidék igen-igen alá van vetve a magyar dohány léte és nem léte által előidézett befolyásnak, mivel ezek túlnyomólag pipával élnek.
     Áttérve ezek után a mult év első felének jellemzésére, ez anynyiban lesz érdekesebb, mivel itt módomban van az elárúsitás egyes tételeire részletesebben vonatkoznom, miből meg fogjuk látni, hogy megyénk kincstári dohány-fogyasztása az egész eladott értéknek csak 1/3-át teszi, holott a szivarfogyasztás közel 2/3-át alkotja.

Főtőzs	Év negyed	Dohány				Szivarok						Burnót
						száma		értéke
Eger	1-ső	987	frt	25	kr.	290,272	dr.	6,358	frt	93	kr.	144	frt	8	kr
’’	2-ik	3,085	’’	73	’’	482,472	’’	10,625	’’	71	’’	201	’’	18	’’
Gyöngyös	1-ső	1,352	’’	62	’’	189,950	’’	4,293	’’	60	’’	164	’’	50	’’
’’	2-ik	3,563	’’	45	’’	267,900	’’	6,568	’’	20	’’	224	’’	62	’’
Heves	1-ső	20	’’	10	’’	12,150	’’	316	’’	20	’’	6	’’	96	’’
’’	2-ik	557	’’	50	’’	22,100	’’	466	’’	70	’’	9	’’	52	’’
Pászthó	1-ső	1,200	’’	97	’’	33,650	’’	906	’’	21	’’	30	’’	16	’’
’’	2-ik	2,179	’’	95	’’	49,450	’’	1,278	’’	60	’’	34	’’	96	’’
Pétervásár	1-ső	302	’’	57	’’	10,400	’’	230	’’	85	’’	4	’’	40	’’
’’	2-ik	1,037	’’	34	’’	12,950	’’	269	’’	40	’’	7	’’	4	’’
Összesen		14,296	’’	48	’’	1,371,294	’’	31,312	’’	40	’’	827	’’	71	’’

     Lehetetlen örömemet nem nyilvánitanom ezen végeredmény fölött, mely ép e jelen évben tüntet föl oly szokatlan szaporodást a tavalyihoz képest. Szándékosan hangsulyoztam ezt, hogy "ép e jelen évben," mivel most alkotmányos uton saját érdekeink előmozditására kezeltetvén pénzügyünk, melyik igaz honfi ne örvendene államjövedelmeink szaporodásán?
     De másrészt világos tanujele ez megyénk vagyonosodásának, mert ha egy megye területén a dohányjövedék egy félévben az elmult év ugyanazon időszakához képest 23%-al növekszik, anélkül hogy a dohányzók dohánybani hiány miatt kényszerültek volna a tőzsekhez folyamodni, akkor abból csak nem lehet mást következtetni, mint: hogy a mult évben szivarvételre több pénzünk volt.
     Annál is inkább feltüntetendő e növekmény, mivel a mult év első felében országos dohányjövedékünk is 612,793 frttal szaporodott, a mi azonban összes jövedékünknek csak körülbelől 8%-át képviseli, mig megyénkben, daczára az ottani termesztésnek, mely az állam dohányjövedékét apasztja, daczára, mondom, a magyar dohány e használatának, 23%-kal növekedett meg.
     Ha e kedvező viszonyok igy tovább tartottak, ugy föl lehet tenni, hogy megyénkből legkevesebb 103,552 frtnyi nyers jövedelme volt tavaly a magyar kincstárnak, mig az országos dohányjövedék a harmadévihez képest hihetőleg másfél milliónyi szaporodást mutatott föl.
     Fölötte érdekes fogyasztási mozzanat a többi közt az is, hogy megyénk három milliónál több szivart fogyaszt el évenkint, továbbá, hogy az apr.-szept. időszak alatt, midőn dohányzóink a kedvező időjárás által inkább kicsalatnak a szabadba s a jelen illemrendszabályok következtében az utczákon csak szivart illik szivni, az illemszabályzatnak a szivarfogyasztásra tett kedvező befolyása a szivar 30%-nyi fogyasztás-szaporodásában mutatkozik.
     E szaporodás népesebb városokban mind a szivarok száma, mind azok értékére nézve egyarányú, sőt mondhatni, hogy itt nagyobb tekintet van a szivarok nemesb fajúsága-, ennélfogva drágább voltára, ez okból az érték nagyobb arányban növekszik, mint a szivarok darabszáma; ellenben kis városokban, mint Heves, Pászthó, Pétervásár, könnyen megfogható okokból, nem oly igen tekintenek a szivarok nemesb fajára, hanem inkább a szám határoz, itt tehát ellenkező jelenségre bukkanunk, s ez: hogy e városokban a szivarok darabszáma jobban szaporodik, mint azok értéke.
     Ezzel azonban még kitüzött czélomat korántsem értem el, mivel ebből a megye kincstári dohányfogyasztását tudjuk ugyan, de nem a valódi megyei dohányfogyasztást. E czél megközelitése végett tehát, ha a dohányzók számát megyénkben 54,579-re teszszük, s egy személy évi dohányigényletét 30 frtra veszszük föl, akkor világos, hogy a megyei dohányfogyasztás födözésére évenkint 16,373 mázsa dohány szükségeltetik, minek értéke, ha csak 4 frtjával számitjuk is mázsáját, 65,492 frtra rúg, miből ha levonjuk azon 31,881 frtnyi vételt, melyet a fogyasztó közönség évenkint a kormánydohányból födöz, marad az ellenőrködés hatáskörén kivüli fogyasztásra legkevesebb 33,611 frt értékü dohány.
     Ez utóbbi számadatot is hozzá kell tehát venni a kincstári dohány fogyasztása összegéhez, s akkor kapjuk csak közelitőleg azon összeget, mely a megye valódi dohányfogyasztásának megfelel, s ez 137,163 frt értékű dohány évenkint.
     Miután ily módon tulajdonképi föladatomat, a mennyire a szükséges adatok hiányában lehetséges volt, végrehajtottam volna, még egy kérdést kell megfejtenem, s ez: hogy e 493,505 frt értékü eladmányból mennyi tiszta haszon marad megyénkben?
     Ha a kiadási tételek közé a holdankénti két forint földadót, melyben már minden pótlék bennfoglaltatik 20,954 frttal, s a termesztési költségeket, vagyis a nyert jövedelem 35%-át 172,726 frttal, mi azonban a megyében marad, veszszük föl, e tételeknek a nyers jövedelembőli levonása után marad megyénk tiszta jövedelmeül 299,825 frt.
     Végül nehány szóban kifejezem nézeteimet arra nézve is, hogy e jelen évet termesztőinknek hogyan kell fölhasználni, hogy a jövő év elején beálló fordulat kivált a kormány részére termesztőket olyképen meg ne lepje, hogy e miatt az egyedáruság ideje alatt magas áruk által természetellenesen istápolt dohánytermesztésünk ez árak megszünte következtében sajnos hanyatlásnak ne induljon.
     Erre nézve az egyedüli mód a mostan nagyrészt paraszti kezelésnek észszerű termesztési s kezelési rendszerrel való fölváltásában s főleg dohányfajaink nemesitésében rejlik, mivel csak a kivitel leendvén akkor czélpontunk, hogy ott kedvező fogadtatásra számolhassunk, nagyon természetes, hogy terményünket a külföld egymástól fölötte különböző izléséhez kell alkalmaznunk, mert ha erős magyar dohányunkat itthon égig magasztaljuk is, s számára Olasz- és Francziaországban találunk is némi piaczot, Német- és Angolországban már gyengébb fajú dohány felé hajolván a közönség izlése, itt már érezhető mellőztetésnek vagyunk kitéve.
     Jól tudom én azt, hogy már számos külföldi faj meghanositása kiséreltetett meg műveltebb termesztőink által, de ezek hidegebb éghajlatunk miatt, vagy más okokból a tökély oly fokára nem emelkedhettek, mint saját eredeti hazájukban, azzal tehát távolról sem versenyezhettek; de tudom másrészt azt is, hogy néhány fajt különös szerencsével honositottak: igy, hogy mást ne emlitsek, a pfalzi fajt, mely nálunk nagyobb kiterjedésben meghonosittatván, kivált Németországban nagy kelendőségnek örvendene.
     Ha ily eszközökkel igyekszünk előidézni anyagi állapotunk ujjászületését, ha haszontalan, sőt társas viszonyainkra nézve fölötte káros pártoskodás helyett amúgy is csekély erőnket öszpontositjuk és kettős czélunk t. i. szellemi tökélyesbülésünk s anyagi állapotaink fölvirágoztatása felé ernyedetlen kitartással törekszünk, egyedül csak akkor remélhetjük, hogy hazánk anyagi haladásának történetébe szintén egy világcsodálta "25 évet" iktathatunk be, melynek hatása alatt népünk boldoggá, hazánk pedig nagygyá leend.

---

[1] Ezen ιrtekezιs az Egerben megjelenυ "Eger" c. hetilap f. ιvi folyamαban jelent meg s ιrdekessιgιnιl fogva megyιnk termιszettudomαnyi ιs gazdαszati megismertetιsιt czιlzσ jelen kφnyvbe fφlvenni czιlszerϋnek talαltunk. Szerk.