A 2) számú bor készitésénél a közönséges szüreti eljárás és a rögtöni lebogyózás, - nálunk somzás - között közép utat választottam; mert N. Havas József úr alapos figyelmeztetése szerint is: "A vörös bor készitésénél túlságot követünk el az által, hogy nemcsak a bogyót, hanem a csutkát is egy tömegbe zavarva rakjuk a kádba és igy mind egyetemben hagyjuk forrni." Ellenben szerintem a rögtön lebogyózott szőlőből készitett borban rendesen hiányzik a kellő menynyiségü csersav, mely a vörös bornak oly lényeges és jellegző alkatrésze, ez adván meg nagyrészben a jó vörös bornak erősitő, összehuzó gyógyhatását, tisztaságát, tartósságát: ezt az által, hogy a csereny a borban létező fehérnye nemű anyagokkal vegyileg egyesülvén, ezeket a bor romlását előidézni törekvő hatásukban gátolja. A közép utra tehát kalauz nélkül következöleg indultam: az okt. 19-22-ig szedett fürtöket mint az 1) szám alatt megválogatván, azonnal megőröltem s rögtön a borházban levő gácziba hordattam, együvé öntetvén mind a négy nap alatt szedett termést, kivéve az 1) szám alattit. Okt. 23-án mikorig a zajos erjedés már beállott, s a termés a törkölyt tökéletesen felvetette, a törkölyt a gácziból apródonkint kiszedtem, megrostáltam a réz rostán könnyen áthullott szőlőhéjat péppé tapostattam és másnap a gácziba visszahányattam; leverés után az egész termést egy deszka fenékkel közvetlenül betakartam, a gáczi tetejére ismét egy másik deszkafedőt alkalmazván. Ezen kétszeres befedésnek czélja volt: a levegő, illetőleg élenye hatásának ekkép az eczetesedésnek és az erjedés alatt kifejlődő borszesz elpárolgásának meggátlása. Ismét egy közép út a törkölynek a lébe sülyesztése és a zárt bugyogtató erjedés között. November 3-án csapon és ruganyos csövön hordókba eresztettem. Mind a két számú bor ugyanazon szőlő termése, mindkettő a Vajda Dániel-féle mustmérő 14 fokú mustból készült, + 14° R. mérsékletü borházban forrott ki, az erjedő must mérséklete + 22° R.-ra emelkedvén fel. Leszürés óta mindég egyenlő + 6° R. mérsékletü pinczében állott. Szándékom volt N. Havas J. urnak szürés és ujbor körüli eljárás szerint is késziteni bort, ezt azonban Fülöp József gazdatársam vállalta magára. Eger 1858. marczius 13-án Fekete Károly orvos doctor.
     A 3) szám alatti bor: 1857. oktober 20-21-ik napjain szedetvén, rögtön kitapostatott s leve leszüretett; leszedés utáni napon mint az aszúval szokás, erősen megtapostatott, az igy kitaposott törköly megrostáltatván, a csutkája külön választatott a többi része a pinczébe egy hordóba tétetvén, a törköly mennyiségéhez képest, aránylaposan a must a törkölyre visszaöntetett, igy egy 35 akós hordó megtelvén, a hordó szája egy görbe üvegcsővel, mely alá viz tétetett, elzáratott, az alá tett viz változtatásával egy állapotban hagyatott 1858. marczius 5-ig, ekkor leszüretvén adta a 3) szám alatti próbaüveg szerinti bort.
     A 4) szám alatti bor: 1857. oktober 18. 19. és 20-ik napjain a szőlő leszedetvén, rögtön kitapostatott, akkoron a must elválasztatván a törkölytől, a törköly 24 órai állás után apró részletekben, mint az aszúval eljárni szoktak, megtapostatott, e taposás után rostával a törkölyben lévő szőlőcsutka a többi részektől elválasztatván, a már igy elkészitett csutkátlan törkölyre, az előbb egy nyilt kádba helyeztetvén, aránylagosan annyi must, mennyi első letaposás után róla levétetett ismét felöntetett, igy nyilt edényben szabadon forrván a présházban, nehány nap alatt teljesen kiforrott, s oktober 29-én leszüretvén: adta a 4) számú mustraüveg szerinti bort. Egerben 1858. marczius 13. Fülöp József h. ügyvéd.
     Az 5) szám alatti bor: A szüret történt 1857. évi oktober 15. 16 és 17-én 22 fokú meleg időben, a régi egri szokás szerint, t. i. miután nehány szedő előjárva a fehér, rózsa és más nem vörös bornak való fajokat megszedvén, az utánuk szedett átallános termés puttonban a szüretelő helyre hordatott, ott a válogató táblára leöntetett, s miután a jobb aszúfürtök egyrészről, másrészről a még találkozott fehér vagy éretlen szőlő kiválogattatott, az egész többi termés 2-3 puttononként egy nagyobb kádra helyezett kisebb likacsos kádban 2 ember által jól megtapostatott, ezután egy 18 akós hordóban szekeren, haza a présházba hordatván, ott egy 250 akós nyilt kádba felöntetett. Az első három nap, naponkint egyszer-kétszer e kádban a felvetett törköly letapostatott és miután e 15-16 fokú meleg helyen 8-ad napra a forrása megszünt és a bor hülni kezdett, 9-ik napon hordókba csövön által szüretett és a pinczébe lerakatott. Kelt Egerben 1858. marezius 13-án. Joó János rajztanár s nyomdász.
     A szakosztályi birálók azon ohajtását, hogy e mustraborokat egy év mulva a fokozatos fejlődés tanulsága végett ujból birálat alá venni kivánatos lenne, a választmány szintén osztván: a versenyző uraknak küldeményeikért köszönetet szavazott." Eddig van a m. gazdasági egyesület jegyzőkönyvének tartalma. Mi e jegyzőkönyvben felvett tárgyat oda egészitjük ki, hogy az olajtott későbbi felküldetése e mustra boroknak sajnos hogy az illetők által nem teljesitetett, de magán úton az illetőktől azon utólagos tudósitást nyertük, hogy e mustraborok azon rangfokozatot, melyet az első birálat alkalmával nyertek, későbbi időkben is megtartották, sőt hazánk északi vidékéről s galicziából jövő vevőinknek is kivánalmát az 5) szám alatti bor leginkább kielégitette, azonban ha borainknak kelet felé is piacza nyitnék, boros gazdáink boraikat az ez oldalról jövő kivánalom szerint is készitetnék.
     Heves megye gyümölcsészetét nem mondhatjuk ugyan általánosan elterjedtnek, mert a mellett, hogy e megye túl nagyrészét az alföldi rónaság képezi, s ennek csak az emelkedettebb dombos részei alkalmasak fatenyésztésre, népünk gyümölcsészet tekintetében elmaradottnak mondható. Azonban a mellett, hogy az értelmes s nagyszámú nagyobb földbirtokosok kertjeikben a gyümölcstermelést kisebb nagyobb terjedésben s szorgalommal űzik, a fentebb emlitett 27422 cat. hold szőlő gyümölcs tenyésztési helyül is szolgál annyira, hogy az alföldi kerti szőlőket gyümölcskertnek mondhatnók egyrészben inkább, mint szőlőnek, az alföld gyümölcsészete főleg nyári körtve és meggytenyésztésből áll, a meggy nemcsak enyhitő eledelül szolgál a nyári tikkasztó időszakban, hanem sok helyütt abból ital is az ugynevezett meggy-bor készittetvén, enyhitő italúl szolgál, a dinynyetermelés azonban alföldünkön évről évre nagyobb terjedésnek örvend.
     Megyénk felső részeiben, különösen a Tarna és gyöngyösi járásokban a gyümölcstenyésztés nemcsak a szőlőhegyeken; de magán házi kertekben a nép közt is átalánosabb, a főpontot azonban gyümölcsészeti szempontból is Eger képezi, mert mint fentebb mondánk, az egriek a szomszédos községek területén biró szőlőkkel együtt 5197 vagy ha a szőlőaljakat, melyek részben szinte gyümölcstermő helyek, hozzá adjuk, majdnem 8000 cat. hold földet mivelvén kerti gazdaságilag, ezen terület részben gyümölcsösként is tekintendő, mert nem létezik szőlő, melyben számosabb gyümölcsfák nem léteznének. Eger gyümölcsészete is nagy részt nyári fajokból áll, mert a köznép a téli gyümölcstenyésztést azért, hogy ez az idő viszontagságainak őszig kitéve van, de helyisége sem lévén hova ezt eltakarithassa, nem üzi, s igy téli gyümölcsöt Eger sem termeszt annyit, mennyi házi szükségletének fedezésére elegendő volna, s ebbeli szükségét igen gyakran tiszaháti almával pótolni kénytelen. Nyári gyümölcsből azonban anynyit termel, hogy belszükségletén túl a Tisza jobb partján fekvő alföldet gyümölcscsel Eger látja el. A nyári gyümölcs közül kölönösen kiemelendők az őszi baraczkok, melyek az egri nevet részükre már régidőtől fogva kivivták. A már többször emlitett 1865-ki megyei ősszeirás szerint Heves megyének évi gyümölcstermelése 55060 vékára tétetik.
     A konyhakertészetnek, vagyis a zöldségtenyésztésnek főhelye ismét Eger, ezen ipar előmozditására az Eger vizének széles völgye kedvező talajúl, az egri meleg forrás vizével egyesült, s a legszárazabb nyári korszakban is el nem apadó Eger vize öntözési anyagul szolgál. A zöldség tenyésztés korábbi időkben Egerben nagy mérvben üzetett, a külvárosok azon részét, mely az Eger vize völgyére dől, átalában kertészek foglalták el. A kerti iparnak a vidékeni terjedése folytán, az egri e nembeli kerti ipar hanyatlott ugyan, de jelen korban is az egri zöldségárusok a gyöngyösi s miskolczi piaczokat gyakran felkeresvén, élénk kereskedést üznek.
     Heves megye régibb időben marhatenyésztő megye volt, a Tisza, Kőrös és Berettyónak árterei, a terjedelmes közlegelők s nagykiterjedésű pusztai birtokok, a marhatenyésztésnek nemcsak hogy kedveztek, hanem a közlekedési jó utak, s kereskedelem hiányában a buzának biztos ára nem lévén, az alföldi gazda e körülménynél fogva is, a marhatenyésztésre volt utalva, léteztek is alföldi rónáinkon számos gulyák és ménesek, de ezeket későbbi időkben a birkatenyésztés terjedése, ugy legközelebbi időben a Tisza szabályozása ha végképen el nem enyésztette is, de tetemesen megcsökkenté. Az egyes tenyészteni szokott állatfajokat illetőleg megemlithetjük, hogy:
     Szarvasmarha nagyobb gulyákban ez időszerint már nem tenyésztetik, kisebb mennyiségben azonban a Tisza környékén még itt ott gulyabeli marha is található, fajra nézve a régi fehér szőrü, nagy szarvú magyar faj tenyésztetik, mely faj nyujtja jelenleg is a hires ugynevezett czimeres ökröket. Népünk átalában többre becsüli földmunkálatra az ökröt, mint a lovat, s mindamellett is, hogy az alföld nevel legtöbb szarvas marhát, s feleslegéből látja el a megye felső részét, a marha gondozásban a felső rész sokkal felül múlja az alsó rész lakosait, annyira, hogy ha szép, jól táplált jármos ökröket akarunk látni, azt nem az alföldön, hanem a megye felsőbb részében keressük. Oka ennek a nép szorgalmán túl abban rejlik, hogy a megye felsőbb részében eső s erdőkkel vegyes legelők biztosabb nyári legelőt, a völgyes kaszálók pedig jobb téli takarmányt nyujtanak, mint az alföldi nyaranta többnyire kisült legelők, s a viz állásos helyekről nyert ugynevezett sásas szénák. A fentebbi megyei adatok nyomán találtatik e megye területén 13830 ökör és 33102 tehén, együtt tehát 46932 darab szarvas marha.
     A lótenyésztés szabad ménesekben jelenben már megszünt, azonban a nagyobb birtokosok által a nemes lovak tenyésztésére forditott szorgalom dicsérettel emlitendő. Látható eredményre vezetett a cs. k. ménesekből a megye több községeibe szétküldött ménlovakkali hágatás is, ha megyénkben oly község, mely a lótenyésztésben igen kitünő lenne, nem létezik is, de számosak azon községek, melyek szép, futós s tartós magyar faj lovakkal birnak, vannak ellenben még számosabbak olyanok, hol a lovakra semmi gond nem fordittatván, azok igen szegényen néznek ki. Népünk a lótenyésztéssel is ugy van, mint más gazdasági teendőkkel, azaz nem lévén egy s ugyanazon elvekre fektetett elméleti képzettsége, tudománya, e hiányt nála a tapasztalás, a szüleiről örökölt gyakorlat pótolja; a mely községben tehát a lóra gondot forditva, azt ápolva, jó lovak tartása szokásos, e szokás, gyakorlat, örökség gyanánt átszállván az utódokra, az ily községekben állandóan jó lovak vannak, mig ellenkező szokás mellett igen rosszak. Jó lovakkal biró községek legszámosabbak a Tarna-járásban. Megyei adatok szerint találtatik az egész megye területén összesen 33822 darab ló.
     Megyénk állattenyésztésének legjövedelmezőbb ágát a juhászat képezi; a tagosztályok behozatala előtt, a juhtenyésztés átalánosabb volt, mert a nagyobb kiterjedésü közös legelőn, a kisebb birtokú úr, úgy a volt jobbágyok szép falka juhokat tartottak, a legelőnek felosztása, s a birtoknak tagositása után, a kis birtokú úr, úgy a volt úrbéres a juhászattal felhagyni kénytelen lévén, a juhok száma igen jóval alább szállott, sőt a volt úrbéresek részéről majdnem átallánosságban végképen megszünt. A legelő térnek ily módoni megszoritása, a közép birtokosokat is oda utalta, hogy a bár számosabb, de középszerü gyapjut adó birka állományt, kevesebb de finomabbal váltsa fel, s e szükség parancsolta körülmény következése lett, a nemes faj birkának átalános elterjedése, úgy hogy közép birtokú urat alig találunk, ki juhászatának nemesbitése felől lehetőleg ne gondoskodnék. A juhászat nem csak hogy a nagyobb birtokosnak egyik fő s biztos jövedelmi forrását képezi; hanem nagy fontossággá vált az a szegény földmives háztartásánál is, mert ha 1/4 telkes gazda csak 20-25 darab birkával birt is, már ennek gyapja biztos jelzálog volt arra, hogy nehány forintot sürgős szükségének fedezésére, adó kifizethetésére sat. előlegképen nyerhessen, ezen felül tejjel, túróval, vajjal, részben hússal is háztartását ellátva, napi élelmét részben már megnyerte. A juh tartássali rögtönös felhagyás épen oly szélsőség, mint szélsőség volt tagositás előtt a juhoknak oly számban tartása, hogy a miatt az egyéb igavonó állatok a szükséges legelőről majdnem egészen leszoritva voltak, hiszszük, hogy eljövend azon idő, midőn köznépünk a marha tartásnál is a legjövedelmezőbbet felkarolva, a közlegelő terjedtségéhez mért arányban, ezek tenyésztéséhez visszatérend. Az 1865-iki megyei adatok nyomán a juhok száma 430,832 darabra rúg.
     A megyénkben találtató nevezetesebb juhászatok s törzsnyájak, a többek közt e következő helyeken találtatnak:
     Gróf Károlyi György, egri érsekség, egri főkáptalan, gróf Batthanyi örökösök, báró Orczy László, báró Putthon, ns. Kovách László, gróf Szapáry Imre, ifj. ns. Fáy József, ns. Bökönyi Viktor, ns. Gosztonyi János urak birtokain.
     A sertés tenyésztés a Mátra-járás erdeiben, s a Tisza ártere vizes, mocsáros térein üzetett, a Mátra vidéki makkos erdők fogyása, a Tisza árterének megszoritása, a sertés tenyésztésre megszoritólag hatnak, úgy annyira, hogy ebbéli szükségletét a megye, a szomszéd megyékből behozott sertésekkel pótolja. Az egyes gazdák saját házi szükségük fedezésére szolgáló sertés tenyésztésnél, a fajra forditván főfigyelmöket, az úri rendnél az úgynevezett jenői faj tenyésztetik, mely lassankint a köznép közt is elterjedvén, a sertés tenyésztés ha számra nem is, de fajra nézve előhaladásnak örvend. Az 1865-iki megyei adatok szerint, a sertések száma 40627 darabra tétetik.
     A kecske tartás régibb időben a m. k. h. tanács és megyei rendeleteknél fogva korlátolva volt. Ezen, az erdőkre nézve káros, de a szegény nép háztartásához szükséges hasznos állat tenyésztése, ujra terjedni kezd, mert a köznép az urasági erdők legeltetéséből, a legelők elkülönitése folytán kizárva lévén, s igy a kecske tartás káros volta megszünvén, a puszta gyep főleg a bokros legelőkön, kár nélkül tenyésztethetik, a mint hogy a Mátra járásban tenyésztetik is oly mérvben, hogy az egész megye területén találtató 2243 kecske számból a Mátra járásra, mely a megye területének 1/7 részét alig üti meg 1509 darab esik.
     A szamár épen oly szükséges munkatársa a szegény embernek, mint a kecske a szegény házi asszonynak, s mig az alföldi vagyonosabb lakos, a szamarat mint igavonó állatot egészen mellőzi, s csak egyedül a juhászoknak szolgál teherhordóúl s paripáúl, a felföldi lakosnak hű munkatársa az, aránylag legtöbb szamár tenyésztetik a gyöngyösi járásban, mit tanusit az: hogy az egész megye területén találtató 1169 szamárból, a gyöngyösi-járásra 500 darab, a Tisza-járásra ellenben, mely a megyének több mint felét képviseli, csak 251 darab esik.
     Öszvérek Gyöngyösön, bivalyok a megye területén oly számban, hogy emlitést érdemelnének nem találtatnak.
     Hevesmegyének gazdászatát elméletileg s gyakorlatilag előmozditják:
     A gazdasági egyletek, ilyen e megye területén kettő van, u. m. a megye felső részében Gyöngyösön, a Hevesmegye és a Jász kerület gazdasági egylete, a megye alsó részében Török-Sz.-Miklóson a Szolnok megyei gazdasági és lovas egylet. A Heves-Jászsági egylet 1858. év május 24-én alakult, felterjesztett alapszabályai ugyanazon év okt. 12-én megerősitetvén, 19 alapitó, 525 rendes tag, 112 éves és 13 tiszteletbeli tag közreműködése mellett közhasznu feladatát Kovách László elnöklete alatt megkezdvén, már ugyanazon év november 20. 21. és 22-ik napjain termény kiállitást rendezett; a Gyöngyös város által egyesületi kertül átengedett 8 holdnyi terület kertül bekerittetett; s 474 faj anyafákkal, s 117 faj szőlőtővel beültettetvén 1863-ik évig már e kertből 1445 darab gyümölcs s 19876 darab gazdasági csemete adatott el, s 1864-ik év tavaszán eladható volt 2240 oltvány, 9700 töves szőlővessző és 10240 darab gazdasági facsemete. E gazdasági egylet azóta is tevékenységét folytatva, több kiállitást, szántás versenyt rendezvén s a fa-tenyésztést nagyban előmozditván, jótékony hatását nemcsak szakadatlanul fentartotta, hanem évről évre gyarapitotta, szélesbítette is.
     A Szolnok megyei gazdasági és lovas egylet 1857-ik év szept. 8-án gr. Szapáry Gyula elnöklete alatt megalakulván, czélul tüzte a földmivelés, állattenyésztés előmozditását, kiterjeszté figyelmét a ló tenyésztésre is s hogy az ifju nemzedéket férfias időtöltéshez szoktathassa, lóversenyek és társasági agarászatok tartását rendelte el. Fönállása óta ezen egyesület is több gazdasági kiállitást, lóversenyt s agarászatot rendezvén, kitüzött czéljának megfelelni teljes erejéből igyekezett.
     Valamint minden iparnak, vállalatnak főemeltyűje a pénz, s igy közvetve a hitelintézetek, úgy a mezőgazdaság is csak ott örvendhet kellő gyarapodásnak, hol ily intézetek által gyámolittatik. Hevesmegye e tekintetben is egy a legszerencsésebb megyék közül, mert az egri érsekmegyei ajtatos alapitványoknak közel másfél milliónyi tőkéje, Heves és a szomszéd megyék ingatlan vagyonára van 6% kamatra kihelyezve, s bátran elmondhatjuk, hogy ezen alapitványi pénz-kihelyezésnél magyar ember, az ország eddigi viszonyai s a magyar geniushoz alkalmasabb hitelintézetet alig birhat, mert ezen pénztár az, mely a rendes kamat-fizetés mellett a tőkét nem mondja fel s igy a kölcsön nemzedékről nemzedékre által származhat, sőt a kamatok be nem fizetésénél is annyira elnéző s engedékeny, hogy tudtunkra nem fordult elő eset, hogy nehány évi kamat hátralékért bár kit is biróság elé idéztetett volna, s ha figyelembe veszszük hazánknak kereskedelmi pangását, melynek folytán a termények a termelő nagy kára nélkül pénzé tehetök nem mindenkor lehetnek, az alapitványi pénztár ebbeli elnézése, várakozása, a tőkében adott segélyezést értékben sokszorosan fokozza.
     Megyénknek második hitelintézete az Egerben 1847 ben 40,000 for. alaptőkével felállitott Hevesmegyei takarékpénztár, melynek 1867-ik év végével összes forgalma már 2.361,239 frtot tett, s elhelyezve van ingatlan birtokra 314,164 frt, váltókra 213,312 frt; zálogokra 31,255 frt, ezen pénzintézetről is elmondhatjuk, hogy fönállásától kezdve, ingatlanra kihelyezett tőkéiből egyet sem mondott fel, a kamatok pontos befizetését azonban a takarékpénztári intézmény természeténél fogva, valamint hogy ő a betáritóknak pontosan kifizeti, az adósoktól is megkivánja.
     Ugyancsak takarékpénztár alakult 80,000 frt alaptőkével Gyöngyösön is, mely is működését f. é. aprilis 24-én megkezdvén, hiszszük: hogy tőkében évről évre ez is gyarapuland, s a vidék iparának hathatós emeltyűje leend.
     Az ipart, kereskedelmet, s igy közvetve a mezőgazdaságot előmozditják továbbá a vasutak, vizi közlekedések és a kőutak. Megyénk e tekintetben sem szegény, ugyanis a Pest-debreczeni vonal megyénk alsó részét Szolnoktól Török-Sz.-Miklóson át keresztül futja, e vonalból Szolnok és T.-Sz.-Miklós közt ágazik ki az aradi vonal. A pest-losonczi vonal e megyét Hatvannál érintvén, a megye nyugati határát képező Zagyva völgyön huzódik fel Nógrád megyébe, s innen tovább. A hatvan-miskolczi vonal, mely most van épités alatt, megyénk derekát fogja keresztül futni, s ha a tervezett Eger völgyi vasút Putnokig s az Eger völgyön lefelé a Tiszáig elkészitetnék, megyénk székvárosát s a tiszai rónaságot Rozsnyóval s a vasgyár iparos felfölddel legrövidebb vonalban ez kötné össze.
     Megyénknek hajózható vize a Tisza, mely is e megyét Tisza-Füredtől Szolnokig diagonaliter futja át, Szolnoktól le Csongrád megyéig. Heves és Pestmegye közt határvonalt képezvén, e megyén keresztül - mellőzve kisebb görbületeit - közel 20 mértföld hoszszú vízi utat képez, s több görbületei, melyek a hajózhatásnak hátrányára voltak, átmetszetvén, évről évre hajózhatási tekintetben alkalmasabbá váland.
     A kőutak, az országos és a belkereskedést, ez által a földipart is előmozditván, országos rendeltetésöknek csak úgy felelnek meg, ha irányuk országos szempontból határoztatik meg: 1848-ik év előtti megyei autonomiánkhoz tartozott az utak irányának meghatározása is és őszintén be kell vallanunk, hogy a megyéket ebbeli jogaik gyakorlatánál többnyire helyi érdek vezérelvén, az országos érdek gyakran mellőztetett. Igy s ily helyi érdekből mellőztetett e mai napig Gömörmegye által az Eger- Pétervásár- zabari utnak Gömörmegye területén folytatása, holott e vonal kötné Gömörmegyét össze a tiszai rónasággal, ily sorsban részesül Borsodmegye részéről az Eger-rozsnyói ut is, mely Hevesmegye részéről Szarvaskőn keresztül Borsodmegye széléig elkészitve van, folytatta ugyan Borsod Hevesnek többszöri sürgetésére ezen vonalt Monosbélig, de azontúl nem, holott ha e vonal Nádasdon, Ózdon, Várkonyon keresztül Putnokig kiépitetnék s igy a Sajó völgyén már létező kő-úttal összekapcsoltatnék, Rozsnyó környékét, úgy a nádasdi, ózdi s gömöri vasgyárakat nemcsak Egerrel, hanem miután Egertől a Tiszáig vezetendő kő-út már nagy részben készen van, a Tiszával kötné össze sat. Most azonban, miután magyar kormány kezei közé került a kormányzat, az országos érdekü utak irányának meghatározása a kormány feladata leend, a minthogy ebbeli intézkedéseit már most is tapasztaljuk. A Hevesmegyei kő-utakat illetőleg, azokat ez idő szerint két csoportra oszthatjuk, t. i. olyanra mely állami s olyanra, mely megyei költségen vagy erővel készittetett s tartatik is fen. Az első csoportba a Hatvantól Szihalomig nyúló Pest-kassai vonal számitható. A megyeiek közé pedig ezek u. m. a Pest-kassai fővonalból Gyöngyösnél ágazik ki a Gyöngyös-tari, mely Hevest Nógráddal köti össze, szinte Gyöngyösnél a Gyöngyös-árokszállási vonal is, mely Hevest a Jászsággal hozza közlekedési kapcsolatba. Ugyan ezen Pest-kassai vonalból ágaznak ki Kerecsendnél az egri, Füzes-Abonynál a poroszlói s ebből Dormándnál a hevesi megkezdett s még folytatandó megyei kő-utak, Egerből mint központból a már emlitett Pétervásár-zabari s Szarvaskő-rozsnyói, úgy a szinte emlitett Eger-kerecsendi vonalakon túl, indul ki az Eger-miskolczi szárnyvonal is. Létezík még megyénkben egy, de csak megszaggatva kiépitett vonal, az Eger-parádi, mely is a pétervásári utból Baktánál kiágazva Sirokon, Recsken keresztül vezetne Parádra, összes kő-utai e megyének 25 mértföldet tesznek. A m. k. közmunka és közlekedési ministeriumnak a megyével közlött terve szerint, megyénket Hatvantól Szolnokig s Kis-Terenyétől Pétervásár, Eger, Poroszlón keresztül Karczagig állam által épitendő kő-út futná keresztül. Megyénk kiterjedését tekintve, kő-utaink nem hogy elégségesek volnának, sőt azok igen is keveseknek mondhatók; ezen hiánynak főoka az út-épitéshez kellő anyag hiányában található fel, mert megyénk felső részében is, csak a Felnémettől Baktán, Bátoron, Sirokon, Recsken keresztül a Mátrába olvadó hegyláncz, úgy maga a Mátra szolgáltat egyedül jó út-anyagot, a Mátra-járás egyéb része, csak homokkövet, a Tarna alsó része és a Tisza-járás semmi út-anyagot sem nyujt. Leggazdagabb útanyagban a gyöngyösi-járás, azért is ennek utai a legjobbak.
     A már többször felemlitett 1865-ki megyei adatok nyomán, melyeknek hibátlan voltáért épen nem kezeskedünk, Heves megye gazdászata felett némely átalános összehasonlitásokat is tehetünk, igy p. o. van a megyében összesen 473290 cat. hold szántóföld, kaszáló vagy rét 129,021 hold, legelő 259066 hold, a legelő-tért a kaszálókkal ha fű-termés tekintetéből összehasonlitjuk, azt fele értékre kell leszállitanunk, vagyis a fentebb emlitett legelő hold mennyiség csak 129533 hold kaszálóval ér fel, e szerint a kaszálók összes értéke csak 258554 holdat tévén, a szántóföldek hold számának felénél alig rug többre, holott a kellő arány szerint azzal egyenlőnek kellene lenni, s igy a szántóföld és a marhatáplálásra szolgálni kellő tér között az arány mindamellett is, hogy a szántóföldek egy része bükköny s még kisebb része lóher és burgundi répa termelésre használtatik, hiányos, vagyis több földet veszünk eke alá, mint mennyit a marhatartásra forditott földön tartható marha után nyerhető trágyával jó karban tarthatnánk, ezt tanusitja az összeirt marhaszám után kiszámitható trágyamennyiség is, mert a fentebbi megyei adatok nyomán van az egész megyében:

		ló	33822	darab
		ökör	13830	’’
		tehen	33102	’’
juh	430832
kecske	2243
sertés	40627
szamár	1169
együtt	474871
ebből 10-et egy nagy marhaszámba véve ád			47487	’’
		összesen	128241	darab

     Minden ily számos marha után egész évre 200 mázsa trágyát számitva, adni fog évenkint együtt 25.648,200 mázsát. Ha ezen trágyamennyiséget a szántóföldek hold számával elosztjuk, jut egy holdra évenkint nem egészen 54 mázsa trágya és miután egy holdra évenkint legkevesebb 200 mázsa trágya kivántatnék, kiderül, hogy a kellő trágyamennyiségnek csak 1/4 részét állithatjuk elő, holott ebből még leszámitandó lenne azon mennyiség, mely a kertek és szőlők trágyázására szokott évenkint forditatni, le azon mennyiség is, mely erdőtlen alföldünkön tőzeg gyanánt, vagy mint nyers szalma feltüzeltetik, azonban e trágyahiányon sokat segit azon kedvező körülmény, hogy a Tisza árja alól felmentett térnek azon jobb földvegyületü része, mely eke alá vétetett, még több évtizedig minden trágyázás nélkül, egyéb alföldi szántóföldeink pedig ugar s rendes munkálat mellett, kevés trágyázással is dús termést nyujta. Azon kérdésre elégséges-e igavonó marháink száma a mivelés alá vett földterület kellő megdolgozására, ismét számokkal felelhetünk. Ugyanis a fentebbiek szerint, a megye területén találtatik összesen 33822 darab ló, mely számból ha a helytartó tanács által feltüntetett 1028 nagyobb birtokos részére fejenkint két darab lovat mint olyant, mely a föld mivelésére nem használtatik, tehát 2056 darabot levonunk

marad	igás ló	31766
	’’ ökör	13830
	együtt	45596

     Ezen igavonó marhaszámmal ha a 473290 hold szántóföldet elosztjuk, esik minden igás marhára 10 1/3 hold, ezen arány még kedvezőnek lenne mondható, de tudjuk azt, hogy e felhozott rnarlaszámnak túlnagyrésze a volt urbéresek, vagyis a kis birtokosok sajátja, már pedig ezek ha középszámitással 1/2 telek birtokosainak tekintetnek s szinte középszámitás mellett 20 hold szántóföldet mivelnek, miután minden 1/2 telkes gazda legalább négy igavonó marhával bir, ezeknél egy igavonó marha után csak 5 hold esvén, a nagyobb birtokuaknál bátran elmondhatjuk, hogy egy igás marhára közel 20 hold szántóföld esik és igy ebből azt is láthatjuk, hogy Heves megyének termékenysége nem a szorgalomnak, a birtok felszereltségének, hanem nagyrészt a föld ős erőbeli termékenységének tulajdonitható.
     Létezik e kettős megye területén több rendezett gazdaság, de azokat mind részletesen ismertetnünk e könyv terjedelme sem engedvén meg, mellőzzük; mutatványképen azonban, ugy is mint megyénk legterjedtebb gazdaságait gróf Károlyi György Debrő-parádi és az egri érsekség uradalmainak ismertetését Schikk Ignácz és Boroviczényi Gyula uradalmi igazgatók közlései után ide mellékeljük.