V. RÉSZ Heves és K. Szolnok törv. e. megyéknek mezőgazdasága, erdészete, ipara s kereskedelme.

I. Mezőgazdasága.

Martonffy Károly Hevesmegye érdemült fömérnökétől.

     Heves és k. Szolnok t. egyesült megye, melyet ezentúl rövidség okáért csak Hevesnek fogok nevezni, a természetnek mind azon adományait, melyekkel Magyarország megáldatott, kicsinyben szinte mind birja ugyan, de földrajzi helyzete s nagyrészt rónafekvésénél fogva főleg a földmivelésre lévén utalva, a termelő megyék közt kitünő helyet foglal el; mert a megye déli sarkától, hol is Csongrád megyével határos, fel az északi pontig, vagyis Gömörmegye határáig, a mezei iparnak minden ágát feltalálhatjuk, nincsen a megyének oly része, mely a kalászos növények minden faján túl, bor, gyümölcs, repcze, dohánytermelésre alkalmas ne volna, ez utóbb emlitett kereskedelmi növények termelését itt ott, főleg a megye felső részében nem azért mellőzik, mintha a földvegyület, vagy éghajlat ezeknek termesztésére alkalmatlan volna, hanem csak azért, mert szójárásunk szerint felföldnek nevezett megyénk északi részében, a népesség számához képest kevesebb szántóföldek lévén, ezek inkább az első szükségletet pótló gabonanemek termesztésére használtatnak. Megyénknek délfelé fekvő 5/6 része aratás előtt kalásztengernek mondható, a megye egész szélességében Egertől Pásztóig huzódó hegyek aljai, átalában szőlőkkel lévén beültetve, a legnemesebb borokat termik, a megyének éjszaki 1/6 része fával, kővel, érczbányákkal s kőszéntelepekkel bővelkedik.
     A m. kir. Helytartótanács által 1865-ik évben kiadott statisticai adatok szerint Hevesmegyében 1028 nagybirtokos létezik s nagybirtokosok száma által csakis a sokkal nagyobb terjedelmü Bihar, Pest, s a kisebb Zemplénmegyék által előztetik meg, mely körülmény arra utal, hogy Hevesmegyében terjedtebb uradalmak kis számban léteznek, s igy a megyét túlnyomólag nagy, vagy helyesebben mondva közép birtokosok mint sajátjukat birják, s épen azért, mert saját birtokukat miveltetik, s az értelmesség is nagyrészt e mivelt középbirtokosok sajátja, a földmivelés, a gazdasági ipar e megyében szép haladásnak örvend, amit legfényesebben igazol az: hogy e kettös megyében két gazdasági egylet, u. m. Gyöngyösön és T.-sz. Miklóson nemcsak hogy fennáll, sőt virágzásnak, gyarapodásnak örvend. Ezzel nem azt akar juk állitani, mintha megyénk gazdasági állása már semmi kivánni valót sem igényelne, mert még e téren sok a javitani való, sok a kinálkozó anyag és egyéb viszonyok fel nem használása, vagyis a mulasztás; igy látjuk p. o. hogy igen kevés azon uri birtok, mely kiterjedéséhez képest kellő marhaszámmal birna. A hegyeinkből eredő s megyénket le a Tiszáig átfolyó vizeink öntözésre nem használtatnak, de annyiban ez időszerint nem is használtathatnak, menynyiben vízi malmok hajtására forditatván, öntözésre kellő módon s időben nem lehetnek használhatók; de hisszük, hogy vizeink e nyügtől előbb utóbb fel fognak szabadittatni, mert gépek hajtására más anyag p. o. a gőz is használható, öntözésre ellenben csak egyedül a víz.
     Gyakran igen kétségessé teszi rónavidékünk termését az uralgó szárazság, melynek káros hatása főleg a legelök és kaszálóknál érezhető, ez ismét a marhatenyésztésre hat igen nyomasztólag, annyira, hogy a Tisza árjának eltöltése óta az egykori gulyabeli marhatenyésztés egészen megszünt, száraz legelőink csak a juhoknak nyujtanak kevés táplálékot, s ez egyik oka annak, hogy a juhtenyésztés nagyobb birtokosok gazdaságaiban gyarapszik, a marha, ló és sertés tenyésztés ellenben évről évre kevesbedik, annál is inkább, mert a juhok teleltetése főleg havatlan telek alkalmával igen kevés takarmánynyal eszközölhető, más állatoknak rendszeres teleltetése ellenben bő szénatermést föltételez, ami pedig róna vidékeinken csak néha fordul elő.
     Megyénknek a Tisza mellett fekvő részeiben mióta a Tisza ártere eltöltetett, a gazdaság uj korszakba lépett, ugyanis: a Tiszának szabályoztatása előtt azon tér, melyen a Tisza árja koronként elterjedt, két főcsoportozatra oszlott, t. i. olyanra, mely a hátas és igy az árviz által soha sem borithatott földrésztől egy öl, sőt néha magasabb padlan által volt elválasztva, korlátolva s olyanra, hol az árviz ily padlanok által nem levén korlátolva, mértföldekre kiterjedt; mindkét csoportban találtattak partosabb, emelkedettebb helyek, földgerinczek, melyek az árvizek által legkésőbben boritattak el, s rólok apadáskor a víz legkorábban huzódott le, az ily hátas helyek a legjobb minémüségü lóher fajokkal kevert réti szénát termettek, s földbecslések alkalmával egy osztályba helyeztettek az első osztályu száraz földekkel. Az árterek legnagyobb részét képezték azon egyenlő lapos róna terek, melyeken az árviz hosszasabb ideig kint lévén, sással kevert réti szénát termettek. Végre találtattak számos s a most emlitett rónaságnál mélyebben fekvő medenczék, köznyelven fenekek, melyekből az árviz apadás után is vissza nem huzódhatván, kint maradt s tavat képezett, e tavak azonban csak igen ritka esetben képeztek csak tiszta állóvizet, hanem a viznek mélysége s igy állandósága s a talaj földvegyületéhez képest nádat, gyékényt, csátét vagy kákát termettek. A nád, főleg ha az hosszusága s egyenes növése folytán épületek fedésére alkalmas volt, több jövedelmet adott az illető birtokosnak egy hason terjedésü legjobb szántóföldnél, a gyékény szinte tartós anyagot szolgáltatott épületek fedésére, a káka s egyébb réti gaz szolgált marha alomúl, s a szegényebb néposztálynál tüzelő anyagul, ezen állóvizek, ha mellőzöm is a halászatnak hasznait, a már mondottaknál fogva is nem voltak egészen hasznavehetetlen terek, söt némely esetben igen is jövedelmezők. Mint fennebb mondánk a Tisza ártere vagy magas padlan által volt korlátolva, vagy ily padian hiányában mértföldek távolságára kiterjedt, a korlátolt téren az árviz magasabb vagyis mélyebb lévén, az ártért iszapolás által évenkint emelte s termékenyitette, a nem korlátolt tereknél azonban az iszapot az anyafolyótól az iszap sürűbb s nehezebb voltához arányos távolságban, az árviz lerakván, a távolabbi öntés-terekre csak tiszta, vagy csak a legvékonyabb iszaprészekkel biró vizet bocsátván, az ily távoli terek iszapjavitásban nem részesültek; az árviz apadás idejében az anyafolyóba önvásta fokokon huzódott vissza. A legközelebb lefolyt két évtized alatt e megye területén több kanyarok átvágása által a Tisza némi némiképen szabályozva s mindkét oldalán emelt töltések emelése által kiáradhatása korlátolva van.
     A szabályozás, illetőleg az árnak gátak közé szoritása folytán, a Tisza eddigi öntéses tere száraz földterületté válván, annak viránya, növényzete is megváltozott, a réti fűnemek nedvesség, sőt mondhatjuk kellő vizhiánya folytán a tenyészhetésük főszükségletétől megfosztatván, aprónkint kiszáradnak, eltünnek s helyüket az árviz alól kikerült terület földalkatrészeihez, azaz földvegyületéhez képest bizonyos nemü haszontalan növények, leggyakrabban aszot, szamár tövis s más egyebek pótolják, ámde ezek s ehhez hasonlók marhatáplálékúl nem szolgálhatván s igy az ártól megmentett terek sem nyaranta legelőt, sem télre takarmányt nem nyujtván marhatenyésztés alapjául szolgálni megszüntek, sőt e szempontból haszonvehetetlenekké váltak. Az árviz alatt felszabadított terek ennek folytán átalában eke alá kerülvén, a Tisza vidéke nemcsak hogy gulyabeli marha tenyésztési helyül, mely gazdasági ágra a természettől utalva volt, lenni megszűnt, hanem a mivelés alatti s a szénatermő tér közti helyes arány is felbontatván, ha csak mesterséges öntözés nem fog léttesitetni, károsnak mondható. Nézetünk szerint a Tiszának s vidékének szabályozás előtt e hiányai voltak: a Tisza igen tekervényes mederben folyván, ez nemcsak a hajózásnak volt hátrányára, hanem a vizet is lefolyásában gátolván, a Tisza hirtelen s gyakran kiáradt, az árviz az ártérről csak lassan huzódhatván le, sokáig kint volt, az árnak lehuzódása után is kint maradt álló viz nagy területeket foglalt el s főleg a Tisza jobb oldalán az ártér padlanokkal korlátolva nem lévén, az ár mértföldekre kiterjedt.
     A medernek hátrányain még számosabb átmetszések által mint mennyi már létesittetett vagy létesittetni terveztetik, segitve lehetendvén, a Tisza nemcsak hajózhatásra tétetett volna alkalmasabbá, hanem az egyenesebb mederben a viz sebessége növekedvén, a kisebb áradások a medret el sem hagyták volna, s igy a hirtelen s gyakori áradásoknak eleje vétetett s a rendes árvizek is hirtelenebben, gyorsabban lehuzódhatván, az árnak tartóssága is megszüntettetett volna, azon medenczék pedig, melyekben az árviz, az árnak lehuzódása után kint szokott maradni, csatornák ásatása mellett az ugynevezett fokokkal, sőt magával az anyafolyóval összeköttethetvén, álló vizök lecsapolható, leereszthető lett volna. Az árnak főleg a Tisza jobb oldalán mértföldekre történt kicsapongása végre egykét láb magas, és igy igen nagy belső hárantékkal elláthatott töltések által könnyen meggátoltathatott volna.
     Azonban ez mind másként történt, s ha beismerjük is, hogy a Tisza árja alatt felmentett térnek egy nagy része évtizedek alatt is ki nem meríthető termő földet adott, s igy ez idő szerint a most élő nemzedéknek kétségtelen hasznára van, nagy kérdés, ha vajjon a jövendő későbbi kornak nem lesz-e épen ily mérvben káros? Ne feledjük azt: hogy absolut káros vagy hasznos e földön alig létezik, ez áll az áradásokról is, Egyiptom termékenységét a Nil kiöntéseinek köszöni! Azonban hisszük, hogy a töltések közé zárt Tisza vize, később majd mesterséges öntözésre fog használtatni, s a töltéseken alkalmazott zsilipek, melyek a Tisza hátasabb környékéről, a Tisza völgyébe mint természetes mederbe lehuzódó eső és hó viz áteresztését lehetővé teendik, hova előbb felállittatni fognak.
     E megyének gazdasági rendszerében nagy változást idézett elő a tagositás és az urbéri viszonyoknak megszüntetése. A tagositási munkálatok majdnem bevégzetteknek mondhatók, tagositatlan határ majdnem egyedül a hegyes vidékü Mátrajárásban fordul csak elő, e járásban is az előmunkálatok nemcsak megkezdettek, hanem be is végeztettek annyira, hogy egypár év mulva Heves-Szolnok megyében tagositatlan határú község találtatni nem fog. Sajnosan kell megjegyeznünk, hogy volt urbéreseink illető birtokaikat ez alkalommal is három nyomásban, s minden nyomásban több darabban kivánván kihasitatni, azok igy is adattak ki, a tagban kivett volt urbéres birtok csak gyéren fordul elő, azonban hisszük, hogy ha majd népünk a tagbirtoknak előnyeit felismerendi, nyomásos gazdaságát majdan tagosztálylyal cserélendi fel. Az urbéri viszonynak megszüntetése a kettős megye nagyobb részében a majorsági gazdálkodásban érezhető zavart azért nem idézett elő, mert a megye felső részét, a Mátrajárást kivéve, megyénk az uri birtok kiterjedéséhez aránylag kevés urbéressel birt, aránylagosan legtöbb urbéresekkel a gróf Károlyi és az egri érseki uradalmak birván, az urbér megszünte által, ha ez csakugyan kárnak mondható, legtöbbet szenvedtek, ámde épen ez uradalmakban behozott czélszerü gazdasági rendszer e veszteséget már helyreütötte, kipótolta.
     Heves és k. Szolnok egyesült megyéknek területét 120  mértföldre szoktak a földirók és statistikusok becsülni, a Helytartó tanács által 1865-ben kiadott Magyarország mivelési ágak szerinti terjedelme czimű összeállitás szerint e terjedelem csak 117 11/100  mértföldre üt, azonban úgy hisszük, hogy ezen most emlitett munka, mint czime is mutatja, csak a mívelési ágak szerint levén összeállitva, bár ennek egy rovatában a haszonvehetetlen terek is felemlitetnek, ebből e megyét keresztül folyó Tisza s egyéb folyóinknak medrei valószinüleg kihagyattak, s az átalános kiterjedés közti különbséget ez szülhette. Ugyan csak a most emlitett h. tanácsi öszszeállitás szerint a megye területe mivelési ágak szerint ezekre oszlik, catastralis holdakat értvén:
     Szántóföld 424,055, rét és beltelek 174,292, legelő 328,377, erdő 113,050, szőlő 27,422, nádas 12,893, haszonvehetetlen 90,950, összesen 1.171,041 hold. Birja ezen összes területet 1028 nagy és 48,921 kisbirtokos.
     Ezen területen, mint épen fentebb emliténk, a nagybirtokosok száma 1028-ra rúg, úgy hisszük, hogy ezen szám alatt a volt földes urak értetnek, a kisbirtokosok alatt pedig a volt jobbágyok és miután e megyében nagyobb uradalmak a gróf Károlyi Györgyén, egri érsekségén és szathmári püspökségén kivül nem igen léteznek, a megye túl nagy része a nemesi osztály birtokában van, a mit tanusit az is, hogy bár e megye kiterjedésére nézve hazánkban a 6-ik helyet foglalja el, nagybirtokosok számában csak Pest, Zemplén és Bihar megyék által előztetik meg. Megyénknek nemes birtokos osztálya még vagyonosnak mondható, mint oly község, melyet elszegényedett ugynevezett bocskoros nemesség birna, egész megyében csak 5 létezik és pedig a Mátrajárásban Lelesz, Sz.-Erzsébet, Bocs és Mikófalva, a Tarnajárásban egy, t. i. Bessenyő, ámde a besenyői birtokosok birván Tepély pusztát is, ezek közt még nagyobb birtokosok is többen találtatnak.
     A nemesség birtokállására kedvező körülmény az, hogy e megyében számosak a puszták, annyira, hogy ezek a Tiszajárásnak közel fele kiterjedését foglalják el. A birtokos osztály tagositások alkalmával községekben is illetőségeit egy tagban hasitatván ki, valamint ezen, ugy pusztai birtokain is nagyrészt szabad gazdaságot űz, azonban a rendezett gazdaságok is évről évre szaporodván, hisszük hogy a mivelt birtokos osztály e téren is a korral versenyt haladva, gazdaságát a tökély kellő fokára emelendi.
     A volt urbéresek, mint már fentebb emlitve volt, birtokszabályzás alkalmával illetőségeiket nyomásokban s ezekben is több darabban vevén ki, régi megszokott gazdálkodási módját megtartotta, s ebben változást csak népnevelés folytán az értelmiség terjedése s a népesség szaporodása mellett bekövetkező birtok eldarabolás fog majdan előidézni. A volt urbéri birtok ez idő szerint még nincsen eldarabolva, mert az 1/8 vagy l/16 telekbirtok megyénkben még igen kevés helyen fordul elő, telkes gazdáinknak túlnyomóan nagyrésze 1/4 vagy 1/2 telken gazdálkodik. Azonban megyénkben is évről évre szaporodnak az oly esetek, midőn t. i. a kültelki állomány a belsőségtől elváltan adatik el s e vételeket sok esetben a helybeli izraelita korcsmárosok eszközlik s a volt birtokos ugyanazon telket, mely eddig sajátja volt, a zsidónak mai nap már felében miveli, mert az elidegenitett telek ára nem az ő erszényébe ment, hogy azon uj gazdaságot rendezhetett volna, hanem a zsidó zsebében maradt, mert gazduram a telek árát a zsidónál már előre leitta s pénz helyett sok esetben, mint mondani szokás, kettős krétával vezetett számadással elégitetett ki, s ha a megyei hatóság e terjedő bajnak éber őrködés által gátat nem vet, köznépünk az elejébe ügyesen kirakott kelepczéket elkerülni nem fogja. Létezett a megyének régibb korban határozata, mely a korcsmárosoknak megtiltá a kiszolgáltatott italért a gabonának elfogadását, sőt a rovásra hitelezett ital mennyiségét is az által korlátolta, hogy egy bizonyos mennyiséget ha a tartozási összeg felül mult, azt a szolgabiró az adóstól be nem hajtotta. Ha népünk jelleméből e fekete foltot felemliténk, kötelességünk felemliteni azon fénypontot is, melynélfogva tapasztaljuk, hogy több község lakosai terjedtebb úri birtokokat közösen haszonbérelnek, sőt ily birtokokat örök áron meg is vettek; tapasztaljuk, hogy a volt urbéresek az úri szolgálmányoktóli felszabaditatások óta jólétben gyarapodnak, s még inkább gyarapodhatnának, ha saját mezei munkájoktól felmaradt idejöket pénzért másnak kölcsönöznék, de ezzel ellenkezőleg ha ennivalójok van, másnak bár illő jutalomért dolgozni nem szeretnek, s igy nemcsak magukat fosztják meg a készpénz keresettől, hanem a kézi munka hiánya miatt a nagyobb birtokosokat is gazdasági czéljaikban, teendőikben gátolják.
     Heves- Szolnok megyéknek földvegyülete, talaja egy a legkitünőbb jóságúak közül, az ország minden földterményeiből nem csak mutatót, vagy kóstolót, hanem nagy mennyiséget kitünő minéműség mellett termel, a talaj ily átalános megemlitése azonban e megye földvegyülete s termékenységi különbségeinek előtüntetésére, főleg mivel e megye 20 1/2 mföld legnagyobb hosszaság és 12 mföld legnagyobb szélesség mellett, igen különböző földvegyülettel bir, elegendő nem lehetvén, vizsgáljuk s ismertessük ezt meg járásonként és pedig lássuk először is a gyöngyösi járást, mely keletről kezdetét veszi Sár és Adács helységeknél, délről határos a Jászsággal, nyugatról Pest és Nógrád megyékkel, északról pedig a Mátra bérczével. E járás a természetnek legtöbb adományával bir, mert mig északon a Mátra déli és nyugati oldalai dús erdőkkel borittatnak, e hegynek délre s nyugatra lenyuló ágazatai, a legkitünőbb borokat termik, szántó földei szinte csendes emelkedésü dombhátakon feküdvén, sem a lefutó eső s hóvíz rongálásainak, sem az álló vizek káros hatásának kitéve nincsenek, földvegyülete főleg fekete nyirok levén, gyenge trágyázás mellett is a legdúsabb termést nyujtja; e járás nyugati oldalán a Zagyva-völgy mentén Pásztó mvárostól, Apcz, Hatvan, Hort, Csány községek határain húzódik végig egy homokvonal, mely ha itt ott tisztábban és igy kötetlenebbül fordul is elő, terméketlennek ez sem mondható, nagy részében ellenben igen termő talajt nyujt, e homokvonalban termettek hajdan a hires hatvani, s teremnek jelenleg a még hiresebb csányi görög dinnyék. A solymosi, oroszi, tarjáni, patai völgyeken lehuzódó hegyi vizek, úgy a pásztó-hatvani völgyben a Zagyva vize, a széna termést mozditván elő, e járás szénáttermő völgyekkel is kellően ellátva van; e járásnak főterményeit bor, búza, rozs, zab, ázalék, repcze lóher és bükköny képezik.
     A Mátra-járás, mely is délről Tar helységtől Sz.-Mária helységig a Mátra bércze által s Sz.-Máriatól keletnek az egri Eged hegyig több kevesebb beugrásokkal folytatva körittetik, nyugatról Nógrád,- északról Gömör,- keletről Borsod megyékkel határos, egészben véve hegy és dombokkal hullámzik, a hegyeket erdő boritja, a dombok szántóföldül szolgálnak, talaja e járásnak átalában homokos vegyületű, találtatik itt-ott agyagos nyirkos talaj is; a Mátrajárás felől is elmondható, hogy földvegyülete, éghajlata még oly kedvező, hogy a búzától kezdve minden gabnanemeket megterem, a kukoricza is rendesen megérik, találtatnak azonban itt-ott oly északnak fekvő hegyoldalak is, melyek buzatermelésre nem alkalmasak, s leggyakrabban zab termelésre használtatnak, e járásnak több községe a bortermelést is jó sikerrel űzi. Istenmezeje községtől Sz.-Máriáig huzódik végig a Tarna völgye, ugyanezen völgybe szakad be Sirok helységnél a parádi völgy is, emlitett két völgy vizének egyesülése képezi a megye alsóbb részét hasitó Tarna vizét, ennek völgye, úgy e járás nyugati szélén a Zagyva, keletin az Eger vize völgye, tág és bő széna termő helyekül szolgál; e járásnak terményeit főleg a kétszeres, rozs, árpa, zab, burgonya és kukoricza képezik.
     A Tarna-járás, mely is északról a Mátra, nyugatról a gyöngyösi, délről a Tisza-járással, keletről Borsod megyével határos, kiterjedéséhez képest megyénknek legtermékenyebb járása, ugyanis északról a Mátra s részben a Bükk hegység által keritetvén, e hegyek erdőkkel boritvák, s ugyan ezen hegyek déli lejtői nemes borokat termenek, északi része e járásnak hosszan délnek lenyuló lapos hegyhátakkal; majd terjedelmes hátas földterületekkel változván, a leggazdagabb aratásokat nyujtja; e járás felső részének földvegyülete átalában nyirkos, agyagos, alsó részében azonban már a szik itt ott mutatkozik ugyan, de e szik nem hogy érezhető hátrányára volna a gabona termelésnek, sőt épen e kevéssé már szikos vegyületü földek termik a legaczélosabb búzát, s nyujtanak a marháknak legegészségesebb s táplálóbb mezőt. E járáson huzódik végig a Tarna mentén Verpeléttől Kápolna, Kaál, Erdőtelek, Hevesen keresztül a Tiszaöntéses tér kezdetéig egy homokvonal, melynek szemesebb s domborabb gerinczei szőlőkertekül használtatnak, szélei pedig a szomszéd nyirkos talajjal vegyülten képezik e járás legtermőbb helyeit, az úgynevezett fekete homokos talajt. E járáson végig huzódó Eger, Laksó, Tarnócza, Bene vizek völgyei, gazdag kaszáló terekül szolgálván, e járás szénával is bővelkedik, egyéb földjeinek emelkedettebb, hátasabb fekvésénél fogva a juhtenyésztésre legalkalmasabb. Főterményeit búza, rozs , burgonya , kukoricza, bor, dohány képezik.
     A Tisza-járás, mely a megye alsó részét foglalja el s egész kiterjedésében róna föld, bár átalában gazdag földnek mondható, de miután oly nagy kiterjedésü, hogy a megyének fele kiterjedésénél többet foglal el - ez az egykori Külső-Szolnok megye - földvegyülete több különbséget tartalmaz mint a többi járások. Ugyanis e járást a Tisza keresztül folyván, azt két részre osztja, a jobb oldal a Tisza kiöntéseinek sokkal nagyobb mérvben volt kitéve, mint a baloldal, most ezen ártér töltésekkel lévén ellátva, igen nagy kiterjedésü terek tétettek vízmentesekké, ezen terek, túl nagy részben eke alá vétetvén, dús termést adnak, de hogy később nem fogja-e a szik e területeken is felütni magát, az a jövendő titka, mert a Tisza e jobb oldalán fekvő s a töltésezés előtt is száraz hátas területek túl nagy részben székes természetüek, azonban a jobb oldalon is találtatnak igen gazdag búzatermő földek, sőt a dohánytermelés is nevezetes kiterjedésen üzetik, a mi e vidék egyes helyeinek televény bőségére utal. A Tisza bal partján az ártér már szabályozás előtt a hátas földtől magasabb padlannal lévén elválasztva, a töltések által mentett térnek szinte nagy része eke alá vétetett, s aránylag több mélyebb iszap rétegü föld tétetett vízmentessé, mint a jobb oldalon.
     Az előbbi időkben is vízmentes, vagy is hátas résznek földvegyületét illetőleg, szomszéd Borsodmegyei Sajó és Hernád völgyekből kiindúló homokvonal, e járást Tisza-Fürednél érintvén, levonul Tisza-Beőig, ettől lefelé itt-ott csak egyes domb alakban mutatkozik, Szolnokkal általellenben újra feltünvén; a megye végpontjáig ismét nagyobb területet foglal el, de terméketlen homokká sehol sem fajul, szemesebb vegyülete hasznos szőlős kertek alapjáúl szolgál. E járás egyéb részeinek földvegyülete helyenként székesebb, majd ismét kövér fekete nyirok vegyületből áll, a legszékesebb azon terület, mely egykor a Mirhó folyásán kitódult Tisza árja által borittatott, s késöbb e folyás eltöltésé folytán az ár alól felszabadúlt. E tér sok helyen fehérlik a sziktől, s azért e tért a köznép gyolcs-nak igen jellemzőleg nevezte. Főterményei e járásnak bor, búza, köles, kukoricza, dohány, repcze és lóher.
     A Mirhó gátjáról tévén itt emlitést, miután e gátnak gazdasági szempontból is nagy fontossága, a Tisza szabályozása, illetőleg eltöltésezése folytán megszünt, nehogy ezen gátnak, mely Tisza-Szalók és puszta Taskony közt fekszik s Hevesmegye közgyüléseinek 70 éven keresztül évenkint tanácskozási tárgyát képezte, rendeltetésének megszüntetésével emléke is megszünjék, annak történeti vázlatát röviden megemlitem, annyival is inkább: mert e gát, a Tisza eltöltésezése előtti időkben jótékonyságát gazdasági szempontból Hevesmegyén túl, még más hat szomszédos törvényhatóságra is kiterjesztette. 1776-ik év aug. 12-én tartott közgyülés előtt, a Tisza jobb parti lakosok, a Tisza rendkivüli árja által okozott károk miatt, panaszt emeltek. A vizsgálásra küldöttség neveztetvén ki 1776 nov. 19-én a küldöttség azon jelentést teszi, hogy a Tisza árjának tartósságát a Mirhó gátja okozza. Másnap, azaz nov. 20-án, a megye végzést hoz, mely szerint: "Igen igazságosnak és természetesnek látván, hogy a Mirhó folyás azon állapotban, melyben azt a természet alkotta, vissza állittassék és igy másoknak káros ne legyen, annak széthányatását elrendeli, annyival is inkább; miután az - t. i. a gát - főispán nem léte alatt épült," s a végrehajtásra még az ülés tartama alatt a gyöngyösi járás fősz. birája kiküldetett. A kiküldött fszbiró szinte még azon gyülésnek nov. 28-án jelenti, hogy a Mirhó gátat lerántatta sat.
     Heves megyének ezen tette ellen a Kunság, Szabolcs, Bihar, Békés, Csanád, Csongrád megyék a m. kir. helytartó tanács előtt panaszt emelvén, a h. tanács Heves megyétől felvilágositást kért, de mivel Hevesmegyének az időben mérnöke nem volt s csak 1779-ben fogadtak egyet Bécsből, 1780-ban a h. tanácsnak azt válaszolá, hogy a gátnak elhányása szükséges volt, s VI-ik Károly császár is, midőn e vidéken utazott, azon okból: "hogy az utazók kényelmére a vízen nem töltés, hanem híd szükségeltetik," hídnak épitését rendelte, de Hevesmegye, ha ki oly javaslatot tesz, mely által a Tisza jobb oldalának kára elkerültetik, azt foganasitani fogja sat.
     A h. tanács e gátnak helyreállitását 1783-ban elrendelte, s Heves a munkát 1784-ben meg is kezdette, de miután egy 674 öl hosszú s a mélyebb helyeken 2 öl magas és 4 öl széles koronájú gát épitésére magát elégtelennek látta, a szomszéd hatóságok közreműködését sürgette, melynek következtében a h. tanács 1786-ban elrendelte, hogy a munkának 1/3 Heves, 1/3 a Kunság, s 1/3 az érdeklett Szabolcs, Bihar, Békés, Csanád és Csongrád megyék viseljék. A gát ekkor úgy a hogy Heves és a Kunság által helyre is állittatott; az emlitett megyék a reájok esett terhet a munkát teljesitett Heves és Kunságnak készpénzzel téritették meg.
     1814-ki, de főleg az 1816-iki árvizek a töltést ismét annyira megronták, hogy annak nem kijavitása, hanem majdnem ujból készitése kivántatván, Heves felszólitá az 1786-ban a gát helyreállitásában részt vett törv. hatóságokat, hogy a 61202 Rhénus forintra számitott gát-helyreállitási költségeiben, melyből a szomszéd megyékre 1/3 fejében 20400 frt 40 kr esik, részt vegyenek. Békésmegye ennek folytán 8268 frt 13 krajczárnak, Szabolcsmegye 727 frt 30 krnak azonnali lefizetését megigérték, Bihar a fizetésre szinte késznek nyilatkozott, Csongrád azonban azt válaszolta, hogy ő 1786-ban is csak azért vett részt e gát költségeiben, mert az időben Békéssel egyesitve volt, de mivel Csongrádból a Mirhó mit sem védelmez, költségeiben részt venni nem fog, Csanád a részvételt szinte ezen okból, t. i. hogy a Mirhó megyéjökből mit sem védelmez, kereken megtagadta. Heves a fizetni akaró megyéktől sem fogadta el a pénzt azért: mert nem lehetvén a gát helyreállitásának költségeit előre pontosan meghatározni, a költség szétosztását a munka bevégzésére halasztotta. A gát Hevesmegye s a Kunság által 1824-ben elkészitetvén, a computus megtételére 1826-ban küldöttség neveztetett ki, de valamint ez, úgy a később 1828, 1843 s 1845-ben kinevezett küldöttségek az ohajtott computust azért nem készithették el, mert a számadások részben egyik másik tisztviselőnél elvesztek, főleg pedig azért, mert ennek egy része R. L. főszolgabiró házával együtt megégtek, s igy e computus s ennek következtében a szomszéd megyéktől a reájok eső résznek megfizetése mai napig függőben van, s az 1845-ben kinevezett küldöttség ez érdembeni jelentése, a közben jött 1848-iki zavarok miatt, a megye levéltárában a tárgyalatlan iratok közt hever. A Mirhó gátnak fontossága az eléje állitott Tisza-töltés folytán nem szünt meg, mert azon nem várt, de megtörténhető esetben, ha t. i. a Tisza uj töltése az ár által elszakittatnék, vagy rendkivüli magas árvíz által meghágatnék, Hevesmegye egy részét, úgy a fentebb emlitett szomszéd törvényhatóságokat a Tisza kicsapongó árjától a Mirhó gátja védené meg, s előgondoskodásból a gátnak most, midőn tőle az árvíz elzárva van, s igy a hárantékára hordandott földnek ülepedésre s begyepesedésre elég ideje lenne, kijavittatása felesleges épen nem volna.
     Mikor s mi czélra állittatott eredetileg a Mirhó partja fel, azt homály boritja, azonban mint fentebb emlitve volt, e gát már VI. Károly császár idejében meg volt s valamint akkor, úgy későbbi időkben is közlekedési útul szolgálván, hihető, hogy az a török háborúk alatt közlekedés szempontjából I. Leopold idejében készittetett, s Hevesmegye a gát elhányását elrendelő végzésének azon érvéből, hogy e gát oly időben állittatott, midőn a megyének főispánja nem volt, azt következtethetjük, hogy e gát Leopold uralkodásának azon korszakára (1678-tól 1681-ig esik) midőn a magyar alkotmány felfüggesztve, s Ampringen J. Gáspár az ország teljhatalmú kormányzója volt.
     E czélunk s feladatunkhoz nem tartozó kitérésért, ha hogy az olvasónak ez által terhére voltunk, bocsánatot kérve, térjünk felvett tárgyunk, Hevesmegye gazdászatának ismertetéséhez, vissza. Heves megyének gazdasági mivelési ágait a gabonafélék, bor, dohány, gyümölcs s kerti vetemények képezik, s termel mindezen mivelési ág közül annyit, hogy maga szükségletén túl nevezetes részt más vidékek, sőt a külföld szükségleteinek pótlására is fordithat. Különösen igen súlyos s aczélos búzát terem az alföldi szikes vegyületü fekete nyirok, rozs-búzát a homokos s zabot a mátrai dombos vidék, kukoricza termeltetik átalában az egész megye területén, repcze a Mátra-járáson kivül mindenütt. 1865-ben készült hivatalos megyei adatok nyomán Hevesmegye termel buzát 865,360, kétszerest 408,682, rozsot 331,316, árpát 224,435, zabot 213,273, kölest 11,398, ázalék vagy főzeléket 7815, burgonyát 134,941, kukoriczát 286,912 repczét 17,563 pozsonyi mérőt, azonban jobb években e mennyiségek jóval magasabbra tehetők. A dohánytermelés Hevesmegyének egyik föbb földipar ágát képezi; 1848 előtt a dohánytermelés megyénkben sokkal átalánosabb volt, jelenleg engedély mellett a gyöngyösi járásban 1456 mázsa, a Tarnajárásban főleg a Tarna völgyben, nevezetesen Verpelét Al- és Feldebrő, Tófalu, Kápolna, Kompolt s több községben 60954 mázsa a Tisza-járás szinte több községeiben 71672 mázsa, vagyis szinte a fennebbi megyei hivatalos adatok nyomán az egész megyében összesen évenkint 134,085 mázsa dohány termeltetik, kitünőek e tekintetben Kenderes 7200, Fegyvernek 7000, Déva-Ványa 6080 mázsa évi termeléssel. [1])
     Hevesmegyének, tekintve a reá forditott munkát s szorgalmat, legfőbb földipar ágát a bortermelés képezi, a m. kir. helytartó tanács által 1865-ben kiadott adatok szerint a szőlővel beültetett tér a

Tarna-járásban	7523
Gyöngyösi-járásban	7073
Tisza- ’’	11538
Mátra ’’	1288
együtt	27,422

catastralis holdra rúg, az adó cataster szerint; figyelembe véve azon sok csapást, melyeknek a szőlőtermelés kitéve van, egy catastralis hold szőlő közép termése átalánosságban csak 5 1/10 akóra vétetett ugyan, de mi gazdasági szempontból minden cat. hold termését jóval magasabbra vehetvén, Hevesmegyének évi bortermelése közép számban 300,000 akóra vehető, nem mernők ugyan azt állitani, hogy egy hold szőlőnek tiszta jövedelme, egy hold jó minémüségü buza termő föld szinte tiszta jövedelmét mindég felül mulná, de ha figyelembe veszszük azt: hogy szőlővel a hegyes vidéken a hegyek meredekebb oldalai, az alföldön pedig főleg a homokosabb, mindkét helyen tehát oly területek ültettetnek be, melyek szántás vetésre alkalmasak alig lehetnének, továbbá hogy a szőlőket túl, vagy részben oly családok birják, kiknek egyéb földbirtokuk nincsen, már csak e tekintetben is, államgazdászati szempontból fontosnak mondható, - de nem csak bortermelésre használtatnak tulajdonosaik által a szőlős kertek, hanem vetemény és gyümölcs tenyésztésre is, s igy minden szőlő tulajdonos hazánk földiparának felvirágozhatására leendő nagy fontosságú kerti gazdaságot űz, s 3--4 holdas birtoka után megél, mig ugyan ily birtokú szántó-vető, csak teng és nyomorog.
     Hevesmegyének szőlőszete két nagy csoportba osztható, t. i. hegyi és kerti szőlőkre. A hegyi szőlők a Tarna, gyöngyösi és a Mátra-járásban, a kertiek a Tisza-járásban léteznek, az előbbiek a hegyek oldalait, az utóbbiak a homokos tereket foglalják el. A hegyi szőlőknek két főpontjáúl Eger és Gyöngyös tekintendő. Eger saját határában 4204 cat. hold szőlőt mivel és miután egy szőlő birtok sincs, melynek úgynevezett alja vagyis oly tere, mely gyümölcsös, lóher, természetes kaszáló, vagy kapás növények mivelésére használtatik nem volna, ezen szőlő aljak mintegy 2500 holdra rugván, az egri határban kerti gazdászatilag majdnem 7000 cat. hold miveltetik, miután pedig az egri szőlőmives és birtokos nem csak Egerben, hanem az Egerrel szomszéd, név szerint Bakta, Felnémet, Deménd s a Borsodban fekvő ostoros községek területén létező szőlőket is nagy részben birják, s e most nevezett községekben létező szőlők 993 holdat tesznek, az egriek által mivelt, vagyis egri név alatt öszpontosuló szőlő terület 5197 cat. holdat tesz. Gyöngyösnek saját határában csak 1196 cat. hold szőlője van ugyan, de a vele szomszédos Visonta, Saár, Solymos, Oroszi, Tarján, Püspöki, kis rhédei, halászi 3126 cat. holdra rúgó szőlőket is nagy részt a gyöngyösiek birják s mivelik, a gyöngyösi, mint központ körül csoportosúló szőlők 4322 cat. holdra rúgnak. Az Eger vidéki bortermelés főleg a minőség, a gyöngyösi a mennyiség felé irányúl, azért is az Eger vidéki szőlők a hegyek oldalait, a Gyöngyös vidékiek a laposabb lejtőket foglalják el, ezen most jelzett iránynak kifolyása tehát az: hogy az Eger vidéki szőlősgazda az öreg tőkéket, melyek kevesebb, de édesebb gyümölcsöt hoznak, kedveli, ápolja, a Gyöngyös vidéki ellenben öregebb szőlőjét döntés által gyakran megifjitja, az egri szőlőszeknél a trágyázás csak kivételesen alkalmaztatik, a kimerült szőlő földe uj televényes földnek a szőlők közé hordása által pótoltatik, a Gyöngyös vidéki szőlősz gyakran trágyáz, ezen eljárások következménye az: hogy Eger környékén több jó bor termeltetik mint Gyöngyösön, ellenben Gyöngyösön nagyobb mennyiség mint Egerben, azonban valamint Eger környékén is az északi vagy keleti fekvésü hegyoldalakon, csak is korcsmára való bor teremhet, úgy a gyöngyösi déli vagy nyugati fekvésü hegyi szőlők, kitünő jóságú borokat adnak; előmozditják az Eger vidéki boroknak több évekeni eltarthatását a jó pinczék, melyek e vidéken mind kőbe vágvák, s egész éven által 6 R. fok melegséggel birnak, ezeket Gyöngyösön a gyakori hőfok változásnak kitett rakott pinczék pótolják.
     Mind Eger mind Gyöngyös lcörnyékén főleg vörös borok termeltetnek, melyet a fekete kadarka szőlőfaj szolgáltat, e szőlő fajt Egerben egri feketének, Gyöngyösön török szőlőnek nevezik, ez előtt még csak 50 évvel is Gyöngyösön s környékén a fehér szőlő fajok miveltettek, mai nap mint már mondánk, itt is a fekete fajok a túlnyomók. Néhai B. Brudern József Gyöngyös-Tarjáni szőlőjében ültettette az első rhénusi faj szőlőt, több szőlőbirtokos követte is ezt, de úgy látszik nem nagy haszonnal, mert bár a rizling szőlő itt is erős zamatos, sőt illatos bort nyujt, de kelendősége nem lévén, a gazdát nem jutalmazza. A Hevesmegyei borok közül országos hirüek az egri, visontai és apczi vörös borok.
     A gyöngyösi, Tarna és Mátrajárásokban található szőlők összes területe mint már fennebb emliténk 15,884 cat. holdat foglalnak el. A szoros értelemben vett egri és gyöngyösi szőlők az illető dézsma tulajdonosokkal kötött váltsági szerződésnél fogva, mint dézsma mentes szabad szőllők biratnak.
     A hevesmegyei második szőlő csoportot a Tiszajárás kerti szőlői képezik, ezen szőlős kertek sok helyen a szó szoros értelmében gyümölcskertek inkább, mint bort termő helyek, de vannak igen jeles bort termők is, e kerti szőlők átalában gyenge, de kellemes izü bort nyujtanak, vannak azonban olyanok is, melyeknek bora a jó években a középszerüséget is meghaladó borokat adnak, ilyenek a szőllősi, igari, tiszakürthi, ughi, sasi borok, legfőbb hátrányára van ez alföldi borászatnak a pinczék nem léte, azért is e borok még az évben télen, vagy legfelebb a nyári melegebb évszak beálta előtt elfogyasztatnak, s igy kereskedés tárgyát nem képezhetik. A Tiszajárás szőlő területe, mely nagyrészt fehér fajokkal van beültetve 11538 cat. holdra rúg.
     A szőlőmivelést, borkészitést a mi illeti, az, az egész megyében kevés eltéréssel majdnem egyenlően történvén, ha az egri gyakorlatot leirjuk, megirtuk általa a megyei gyakorlatot, vagy eljárást is.
     Mielőtt az egri szőlőmivelést részleteznénk, előre bocsátjuk: hogy Egerben, sőt az egész megyében a szőlőtő ősszel be szokott fedetni, vagyis a két párhuzamos szőlősor közt lévő s gerinczre felhalmozott föld, a tőkékre forditatik s igy befedetik. Ezen munkának kettős czélja van, először: hogy a tőkének agyszemeit az elfagyástól a reá hányott föld megvédje. Másodszor: hogy az emlitett földgerincz helyéből elmozditatván, nemcsak hogy e forgatás következtében javul, hanem a téli nedvesség behatásának gátúl nem szolgálván, a szőlősorok közé mélyen beázhat s a fagyok által felporhanyitatván javul is. Tavasz beáltával tehát szőlőink ily befedett állapotban lévén, első munkának a nyitás, vagy is a földnek a tőkékrőli lehuzása, s a sorok közein gerincz alakba felhalmozása; teljesitetik ez kora tavaszszal, midőn már a szőlő földe annyira megszikkadt, hogy azt dolgozni lehet. A nyitást nyomban követi a metszés, a kadarka-szőlő természetéhez képest a rövidre metszés alkalmaztatik, az erősebb tőkéken azonban egykét csap vagyis 3-4 szemre visszavágott csonk hagyatik, meghagyatnak azon vesszők is, melyek üres helyek betöltésére szánvák, illetlenül hagyatnak végre azon tőkék, mellyek nem eléggé erősen állván. - az egri kapás nyelven szólva - megkotyogósodtak, mert ezek ha venyigéjök oly hosszúra nőtt, hogy a tőkének lebuktatása folytán a földből kiérnek, ledöntetni, lebuktattatni szokták. A metszésnek bevégezte után, mintegy aprilis közepétől május közepéig, eszközöltetik a szőlő tőkék szaporitása, sima vagy gyökeres veszszők ültetése, a metszéskor meghagyott vesszőknek lehuzása, homlitása, végre az öregebb vagy hibásabb tőkének lebuktatása által. A szőlő ily módoni szaporitása, vagy a támadt hiányok kipótlása után, májushó második felében a szőlő földe mélyen megmunkáltatik, mely munkát első kapálásnak neveznek. Junius hó vége felé, midőn a szőlő már részben elvirágzott, s venyigéje annyira megnőtt és erősödött, hogy azt eltörés veszélye nélkül hajtani s összekötni lehet, megkezdetik a kötés, vagyis a szőlő vesszőjei egy csomóba kukoricza hajjal, vagy csátéval összekötetnek, s a vesszők hegyei eltöretnek, csak azok hagyatván töretlenül, melyek jövő évre homlitásra szánvák. Kötés után, tehát junius végén vagy julius elején, a szőlő másodszor kapáltatik, e munka végezte után a szőlő egészen augusztus vége vagy szeptember elejéig illetetlenül marad, s akkor kapáltatik meg harmadszor, midőn már a szőlő szeme tarkulni kezd, előbb azonban a kioldozott vagy elszakadozott kötések megujittatnak, az új hegy-hajtások letördeltetnek, s ezt nevezik érés alá vagy harmad kapálásnak; ezzel befejeztetvén a szőlőnek rendes munkája, oktober első felében kezdetét veszi a szüret, a szüret egyszersmind kezdete a borkészitésnek is, mennyiben ha a leszedett szőlő taposó zsákban vagy nyitott kádban összetapostatik, némely gazdánál a szőlő-malom által össze öröltetik a dolgot úgy intézve, hogy a szőlőnek leve a törkölytől elválasztassék, ha az ily mustot azonnal hordókba szürjük, a fekete faj szőlő nedvéből is tökéletesen fehér bort nyerünk, ha azonban a lé a törkölytől el nem választatott, elégséges főleg melegebb időkben s jól megérett szőlőnél nehány órai idő arra, hogy a must a törkölytől gyenge piros szint nyerjen, az ily formán kezelt vagy szürt mustból, bár gyenge pirosas szint nyert, de nem lévén még ideje a törkölylyel forradásba indulni, abból fanyar izt nem vehetvén magába, kellemes asztali bort nyerünk, ezen módot követjük mind oly években, midőn a szőlő nem érett annyira, hogy kitünő vörös bort várhatnánk: mert a közönséges, vagy ennél is alább való vörös törkölyös bor, nem csak hogy kereskedelmi czikket nem képez, sőt korcsmai fogyasztásra sem kerestetik annyira mint a fehér, vagy siller bor.
     Jó években a vörös bor készitése igy történik: a leszedett, öszszetaposott, vagy őrlött termés, a borházba hordatván, kádakba öntetik, ezekben forrásnak indulva, 8-10 nap alatt a zajos meleg forrásán átesvén, meghül, a forrás alatt felvetett törköly szállani kezd, ekkor a szinbor hordókba szüretik a törköly kisajtoltatik, s a kész bor a pinczékbe eltétetik, hol is 2-3 év mulva - mint mondani szoktuk - megérik, azaz fanyarságát, nagyon jó években szüreti édességét elvesztve, kellemes szeszes italá változik. Ez volt ősi idöktől kezdve az egri vörös bor készitésének egyszerű módja, ujabb időkben a bor készités körül, tőbb javitások, módositások hozattak javaslatba; nem lehettek e javaslatok iránt megyénk borászai sem közönbösök, hanem a kisérletek terére lépve, több ily javalt eljárást próba alá vettek, s hogy mily eredménynyel? az a magyar gazdasági egyesület 1858-ik év május 5-én tartott választmányi ülésének jegyzőkönyvéből, melyet részletében szóról szóra ide iktatunk, kiderülend.
     "II. A szakosztályi munkálkodások előadása folytán felolvastatott:
     1. A szőlőmivelés és borkezelési osztály folyó évi marczius 14-én tartott ülésének jegyzőkönyve - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
     2. Három derék szőlőmives Egerből n. m. Fekete Károly orvostudor, Fülöp József h. ügyvéd és Joó János rajztanár s nyomdász, egyesületi alelnök n. Korizmics László urhoz f. é. marczius 13-án ötféle vörös bort küldött be versenyzésre, a következő sorok kiséretében: "Alólirottak a mult 1857-ik évi szüret alkalmával, minthogy mind a hárman az egri legjobb bort termő síkhegynek legjelesebb részén, szomszédságban nagyobb terjedelmű szőlőket birunk, abban egyeztünk meg: hogy a vörös bor készitésének ujabban javaslott módjait a régi szokás mellett nagyobb mértékben próbára vesszük, s ekkép kitüntessük a készités által származható különbséget. Mily eredményre jutottunk e kisérlet által? azt az ide csatolt ládában levő 5 üveg borban kivánjuk felmutatni. Ohajtásunk az, hogy e borok a gazdasági egyesület szőlőmivelési szakosztálya által meghivott értelmes borismerőkkel együtt: szin, íz, erő és zamat tekintetében megbiráltatván, az eredmény borkészitési irányadásul köztudomássá tétessék. Azon alázatos kéréssel járulunk tehát Nagyságodhoz, méltóztassék ezen ohajtásunkat a tisztelt egyesületnek előterjeszteni, s foganatositását eszközölni. A borok készitésének módja, az ide mellékelt jeligés levelekben foglaltatik, melyek a birálat megalapitása után felbontandók.
     Ezen ohajtáshoz képest a szőlőmivelési és borkezelési szakosztály f. é. april 9-én az 1) 2) 3) 4) és 5) számokkal jegyzett üvegekben, a borokat sorra birálat alá vette s ugy találta, hogy
     az 1) számú bor szine rendes tiszta, ize fanyar, savanykás, ereje középszerü;
     a 2) számú bor még zavaros volt s ennélfogva lappangó jó tulajdonait még nem lehetett kivenni;
     a 3) számú bor egészen tiszta, nagyon hig, test nélkül, gyenge, de igen kellemes;
     a 4) számú bor eléggé tiszta, testesebb a 3-iknál, elég erős, kellemes, fanyarság nélkül, zamatos;
     az 5) számu bor legszinesebb, legtestesebb, édessége legtöbb, fanyarsága legkevesebb, különben elég tiszta.
     A birálók e borokat a mennyiben azok korukhoz képest megitélhetők voltak, jóság és jelességre nézve a következő sorozattal osztályozták:
     5) 4) 2) 1) 3) számú bor.
     Megjegyezvén egyébbiránt valamennyire, de különösen az 5) számú borra nézve (mely édességénél fogva valószinüleg még ez idén is ujból forrni fog) hogy igen érdekes lenne a jövő évben is e borokat hasonló birálat alá venni, hogy kitünnék: valjon egy évi érés után mikép mutatkoznak.
     A felbontott jeligés levelkék tudatják mindegyik bor termesztőjét és készitési módját, miként következik:
     Az 1) szám alatti bort közönséges szüreti eljárás szerint készitettem: az 1857. évi oktober 22-én leszedett szőlőfürtöket, miután a fehéret, vöröset, éretlent, szárazat, rothadtat válogató deszkaasztalon kiválogattam, szőlőmalmon azonnal megőröltem, azután a borházba vitetvén, itt nyilt széles kádba tettem, a felvetett törkölyt a zajos erjedés tartama alatt naponta négyszer levertem, később lelapigatván, igy hagytam nov. 2-áig, midőn leszürtem.

---

[1] Miután a dohánytermesztés megyénk mezőgazdászatának egyik főága, alább e tárgyat külön értekezésben még részletesebben is fogjuk adni. Szerkesztő.