XII. Törvényszéki orvosi és orvosrendőri tapasztalatok.

     Törvényszéki orvosi esetek leggyakrabban a fejsértések körül fordulnak elő. Megyénk köznépének egyik kiváló sajátsága az, hogy lakadalom, bucsú és vasárnapokon ittasnak kell lennie, talán elveszettnek vagy legalább nem nevezetesnek tartja a napot, ha a férfiak nem innának. A nép szokása szerint az ily napokon részegnek lenni épen nem megrovandó, sőt az elkövetett törvényellenes tett mentségére szolgál.
     Az ittasságnak tudvalevőleg meg van azon foka, a hol a gyávábbak is tettekre és bátorságra ingereltetnek, ilyenkor a verekedés egy pár szóváltás után is igen könnyen előáll, annál is inkább: mert megvan népünknek azon hajlama, hogy haragosa ellenébeni bosszuját és a bosszu kitöltését ezen időre halasztja: mert ilyenkor azt hiszi törvényellenes tette miatt kisebb beszámitása leend, mint talán egyébkor, a mi igen gyakran sikerül, különösen akkor, midőn a biró határozottan kifürkészni nem képes a törvényellenes tettnek kiszámitott bosszuból származott keletkezését; a büntettet tagadni, vagy véletlenségből, részegség miatt mint nem akarva elkövetettet állitani: köznépünk meglepő tulajdonai közé tartozik.
     Megyénk köznépe a templomot kivéve alig megy még a szomszédba is, hogy kezében botot ne vinne; ezen kivül igen sokan, különösen a palóczok, majdnem mindnyájan, hosszú csizmaszáruknál még kést is hordanak, nem épen gyilkolási szándék miatt, de mint sokszor használható szert és eszközt hordják magukkal. Minthogy tehát a bot és kés verekedés közben is kezüknél vagyon, természetesen ezeket használják elleneik megbosszulására; igy van aztán, hogy a bottali verekedés, különösen a fejnek bottali sértése majdnem leggyakrabban fordul elő; a késsel való sértegetés leggyakrabban a palóczoknál tapasztaltatik, különösen a baktai és felnémethi verekedés közben igen könnyelmű lelkiismérettel rántja elő csizmaszárától a kést és szúrja meg ellenesét. Igen sokszor történik az, hogy nagyon veszélyes sértések sem jönnek a törvényszék tudomására, hanem a verekedők egymásközt csekély pénzbeli fizetés mellett kiegyezkednek. - Baktán történt azon eset, hogy egy egyén épen a gégéje félig bemetszésével sértetett meg, anélkül azonban, hogy a nevezetes véredények is megsértettek volna; a sértett a seben keresztűl lélekzett. A seb összenőtt egész bab nagyságu nyilásig, a melyet mindig egy ruhacsomaggal kötött be. A felek 40 uj forintban egyeztek meg anélkül, hogy a tettes a törvény elé került volna; sokszor megtörténik az is, hogy a sértett csekély sértés miatt is véresen az orvoshoz megy, nagyitva elpanaszolja borzasztó megveretését csak azért, hogy a másikat megfizettesse, vagy hogy megijessze; mert igy a megegyezésnél többet követel sértőjétől.
     1867. évben orvos-törvényszéki eset tárgyát képezték az ide mellékelt sértési esetek:

Sulyos testi sértés	29.
Könnyü ’’ ’’	198.
Törvényszéki bonczolás eszközöltetett:
Mérgezési gyanuból	5.
Erőszakos halál miatt	27.
Öngyilkosság végett	15.
Vízbefúlás	6.
Gutaütés	3.
Uj szülöttön	5.
Széngőzbe fúlás	1.

     A viziszonynak 1867. évi marczius 10-én fordult elő egy esete. Egy férjezett nő puttonban ruhát vitt a meleg vizre azért: hogy azt kimossa, útközben egy szemközt jövő nagy fehér kutya meztelen balkarjába kapott, a seb csak igen csekély volt és az orvosnak csak három óra multával mutattatott meg, akkor, midőn már a vízre vitt ruháit kimosta. Az orvos mindjárt erősen kiégette a sebet és a betegnek is rendelt égető szert, hogy azzal naponta ujitgassa sebeit. A nő, midőn én láttam, tallér nagyságú és legalább három tallér vastagságu mély sebet égetett alkarjának felső negyedében a kéz háti felületen; midőn a leégett s igy elhalt rész kiesett, a seb csakhamar szenesedésnek indult, és hat-nyolcz hét alatt a harapás után hegedt. Az eb marása 1866. évi december 18-án történt, és 1867. mart. 6-án gyomorelrontásról kezdett panaszkodni, s azon különös érzésről, hogy karja a hegtől kezdve igen huzódik, és hogy nagy nyugtalanság vagyon az egész karjában, valamint a derekában is, a seb azonnal kiujitatott, de mind ez, mind az alkalmazott szerek sikertelenek maradtak; a nőn kifejlett a viziszony és 1867. marczius 10-én meghalt.
     A közbiztonságot veszélyeztető elmebetegek közül a férfiak az egri irgalmasrendnél; a nők pedig az egri városi kórházban nyernek ápolást. E czélra a gyöngyösi közkórházban is épül jelenleg egy alkalmas helyiség.
     Orvosrendőri tekintetből a tiszti orvosokkal ellátott helyiségekben hetenkint kétszer vizsgáltatnak a kéjhölgyek; 1867. év folytán Egerben 148 kéjhölgy volt vizsgálat alatt. Igy meglehetősen sikerül a bujakór terjedésének gátat vetni, de oly helyeken, hol orvos nincs, gyakran évekig elsinlődnek a betegek, annál is inkább, minthogy a betegség veszélyét nem ismerik, s ha talán tudtukra jutott volna is, inkább kuruzsoltatják magukat a helyett, hogy rendesen gyógyitatnák.
     A kuruzsolás mint mindenütt, úgy nálunk is szigoruan tiltatik, de népünk sajátságos vonzalma miatt titokban is üzetik.
     Az élelmi szerek városokban szinte vizsgáltatnak, de falu helyeken még a hús minősége sem jö kellő vizsgálat alá.
     A közegészséget érdeklő orvosi rendőrség megyénkben mint akármelyik más megyében is csak bölcsőjében szunyadozik.
     A hasznos házi állatok betegségei közül a juhoknál leginkább a himlőzés fordul elő; de minthogy ezen állatoknál kevésbbé hanyagolják el az ojtást: rendesen szelid lefolyású szokott lenni.
     A teheneknél szórványosan meleg száraz időkben és rosz legelő mellett a száj és körömfájás szokott előjönni.
     A lépfene néha szinte előfordul, de nagy áldozatokat ritkán követel.
     A sertéseknél a torokfájás, torokgyik és nyakmirigyek daganatai fordulnak elő legtöbbször. Borsókát több esetben tapasztaltam a leölt sertések husaiban, de népünk nem igen utálja, sőt minden undor nélkül megeszi. Hogy a galandócz mégis oly ritka megyénkben, annak lehet tulajdonitani, hogy népünk ezen betegségre nem bir hajlammal, és hogy a szalonnát kivéve, a miben különben sincs borsóka, a sertéshús minden részét oly hőfok alatt erősen megfőzve és sütve szokta enni, a mely hőfok alatt a borsóka elvész. Fonalóczot sertéseink husában nem igen gyanitunk, azért: mert a fonalóczkór megyénkben ismeretlen; meglehet szinte azon oknál fogva, mint a most emlitett galandócz.
     Az ebdüh a kutyáknál igen sokszor fordul elő; de minthogy semmiféle betegségtől nem fél a köznép annyira, mint a viziszonytól: a gyanús ebeket elég korán agyon szokták verni, sőt ha észrevesznek egy kóborló veszett kutyát, azonnal üldözőbe veszik és megsemmisítik. Ha azonban mégis megmar valakit a dühös eb, azonnal orvos hivatik, vagy ha ez közel nincs, maguk igyekeznek meggátolni a nyálnak vérbe juthatását az által, hogy a sebet erősen kimossák, eczettel dörzsölik, és bicskával vagy bádog kanállal vakargatják; a sebet sokáig nyitva tartják és ha hegedni kezd, azonnal levakarják bádog kanállal; a bádog kanalat alkalmasint azért szeretik kiválólag, hogy széle éles, és igy a pörk lehorzsolására igen alkalmas.
     A viziszony, a dühös ebek számához arányitva , megyénkben csak ritkán jő elő.
     A lovaknál a rüh és taknyosság némelykor előfordul. A taknyosságtól igen félnek a gazdák, jókor megvizsgáltatják és elkülönítik a beteget, s amint a taknyosság bebizonyult, agyonszurják.
     A szárnyas állatok döge majd minden nyáron uralkodik szórványosan itt ott, hanem minthogy csak az asszonyok házi pénztárát érdeklik: nem sokat törődnek vele a gazdák, különösen azért sem, mert az ügyes nők csakhamar ujakat nevelnek.
     A keleti marhavész akárhányszor fellépett, mindannyiszor tetemes áldozatokat követelt. Talán legszerencsésebb volt a megye a mult 1867. évben Puszta-Hidvégen és Puszta-Hatházán, hol 427 szarvasmarba közt lépett fel a keleti marhavész: de oly szelid lefolyású volt: meglehet a rögtöni s igen szigorú intézkedések miatt, hogy csak 28 db. esett el. Egy a betegség constatálása végett lebunkóztatott.
     Szeretjük hinni és reményleni, hogy a nm. magyar kormány a közjó legfontosabbikáról, az egészségügyről sem fog megfeledkezni, és mentül előbb felkarolandja azon ügyet, mely az államélet jólétének elmaradhatlan kellékét képezi. [1])

---

[1] Erre az első lépés a közegészségügyi országos tanács kineveztetése által, mint tudjuk, legközelébb történt meg. Szerk.