Betegeskedési viszonyok.

     Most áttérek egyéb betegségekre melyek megyénkben szórványosan mindenütt előfordulnak, ilyenek:

1. Az emésztési és a mellékszervek kóros állapota.

     A zsebre, a nép nyelvén egyszerüen szájfájás, megyénkben gyakran jő elő; a mit vagy az erős paprikától; vagy a penészes csipős dohánytól, hideg viztől; vagy egyéb mas okoktól kapván, fagyalfa levél - ligustrum - főzettel, egy kevés timsót és eczetet kevervén közé, mint szájvizzel gyógyitják; - szeretik alkalmazni eczetes sós pálinkát is; nem különben kedvelt szerük a gyógyszertárból vett garasos rózsaméz; ha ezen szerekre sem mulik a baj, erősebb diphteriticus vagy más átalánosabb jelleme miatt: akkor tejföl közé keverik a kék gáliczot, (sulphas eupri) és ezzel kenik a száj fájós részét oly erősen: hogy nem ritkán láttam már e szer miatt a foghúst czafatokban lehullani; a fogak pedig oly feketék lesznek, mintha el volnának szenesedve.
     Az ajkakon és nyelven nem ritkán fordul elő az ajak és nyelvrák; az alsó ajkon gyakrabban mint a felsőn; és az alsó ajak bal részén többször mint a jobbon. Ezen bajokat pemecselik sokszor évekig a fentemlitett szerekkel.
     A vizi rák - noma - ritkán fordul elő; hanem az életben maradt gyermekeknél nagy roncsolásokat lehet észlelni, elannyira: hogy a kiálló fogak és folytonosan futó nyál miatt maguk a betegek is futnak és bujnak az emberi társaságtól.
     A torok és mandula lob igen gyakori azon gondatlanság miatt, hogy, a dolog közben felhevülvén, levetköznek; hideg vizet isznak, vagy a főldre, vagy a gyepre feküsznek; - ilyenkor abban a hitben élnek, hogy a mandula leesett és ezt egy tudós asszony nyálával és ujjaival igyekszik a helyére visszakenni; - ezen operatiónak sokszor az a következménye, hogy a beteg torka igen megdagad; a mit aztán vagy széna murvával párgolnak, vagy pedig némely tudós asszonyok által készitett, tapaszszal borongatnak; nem ritkán használják pép gyanánt a meleg heveny marhatrágyát; sokszor mint leghasznosabb szerrel, saját ürülékükkel borongatják mindaddig; mig fel nem fakad, vagy el nem oszlik. - Szájukat és fogukat ritkán mosván, nem lehet csodálkozni azon, hogy fogaik körül borkő rakódik le és lassankint kihullanak; a nők között igen sokat lehet látni, kik fogaikat egész fiatal korukban majd átalában, majd részletesen elvesztik. Fogfájás ellen a beléndeket - hyosciamus niger - használják, ugy: hogy ezt megfőzik, és ezen forró gőzzel szájukat párgolják, sőt beszivják; - ezen kábitó gőz a látát néha ugy kitágitja: hogy látásuk több napra zavarva vagyon. Láttam nehány beteget, kik hozzám siettek rémülve rögtöni vakságuk gyógyitása végett, a kiknél kisült, hogy fogfájás miatt az emlitett szert használták; az ily párgolás alatt az odvas fogakban tanyázó pondrók is kihullnak: azért a beléndeket mint hathatós szert átalában használják.
     Nem ritkán fordúl elő a gyomor- és bélhurut; a mit részint borsos és erősen paprikázott zsíros étkektől; részint megfázástól nyernek. - A gyógymód rendesen abból áll: hogy sok paprikát borban megfőznek, és lágymelegen megiszszák.
     Téli disznótorokat nagy vendégeskedéssel ülik meg; nem is tartják vendégnek a ki annyit nem eszik, hogy máskor egy hétig sem eszik annyit, ennek aztán természetes következménye a csömör, - morbus hungaricus - a mely áll lankadtság, étvágytalanság és gyomorpöfögésből, nem ritkán revocálásból s különősen jellemzőleg abból: hogy a gerinczoszlop két oldalán végig, lencse, bab nagyságu daganatokat lehet észlelni, a melyek úgy látszik az étkekből felszivódott zsirgyülemlésekből állanak; - a nép gyógymódja abból áll: hogy másnap reggel káposzta levet főznek, és azt iszszák; minek azon hatása szokott lenni, hogy rendesen meghajtja a beteget; a másik kimaradhatatlan cura az, hogy a megcsömörlött hasra fekszik, és egy másik mezitláb a hátára áll és megtapossa végig; - némely gyengébbek ezen taposást más módon használják, t. i. egy jó kenő asszony lúdzsírral a beteg hátát végig gyömöszköli, s igy szétoszlatja a csömörcsomókat; a cura nehány napí étvágytalanság és koplalás után gyakran használ, azért ezen bajban orvost ritkán keresnek meg.
     A sertéshús az, mit megyénkbeli minden lakos kivétel nélkül nyárban és télben élvez a nélkül, hogy attól némely gyomorhurut vagy csömörnél több bajt kapna.
     Kénytelen vagyok itt felhozni azt, hogy nálunk a köznép nem irtózik a borsókás - finnen - cisticercus cellulota - sertés hustól; azt épen úgy megeszi, mintha semmi baja sem volna.
     Mindenki tudja, ki az orvosi tudományban szakavatott, hogy az átalános vélemény szerint a borsokától alakul az emberi bélben a pántlikagiliszta, vagyis az ugynevezett galandócz; és hogy ezen betegség megyénkben mégis csak ritkábban fordul elő annak kell tulajdonitani, hogy népünk részint nem bir fogékonysággal e bajra, mint például a németek, részint pedig azért nem fejlődhetik ki: mert a sertéshúst lakóink nem élvezik nyersen, - mint szinte a németek, például a Westfáliai sonkát; - a mellett még jól megpaprikázzák; és a lakomáknál bort isznak a sertéshúsra; meglehet, hogy ez által elpusztúl a galandócz még csirájában.
     Nagy lárma történt ez előtt nehány évvel Poroszhonban a miatt, hogy ott a trichin (fonalócz) kór több egyénben azért jött elő: mert fonalóczos magyar sertésekből ettek; - ezen állitás ellen én már azon időben czáfolólag irtam; most pedig csak röviden hozom fel azon okokat, melyek szerint nem adok hitelt annak, hogy a magyar sertésekben volna a fonalócz, vagy ha épen - mint más népek sertéseiben - előfordulna is, a mi népünknél ezen félemletes betegség mindekkoráig ismeretes nem volt és hiszem nem is lesz.
     Azon sertések, melyekben külföldön fonalóczokat fedeztek fel, mind pinczékben, ronda helyeken hizlaltattak oly körülmények közt, hogy a patkányokhoz -- melyekben a fonalóczok már régebben felfedeztettek - hozzá juthatnak és megehetik, a midőn aztán a sertésekben is kifejlődik a fonalócz.
     Megyénkben, a hizlalandó sertés többnyire hidasba tétetik, vagy pedig száraz helyen hizlaltatik és igy, mert tisztán tartatik, a patkányok nem igen jutnak a sertéshez, ez a fonalóczokat okozó patkányokat meg nem eheti s e miatt benne sem fejlődik trichin. De más részről ha épen valamely sertés véletlenül fonalóczos volna is; nálunk az azt élvezőkben azért nem fejlődhetik ki a fonalóczkór, mert még csak a sonkát sem eszik nyersen, mint ezt Némethonban Westfalia környékén tenni szokták; hanem például azt először megfüstölik [1]); azután pedig fél napig főzik és csak akkor élvezik; ezen főzés miatt oly melegség fejlődik ki, mely a fonalóczokat - ha épen volnának is - megöli és ártalmatlanná teszí; a fonalóczok tudvalevőleg 30 R. foknál már elvesznek.
     Megfőzetvén vagy megsüttetvén tehát a sonka, kolbász, füstölt hús, mielőtt az illetők élveznék, még pedig oly hő mellett, a hol a fonalócz - ha volna is - elvész addig mig az emberi gyomorba jut.
     Sokan talán azon ellenvetést tehetnék, hogy az nem áll mit most mondottam, mert épen a magyarok és igy megyénk lakói is a szalonnát nyersen eszik; - erre válaszom az ezen tárgygyal nem foglalkozóknak: hogy ez igen is úgy van; de azért a mondottak érdeméből semmit sem von le azon okból, mert sem a borsóka, sem pedig a fonalócz nem igen jő elő a szalonnában; hanem leginkább csak az izmokban; különösen a hát, sonka, bél, nyak és nyelv izmaiban; ezek pedig, mint mondám, erős főzés és sütés nélkül nem élveztetnek nálunk és ha mégis a hentesek kóstolás közben ezen élősdieket megennék is, azért nem fejlődik ki beleikben: mert ezen kórra hajlammal nem birnak. - Sokat mondhatnék e tárgyra vonatkozólag, de hely szűke miatt hosszasan erről nem értekezhetek, - ha valaki az olvasók közül erre nézve bővebb magán adatokat ohajtana: szivesen szolgálok a tudomány érdekében.
     Megyénk lakói leginkább róna területen lakván, csak a kisebb számu palóczok szorulnak a Mátra alsó lánczolata alá, és csak ezek közt kereshetnénk a golyvát ha volna; de minthogy nem fordul elő, e kórtól megyénket szabadnak nyilvánitom.
     A gyomorgörcs, vagy is bélzsába, gyakori betegség különösen a nőknél, durva étkek és megfázás miatt; - népszerü gyógymód: meleg hamu, bodza virág, hársfavirág és fodormenta thea forrázat külsőleg torma; - némelyek a keserü mandulát is rágják; - igen elterjedt használata vagyon az ugynevezett egri viznek is e baj ellen.
     A vérhas - disenteria - leginkább nyári és őszi időben fordul elő, midőn nagy melegben, vagy a főldre feküsznek, vagy éretlen gyümölcsöt, és sült kukoríczát esznek; - az orvost csak az utolsó időszakban keresik meg, midőn már a házi szerelés nem használt; - a leggyakrabban igénybe vett szerek a vörös bor melegitve és spanyolviasz benne felolvasztva. Sok betegnél láttam, midőn hivattam, hogy a Iába nagy ujjára vörös selyem volt kötve azon hitben: hogy ez meg fogja gyógyitani, - az eczetet, alfeli párolgásnak, minden tudós asszony tanácsolja; minthogy ettől gyakran megizzadnak a betegek, jó körülmények közt a kisebb fokú baj sokszor elenyészik. Szeretik használni a borba főtt ürmöt - absinthum - meleg borongatásképen a hasra alkalmazni külsőleg; - a birsalmát főve, vagy nyersen gyógyszer gyanánt eszik.
     A bélférgek közül a galandócz csak ritkán fordul elő; - de annál gyakrabban az orsó-giliszta gyermekeknél; ez ellen rendesen a gyógyszertárból az úgynevezett giliszta pogácsát, mely egy fél gran santonin és czukorból áll, étetik gyermekeikkel hold fogytán.
     A lágyék sérvek férfiaknál gyakoriak, s rendesen nagy emelésből származnak a felnőtteknél, gyermekeknél pedig vagy az által jő elő, hogy birkoznak, vagy pedig mint velük született baj kisded korukban elhanyagoltatik; népies gyógymód ellene tudtomra semmi sincs.  

2. Átalános betegségek.

     A bujakór megyénkben is előfordul a köznépnél, de nem nagy kiterjedésben; az esetek nagyobb száma inkább a városokban lakók közt észleltetik; minthogy a nép ebbeli bajának kezdetén nem szakértő orvoshoz folyamodik, hanem, vagy maga pemecseli, vagy pedig kuruzsolókhoz járul: azért ezen baj annál kit meglepett, meglehetősen elhanyagoltatik és csak a legroncsoltabb helyzetben mutatja magát az orvosnak. A bajt saját nevén és jellemével nem ismerik; hanem midőn már a csontokat is fájólag bántalmazza, elnevezik köszvénynek, a szerint, a mint börsebekkel van egybekötve, nedves köszvénynek, ha pedig sebek nélkül csak a csontok fájnak, száraz köszvénynek keresztelik; itt a baj fájó hasonlatosságánál fogva összezavarják a csúzt és valódi köszvényt a most emlitett bujakóros bántalommal.
     A népies gyónymód igen sokféle; az étkekből kihagyják a sóst és paprikást, a mit különben a köznép igen szeret. Belsőleg igen elterjedt használatban részesül az ugynevezett római gyökér - Sassa parilla - melyet hon főznek és isznak; de mégis legnagyobb szeretettel használják a kuruzsolók e bajban a füstölést, a mely ugy történik, hogy a beteget kádba ültetik, lepedővel nyakig betakarják és akkor szerintök virág füstöt égetnek a kád aljában; a virágfüst azonban csak köpönyeg, mert e közt van elrejtve a czinóber-por, mely tudvalevőleg higanyt és ként tartalmazván, midőn a parázs-tüzre tétetik a kén meggyúllad, a higany pedig összeköttetéséből megszabadúlván, felfogatik a kádban ülő köszvényesnek bujakóros szervezetébe.
     A higany ellenszere lévén a bujakórnak, sokszor felgyógyulnak a betegek három négyszeri füstölés következtében és épen ezen rövid gyógyulás vonza őket ezen gyógymódra inkább, mint a hoszszasan tartó gyógykezelésre, nem ismervén, vagy ismerni nem akarván annak káros következményét, mit a füstölés gyakran menthetlenül az egész életre roncsolólag kiterjeszt. Sajnos, hogy igy látunk nem ritkán oly eseteket, melyeknél a torok és orrcsontok részint a betegség, részint a füstölés miatt annyira elpusztultak, hogy a szerencsétlenek eltorzult állapotuk miatt szomoruan kerülik azon társaságokat, hol különben örömmel töltenék szabad idejüket.
     A kéjhölgyek falu helyen nem igen jönnek vizsgálat alá, de különben is ezen civilizált betegséget maguk a szabadnők sem igen ismervén, mind saját veszélyükre elhanyagolják, mind pedig másokat inficiálnak.
     A görvélykór igen gyakori a szegényebb sorsú köznépnél, a mit leginkább földes szobájuknak nyomorult életmódjuk és annak kell felrónunk: hogy sokan laknak egy szobában és ezen szűk laknak ablakai is úgy bevannak télen át ragasztva, hogy a szellőztetés teljes lehetlen; - sőt ők sem szivesen szellőztetik lakaikat, mert a meleget igen szeretik és nem akarják a szobából kibocsátani, különösen megyénk alsó részén, a hol a tüzelőfa igen kevés, a szalmát pedig inkább szarvasmarháikkal étetik és a gazdálkodásra szükséges tőzeket is kimélik.
     Leggyakrabban a nyak és áll alatti mirigyek vagynak bántalmazva, előfordulnak azonban az izületek és csontok görvélyes alakzatai is.
     A gyógyitás, még a népies modoru is, eléggé elhanyagoltatik mindaddig, mig a daganatok nyilt sebbé nem alakultak, ekkor a fekélyekre, az ugynevezett, uti laput - farfara - alkalmazzák, gyakran éveken keresztül, mig vagy a beteg ki nem merül, vagy pedig véletlenül nem találkozik egy emberbarát, ki őt orvoshoz utasitja, s ki a szegények számlájára ingyen gyógyitja: mert gyógyitásra pénzt nem veszteget; innét van aztán azon gyakori eset, hogy különösen az izületi lobos folyamok a test elferdülésével végződnek.
     A tüdő gümöcsödés szorványosan szinte előfordul; de alig tudnék megyénkben nevezni helyet, a hol kiválólag és nagyobb számban mutatkoznék. - A nép minden tartósabb köhögéssel járó soványitó betegséget heptyikának - hectica tuberculosis - nevez; ezen bajában inkább megkeresi az orvost egyszer vagy legfeljebb kétszer; de ha ekkor mindjárt meg nem gyógyúl, az ő népies gyógymodorát követi, a mely átalános elterjedésben abból áll: hogy folytonosan a pemete füvet, Marubium, apró bojtorjánnal, agrimonia, összefőzve iszsza. De legkiválóbban használja télen nyáron kenyérre kenve, az ő általuk ugynevezett kutyazsírt, mit vagy maga készít, vagy pedig a gyógyszertárból hozat, a hól ilyenkor sokszor csukamáj olajat kap. A foghagymás piritós szinte kedvelt gyógyszerük, valamint az, hogy pálinkába tormát apritanak és reggelenként ebből isznak a szintén sokszor használt lúdzsíros piritósra.
     A hagymáz, typhus, mit a nép alvó, szaladó, vagy forró betegségnek nevez, megyénkben csak úgy szokott alkalmilag járványszerüleg előfordulni mint bármely más helyen; megyénkben különös fellépéssel nem honol.
     A beteget ezen bajban minden szellőtől, meghüléstől oly anynyira őrzik, hogy dunnákkal fülig takargatják, a szobát télen igen nagyon fütik és a betegnek vizet nem adnak; meglehet hogy ezen népies gyógymód az ősidők szokott gyógymodorából jutott a nép birtokába, de nem igen ismerek betegséget a baj természetével ellenkezőbben gyógyitani a nép sajátszerű modora szerint, sem mint épen a hagymázt; igaz, hogy e betegségben szenvedőt többnyire ők is úgy tekintik mint biztos áldozatját a halálnak, azért rendesen ezen szomoru esetre el is készülnek kora előre; mégis vagynak esetek midőn a legkétesebb esetből is felgyógyulnak egyesek; ilyenkor az üdülés kezdetekor jó régi borral erősitik betegeiket és ezt anynyira igénybe veszik, hogy a hol csak régi jó bort gyanitanak, oda kérni elmennek és kérelmüket azzal indokolják: hogy orvosságnak kell beteg részére; a kinek bora van ilyenkor mindég ad, mert máskép ráütik a "kegyetlen" bélyeget mondván: hogy ez vagy amaz oly szivtelen, hogy még a betegnek sem ad orvosságot.
     A süly, scorbut, ritkábban fordul elő és úgy gyógyitják mint a szájfájást, hogy t. i. fagyalfalevelet főznek és szájukat ezzel öblöngetik; azonkivül tejfölbe tett zöldgálicz porral kenegetik a meglazúlt és vérző inyt; ezen égető szer fogaikat egészen feketévé teszi. A káposztalé és eczet ezen bajban népies és majdnem mindég használt jó szer, bár minden betegségre hasonló népszerü gyógymódot használnának.
     A sápkór serdülő leány gyermekeknél azzal gyógyitják, hogy vasdrótot megtüzesitenek, ezt egy almába ütögetik és mindannyiszor megmelegitik, valahányszor a nyers almában meghült és ezt ismételik oly sokszor, hogy az alma számtalan fekete lyukkal bir, a melyeken valami a vasdrótból az alma levével össze köttetik; ezen almát azután mégeszik elfogyasztván naponként kettőt, hármat, a képződött malas ferri némelykor jó hatással meggyógyítja a sápkórost. Ha azonban ez nem használ, a természetre bizzák magukat, mert azon hitben élnek, hogyha férjhez megy és gyermeke lesz, majd megszabadúl bajától. E vélemény elég gonosz, de ezt igy tartják a tudós asszonyok is és igy dívik.
     A rák nem oly ritka betegség megyénkben mint egyéb más baj; leggyakrabban az ajkak és nyelv, az emlők, méhanya vagynak bántalmazva, egyébbiránt a felbőr bármely felűletén is lehet észlelni leginkább a hám, s csak ritkábban a velős rákot, rendesen akkor keresik meg az orvost, midőn már a baj nagy pusztitásokat tett és igy az orvos gyógykezelése is csak a fájdalmakat enyhitő szerekre szoritkozik.  

3. A légzési szervek bajai.

     Tüdőlob és mellhártyagyuladás oly betegségek, a melyek igen gyakran jönnek elő, különösen tavasz és őszkor, a mit onnét lehet megfejteni, hogy a nép munkája ezen időszakokban culminál és munkaközben felhevülnek és megizzadnak, ruháikat levetik s folytatják nehéz munkáikat; vagy pedig déli pihenés közben a földre heveredvén, átfáznak. A déli egy órai alvás és pihenés oly megszokott megyénkben: hogy ez senkinek fel nem tünik a gazdák közül. Ezen betegségben természetesen nem dolgozhatván, fekszenek mig a lázas baj le nem folyt. Ha mellszurások mutatkoznak, akkor a falubeli nadályokat összeszedik, és saját belátásuk szerint a fájdalmas helyre alkalmazzák. A nadályokat köznépünk igen becsüli és vagy fogják nyáron át s üvegben tartogatják, vagy ha valamely esetnél az orvos rendelte, kinyomják belőle a beszívott vért, és tartogatják azon esetre, hogy vagy maguk használják, vagy másnak készségesen szolgálhassanak vele.
     Különben a vérbocsátás még most is divatozik, bár nem oly mértékben mint valaha. Sokszor jönnek az orvoshoz vidéki parasztok, kik csak azt kérik, hogy rendeljen érvágást vagy köpölyt, mert a borbély orvosi rendelet nélkül nem akarja teljesiteni ohajtásukat; a baj sokszor olyan, hogy az orvos épen nem ajánlhatja e gyógymódot, hanem mást ajánl; ha nem teljesiti, mint sokszor lelkiismeretesen nem is teljesitheti, inkább haza megy gyógyszer nélkül, vagy idült betegségében más városba vándorol mindaddig, mig valakit talál, ki eret vág, vagy köpölyt rak. Sajátságos, hogy ilyenkor vérét mindég feketének látja és örül, hogy ezen rosz fekete vértől megszabadult, mert azt hiszi, hogy ez megölte volna; sok ferde fogalom van a népnél; az egészség-ügy rendezése talán ezen javitani fog idővel.
     A görcsös köhögés, höghurut, a nép nyelvén szamár köhögés (tussis convulsiva) a gyermekeknél, különösen kanyaró (morbillus) járvány ideje alatt, gyakran szinte járványilag lép fel és ha a természet segit a beteg meggyógyúl, ellenkező esetben szomorú véget ér.
     A gyermekbetegségek megyénk köznépénél oly annyira elhanyagoltatnak: hogy ezen állitás bebizonyitására feleslegesnek tartok felhozni egyebet a nép azon átalános szokásu kifejezése- és szájjárásánál: hogy "a gyermeket nem lehet gyógyitani, mert nem tudja megmondani mi baja van," mintha bizony a felnőttek megtudnák mondani hogy mi bajuk.
     Részemről nagy súlyt fektetek a magyar nép szaporátlanságát illetőleg arra, hogy valamint megyénkben: ugy az egész honban is a leányok erejükön felül dolgoznak, mert a női munkátlanság nagyobb megrovás alá esik, mint talán a férfi henyélés elannyira, hogy a beteges leányok, csakhogy ezen megrovás alá ne jussanak, folytonosan dolgoznak, vagy legalább munkásságot szinlelnek, azon okból is, mivel az öreg asszonyok a leány dolgosságáról mérik asszonyi képességüket; és igy gyakran, midőn anyákká lesznek, vagy épen nem fogamzanak, vagy pedig gyenge gyermeket szülnek; ha ehez még azt számitjuk, hogy a gyermekeket bajaikban épen nem őrzik, nem csoda, ha ezek is elhalnak, és hogy egy pár embernek alig marad egy-két gyermeke.
     Nagyobbkoru gyermeküket azért szeretik inkább: mert a gazdaság körül hasznukat veszik; de a csecsemőket, főkép ha azok már nehányan vannak, majdnem minden szülői fájdalom nélkül temetik el, azt mondván, hogy "jó helyre ment, nem lesz baja az életben."
     Ha a magyar is épen úgy őrizné gyermekeit mint az izraelita, vagy más fajbeli, nem hiszem, hogy a magyar nép szaporátlanságáról némelyek tudományos színben és mézben burkolt könyvecskéket irnának. A nézetek e tekintetben - megengedem - lehetnek különbözők, előttem a tapasztalati tény egyszerű, az anyák nem kimélése és a gyermekek elhanyagolása. Ezen állitásomat mindjárt a rögtön felhozott gyermekbetegségeknél próbálom igazolni, később a női betegségekkel fogom támogatni.  

4. Bőrbajok.

     A vörheny (Scarlatina) járványosan sokszor megkeresi megyénket és mindannyiszor ki is veszi áldozatját, mert ezen veszélyes betegségben sem ápoltatik kellőleg a beteg, s ha talán a betegség virágzása alatt őriztetik is némely szorgalmasabb szülők által, de arra már még sem terjesztik ki figyelmüket, hogy az utóbajoktól is óvnák; mert részint nem tudják, részint nem hiszik az orvosnak azon szavait, hogy ha gyermekeik megfáznak más utóbetegségek fejlődnek ki. - Midőn a beteg gyermek már eszik, akkor a nép megszüntnek tekinti a bajt. A népies gyógyitás ezen betegségnél semmi egyéb mint az, hogy nehány napig a szobában tartják télben; melegebb napokban azonban kiviszik és semmi óvszert nem használnak.
     A kanyaró, vörös himlő (morbillus) ellen sem használnak semmi óvszert, pedig a ragálytól nem őrzik, sőt ezen betegséget annyira csekélynek tartják a szülők, hogy gyermekeiket még a baj súlyosabb helyzetében is kiviszik télben, vagy ha nagyobbak a betegek kiengedik menni a szabad légre. Igy történt épen a mult évben Feldebrő helységében, hogy a kanyaró a gyermekek közt nagy számmal fellépett, s a szülők gyermekeiket - julius, augusztus hónapok lévén - a legnagyobb szélben és esti hidegebb órákban is a szabadon hurczolták; minek következménye az lett, hogy több gyermek elhalt. Midőn a községben megjelentem és a figyelmesebb ápolásmódot előadtam és lelkükre kötöttem, nem egy-kettőtől hallottam azon hideg közönyösségü választ: "jó jár szegény! legalább már jó helyen lesz, úgy sem szegény embernek való a sok gyermek." Ily felfogás mellett nem csoda, ha sok gyermek elhal és hogy a megmaradtak nem fejlődhetnek ki később oly erőteljes szülékké, a kik ismét ép erőteljes nagyobb számu gyermekeket nemzhetnének.
     Ezen betegségeknek ragadós természetét ha ismerik vagy tudják is, saját gyermekeiket attól még sem óvják, sőt egész könnyelmüséggel látogatják meg gyermekeikkel együtt a szomszédasszony vörhenyes, vagy kanyarós betegeit és ha saját gyermekeik hasonló bajba jutottak, vagy talán épen elhalnak: nem igen vádolják lelkiismeretüket azok, hogy nem eléggé őrizték a bajtól; sőt ellenkezőleg, azzal vigasztalják magukat, hogy "az Isten úgy akarta, úgy rendelte, bele kell nyugodni."

Kimutatás a Gyöngyös városában és Nagy-Rhéde helységében uralgott kanyarbetegségről.

Hely-név	A betegség fellépé- sének ideje			Betegek összes száma	Ezekből julius 1-ig
	év	hó	nap		meggyógyult	meghalt	betegen maradt
Gyöngyös város	1868	május	5	130	116	6	8
Nagy-Rhéde falu	1868	’’	3	55	53	2	-

     A hártyás torokgyík, melyet leginkább a vörheny uralkodása alatt észlelünk nagyobb és dühösebb mértékben fellépni, némelykor szórványosan is lép fel, azonban egyes eseteket kivéve, többnyire szomoruan végződik.
     Ezen sebesen gyilkoló betegség faluhelyeken épen úgy, mint városokban, különösen azért tesz oly nagy pusztitásokat, mert az orvost vagy meg nem keresik, vagy ha talán hivják is, rendesen már akkor hivják, midőn a betegség utolsó szakában vagyon.
     A gég metszést (tracheotomia) még az úri osztálynál sem igen lehet megkisérleni; mert mindjárt azt kérdezik, hogy hát jól áll-e az orvos ezen műtét által a beteg életéről, minthogy természetesen ezt nem teheti: ennélfogva azon egyszerü indokolással "úgy tehát ne kinozzuk" a műtét rendesen elmarad.
     A hártyás torokgyíkot az egyszerü torokgyuladástól megkülönböztetni nem tudván a nép, csak úgy orvosolja, hogy a tudós asszony zsírral megkeni a torok táját és legfeljebb meleg hamuval beköti és lefekteti, de azért ha szomjazik a jégvizet sem tiltja.
     A himlő leginkább ezen év april és május havában uralkodott nagyobb számmal Hatvan mezővárosában; igen sokat találtam, hivatalos vizsgálat alkalmával olyanokat, kik csak módositott himlőben szenvedtek, (Varioloides) és ezen eseteknél mindég bebizonyúlt az, hogy a gyermekek bevoltak ojtva, a himlő megfogamzott. A beojtott betegek a legtöbb esetben könnyedén szenvedték keresztül a baj lefolyását. Sok szülő mutogatta gyermekét, hogy nagy összefutó hólyagos himlőben szenved, pedig beojtatott. Ezen esetek mindegyikénél kiderült az, hogyha a gyermek csakugyan beojtatott is, a himlő vagy épen nem fogamzott, vagy pedig csak satnyán fejlődött ki.
     Láttam sok felnőttet 15 éven felül, a kiknél belehetett a gyermekkori fogamzatos ojtást bizonyitani és mégis összefutó hólyagos himlőben szenvedtek. Láttam egy háznál 6-7 éves három gyermeken módositott himlőt virágozni; egy 37 éves egyén hólyagos himlőben szenvedett; két gyermek pedig, kik egy pár év előtt fogamzatosan beojtattak, minden baj nélkül járkált a himlősök közt, sőt velük feküdt a nélkül, hogy a himlőt megkapta volna. Több esetben láttam a kis gyermeket himlős anyjával feküdni, némely ojtottak himlőmentesen, mások módositott himlőben.
     Ezekből azon igazság derült ki, hogy az ojtás a nagy himlő ellen véderővel bir és ha a sikeresen ojtottak megkapják is a himlőt, de nem a nagy himlőt, hanem a már gyengébb lefolyásút és nem oly eltorzítót, mint a nagy himlő.
     Kiderült az is, hogy a himlő védereje csak bizonyos ideig körülbelül 15-16 évig tart és azután kimerül. Mindezekből pedig az a megjegyzendő: hogy az ojtás nemcsak hasznos, de szükséges is; sőt szükséges volna 15-16 év után az ismételt ojtás is.
     Megyénkben az ojtás minden évben, hivatalosan, államköltségen, mint egyebütt teljesittetik; az ojtonczokat az előljáróság szigorú fellépése mellett el is viszik az ojtó orvoshoz: de ha lehet az ojtást mégis elkerülik; sőt van eset, hogy az ojtó szobából szöknek el, állitván, hogy a gyermek már beojtatott.
     Itt van egyik nevezetes oka ismét a gyermeki halandóságnak.
     1867-dik évben megyénkben beojtatott összesen 10,464 gyermek.
     Az itt közlött táblázat a Hatvan mezővárosában uralgott himlő rovatos kimutatását tárgyazza.

Kimutatás a Hatvan mezővárosában uralgott nagy himlőragályról.

A betegség kiütésének ideje			Betegek összes száma	Ezekből julius 10-ig
Év	hó	nap		felgyógyult	meghalt
1868	Martius	2	385	314	71

     A bőrbajok közül megemlitem még itt az orbánczot, (Erysipelas), melyet a köznép folyosónak, de leginkább szent-Antal-tüznek nevez. A népszerü gyógyitás abból áll: hogy vörös kukoricza füstjével füstölik és párgolják a fájdalmas részt és azután bekötik vörös posztóval. A vizet annyira veszélyesnek tartják e bajban, hogy mindaddig meg nem mosakodnak, mig csak a lehámlás teljesen meg nem szünt. Ezen viztőli félelem egyébbiránt minden vizenyős bőrdaganatra kiterjed elannyira: hogy még az úri osztályhoz tartozó egyének is gyakran félve teljesitik az orvos ebbeli rendelvényét.
     A rühöt, mely különben a népnél elég gyakran jő elő, mint tisztátalan betegséget szégyenlik és titkolják; egyébbiránt csak akkor tartják rühnek, midőn a kézújjak között is mutatkozik. A baj gyógyitását a kenő asszonyok vagy férfiak végzik oly móddal: hogy a beteget egészen levetkeztetik és nagy tüz mellé állitják és úgy kenik az általuk készitett kenőcscsel, a mely leginkább higanynyal kevert zsírból áll. Ha ez sem használ nehány nap alatt, akkor kenyér sütés után a beteget háttal a kemencze lyukon bemászatják és ott izzad és sül oly melegben a minőt csak kiállani képes. Fejét a beteg a lyuknál tartja. Minden viselt ruháját a betegnek szinte a meleg, mondhatni forró kemenczébe dugják, és úgy ölik ki az acarus Scabiei tojásait. Ezen gyógymód mindaddig ismételtetik, mig a betegség jelenlétét gyanitják; a cura sokszor sikerül.
     A kelevény, kelés, kilis (furunculus) úgy gyógyittatik, hogy összekevernek mézet búzaliszttel és közé gyengén sütött vöröshagymát törvén, a kelésre alkalmazzák mindaddig, mig fel nem fakadt; akkor völgyestől igyekeznek kinyomni oly erővel, hogy a beteg gyakran elájúl. Az egyszerü keléstől igen találólag különböztetik meg az antraxot mert ezt feneketlen, csontról gyűlő, vagy száz lyukú kelésnek nevezik. A gyógymód egyébbiránt csak az, mit az egyszerü kelésnél emlitettem.
     Nagy szerepet játszik és igen gyakran előfordúl megyénkben a pokolvar, (pustula maligna), melyet kis kékes hólyagcsájáról gyakran és rögtön felismerik a tudós asszonyok, s oly sikeresen gyógyitják, hogy a nép száján azon közmondás és hit kering, miszerint ezt az asszonyok jobban gyógyitják mint az orvosok. Gyógymódjuk abból áll, hogy avas szalonnát összezúznak; e közé szinte összezúzott foghagymát, puskaport és paprikát kevernek, s a szenvedő részre alkalmazzák mindaddig, mig ezen égető szert a beteg kiállani birja, ekkor eltávolitván, meleg vízzel megmossák és egyedűl avas szalonnát raknak a sebre, mindaddig, mig begyógyúl. Másutt az divatozik, hogy a hólyagot alapjáig varró tüvel, a melybe vörös selyemszál van huzva, keresztül szúrják és ezen szurással keresztezőleg egy másik szurást tesznek, a selyemszálakat pedig végeiknél erősen összekötik. Ez által nemcsak a maró nedv ömlik ki, hanem a selyem izgatása miatt gyakran jótékony gyuladás állván elő, a baj megszűnik. Sokaknál azt láttam, hogy megtüzesitett tüvel keritgetik körül a seb ép részeit mindaddig, mig veresség áll be a húzott vonalokon. Hogy hókus pókus ki nem maradhat, azt a nép tudományos curája igényli, sokszor ily műtét mellett a bajra rá is olvasnak. Vagynak tudós asszonyok, kik a gyógyszertárból vett balzsam-zsírt (ungventum basiliconis) raknak a sebre. Minden idevágó gyógymódban az a jellemző, hogy mindég izgatókat használnak.  

5. Csonttörések, ficzamok.

     A csonttörések és ficzamok szinte a tudós emberek, kuruzsolók által gyógyittatnak sok helységben, sőt a nevezetes gyógyitót gyakran mértföldekre eső vidékekről is felkeresik, tőlük engedik a betegek tagjaikat nyomogatni, húzogatni és rángattatni, a legtöbb esetben siker nélkül; de a szakértő orvost már csak azért sem keresik fel: mert attól félnek, hogy fizetni képesek nem lesznek, mig a tudós ember krumplival, egy szakajtó buzával, egy kis zsír és szalonnával megelégszik; a mely adomány mindazáltal gyakran többre megy ki, mintha az orvost honorálná. Az orvost sok esetben csak akkor keresik fel, midőn már a törések ferdén összeforrtak, vagy pedig a ficzamok elidültek és midőn ilyenkor az orvos sem segithet már, azzal állanak elő a tudósok: hogy "nemde az orvosok még annyit sem tudnak mint ők."
     Az a nevezetes megyénkben, hogy ha ily kuruzsoló megbüntettetik, az egész környéken azt a hirt költik, hogy azért nem engedik az orvosok őket gyógyitani: mert ők jobban tudják, és a szerencsétlen nép annál inkább törekszik hozzájuk, ha titokban is.  

6. Külérzéki bajok.

     A külérzéki bajok közül sokszor előfordúl az ujszülöttek szemtakárja, mely a bölcs bábák azon állitása után, hogy a szem tisztúl, elhanyagoltatik és sokszor örökös vaksággal végződik. Orvosnak rendesen csak akkor mutatják, midőn a gyermek szemhéjait felnyitja és észreveszik, hogy a szaruhártya egészen fehér, vagy pedig szarucsappal bir; néha ugyan sikerül még a felszivódást előidézni és gyógyulást eszközölni: de sokszor oly pusztulás történt, hogy azt jóváhozni, a legszorgalmasabb és ügyesebb kezelés mellett is csak félig, vagy néha úgy sem lehet.
     Az ugynevezett farkas setétje (Hemeralopia) felnőtteknél szinte sokszor előfordúl, a baj magát tudvalevőleg abban külöli: hogy midőn a nap lenyugszik az egyén rögtön úgy elveszti látását, hogy a többi munkásnak kell a szembajost haza vezetni. Napkeltekor azonban ujra elő áll a beteg láttehetsége. A népies gyógymód általában abból áll: hogy valamely állat nyers máját hidegen rakják a szemhéjakra, s azt állitják, hogy ez gyakran segít.
     A szürke hályog többször jő elő mint a Mór (amaurosis) és mig az előbbeni bajban majdnem mindig megkerestetik az orvosi segély: az utóbbi nyugottan türetik, akkor, ha a szakértő úgy nyilatkozott, hogy többé segiteni nem lehet.
     A görvélyes szemgyuladások igen sok esetben mutatkoznak ugyan, de hosszas lefolyásuk miatt kitartólag nem gyógykezeltetnek; s a javulás vagy gyógyulás csak a természet jótékony gyógyereje által nyilvánul egyedül. Némelykor veszik ugyan a gyógyszertárban az úgynevezett "semmit", (Sulphas Zinci) és vízzel, különösen patak vízzel keverve szemvíz gyanánt használják. De minthogy hoszszas a baj, mind ezt, mind a néha orvosi tanácsból vett szereket csak hamar elhagyják.
     A nehéz hallások a sokszor kimerült görvélyes kórok következménye, ifjabb férfiaknál, a katonasorozás előtt már csak azért sem gyógyittatik, hogy az illető katona ne legyen. A palócz épen nem szeret katonáskodni.
     Az orrvérzés nyáron át gyakori és ha nagy és kimeritőleg lépett fel: a nyakra és gerinczre hideg vizet öntenek; a beteg homlokát zsinórral szorosan keresztül kötik és eczetes hideg vizet szivatnak fel a beteggel.  

7. Ideg bajok.

     Az ideges bajok közül leggyakrabban jelentkezik a gyomorgörcs és kólika, többnyire s sokat evés és meghütés végett, mert az emberek nyárban a hideg földre, vagy a gyepre feküsznek mezetlen hassal. A gyógyitás melegített paprikás bor- vagy erős pálinkából, vagy abból áll: hogy egy pohárból lángoló szalma-tüzzel a lég kiüzetik és a köldöktájra alkalmaztatik, a mely mint száraz köpöly többször ismételve hat, különösen akkor, ha meleg téglák és fedők alkalmaztatnak.
     Az ólom-zsába ritkán észleltetik.
     A nőknél a méhszenv (hysteria) sokkal gyakoribb mint akármely idegbaj; leginkább féloldali fejfájás, gyomor-zsába, derék fájás és a méhrendszer ideges bántalmaiban mutatkozik; a kenő asszonyok ezt úgy jellemzik: hogy a szimátra van megdagadva; ezen kifejezés, a milyen közönséges, épen olyan ismeretlen a kenő asszonyok előtt is, midőn a baj hosszas; még a férfiaknál csak a szimátrának van baja szerintük. Midőn a gyomorgörcs torokgörcscsel váltakozik, nem egy esetben azon hiedelem terjed el a népnél, hogy az illető bizonyosan vizi borjut - Salamandert - ivott és az járkál belsejében; s minthogy azon mesés gondolat üldözi, hogy a vizi borju benne annyira megnő, hogy szétfogja repeszteni, aggályosan keresi föl az orvosi segitséget, de minthogy az orvos sem képes minden esetben képzelt baján rögtön segiteni: ismét a tudós kuruzsolókhoz folyamodik, kik aztán azzal igyekeznek a vizi borjut megölni, hogy a legerősebb boreczetbe sok sót és paprikát kevernek, s ezen vegyüléket itatják a beteggel mindaddig, mig végre ezen szertül erősen hánynak és némely kihányt ételdarabokból azt magyarázzák ki, hogy most már a viziborju szétszaggattatott; a hit, meg a baj lassu elenyészte után magukhoz jönnek.
     Az eskór (epylepsia), valamint egyéb elmebajok is találkoznak itt-ott, de nem oly nagy mértékben és feltünőségben, hogy azt valamely helyi októl lehetne származtatni.  

8. Hugy és az ivarrendszer bajai.

     A húgykő és vese bajok szinte ritkán jönnek elő; ilyenkor a petrezselemfőzetet isszák.
     De annál gyakoriabbak a méhbántalmak, különösen a méhrák, a méhanyának kartifiolszerü elváltozása; de leggyakrabban a fehérfolyás satnyitja a pórnőket, mely nem ritkán az úri osztálynál is előfordúl. Ezen bajnak okát leginkább abban lehet fellelni, hogy a leánygyermekek az elhanyagolt nevelés miatt gyengék, erőtlenek, sokszor sápkórban szenvedők, és hogy elég fiatal korban férjesülnek. - Megyénkben majdnem kivétel nélkül öreg leánynak tartatik az, ki 20 éves koráig férjhez nem ment. Nálunk az öreg asszonyok, a férj és nő tudta nélkül eszközlik szokszor az egybekelést és csak akkor mondják az illetőknek, midőn már ők egymásközt elvégezték a házasulást. Ezen szokás leginkább a palóczoknál divik, és ebbe a fiatalok beleegyeznek minden ellenvetés nélkül, minthogy átalában járatlan a fiatal menyecske a házi teendőkben: az öreg szüle korlátlan hatalma alatt tanulja egész odaadással a házi dolgokat.
     De minthogy a gyenge menyecske hamar anya lesz és szülés után enni, és inni szeszes italokat is kap, és minthogy sokhelyen sem orvos, sem pedig kitanúlt bába nincs: az egész Mátrajárásban egyetlen okleveles bába van, a szülésnél még rendellenességekben is, csak az úgynevezett parasztbábák, - kik egész ismeretüket saját tapasztalatukból meritették - működnek. Nem csoda tehát, hogy a méh elgyengül, és rendesen vissza nem fejlődik, különösen azért, mert a betegágyast csakhamar kizavarják az öreg asszonyok az ágyból, minthogy a fiatal asszonynak nem illik sokáig feküdni; igy történnek az elbetegeskedések, méh előesések, a méhszalagok elgyengülése s lazasága és sokszor, igen fiatal korban, a fehérfolyás, elvetélés, görcsök, valamint az ebből származó méhbajok minden rosz következményeikkel együtt.
     Szerencsétlen szülések a tudatlan bábák hibái miatt fordulnak elő sokszor, úgy a gyermekágyi láz is észleltetik némelykor az ügyetlen kezelés miatt; de járványosan nem igen tapasztaljuk.
     Sokan a magyar nép szaporátlanságát - egész tudományos mezbe öltöztetett munkával - a magyar fajban keresik; pedig azt hiszem, hogy ha a gyermekek kellő ápolásának hiányában, s a szülőnők elhanyagolásában keresnék a hitem szerinti valódi okokat: biztosabban felfedeznék a magyar nép szaporátlanságának kútforrását.
     Egyébbiránt bízunk az egészségügy szervezésében, a népnevelés előmozditásában, és hisszük, hogy idővel e bajon is segitve leend.  

9. Mérgezések.

     Mérgezés csak véletlenül a gyermekek közt az által jő létre, hogy az anyák siró gyermekeiknek mákhajat főznek, s azt itatják különösen akkor, midőn nyári munka közben csak reggel és estve akarják szoptatni. Azonban ritkán szokott ezen neme a mérgezésnek halálos kimenetelü lenni.
     A csodafa (datura stramonium) magvai némely életúnt, vagy szerencsétlen szerelmes által borban megfőzetvén, némelykor azon czélból vétetik be, hogy unalmas életének véget vessen, hanem a kábultság, émelygés és hányás nemcsak elárulják a bajt, de hányás által sokszor a természet működése következtében megszabadulnak a végzetes és szándékos haláltól. Én is voltam egy eset tanuja, midőn egy nő ezzel akarta magát megmérgezni, de a természetes, sőt orvosilag előidézett hányás következtében egészen feljavult.
     Némelykor fordulnak elő véletlen mérgezések a gombák élvezete által, de halállal nem igen végződnek. A palóczok annyira ismerik a mérges és nem mérges gombákat, hogy bár nyersen, legfeljebb a parázs tűztől megfűlesztve és száritva igen gyakran eszik: a szerencsétlen mérgezés mégis csak évtizedekben észleltetik.
     A köznép leányai valahogy nyomára jöttek azon titoknak, hogy a gyufa végek leáztatva mérgezést idéznek elő: azért mérgezési czélból megisszák, de nagyon ritkán oly mértékben, hogy halálos kimenetelü lenne. A nép tejet szokott adni a gyanitott mérgezés esetében.

---

[1] Az Némethonban is történik, csakhogy északi Németországban a füstölt húst azután nem főzik. Szerk.