VII. Társadalmi élet.

     A természet Ura által az ember együtt lakó társaságra teremtetvén, a vizsgáló szem mindég talál valami változatost, minden külön csoportozatban egy társaságot képző egyének közt. - A társadalmi élet viszonyai tehát legtöbb esetben oly szinezetet öltenek, a mint a nemzetiségek, vallás és egyéb helyi körülmények igénylik; már a keresztelésnél, mely előtt az ember társadalmi és polgári élete nem rég kezdődött - mutatkoznak oly divó szokások, melyek különböző vidékeken különbözőleg nyilvánulnak. - Kettős megyénkben a legtöbb esetben mindjárt a születés után való napon viszik a gyermekeket a templomba megkeresztelés végett. Mostanában, különösen téli időben, azon divat kezd - egészségi szempontból indokolva - a tehetősb uri osztálynál terjedni, hogy gyermekeiket oda haza kereszteltetik. A keresztelés minden családra nézve oly ünnepély, melyet magyar szokás szerint vendégléssel megülni és örökiteni el nem mulasztja; - a keresztelési vendégség vagy poszrik mindenütt solid és csendes szokott lenni; - a vendégek elköltik a fényes teritékeket, és csendesen haza mennek; - ha hivatlan vendég tér be a keresztelési ünnepélyre, meghivja maga magát komának, és minthogy ezért szokásosan egy garas dij jár, ezt az asztalra teszi, és garasos koma nevet nyer. A komaasszony egy hétig szokott a gyermekágyasnak főzni; azonban más ismerősek is küldenek oly étkeket minőket az anya kedvel. A keresztelésnél sokkal zajosabbés vigabban szokott megtartatni a menyegző, vagy lakadalom; - legkedveltebb időszak az egybekelésre a kis farsang, midőn az uj bor kiforrt, mert megyénkben nincs még egészen elterjedve azon erkölcsi és testi sülyedést maga után vonó kárhozatos divat, mint a felföldi tótságban, hogy inkább innák a pálinkát mint bort; - issza ugyan a köznép a pálinkát nálunk is, de csak reggelire és egy pár kortyot, máskor pedig a bort élvezi.
     Az eljegyzés rendesen elmés és élczes vőfélyek versekbe foglalt szónoklata által történik; - ha a férjhez menendő-leány: akkor a vöfély azt mondja, hogy a vőlegény választott magának a szűzek közül; ha özvegy asszony: az özvegyek közül; ha valamely leány anya lett mielőtt férjhez ment volna, akkor minthogy a "választott" szó alig maradhat ki - az élczes kérők ugy adják elő: hogy a vőlegény választott a jószivüek közül. Az eljegyzésnél a menyasszony szülői vendégelnek; - az étkeket gulyásos hús, pecsenye és elegendő bor képezi. A templomban ünnepies csenddel viszik a menyasszonyt és vőlegényt; - a vendég férfiak mind nadrágba és dolmányba vagynak őltözve; az öregebb nők pedig némely helyen rókás mentébe. - Egerben a leányok kezében rozmaring van, a férfiak kezében pedig és kalapjuknál czitromlevél; sokszor egy egész czitrom csüng le a kalap széléről; - esküvés után különösen Egerben zene vagy nagy ujjongás közt kisérik a menyasszonyt a férfi lakára, hol a lakadalom tartatik, a nő lakásán ritkán tartatik ez ünnepély; - zene nélkül lakadalom nincs; még a legszegényebb sorsuak sem tartják a menyegzőt e nélkül. - Kedves szokása népünknek az, hogy az udvaron ponyva-sátort készit és ezen sátor alatt egy hosszú asztalnál ebédelnek, a meghivottak felül ülvén az örömapa és örömanya és azután következnek a menyasszony, vőlegény, és tisztesség vagy érdem szerint, a többi vendégek; - a menyasszony keveset szokott enni csupa illemből, a vőlegény azonban jól lakik; a pohárköszöntések a vőfély által versekben adatnak elé; a többiek vers nélkül dictióznak - különösen már akkor midőn minden rózsa szinben tünik elő, valamennyi köszöntésnél mindenki iszik; - ebéd alatt a szakácsnénak tányéron gyüjtögetnek pénzt, hogy meggyógyithassa a kása által leforrázott kezét, minthogy a mézes kása az étkek közül nem szokott kimaradni. Sok helyen az étkezést gulyásos levessel kezdik és az étkeknek lehető sok neme hordatik egymásután, töltött káposzta képezi az étkezés közepét; vége felé a pulyka pecsenye járja. Sajátságos az a kinálgatás a mi a háziak által történik; mert azt igen röstellik, ha valaki azt terjeszti el lakadalom után, hogy nem lakott jól; - a kinálgatás divatos is, mert az sértve érzi magát a kit a menyasszony vagy vőlegény meg nem kinált; - a nő étellel, a férfi pedig egy pohár borral kedveskedik. Midőn az ebédnek vége van, szétszedik az asztalt, és az öregebbek bevonulnak iddogálni a szobákba, a fiatalok pedig tánczolnak reggelig; - italuk nem pálinka vagy sör, hanem mint fennebb emlittetett uj bor, vagy ha a menyegző későbbi időre esik az uj bor idejétől, közönséges ivó bort használnak; - a bornak kifogyni nem szabad; - a legénység részeg lesz, de azért tánczol és ujra iszik.
     Éjfél tájban jönnek a menyasszonyhoz a nyoszolyó asszonyok, leveszik egész nap viselt, közönségesen csinált rózsákból készült koszoruját; bekötik kontyra fejét, és pro forma lefektetik; azonban ő is fel van reggelig, és a vendégekkel tánczol, szivesen látva vendégeit mig azok lassankint haza szélednek; a meghivott vendégnők mindannyian visznek vagy egy pár tyúkot, vagy libát, pulykát, vagy kalácsot.
     Az egyháznap - vagy nálunk közönséges néven bucsú szinte nagy ünnepély a helységben; - az ismerősök mindenünnen összejönnek; - a palóczok egész háttal viszik a kalácsot és egyéb kész enni valót; - bor mellett mulatnak elannyira, hogy teljesen lerészegednek; ilyenkor nagy hajlammal birván a bortóli felhevülés miatt a czivakodásra, sokszor összevesznek és verekednek; bátran elmondhatni, hogy alig múlik el egy bucsú, melyen ne verekednének; sokszor verekedés közben súlyos vagy még halálos séréseket is okoznak.
     Hasonló boros mulatsággal töltik el a farsang három utolsó napját is; - ilyenkor - minthogy mindenütt ünnepnek tartják e napokat - nem dolgoznak, hanem változatos mulatságokat keresnek, hogy hamvazó szerdán annál inkább vezekelhessenek, mit egész odaadó áhitattal végeznek.
     Halottaikat szomorodott szivvel kisérik az örök nyugalom helyére. Midőn a végső isteni tisztelet tartatik, sok helyen, különösen a palóczoknál, a holt rokonai, ismerősei, de kiválólag felesége, fenhangon sirva számolja elő azon jó tulajdonokat, melylyel az elhúnyt erényei közé tartoztak; - nem is jó feleségnek tartatik, aki szépen ki nem siratja megholt férjét; a hulla feletti virasztást, fizetett, vagy rokonbeli, imádkozó öreg asszonyok végzik.
     A betegeket különösen az asszonyok szivesen látogatják, és kalács vagy valami jó fris kenyérrel kinálgatják; imádkoznak vele, és egy némely része biztatja a felgyógyulással, másik része pedig a búbos patkáján ülve hangosan beszéli el azon vele történt szomoru eseményeket, "hogy az ő apja, anyja, testvére, vagy férje szinte ily betegségben halt el; igen szépen eltemették, - sokan voltak a temetésen," - ilyenkor a beteg nagyokat sohajt, meggyónik, megáldozik, és midőn a haldoklók szentségével is elláttatott egész nyugottsággal várja halálát. A vallás ezen utolsó szertartása oly balzsam megyénk lakóinál a betegekre nézve, hogy nem lehet oly philosophust képzelni, ki a halált nagyobb nyugottsággal tudná bevárni. Meglehet, hogy a philosoph tud talán megnyugvást találni bölcs esze által teremtett logicájában; de ez alig lehet nagyobb, magasztosabb és megnyugtatóbb annál, mint a milyet gyakran láthatunk a népnél, ki vallásbölcsességét a hitből meritette. Ne bántsa senki a nép hitét és vallását; mert ez a nép philosophiája; - a társadalom csak addig fog szilárd alapon állhatni: mig a nép ezen philosophiája, a vallás, szilárd alapon él a nép meggyőződésében.
     Egyik legnemesebb tette a társadalomban élő embereknek az, hogy a nyomorban szenvedő társain segiteni, és szenvedéseit enyhiteni kedves kötelességének tartja. Ily valóban nemes tények nyilvánitására vagynak megyénk egyes városaiban kórházak és agg-gyámoldák; - ezeknek felemlitését alábbra hagyván, most csak azon két intézetről szólok, melyek nem régiben kegyes alapitványok és adakozások által jöttek létre.
     Egerben több évek előtt egy nőegylet alakúlt azon nemes czél elérésére, hogy a szülőiktől megfosztott és mindenkitől elhagyatott szegény árva gyermekek, és tehetetlen elaggott öregek ügyét felkarolja, s őket nyomorteljes elhagyatottságukból a gyöngéd női kezekkel istápolt szeretet templomába bevezessék, itt ápolják, és neveljék úgy, hogy az egészen tehetlenek éhen el ne haljanak, a testileg ép erős kisded árvákból pedig egykor a honnak jó polgárokat neveljenek.
     Mindenki sietett a nemes czél elérésére nélkülözhető filléreit felajánlani; mindenki módot kivánt nyujtani a pénzforrások kikutatásában és megszerzésében: igy történt, hogy ezen nőegylet egy része a kezeinél levő azon pénzt is a tervezendő árvaház javára forditani kivánta, a mely régebben gyűjtetett arra nézve, hogy egy oly képet szerezzenek, mely hűn rajzolja a Dobó idejebeli egri nők azon hőstettét, melylyel a várvédésekor örök emléküvé tették magukat és hogy ezen historiai emlékü képet a pesti muzeumnak ajándékozzák. Megis kisértetett a nevezett kép ügye; de minthogy egy festő sem találkozott, a ki az összegyült pénzért az emlitett képet elkészitette volna: az ügy fűggőben maradt egész 1867 év végeig, amidőn egy festő művész jelentkezett, a ki az egri nők szellemében kivánt hős képet elkészité; ezzel a művész a szép egyetértésben levő egyletbe dobta Páris almáját; mert a nő egylet egyik része, daczára annak, hogy most már van kép, a gyüjtött pénzt az árvaház életbeléptetésére kivánta forditani, azzal indokolván kivánságát, hogy ezen czél szentebb és nemesebb; - a nőegylet másik fele pedig a kép megvételére akarta felhasználni a már előbb e czélra gyüjtött pénzt, azzal támogatván akaratát, hogy a képre sokan adakoztak olyanok is, a kik szándékukat még most sem változtatták meg. Most egy kis gyöngéd daczoskodás közbejöttével az árvaházi nőegylet, két vezérnő zászlója alatt, két pártra oszlott, egyik párt akart árvaházat és a képet is; a másik párt akart árvaházat, de képet nem; - minthogy a pénz azon párt kezénél volt, a melyik valóban akarta a kép megvételét és minthogy többségben is volt: természetesen igen könnyen megvehette és meg is vette a képet, nem ejtvén el azonban az árvaház ügyét sem.
     A czél, az árvaház ügye, mind a két vezérszereplőnél egy ugyanaz, nemes, emberbaráti és jótékony volt; és vetélkedve a szentügy érdekében, mindkét fél oly szép összeget gyüjtött az árvaház és szegény ápolda érdekében, hogy, midőn a nagyméltóságú magyar ministerium mindkét fél jótékony törekvését tapintatos eljárással helyeslőleg elfogadván helybenhagyta: megalakult Egerben a két árvaház, és szegények ápoldája, oly szép jövőt igérő sikerrel, hogy bátran elmondhatni: miszerint alig látott valaki oly rövid idő alatt oly szépen berendezett két intézetet. Engedje az ég, hogy minden vetélkedés oly termékeny áldást hozzon minden szent, nemes és jó czélra mint ez nálunk történt, az egyik nőegylet jótékony intézetének czime ez: Heves megyei nőegylet árvaháza. Ezen intézetben jelenleg 10 árva leány gyermek részesül a női kegyelet jótékonyságában.
     A másik nőegylet czime: Árva-ápolda és szegények dolgozó-háza. Itt jelenleg 7 árva fiu- gyermek, 4 kisded leány és 4 elaggott nő élvezi az emberbaráti szeretet legnagyobb és legédesbikét, a gyengéd ápolást.