VI. Foglalkozás és keresetmód.

     Azt lehet mondani, hogy a foglalkozás megyénkben majdnem kizárólagosan a földmivelésben nyilvánúl, azzal a különbséggel, hogy az alvidékiek a sík földet, gabona, kukoricza, burgonya, dohány, árpa és kender termesztésre használják, mig Eger, Gyöngyös, Visonta, Apcz, Domoszló, Pata, Felső-Nána stb., a Mátra lánczolata alatt kiemelkedő hegyes dombos vidékeken a szőlőtenyésztés virágzik. E vidékeken a gabnatermelés inkább csak a házi szükségletet pótolja; a kéreskedésre szánt czikk a bortermelésben rejlik. Az alvidéki kereskedését a gabonában tünteti fel. A Mátra aljában, hol különösen a palóczok laknak, a foglalkozás és élelmi mód a gabona, árpa és kukoricza termelésben mutatkozik; de kevés, sovány és meredek hegyoldalban fekvő földeik miatt alig terem annyit, a miből az élelmet és házi szűkségletet pótolhatnák; azért pénzt csak úgy kereshetnek, ha erdei ölfákat fuvaroznak Eger és Gyöngyös vidékére. Rendezett gazdaság megyénkben csak nagyobb birtokosoknál találtatik, a kisebb birtokosok földeiket több tagban birván igen tökéletlenül gazdálkodnak. - A marhatenyésztés, mióta a földes urak birtokaikat egy tagban kihasitották, s maguk gazdálkodnak - tetemesen megkevesbült; mert saját földeiken hanyag gazdálkodás mellett nem termelnek annyi takarmányt, hogy marháikat oly nagy számban volnának képesek kiállitani mint azelőtt, mig a földes urak birtokain is szabadon legeltettek. A mesterséges takarmány termelése most kezd lassankint lábra kapni; - a tiszavidékén még terem elegendő széna, - de jó takarmány csak akkor lesz belőle, ha a Tisza ki nem önt kaszálás ideje alatt, mert különben igen besankolja, porossá és rosz izűvé teszi. A gazdák kezdik belátni: hogy a föld csak úgy terem kedvező időjárás alkalmakor - ha az jól megtrágyáztatik, és az elvetendő mag alá jól elkészittetik: azért most már megyénk alvidékén is összegyűjtik és a földre hordják a trágyát, mig az előtt a portakeritésre, vagy tőzek készitésére használták.
     Most is kényszerülve vagynak ugyan a szalmával dúsan ellátott marha és ló trágyát tőzekké alakitani, mert fahiány miatt tüzelésre ezt használják, hanem csak részben, mert egy nagyobb részét a föld megerősitésére forditják. - Minden gazda tenyészt annyi juhot mennyit földén táplálni képes, nemcsak azért, hogy gyapját eladhassa, és igy pénze lehessen, de azért is, mert a juhtrágyát különösen a föld gazdagitására alkalmazhatja. Sertéseket is nevelnek majd a szükséglet, majd nehány darabot eladás és pénzszerzés végett; de egész nyájak már csak a nagyobb birtokosoknál találtatnak, kik még mindég jó fajta és könyen hizó sertés nyájakat tartanak.
     A szegényebb gazdák jövedelmi forrása leginkább abból áll, hogy nehány darab fiatal marhát vesznek, és egynehány malaczot hizlalnak, melyeket eladván, az adófizetésre, és ruházatra forditanak. Az iparczikkek gabna, bor és dohányon kivül - gyárak hiányában - egyébben alig találtatnak; - vagyon ugyan Egerben egy nagyszerü lisztgőzmalom, és Gyöngyösön egy kisebb, - melyekből igen finom liszt külföldre is szállittatván, vaspályák hiányában a szegény fuvarosoknak adnak munkát; de ezek még sem képesek az egész megye erejét annyira igénybe venni, hogy minden szegény fuvaros munkát kaphatna, - a többi itt ott található gőzmalom kereskedelmi szempontból meg sem emlithető.
     Legnevezetesebb Eger, Gyöngyös, Visonta, Apcz, Domoszló, Saár és Pata vidékén a borkereskedelem, mert ezen vidékek - kiválólag Eger-igen jó- eltartható és zamatos bort nyujtván a kereskedésnek, sokszor nevezetes pénzösszeggel jutalmazzák a termelőket. A most emlitett bortermelő vidékek legtöbbnyire bizonytalanok arra nézve, hogy mily fajta bort készitsenek, mert néha igen keresett az egri vörös, máskor a siller, mely attól kapja elnevezését: hogy szedés után rögtön tapossák és elszürik a nélkül, hogy - mint a vöröset - törkölyön állani hagynák; az egész fehér bor nagyobb kereskedelmi czikk gyanánt nem, hanem kis mennyiségben, inkább fényüzés végett készittetik nagy szorgalommal úgy, hogy a vörös szőlők közül a fehér kiválogattatik.
     A gyöngyösi szőlőgazdák megyénk legszorgalmasb méhei; mert itt nemcsak a szőlőre fordíttatik nagy gond - a melyből termelt bor vidékénél fogva ugyan nem mérkőzhetik az egri sikhegyivel - hanem a szőlősorok közt levő térek is felhasználtatnak, különösen babtermelésre, és oly nagy mennyiségü jó fajta izletes babot termelnek, hogy jövedelmük egyik kiváló forrását ez képezi. A legszegényebb osztály aratás idejekor elmegy aratni az alföldre és a munkabérében nyert úgynevezett aratási részből táplálkozik télen át. A szegény palóczasszony nehány garast csak ugy tud szerezni, ha télen át kevés kenderjét megfonja, megszövi és vagy mint vásznat, vagy mint az ugynevezett falusi czérnát városban eladja.
     Az asszonyok átalában ellátják saját készitményü vásznaikkal egész családjukat.
     Üveghuta vagyon Parádon. A világszerte ismert parádi, vagy csevicze alkalmasint még a cseh-időkből veszi elnevezését csehvize kedveért. Rézbányánk is van Parádon, de még nem jövedelmez; meglehet azonban, hogy később a ráforditott rettenetes áldozatot dúsan kipótolandja. - Felső vidékünkön a kőszén roppant mennyiségben vagyon és tetemes számú kijelölt bányák, valamint gyönyörü palakövek is találtatnak; de valamint a kőszénbányák, úgy a palakő bányák sem müveltetnek. Az egri érseknek szomszéd Borsod megyéhez tartozó s Eger közelében fekvő felső tárkányi kies birtokában müveltetik egy palakő bánya, mely nem régiben beszakadt, és vízzel elöntetett, de fiatal szorgalmu jószágigazgatója által mostanában más oldalról ismét kinyittatott, innét láttatik el vidékünk szép és könyü palakővel. Minthogy vidékünkön a fa igen fogy, és tetemesen drága kezd lenni, a kijelölt kőszénbányák hajnala ugy látszik rózsa szinben kezd pirkadni.