VIII. Jólét.

     Megyénkben a jólét az úrbéri rendszer megszüntetése óta nem nyert oly lendületet, mint ezt talán gondolták a 48-ki magasztos eszmétől áthatott vezérek; meg lehet azért: mert ezen időtől a mostani évekig részint a szárazság, részint a többször fellépett marhavész, részint a kereskedelem pangása oly nyomasztólag hatott megyénk lakosaira, hogy a legszorgalmasb igyekezet sem tudott eredményt felmutatni. Nagyobb birtokosaink vagyoni tekintetben meglehetősen állanak ugyan, de a kisebb birtokosok, a nemesség zöme, megyénk birtokosainak valóságos magva, a reánehezedett mindenféle körülményeknél fogva inkább roszabbúl áll mint az előtt.
     Gyáraink alig vagynak; - vasutunk épen nincs; - kevés termékeink drága fuvarral szállittatik oda, hol azt megveszik és igy a nyereség elvész.
     A felvidéki erdők pusztulnak, a borkereskedés pang, a családi osztozkodás több részre szaggatja a telkeket; a nagy terhek miatt szerezni nem birnak; reményljük azonban, hogy kereskedelmünk felvirágzásával birtokosaink is jobb helyzetbe jönnek.
     A részegeskedés és korcsmározás megyénk alsó vidékén csak ünnep és bucsú napokon vehető észre a nép zöménél; - vagynak azonban egyesek, kik nem válogatják a napokat. Másképen áll ez a palóczoknál; mert ezek - különösen a fuvarosok - igen hajlandók napi keresetük megivására; azért mind családjuk, mind marháik és lovaik igen nyomorult helyzetben vagynak. - Éhes és szomjas lovaikat, marháikat, nagy teher fával megrakva, ütés verés közt hajtják a városba, és mihelyt fájukat eladták; a korcsmába ülnek; lovaik pedig éhen szomjan várnak a korcsma előtt; - midőn a gazda megittasodott, úgy nyargaltatja a szegény párákat, hogy alig pihegnek; - sokszor irány, vagy nógató szó nélkül maguktól mennek haza, mert a gazda részegen alszik a kocsiban; sőt van eset, hogy mig a tivornyázó gazda bent a korcsma-asztalnál dőzsöl; azon idő alatt a várakozásban türelmét vesztett éhes és szomjas ló szép csendesen utnak indul és haza vánczorog; megáll gazdája laka előtt és prüszkölés vagy dobogás által jelentvén megérkezését, az istállóba vezettetik; - a mámorból felébredt gazda csak azt veszi észre, hogy kocsi és ló nélkül maradt; - ekkor aztán szedi sátorfáját és vagy borozó társa kocsijára szegődik, vagy ennek hiányában gyalog ballag hazafelé.
     A vendégeskedés a felsőbb osztálynál nagy divatban van, fényes ebédek, dús uzsonnák, és szőlői mulatságok igen gyakoriak; - e divat szinte sok pénzbe kerül.
     Mióta a tagositás megtörtént - mint fentebb emlitettem - a marhatenyésztés a szegényebbeknél tetemesen korlátoztatott; a jólét ezen arányban csökkent, mert a gazdálkodást még nem üzik oly szorgalommal, hogy a veszteséget kipótolhatnák. - Szóval megyénkben a jólét nem ugyan a legutolsó, de még sem virágzó.