IV. Lakházak.

     Megyénk felső részében a lakházak rendesen kőből épittetnek, a szegényebb osztály azonban sokszor csak úgy épit, hogy a ház alsó fele kőből rakatik, a többi része pedig, különösen a mely nedvességnek nincs kitéve, sárvályogból egészittetik ki; - ez azért történik, mert a vályogot oly időben, mikor egyéb munka nincs, maga tapossa és késziti a szorgalmas szegény ember, és igy a kőért, bár elég olcsó, még sem ad pénzt annyit, mintha az egész ház ebből épült volna: ezen épités különben elég erős oly czélokra, melyekre közönségesen használják. - Emeletes házat természetesen vályogsártéglából senki sem épit.
     Megyénk alsó felében, minthogy kő sehol sem találtatik, a tehetősbbek házaikat akként épitik, hogy nedvességnek kitett alsó részét égetett téglából rakják, a felső részét pedig sárvályoggal egészitik ki; - a szegényebb osztály átalában földből ver és húzza fel szélső főfalait házának úgy, hogy legelőször kijelöltetik a leendő ház falainak helyisége, itt aztán épen úgy, mintha kőalapot akarnának letenni, leásnak egészen azon helyig, ahol már a kőalap is letétethetnék, ekkor ezen kiásott helyet lassankint ismét betöltik, hanem mindenütt fabunkókkal erősen leverik, és igy haladnak mindaddig, mig a föld szinéig jutottak; ekkor deszkákat állitanak egymástól oly szélességre, mint a minő vastagságot akarnak a leendő falaknak adni; ezen deszkák természetesen oszlopokkal tartatnak mozdulatlanul helyükben, e deszkaközöket ismét kezdik földdel kitöltenie, és fabunkókkal szinte lebunkózzák, vagyis a földet összeverik; - midőn a két szál deszka köze kitelt, és ily magas fal már elkészült, akkor a deszkák a leásott oszlopok mellett feljebb emeltetnek, és az üres közök földdel kitöltve bunkókkal ismét özszeveretnek, igy halad a föld öszszeverése mindaddig, ameddig a kivánt magasságu fal elkészült.
     Ezek elolvasása után meglehet, hogy az első pillanatra talán az tünik ki, hogy az igy elkészült falak könnyen összedőlnek. - Oly erősek az igy földből vert falak, hogy ha alapjuk megőriztetik a nedvességtől, évszázadokig erősen tartják magukat, s úgy kiszáradnak és megkeményednek, hogy csákánynyal is dolgot ád szétrombolni; ha azonban alapjához nedvesség jutott, hamarosan elmálik, és elpusztúl; miért is az ily földházak rendesen emelkedett száraz helyeken épülnek; azért látjuk az alföldi helységeket a vidék legmagasabb pontján kiemelkedni: mert az alföldi helységek átalában véve mind földből vert házakból állanak.
     A lakások beosztása leggyakrabban ugy látható, hogy az utszára van egy szoba, azután következik az udvarra néző konyha; ebből van a padrai feljárás is; a konyhából hátrafelé szinte az udvarra van épitve egy kamra, most következnek vagy a lakház kamrájához illesztve, vagy külön állva a gazdasági épületek.
     A szoba padozatát egy keresztbe tett mestergerenda tartja; ezen mestergerendán keresztöznek a vékonyabb gerendák, és ismét ezeken a deszkák, melyek felül, a padláson 3-4 ujnyi vastagságu sárral vannak betapasztva; részint azért, hogy télen a meleg meg ne szökjék, részint pedig azért, mert a padlás magtár gyanánt szolgál.
     A padlás némely szegény sorsú alföldi lakoknál hiányzik, hanem a falak után, melyek ily esetekben alig négy láb magasak, egyszerüen a két oldalról csúcsba emelkedő tető következik; ezen lakokat bogárhátú putriknak nevezik.
     Egyes helyeken, a megyének hegyes vidékén, vagynak terméskőbe vágott szerény lakocskák is, Sirok helységében eleget láthatni, Egerben is találtatnak, de csak gyéren.
     Megyénk dohánytermesztő sík vidékén egész csoportozatban találtatnak földbe ásott és fölszinén két oldalról csúcsba menőleg betetőzött földalatti lakok; ezekben sinlődnek azon legszegényebb munkások, kik egyedül a dohánytermeléssel foglalkoznak. A czigányok szeretnek ily lakokban élni, de csak úgy, ha véletlenül elhagyatva találják; ritkán maguk is épitenek, de a vándorlók télben is csak szellős sátorok alatt dideregnek. A szobának majdnem egynegyed részét egy nagy sárból készült kúpba menő kemencze-búbos foglalja el; ezt körül vagy deszkából készült lócza, vagy patka övedzi, gyakran oly szélesen, hogy nemcsak melegedés közben ülésre, de fekvésre is használják. A palóczoknál sok helyen a kemencze, vagyis búbos nem kúpba emelkedik, hanem lapos tetejü; ezt saphának nevezik; fekvő helynek használják, különösen az öregek és betegek; a búbos rendesen a konyhából fűttetik, a sapha belül, a szobából füttetik, hanem kémény nélkül füstjárata a padra nyilik; az alvidéken házat kémény nélkül csak keveset látni. - A bogárhátu putrikban kemenczét nem látni; mert a tüzelés a szoba közepén történik, és a füst kémény nélkül a tetőzeten lopódzik keresztül.
     A szobák átalában mindenütt oly alacsonyak, hogy a padlás mestergerendáját alacsony ember is kényelmesen eléri; a szobák talaja csak a jobb móduaknál van kideszkázva, többnyire csak a természet adta földből vagyon; a szoba ablakai sokszor alig nagyobbak egy négyszög láb területénél, s a lakszobán többnyire három ablak vagyon , kettő az utczára az épület végében, minthogy a lakok rendesen nem az utsza hossza szerint, hanem az utszára véggel épitetnek, egy ablak pedig az udvarra nyilik, s ezen udvari ablak átellenben helyeztetik el a leggyakrabban a hidas, vagyis sertés-hizlaló fa-ól. Az ablakok ritkán készittetnek úgy, hogy kényelmesen bármikor ki lehetne nyitni, hanem beszögeztetnek és betapasztatnak; innét van azután, hogy az alacsony, földes, nem szellőztethető lakokban, főleg ahol sokan összeszorúlnak, oly romlott lég vagyon, hogy a jó és friss léghez szokott egyén alig maradhat nehány perczig, különösen télben, midőn a szobai meleget igen őrzik. Nyárban még szenvedhető ezen lakok légköre, mert az ajtó folytonosan nyitva szokott tartatni, még pedig mind a szoba, mind a konyha ajtaja éjelen át is, mert különösen a megye alsó táján azon szokás divik, hogy az ajtóban szeretnek aludni akként, hogy fejüket az ajtó küszöbére helyezik.
     A lakszobák ajtaja a tehetősbeknél vas-zárral és kulcscsal csukódik, de a szegény sorsúak megelégszenek egy fakilincscsel, melyet a konyhából egy madzag segélyével nyitnak fel. - A pitvar ajtaját kulcscsal szokták zárni. A falakat kivül-belől meszelik, s e munkát minden tavaszkor, különösen Husvét előtt ismételik. Ahol kémény van, ez a konyhából emelkedik keresztül a padon a háztető felé, vagy sárból, vagy téglából épittetik, és nyugszik a konyhában a falra keresztül tett 2 gerendán, a kémény alatt egy nagy négyszögű patkán szoktak főzni; a patka úgy van készitve, hogy belül üres és ebben sütik a kenyeret nyárban , télben pedig a búbosban. A házak a megye felső felében palakő, cserép és fazsindel, valamint a szegényebb osztályoknál zsúppal fedetnek; a megye alsó felében majdnem kivétel nélkül nád- és zsúp-tetők láthatók. A tojáson ülő tyukok az ágy alatt és őszkor az erjedő káposzta a szobában tartatnak, melyek természetesen a szoba levegőjét még inkább fertőztetik. A butorzat két három ágy és egy keresztlábu faasztalból áll, egykét faszék majd mindenütt találtatik az uri vendégek számára. A szoba fényüzését aranyos képek és a szoba padlásához közel falra akasztott tányérok, poharak és bögrék képezik. Egerben sok helyen a konyhának majdnem egész falazata be van szögreakasztott tányérok és bögrékkel teritve.